Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-24 / 251. szám, péntek

A befejezés ragyogása Neves szovjet és magyar szólisták a Bratislavai Zenei Ünnepségek végén Kísérőjük a mikrofon Beszélgetés a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának vezetőjével Méretei okán a maga teljessé­gében átfoghatatlan koncertsoro­zatról adott töredékes beszámoló­im végén, igazi komolyzenei csil­lagokról szólhatok. Egy neves szovjet zenész-dinasztia fiatalabb tagjai, Igor Ojsztrah és Valerij Ojsztraj hegedűművészek, a Suk Kamarazenekarral együtt adtak hangversenyt. Az apa, illetve uno­ka művészetéért a nagyapának, a néhai David Ojsztrahnak sem kellene szégyekeznie. Úgy tűnik, a hegedű szóló-repertoárjának egyik legnagyobb tolmácsolójának utódai is az ó nyomában járnak. Johann Sebastian Bach két fenn­maradt hegedűversenye közül Va­lerij Ojsztrah az a-mollt játszotta. Bár a mű igencsak határozottan a zenekar és a szóló dialektikáját sejteti, a Suk Kamarazenekar ezúttal mintha inkább a szovjet hegedűsre hárította volna a fela­dat nagyobbik részét, ó, ezt a fia­talos, változékony árnyalatokból felépített művet igazi teljességé­ben tolmácsolta. Igor Ojsztrah az E-dúr koncertet egy meglett férfi vallomásaként értelmezte. Az elsó tételbeli eróteljességet a második tételben a vallomásszerű töpren­gés követte. Ebben a műben Igor Ojsztrah mesterien emelte ki a ze­nekar folyton ismétlődő témáját körülfonó szóló, majd a harmadik tétel eredendő életörömét a hege- dúvirtuóz semmihez sem hasonlít­ható életörömével tetézte meg. Kár, hogy a délutáni koncert kísé­rő zenekarának önálló számaiból hiányzott az érzelmi telítettség, felszabadultság. Mintha a Suk Ka­marazenekar Joseph Haydn Gyász szimfóniáját (e-moll, 44. sz.) és Wolfgang Amadeus Mozart Egy kis éji zenéjét (KV 525.) a pontosságra, a precíz interpretá­lásra ügyelve elfelejtette volna lé­lekkel megtölteni. Talán a neves szólisták jelenléte okán voltak ennyire kimértek, önmagukra és nem a zenére figyelők? A legszebb zenei élmények egyikét szerezte a Kijevi Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekar FjocJor Hluscsenko vezényletével és Ránk/ Dez$ó magyar zongora­művész. Ján Cikker Emlékek (op. 25.) kamarazenekari szvitjének emlékező karakterű zenéjét Hlus­csenko vezényelte, s a fúvósokból és vonósokból alkalmilag formáló­dott kijevi „kamarazenekar“ tel­jességre törekedve adta elő. A mi­niatűr zenei költeményeket igazi lírával telítették, s a befejeződő Világhírű emberek biográfiája mindig érdekes olvasmány; ko­runk irodalmát egyébként is az életrajzok és a memoárok színesí­tik Korábban azonban jobbára az elhunyt írókról, politikusokról, had­vezérekről, művészekről jelentek meg feljegyzések az utókor szá­mára, ma igen gyakran már éle­tükben olvashatnak önmagukról. (gy van ez Placido Domingo esetében is. Kétségtelenül korunk egyik, vagy talán a leghíresebb tenoristája, mint egykor Enrico Caruso, Leo Slezak, vagy Benja- mino Gigli volt, akinek életrajza nemrégiben magyarul is megje­lent, és nagy sikert aratott. A Domingo-biográfia most an­golul és németül jelent meg „Az isteni hang“ címmel. Alcíme: ,,Placido Domingo világa“. Szer­zője az angol Daniel Snowman. Az életrajz érdekes olvasmány azok számára is, akik esetleg nem rajonganak különösebben az ope­ráért. Elvégre egy olyan híresség életútját és karrierjét ismerhetjük meg, aki - legtöbb múvésztársá- hoz hasonlóan - a legalacso­nyabb sorból jutott a zenei szín- * pad legmagasabb fokára. Domin­go Madridba született 1941-ben, de pályafutását Mexikóban kezd­te. Szüleinek zarzuela csoportjá­(Adagio) tételben töprengő muzsi­kává emelték. Liszt Ferenc I. (Esz- dúr) zongoraversenyét Ránki De­zső szinte egyetlen lélegzetvételre adta elő. Az a tény, hogy a szok­ványostól eltérően nem tagolta az egyes tételek közötti rövid szüne­tekkel, a recenzió olvasójával is sejteti, mennyire az összhatás, a tudatos felépítettség, a határo­zott előadói felfogás jellemezte a produkciót. Ez az előadómúvé- szetnek az a pontja/ahol a zongo­rista nem Lisztet tolmácsolja, ha­nem saját világát mutatja meg a liszti zeneműben. Ennek a mú­vészi minőségnek csak a kijeviek­hez hasonló szolgálatra képes ze­nekarok lehetnek igazi segítői. Ránki nem csupán virtuóz, hanem a zenével fogalmaz, állást is fog­lal, ami természetszerűen a hall­gatóságát is erre ösztönzi. így le­hetséges az, hogy Liszt múlt szá­zadi (igaz, sok tekintetben a műfajt megújító) zongoraversenye annyi­ra mainak és modernnek hatott. Nem véletlenül került a kijevi szim­fonikusok estjének műsorára Dmitrij Sosztakovics XV. szimfó­niája (op. 141.). A zeneszerző ju­bileumát ünnepelte idén a zene­szerető világ, s ez az 1971-ben írt szimfóniája magában hordozza mindazt a lelki mozgást, érzelmi hányattatást, amit ezeknek az em­beriség számára nehéz évtizedek­nek a nagy egyéniségei felismer­tek és közreadtak. Sosztakovics maga mondta annak idején, hogy ez a mű a zenészektől füg­getlenül is úgy hat a hallgatóra, amilyen annak a saját élete, belső világa. A kijevi szimfonikusok játé­ka ebben az esetben is a líra és a pátosz egymást kiegészítő jelle­gére épült. így nem véletlenül ha­tott a szimfónia úgy, mintha egy modern vers képlékeny ritmusára épült volna fel. A zenei ünnepségek záró hang­versenyén több csemegében is részesítettek. A Szlovák Filharmó­nia Zenekara és Kórusa (karigaz­gató: Pavol Procházka) Bystrík Režuha vezényletével, Igor és Va­lerij Ojsztrah hegedűművészek, Viktória Stracenská és Peter Mi­kuláš énekesek, illetve Ida Rapai- čová versmondó közreműködésé­vel sokszínű, a zene századokon átívelő gazdagságát megmutató koncertet adott. Liszt Ferenc idei jubileumai okán talán a legtöbbet játszott zeneszerző volt ezen a fesztiválon. Les Préludes címú szimfonikus költeményét Bystrík ban énekelt és zongorázott; húsz­éves korában debütált a mexikói operában, ezután Tel Avivban, Hamburgban énekelt, s egészen véletlenül - ebben is több sorstárs­ra akad - „ugrott be“ a megbete­gedett Franco Corelli helyett a New York-i Metropolitan Opera színpadára. VÁMOS IMRE E napokban látott napvilágot, s a postai hírlapárusító helyeken, valamint a könyvesboltokban már kapható a Madách Naptár 1987. Az összeállítók arra törekedtek, hogy ez a kiadvány az egész csa­lád olvasmánya legyen, tehát min­den korosztály találjon számára érdekes, s ugyanakkor tartalmas olvasnivalót. A sok írás közül ezút­tal csupán néhányat említünk meg. A szokásos kalendáriumi adatokat, valamint az esemény- naptárt követően a Napjaink címú rovatban Pavel Volobujev cikkét közük a nagy októberi szocialista forradalom tapasztalatairól. Ke­szeli Ferenc az Érsekújvárott (No­vé Zámky) született Kassák Lajos­ról, valamint Szabó Gyuláról ír meleg hangú vallomásokat. Az Režucha romanticizmussal vezé­nyelte, amely nem biztos, hogy ennek a sokat játszott zeneműnek az egyetlen lehetséges megköze­lítése. Bizonyos tekintetben az előző két koncertjüket folytatták és egészítették ki Ojsztrahék. Bach harmadik fennmaradt, de már két hegedűre írt d-moll hegedűverse­nyét (BWV 1043) sajátos együtt- játszással tolmácsolták. A zene­műben meglévő dialógusokat a virtuozitáson túlmenően tartal­milag is árnyalták. Nem véletlen, hogy a Liszt- és a Bach-művek után kissé nehézkesnek tűnt, mert a megteremtett érzelmi állapotot és hangulati gazdagságot már nem tudta fokozni Ivan Hrušovský kortárs szlovák zeneszerző Canti- cum pro pacem című oratóriuma. Amint arra a latin címe is utal, a békéért kiáltó alkotásról szólha­tunk. Maga az a tény, hogy egyre gyakrabban jelenik meg a szó, a szöveg, a vers a modern zene­müvekben, mintha a zenében megrendült bizalmat jelezné. Úgy látszik a zeneszerzők olyan konk­rét gondolati tartalmak kifejezésé­re törekednek, amelyek kívül es­nek a zene műfaján. Költészet és zene nem zárja ki egymást, azon­ban nem oly módon rokoníthatók, hogy a zenét a verssel pótolják. Ivan Hruškovský oratóriumának zenei anyaga önmagában is érté­kes, a megzenésített versek kife­jezik mindazt a gondolatiságot, amit a békéről a zeneszerző meg­fogalmazott. Éppen ezért kissé di­vatos elemként hatott a prózában is elmondott vers (nem ez volt az egyetlen ilyen a zenei ünnepsége­ken bemutatott művek között). A Bystrík Režucha vezényelte ze­nekar és kórus egyre inkább „bele­tanul" ezekbe a modern zenemü­vekbe. Hrušovskýnak a zenéjében meglévő érzelmesség és expresz- szivitás elsősorban a filharmónia kórusának és Peter Mikulášnak (basszus) köszönhetően dombo­rodott ki igazán. Viktória Stracens­ká (mezzoszoprán) előadói disz­pozíciója bizonyára más jellegű feladatok teljesítésekor jobban ér­vényesül. Most inkább visszafo­gottnak, nem eléggé karakteres­nek hatott. A zenei ünnepségek koncertjei­nek egy részét hallva megfogal­mazódott bennem egy eretnek gondolat: nem lenne-e jobb egy dramaturgiailag, előadói műfajok­ban jobban meghatározott és idő­tartamában rövidebb fesztivál? A véges anyagi lehetőségek is ezt diktálják, de maga a „zenei ün­nepség“ fogalma is sugallja: kivá­ló előadók, kiváló együttesek, ze­neszerzők és zenekedvelők ünne­pi találkozása legyen. Ne tűnjön úgy, hogy olykor csupán esetleges programot rendeztek az iskolák­ból, üzemekből szervezett közön­ségnek. Ezért a „kevesebbet, de jobbat“ szemléletnek kellene ér- vényesülnie. SZUNYOGJUDrr írást a két művész alkotásainak színes reprodukciói teszik még vonzóbbá. Klasszikusok és kor­társ szerzők egyaránt szerepelnek a Szép szó rovatban, többek kö­zött Majakovszkij, Arany János, a hazai magyar írók, költők közül pedig Duba Gyula, Grendel Lajos és mások. A Beszélő múlt címú összeállí­tásban többek között a Bodrogköz munkásmozgalmi hagyományai­ról, egy másik írásban pedig e táj­egység mondavilágáról olvasha­tunk. Ugyancsak sok érdekessé­get, hasznos tudnivalót tartalmaz a Vadvízország emlékei címú tu­dományos-népszerűsítő tanul­mány, amely a Csallóköz kialaku­lásával, településrajzával és ma­dárvilágával foglalkozik. Ezerkilencszázhuszonhármat mutatott a naptár, amikor a cseh­szlovák rádió, a Radiojournal - az elsők között Európában - ideigle­nes stúdióban megkezdte műkö­dését, ahol egy mikrofon s egy pianinó állt csupán. A legendás pianinó, az alkalmi muzsikusok, majd később az első hat, a rádió saját, szerződtetett zenésze, az­tán az első modern stúdió a Vi­nohrady sugárúton, az Orbis-palo- ta épületében... — egy zenekar történetének kezdetei. Ekkor, 1926 októberében született meg a rádió önálló zenekara. A fokozatosan bővülő fiatal együttest olyan egyéniségek for­málták, mint Jožka Charvát, a rá­diózenekar első állandó karmeste­re, Otakar Jeremiáš nemzeti mű­vész, zeneszerző és dirigens, majd Karel Anóerl - az ő nevéhez fűződik a zenekar első külföldi vendégszereplése -, Alois Klíma, Josef Hrnčír - érdeme a kortárs cseh zeneszerzők műveinek nép­szerűsítése -, Jaroslav Kromb- holc, František Vajnar. A Cseh­szlovák Rádió Szimfonikus Zene­kara a Munka Érdemrendet köve­tően (1957), a cseh zene évében nyújtott kimagasló múvészi telje­sítményéért, 1975-ben Klement Gottwald Állami Díjat kapott. A rádió szimfonikusainak élén 1985-től Vladimír Válek érdemes művész áll, aki tíz éven keresztül a Csehszlovák Rádió Stúdiózene­karának vezetője, 1977-1985 kö­zött pedig a prágai FOK dirigense volt. A jubileumi évad alkalmából rövid beszélgetésre kértük fel ót.- ön Alois Klímának a tanítvá­nya, aki huszonegy évig, a zene­kar történetében a leghosszabb ideig, vezette a rádió szimfonikus zenekarát. így, említette, érzelmi szálak is fűzik a zenekarhoz. Egy éve tölti be a második legrégebbi prágai szimfonikus zenekar veze­tő karmesterének tisztjét. Kérem, összegezze az elmúlt év legkie­melkedőbb eseményeit.- A legjelentősebb dátum a ze­nekar életében kétségkívül 1985. november 24-e, a tokiói interkonti­nentális digitális rádióközvetítés volt. Hatalmas felelősség hárult ránk, hiszen ismétlésre, javításra nem adódhatott lehetőség. Sme­tana Moldva címú szimfóniáját ját­szottuk. A hangversenyt követően alig fél percen belül megkaptuk a japán fél - az FM Rádiótársaság - visszajelzését, minden rendben, az adás kitünően sikerült. A sikeres szereplést a rádiótár­saság meghívása követte; hama­rosan, november 15-én Japánba utazunk, ahol nyolc hangversenyt adunk majd. Tavaly felléptünk többek között Plzeňben, koncertet adtunk a li­tomyšli fesztiválon, francia- és spanyolországi hangversenykörú- ton vettünk részt - legfontosabb állomásunk Bordeaux és Madrid volt. A Prágai Tavaszon három koncerttel szerepelt a zenekar. Új­donság volt a zenekar életében a lucernabeli áriaest; melyen Jan štych karmester, Gaetano Bardini A Tudomány és technika anya­gai közül főleg a Korunk pestise lesz az AIDS? című, minden bi­zonnyal nagy érdeklődést kiváltó írásra hívjük föl a figyelmet. A Családi körben egyebek kö­zött időszerű nyelvhasználati kér­désekről, azután a propoliszról, valamint a gépkocsivezetés gya­korlati tudnivalóiról olvashatunk, de a legtöbben valószínűleg a Pontok, pontok, fontos pontok címú táblázatot böngészik majd, amely az ésszerű táplálkozáshoz és a rendszeres testmozgáshoz nyújt sok hasznos támpontot. A jö­vő évi Madách Naptárban a gyer­mek, a humor és a keresztrejtvé­nyek kedvelői is találnak több ked­vükre való írást, illetve összeállí­tást. (y-f) olasz tenorista, Renée Nachtigall működött közre. A kedvező fogad­tatáson felbuzdulva, a jövőben is szeretnénk évente egyszer ha­sonló esttel jelentkezni- Mit kínál a jubileumi évad?- Az eddigieknél több nyilvános hangversenyt, a stúdiófelvételek­kel szemben előnyben részesítjük a nyilvános felvételeket. Meggyő­ződésem, hogy a kitűnő minőség­nek ez a záloga, az állandó fejlő­dés biztosításának az útja. Az 1986/87-es évadra tudatosan kö­zönségcsalogató, a világ zeneiro­dalmából válogató repertoárral - Bach, Smetana, Weber, Mozart, Berlioz, Rossini, Schumann, Mah­ler, hogy csak néhány nevet említ­sünk - készültünk. Számos külföl­di dirigens és szólista, mint Fjodor Gluscsenko, Igor és Viktor Ojszt­rah, Lehel György, Hideaki Mutó, Tornász Bugaj, Heinz Rögner, Akioshi Soko fogadta el meghívá­sunkat.- Mely hangversenyekre hívná fel a közönség, s a rádió hallgatói­nak - hiszen koncertjeik állandó kísérője a mikrofon, s ezáltal a rá­dióhallgatók ezrei - figyelmét?- Nehéz a választás. Különle­ges hangversenyek elnevezésű sorozatunk keretében márciusra tervezzük Arthur Honegger Jo­hanna a máglyán, beszélő és éneklő szereplőkre, kórusra és ze­nekarra, Paul Claudel szövegére írt „drámai oratóriumának“ elő­adását, külföldi előadóművészek és a rádió énekkarának közremű­ködésével, Libor Pešek érdemes művész vezényletével. December 8-án hallhatja a közönség Liszt Ferenc Lamartine költeménye nyomán írt Les Préludes című mü­vét. A hangverseny vendégkar­mestere Lehel György lesz. S jó­magam, mint az est dirigense, nagy izgalommal várom Leoš Ja­náček szólóénekre, vegyeskarra, orgonára és zenekarra írt Glagoli- ta miséjének jövő áprilisi bemuta­tóját.- A világ zeneirodalmának gyöngyszemei címú hangverseny- sorozat a Lucernában újdonság.- Valóban, s nem véletlen, hogy a könnyűzene és a jazz ott­honát választottuk színhelyül. Szeretnénk megnyerni a fiatalok érdeklődését, s rendszeresíteni a komolyzenei hangversenyeket a Lucerna falai között.- Mi várja még a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarát az 1986/87-es évben?- Az említetteken kívül előttünk áll a Prágai Tavasz fesztivál, me­lyen a rádiózenekar három hang­versennyel szerepel majd, egy koncertet a Kultúrpalotában adunk, a Zeneszerzők és Elő­adóművészek Csehországi Szö­vetségének megrendelésére két hangversenyen zenei újdonsá­gokkal jelentkezünk, s ehhez járul­nak még természetesen egyéb rá­dióbeli kötelezettségeink. A Sup- raphon hanglemezkiadó vállalat gondozásában lehetőségünk nyí­lik Camille Saint Saéns 3. szimfó­niájának lemezfelvételére; a Pán­ton gondozásában a kortárs cseh zenéből készül válogatás.- Végezetül hadd kérdezzem a következő évadra, évadokra szóló terveikről.- Elsősorban folytatni kívánjuk a koncertezést. Tovább bővítjük kapcsolatainkat a Kultúrpalotával; olyan fórum létrehozását tervez­zük itt, ahol évente öt alkalommal „szót kapna“ mind a rádió szimfo­nikus zenekara, mind a rádió kóru­sa és tánczenekara. A jövőben sem feledkezünk meg a fiatal mű­vészekről, teret adunk az ifjú elő­adóművészeknek, karmesterek­nek, segítjük az új tehetségeket, hogy bekerüljenek a zenei élet vérkeringésébe. Ami a rádió szim­fonikus zenekarának jövő évi hangversenyeinek repertoárját il­leti, számolunk a kortárs zene je­lenlétével, de szeretném, ha kon­certjeinken mindig szerepelne egy-egy úgynevezett sláger is. TARICS ADRIENN Placido Domingo életrajza MEGJELENT A JÖVŐ ÉVI MADÁCH NAPTÁR ÚJ SZÚ 6 1986. X. 24.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom