Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-27 / 253. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1986. X. 27. Hivatásos forradalmár volt Igényes termelési feladatok hárulnak a plzeňi Škoda Művek doudlevci elektrotechnikai üzemének dolgozóira az idei utolsó negyedévben. Gyors ütemben kell megjavítaniuk a hanasaari (Finnország) erómú turboalternátorát, és számos más külföldi megrendelésnek is eleget kell tenniük. A képen: (jobbról) Miroslav Šlehofer, Stanislav Hofhanz és Jan Pužej egy szovjet megrendelésre készülő 340 kilowatt teljesítmé­nyű egyenáramú motoron dolgozik. (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK) Hazánk szárazföldi kikötőjében Folyamatosan beérik a politikai munka gyümölcse Az év elején emlékeztünk meg Kun Béla, a nagy forradalmár, a Magyar Tanácsköztársaság ve­zetője születésének századik év­fordulójáról. Ebből az alkalomból a Pravda Kiadó megjelentette fe­leségének, Kun Irénnek az emlé­kezéseit. A budapesti Magvető ál­tal 1978-ban kiadott kötetet dr. Klára Košková fordította, a 36 ol­dalas utószót hozzá - címe Kun Béla és a csehszlovák forradalmi mozgalom - Viliam Plevza akadé­mikus írta. Kun (született Gál) Irén 329 oldalas könyve 19 fejezetre oszlik. Élvezetes, olvasmányos stílusban követi benne végig Kun Béla éle­tét. Leírja gyermekkorát, szülőhe­lyét, középiskolás éveit, személyi­ségének formálódását, hivatásos forradalmárrá érését, s a kezde­tektől fogva képet ad politikai tevé­kenységéről. ír az első világhábo­rúban való részvételéről, a cári hadsereg fogságában töltött idő­ről, majd öntudatra ébredését áb­rázolja, amely a nagy októberi szocialista forradalom hatására következett be. Ezt követően a Magyar Tanácsköztársaság ide­jén és a Kommunista Internacio- náléban folytatott tevékenységét jellemzi. Az olvasót bizonyára ér­dekelni fogják megismerkedésük körülményei is. A szerző azoknak a drámai eseményeknek a hátterében, amelyekben férje részt vett, leírja az ausztriai és németországi ma­gyar politikai emigránsok ínséges, gonddal teli életét is. Tanúja a fa­sizmus olaszországi előretörésé­nek, s bemutatja Kun Béla buda­pesti, bécsi, berlini, majd szovjet­unióbeli - uráli, krími és moszkvai - életét és tevékenységét. A há­zastársak életének viharos, hol együtt, hol egymástól távol töltött éveinek krónikáját olvasva jellem­ző képet kapunk mind a korabeli Európáról, mind pedig férje emberi tulajdonságairól. A világháború alatt orosz fog­ságban a magyar internacionalis­ták csoportjának vezetője lett. „Egy magyar szociáldemokrata hadifogoly katonatiszt levele“ cí­mű írását 1917. április 12-én kö­zölte a tomszki Novaja Zsizny. Tíz nappal később újabb cikke jelent meg a lap hasábjain, amelyben az orosz proletárforradalom győzel­mét jövendölte meg. Nemsokára megválasztották őt az Oroszor­szági Szociáldemokrata Munkás­párt Tomszk kormányzóságbeli Végrehajtó Bizottságának tagjává. Újságcikkeiben és brosúra formá­jában terjesztett egyéb írásaiban a nagy októberi szocialista forra­dalom iránti csodálatát fejezte ki. Nemsokára maga is a történések részese lett. Már 1917-ben részt vett a hadifoglyok mozgalmában. 1918. március 24-én az ő kezde­ményezésére alakult meg az Oroszországi Kommunisták Bolse­vik Pártja moszkvai magyar cso­portja. Leninnel, Kari Liebknecht- tel és Rosa Luxemburggal együtt ó is aláírta a III. Internacionálé I. kongresszusát előkészítő kiált­ványt. A Szövetségi Fűtőanyag- és Energetikai Minisztériumhoz tarto­zó erőművekben az esztendő első felében közel 36,7 ezer gigawatt­óra villamos energiát állítottak elő. Mindez a terv 466 gigawattórás túlteljesítését jelenti, amiből 292 gigawattórányit az atomerőmű­vekben termeltek. Mind a Jaslovské Bohunice-i négy, mind a dukovanyi két atom- erőművi reaktorblokk ez idén is a legmegbízhatóbb energiaforrá­saink közé tartozik, meghibásodás nélkül, biztonságosan üzemelnek. Igaz, az esztendő energetikai szempontból nehezebbik része még előttünk van. A téli üzemelés­re való felkészülés eddigi felméré­se arra utal: éppen az atomerőmű­vek teljesítménye dönti majd el, Kun Béla élete szlovákul Moszkvából 1918 novemberé­ben Magyarországra ment. Elvtár­saival együtt előkészítette a Kom­munisták Magyarországi Pártjá­nak megalakulását. Az alakuló ülésre 1918. november 24-én ke­rül sor Kelen József mérnök laká­sában, ahol mintegy 40 ember volt jelen. A magyar történelem fontos ha­tárkövének számító Magyar Ta­nácsköztársaság idején Kun Béla külügyi népbiztos s a magyar pro­letariátus és proletárforradalom eszmei és politikai vezetője. A szerző megjegyzi, hogy azok­ban a napokban nagyon kevés időt töltött együtt férjével, annyira lekötötték a politikust napi teendői. Megemlíti, milyen nagy jelentősé­get tulajdonított Kun Béla az észa­ki hadjáratnak és a Szlovák Ta­nácsköztársaságnak. A kassai (Košice) városháza erkélyéről el­mondott nevezetes beszédében megvilágította a forradalmárok céljait. Elmondta, hogy a Vörös Hadsereg a dolgozók felszabadí­tásáért küzd tekintet nélkül arra, milyen nyelven beszélnek. A következő fejezetekben a szerző a Tanácsköztársaság le­verése utáni életüket és tevékeny­ségüket ismerteti. ír ausztriai inter­nálásukról s arról, hogyan küzdött Kun Béla a magyar kommunista emigránsok kiszabadításáért. Ausztriából útjuk - még 1920-ban - a Szovjetunióba vezetett. Itt a magyar forradalmár vezető elő­ször a Déli Front Forradalmi Hadi­tanácsának volt a tagja, majd nem sokkal később a Krími Forradalmi Bizottság elnöke lett. 1921 márci­usában Németországba ment, és részt vett a proletariátus forradal­mi küzdelmeinek szervezésében. Egyúttal a Kominternben is dolgo­zott, s IV. kongresszusán korrefe­rátumot terjesztett elő Az orosz forradalom öt éve és a világforra­dalom távlatai címmel. Lenin bizonyos fenntartásoktól eltekintve nagyra értékelte Kun Béla munkáját. Számos alkalom­mal találkozott vele, és a beszél­getéseken kívül levelezést is foly­tattak. Lenin 1922-ben fontos munkával bízta meg ót az uráli iparvidéken: ő lett a körzetben fo­lyó propaganda- és agitációs munka irányítója. Az uráliak sze­retettel fogadták, és büszkék vol­tak rá. Az Uralszkij rabocsij c. újság 1923. május 1-i számában a következőket írta róla: ,,Van egy elvtárs az uráli dolgozók között... Ez Kun Béla. A nyugat-európai kommunisták soraiban, Kun Béla azoknak egyike, aki az orosz bol­sevik párt forradalmi tapasztalatait mindennél jobban értékeli, s má­soknál alaposabban tanulmányoz­ta Lenin tanításait, taktikáját. Ugyanakkor Kun Béla internacio­nalista forradalmár, aki az elnyo­mottakért mindig kész a világ bár­mely táján kimenni a barikádra harcolni. “ A Kommunista Internacionálé IV. kongresszusa és kaukázusi gyógykezelése után nem sokáig tartózkodott az Urálban. Moszkvá­ba hívatták, s megbízták őt a párt hogy az óv végén az energetiká­ban a siker vagy a sikertelenség felé billen-e a mérleg nyelve. Kla- szikus energetikánk ugyanis nem kis gondokkal küzd. Már eddig is észlelhető, ám a későbbiekben ugyancsak jelentkezhet a nagy hőeróművi blokkok generáljavítá­sain mutatkozó lemaradások kö­vetkezménye. A tél beálltáig ugyan még javulhat a helyzet, de erre mind kevesebb az idő. így aztán az atomerőművekben a maximális teljesítmény elérésé­re lesz szükség, a technológiai fegyelem szigorú megtartása és a biztonságos üzemelés biztosítá­sa közepette. Ez az energiaforrás az év vége felé is megerősödik: ekkor kellene próbaüzembe he­lyezni a harmadik dukovanyi reak­központi bizottságának a Komszo- mol-beli képviseletével. Kun Béla az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt XIII. kongresszu­sán a Komszomol küldötteként vett részt. ^ 1923 év végén Kun Bélát kine­vezték a Komintern agitációs és propagandaosztályának vezetőjé­vé. Beosztásánál fogva a Komin­tern Végrehajtó Bizottságában is dolgozott. Sok munkája volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetőjeként is. Fenn­maradó idejét teljesen a magyar politikai emigrációnak szentelte, amely létszámban egyre növeke­dett. Mikor Lenin meghalt, Kun Bélát a temetésének megszerve­zésére alakult bizottságba is be­választották. 1925 júniusában Bécsbe utazott. Ő elnökölt a Kom­munisták Magyarországi Pártjá­nak I. kongresszusán, s a főbe­számolót is ő terjesztette elő. Ez a politikai helyzetről és a párt fel­adatairól szólt. Előterjesztett to­vábbá egy másikat is, amely a földreform kérdést taglalta. A Komintern jóváhagyásával ó lett a párt Magyarországhoz közel, többnyire Bécsben székelő külü­gyi irodájának a vezetője is. Ilyen minőségben vett részt a losonci (Lučenec) konferencián, ahol Fémmunkás, ne hagyd magad! címmel röpiratot is írt. i 1928-ban a szigorú konspiráci- ós szabályok között is rést találó hatóságok letartóztatták. Három­havi vizsgálat után pert indítottak ellene és munkatársai ellen. A tár­gyalás után a szovjet államvezetö- ség kérte, hogy engedjék őt a Szovjetunióba távozni. Az oszt­rák kormány ebbe bele is egye­zett. Kun Béla visszatért Moszkvá­ba, s később részt vett a Kommu­nista Internacionálé VI. és VII. kongresszusán. Az utószóban Viliam Plevza akadémikus jellemzi Kun Béla személyiségét, felsorolja erényeit és gyengéit, vázolja, mit jelentett munkássága a kommunista és munkásmozgalom számára. Kitér a csehszlovákiai munkásmozga­lommal való kapcsolataira is. El­sősorban a Magyar Tanácsköztár­saság idején folytatott tevékeny­ségével foglalkozik, s ennek kap­csán a Szlovák Tanácsköztársa­sághoz való viszonyával is. A ma­gyar vezetőt a világforradalom ka­tegóriáiban gondolkodó politikus­ként jellemzi. „Kun Béla - írja - azok közé a személyiségek közé tartozik, akikről azt szokták mon­dani, hivatásos forradalmárok vol­tak. Kora és azok a társadalmi rétegek alakították ilyenné, ame­lyeknek az érdekeit és vágyait tol­mácsolta. A magyar szociálde­mokrácia által szervezett munkás­mozgalomban nőtt fel, s ez erős hatást gyakorolt személyiségére. “ Kun Irén emlékezései - melyek sajnos 1928-cal zárulnak - fontos forrást jelentenek Kun Béla életé­nek a megismeréséhez a cseh­szlovákiai olvasók körében is. EMIL KARABA kandidátus torblokkot. A munkálatok jelenlegi állásából arra lehet következtetni, hogy karácsonyra ez akár be is következhet. Dukovanyban egyúttal folytató­dik a sorrendben negyedik, utolsó blokk építése. A technológiai be­rendezések szerelése az ütemterv szerint folyik, így a jövő évi üzem­be helyezés megvalósulhat. Atomenergetikai programunk keretében ugyancsak épülőfélben van a mohi (Mochovce) és a Dél- Csehországban elkészülő temelíni atomerőmű. Mohiban az első két blokknak már ebben az ötéves tervidőszakban (1989 és 1990) kellene áramot szolgáltatniuk a hálózatba, a másik kettőnek pe­dig a következő két év során. (ő-f) Az ágcsernyói (Čierna nad Ti­sou) átrakóállomás, közismerten hazánk szárazföldi kikötője, immár csaknem négy évtizede igen fon­tos, érzékeny pontja népgazdasá­gunk vérkeringésének, ahol éven­te több millió tonna áru „lépi“ át a csehszlovák-szovjet országha­tárt. Jövőre lesz negyven éve an­nak, hogy az első széles nyomtá­vú sínpáron befutottak ide a szov­jet teherkocsikból álló vasúti sze­relvények, a hazánk lakossága számára - a szó igazi értelmében- életet jelentő gabonaszállít- mánn^al. Azóta sok víz lefolyt a közeli Tiszán, és a hajdani órház helyén felépült vasúti átrakóállomás a népgazdasági feladatokat telje­sítő vasúti közlekedés-szervezé­sen kívül pártszervezetei segítsé­gével további jelentős küldetésé­nek is eredményesen eleget tesz. Céltudatosan végzett politikai munkával gondoskodik csaknem hatszáz kommunista politikai látó­körének kialakításáról, bővítésé­ről, szocialista elkötelezettségé­nek formálásáról. Ezen a fontos munkahelyen a dolgozók több mint 20 százaléka tagja a CSKP-nak, akik közül szá­mosán az eltelt évek folyamán igen fontos tisztségeket betöltő elvtársak kerültek ki. Például az állomás első főnöke, Bodor Imre, aki később az Államvasutak Kelet­szlovákiai Kirendeltségének mun­káját irányította. Az ebben a tiszt­ségben őt felváltó Füzy Imre szin­tén hosszú éveken keresztül állo­másfőnökként dolgozott Ágcser- nyőn. Ót követte Dubik Ferenc. Itt kezdte el politikai tevékenységét Kocska Gyula elvtárs is, aki immár több évtizede a Kelet-szlovákiai Vasúti Kirendeltség pártbizottsá­gának elnöke. Dudás Zoltán elv­társ a pártbizottság elnöki tisztsé­géből került Bratislavába, a Kelet­szlovákiai Vasútigazgatóság egyik vezető tisztségébe. Michal Spak mérnök, a Kelet-szlovákiai Vasúti Kirendeltség jelenlegi főnöke szin­tén hazánk szárazföldi kikötőjében dolgozott korábban mint állomás- főnök, ott végzett munkájának eredményességével érdemelte ki felsőbb posztra történt kineve­zését. Torjai János, az ágcsernyói át­rakóállomás üzemi pártbizottsá­gának jelenlegi elnöke fiatal kom­munistaként szintén itt nevelkedett politikailag, szakmailag, s vált ér­demessé jelentős gazdasági ve­zető tisztségek, majd az üzemi pártbizottság elnöki tisztségének betöltésére. Tőle tudtam meg - amit a párt­oktatási év megkezdése alkalmá­ból rendezett ideológiai konferen­cia is igazolt -, hogy ez a hagyo­mányosan hasznos politikai neve­lő munka - talán még intenzívebb és szervezettebb formában- tovább is eredményesen folyik hazánk szárazföldi kikötőjében. , Az eszmei és politikai munka eddig alkalmazott módszerei jól beváltak a pártoktatásban is, en­nek hasznos hatása érezhető az átrakóállomáson dolgozó kommu­nisták, sőt a pártkonkívüliek jelen­tős hányada gondolkodásában, pártunk politikájának helyes értel­mezésében és a munkahelyeken megnyilvánuló helytállásban, az egyre inkább szilárduló fegyelem­ben, s végső soron a munkakez­deményezés folyamatos fejlődé­séből, a dolgozók igyekezetéből fakadó gazdasági eredmények­ben is. Az ágcsernyói kommunisták ideológiai konferenciája megvonta a gazdasági feladatok teljesítésé­nek mérlegét is. Ennek alapján az idén csaknem 6 millió tonna árut vettek át a baráti Szovjetunióból, az áruátrakás tervét 107,5 száza­lékra, a berakodás tervét az idén 105 százalékra teljesítik. A Szov­jetunióba több mint 1,6 millió ton­na árut irányítottak. Hazánk szárazföldi kikötőjének dolgozói pártunk XVII. kongresz- szusa és a CSKP megalapítása 65. évfordulója tiszteletére 1,5 mil­lió korona értékű vállalást tettek, amit eddig már csaknem 2 millió korona értékben túlteljesítettek. A pártmunka eredményességé­nek egyik szilárd alapja - s ezt a tényt az ideológiai konferencia külön kihangsúlyozta -, hogy az üzemi pártbizottság irányításával működő 14 pártszervezet tagjai nap nap után élénk figyelemmel kísérik a körülöttük zajló életet, rugalmasan reagálnak az esemé­nyekre, s szükség esetén azonnal intézkednek. Tehát munkájuk tel­jesen mentes a formaságoktól és mindig a legidőszerűbb, legége­tőbb problémák megoldására irá­nyul. Az ágcsernyói vasutasok ideo­lógiai konferenciáján külön hang­súlyt kapott az a tény, hogy a párt­tagságnak több mint az 50 száza­léka fiatal.-Tudatában vagyunk annak, hogy egy fiatal ember bármennyi­re is fel van erre készítve, a pártba lépéssel nem válik azonnal öntu­datos kommunistává - jegyezte meg Torjai János pártelnök. - Ezért az illetékes pártszervezet­tel karöltve - beleértve a gazdasá­gi vezetésben dolgozó kommunis­tákat is - megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk a fiatal kommu­nisták nevelésére. Ez a gondosko­dás eddig nagyon hasznosnak bi­zonyult, remélem, a jövőben is így lesz. A pártoktatás keretében vég­zett tudatformálás politikai nevelő munkánk legjelentősebb tenniva­lói közé tartozik, ezért nagyon kö­rültekintően, szervezetten, a hely­zetünkből adódó, szükségszerű differenciáltság érvényesítésével jól felkészültünk az új pártoktatási időszakra. A pártelnök derűlátását az ideo­lógiai konferencia is megerősítet­te KULIK GELLÉRT Az atomenergetika feladatai Újabb reaktorblokk — karácsonyra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom