Új Szó, 1986. október (39. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-02 / 232. szám, csütörtök

A béke számunkra a legfontosabb prioritás Aj szú 1986. X. 2. (Folytatás az 1. oldalról) Ez a jó hír mintha az egész nemzet­közi közösség kívánságának vissz­hangja lenne. Teljes mértékben össz­hangban van tanácskozásunk konst­ruktív légkörével is. Főleg azokkal az új jelenségekkel és tendenciákkal, ame­lyek az ülésszak eddigi tanácskozásá­ban oly szembeötlően megnyilvá­nultak. Elnök úr, a világ sorsdöntö választás előtt áll. Minden ezektől a döntésektől függ: letérünk-e a nukleáris pusztulás felé vezető útról, vagy győz az új politikai gondolkodásmód, Földünkön az élet megőrzésére irányuló törekvések. Mi, Csehszlovákiában rendületlenül azt az álláspontot valljuk - bármennyi­re is eltérnek egymástól társadalmi rendszerek, politikai nézetek - győznie kell a konfrontáció elhárítására, a nem­zetközi feszültség csökkentésére irá­nyuló akaratnak. Ez a háború elutasítását jelenti a po­litika javára, mivel az elkövetkező há­ború minden politika végét jelentené. Nem szabad megengedni, hogy a jövőt a katonai technológiák programozzák. A sokrétű, gyakran ellentmondó érde­keket úgy kell irányítani, hogy az egyén és a népek is nyugodtan élhessenek, nem tartva a holnaptól. Ehhez döntő mértékben hozzájárul­hat a nemzetközi béke ós biztonság komplex rendszerének létrehozása. Ez a rendszer magában foglalná a kato­nai, politikai, gazdasági és humanitári­us szférát- feltételezi anyagi ós politi­kai-jogi, valamint erkölcsi-lélektani ga­ranciák elfogadását, amelyek kizárnák az erő alkalmazását; lehetővé tenné politikai eszközökkel a mindenki szá­mára egyenlő biztonság elérését. Éppen ebben rejlik a szocialista or­szágok idei közgyűlés elé terjesztett közös javaslatának lényege. Ez a ja­vaslat elégségesen ösztönöz arra, hogy új módon elgondolkodjunk afelett, hogyan lehetne az ENSZ Alapokmá­nyának céljait ós elveit átfogóan meg­valósítani ós a gyakorlatban fejlesz­teni. Ma mindenki a békéről beszél, az elképzelések róla azonban teljesen eltérőek. Sok helyütt csak fegyver­nyugvásnak tekintik. Mások azt állítják, hogy a háború elhárítása a nukleáris eszközökre való támaszkodást jelenti, s ebből kiindulva egyoldalúan „igényt" tartanak a meglévő fegyverzetkorláto­zási megállapodások aláásására. Sőt, a neoglobalizmus doktrínája továbbra is számol a katonai erővel, az agresz­szióval, a gazdasági zsarolással és önkényes diktátummal más országok­kal és népekkel szemben. Ez a filozófia erkölcstelen ós nincs jövője. Káros az egész emberiség számára! Ami minket illet, azt a nézetet valljuk, hogy a feltartóztatást, a megfélemlítést és a válaszcsapással való fenyegetést helyettesíteni lehet a bizalom szilárd garanciáival. A békés egymás mellett élés a nemzetközi kapcsolatok legfon­tosabb univerzális elve lehet és azzá kell válnia. A biztonságot mint közös ós oszthatatlan tulajdont kell értelmezni. Az alapvető egzisztenciális normák ilyen egységében látjuk a megbízható kivezető utat korunk legbonyolultabb problémáiból. Történelmi előrelátással így fogalmazta meg ezeket az SZKP XXVII. kongresszusa. így azonosult velük a CSKP XVII. kongresszusa is. Ezeket tartjuk - jelentette ki Gustáv Husák. a CSSZSZK einöke - a békéért és haladásért vívott küzdelem hatal­mas ösztönzőinek. Teljes mértékben csatlakoztunk az idei nemzetközi békeév központi felhí­vásához ós konkrétan hozzájárultunk annak megvalósításához. Értékes ta­pasztalatokat szereztünk, amelyek megerősítették, hogy megvan minden feltétel a népek, kormányok ós az egész világközössóg alkotó béketörek­vései további fokozásához. Elnök úr, a lépések között, amelyek elvezet­hetnek a politikai légkör javításához és a kölcsönös biztonság megszilárdítá­sához, nincs sürgetőbb, mint a lázas fegyverkezés korlátozása. Feltétlenül meg kell állítani a Földön a nukleáris és a hagyományos fegyverkezés fenye­gető folyamatát. Meg kell ezt akadá­lyozni a világűrben, amíg van rá idő, bár idő nincs éppen túl sok. Igen, az emberiség sorsának kérdé­se ma teljesen újszerűen vetődik fel. A nukleáris arzenálok olyan abszurd méretekig növekedtek, hogy már nem szolgálják eredeti céljukat.További gyarapításuk közelebb hozza azt a pil­lanatot, amikor a stratégiai paritás is megszűnik a katonai-politikai feltartóz­tatás tényezőjévé lenni. A kölcsönös elrettentés önmaga ellentétjévé v$lik. Ez a helyzet már magában cáfolja a régi politikai gondolkodásmód filozó­fiáját - ezen fegyverek további halmo­zásának szükségessége melletti érve­lést. Sajnos, egyes nyugati országoknak a fegyverkezés korlátozásához való hozzáállásában még mindig fellelhető az a nyilvánvaló törekvés, hogy a dol­gokat csak halogassák. Nem tanúskodik talán erről a bécsi tárgyalások helyzete, ahol 13 év, 40 forduló után a szocialista országok 26 javaslata ellenére sem sikerült semmit elérni? Valóban, sokan azok közül, akik szóban a haladást szorgalmazzák, tetteikkel azt bizonyítják, hogy mégis­csak a katonai erő felé hajlanak. A konfrontációs irányvonal melletti el­kötelezettségben olyan messzire men­nek, hogy a világűrből akarják körül­zárni bolygónkat. Felvetődik a kérdés, valójában mire kell ez a „hadászati forradalom", amikor minden oldalról a leszerelés terén követelik a forra­dalmat? Ürügyként az előrehaladás megaka­dályozására sokmindent felhasznál­nak. Például az ellenőrzés állandóan hangoztatott és eltúlzott kérdését. Mintha nem is akarnák tudomásul ven­ni, hogy a szocialista országok teljes mórtékben készek megoldani ezt a kérdést is, beleértve a helyszíni ellenőrzéseket, ahogyan azt kinyilvání­tották Stockholmban. Hiszen mi sem fogadhatnánk el soha leszerelési szer­ződéseket szigorú és egyenjogú ellen­őrző intézkedések nélkül. Ez azonban azt feltételezi, hogy le­gyen mit ellenőrizni. Megköveteli to­vábbá a tárgyalásokat ós a megállapo­dást valamennyi nukleáris fegyver fo­kozatos felszámolásáról, a nukleáris kísérletek teljes betiltásáról és a gaz­dag napirend más halaszthatatlan kér­déseiben. Meggyőződésünk, hogy éppen a Mi­hail Gorbacsov által javasolt január 15-i program kínálja a nukleáris lesze­relés kérdései egész komplexumának megoldása felé vezető utat - hadászati fegyverzet, az európai közepes hatótá­volságú rakéták, és a harcászati-had­műveleti eszközök terén. Az előrelépés eddig előterjesztett bázisai közül ezt tartjuk a legjobban kidolgozottnak és a legkonkrétabbnak. Megfelelően tiszteletben tartja vala­mennyi ország - nukleáris vagy nem nukleáris állam - biztonságának jogos érdekeit. Valóban történelmi lehetőséget kínál a nukleáris pusztítás veszélyének elhá­rítására. Lehetővé teszi az emberi civilizáció számára a harmadik évezeredbe való biztonságos, békés belépést. Teljes mértékben támogatjuk ezt. Az ENSZ munkája számára is központi irányadó ponttá kellene válnia. Elnök űr, a lázas fegyverkezés szinonimájá­nak tekintjük a folytatódó nukleáris kí­sérleteket. A legnagyobb felelősségtu­dat bizonyítékát látjuk a Szovjetunió döntésében, hogy meghosszabbította több mint 400 napra az év végóig a valamennyi nukeáris robbantásra vo­natkozó egyoldalú moratóriumát. Saját biztonsága szempontjából ez a nem könnyű lépés világszerte elis­merést váltott k;. Ez esetben valóban követésre méltó, igazi felhívásról van szó. Hiszen ezt bizonyította ebben a teremben felhangzott spontán taps, amikor Sevardnadze miniszter beszé­dében említést tett erről a lépésről. Igen, ez a példa még egy lehetősé­get ad. Új lehetőséget ad az elgondol­kodásra. A hozzáállást ehhez a kér­déshez a békeszerető szavak őszinte­sége kritériumának tekintjük. Nagyra értékeljük azt az aktivitást, amit ebben a fontos ügyben négy kon­tinens hat országának csoportja és az el nem kötelezettek egész mozgalma fejt ki. Azt kívánjuk, hogy felhívásukat ismételten hallgassa meg az amerikai fél is. Ez lenne a legtermészetesebb, a legkönnyebb és legolcsóbb módja a nukleáris potenciál növekedése meg­állításának. Kizárnák a kísérletek által előidézett konfrontációt. Megnyitnák az utat más,jelentős, a nukleáris háború elhárítását célzó intézkedések felé, összhangban a genfi szovjet-amerikai csúcstalálkozón született megállapo­dással. Odvözöljük a Szovjetunió készsé­gét, hogy bármikor hajlandó aláírni a megállapodást az atomfegyver-kí­sérletek teljes betiltásáról. Ha erre a történelmi jelentőségű lépésre éppen itt kerülne sor, az szervezetünk e gon­dolat iránti odaadásának szimbóluma lenne. Azonosulunk azzal az állásponttal is, miszerint a hadászati nukleáris rendszerek radikális korlátozásának alapvető feltétele, hogy ezek a fegy­verek ne kerüljenek a világűrbe. A jó­zan ész azt sugallja: nem lenne-e egy­szerűbb, takarékosabb és főleg sokkal biztonságosabb felszámolni a nukleá­ris fegyvereket, minthogy úgymond vé­dekezni ellenük? Méghozzá ilyen bo­nyolult. költséges ós emellett nagyon kockázatos úrpajzzsal? Bizonyára így van. Éppen ezért követeljük e fegyve­rek felszámolását Egyértelműen támogatjuk a világűr békés kihasználására irányuló közös gyakorlati lépések reális programjának kidolgozását és elfogadását. A népek csak így egyesithetik erőiket bolygójuk, annak atmoszférája és bioszférája megvédésére. Úgy véljük, hogy az általános bizton­ság megszilárdítása és a bizalom erő­sítése függ az atom békés kihasználá­sának megbízhatóságától. Ezért támo­gatjuk az atomenergetika biztonságos fejlesztése nemzetközi rendszerének létrehozását, mint minden egyes or­szág ós valamennyi állam együttes univerzális kötelezettségét. Valójában órtékes tapasztalataink vannak. A maga nemében az első ilyen egyedülálló dokumentum az 1982-es csehszlovák—osztrák megállapodás a nukleáris berendezésekkel össze­függő kérdések rendezéséről. Jól szol­gált a csernobili baleset után. Meggyő­ző bizonyítéka annak, hogy az IAEA keretében megoldható a nukleáris biz­tonság kérdése, tekintet nélkül az ér­dekelt államok társadalmi rendszerére. Síkraszállunk azért, hogy a világ különböző részeiben atommentes és békeövezetek jöjjenek létre: Közép­Európában, Észak-Európában, a Bal­kán félszigeten, Afrikában, az Indiai­óceán és a Csendes-óceán térsé­gében. Szorgalmazzuk a vegyi fegyverek készleteinek, valamint a gyártásukra szolgáló berendezéseknek a világmé­retű felszámolását. Az NDK-val közö­sen előterjesztett javaslataink szelle­mében készen állunk a jövőben is elősegíteni a vegyi fegyverek általános betiltására irányuló erőfeszítéseket, mégpedig egy közép-európai vegyi­fegyvermentes övezet létrehozásával is. Sajnálatosnak tartjuk azt a huzavo­nát, amely a leszerelési és fejlesztési konferencia összehívását kísérte. Sík­raszállunk azért, hogy mai világunk eme szorosan összefüggő problémái­ról a jövő évben tárgyalások kezdőd­jenek. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a genfi leszerelési konferenciának. Olyan rendkívül szükséges, egyedülál­ló fórumnak tartjuk ezt a konferenciát, amelyen még a részmegállapodások is sokoldalú szerződések formáját ölthe­tik. Szorgalmazzuk a konferencia pro­duktivitásának fokozását. Elnök úr, - a világ békés elrendezéséért vívott harc legfőbb területe továbbra is az európai kontinens. Itt húzódik a leg­megsemmisítőbb fegyverfajtákkal ren­delkező két katonai-politikai tömörülés határa. Ugyanakkor itt bontakozott ki az enyhülési politika, amely a realitá­sok közös megértésére támaszkodik. Ez a politika minden útjában álló akadály, a neki felállított csapda, a bi­zalmatlanság ós a szkepszis ellenére bebizonyította, szilárdak az alapjai. Életképességót a stockholmi konferen­cia első szakaszán született megálla­podások is bizonyítják. A Stockholm­ban elfogadott dokumentumot az euró­pai kollektív biztonsági rendszer kiépí­tését célzó folyamat keretében rendkí­vül fontos megállapodásként értékel­jük. Egyelőre a feszültség enyhítésé­hez ós az európai politikai légkör javí­tásához vezető úton a helsinki Záróok­mány elfogadása óta a legnagyobb sikert jelenti. A stockholmi konferencia eredményei továbbfejlesztik a helsinki Záróokmány ide vonatkozó megállapí­tásait és szolid alapot teremtenek a ka­tonai enyhülésről és a leszerelésről szóló tárgyalások további területein is. A Stockholmban végzett, maximális politikai jószándókot követelő nem könnyű munka így a józan ész, a politi­kai realizmus és az Európa további sorsáért viselt felelősségérzet győzel­mévé vált. Fontos körülmény, hogy az elfogadott döntések valamennyi részt­vevő államórdemeként jöttek létre. Ez a tény tovább ösztönzi az összeurópai folyamat eredményes folytatását. A kor azonban többet követel. A ka­tonai tevékenységet a kontinensen, valamint a csapatátcsoportosításokat Európába tovább kell korlátozni. Létre kell hozni a katonai erő alkalmazásáról való lemondás és a békés kapcsolatok fenntartása szempontjából elengedhe­tetlen, szilárd és anyagilag is alátá­masztott kötelezettségek rendszerét. A katonai koncepcióknak és doktrínák­nak kizárólag a védelmen kell alapul­niuk. -Ezt javasolták a Varsói Szerződés tagállamai a NATO-országokhoz ós valamennyi eruópai országhoz intézett felhívásukban, amelyet a Politikai Ta­nácskozó Testület idén júniusi buda­pesti ülésén fogadtak el. A fegyveres erők létszámának radikális, mindkét oldalon félmilliós csökkentése ós fegy­verzetük csökkentése programjáról van szó. Vonatkozik ez az ezer kilomé­teren belüli hatótávolságú harcászati­hadműveleti nukleáris rakétákra is. Az Atlanti-óceántól az Uraiig. Hatékony, közösen végrehajtható ellenőrzés mel­lett. Készen állunk tárgyalni ezekről az intézkedésekről, bármilyen közösen le­fektetett platformon. Ez a kérdés való­ban sürgetően új ösztönzést Igényel. Budapesten teljesen egyértelműen állást foglaltunk az Európában levő szovjet és amerikai közepes hatótávol­ságú rakéták rendkívül fontos kérdésé­nek megoldása mellett. Ha ez a problé­ma megoldódik, akkor Csehszlovákia és az NDK területéről is kivonják a szovjet harcászati-hadműveleti raké­tákat. Igaz, ahogy azt ezen a fórumon is hallottuk, különböző megoldások kép­zelhetők el. Az a véleményünk, hogy minden út, amely e fegyverek teljes felszámolásához vezet Európában, nemcsak az európaiak, hanem az egész emberiség érdekeit is szol­gálják. Ami a bécsi utókonferenciát illeti, a Belgrádban és Madridban szerzett tapasztalatok alapján konstruktív fó­rumnak kell lennie. A világban kialakuló kedvező légkör­re való tekintettel a bécsi találkozó valóban megkezdhetné az enyhülési politika új szakaszát, új határkő lehet­ne a Helsinkiben megkezdett úton, s meghatározhatná a stockholmi kon­ferencia második, leszerelési szaka­szának a mandátumát. Szeretnénk azonban aktívabban hozzájárulni az összeurópai folyamat valamennyi as­pektusához, mert ez a folyamat konti­nensünkön ma a politikai tudat elvá­laszthatatlan része. Megkülönböztetett figyelmet szeretnénk fordítani a keres­kedelmi és gazdasági téren folytatott együttműködés fejlesztésére. További haladást kell elérni a kultúra, a művelő­dés, a kontaktusok, a tájékoztatás és a humanitárius kérdések területén. Természetesen vétók ós obstrukciók nélkül, amelyek Bernben meghiúsítot­ták a sikert. Amikor erről a témáról beszélünk, mindig a konkrét, reális emberi jogokra is gondolunk, azok teljes skálájában és gazdaságában Nem elegendő csupán kinyilatkoztatni ezeket a jogokat és másokat kioktatni. Egészen másra van szükség. Olyan gyümölcsöző együtt­működésre, amely mindenütt ós min­dig biztosítja az emberek jogát a békés életre, biztosítja számukra az állandó állampolgári, szellemi, kulturális és szociális jogokat. Elnök úr, a nemzetközi viták és konfliktusok békés rendezését az általános bizton­ság alapvető feltételének tartjuk. Saj­nos, ezekben a feszültséggócokban az idén sem csökkent a láz. Az a véleményünk, hogy a Közel­Keleten sem Tel Aviv aroganciájával, sem a részmegoldásra irányuló kísér­letekkel nem lehet biztosítani a tartós és igazságos békét. A palesztinok jo­gát az önrendelkezésre, Igy önálló ál­lamalapítás! jogukat maradéktalanul el kell ismerni. Továbbra is síkraszállunk egy olyan nemzetközi konferencia összehívásáért, amelyen valamennyi érdekelt fél részt venne, köztük a PFSZ, mint a palesztin nép egyedüli törvényes képviselője. A konferencia megszervezését elősegítő jelentős im­pulzusként értékeljük azt a szovjet ja­vaslatot, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjaiból hozzanak létre egy előkészítő bizottságot. Kezdettől fogva szorgalmazzuk, hogy az iraki-iráni háború békés tár­gyalások útján mielőbb véget érjen. Hívei vagyunk annak, hogy a Föld­közi-tenger a tartós béke és együttmű­ködés övezetévé változzon, s annak, hogy ebből a térségből vonják ki az Egyesült Államok ós a Szovjetunió ha­ditengerészeti flottáit. Elitéljük a Líbiá­val szembeni állami terrorizmus durva meg ny il vánulásait. Állást foglalunk amellett, hogy az ENSZ égisze alatt hívjanak össze nemzetközi konferenciát Ciprusról. Ez békés úton biztosítaná ennek az el nem kötelezett országnak a független­ségét, szuverenitását, egységét ós te­rületi épségét. Támogatjuk a nicaraguai kormány­nak az ország függetlensége és védel­me megerősítésére irányuló igazságos erőfeszítéseit. Támogatjuk továbbá a közép-amerikai feszültség csökken­tését célzó lépéseit. Elítéljük a nemzet­közi terrorizmussal kapcsolatos maga­tartás kétféle normáját: szavakban ve­hemensen elítélik ezt a terrorizmust, ugyanakkor a demokratikusan megvá­lasztott kormány megdöntésére szol­gáló dollármilliókkal élesztik azt. Nagy­ra értékeljük a kialakult helyzet békés rendezésére törekvő Contadora-cso­port tevékenységét. Csehszlovákia olyan országként, mint amely függetlenségét áldozatos küzdelemben vívta ki, nem hagyhatja figyelmen kivül a fajüldözők kegyetlen megtorlásait a namíbiai néppel szem­ben, s úgyszintén azt sem, hogy ez a nép durva gyarmati kizsákmányolás áldozata. Ugyancsak egyértelműen kell elitélnünk az apartheid szégyenle­tes politikáját. Szomorú, hogy néhány ENSZ-tagállam, köztük a Biztonsági Tanács egyes tagjai, továbbra is a vi­lágszervezet döntéseivel ellentétben járnak el. Szavakban ugyan elítélik a dél-afrikai rezsimet, ugyanakkor mintha megfeledkeznének a legfonto­sabbról: nem támogatják a kötelező érvényű ós hatékony szankciókat, ami­vel Pretoriát gyakorlatilag segítik, sőt, meg is vétózzák ezeket a szankciókat, ahogy azt ezekben a napokban is hall­hattuk. Tehát akarják vagy nem akar­ják, így rájuk hárul a felelősség a namí­biai nép természetes jogainak a meg­tagadásáért. Teszik ezt annak ellené­re, hogy az idén a Párizsban és Bécs­ben megrendezett konferenciákon, s itt, az ENSZ-közgyűlós nemrég lezaj­lott rendkívüli ülésszakán, akárcsak az el nem kötelezettek hararei csúcsérte­kezletén, a nemzetek közösségének a túlnyomó része az ö álláspontjukkal szembehelyezkedő akaratát demonst­rálta. Elnök úr, Csehszlovákiának őszinte érdeke az ázsiai tartós béke és biztonság. Üdvö­zöljük mindazokat a lépéseket, ame­lyek ebbe az irányba vezetnek. Első­sorban az ázsiai ós csendes-óceáni térség biztonságának, az itt levő álla­mok együttműködésének, a köztük fennálló bizalom erősítésének ós a fegyverkezés csökkentésének a szó­les körű koncepcióját kell megemlíteni, amelyet a Szovjetunió terjesztett elő július 28-án Vlagyivosztokban. Ilyen lépésnek tartjuk azt a megálla­podást is, hogy Kambodzsából 1990-ig kivonják az összes vietnami egységet. Ugyanakkor ilyen lépést jelentenek a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság konstruktív kezdeményezései a katonai konfrontáció enyhítésére, a koreai félsziget atommentes övezetté nyilvánítására ós az ország békés, ide­gen beavatkozás nélküli, demokratikus alapokon történő egyesítésére. Hasonlóan ide sorolhatók azok a ja­vaslatok ós konstruktív erőfeszítések, amelyeket az afgán kormány tesz az Afganisztán körüli helyzet politikai ren­dezésére. E tekintetben alapvető köve­telmény az ország elleni felforgató banditaakciók, a külföldről ösztönzött és sokoldalúan támogatott Afganisz­tán-ellenes tevékenység megszünte­tése. Nagyra értékeljük az el nem kötele­zett országok mozgalmának szerepét a békéért és a haladásért, az igazi függetlenségért vívott küzdelemben. A mozgalom elvi állásfoglalásaival, és kiemelkedő kezdeményezéseivel rendkívül nagy mórtékben járul hozzá az atomháborús veszély elhárításához és mai világunk kiélezett problémáinak megoldásához. Az el nem kötelezettek nemrég megtartott 8 csúcskonferen­ciája ezt megerősítette Elnök úr, az általános biztonság ós a megbíz­ható béke elválaszthatatlan a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok alapvető javításától, e kapcsolatok igazságos és demokratikus átalakításától és a fejlő­dés szociális kérdéseinek a megoldá­sától. Éppen ezek figyelmen kivül ha­gyásából erednek gyakran a viták és a konfliktusok. Ma már a gazdaságban sem bizto­sithatja senki hosszú időre saját biz­tonságát és prosperitását más számlá­jára. igy csinálták ezt az egykori gyar­mati metropolisok ós igy szeretnék ezt folytatni ma a neoglobalizmus keresz­tesei.,Ók is kihasználják a nemzetközi munkamegosztás deformálódott és alapvetően igazságtalan struktúráit. Éppen ezért fejlesztették ki és léptették működésbe az eladósodás szindrómá­ját. A multinacionális bankok közvetíté­sével - ós ha kell, megfélemlítéssel is - fenntartják maguknak a jogot, hogy a fejlődő országok sorsáról döntsenek. Ezt igen világosan mutatta meg az ENSZ-közgyúlés idei rendkívüli ülés­szaka, amely Afrika kritikus gazdasági helyzetéről szólt. Határozottan ellenezzük, hogy az eladósodás a kizsákmányolás új nem­zetközi mechanizmusának a törvénye­sí tósét jelentse. Elnök úr. Szeretném befejezésül arról biztosí­tani a közgyűlést, hogy Csehszlovákia - szervezetünk céljaihoz ós elveihez híven - nem hagy fel az ENSZ tevé­kenysége hatékonyságának fokozásá­ra irányuló erőfeszítésekkel. Arra fo­gunk törekedni, hogy a világszervezet leküzdje az útjában álló akadályokat, hogy hatalmas potenciálja ne merüljön ki a pénzügyi és ügyrendi problémák buktatóiban. Ezért valóban érdemes lenne fontolóra venni azt a gondolatot, hogy az ENSZ tevékenységével kap­csolatos számos sürgető kérdésről rendkívüli ülésszakot kellene össze­hívni. Az ENSZ-nek, ennek az alternatíva nélküli, egyedülálló egyetemes fórum­nak a lehetőségeit teljes mértékben az új politikái gondolkodás megszilárdítá­sa, az együttműködés és a békés egy­más mellett élés érdekében kell ki­használni. „A háború és a béke kérdéseit - ahogy az kormányunk programnyilat­kozatában áll - külpolitikai erőfeszíté­seink során azzal a tudattal helyezzük az első helyre, hogy a béke számunkra az élet legfontosabb prioritása".

Next

/
Oldalképek
Tartalom