Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám, hétfő

H ullámzó színvonal, parázs viták a hazai amatőr szín­játszás mai problémáiról, gondjai­ról - ezek jellemezték az idén 56. alkalommal megtartott hronovi Ji­rásek Napokat. Mint ismeretes, ez a rendezvény a páratlan években csehországi, páros években or­szágos méretű. A mostani fesztiválon négy cseh és három szlovák amatőr színjátszóegyüttes vett részt. A korábbi évektől eltérően, a jeles színházi szakemberekből álló bí­ráló bizottság ezúttal csak egy csoportot talált méltónak a feszti­váldíjra: a Breznói Hidgyár üzemi szakszervezetének Ján Chalúpka együttesét. A breznóiak Tajovský két egyfelvonásosából (Anya, Bún) szerkesztett darabot vittek színre; ezzel korábban már nyer­tapasztalataikat. Ami magát a hro­novi seregszemlét illeti, egybe­hangzóan fogalmazódott meg az a követelmény, hogy újra tisztázni kellene, milyen típusú darabok szerepeljenek a fesztiválon, milye­nekkel lehet korszerű nyelven szólni a nézőhöz. A csoportok ki­választásával kapcsolatban el­hangzott, hogy míg Csehország­ban az illetékes kerületi szervek javaslatai alapján sorolják be őket a fesztiválra, addig Szlovákiában a kerületi seregszemléken elért eredmények, tehát objektívabb kritériumok alapján. Persze, ez sem ilyen egyszerű a különböző szervezési problémák miatt (pél­dául a Nyugat-csehországi kerület senkit sem javasolt Hronovba; Ke- let-Szlovákiában későn rendezték meg a kerületi versenyt stb.). Ez­zel kapcsolatban még egy meg­jegyzés: nem ártana, ha erre az országos méretű fesztiválra is el­juthatnának a nemzetiségi amatőr színjátszás legjobb képviselői. A múltban már volt erre példa, sőt a Csemadok komáromi (Komárno) színjátszói 1953-ban Prágában díjat is nyertek. A legjobb nemzeti­ségi együttesek résztévele bizo­nyára színesítené a fesztivált, ugyanakkor kitűnő lehetőség a ta­pasztalatszerzésre, az ösztönző hatásokról már nem is beszélve. Sok szó esett a darabválasztás szűkös lehetőségeiről, főként kor­Énekelni - minél több helyen ÚJ ÉVAD ELŐTT A CSERMELY KÓRUS Jirásek Napok ’86 Volt Jobb tek a Spišská Nová Ves-i szlová­kiai seregszemlén. Az elismerés teljesen megérdemelt, Hronovban is kimagaslottak a mezőnyből, és egyaránt nagy sikert arattak mind a szakemberek, mind a közönség körében. A zsűri értékelése szerint példa ez az előadás arra, hogyan kell klasszikus műveket korszerű­en színre vinni Egyébként érde­mes megjegyezni, hogy a breznói színjátszók ezt a darabot már több mint hatvanszor adták elő, ami valószínűleg csúcsnak számít a szlovákiai amatőr színjátszás történetében. Figyelemre méltó az is, hogy a csoport már évek óta következetesen és alkotó módon fogalmazza színpadra a klasszi­kus szlovák drámairodalom jelen­tős alkotásait. A hrónovi győzelem a breznói Ján Chalúpka csoport munkájának eddigi legnagyobb eredménye. A többi csoport rendezői szem­pontból kiegyensúlyozatlan, mű­vészi szempontból hullámzó, illet­ve közepes színvonalú előadást mutatott be. A két másik szlovák együttes a jobbak közé tartozott. A Martini Nehézgépgyár üzemi sza kszervezeté nek színjá tszóköre Shakespeare A makrancos höl­gyének sajátos módon feldolgo­zott változatát adta elő. Az eredeti, néha eredetieskedó stílusú, kül­sődleges hatáselemekből építke­ző, vaskos humorú, olykor gro­teszk előadásban csak részben valósultak meg a rendezői elkép­zelések. Ennek ellenére a feldol­gozás módja és stílusa élénk visszhangot váltott ki. A lévai (Le­vice) Garamvölgyi Színház szlo­vák társulata Vasziljev Csendesek a hajnalok címú müvét adta elő mérsékelt sikerrel. A cseh együttesek ezúttal gyen­gébben szerepeltek. Ezért is csak sajnálni lehet, hogy a dél-cseh­országi vodŕianyi Šupina, mely ta­valy a díjazottak között volt, beteg­ség miatt kénytelen volt lemondani a fellépést. Bernarda Alba háza címú előadásuk nagy visszhangot keltett a korábbi bemutatókon. Láthatott a közönség két izgal­mas stúdióelóadást. Különösen a Rokkantak Szövetsége cseh­országi központi bizottságának pantomimegyüttese aratott sikert Az anyag szerkezete címú mo­dern, az absztrakt határát súroló, szép és gondolatébresztő produk­cióval. a partizánskeiek Gogol Ha- miskártyásokját vitték színre, egyöntetű vélemények szerint: kár, hogy versenyen kívül. A bemutatókon kívül Hronov az idén is jó alkalmat kínált arra, hogy a szakemberek, amatőr művé­szek, újságírók, nézők átfogóan és sok szempontból felmérjék a csehszlovákiai amatőr színját­szás jelenlegi helyzetét, megbe­széljék a problémákat, kicseréljék társ szerzők művei hiányoznak. A Dilia és a Lita kínálata szegé­nyes, hiányos, ezért az amatőrök gyakran maguk is próbálkoznak különböző irodalmi müvek feldol­gozásával. örvendetes, hogy a fesztiválon megegyezés jött létre a csehországi és a szlovákiai amatőr színjátszók képviselői kö­zött az együttműködés bővítésé­ről, mely a legjobb csoportok köl­csönös vendégszereplésén kívül a kiadványok rendszeres cseréjét is jelentené. Figyelemre méltó, hogy a cseh és a szlovák vamatőr együttesek zömét a helyi intézmények, gaz­dasági üzemek rendszeresen és szervezetten részesítik jelentős anyagi támogatásban, bár gondok is akadnak e téren. Emellett a hi­vatásos színházi szakemberek in­tenzíven együttműködnek az amatőrökkel. Szó esett arról is, hogy a fiatalo­kat jobban be kellene vonni a mozgalomba, hogy biztosítva le­gyen az utánpótlás. A helyzet ezen a téren felemás; úgy tűnik, hogy jobb Szlovákiában, mint Csehországban. Ennek ellenére érthetetlen, hogy az illetékes szlo­vákiai népművelési szervek miért csak hat „megfigyelőt“ küldtek Hronovba, holott a negyven hely közül tizenhat Szlovákia számára volt fenntartva. Azt hiszem, a Cse­madok illetékes képviselői, illetve aktivistái számára is gyümölcsöző lenne a hronovi jelenlét. Az idei Jirásek Napok előadá­sain, és más rendezvényein egyébként mintegy tízezer ember vett részt, ez a fesztivál népszerű­ségéről is tanúskodik. Vendégként nyolc ország színházi szakem­berei voltak jelen Hronovban. KOKES JÁNOS Énekkari mozgalmunkban már több mint egy évtizede a kassai (Košice) Csermely nyújtja a legki­egyensúlyozottabb és legszínvo­nalasabb teljesítményt. Ez a B ka­tegóriás kórus a galántai (Galanta) Kodály Napokon is mindig sikert aratott. Eddig háromszor nyerték el az aranykoszorús minősítést. Felnőtt énekkaraink életében a múlt esztendő versenyek nélkül telt el, ami tulajdonképpen nem is baj, hiszen a kórusoknak így lehe­tőségük nyílott arra, hogy minél több helyütt ismertessék meg a közönséget a karéneklés szép­ségeivel. Az ilyen fellépéseket a Csermely kórus is szereti, hi­szen hitük szerint ők elsősorban önmaguk és a hallgatóság örömé­re énekelnek. Az elmúlt évadban több mara­dandó élményt nyújtó hangver­senyt adtak. Ezek közül itt minde­nekelőtt a kassai dómbeli szerep­lésüket kell kiemelni. Ivan Sokol érdemes művész közreműködé­sével a Csermely kórus Kodály Zoltán orgonára és énekkarra írt Laudes organi című művét szólal­tatta meg. Rendkívül jól sikerült az a kórustalálkozó is, amelyet a Fábry Napok alkalmából a Thá­lia Színházban tartottak. Itt a Csermelyen kívül a komáromi (Komárno) énekkar, valamint Ma­gyarországról az egri és a szeren­csi vegyeskar lépett fel. A kassai Új Nemzedék népiegyüttes mega­lakulása 25. évfordulójának alkal­mából rendezett ünnepségen is szép teljesítményt nyújtott a Cser­mely kórus, a Kazinczy Napokon pedig annak örülhettünk, hogy Ho- molya Éva, illetve Havasi József vezényletével bemutatkozott a Csengettyű gyermekkórusból, a kassai ipari szakközépiskola Collégium Cantikumából és a Csermely énekkarból egyesített Csemadok-kórus. Most a Csermely is új évadot kezdett. Amint azt Havasi József karvezetó elmondta, a korábbinál még tervszerűbb és igényesebb munkát akarnak végezni. Legna­gyobb feladatuknak annak a hat kórusmúból álló műsornak a beta­nulását tekintik, amellyel október 24-26 között Kassán, a Művésze­tek Házában szeretnék megvéde­ni a B kategóriás minősítést és a legjobb kórusok között verseny­ben maradni az A kategóriás mi­nősítés megszerzéséért. Verseny- műsorukat egy 15. századi isme­retlen olasz zeneszerző Alta Trini­tetszését. Zárószámaként kortárs szlovák zeneszerző, Iván Hru- šovský Malá improvizácia (Kis improvizáció) című alkotása hang­zik majd fel. És a további tervek? Nos, sze­retnének minél több helyen, minél többször közönség elé lépni. Egyelőre az biztos, hogy a kassai Városi Művelődési Központ ven­dégeként december 1 -én a Múvé­Egy régebbi koncerten tá beata című hangulatos művével kezdik. A második dal, Cesare Augusto Seghizzi II cantico di fráte sole című alkotása, tulajdonkép­pen egy polifónia, amely ugyan­csak próbára teszi a kórustagok képességét, mivel sok melizmati- kus hangzású részből épül fel, és nagy hangterjedelmet, dinamikát, pontosságot igényel. Mindkét mü­vet természetesen olaszul éneklik majd. A harmadik szám Farkas Ferenc Pataki diákdalok címú al­kotása. Eugen Suchoň Hory a ní­žina (Hegyek és síkság) című kó­rusműve - melyben a szlovák táj szépségének dicsérete csendül fel - kötelező szám. ötödik darab­ként Bárdos Lajos Elsó népdalrap­szódiáját választotta a kórus. Ez a tréfás szövegű dal bizonyára sok helyen elnyeri majd a közönség (Ján Kozák felvétele) szetek Házában miskolci énekkar­ral adnak hangversenyt. A két kó­rus közös tolmácsolásában Ko­dály Laudes organi című műve is felhangzik. Decemberben a mis­kolciak vendégszereplését viszo­nozza a Csermely, március 24-ére pedig a budapesti Széchenyi Könyvtártól kapott fellépésre szóló meghívót. Emellett pedig már a VII. Kodály Napokra is készülni kell. Tennivaló tehát lesz bőven. Ko­lár Péter mérnök, a kórus vezetője azt is elmondta, hogy a Csermely­nek jelenleg harminc tagja van. A létszámot szeretnék növelni, ezért szeretettel várják mindazo­kat, akik örömüket lelik a közös énekésben. SZASZÁK GYÖRGY Megmentett múlt A csaknem 700 éves Mohi (Mo- chovce) határában már javában épül Csehszlovákia újabb atome­rőműve. A falu lakói az elmúlt évek során a közeli Léván (Levice) s a környező községekben kaptak új otthont. A Selmeci-hegyek délnyugati nyúlványainál egykor kialakult al- só-barsi földművelő falut már a 13. század végén említik az okleve­lek. Lakosainak száma századunk elején még több mint 900,1970-re 490-re apadt. A mohi gazdáknak egykor jó hírük volt. Irtással nyerték a földet. A kenyérgabonán kívül termeltek árpát, zabot, lóherét és kendert, szőlőt és még sokféle gyümölcsöt. 1897-ben a falu határában például 2708 cseresznye-, 724 körte-, 676 alma-, 378 őszibarackfa termett. Tájképek a szülőföldről A Losonci (Lučenec), Nagykürtö- si (Veľký Krtíš) és a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás amatőr festői számára a közelmúltban el­só alkalommal teremtett bemutat­kozási fórumot a Füleki (Fiľakovo) Városi Művelődési Központ. A ke­rületi népművészeti fesztivál kere­tében tizennyolc, a közönség előtt jórészt ismeretlen festő és grafi­kus közel száz alkotásával vallott szülőföldjéről, Gömör, Nógrád, Hont tájairól. A tájegységek ábrázolásának révén megismerkedhettünk az al­kotók érzésvilágával és életszem­léletével is, egyúttal lemérhettük a járás képzőművészeti műhelyei­ben folyó munka színvonalát. Bár az alkotások zöme még nem ta­núskodik kiforrott stílusról, a szí­nek, árnyalatok kínálta lehetőség­gel sem élnek igazán az amatőr művészek, néhány képen, főként a grafikákon és a rajzokon mégis érzékelhető egyéni látásmód, új­szerű kifejezési forma. Ilyen szempontból különösen megragadták a látogatók figyelmét a Pótoron (Pótor) született Róbert Tóth vegyes technikával készült munkái, a rimaszombati Nyári Zol­tán linómetszetei és akvarelljei, a füleki Tóth Tibor olajfestményei és a hodrušai Geró Ervin lazúro- zott rajzai. Érdeklődést keltettek Pál Tibor akvrelljei és temperái, Varga Géza és Szilágyi Ida rajzai is. Mint általában minden közös kiállítás, ez a bemutató is jó alkal­mat nyújtott a megmérettetésre, a különböző irányzatok és stílusok összevetésére, s ösztönzést adott a munka folytatására. -h.a.­És jó állattenyésztők is voltak a mohiak. A századforduló táján 251 szarvasmarhát, 173 lovat, 188 sertést és 84 méhcsaládot szám­láltak itt. A falu megszűnésével kapcso­latban felmerül a kérdés, vajon mit lehetett és mit tudtak megmenteni a lakók és a néprajzkutatók a le­bontásra ítélt településből. A vá­lasz aránylag megnyugtató. 1978- ban Zita Škovierová etnográfus hosszabb néprajzkutató munkát végzett a faluban. A lévai Barsi Múzeum Honismereti Híradójában (Vlastivedný spravodaj Tekovské­ho múzea v Leviciach, 1978/9.) egy kisebb tanulmányt is megje­lentetett, melyben a község ha­gyományos társadalmi életéről ad tájékoztató jellegű áttekintést. A Barsi Múzeum munkatársai Mohi tárgyi néprajzi anyagát gyűj­tötték. Ebből és a lakosok által még őrzött régi tárgyakból kiállí­tást is rendeztek Léván. A szép kiállítás, az ízlésesen és szaksze­rűen elrendezett anyag dr. Katarí­na Holbová-Rényiová munkája. A gazdag - de még korántsem teljes - gyűjtemény jól illusztrálta az egyes tárgyaknak a „falun be­lüli sokféleségét“. Láthatóak vol­tak itt régi munkaeszközök: favilla, gereblye, szőlóprés, szövőszék, mángorló, mosósulyok stb. De nem hiányoztak a népi parasztbú­torok, lócák és tulipános ládák, a konyha kellékei s a népviseteti ruhadarabok sem. A tárgyak láttán nyomban eszembe jutott: milyen jó lenne, ha a bemutatott anyag, a kiállításon látott formában, együtt is maradna, s a majd felújí­tott Barsi Múzeumban méltó he­lyet kapna. Külön teremben ter­mészetesen, nem keverve a más községekből összegyűjtött tár­gyakkal. Hisz ez a falu eltűnt, s a mohiak majdani utódait lega­lább e kiállított tárgyak emlékez­tetnék falujukra. Az említett kiállítás alkalmából a lévai múzeum magyar és szlo­vák nyelvű füzetecskét jelentetett meg Mohi község népi kultúrája címmel. Tizennégy fényképfelvé­telt is találunk a kiadványban, me­lyek a falu népi építészetéből, a gazdag porták világából, a vise­letből s a tárgyak sajátos díszíté­séből adnak ízelítőt. A kiadvány tömör összefoglalóját szintén Ka­tarína Holbová írta. A szerző el­mondja mindazt, ami a leginkább jellemezte az egykori Mohit. Meg­tudhatjuk, mi volt az a „bógáncs- tánc“, kik irányították évtizedekkel ezelőtt a falut; mi volt a bakter, a csősz, a szőlópásztor és az erdőgazda feladata stb. De olvas­hatunk a házépítésről és a lakás- kultúráról is a tájékoztatóban. A szerző továbbá vázolja az egyes ünnepkörök legjellemzőbb sajá­tosságait. Különösen a karácsonyi ünnepkör mágikus szokásairól tu­dunk meg többet is. A kiállítást szemlélve s a kis füzetecskét lapozgatva, eszembe jutott még valami. Az, hogy milyen jó lett volna a falu teljes folklórkin­csét megmenteni. Akár film- és hangszalagra rögzíteni, hogy az idős adatközlők ne vigyék maguk­kal a szép örökséget. Talán a Csemadok Központi Bizottsága is megrendezhette volna itt egy­szer a hagyományos nyári nép- rajzgyűjtó szemináriumát. Annál is inkább, mivel az ilyen mulasztáso­kat már nehéz pótolni! CSÁKY KÁROLY ÚJ szú 4 1986. IX. 29

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom