Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-04 / 234. szám, szombat

c KIS V NYELVŐR^ Egy hét a nagyvilágban Ezen a tanácskozáson az ame­rikai pénzügyminiszter közölte, hogy Washington számára nemkí­vánatos az árfolyam további süly- lyedése, s úgy véli, hogy az olcsó dollár mellett Japánnak és az NSZK-nak is nagyobb szerepet kellene vállalnia a nemzetközi ke­reskedelem élénkítésében, s ha ez nem történik meg, akkor nincs garancia a dollár további érték- vesztésének elkerülésére. Pénzügyi szakértők ezt az egyetértést jó előjelnek tekintették a washingtoni pénzügyi tanácsko­zás elótt, hiszen a korábbi évek­ben a „hetek“ nem mindig tudtak közös nevezőre jutni. A szándék azonban csak akkor ér valamit, ha meg is valósul. Tavaly például összeállították az ún. Baker-féle tervet, amely hiányosságai ellené­re abból a felismerésből indul ki, hogy az egyre szorítóbb adósság- válsághoz újszerűen kell közelíte­ni: a hitelpolitikát össze kell kap­csolni a fejlődő országok gazda­sági növekedésének követelmé­nyével, hogy azok képesek legye­nek a csillagászati összegű tarto­zások visszatérítésére. Fejleszté­sük serkentését kívánta elősegíte­ni az a kezdeményezés, hogy az adósok 15 tagú csoportjának - amelyek együttvéve 450 milliárd Vétó és szankcióvita A Kongresszus két háza került ki győztesen Ronald Reagan és a törvényhozás késhegyre menő vitájából a dél-afirkai rezsim elleni szankciók ügyében. Az elnök szombaton megvétózta azt a ter­vezetet, amely indítványozta az amerikai beruházások befagyasz­tását Dél-Afrikában, az innen származó textíliák, szén, acél, vas, uránium és mezőgazdasági termékek importjának leállítását, valamint a közvetlen légijárafok felfüggesztését. Az elnöki vétó nem keltett meglepetést, hiszen Larry Speakes fehér házi szóvivő már napokkal korábban jelezte el­nökének szándékát. Reagan egyébként is előszere­tettel nyúl ehhez az eszközhöz: hivatalba lépése óta már 48 alka­lommal vétózott, s a Kongresszus mindössze öt esetben hatálytala­nította elutasító döntését. Ezúttal azonban nem volt szerencséje. Miután nemet mondott a szankci­ókra, a törvényjavaslat ismét visz- szakerült a szenátus és a képvise- lóház elé. A vétó hatálytalanításá­hoz arra volt szükség, hogy az alsó- és felhóházban egyaránt kétharmados többség utasítsa el az elnök véleményét. A képviselő­házban már hétfőn szavaztak: 313 képviselő foglalt állást a vétó ellen, s mindössze 83 mellette. Ez az arány bőségesen elég volt a vétó eltörléséhez, de hátra volt még a szenátusi szavazás, amit nem lehetett előre lefutott dolognak tekinteni, hiszen itt a de­mokrata többségi képviselóházzal ellentétben Reagan republikánus pártjának képviselői vannak túl­súlyban. Mégis megtörtént, amivel nem mindenki számolt: a republikánus szenátorok többsége szembefor­dult a színeiket képviselő elnökkel. A szenátusi szavazás eredménye: 78 szavazat a szankciók mellett - tehát Reagan vétója ellen míg mindössze 21 szenátor helyeselte Reagan korábbi döntését. Az el­nök a szavazás megtartásáig a maga pártjára próbálta állítani a honatyákat, de eredménytele­nül. Azzal érvelt, hogy a szankciók nem lennének eredményesek és úgy vélte, hogy azok elsősorban a Dél-afrikai Köztársaság és a szomszédos országok lakossá­gának gazdasági helyzetére len­nének káros hatással. A Fehér Ház ura a szenátorok kegyeinek megnyerése érdekében a héten úgy döntött, hogy színes bőrű dip­lomatát nevez ki az Egyesült Álla­mok új pretoriai nagykövetévé. Ezzel az időzített lépéssel azon­ban nem sikerült megnyernie a még habozó szenátorokat. A szankciók tegnaptól tehát tör­vényerőre emelkedtek, hatásuk azonban meglelehetósen korláto­zott, és ezért nem is lehet tőlük remélni azt, hogy az apartheidpoli­tika feladására ösztönzik a preto­riai rezsimet. A washingtoni Kong­resszus által megszavazott szank­ciók a nyomukba sem érnek azok­nak a átfogó intézkedéseknek, amelyeket az ENSZ-ben két héttel ezelőtt tartott rendkívüli Namíbia- ülésszak sürgetett Pretoria ellen - beleértve a teljes gazdasági és kereskedelmi embargót. Elfoga­dásuk mégis fontos fejlemény az amerikai belpoltikában. A Kong­resszus döntése egyrészt jelzi, a törvényhozók többsége is tisztá­ban van azzal, hogy mind kelle­metlenebb a Reagan elnök által szorgalmazott ún. konstruktív együttműködés fenntartása a világ közvéleménye elótt magát lejára­tott dél-afrikai fajüldöző rezsim­mel. A szavazás kimenetele más­részt világos bizonyítéka annak, hogy korántsem olyan harmonikus az elnök és a törvényhozás együttműködése, mint ahogy azt az előbbi szeretné. Adóssághegyek árnyékában Washingtonban kedden kezdő­dött meg a 151 országot tömörítő Nemzetközi Valutaalap (ÍME) és a Világbank szokásos évi közgyű­lése. A tanácskozást megelőzően a hét legfejlettebb tőkés ország bankszakemberei előkészítő és érdekegyeztető konzultációkat tartottak. Ezeken egyetértettek abban, hogy meg kell állítani a dollár árfolyamzuhanását. Az amerikai valuta kurzusa süllyedé­sének mértékét szemléletesen ér­zékelteti az alábbi adat: egy éve még 3 márkát adtak egy dollárért, most viszont alig két márkát. dollárral tartoznak - 20 milliárd dolláros hitelt folyósítsanak. A terv azonban csak papíron maradt és például idén a kereskedelmi ban­kok kölcsönkihelyezései nem ér­ték el a négy évvel ezelőtti szint tíz százalékát sem. Az elképzelés nem valósult meg, s az eladósodott országok helyzete és törlesztési képessége tovább romlott. A fejlődő világ leg- eladósodottabb országainak több­sége olajexportáló, s a hirtelen olajárzuhanás következtében be­vételeik olyannyira elapadtak, hogy már a kamatok puszta tör­lesztésével is gondjaik vannak. Nem véletlenül jutott a tekintélyes brit gazdasági szaklap, a Financial Times arra a következtetésre, hogy a washingtoni közgyűlés központi témája az adósságprob­léma lesz. A legeladósodottabb 24 fejlődő ország képviselői a napokban szintén egyeztető tanácskozáso­kat tartottak. Ezeken hangsúlyoz­ták, hogy a fejlett országoknak jobban figyelembe kellene venniük a fejlődök gondjait és hiteltörlesz­tési problémáikat. „Ideje már, hogy a fejlett államok rádöbbenje­nek: saját jövőjük és biztonságuk is függ attól, mennyire rugalmasak a fejlődők érdekeivel szemben“ - összegezte találóan Miguel de la Madrid mexikói elnök. A közgyűlés tehát nehéz hely­zetben tanácskozik, sót, a kilátá­sok sem rózsásak, mivel az IMF jelentése csak szerény mértékű növekedést jelez a legfejlettebb országokban is az elkövetkező 12 hónapra. Ez a prognózis azonban sok bizonytalansági tényezőt tar­talmaz, s ezek egyike az adósság- válság. A most folyó közgyűlés sokat tehetne annak érdekében, / hogy ne robbanjon a sokat emle­getett adósságbomba. P. VONYIK ERZSÉBET Türelemjáték - így is nevezhetnénk a szocialista Mitterrand francia elnök és Chirac jobboldali kormányfő kényszerű együttműködését. A héten éles vitáik újabb fejezettel gazdagodtak: az államfő nem írta alá az új választási körzetek létrehozására vonatkozó kormányhatározatot. A miniszterelnök máris közölte, hogy a kabinetben felveti a bizalmi kérdést. A Franciaország­ban vasárnap tartott részleges szenátusi választások egyébként a jobboldal sikerét hozták, s előretört Chirac kormányfő új-gaulleista RPR pártja. Szeptember 27-töl október 3-ig Szombat: Reagan megvétózta a pretoriai rezsim ellen szankció­kat követelő törvénytervezetet • Fidel Castro a Forra­dalmi Védelmi Bizottságok kongresszusán a hiányos­ságok határozott felszámolását sürgette Vasárnap: Franciaországban részleges szenátusi választásokat tartottak • Wojciech Jaruzelski Phenjan után Peking­ben kezdett tárgyalásokat HétfÖ: Szófiába érkezett Ľubomír Štrougal • New Yorkban újabb szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozót tar­tottak Kedd: Moszkvában és Washingtonban bejelentették a reykja­víki Gorbacsov-Reagan találkozóra vonatkozó megál­lapodás létrejöttét • Kanadai látogatásra érkezett Eduard Sevardnadze • Brüsszelben magyar-belga kormányfői tárgyalásokra került sor Szerda: A csehszlovák külügyminiszter felszólalt az ENSZ­közgyúlés általános vitájában • Moszkvában a társa­dalomtudományok helyzetéről kezdődött értekezleten elvi jelentőségű beszédet mondott Mihail Gorbacsov • Az USA végrehajtotta idei 10. atomkisérletét Csütörtök* Merényletet kíséreltek meg Delhiben India elnöke és kormányfője ellen • Düsseldorfban folytatódott a csehországi és észak-rajna-vesztfáliai szakemberek tanácskozása a környezetvédelem kérdéseiről Péntek: Mexikóba érkezett a szovjet külügyminiszter • Black- poolban befejeződött a brit Munkáspárt évi kongresz­Mikor peron és mikor kocsiállás? Vannak olyan szlovák szavak, kifejezések, amelyeknek magyarra fordítása gondot okoz mindnyájunknak; nemcsak a nyelv egyszerű használóinak, hanem még a kevésbé tájékozott fordítóknak is. Ha ugyanis a nyelvismeret nem párosul a dolgok, fogalmak ismeretével, könnyen a mechanikus fordítás útjára tévedhetünk. A nástupište a gyakrabban használt szavak közé tartozik a szlovákban, mégis sok fordítási problémát okoz nekünk! Igen, mert ha a szóelemek szerint fordítjuk le - felszállóhely-nek -, már messze kerültünk a szlovák szó jelentésétől. Minden magyar megérti ugyan, mi az a felszállóhely - a legtöbben bizonyára a repülőgép felszállóhelyére fognak gondolni -, de rajtunk kívül aligha használja valaki, esetleg csak a tájékozatlanabbak. Szak­körökben, de a gyakorlottabb utazók is tudják, hogy a repülőgép kifutópályáról száll fel, nem felszállóhelyról. De a szlovák nástupište nem is a jármű, ez esetben a repülő­gép felszállóhelyét jelöli, hanem az utasokét; azokét, akik vonatra, autóbuszra, esetleg más tömegszállító eszközre száll­nak fel! így a felszállóhely ebben az értelemben a mi szóhaszná­latunkban is elég gyakran fordul elő tükörszóként. Ha a szlovák szó igazi megfelelőjét keressük, külön kell vizsgálnunk a haszná­latát a vasúttal, pontosabban a vonatokkal, s külön az autóbusz­közlekedéssel kapcsolatban. A nagyobb vasútállomásokon, pályaudvarokon megszámoz­zák azokat a helyeket, ahol az utas vonatra száll. Ezenkívül a vágányokat is számokkal jelölik. A vonatra várakozó utas tehát ilyen tájékoztatást hall a hangosanbeszélőből: „Rýchlik do Prahy je na nástupišti číslo tri, kolaj číslo štyri.“ Ilyenkor azt gondolja, néha mondja is útitársának: „A hármas felszállóhely négyes vágányáról indul a vonatom." Csakhogy a magyar vasút nem használja a felszállóhely szót. A peron-1 igen, noha azt sem jelzik, csupán a vágányokat, szintén számokkal. Ez érthető is, mert az állomások, pályaudvarok, ott általában más kiképzésűek, mint nálunk. Mi itt a pályaudvarokon a vágányokat rendszerint föld alatti folyosón közelítjük meg, s a peronok számozása ezt megkönnyíti. A nástupište tehát a vasútállomásokon nyugodtan fordítható peron-nak, hiszen ennek a jelentése - ebben az esetben - ez: vasúti vágányok mellett kiépített, fel- és leszállásra, várakozásra alkalmas terület. A hangosanbeszélőből elhangzott tájékoztatás tehát helyesen így fordítható magyarra: A prágai gyors a hármas peron négyes vágányáról indul. De a nástupište felirattal nemcsak a vasútállomásokon, hanem a nagyobb autóbuszállomásokon, autóbusz-pályaudvarokon is találkozhatunk. Sőt a városi járatok végállomásain is. Itt is azt a helyet jelöli, ahol az utasok felszállhatnak, illetve ha távolsági buszok közbeeső állomásairól van szó: le és felszállhatnak. A mi magyar nemzetiségű utasaink ezt a helyet is felszállóhely-nek nevezik, mert a nástupište ezt sugallja nekik. De találkoztam már azzal a próbálkozással is, hogy itt is peron-nak fordítsák a nástu- pišté-t. Ha csupán arról az épületen kívüli területről volna szó, amelyen az utasok várakoznak, nem is lehetne ellene kifogásunk. De egy-egy peron mellett azokat a számozott helyeket, ahová az autóbuszok beállnak, hogy az utasok felszállhassanak rájuk, nem peron-nak hívják a magyar autóbuszállomásokon, hanem kocsi- állás-nak. Ott például ilyesféle tájékoztatást hall az utas a han- gosanbeszélöből: „Távolsági autóbusz indul Szolnokra a négyes kocsiállásról.“ A kocsiállás nálunk még szokatlan, ott már régóta ismert és használt szó; az értelmező szótárak is közük. Jelentése: távolsági autóbuszok állomásán az a hely, ahonnan valamely járat szokás szerint indul. Mivel a szlovákban a nástupište is pontosan ezt a helyet, mégpedig szintén számmal jelzett helyet jelöli az autóbuszállomásokon, a két szó - ebben a használati körben - pontos megfelelője egymásnak JAKAB ISTVÁN Irsaiolivér és társai Érdekes szőlőfajtákra akadtam egyik hirdetési rovatban: irsai Olivér és mathiász jánosné. Ezek az elnevezések kétségtelenül személynév jellegűek. Akkor hát miért írták őket mégis kis kezdőbetűkkel? A hirdetés szövegezője nyilván arra gondolt, hogy mivel a növényneveket kis betűvel írjuk, (mint szilvafa, pettyegetett tüdőfű, vagy szágópálma), ezek sem érdemelnek kivételes bá­násmódot. Erre persze azt mondhatjuk, hogy az itt felsorolt növénynevek mind köznevekből származnak, tehát már eleve nem írandók nagy kezdőbetűvel. Ám akkor már gondolkodóba esünk, ha a fenti példákon rágódva eszünkbe jut, hogy a Háry János és a háryjá- nos forma egyaránt helyes! Ezt már csak akkor tudjuk megérteni, ha ismerjük a köznevesülés folyamatának szabályait. A háryjános alak ugyanis nem Háry Jánost, a híres lódítót jelenti, hanem általában valamilyen nagyotmondásra, füllentésre hajlamos sze­mélyt. Amikor a tulajdonnevek köznévvé válnak, megszűnnek hatni a személynév írásának szabályai. Tehát az apróhirdetésbeli köznevesedett alakokat helyesen így kell írnunk: irsaiolivér, mathiászjánosné muskotály, továbbá kocsisirma, szautergusz- távné stb., pontosan a háryjános mintájára. Ezt a folyamatot példázza a ferencjóska elnevezés is. A szalonkabátot, amelyet így szokás emlegetni, Ferenc Józsefről nevezték el. A példánkban szereplő köznevesedett forma nem általános. A szőlészeti szaklapokban, árjegyzékekben a nagybetűs, tudo­mányos írásmódot használják (Irsai Olivér, Mathiász Jánosné muskotály). Szakmai szempontból ezek is kifogástalanok, de a köztes, tehát a mathiász jánosné forma mindenképpen helyes­írásbeli vétség. Vadhajtása, sajnos, nemcsak a szőlőnek lehet, hanem a helyesírásnak is. Idejében figyelmeztetnünk kell a vétőket, így talán sikerül a szőlőfajták mellé helyes, végleges és követhető fajtamegnevezésüket is meggyökereztetnünk. MIKUS GABOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom