Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám, szombat
c KIS V NYELVŐR^ Egy hét a nagyvilágban Ezen a tanácskozáson az amerikai pénzügyminiszter közölte, hogy Washington számára nemkívánatos az árfolyam további süly- lyedése, s úgy véli, hogy az olcsó dollár mellett Japánnak és az NSZK-nak is nagyobb szerepet kellene vállalnia a nemzetközi kereskedelem élénkítésében, s ha ez nem történik meg, akkor nincs garancia a dollár további érték- vesztésének elkerülésére. Pénzügyi szakértők ezt az egyetértést jó előjelnek tekintették a washingtoni pénzügyi tanácskozás elótt, hiszen a korábbi években a „hetek“ nem mindig tudtak közös nevezőre jutni. A szándék azonban csak akkor ér valamit, ha meg is valósul. Tavaly például összeállították az ún. Baker-féle tervet, amely hiányosságai ellenére abból a felismerésből indul ki, hogy az egyre szorítóbb adósság- válsághoz újszerűen kell közelíteni: a hitelpolitikát össze kell kapcsolni a fejlődő országok gazdasági növekedésének követelményével, hogy azok képesek legyenek a csillagászati összegű tartozások visszatérítésére. Fejlesztésük serkentését kívánta elősegíteni az a kezdeményezés, hogy az adósok 15 tagú csoportjának - amelyek együttvéve 450 milliárd Vétó és szankcióvita A Kongresszus két háza került ki győztesen Ronald Reagan és a törvényhozás késhegyre menő vitájából a dél-afirkai rezsim elleni szankciók ügyében. Az elnök szombaton megvétózta azt a tervezetet, amely indítványozta az amerikai beruházások befagyasztását Dél-Afrikában, az innen származó textíliák, szén, acél, vas, uránium és mezőgazdasági termékek importjának leállítását, valamint a közvetlen légijárafok felfüggesztését. Az elnöki vétó nem keltett meglepetést, hiszen Larry Speakes fehér házi szóvivő már napokkal korábban jelezte elnökének szándékát. Reagan egyébként is előszeretettel nyúl ehhez az eszközhöz: hivatalba lépése óta már 48 alkalommal vétózott, s a Kongresszus mindössze öt esetben hatálytalanította elutasító döntését. Ezúttal azonban nem volt szerencséje. Miután nemet mondott a szankciókra, a törvényjavaslat ismét visz- szakerült a szenátus és a képvise- lóház elé. A vétó hatálytalanításához arra volt szükség, hogy az alsó- és felhóházban egyaránt kétharmados többség utasítsa el az elnök véleményét. A képviselőházban már hétfőn szavaztak: 313 képviselő foglalt állást a vétó ellen, s mindössze 83 mellette. Ez az arány bőségesen elég volt a vétó eltörléséhez, de hátra volt még a szenátusi szavazás, amit nem lehetett előre lefutott dolognak tekinteni, hiszen itt a demokrata többségi képviselóházzal ellentétben Reagan republikánus pártjának képviselői vannak túlsúlyban. Mégis megtörtént, amivel nem mindenki számolt: a republikánus szenátorok többsége szembefordult a színeiket képviselő elnökkel. A szenátusi szavazás eredménye: 78 szavazat a szankciók mellett - tehát Reagan vétója ellen míg mindössze 21 szenátor helyeselte Reagan korábbi döntését. Az elnök a szavazás megtartásáig a maga pártjára próbálta állítani a honatyákat, de eredménytelenül. Azzal érvelt, hogy a szankciók nem lennének eredményesek és úgy vélte, hogy azok elsősorban a Dél-afrikai Köztársaság és a szomszédos országok lakosságának gazdasági helyzetére lennének káros hatással. A Fehér Ház ura a szenátorok kegyeinek megnyerése érdekében a héten úgy döntött, hogy színes bőrű diplomatát nevez ki az Egyesült Államok új pretoriai nagykövetévé. Ezzel az időzített lépéssel azonban nem sikerült megnyernie a még habozó szenátorokat. A szankciók tegnaptól tehát törvényerőre emelkedtek, hatásuk azonban meglelehetósen korlátozott, és ezért nem is lehet tőlük remélni azt, hogy az apartheidpolitika feladására ösztönzik a pretoriai rezsimet. A washingtoni Kongresszus által megszavazott szankciók a nyomukba sem érnek azoknak a átfogó intézkedéseknek, amelyeket az ENSZ-ben két héttel ezelőtt tartott rendkívüli Namíbia- ülésszak sürgetett Pretoria ellen - beleértve a teljes gazdasági és kereskedelmi embargót. Elfogadásuk mégis fontos fejlemény az amerikai belpoltikában. A Kongresszus döntése egyrészt jelzi, a törvényhozók többsége is tisztában van azzal, hogy mind kellemetlenebb a Reagan elnök által szorgalmazott ún. konstruktív együttműködés fenntartása a világ közvéleménye elótt magát lejáratott dél-afrikai fajüldöző rezsimmel. A szavazás kimenetele másrészt világos bizonyítéka annak, hogy korántsem olyan harmonikus az elnök és a törvényhozás együttműködése, mint ahogy azt az előbbi szeretné. Adóssághegyek árnyékában Washingtonban kedden kezdődött meg a 151 országot tömörítő Nemzetközi Valutaalap (ÍME) és a Világbank szokásos évi közgyűlése. A tanácskozást megelőzően a hét legfejlettebb tőkés ország bankszakemberei előkészítő és érdekegyeztető konzultációkat tartottak. Ezeken egyetértettek abban, hogy meg kell állítani a dollár árfolyamzuhanását. Az amerikai valuta kurzusa süllyedésének mértékét szemléletesen érzékelteti az alábbi adat: egy éve még 3 márkát adtak egy dollárért, most viszont alig két márkát. dollárral tartoznak - 20 milliárd dolláros hitelt folyósítsanak. A terv azonban csak papíron maradt és például idén a kereskedelmi bankok kölcsönkihelyezései nem érték el a négy évvel ezelőtti szint tíz százalékát sem. Az elképzelés nem valósult meg, s az eladósodott országok helyzete és törlesztési képessége tovább romlott. A fejlődő világ leg- eladósodottabb országainak többsége olajexportáló, s a hirtelen olajárzuhanás következtében bevételeik olyannyira elapadtak, hogy már a kamatok puszta törlesztésével is gondjaik vannak. Nem véletlenül jutott a tekintélyes brit gazdasági szaklap, a Financial Times arra a következtetésre, hogy a washingtoni közgyűlés központi témája az adósságprobléma lesz. A legeladósodottabb 24 fejlődő ország képviselői a napokban szintén egyeztető tanácskozásokat tartottak. Ezeken hangsúlyozták, hogy a fejlett országoknak jobban figyelembe kellene venniük a fejlődök gondjait és hiteltörlesztési problémáikat. „Ideje már, hogy a fejlett államok rádöbbenjenek: saját jövőjük és biztonságuk is függ attól, mennyire rugalmasak a fejlődők érdekeivel szemben“ - összegezte találóan Miguel de la Madrid mexikói elnök. A közgyűlés tehát nehéz helyzetben tanácskozik, sót, a kilátások sem rózsásak, mivel az IMF jelentése csak szerény mértékű növekedést jelez a legfejlettebb országokban is az elkövetkező 12 hónapra. Ez a prognózis azonban sok bizonytalansági tényezőt tartalmaz, s ezek egyike az adósság- válság. A most folyó közgyűlés sokat tehetne annak érdekében, / hogy ne robbanjon a sokat emlegetett adósságbomba. P. VONYIK ERZSÉBET Türelemjáték - így is nevezhetnénk a szocialista Mitterrand francia elnök és Chirac jobboldali kormányfő kényszerű együttműködését. A héten éles vitáik újabb fejezettel gazdagodtak: az államfő nem írta alá az új választási körzetek létrehozására vonatkozó kormányhatározatot. A miniszterelnök máris közölte, hogy a kabinetben felveti a bizalmi kérdést. A Franciaországban vasárnap tartott részleges szenátusi választások egyébként a jobboldal sikerét hozták, s előretört Chirac kormányfő új-gaulleista RPR pártja. Szeptember 27-töl október 3-ig Szombat: Reagan megvétózta a pretoriai rezsim ellen szankciókat követelő törvénytervezetet • Fidel Castro a Forradalmi Védelmi Bizottságok kongresszusán a hiányosságok határozott felszámolását sürgette Vasárnap: Franciaországban részleges szenátusi választásokat tartottak • Wojciech Jaruzelski Phenjan után Pekingben kezdett tárgyalásokat HétfÖ: Szófiába érkezett Ľubomír Štrougal • New Yorkban újabb szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozót tartottak Kedd: Moszkvában és Washingtonban bejelentették a reykjavíki Gorbacsov-Reagan találkozóra vonatkozó megállapodás létrejöttét • Kanadai látogatásra érkezett Eduard Sevardnadze • Brüsszelben magyar-belga kormányfői tárgyalásokra került sor Szerda: A csehszlovák külügyminiszter felszólalt az ENSZközgyúlés általános vitájában • Moszkvában a társadalomtudományok helyzetéről kezdődött értekezleten elvi jelentőségű beszédet mondott Mihail Gorbacsov • Az USA végrehajtotta idei 10. atomkisérletét Csütörtök* Merényletet kíséreltek meg Delhiben India elnöke és kormányfője ellen • Düsseldorfban folytatódott a csehországi és észak-rajna-vesztfáliai szakemberek tanácskozása a környezetvédelem kérdéseiről Péntek: Mexikóba érkezett a szovjet külügyminiszter • Black- poolban befejeződött a brit Munkáspárt évi kongreszMikor peron és mikor kocsiállás? Vannak olyan szlovák szavak, kifejezések, amelyeknek magyarra fordítása gondot okoz mindnyájunknak; nemcsak a nyelv egyszerű használóinak, hanem még a kevésbé tájékozott fordítóknak is. Ha ugyanis a nyelvismeret nem párosul a dolgok, fogalmak ismeretével, könnyen a mechanikus fordítás útjára tévedhetünk. A nástupište a gyakrabban használt szavak közé tartozik a szlovákban, mégis sok fordítási problémát okoz nekünk! Igen, mert ha a szóelemek szerint fordítjuk le - felszállóhely-nek -, már messze kerültünk a szlovák szó jelentésétől. Minden magyar megérti ugyan, mi az a felszállóhely - a legtöbben bizonyára a repülőgép felszállóhelyére fognak gondolni -, de rajtunk kívül aligha használja valaki, esetleg csak a tájékozatlanabbak. Szakkörökben, de a gyakorlottabb utazók is tudják, hogy a repülőgép kifutópályáról száll fel, nem felszállóhelyról. De a szlovák nástupište nem is a jármű, ez esetben a repülőgép felszállóhelyét jelöli, hanem az utasokét; azokét, akik vonatra, autóbuszra, esetleg más tömegszállító eszközre szállnak fel! így a felszállóhely ebben az értelemben a mi szóhasználatunkban is elég gyakran fordul elő tükörszóként. Ha a szlovák szó igazi megfelelőjét keressük, külön kell vizsgálnunk a használatát a vasúttal, pontosabban a vonatokkal, s külön az autóbuszközlekedéssel kapcsolatban. A nagyobb vasútállomásokon, pályaudvarokon megszámozzák azokat a helyeket, ahol az utas vonatra száll. Ezenkívül a vágányokat is számokkal jelölik. A vonatra várakozó utas tehát ilyen tájékoztatást hall a hangosanbeszélőből: „Rýchlik do Prahy je na nástupišti číslo tri, kolaj číslo štyri.“ Ilyenkor azt gondolja, néha mondja is útitársának: „A hármas felszállóhely négyes vágányáról indul a vonatom." Csakhogy a magyar vasút nem használja a felszállóhely szót. A peron-1 igen, noha azt sem jelzik, csupán a vágányokat, szintén számokkal. Ez érthető is, mert az állomások, pályaudvarok, ott általában más kiképzésűek, mint nálunk. Mi itt a pályaudvarokon a vágányokat rendszerint föld alatti folyosón közelítjük meg, s a peronok számozása ezt megkönnyíti. A nástupište tehát a vasútállomásokon nyugodtan fordítható peron-nak, hiszen ennek a jelentése - ebben az esetben - ez: vasúti vágányok mellett kiépített, fel- és leszállásra, várakozásra alkalmas terület. A hangosanbeszélőből elhangzott tájékoztatás tehát helyesen így fordítható magyarra: A prágai gyors a hármas peron négyes vágányáról indul. De a nástupište felirattal nemcsak a vasútállomásokon, hanem a nagyobb autóbuszállomásokon, autóbusz-pályaudvarokon is találkozhatunk. Sőt a városi járatok végállomásain is. Itt is azt a helyet jelöli, ahol az utasok felszállhatnak, illetve ha távolsági buszok közbeeső állomásairól van szó: le és felszállhatnak. A mi magyar nemzetiségű utasaink ezt a helyet is felszállóhely-nek nevezik, mert a nástupište ezt sugallja nekik. De találkoztam már azzal a próbálkozással is, hogy itt is peron-nak fordítsák a nástu- pišté-t. Ha csupán arról az épületen kívüli területről volna szó, amelyen az utasok várakoznak, nem is lehetne ellene kifogásunk. De egy-egy peron mellett azokat a számozott helyeket, ahová az autóbuszok beállnak, hogy az utasok felszállhassanak rájuk, nem peron-nak hívják a magyar autóbuszállomásokon, hanem kocsi- állás-nak. Ott például ilyesféle tájékoztatást hall az utas a han- gosanbeszélöből: „Távolsági autóbusz indul Szolnokra a négyes kocsiállásról.“ A kocsiállás nálunk még szokatlan, ott már régóta ismert és használt szó; az értelmező szótárak is közük. Jelentése: távolsági autóbuszok állomásán az a hely, ahonnan valamely járat szokás szerint indul. Mivel a szlovákban a nástupište is pontosan ezt a helyet, mégpedig szintén számmal jelzett helyet jelöli az autóbuszállomásokon, a két szó - ebben a használati körben - pontos megfelelője egymásnak JAKAB ISTVÁN Irsaiolivér és társai Érdekes szőlőfajtákra akadtam egyik hirdetési rovatban: irsai Olivér és mathiász jánosné. Ezek az elnevezések kétségtelenül személynév jellegűek. Akkor hát miért írták őket mégis kis kezdőbetűkkel? A hirdetés szövegezője nyilván arra gondolt, hogy mivel a növényneveket kis betűvel írjuk, (mint szilvafa, pettyegetett tüdőfű, vagy szágópálma), ezek sem érdemelnek kivételes bánásmódot. Erre persze azt mondhatjuk, hogy az itt felsorolt növénynevek mind köznevekből származnak, tehát már eleve nem írandók nagy kezdőbetűvel. Ám akkor már gondolkodóba esünk, ha a fenti példákon rágódva eszünkbe jut, hogy a Háry János és a háryjá- nos forma egyaránt helyes! Ezt már csak akkor tudjuk megérteni, ha ismerjük a köznevesülés folyamatának szabályait. A háryjános alak ugyanis nem Háry Jánost, a híres lódítót jelenti, hanem általában valamilyen nagyotmondásra, füllentésre hajlamos személyt. Amikor a tulajdonnevek köznévvé válnak, megszűnnek hatni a személynév írásának szabályai. Tehát az apróhirdetésbeli köznevesedett alakokat helyesen így kell írnunk: irsaiolivér, mathiászjánosné muskotály, továbbá kocsisirma, szautergusz- távné stb., pontosan a háryjános mintájára. Ezt a folyamatot példázza a ferencjóska elnevezés is. A szalonkabátot, amelyet így szokás emlegetni, Ferenc Józsefről nevezték el. A példánkban szereplő köznevesedett forma nem általános. A szőlészeti szaklapokban, árjegyzékekben a nagybetűs, tudományos írásmódot használják (Irsai Olivér, Mathiász Jánosné muskotály). Szakmai szempontból ezek is kifogástalanok, de a köztes, tehát a mathiász jánosné forma mindenképpen helyesírásbeli vétség. Vadhajtása, sajnos, nemcsak a szőlőnek lehet, hanem a helyesírásnak is. Idejében figyelmeztetnünk kell a vétőket, így talán sikerül a szőlőfajták mellé helyes, végleges és követhető fajtamegnevezésüket is meggyökereztetnünk. MIKUS GABOR
