Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám, szerda

Jozef Lenárt elvtárs beszéde Aj szú 1®86. X. 1. (Folytatás az 1. oldalról) Ezért kell, elvtársak, a fasizmus ós a háború elleni harcban felrázni a né­pek tudatát és lelkiismeretét. Népünknek, amely a fasizmust a sa­ját tapasztalataiból ismeri, ez hatvá­nyozott kötelessége. Ne feledjük, és nem is feledjük el, hogy a német fasiz­mus zúzta szót a csehszlovák államot, s készült nemzeteink fizikai felszámo­lására. Éppen 48 esztendő telt el attól a gyalázatos pillanattól, amikor a nyu­gati szövetségesek a müncheni egyez­ménnyel Csehszlovákiát koncként odavetették Hitler lába elé. Ez népelle­nes, antidemokratikus politikájuk kö­vetkezménye volt, amely elóször meg­nyitotta a hatalomhoz vezető utat a hit­leri fasizmus előtt, majd Csehszlovákia elárulásával lehetővé tette számára Európa leigázását, a Szovjetunió meg­támadását, a világuralomra törést. München népünkből kiváltotta a nemzeti megalázás keserű érzését, de egyben a nyugati hatalmak árulása és a saját burzsoáziájának kapituláció­ja miatti jogos haragot is. Azokban a nehéz pillanatokban kommunista pártunk volt az, amely rámutatott az állami és a nemzeti válság kiútjára és a népi demokratikus erőkkel vállvetve harcba indult a köztársaság megújítá­sáért. Nemzeteink a megszállók elleni harcban nagy áldozatokat hoztak, s a kommunisták hozták a legnagyob­bakat. Hazafias példájuk és fáradha­tatlan munkásságuk lehetővé tette az antifasiszta demokratikus erők széles nemzeti frontjának szervezését és kia­lakítását, és a harc fokozását egészen a szlovák nemzeti felkelésben és a cseh nép felkelésében való tetőzé­séig. Népünk a forradalmi harcban nagy merészséget és szívósságot tanúsított, döntő csapást mért a müncheni diktá­tumra, lefektette a minden vonatkozás­ban új, demokratikusabb, szociális és nemzeti szempontból igazságosabb, külpolitikailag megbízhatóan garantált Csehszlovákia alapjait. Engedjék meg elvtársak, hogy ezzel összefüggésben kiemeljem Túróénak és lakosságának nagy hozzájárulását a nemzeti felszabadító harchoz. Tisz­telettel emlékezünk meg az első és a második Stefánik, a Sztálin és a Já­noSik partizándandár tagjainak, a ült— nai és a martini helyőrség forradalmi katonáinak derekasságáról, akik váll­vetve, ádáz harcot vívtak Streőnónál, Dubná skala, Vrútky és Priekopa térsé­gében. Ebben a stratégiai szempontból fontos térségben nagy létszámú fasisz­ta csapatokat kötöttek le és lehetővé tették a szabadság csehszlovákiai szi­getének védelmét. Hálával emlékezünk meg szovjet testvéreinkről, akik itt, a Túróc vidékén társszervezői és parancsnokai voltak a partizánmozgalomnak, akik önzetle­nül átadták tapasztalataikat. Megemlé­kezünk a francia partizánoknak és a szabadságért közösen harcoló to­vábbi népek tagjainak hősiességéről. Fejet hajtunk a partizánközségek, Sklabina, Valőa, Blatnica, a forradalmi Vrútky s több más község lakosai előtt. Erejüket ós anyagi eszközeiket nem kímélve segítették a frontot, a harco­sokkal megosztották kevés kenyerü­ket, ellátták a sebesülteket, segítettek a sebek gyógyításában s mindezt szemtől szemben a Gestapo örjöngé­sével és a gárdista bosszúszomjjal. Az ó hősiességük tartósan ösztönöz ben­nünket! Bármilyen nagy hősiességet is tanú­sítottak ebben a harcban, tudtuk és tudjuk, hogy szabadságunkat nem újít­hattuk volna meg a Szovjetuniónak a fasiszta Németország legyőzésében betöltött meghatározó szerepe nélkül. Döntő volt a Szovjetunió közvetlen se­gítsége nemzeti felszabadító harcunk­ban mind a szovjetek országában a csehszlovák hadtest létrehozása, ™ n d idehaza folytatott fegyveres 0 Nógatása során. A Szovjetunió m28teink ao r»* iránti internaciona­ista viszonyát juttatta kifejezésre a fe­lejthetetlen Kárpát-duklai hadművelet­ben ,s amelynek 42. évfordulójáról a napokban emlékezünk meg. Igen, ' k tí l 8Z a h6s i eposz tette lehetővé népünknek azt. hogy szívó­san és eredményesen harcoljon a szlovák nemzeti felkelésben a náci túlerővel szemben. Tudjuk, hogy ez milyen áldozatokba került, tudjuk, hogy a szovjet katonák és a mi katonáink mennyi vért vesztettek Duklánál, ha­zánk felszabadítása során. Ezt soha­sem feledjük el és sohasem szabad elfelednünk. Népünk tapasztalatai és mély érzései alapján éppen Duklánál született meg a Szovjetunióval való megbonthatatlan barátságunk. Mi eh­hez napjainkban is felsorakozunk ós kifejezésre juttatjuk a Szovjetunió iránti hűségünket. A történelemből okulva, a nemzeteink ós nemzetiségeink sor­sáért viselt felelősségtől vezérelve vall­juk: Örök időkre a Szovjetunióval ós sohasem másképp! Elvtársak! Az antifasiszta koalíció által a máso­dik világháborúban aratott győzelem­nek kifejezetten világtörténelmi jelentő­sége volt. Egyrészt azért, mert csődöt mondott a nyugati hatalmak kísérlete katonai erővel elfojtani az októberi for­radalom indította felszabadító mozgal­mat, másrészt pedig azért, mivel alap­vető befolyást gyakorolt Európa és a világ háború utáni fejlődésére. Létre­jöttek a népi demokráciák, kialakult a szocialista országok közössége, széthullott a gyarmati rendszer, a ko­rábban leigázott népek tucatjai léptek ki a szabadságnak, a haladó, nem kapitalista fejlődésnek útján. Ez valóban történelmi határköve volt az emberiség fejlődésének. A tőke vi­lágában azonban ismét lábra kap a fa­siszta veszély, beérnek a fasiszta típu­sú, szélsőséges megoldások. Míg a harmincas években a fasizmus azzal fenyegetett, hogy az emberiséget visz­szatéríti a középkori barbárság idősza­kába, addig manapság magának az emberiségnek a létét fenyegeti. A ha­gyományos és az újfasizmus formájá­ban továbbra is eszköze a legreakció­sabb erők agresszív politikájának. Ezek az erők világuralmi terveiket most is elkendőzik az ún. terrorizmus a forradalom „exportja", a kommuniz­mus elleni harc ürügyón, noha most ezt a harcét nem hozzák kapcsolatba a hit­leri „élettérrel", hanem a szabadság­ról, az emberi jogok védelméről és a segítségnyújtásról szóló nyilatkoza­tokkal. A háború után szemléletesen láttuk, hogy az amerikai imperializmus legre­akciósabb körei fokozatosan átvállalják a német imperializmustól a fasizmus központjának szerepét. Igen, a legha­talmasabb katonai-ipari komplexum bázisára épülő amerikai imperializmus volt az, amely annak idején oltalmazó szárnyai alá vette a spanyolországi és a portugáliai fasiszta diktatúrákat. Ezek a legreakciósabb erők voltak, amelyek a forradalmi folyamat szabad kibonta­kozásának és egész népek előrehala­dásának meggátolására törekedve, a háború utáni években több tucatnyi országban közvetlenül hatalomra jut­tatták a fasiszta ós a félfasiszta diktatú­rákat. Ez törtónt Uruguayban, Para­guayban, Bolíviában, Brazíliában, Chi­lében, Haiti szigetén, Rhodesiában, a Dél-afrikai Köztársaságban, a Fülöp­szigeteken és sok más helyen. Ezek az erők habozás nélkül alkalmazták a nyílt agressziót, sárba tiporták az állami szuverenitást, demokráciát és a sza­badságot, amint azt megtették Kíná­ban, Koreában, Guatemalában, Viet­namban, Granadában, s ahogy ma teszik Afganisztánnal, Kambodzsával, Nicaraguával és Líbiával szemben. S úgyszintén az amerikai imperializ­mus volt az, amely azonnal a háború után, amikor a hitleri fasizmus veresé­ge lehetővé tette a háborúk nélküli világ formálását, elindította az atom- és a hagyományos fegyverkezést, s elői­dézett, avagy közvetlenül részt vett több mint 140 fegyveres konfliktusban, amelyben az emberek milliói pusztul­tak el. S Reagan, az amerikai imperializ­mus legreakciósabb erőinek képviselő­je volt az, aki kereszteshadjáratot hir­detett a népek szabadsága, minden ellen, ami demokratikus és haladó, a szocializmus ellen. Olyan hadjáratot, amelynek célja a társadalmi visszavá­gás és a világuralom. Az imperialisták­nak ezek a tervei halálos veszélyt je­lentenek az emberiségre. Megvalósítá­sukra olyan katonai potenciállal rendel­keznek, amelynek alkalmazásával a vi­lágot nem egyszer, hanem százszor is elpusztíthatnák. Noha ez az atomapo­kalipszis abszurd és értelmetlen lenne, Reagan tervei a „csillagháborús" atomfegyverek létrehozására arról ta­núskodik, hogy ez az abszurditás nem kizárt. Ezért az imperializmus, az em­beriséget fenyegető pusztulás ellen ví­vott harc napjaink korparancsa. Az imperialista reakció bármiféle tár­sadalmi haladás elfojtására törekedve, ismét aktivizál olyan erőket, amilyen az újfasizmus, a neonácizmus, a naciona­lista reváns. Nekünk Csehszlovákiá­ban legsajátabb érdekünkben szem­mel kell tartanunk tőszomszédságunk­ban, főleg a Német Szövetségi Köztár­saságban az újfasizmus és a revansiz­mus aktivitását. Annál is inkább, mivel szélsőséges szervezeteit, beleértve a szudótanómet „honfitársi szövetsé­geket", a kormánykörök is hivatalos támogatásban részesítik. Ezek a szer­vezetek átvállalják a revansizmus alapgondolatait - Csehszlovákia, Len­gyelország, a balti államok területének kisajátítása, a háború utáni európai - határok felülvizsgálata ós a müncheni diktátum érvényességének megőr­zése. Ezzel mérgezik a légkört áz NSZK-ban ós Európában általában, terjesztik a nacionalizmust és a sovi­nizmust, a Kelettől való félelmet. A háború, a sötét reakció elleni harc, elvtársak, valóban antifasiszta harc. Küzdelem ez az emberiség végső megszabadításáért a kizsákmányolás­tól és a háborúktól. Ebben a harcban a szocialista közösség országai, élü­kön a Szovjetunióval arra törekednek. hogy érvényt szerezzenek a békés egymás mellett élés alapelveinek, poli­tikai és katonai viszonylatban enyhít­sék a feszültséget, véget vessenek a fegyverkezésnek ós kezdetét vegye a teljes leszerelés. Ezt szolgálják a Varsói Szerződés tagállamainak ja­vaslatai, a szovjet kommunisták bé­keprogramja. Ez a tartalma a Szovjet­unió békés külpolitikájának, amely - amint azt Gorbacsov elvtárs mondot­ta Krasznodarban - az embereket egy­ségre szólítja fel annak érdekében, hogy bolygónkon megóvjuk az életet. Mi Csehszlovákiában teljes mérték­ben támogatjuk a Szovjetunió javasla­tát: a huszadik század végéig felszá­molni az atom- ós az egyéb tömeg­pusztító fegyvereket, mivel ez a javas­lat megfelel népünk érdekeinek is. Tel­jesen egyetértünk az atomrobbantá­sokra elrendelt egyoldalú szovjet mo­ratórium meghosszabbításával, mivel célja a fegyverkezés megszüntetése. Ezen a nagygyűlésen is határozott NEM-et mondunk az atomrobbantá­soknak. Míg a Szovjetunió konkrét intézke­déseket javasol a fegyverkezés meg­szüntetésére, addig az Amerikai Egye­sült Államok kormányzata ezeket újabb és újabb ürügyekkel elveti és a korlát­lan fegyverkezés irányvonalát követi. Gorbacsov elvtárs a Rudé právónak adott interjújában összegezte és meg­magyarázta a Szovjetunió elvi állás­pontját a moratórium meghosszabbítá­sával kapcsolatban. Ezzel egyidejűleg leleplezte azokat a komolytalan érve­ket, amelyekkel az Egyesült Államok magyarázza a kísérletek tilalmával szembeni ellenállását. Az elutasító ál­láspont tényleges oka elsősorban az, hogy hatalmas profitot vár az úrfegyve­rek gyártásától, attól az elképzeléstől vezérelve. hogy fejlesztésükkel a Szovjetunió fölé kerekedhet. Egyszó­val. a kísérletek tilalmát azért utasitják el, mivel az ellenkezik a kormányrúdnál lévő amerikai politikusoknak az Egye­sült Államok hatalmáról alkotott elkép­zeléseivel és régi világuralmi törekvé­seikkel. Ez azonban az egész világgal szem­beni provokatív kihívás. Ezért nekünk is hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy minden haladó, demokratikus béke­mozgalom elmarasztalja az amerikai kormányzat magatartását, mint az em­beriség sorsának felelőtlen kockázta­tását. Tudjuk, hogy civilizációnk jövője a világ erőviszonyaitól, a béke potenci­áljának növekedésétől és aktivitásától, valamint attól a képességétől függ, hogy eredményesen szembeszegüljön az atomháború veszélyével. Ennek tu­datában jelentős sikerként könyveljük el, hogy a stockholmi konferencia egyezmény aláírásával zárult, ami nagymértékben csökkenti a hagyomá­nyos fegyverzettel vívott háború kocká­zatát. Ennek tudatában értékeljük azt a kedvező visszhangot, amelyet az ENSZ-ben a szocialista országoknak a világ biztonságának átfogó szavato­lására tett javaslata váltott ki. A látóha­táron tehát felvillan a béke napsugara. S a béke sorsáért mi is nagy felelős­séggel tartozunk. Tisztelt barátaim! Amikor hangsúlyozzuk a békeharc fokozásának ós a háborús veszély el­leni harcnak a szükségét, felvetődhet a kérdés, vajon ebben a sorsdöntő küzdelemben van-e súlya népünk sza­vának és magatartásának? Megalapo­zott biztonsággal kijelentjük: Igen elv­társak, ennek lehet és lesz is súlya, mivel tőlünk, köztársaságunktól és hozzájárulásától is függ a béke döntő fontosságú támaszának ós bástyájá­nak, a szocialista közösségnek a tekin­télye, befolyása és ereje. Találóan mu­tatott rá erre Gorbacsov elvtárs a Rudé právónak adott interjúban, hangsúlyoz­va, hogy a szovjet embereknek és a szocialista közösség többi országa dolgozóinak színvonalas munkája a békét is erősíti. S ha gazdaságilag, szociális és politikai viszonylatban erő­sebbek és szilárdabbak vagyunk, ak­kor a tőkés világ is nagyobb érdeklő­dést tanúsít a velünk való normális kapcsolatok iránt, szertefoszlanak áb­rándjai arról, hogy a történelem kerekei visszafelé forgathatóak. Ezért az szükséges, hogy mi vala­mennyien ebből a szemszögből is fel­mérjük mindennapos munkánk jelentő­ségét és azt szem előtt tartsuk a társa­dalom szociális és gazdasági fejlődé­sének meggyorsítását célzó kongresz­szusi program megvalósításakor Felmérve a népgazdaság fejlődését az év első nyolc hónapjában, megálla­píthatjuk, hogy az anyagi erőforrások dinamikus fejlesztése terén az elmúlt két esztendőben érvényesült kedvező tendenciáknak az útján haladunk A mezőgazdaságban sikeresen eleget tesznek az állattenyésztési termékek felvásárlási feladatainak, ami hozzájá­rni a jobb élelmiszerellátáshoz. A la­kosság reáljövedelme 2,5 százalókkal növekedett. Viszont nyugtalanító, hogy a minő­ségi mutatókban lemaradunk a kong­resszusi követelmények mögött. Noha az ipar és az építőipar fejlődését ki­sebb tüzelő- és alapanyag-fogyasztás­sal érjük el, elmaradtunk a tervezett csökkentési szint mögött. Nem növek­szik megfelelően a termelés, a külke­reskedelem hatékonysága, s ennek következtében a nyereségképzés fel­adatait sem teljesítjük. Ebben kifeje­zésre jut az a tény is, hogy az új, korszerű létesítményeket nem helyez­zük üzembe a tervezett határidőkben, elégtelenül orientálódunk a tudomány és a technika eredményeinek gyors alkalmazására és lassan emeljük a gyártmányok műszaki és gazdasági színvonalát. Az életszínvonal további emelése és tökéletesítése a nemzeti jövedelem gyarapítása terén kitűzött célok követ­kezetes elérésétől függ. A központi bizottság ezért azt szorgalmazza, hogy gyorsabban intenzifikáljuk a gazdasá­got, s ezekben a napokban ós hetek­ben minden munkahelyen fokozott igyekezetet fejtsünk ki az éves felada­tok mennyiségi, de főleg minőségi mu­tatóinak teljesítése érdekében. A vezető gazdasági dolgozóktól el­várjuk a problémák cselekvő és alkotó megoldását, valamint azt, hogy a fel­adatok derekas teljesítése érdekében tökéletesítsék az irányítást és a terve­zést, rendet és összhangot teremtse­nek a szállítói-megrendelői kapcsola­tokban. Továbbá azt, hogy határozot­tabban érvényesítsék az érdemek sze­rinti szocialista javadalmazást, minde­nütt tökéletesítsék a munka szervezett­ségét, szilárdítsák a fegyelmet, a ren­det és a közös tulajdon védelmét. A haladás érdekében minden említett irányban össze kell hangolni a párt-, az állami, a gazdasági, valamint a társa­dalmi szervek és szervezetek igyeke­zetét. Ennek markánsan kellene megnyil­vánulnia a munka, a termelés, a gyárt­mányok és a szolgáltatások minőségé­nek gyors javulásában, mivel éppen a minőséghez kötődik számos olyan probléma, amellyel a hazai és a külföldi piacon viaskodunk, s amelyek vissza­hatnak az emberek elégedettségére és hangulatára, a külkereskedelmi értéke­sítés árviszonylataira és a beruházási paraméterekre is. Hangsúlyoznom kell, elvtársak, hogy a gyártmányok minőségét, mű­szaki tökéletesítését, a terv minőségi mutatóinak teljesítését illetően az önök kerületének és járásának is nagy a le­maradása. Egyenetlenül teljesitik a tervfeladatokat, hiszen a nyolc hónap alatt 36 vállalat nem teljesítette a saját termelési érték növelésének feladatait, adós maradt több mint 400 millió koro­nával, s lemaradás mutatkozik a nye­reségképzésben. Nagyon nyugtalaní­tó, hogy az elmúlt esztendőhöz képest' csökkent a magas műszaki-gazdasági szintet elérő gyártmányok és növeke­dett a III. minőségi osztályba sorolt termékek hányada. Ez kedvezőtlenül nyilvánul meg a gyártmányok hazai ós külföldi értékesítésében, továbbá a készletek növekedésében és a gaz­daságosságban. Ez ellentmondásban áll programunkkal, mivel a szocialista vállalkozás törvénye ennek éppen az ellenkezőjét kívánja meg - a nyers­anyag, az energia, az alapanyagok magas fokú értékesítését és a világ­színvonal elérését. Ezért szükséges, hogy az adott helyzet felrázzon minden irányító dolgozót - a tárcák vezetőitől, az igazgatókon, a kutatókon a techni­kusokon és a mestereken át a munká­sokig -, hogy orvosolják a helyzetet és teljesítsék a kongresszus irányvonalát. Ez annál is fontosabb, mivel Szlovákiá­ban éppen a Közép-szlovákiai kerület­nek és az önök járásának is meghatá­rozó a helyzete a gépipari—elektrotech­nikai komplexum viszonylatában, amely a tudományos-műszaki haladás legfontosabb tényezője, s amelynek nagy befolyást kell gyakorolnia az in­tenzifikálás folyamatára. Annak tudatá­ban kell cselekednünk, hogy a minő­ség és a hatékonyság területén a for­dulat elérése mindannyiunk létfontos­ságú érdeke. Ez természetesen vonatkozik a szolgáltatások színvonalára és minő­ségére is. A kerületi pártkonferencián joggal mutattunk rá a szolgáltatások ki nem elégítő fejlődésére, mivel a Kö­zép-szlovákiai kerület az egy főre jutó fizetett szolgáltatások költségei tekin­tetében nem éri el a szlovákiai átlagot. Ugyanakkor az egy főre jutó jövedel­met tekintve Szlovákiában az első. Itt is határozottabban kell cselekednünk a szolgáltatási hálózat és választék bővítése érdekében, kielégítve az em­berek sürgető fontosságú szükségle­teit. A gyártmányok és a szolgáltatások minősége viszonylatában az előrelé­pés megkívánja a dolgozók kezdemé­nyezésének határozottabb felkarolá­sát A kerületben több mint 27 ezer szocialista munkabrigád van és a dol­gozók 87 százaléka vesz részt a szo­cialista munkaversenyben. Ez nagy erő, amely helyes ösztönzés mellett jobb eredményeket érhet el. Gazdasági fronton az előrelépés egyben megkívánja azt is, hogy - amint azt a kongresszus feladatul adta. - teljesebben kibontakoztassuk szocialista demokráciánkat, fokozzuk az emberek érdekeltségét a feladatok teljesítésében, részvételüket az irányí­tásban és az igazgatásban. Csak így növelhető a dolgozók és az állampol­gári kollektívák felelősségvállalása a gyárak, a földműves-szövetkezetek eredményeiért, a községek életéért. Ennek a folyamatnak része az embe­rek és a szükségleteik iránti megértő, érzékeny magatartás, valamint problé­máik ós gondjaik megoldásában a se­gítségnyújtás. Ezt szem előtt kell tarta­ni a nemzeti bizottságok és dolgozóik, a különféle hivatalok és intézmények tevékenységében, mivel a lakosok nemegyszer bürokráciába és értelmet­len zaklatásba ütköznek. Akikre ez vo­natkozik. azoknak a elmére kimondjuk: Tudatosítsák, hogy a hivatalnak kell szolgálnia az embereket ós nem meg­fordítva, s eszerint cselekedjenek! A másik oldalon ez nem jelenti a fe­gyelem, a rend és a tisztaság megron­tásának elnézését, mivel az ilyesmi nemegyszer haváriahelyzeteket, tűz­eseteket, emberéletek pusztulásával járó közlekedési baleseteket, higiéniai fogyatékosságokat és betegségeket okoz. Nem szabad tehát elnézónek lenni, hanem a közös érdektől vezérel­ve mindenütt szilárdítanunk kell a fe­gyelmet ós a rendet! A társadalom fellendítését célzó tö­rekvésünkben szüntelenül szem előtt kell tartanunk, hogy az emberek elége­dettebb. boldogabb életének megte­remtésére, a személyiség és a kollektí­vák harmonikus fejlődésére törek­szünk. Ehhez nélkülözhetetlen tudatos törekvésünk a munkahelyeken és álta­lában az életben az emberek közti jó elvtársi kapcsolatok megteremtésére. Nem lehetünk hiján annak a törekvés­nek, hogy jobban megértsük egymást, kölcsönösen nagyobb segítséget nyújtsunk egymásnak, hogy így mind maradéktalanabbul érvényesüljön az új társadalom humánus alapelve, mi­szerint az egyik ember a másiknak elvtársa, testvére. Egyszóval mind job­ban gyarapítanunk kell azt, ami alap­vetően jellemzi a szocializmust. Éppen ennek érdekében - tisztelt elvtársak - meg nem alkuvóknak - és nem lagymatagoknak, meghátrálóknak - kell lennünk a dézsmálással, a szél­hámossággal, a fegyelmezetlenséggel és a különféle más visszás jelenségek­kel szemben, amelyek szöges ellentét­ben állnak a párt politikájával és erköl­csünkkel. Nem kevés az ilyen jelenség a Közép-szlovákiai kerületben sem. Úgy tűnik, hogy nem okultunk eléggé a kubini rendetlenség és fosztogatás elkendőzéséből. Az utóbbi időben le­leplezték a közös tulajdon fosztogatá­sát a Jednota hriftovái, illetve Vefky Blh-i bútor- és textilüzletében, továbbá a vágóhidakon a hússal való rossz sáfárkodás eseteit és egyéb hasonló jelenségeket. A nyilvánosság joggal bírálja és elmarasztalja az ilyen visszás jelenségeket. Feladatunk azonban mindenütt az, hogy magatartásunkkal, cselekvésünkkel, a pontos nyilvántar­tással, a szigorú ellenőrzéssel, a mun­kahelyeken bizonyos közösségi önvé­delem megteremtésével megelőzzük az ilyen eseteket. Igy tehát, tisztelt barátaim, jó gazdákként lelkiismerete­sen őrizzük közös tulajdonunkat, szá­. moljunk le azzal a kispolgári magatar­tással, amely kifejezésre jut a „mi közöm hozzá" szavakban, és utasítsuk rendre azokat, akik a közös pimasz dézsmálását valamiféle bocsánatos bűnnek tekintik, akik élősködni akarnak a társadalom és munkatársaik számlá­jára. Meggyőződésünk, hogy erőnk egyesítésével e tekintetben is sor kerül a szükséges előrelépésre. A szükségletek jobb kielégítésére irányuló igyekezetünkben tehát igé­nyes feladatok hárulnak ránk. Lépést kell szaporáznunk, jobban fel kell tűr­nünk az ingünk ujját, s mindannyiunk­nak derekas, hozzáértő munkával se­gítenünk kell a közös fellendülést. Tet­tekkel bizonyítsuk, hogy megfelelünk a kor követelményeinek, és szerepün­ket töltsük be olyan becsületesen és méltóképpen, mint ahogy azt a korabeli nemzedékek töltötték be a felkelés és a szabadságért vívott harc idején. Engedjék meg, elvtársak, hogy az ellenállás minden volt résztvevőjének jó egészséget, erőt, elégedettséget és szocialista hazánk felvirágzása láttán sok örömet kívánjak. S mindezt, vala­mint munkájukban további sikereket kívánok önöknek, ünnepségünk részt­vevőinek, Martin városa és a Martini lárás lakosainak, a Közép-szlovákiai kerület dolgozóinak Dicsőség azoknak, akik a fasizmus ellen, a szabadságért, hazánkban a szocializmus győzelméért harcoltak! Éljen Csehszlovákia dolgos népe! Erősödjön Csehszlovákia és a Szovjetunió népeinek megbonthatat­lan testvén viszonya és szövetsége! Gyarapodjanak a békéért, a fasiz­mus ellen harcolók sorai a világ min­den zugában, hogy bolygónkon kivív­juk az örök békét! Szilárduljon a népek közti bizalom és megértés!

Next

/
Oldalképek
Tartalom