Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-23 / 224. szám, kedd
Figyelemre méltó könyv - erényekkel és hibákkal MŰEMLÉKEINK LEXIKONA- UU FILMEK Amadeus (amerikai) Korunk emberének egyik fontos, szinte nélkülözhetetlen munkaeszköze a lexikon. Segítségével gyorsan tájékozódhatunk egy-egy témakör, szakterület, probléma legkülönbözőbb kérdéseiben, melyre szakmai vagy napi teendőink során szükségünk van. A szakemberek, a tanulók, de mások is ma már szinte naponta használják a lexikonokat. Ezért örvendetes, hogy a hetvenes évektől kezdve nálunk is jelentősen megnőtt az új lexikonok száma. Népszerűségükre jellemző, hogy többségük nagyon gyorsan gazdára talál, vagyis az új kiadványok is rövid időn belül eltűnnek a könyvesboltokból. A Csehszlovákia műemlékeinek ABC-je címú lexikonhoz - melyet nemrégiben jelentetett meg a prágai Panorama Kiadó 56 ezer példányban - jómagam is elég nehezen jutottam hozzá. Több prágai könyvesboltba mentem el, míg végül is ráleltem a nem is olcsó kiadványra. A lexikon ugyanis 120 koronába kerül. A csehszlovákiai műemlékek 670 oldalas lexikona hazánkban az elsó ilyen jellegű tudományos népszerűsítő kiadvány. A lexikont mintegy száz cseh és szlovák szakemberekből álló szerzői közösség készítette, több mint tízéves munkával. A kötet a hazánk területén található történelmi jelentőségű helységek fejlődésének fontosabb állomásait tartalmazza, s részletesen felsorolja a jelentős építészeti, képzőművészeti, munkásmozgalmi, és régészeti emlékeket. A városokat, a falvakat és más településeket ábécé sorrendben rendezték el, s az egyes címszók alatt találhatók az adott település és környékének legfontosabb emlékei. Nagyobb városoknál a mai címereket is megtalálhatjuk fekete-fehér reprodukcióban. A lexikális részt színes felvételek, különböző rajzok és térkéA Cseh írószövetség folyóiratának szeptemberi számában is több tartalmas írást, érdekes szép- irodalmi anyagot talál az olvasó. Miloslav Kaizr Nehéz út a megértésig címú írásában az elmúlt év végén Budapesten megtartott Kulturális Fórum eseményeihez tér vissza. Részletesen elemzi a tanácskozást, s külön kitér a csehszlovák küldöttek felszólalásaiban elhangzott megállapításokra, javaslatokra. Kiemeli, hogy hazánk képviselői pozitív szerepet töltöttek be a tanácskozáson. Cikkében megemlíti azokat a nehézségeket is, amelyekkel - jórészt a nyugateurópai küldöttek magatartása miatt - a résztvevők szembetalálkoztak. A szerző a felmerült gondok ellenére kedvezően értékeli a Kulturális Fórumot, amely hozzájárulhat a kulturális értékek nemzetközi cseréjének bővítéséhez, s ezáltal a nemzetek közötti békés egymás mellett élés további megszilárdításához. A szépirodalmi anyagok közül Miloslav Florian, Štefan Stráž ay verseire, valamint Karel Misaŕ és Josef Kadlec prózai írásaira hívjuk fel az olvasók figyelmét. A folyóirat ebben a számban mutatja be az írószövetség észak-csehországi szekciójába tömörülő írókat, összesen tizenhármán szerepel- * nek ebben az összeállításban, köztük Ludvík Streda, Vladimír Farský, Ota Dub és Jiŕí švejda. pék teszik áttekinthetőbbé és színesebbé. A kötetet bevezető két írás közül az elsó a műemlékvédelem témakörét és a lexikon céljait vázolja fel. A szerző szerint Csehszlovákiában ma mintegy 40 ezer különböző jellegű műemlék található. A lexikon szerkesztő bizottsága nem akarta csupán felsorolni a műemlékeket, ezért egyes címszók alatt számos hasznos tudnivalót is megemlítenek. A szerzők szerint hazánkban a legrégebbi emlékek csak a IX. és a X. századból valók, a régebbiek jórészt elpusztultak. Hozzájuk hasonlóan számos más értékes műemlék is a háborúk és más pusztítások martalékává vált. A fennmaradt műemlékek ma rendkívül népszerűek és látogatottak, évente több millióan keresik fel ezeket belföldről és külföldről egyaránt. Államunk évente jelentős összeget költ karbantartásukra, felújításukra. A másik írás hazánk mai területi elrendezése, tehát kerületek szerint felosztva nyújt történelmi áttekintést az adott terület műemlékeinek keletkezéséről. Ez a felosztás véleményünk szerint nem a legsikerültebb, ugyanis tudvalévő, hogy nem minden kerület képez hazánkban egy-egy tájegységet. A könyv gerincét alkotó lexikális részt a felhasznált irodalom jegyzéke, a szakkifejezések rövid, de áttekinthető és közérthető magyarázó szótára, valamint a legfontosabb történelmi és kulturális események időrendi táblázata egészíti ki. Ezek után vizsgáljuk meg közelebbről a lexikális részt, amelynek szerkezetét és elrendezését már bemutattuk. A cimszók anyaga mintegy 580 oldalt tesz ki. Általában elmondhatjuk róluk, hogy színvonalasak, tartalmasak, s ezért minden bizonnyal a szakemberek is haszonnal forgathatják Arnošt Herman irodalmi riportban mutatja be Észak-Csehországot, történelmi és irodalmi emlékeit. A szeptemberi számban több érdekes tanulmány is napvilágot látott. Közülük is kiemelkedik Milan Blahynka dolgozata Vladislav Vančura életművéről. Oldŕich Rafaj, Ivan Skála legutóbbi - az elmúlt napokban megjelent - verseskötetét, a Kalendár-1 (Naptár) méltatja. A 80. születésnapját ünneplő Jaromír Tomeček munkásságát Sylvia Bartušková elemzi. Jiŕí Svoboda pedig Jaroslav Seifert életútját, irodalmi alkotásait eleveníti fel. Rudolf Chmel a négykötetes szlovák irodalmi antológiát mutatja be, Ludvík Patera pedig Kortárs téma a mai szlovák regényben címú tanulmányában hét szlovák prózaíró munkásságával foglalkozik. Oldŕich Bielič a spanyol polgárháború eseményeiről és időszerű tanulságairól ír, s méltatja Federico Garcia Lorca életművét. Ismeretes, hogy a fasiszta ellenforradalmárok ötven évvel ezelőtt oltották ki a spanyol és a világirodalom kimagasló alakjának életét. A lap vendégeként a Párizsban éló, franciául író kameruni prózaíró, Mongo Beti vall irodalmi munkásságáról. A lap Műhely rovatában ezúttal olyan verseket és elbeszéléseket olvashatunk, amelyek néphadseregünk életéhez kötődnek. NÉMETHGYULA majd a lexikont. Természetes, hogy a dél-szlovákiai városok és falvak műemlékeit is megtalálhatjuk a kötetben. A kötet pontos és részletes információkat tartalmaz például a kassai (Košice) dómról, amelyről a szerzők megállapítják, hogy Közép-Európa egyik legszebb gótikus épülete. Jernye (Ja- rovnice) történelmi nevezetességei között például Szinnyei Merse Pálnak, a magyar impresszionizmus vezéralakjának síremléke is szerepel. A szerzők több alkalommal felhívják a figyelmet a helyi népi építészet jellegzetességeire, például Csallóközcsütörtökben (Štvrtok na Ostrove) és jegyzik tájházak létezését is, többek között Vágsellyén (Sala). Esetenként, de nem következetesen a mai helységek régi nevét is feltünteti a lexikon. A sok pozitívum mellett szólnunk kell néhány pontatlanságról is. Érthetetlen például, hogy a komáromi (Komárno) címszóban miért nem említik meg Jókai Mór nevét, akinek szobra is van szülővárosában, s művei szlovákul és csehül is közkedveltek. A munkás- mozgalom emlékhelyeit, múzeumait és emlékműveit is bőven jegyzi a lexikon. Ezért aztán joggal hiányoljuk, hogy Kosút (Košúty) község, az ottani 1931-es véres pünkösd, s a párt egyik harcosának, Major Istvánnak a mellszobra kimaradt a kötetből. Fábry Zoltán stószi (štós) emlékházának is helye lett volna a kötetben, legalább egy-két mondat erejéig. Annál is inkább, mert mint már említettük, a lexikon számon tart sok tucat különböző rangú írói szülőházat, emlékszobát, sírhelyet, szobrot. Bratislava fontosabb szobrainak, műemlékeinek a felsorolása is hézagos. Például a petržalkai ligetben álló Petőfi Sándor szobor nem szerepel a lexikonban. Ami a magyar nevek helyesírását illeti, elmondhatjuk, hogy nagyobb hibák ilyen szempontból nem találhatók a kötetben. összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy a fent említett és egyéb fogyatékosságok ellenére színvonalas kiadvánnyal gazdagodtunk. A lexikon megjelentetésével a Panorama Kiadó minden bizonnyal nagy mértékben hozzájárul műemlékeink további népszerűsítéséhez, önismeretünk gazdagodásához. KOKES JÁNOS Balettfesztiválra készül Havanna Ismét a balett fővárosa lesz az ősszel Havanna. A nemzetközi táncvilág nagyságai adnak találkozót október 28-a és november 9-e között a kubai fővárosban, hogy tudásukkal, páratlanul egyéni művészetükkel elkápráztassák a közönséget. Az idei különben is ünnepi randevú lesz, hiszen jubilálnak - most rendezik meg tizedik alkalommal a Havannai Nemzetközi Balettfesztivált. Elnöke és védnöke a kubai balett legnagyobb egyénisége Alicia Alonso, a világhírű prímabalerina lesz. A főszerep pedig a Kubai Nemzeti Balett társulaté, no meg a meghívott külföldi együtteseké. Havannába várják a Szovjetunió, Hollandia, Spanyolország, Francia- ország, az Egyesült Államok és Argentína neves művészeit, köztük a moszkvai Bolsoj Tyeatr, a Párizsi Nagyopera, a milánói Scala, az American Ballet Theatre és Maurice Béjart együttesét. A jubileumi rendezvények fó színhelye a havannai Gran Teatro, a Teatro Mella és a Nemzeti Színház lesz Tartanak bemutató előadásokat a vidéki nagyvárosokban, köztük Matanzasban, Camagüey- ben, Holguinban és a szép üdülőhelyen, Pinar del Rióban. Az 1960-ban alapított fesztivál hagyományai közé tartozik más művészeti ágak felvonultatása is. Ezt a tradíciót most sem törik meg. A turisták, a hazai és a vendégművészek különböző művészeti kiállításokat, táncról szóló, filmeket könyvújdonságokat tekinthetnek meg. A fiatal balett-táncosok részére Alicia Alonso mesterkurzust tart. (B) Minden külső körülmény adott ahhoz, hogy a kritikus lelkesedjen e film láttán. Oscar-díjak sora a legjobb filmért, a rendezésért, a férfi alakításért, a forgatókönyvért, a díszletért, a jelmezért, a hangért. A közönség tódul a mozikba, ámulva és áhítattal hallgatja a zenét, nézi a mozgó képeket és ami a legmeglepőbb: a végén a szokatlanul hosszúra sikeredett stáblistát is ülve olvassa végig. Tagadhatatlan, hogy ez az amerikai film igazi siker. Az „amerikai“ jelző ebben az esetben nem geográfiai megkülönböztetés, nem is stílusjegyre utal. A látványeszközök arzenálját igencsak európai módon vetik be a film alkotói. Képi megjelenítésében amolyan „nagyrealista“ kosztümös film. Mégis, miért annyira amerikai, miért annyira nyugati? Bármennyire is igyekezett Miloš Formán, ebben az alkotásában ezúttal nem tudott szabadulni a film forgatókönyve és az alapanyagul szolgáló dráma szerzőjének a hálójából. Ez a háló pedig elég erős ahhoz, hogy még az olyan, filmjeiből ítélve gondolati energiáktól majd szétfeszülő alkotók, mint amilyen Forman is, szárnyszegetten vergődjenek benne. Peter Shaffer angol dráma- és forgatókönyvíró a legfelkapottabb bulvárszerzók egyike kontinensünkön. A háló, amelyet ebben a müvében szövögetett, szinte láthatatlan. Ahogyan nem látható, csupán hatásában érezhető mindaz, ami a kommerszt, a lektűrt, a giccset, a művészi értéktől elválasztó mezsgyén tenyészik. Veszélyességét elsősorban az adja, hogy igencsak mély szakértelemmel, mesterségbeli rutinnal, a befogadó lélektanát tökéletesen ismerve ír a közhelyszerű gondolatokból drámát, amelyből ebben az esetben film is készült. Annak idején - 1982 táján -, amikor idehaza és a szomszédos országokban szinte egyidóben mutatták be e film ősének számító drámát, számos kritikus - feltéve, hogy nem esett Shaffer csapdájába - kifejtette véleményét e mű álfilozófiájáról. Shaffer jól tudja, hogy mit vár a huszadik század második felében a színházba és moziba járó kisember. írói sikereinek titka, hogy a mindennapi tudat közkézen és közszájon forgó témáit kínálja művészetként. Pedig az igazi drámákban, az igazi filmekben nem a majdnem, a mintha, a látszólagos, a talán és az esetleges a megrendítő erejű, hanem éppen a lukácsi gondolat alapján: a mindennapos világkép, a megszokott gondolatok, érzések Halál a tavon Nem tudom milyen élményekkel távozott az a harminc néző, aki végignézte ezt a krimit, amely a tévé képernyőről ismert NDK- sorozat egyik mozifilmként is vetíthető darabja. A láthatóan jómódú író titkos szerelmi kalandja során, egy álomszép motorcsónakkal elgázolja a tóban mezítelenül fürdő fiatal szerelmespár fiú tagját. Karrierjét féltve, ráveszi mindeddig elhanyagolt feleségét, vállalja magára az elkövetett búnt. Azt, hogy találkozása, szembesülése tudatunkban, egy a művész által jobban megértett, mélyebben megragadott és ábrázolt világgal. Ez utóbbi éppen gondolati eredetisége révén jogosult a „művészi“ jelzőre. A közönségsiker okát tehát akár össze is foglalhatjuk: A mind a mai napig zseniális zeneszerzőnek tekintett Wolfgang Amadeus Mozart „életének titkára derít fényt“. Idézőjelesen, hiszen a filmben is Salieri a főhős, márpedig aligha van megrendítő tragédia abban, hogy a „középszerűség démonaként“ bemutatott Antonio Salieri öngyilkossági kísérlete után elmeséli Mozart tönkretételére tett próbálkozásainak történetét. Mozart a filmvásznon is zenéjének zsenialitásával ragadja magával a nézőt. Forman ezt igencsak jól kihasználta, hiszen a film jóval több lehetőséget kínál a zene középpontba állítására, mint az eredeti drámaváltozat Megjelenik a kis Mozart, a trágár ifjú, a fejben komponáló zeneszerző-zseni, a kicsapongó férj, az ügyefogyott uralkodó (aki történetesen II. József, az amúgy felvilágosult „kalapos király“), s végül a gyerekkori gyötrések hatására apjától felnőttként elforduló, s éppen ezért apja halála után lelkiismeretfurdalást érző fiú. Ez utóbbit ismeri fel Salieri Mozart Don Giovanni című operájában, s ölt álruhát, hogy az alkotás gyötrelmei közben valóság és álom határán élő zeneszerzőt érzelmileg megzsarolja: a Requi- emre adott megrendelésével halálra dolgoztassa. A film befejezésében Forman érezhetően szembeszegült Shaffer eredeti verziójával. Jelzi azt, ami a Mozarthoz hasonló zsenik rövid életére oly jellemző: több ember helyett alkotnak. Olyan szellemi energiákat szabadítanak fel, amelyek megteremtésére Salierik ezrei sem képesek. Bizonyos vagyok benne, hogy Mozart Salieri nélkül is a művészi alkotással pusztítja el önmagát. Bár csak a film nyomán felismernék a középszerűség mindenkori bajnokai, hogy a zsenik segítségük nélkül is elpusztulnak az alkotás poklában. Az így évekkel meghosszabbodó életükben az emberiség számára örök értékeket teremthetnek. Salieri megformálásáért F. Murray Abraham Os- car-dijat kapott. Mozartot Tom Hudce és feleségét, Constanzot Elisabeth Berrédge alakította. Az a fentiek után szinte már mellékesnek látszik, hogy Miroslav Ondŕíček kamerája előtt sokak számára ismerős prágai utcácskák és paloták is feltűnnek. az asszony megteszi-e vagy nem, krimiről lévén szó, nem illik elárulni. Talán ezzel is felkeltem a kíváncsiságát néhány olvasónak, akik aztán elmennek a moziba. Máskülönben egy feketekávé mellett, a tévéképernyő előtt papucsban eltöltött esténél nem ér többet Harry Krätzig filmje. Az előbbiekben vázolt kényelmi körülmények között sokkal szórakoztatóbb lehet, mint egy üresen kongó moziban. D. I. Edelstein akció címmel izgalmas történetet forgatott Zoro Záhon szlovák filmrendező. A film sok vonatkozásban felidézi mindazt, ami több mint négy évtizeddel ezelőtt történt, ugyanakkor a cselekmény a mában játszódik, s arról szól, milyen veszélyeket jelent a lappangó fasizmus. A főbb szerepeket szlovák és cseh színészek játsszák, rajtuk kívül pedig Thirring Viola és Újlaky Károly. Gyökeres György felvétele az Elsősök sorozatból Tartalmas írások A Literárni mésíčník legújabb számáról (NDK) ÚJ SZÚ 4 1986. IX. 23.
