Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-27 / 228. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban szeptember 20-tól 26-ig 0 Szombat' Washingtonban ismét találkozott a szovjet és az amerikai külügyminiszter - Jóváhagyták az ENSZ- kozgyules 41. ülésszakának napirendjét, amely 143 pontból áll Vasárnap: A The New York Times közzétette értesülését, miszerint az USA új javaslatot terjesztett elő a genfi tárgyalásokon a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről Hétfő: Megkezdődött a világszervezet közgyűlésének általános vitája - A hivatalos okmány elfogadásával befejeződött a stockholmi konferencia - Berlinben véget ért a XI. szakszervezeti világkongresszus K6dd: Az ENSZ-ben beszédet mondott a szovjet külügyminiszter - Bécsben megkezdődött az európai biztonsági és együttműködési találkozó előkészítő szakasza Szerda: Az osztrák fővárosban megkezdte tanácskozását a Nemzetközi Atomenergia ügynökség rendkívüli közgyűlése a nukleáris biztonság problémáiról - A BT határozatban ítélte el a libanoni ENSZ-erők elleni támadásokat - Puccskísérletet hiúsítottak meg Togóban Csütörtök: Bécsben a 40. fordulóval folytatódtak a fegyverzetcsökkentési tárgyalások - Moszkvában sajtóértekezletet tartottak Mihail Gorbacsov előző napi nyilatkozatáról a stockholmi megállapodások kapcsán Péntek' Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára fogadta Didier Ratsirakát, Madagaszkár államfőjét, a Mal- gas Forradalom Élcsapata Párt főtitkárát „Nagyüzem“ New Yorkban A hétfőn kezdődött általános vita az ENSZ-közgyűlés 41. ülésszakán bizonyos mértékig a szovjet-amerikai viszony jegyében zajlik. Közvetlenül megelőzte ugyanis a két külügyminiszter hétvégi, összesen vagy 14 órás tanácskozása, s a nyitányán elhangzott az a Reagan-beszéd, amely eléggé visszás benyomást keltett. Másnap Sevardnadze, a szovjet diplomácia vezetője szólalt fel - s keltett nagy visszhangot. Ezek után érthető, hogy az eddig felszólalt küldöttségvezetók sorra nagy figyelmet szentelnek a két nagyhatalom viszonya alakulásának, az újabb csúcstalálkozó megtartása fontosságának és kilátásainak. Általános a vélemény, hogy még az idén meg kellene tartani a második Gorbacsov-Reagan találkozót, mivel az kedvező hatással volna a két ország kapcsolataira, de egyben a kelet-nyugati és egyáltalán a nemzetközi helyzet alakulására. Már a péntek-szombati Se- vardnadze-Shultz találkozótól a csúcs időpontjának bejelentését várta a nemzetközi nyilvánosság. Kedden két ízben, több mint két órán át ismét tárgyaltak, majd csütörtökön volt egy újabb találkozó, de a Daniloff-, illetve a Zaharov- ügy, valamint a 25 szovjet ENSZ- munkatárs kiutasítása lehetetlenné tette a megegyezést. Pedig nagy szükség van rá, mégpedig nagyon gyorsan, mivel ellenkező esetben várható a Szovjetunió válaszintézkedése a 25 diplomata kiutasításával kapcsolatosan. így viszont azonban már nem három, hanem négy friss „gubanc“ lesz a szovjet-amerikai viszony fonalán, amely - félő - gordiuszivá csomózódik. A már említett Reagan-beszéd is megmutatta, hogy Washington tévesen, még mindig előítéletektől terhesen, a tényeket és realitásokat elferdítve közelít a szovjetamerikai kapcsolatokhoz. Nem segíti elő a két nagyhatalom közti megértést az sem, hogy az amerikai elnök megsértette a felső szintű levelezés bizalmas jellegét, amikor lényegében elmondta, milyen javaslatokat tett a másik félnek július 25-én keltezett levelében. Azt azonban elhallgatta, mi volt abban a Gorbacsov-levélben, amelyre válaszolt. Voroncov szovjet külügyminisz- ter-helyettes szerdai moszkvai sajtóértekezletén elmondta, az SZKP KB főtitkárának levele, sza- batos és világos, konstruktív javaslatokat“ tartalmazott, s ezek ismertetése egészen más fénybe állította volna Reagan indítványait. A legfontosabb kérdésben, az űrfegyverkezés ügyében állnak egymástól legtávolabb a szovjet és az amerikai elképzelések. A „csilagháborús“ tervek 5-7 éves elnapolására tett amerikai indítványt Moszkvában úgy értékelik, mint a katonai fölényszerzés elterelő hadműveletét. Az úrfegyverek ugyanis éppen kb. 5-7 év múlva lesznek telepítésre készek, vagyis szó sincs „elnapolásról“ vagy valamilyen engedményről. Azonkívül Moszkvában - és általában az egész világon - az a határozott vélemény, hogy az űrfegyverkezést nem elhalasztani, hanem ejtiltani kell. Ugyanígy eltér a két ország véleménye a talán legsürgetőbb problémát, az atommoratóriumot illetően. Míg az Egyesült Államok a robbantások ellenőrzését akarja, addig a Szovjetunió a robbantások teljes és általános tilalma megtartásának ellenőrzését. Hasonló a helyzet az európai rakétafegyverek kérdésében is. A stockholmi konferencia elsó szakaszának hétfői sikeres lezárulása megmutatta, hogy igenis meg lehet állapodni, ha a felek ezt kívánják, ha készséget és hajlandóságot tanúsítanak a kompromisszumok, az elfogadható megoldások keresésére. Ugyanilyen hozzáállásra lenne szükség Washington részéről a Szovjetunióval folytatott megbeszéléseken is. Ám az USA még nem jutott el oda, hogy politikai akaratot tanúsítson a megegyezésre. (gzs) GATT-gondok A szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó előkészületei kissé háttérbe szorították a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) Punta del Estében megtartott tanácskozásának eseményeit. Pedig az uruguayi fürdővárosban lezajlott hatnapos megbeszéléseken nem kevesebbről, mint a világkereskedelem legégetőbb gondjairól volt szó. A GATT 23 tagállama közül 74-en képviseltették magukat, köztük Csehszlovákia is. A tervezettnél egy nappal tovább tartott a konferencia, s ez is jelzi, hogy milyen nagyok lehettek a nézeteltérések egyes kérdésekben. Hét éve nem volt ilyen jellegű tanácskozás, tehát azóta rengeteg megoldásra váró, sürgető probléma gyülemlett fel. A GATT szabályai köztudottan a nemzetközi árucsere zavartalanságát, szabadságát hivatottak biztosítani. A tagállamok megadják egymásnak a legnagyobb kedvezmény elvét, vagyis biztosítják mindazokat a kedvezményeket, amelyet más országnak nyújtanak Viszont az utóbbi időben mind gyakoribb jelenség, hogy az árucserét egyoldalú protekcionista intézkedésekkel, ilyen vagy olyan címen elrendelt ún. szankciókkal igyekeznek egyes kormányok gátolni. Elsősorban a Reagan-kormányzat nyúlt előszeretettel ilyen eszközökhöz, méghozzá nemcsak a szocialista országokkal (pl. Lengyelország) szemben, hanem nyugati partnereit sem kímélte, („önkéntes“ exportkorlátozást kényszerített a Közös Piacra). Az ilyen önkényes lépések természetesen feszültségeket okoztak a nemzetközi kereskedelemben, amit még tetéztek a fejlődő országok adósságtörlesztési gondjai. Ezeket főleg az energiahordozók árának csökkenése idézte elő. A GATT-tanácskozást megnyitó uruguayi elnök nem véletlenül hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kereskedelemből ki kell iktatni az említett zavaró körülményeket, s az egyenlőségen alapuló elveken létre kell hozni a régóta sürgetett új, igazságos világgazdasági rendet. Az értekezleten a viták főleg két téma köré csoportosultak: egyrészt az agrártermékek nemzetközi kereskedelméről volt sfó, amelyet szintén gyakran sújtanak a protekcionista lépések, másrészt a szolgáltatások nemzetközi forgalmáról. Az utóbbit az amerikai küldöttség erőltette a napirendre, azzal érvelve, hogy a GATT hatáskörét ki kell terjeszteni ezekre az új, eddig még nem szabályozott területekre. Ide tartoznak a bankok szolgáltatásai, a biztosítás, a fuvarozás, a távadatközlés- és feldolgozás igen bonyolult kérdései. A nyugati országok biztosították világméretekben 1984-ben a szolgáltatások kétharmadát, s az USA ezért vetette fel ennek a kérdésnek a szabályozását. A szolgáltatások terén elmaradott fejlődő országok viszont attól tartanak, hogy ilyen tekintetben ki lesznek szolgáltatva a nyugati monopóliumoknak. A szocialista országok - Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia, Kuba és Jugoszlávia - nem ellenzik a minden tagország számára elfogadható szabályokat, de a hagyományos problémák megoldását tartják elsőrendű feladatnak. Punta del Estében végül is kompromisszumos megoldás született: meghirdették a nemzetközi kereskedelmi körtárgyalások nyolcadik fordulóját, amely a jövő év elején kezdődik, s ezen visszatérnek az említett problémák megtárgyalására, valamint a Szovjetunió tagfelvételi kérelmére, amelyet az Egyesült Államok hevesen ellenez. (p. vonyik) Az európai utókonferencia előkészítő tanácskozását Peter Jankowitsch osztrák külügyminiszter nyitotta meg. A tanácskozáson a helsinki Záróokmányt aláírt 33 európai állam, valamint az USA és Kanada képviselői vesznek részt. • (Telefoto: ČSTK) KIS A NYELVŐR A föl- lejáratása? Föl és le - sugallhatja a cím. De nem tornagyakorlatok vezényszavait kívánja megidézni. Persze az erőfeszítésre még szükség lehet, mert ha netán felrándul az ember a hegycsúcsra, le is kell jönnie onnan. Mintha így lennének fel (vagy föl-) igekötőnk mai helyzetével, használatával is; fe/magasztaljuk, csakhogy helyére tesszük-e? Nem járatjuk inkább le? Tetteink árnyalására sajátos igekötórendszer fejlődött ki nyelvünkben. Legősibb igekötóink: a meg- és az el-, a be- és a ki-, a fel-/föl- és a le- egyúttal a legközkeletübbek is. így hát nem csoda, hogy gondjaink az igekötök használatának körében többnyire velük vannak. Míg korábbról a bepótol, kihangsúlyoz, leközöl típusú megnyilatkozások tartották meg furcsaságukat, az utóbbi időben a felvállal és nem egy társa bukkan föl különlegesként. Úgy tűnik föl nekünk - mondhatnám akár, mert divatba jött ez a szerkezet: úgy tűnik fel, nagy összeget takarít meg; tapasztalatlannak tűnik föl most; stb. Aztán fölemlítünk, fölemlegetünk, helyzeteket, szabályokat, szakmákat, tudósokat, ügyeket, választásokat és egyebeket. Többen, írók, szakemoerek, vásárlók felpanaszolják sérelmeiket. Sorjáznak a feladatok: fö/ kell vezetni a témát, ŕe/vázolni az utakat, fe/sorakoztatni az eredményeket, fefezámolni a gondokat, fölvetni a megoldás lehetőségét De még mindig nincs vége: az olvasó tájékoztatásául jegyeznek föl valamit, amikor észrevételt tesznek, fe/konferálják a műsort, a szakács feltisztítja a zöldséget, ilyen vásár másutt nem található fel. Na és se szeri, se száma felvállalásainknak. Szinte mindenki fölváHal valamit: fairtást, hiányt, libamájat, munkát, művelődést, nyilatkozatot, örökséget, sorsot, szerepet, továbbképzést, vitát és még sok mindent. Tényleg szükség van arra, hogy re/vállaljuk e kifejezéseket? Egy részük (fölemlít, fölemleget, felpanaszol, felsorakoztat, felszámol, felvázol, fölvet) köznyelvi szókészletünkbe tartozik, de ne használjuk unos-untalan őket! Más igekötós változatuk is helyénvaló lehet (megemlít, megemleget, elpanaszol), sót gyakran nem is kell az igekötó; vagy rokon értelmű társukkal is váltakozhatnak (felidéz, felsorol, megszüntet, megismertet stb.). Fe/-példáink némelyike (fölvezet, a följegyez említett esete, felkonferál, feltisztít) viszont zsargonszerü. Kerüljük öt esetleg ilyenformán: bemutatja a témát, megjegyez valamit, bejelenti a műsort, megtisztítja a zöldséget. Régies, ezért kissé választékos a található fel és az úgy tűnik fel kapcsolat. Néha mesterkéltnek, modorosnak érezzük őket, ilyenkor a maibb alaknak kedvezünk: található (meg), úgy tűnik. (Bár az utóbbi, igekötótlen változatot még sokan, oktalanul, rosszallják!) A régi korokból ugyancsak bőven adatolhatjuk a felvállal-1 is: fölvállal, azaz vállára, magára, magához vesz súlyt, de munkát, hivatalt, gondot is, sőt valakit kosztosnak. Nyelvjárásainkban sem ritkán fordul elő: felvállalja az aratást, a kapálást, a szőlőt stb. íróink nyelvében is megtalálhatjuk, de az is igaz, hogy a „magára vállal“ jelentésű, idegen, elsősorban német megfelelők lefordítása is kedvezhet divatjának. Akárhogy van is, számolnunk kell vele. Méghozzá rugalmasan, körültekintően. Ha folyamatos a cselekvés, hagyjuk el: vállalja a munkát. A befejezettség, a nyomósítás viszont igekötót kíván, de jobb a szokásos, elvállalja a szerepet A szemléletesség igénye, a mozgalmasság érzete pedig alkalmanként a vállra vételt is megengedheti ott, ahol természetes a stilisztikai többlet: fölvállalja a sorsot. Végső soron nem árt ez a többre törekvés, hogyha megtartjuk a mértéket. Ha a fel- csak addig van föl, ameddig kell, akkor nem is jaratjuk le. MOLNÁR ZOLTÁN MIKLÓS Szerencsésebb szóválasztást! Az írónak - pontosabban: az írónőnek - az elbeszélésében egy televízióadás szerepel, amelyben túszdráma zajlik a képernyőn. „Fiatal fiúk gépfegyverrel lökdösnek három-négy, zakós úriembert“ - olvassuk az elbeszélésben, s bizonyára csodálkozunk vagy éppen mosolygunk ezen. Nem hiszünk ugyanis az írónőnek. Gépfegyverrel - még ha az a könnyebb fajtából való is - kényelmetlen dolog embereket lökdösni. Géppisztollyal talán már nem annyira. Nyilván géppisztoly volt a fiatal fiúk kezében. Igaz, hogy a fegyver szó jelentéskörébe beletartozik a puska is, pisztoly is, sőt mindkettőnek van olyan fajtája, amelyből újratöltés nélkül sorozatot lehet kilőni, gépfegyvernek mégsem nevezhetjük mindkét fajtát. A gépfegyver a géppuskának a neve. S mint már utaltam rá, ennek van ugyan egy könnyebb fajtája is, de ezt is lábakra helyezik, amikor lőnek vele, s magát a kissé súlyos gépfegyvertestet vállra fektetve szállítják. Nem praktikus eszköz tehát a lökdösésre. A nehézgépfegyver vagy a nehézgéppuska még kevésbé, hiszen az kerekeken mozog. Ha már az írónőnek nem volt meg a kellő tapasztalata ebben a kérdésben, jó lett volna, ha a Rakéta Regényújság szerkesztőségében akadt volna egy katonaviselt férfi, aki felhívja rá a figyelmét. „A munkásosztály száma növekszik“ - olvastam az egyik járási lapban. Látszólag zökkenőmentes a mondat, de csak addig, amíg el nem gondolkodunk azon, mit is mond itt az újságíró. A száma valóban növekedhet valaminek, de a munkás- osztálynak aligha. A munkásosztály egyetlen osztály, tehát nem beszélhetünk a számának növekedéséről. A munkások számának növekedéséről igen. Maga a munkásosztály is növekedhet, ha egyre nagyobbá válik. De ha már a számát is említjük, illetve a szám főnevet akarjuk szerkezetbe állítani a növekszik igével, akkor esetleg ehhez a megoldáshoz kell folyamodnunk: A munkás- osztály - számát tekintve (vagy: számára nézve) - növekszik. Egy egészségügyi nővér kért meg arra levélben, hogy tegyem mái szóvá: ne sok egészséget kívánjanak egymásnak az emberek még az Új Szó apróhirdetéseiben is, hanem jó egészséget. Valóban: az egészséget nem mérik mennyiségre, tehát ne sok, hanem jó egészséget kívánjunk egymásnak! JAKAB ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1986. IX. 2