Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-08 / 237. szám, szerda
ÚJ szú 5 1986. X. 8. Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gond Ol kod ásmód ot, I latéi konya b b mur lkát A szociális ellátás helyzete EREDMÉNYEK ÉS HIÁNYOSSÁGOK AZ ELMÚLT TERVIDŐSZAKBAN A szocialista társadalmi rend egyik vívmánya a lakosság szociális Szükségleteinek kielégítése. Hazánkban a 7. ötéves tervidőszak éveiben a nemzeti jövedelem 14 százalékkal növekedett. Természetessé vált mindannyiunk számára, hogy társadalmunk messzemenően támogatja a gyerekeket, gondoskodik az anyákról, az idősekről, a nyugdíjasokról, a csökkent munkaképességű állampolgárainkról és a rokkantakról is. A társadalom alapja a család. A gyerekes családok ellátása nagyméretű társadalmi összefogással valósítható meg. Ennek egyik láncszeme a fiatalok felkészítése a családi életre. Hogy miért van erre szükség? A válások száma 1981-1984-ben évente 6600-7000-re volt tehető. Tavaly már 7800 család bomlott fel, vagyis száz házasságkötésre több mint 20 válás jutott. A CSSZK-ban a helyzet ennél is rosszabb, száz házasságkötésre 37,9 válás jut. A vesztes természetesen mindig a gyermek, hiszen egy-egy elvált házasságra átlag 1,6 gyerek jut. A házastársak a válságos időszakban segítségért a házassági tanácsadókhoz fordulhatnak. A 7. ötéves tervidőszakban szakembereik 54 ezer esettel foglalkoztak. Köztudott, a házasságok javarésze az első öt évben bomlik fel. Ezért indokolt az a követelmény, hogy a fiatalokat az ifjúsági szervedet bevonásával jobban készítsük fel mind a házasságkötésre, mind a családi élet buktatóira. Társadalmunk a legnagyobb mértékben a gyerekes családokat támogatja. Az anyagi juttatások 1985- ben elérték a 14 milliárd koronát. Az idősek, a nyugdíjasok szociális ellátása is évről évre javul. Az utolsó öt évben a legalacsonyabb nyugdíjakat kétszer emeltük, s a nyugdíjakra 15 milliárd 102 millió koronát fordítottunk. A szociális intézetek hálózatának bővítése nem fejlődik olyan mértékben, mint ahogy az szükséges volna. Igaz viszont, hogy az elmúlt tervidőszak kezdetén az SZSZK 133 intézetében 16 080- an kaptak teljes ellátást, 1985 év végén pedig már 190 intézetben 20 024 férőhely állt a rászorultak rendelkezésére. Jelenleg a szociális intézetek minőségének javítását kell szorgalmazni. A mostani ötéves tervidőszakban 4500 hely- lyel gyarapítjuk ezt a hálózatot. Ujabb nyugdíjasházak, illetve kis méretű lakások átadásával csökken a nyugdíjasotthonok iránti igény. Ezért 15 nyugdíjasotthon átalakításával gyarapítjuk a szociális intézetek férőhelyeinek számát. A gondozószolgálat hálózatát - annak ellenére, hogy jónak tartjuk - fejleszteni kell. A korábbi tervidőszakban a gondozottak száma 8 765-ról 14 040-re emelkedett. Ezer hatvanöt éven felüli lakosra tavaly már 29 gondozást igénylő lakos jutott. Jelenleg 4900 önkéntes és 307 hivatásos gondozónő látja el a betegeket, a magányos embereket. Hathatós segítséget nyújtanak ebben a humánus tevékenységben a Vöröskereszt önkéntes gondozónői, de igény mutatkozik arra is, hogy a hivatásos gondozónők létszámát 750-re emeljük. További fontos teendőnk - s talán ezzel is könnyítenénk a gondozónők helyzetén - a nyugdíjasok közétkeztetésének megszervezése. E téren is előrehaladásról számolhatunk be, hiszen a rendszeresen étkezők száma 18 282-ről 49 460-ra emelkedett. A kor követelménye a nyugdíjasok szellemi, fizikai állapotának megtartása. Az idős lakosok szabadidejük egy részét klubokban tölthetik. Ezeknek száma ugyan gyarapszik, de még mindig nem elegendő. Gondosabb szervezést igényel a nyugdíjasok üdültetése is, főleg fóidény előtt és után. Jelentős az idősek anyagi támogatása is, amely 1985-ben 209 millió koronát tett ki. Ez 74,7 millióval volt több, mint 1980-ban. A csökkent munkaképességű dolgozók és a rokkantak életfeltételeinek javulása nagyobb figyelmet követel. Sajnos, a speciális lakások felépítése 7. ötéves tervidőszakra előirányzott tervét - az összes lakás 4 ezreléke - nem sikerült teljesíteni, az 530-ból csak 35-öt adtak át. Tudjuk, hogy az elért sikerek ellenére a szociális ellátottság terén, divatos szóval élve, nagyok a tartalékaink. Azt is tudjuk, hogy e téren nemcsak a kezdeményezésben kell beállnia egy fordulatnak, hanem valamennyiünk gondolkodásmódjában, az emberekhez való hozzáállásunkban is. ŠTEFAN BOHUŠ mérnök, az SZSZK Szociális és Munkaügyi Minisztériumának főosztályvezetője Tekintettel sajátos szerepünkre az ívóvízellátásban, nevezetesen a Csallóköz felszín alatti tekintélyes vízkészleteire, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Nemzeti Bizottság Tanácsa évente rendszeresen foglalkozik az ezzel összefüggő kérdésekkel. A Jnb Népi Ellenőrzési Bizottsága még az év elején tüzetesen felmérte a járás ivóvízellátásának helyzetét. Első megállapítása az volt, hogy a jnb mezőgazdasági, erdő, és vízgazdálkodási szakosztálya évről évre eleget tesz kötelességének, rendszeresen tájékoztatja a tanácsot. Pozitív tényként könyvelhető el, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakban járásunkban elkészült a vízvezetékhálózatot bővítő 25 beruházás, mégpedig 32 millió koronát meghaladó költséggel, illetve a csatornahálózatot fejlesztő tíz létesítmény, több mint négy és félmillió korona költséggel. Ugyanakkor még tavaly megkezdődött a járási székhely 80 millió korona értékű víztisztítómúvének, valamint 70 millió korona költségvetéssel a cukorgyár szennyvíztisztítójának az építése. A nagymegyeri (Čalovo) Milex üzem szennyvíztisztítója építésének megkezdése azonban - a tervdokumentáció késése miatt - csak a jelen tervidőszakban lesz esedékes. Több községünkben hidrogeológiai kutatómunka folyt a helyi nyilvános vízvezeték építése feltételeinek megállapítására. Ellenőrzésünk kiterjedt a Járási Lakásgazdálkodási Vállalatra is. A vállalatigazgató hatpontos írásbeli utasításából indultunk ki. Egyebek között megállapítottuk, hogy a vállalat a korábbi időszakban nem biztosította az utasításnak megfelelően a lakásállomány vízvezeték-hálózatának rendszeres ellenőrzését, s erről - ami különben a Lakásszövetkezetek Járási Igazgatóságára is vonatkozik - nem vezetett nyilvántartást. Az 1983-1985-ös években ilyen jellegű ellenőrzésre, illetve az adódó hibák kiküszöbölésére csak a bérlők bejelentései, szorgalmazása alapján került sor. A lakásokban megelőző ellenőrzéseket lényegében nem hajtottak végre. Tény az is, hogy a bejelentett fogyatékosságokat nem eléggé rugalmasan és nem a szükséges méretekben szüntették meg. A megkésettség természetesen hátrányosan befolyásolta az észszerű ivóvízgazdálkodást. További következmény az volt, hogy a nem kielégítő intézményes karbantartás miatt a bérlők többnyire önsegélyes alapon voltak kénytelenek megszüntetni az üzemzavarokat. Sajnos, a vizsgált időszakban nem sikerült eleget tenni annak a feladatnak sem, hogy a lakásokban általában bevezessék az ivóvíz - az első lépcsőben pedig fóleg a melegvíz - fogyasztásának műszeres mérését. így például tavaly a Járási Lakásgazdálkodási Vállalat gondozásában levő lakásoknak csupán 27,52 százalékában mérték műszeresen a melegvízfogyasztást. A vállalatigazgató által említett és egyéb célszerű, az ivóvízellátás javítását szolgáló intézkedéseit tehát a gyakorlatban csak részben valósították meg, s a feladatok teljesítése ellenőrzésének sem szenteltek megfelelő figyelmet. Foglalkoztunk továbbá annak a nagyon fontos tanácsi határozatnak a sorsával is, amely előírja, hogy a beruházások kivitelezésének engedélyezése kötődjék a vízgazdálkodási követelmények szigorú megtartásához. Illetékes szakosztályunk ehhez következetesen igazodott. Az esetleges víz- szennyezés megelőzése érdekében csak az olyan építkezéseket engedélyezte, amelyek az említett vonatkozásban megfelelnek a hatályos jogszabályoknak. '"s- Ellenőriztük a járás valamennyi, számszerint 19 vízvezetékrendszerét és három szennyvíztisztítóművének berendezéseit is. Lényegében csak kisebb fogyatékosságokat állapítottunk meg, amelyeket rugalmasan megszüntettek. Nagyjából' ugyanez vonatkozik a járás legtöbb ivóvizet fogyasztó tizenkét szervezetére is. A Nyu- gat-szlovákiai Víz- és Csatornaművek Járási Üzemében a felmérés kimutatta, hogy többnyire eleget tesznek feladataiknak. Lemaradnak viszont a karbantartás és a javítás terén. Ennek objektív magyarázata, hogy például tavaly az ilyen tevékenység kifogástalan elvégzéséhez 73 ezer normaórára volt szükségük, de ezt - létszám- hiány miatt - csak valamivel több mint ötven százalékos arányban fedezhették. Végül hadd említsem meg, hogy járásunkban az ellenőrzött időszakban nem fordult elő ivóvízhiány, a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság vízszükségletének kielégítése zavartalan volt. A különben megállapított fogyatékosságok és következetlenségek alapján a jnb több szervezetet és vezető dolgozót megbírságolt és kötelezett a helyzetet javító lépések megtételére. Mindent egybevetve: járásunkban az ivóvízellátásra vonatkozó határozatokat és rendeleteket a jnb csakúgy, mint a Nyugatszlovákiai Víz- és Csatornaművek Járási Üzeme teljesítette. A másik oldalon azonban a helyzet orvoslását követelő lemaradás mutatkozott a lakásállományt kezelő szervezetekben. VIDA IMRE mérnök, a Dunaszerdahelyi Jnb Népi Ellenőrzési Bizottságának alelnöke Ez maradt meg az idei februári tűzesetet követően a Hydrostav Jaslovské Bohunice-i üzeme karbantartó műhelyéből A hatásosabb tűzvédelemért Az év első nyolc hónapjának óva intő adatai A GONDOSABB IVÓVÍZGAZDÁLKODÁSÉRT Egy járási ellenőrző felmérés tapasztalatai Hogyan is alakult a tűzesetek száma és az általuk okozott kár a Szlovák Szocialista Köztársaság területén az év elsó nyolc hónapjában? - ezt a kérdést szeretném az alábbiakban nyilvánosságunk előtt megválaszolni. Megállapíthatjuk, hogy több vonatkozásban nem éppen kedvezően. Előzetes felmérés szerint ugyanis az említett időszakban 1468 tűzeset volt és az általuk közvetlenül okozott kár meghaladta a negyvenmillió koronát. Egyidejűleg pótolhatatlan veszteség, hogy kihunyt huszonöt emberélet és 101 személy sérüléseket szenvedett. Ezeket az adatokat egybevetve az előző esztendő azonos időszakával, kitűnik, hogy az egyik oldalon 146-tal növekedett a tűzesetek száma, a másikon pedig több mint huszonkét millió koronával csökkent az anyagi kárszint. Tűzoltó egységeink napi jelentéseiből tudjuk, hogy számos szervezetben, üzemben, vállalatban, egységes földműves-szövetkezetben hiányoznak a hatásos tűzvédelmi eszközök, hiányos a felkészültség. Sokszor megkésve - esetenként csak a figyelmes járókelők - jelentik a tűzveszélyt, a tűzcsapokban nincs megfelelő víznyomás vagy egyáltalán nem működnek, munkaszünet idejére kikapcsolják a villamos tűzjelző berendezéseket, nem működik a telefon stb. Ilyen és ehhez hasonló hiányosságok fordultak eló a bardejovi JAS üzemben, a pieš- t’anyi Tesla gyárban, a kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Képtárban, a Stará Bystrica-i Haladás Efsz- ben és másutt, a nagy népgazdasági károkat okozó tűzeseteknél. Vessünk most pillantást arra, hogy kerületenként és tárcánként milyen is volt a helyzet. A vörös kakas a legtöbbször, számszerint 559 esetben, a Nyugat-szlovákiai kerületben jelentkezett és csaknem tizenhárom és fél millió koro- nányi érték esett a lángok martalékául, miközben kilenc személy az életét vesztette. Következő a sorban a Közép-szlovákiai kerület volt 451 tűzesettel s az előbbinél még valamivel több anyagi veszteséggel, illetve nyolc halálos áldozattal. A Kelet-szlovákiai kerületben 328-szor vonultak ki a tűzoltók az összesen nyolcmillió korona kárt meghaladó tüzek oltására s itt négy ember pusztult el. Végül a szlovák fővárosban a 130 tűzesetnek következménye a csaknem ötmillió korona anyagi veszteség és úgyszintén négy haláleset volt. A tárcák közül a gyászos ranglista élére került az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztériuma szinte utolérhetetlen „fölénnyel“. Ezt követte az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztérium, továbbá az Iparügyi Minisztérium. Figyelmet érdemel, hogy jelentősen növekedett az olyan tűzesetek előfordulása, amelyek személyi tulajdonban levő értékeket emésztettek fel, mégpedig majdnem hatmillió koronás nagyságrendben. E tekintetben feltétlenül szükséges, hogy a nemzeti bizottságok és a falusi, községi, városi tűzvédelmi egységek az eddiginél nagyobb figyelmet fordítsanak egyrészt a lakosság körében kifejtett megelőző, ismeretterjesztő és nevelő munkára, másrészt a közvetlen tűzvédelemre. A személyi tulajdonú értékek megsemmisülését ugyanis sok esetben okozza a szakszerűtlen villanyvezetékszerelés, a helytelenül, szabálytalanul használt hőforrások. S az utóbbi időben mind több ilyen jellegű bajt, nem egyszer az egész lakásberendezés megsemmisülését okozzák a tévékészülékek. Az előidéző okoknál tartva, összegezve megállapíthatjuk, hogy messze a legtöbb ilyen bal- szerencsés kimenetelű „esemény“ hátterében üzemeltetésiműszaki fogyatékosságok bújnak meg. Persze szerepe van - és nem csekély - a gondatlanságnak, az elővigyázatlanságnak is. Hadd említsük meg például, hogy csak a felelőtlenül dohányzók számláját egymillió százezer korona terheli ós a szabad természetben gondatlanul rakott tüzek kereken kétmillió háromszázezer koronával vámoltak meg bennünket. Afölött sem térhetünk egyszerűen napirendre, hogy a gyerekek szándékosan vagy gondatlanságból 229 tűzeset előidézői voltak, csaknem hétmillió korona veszteséget okozva nemcsak a köznek, hanem sok esetben a szüleiknek is. Ez utóbbiaknak tehát gondosabban kell ügyelniük arra, hogy gyerekkézbe ne kerüljön gyufa, mert ez potenciálisan fenyegeti nemcsak az anyagi javakat, hanem az életüket is. Az értékelt időszakban különben hat olyan tűzvész keletkezett, amelynek kára esetenként meghaladta az egymillió koronát. Közülük a legnagyobb a Nové Mesto nad Váhom-i Len- és Kendergyárban, ahol a gyufával játszó gyerekek lángra lobbantottak tizenhét lenasztagot és ezzel pernyévé változtattak több mint hárommillió korona értéket. Nem sokkal kisebb kárral járt a ružomberoki SUPRA üzemben és a bratislavai Slovnaft kutatási-fejlesztési bázisán kitört tűzvész is. A háttérben, amint azt már jeleztem, ismétlődő fogyatékosságokra derít fényt az utólagos kivizsgálás. Ezért olyan fontos közösen keresni azokat a megfelelő és célszerű formákat, módszereket, amelyekkel csökkenthető a tűzesetek gyakorisága. Ehhez teremti meg az előfeltételeket a Szlovák Nemzeti Tanács tavalyi, 125. sz. új tűzvédelmi törvénye csakúgy, mint az SZSZK Belügyminisztériumának Tt. 40/1986 számú hirdetménye. Megvalósításuk azonban a közvetlenül érdekelt intézmények mellett megkívánja egész lakosságunk körültekintőbb figyelmét is. Dr. MARTIN KLEMPA, az SZSZK Belügyminisztériuma Tűzvédelmi Főigazgatóságának munkatársa
