Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám, hétfő

AZ ÁTÉPÍTÉS forradalmi változásokatjelent az élet minden területén ÚJ szú 5 % 196G. IX. 22. (Folytatás a 4. oldalról) A közvélemény tájékoztatását bővítenünk kell, a nyíltságnak még nagyobbnak kell lennie, embere­inknek tudniuk kell mindarról, ami a dolgozókollektívában a kerület­ben, a városban, a területen, a köztársaságban és az egész országban folyik. Senkinek - beleértve az irányí­tó kádereket és kommunistákat is - sem szabadna megfeledkeznie arról, hogy pártunk kormányzó párt. Kidolgozza a politikai irányvo­nalat, megvalósítja a káderpoliti­kát, a szervező és nevelő tevé­kenységet, s vezeti a népet. A pártnak azonban, elvtársak, a népet kell szolgálnia. Vezető és irányító helyzete nem valamiféle kiváltság. Ez mindenekelőtt óriási felelősség a nép iránt, az ország sorsáért. Ezért a párt, tehát min­den kommunista, mi valamennyi­en, - az egyszerű párttagtól kezd­ve egészen az SZKP KB főtitkáráig és a politikai bizottság tagjaival bezáróan - a népet szolgáljuk. Ha ezt valaki elfelejtette, akkor most erről az emelvényről emlékezte­tem rá. Ügyünk helyes. Érezzük, hogy jó úton haladunk. Előrehaladá­sunk egyre dinamikusabb, és visz- szafordíthatatlan jelleget ölt. Az átépítés még dinamikusabban fog haladni, ha társadalmunkban a demokrácia bővítése kérdései­nek nagy figyelmet fogunk szen­telni. Amikor azonban, elvtársak, az olyan politikai tézisek konkrét tar­talmáról van szó, amelyek érintik a demokrácia bővítését, s úgy­szintén a dolgozók széles körű bekapcsolását a gazdaság és a szellemi szféra irányításába és a szociális kérdések megoldásába is, akkor sokhelyüti beáll a lassu­lás vagy kétségek is támadnak. Amint láthatjuk, állandóan tanács­kozni kell az emberekkel és állan­dóan köztük kell lenni. A kommunistának a tömegben kell élnie, tartósan össze kell kap­csolódnia a néppel, szolgálnia kell azt, a politikában azt kelľérvénye- sítenie, amit a nép mond, és a né­pet vezetnie kell e politika megva­lósításához. Ezek egyszerű, ám nagyon mély lenini tézisek. Ma is olyan szükségünk van rájuk, mint a levegőre, mint a fő eszközre, amellyel a társadalmat az átépí­tésre ösztönözzük. Ezt a fordulatot azonban nehéz elérni. Egyes dolgozók ahelyett, hogy élő kapcsolatot tartanának fenn az emberekkel, előnyben ré­szesítik a papírmunkát. Az ilyen ember megérkezik kellemesen hűtött irodájába, leül és elkezdi igazgatni a papírokat. Amikor azt mondják neki, hogy menjen a dol­gozókollektívához, azt feleli, vá­laszt kell adnia egy panaszra. És írja a választ, amely nagyon egy­szerű. Azonban egy hétig írja és az igazi munka addig áll. Ebben a gyakorlatban tükröződik, hogy nem hajlandó az emberek után menni, kpztük lenni és részt venni az átépítés élő folyamatában. Az ilyen hozzáállásban tükröző­dik, hogy képtelen megérteni a de­mokrácia jelentőségét. A központi bizottság plenáris ülésén elmond­tuk, hogy nekünk, elvtársak, mind­annyiunknak meg kell tanulnunk dolgozni a kibővített demokrácia feltételei közepette. Korábban uta­sításokat adtál és adminisztráció­val foglalkoztál, most mozgósíta­nod kell az embereket, mind­egyiküket aktívan be kell vonnod a munkába és ki kell használnod a tömegek potenciálját. Úgy tűnik, sok embernek nem tetszik minden ügy nyilvános meg­vitatása, ami egyre inkább áthatja társadalmunk életének minden te­rületét. Gyakoriak az esetek, ami­kor a munkások, a földművesek és néha értelmiségünk is túl érzéke­nyen reagálnak a dolgozók bírála­tára, nem mindenki ért egyet a de­mokrácia kibővítésével. Hiszen a demokrácia, elvtársak, nemcsak jogokat jelent, ez felelős­ség is, kötelességek, ez a fegye­lem kérdése, a demokrácia nem azt jelenti, hogy mindent szabad, nem jelent anarchiát. Azoknak a jogoknak és kötelességeknek az egységében valósul meg, ame­lyek az ember számára lehetővé teszik állampolgári hozzáállása ki- nyilvánítását. A demokrácia egyben feltétele­zi, hogy munkájával minden ál­lampolgár hozzájárul társadal­munk céljainak megvalósításához. Ez pedig azt jelenti, hogy ebből a szempontból a demokrácia min­denkié. Ezért, ha a demokrácia bővítéséről beszélek, a szemrehá­nyásokat nem címezem csak a tisztségviselőknek. Nem, ez az egész társadalomra érvényes. Ezeket a gondolatokat Lenin hagyatékából merítjük. Vlagyimir lljics gyakorta beszélt a szocializ­musról és demokráciáról. Ma sze­retném idézni szavait A marxiz­mus karikatúrájáról és az „impe­rialista ökonomizmusról“ című cikkéből. Vlagyimir lljics azt mondta, hogy a szocializmus demokrácia nélkül kettős értelemben lehetet­len. Először, a proletariátus nem valósíthatja meg a szocialista for­radalmat, ha erre nem készül a demokráciáért vívott harccal. Másodszor, a szocializmus, amely győzött, nem tarthatja meg győ­zelmét a teljes mértékben megva­lósított demokrácia nélkül. Fontos határozatot hagytunk jó­vá a tanácsokról. Széles utat nyi­tunk meg előttük. Létrehozzuk a jogi feltételeket ahhoz, hogy tel­jes mértékben mint a dolgozók hatalma lépjenek fel. Hiszen a ta­nácsok alapját a munkások, a pa­rasztok és- az értelmiség tagjai alkotják. Bővítenünk kell a társadalmi szervezetek jogait. Elveszítünk ta­lán valamit az által, elvtársak, ha most az átépítés folyamatában, amikor újszerű feladatokat teljesí­tünk és meg kell nyernünk az ifjúságot, minden területen bővít­jük a Komszomol jogait? Konkré­tan úgy tehetjük fel a kérdést, hogy megköveteljük, az üzemben semmilyen ügyet se oldjanak meg a Komszomol, az ifjúság nélkül. Ez talán helytelen követelmény? Vegyük azokat az üzemeinket, amelyek a tudományos-műszaki haladás első soraiban vannak. Ki dolgozik ott? Fiatalok! És nem­csak az egyszerű munkások, ha­nem a mérnökök között is. Új területeket kezdünk gazda­ságilag kihasználni, amelyek kap­csolatban állnak országunk nyers­anyagbázisával és az energetiká­val. Ki dolgozik ott és ki mindenki készíti elő ezeket a helyeket az ipari kihasználásra? Az ifjúság! Egyedül a bizalom, a felelősség, az igényes állami feladatok és po­litikai kérdések megoldásába való valódi bekapcsolódás, a népgaz­daság irányításába, az erkölcs és rend kérdései megoldásába való bekapcsolódás járul hozzá ahhoz, hogy ifjúságunk aktív le­gyen és odaadóbb a szocialista eszmék iránt. Ha valahol valami nem sikerül, ha afiatalok apolitikus hozzáállásá­nak és könnyelműségének esetei­vel találkozunk, ha megragad az üres gondolatok és érdekek vilá­gában, akkor ez közös hibánk. Az ifjúság aktívan részt akar venni az átépítésben. Mi ezt érezzük és ezt üdvözölni kell. Talán nehéz meg­oldani ennek jogi oldalát? Talán nem teszik ezt lehetővé a mai normák, amelyek irányítják a gaz­dasági életet vagy az intézmények és iskolák tevékenységét? Ma ta­lán nem beszélhetünk joggal a Komszomol alkotó munkájáról, felelősségéről és nagy önállósá­gáról? Természetesen igen, és er­ről van szó, ez a demokrácia meg­nyilvánulása. A szakszervezetek talán meg­teszik mindazt, amit tenniük kell? Sok helyütt nem is tudnak munká­jukról. S ha egyes párttitkárok alá­rendelik magukat a vezetőknek és kölcsönös kapcsolataikban nem érvényesítik pártunk elveit, akkor a szakszervezetek tisztségviselői a vezetőknek mindenre rábólinta­nak, ahelyett, hogy kiállnának a kollektíva érdekében. így szá­mos, évekig megoldatlan kérdés gyorsabban kerülne napirendre. Ez közvetlenül összefügg demok­ráciánk rendszerével. Most nem akarok kitérni minden problémára, csak azt akarom hangsúlyozni, hogy az átépítést akkor valósíthatjuk meg, ha az ember gazdának fogja érezni ma­gát a saját országában, és így csak akkor érezheti magát, ha or­szágunkban bővülni fog a demok­rácia. Ha a demokráciáról beszélek, példát kell felhoznom. Ezért átté­rek egy másik témára - pártunk szerepére az új feltételek között. A pártszerveknek elsősorban példát kell mutatniuk a fejlesztés gyorsítása politikájának helyes ér­telmezésében, és a helyes hozzá­állásban megvalósításához, és az átépítéshez. A pártszervekben is azonban kuriózus helyzetek alakulnak ki. Azt mondjuk, hogy az átépítés kompromisszumok nélküli hozzá­állást jelent a negatív jelenségek­kel szemben és minden probléma nyilvános megvitatását. Első pil­lantásra ez banális igazság, hi­szen a társadalomban így is kell lennie. A társadalomnak tájéko­zottnak kell lennie, mindent tudnia kell és mindenben céltudatosan kell döntenie. Ám nézzék csak. A kurgani területi pártbizottság kö­zelmúltban megtartott ülésén be­számolót terjesztett elő az első titkár, Plehanov elvtárs. Beszámo­lója jó volt, tartalmas, találó és bíráló. Ezután a beszámolót köz­zétették a területi lapokban és úgy módosították, hogy végül teljesen elveszítette élét, ugyanolyan volt, mint egy évvel vagy öt évvel ko­rábban. Vagyis: sehol semmi. Mint azt az elvtársak elmondták nekem a központi bizottságban, a beszámolót több mint harminc helyen rövidítették meg. S éppen azokban a részekben, ahol a mun­kában tapasztalható hiányossá­gokról, az egyes hibákért felelős konkrét emberekről vagy olyanok­ról volt szó, akik visszaéltek hely­zetükkel. Úgy tűnik, Kurganban minden ügy nyílt közzétételének mintegy kétféle elve létezik: egyik az emberek szúkebb köre számá­ra és egy másik a többiek számá­ra. így lehet eljutni olyan messzire, amikor más fegyelem vonatkozik egyesekre, és egy másik mások­ra, más törvény az egyesek, és más a mások számára stb. Nem! Egyféle törvényeink vannak, egy fegyelem, és egy szocialista er­kölcs mindenki számára. Sok függ attól, milyen gyorsan fog megváltozni maga az SZKP és minden eleme - a pártalapszerve- zettől az SZKP KB Politikai Bizott­ságáig és az SZKP Központi Bi­zottságáig. Ez, elvtársak, a legfon­tosabb feladat számunkra és az önök, országunk pártaktívája szá­mára is. Ebben az SZKP-nak pél­dát kell mutatnia az egész társa­dalomnak. S ha a hírközlő eszkö­zökben azt halljuk és olvassuk, hogy a dolgozók kezdeményez­nek, a nyilvánosság elé terjesztik javaslataikat, kérdeznek és lelep­lezik a hiányosságokat, miközben a pártalapszervezetek, a járási és városi bizottságok gyakorta mind­ezt leplezni akarják és el akarják hallgatni, akkor sehová sem ju­tunk. Az ilyen pártbizottság egy­szerűen elveszti tekintélyét. Az embereket saját stílusunk­kal, a munkához való hozzáállá­sunkkal és a kérdések felvetésé­vel kell ösztönöznünk a kezdemé­nyező és elvhú munkára, a pártos­ságra, arra, hogy a gyűléseken beszéljenek azokról a problémák­ról, amelyekről az utcán, otthon vagy szúkebb körben vitatkozunk. Hogy a gyűléseken necsak a kam­pányok menetéről vitázzanak, ha­nem azokróf az égető kérdésekről is, amelyek nyugtalanítják a kom­munistákat és a dolgozókat ebben vagy abban a járásban, köztársa­ságban, valamely ágazat üze­mében. Ehhez legközelebb állnak az alapszervezetek valamint a járási és városi pártbizottságok. A járási szintnek, elvtársak, és a pártalap- szervezetnek hozzá kell látnia a hatalmas munkához: politikai irányvonalunknak a reális élettel való összekapcsolásához úgy, hogy ez a politikai irányvonal teljes mértékben megvalósuljon. Szükség van a pártszervek te­vékenységének ilyen példájára, a kommunisták példamutatására. Feltétlenül le kell mondani azokról A a régi hozzáállásokról, amelyeket elítéltünk, s amelyek a pártban jelentős mértékben elterjedtek, amikor egyet mondtak, de a gya­korlatban a párt- és gazdasági vezetők, és a pártszervezet elnö­ke, valami mást csinált. Az emberek ma élesen reagál­nak a hiányosságokra. Hiszen te­vékenységünket figyelemmel köve­tik a dolgozók, minden kommunis­ta. Ezért szeretném felhívni a krasznodariakat arra, folytassák erőfeszítéseiket, amelyeket az utóbbi években tettek a területi pártszervezet egész munkájának az átépítésére, a párton belüli helyzet javítására, a lenini elvek, a pártosság elvei alapján. Javulás megy végbe mind a pártszerve­zetben, mind az egész területen, s ez elvtársak, meghozza a gyü­mölcsét. Beszélgetéseink alkalmával az emberek támogatásukról biztosí­tották a területi pártszervezet erő­feszítéseit. Következetesen kell folytatni ezt a munkát. Nálunk sen­ki sem lehet sérthetetlen. Nem lehet nálunk olyan szféra, amely kívül áll az ellenőrzésen, legyen az párt- vagy társadalmi ellen­őrzés. Nem vonatkozik ez csupán a vezetőkre, hanem mindenkire - az egyszerű kommunistákra, munkásokra, értelmiségünkre és a parasztságra is. Ha valakinek szemrehányást kell tenni, mert le­tért a helyes útról, akkor erről szocialista demokráciánk kereté­ben, minden ügy nyílt és igaz­ságos megítélése keretében kell beszélni. A demokratizálási folya­mattól nem szabad tartani. Ez nemcsakhogy nem gyengíti társa­dalmunkat, hanem ellenkezőleg, erősíti azt. Nemcsakhogy nem za­varja meg a fegyelmet és a rendét, hanem ellenkezőleg, mindez az öntudatosság bázisán fog történni. Lehetne olyan ellenvetés, mi­szerint a demokratizálási folyama­tot és minden ügy nyilvános megí­télését a demagógok és a rágal­mazók kihasználták. Igen, de va­jon nem tudjuk-e ezt elintézni ve­lük? De igen, elvtársak. És ha mindent nyíltan tárgyalunk meg, akkor ezt mindazokkal elintézzük, akik szeretnék befeketíteni társa­dalmunkat. A másik oldalon mindazt, ami a hiányosságok kijavítására irá­nyul, értékes javaslatokat tartal­maz és a dolgozókollektívák és társadalmunk potenciálját szaba­dítja fel, üdvözölnünk és támogat­nunk kell. Az SZKP-nak, a pártszervek­nek és a párt tisztségviselőinek példaként kell szolgálniuk. Hi­szem, hogy ez így lesz az önök területi pártszervezetében is. Elvtársak! A Kubány kiterjedt mezőgazdasági terület. A mai ta­lálkozón természetesen szólnom kell a legfőbb témáról is — a gabo­náról, a mai és a jövő termések sorsáról. Tudják, minek örültem? A kubányiak nem elégednek meg azzal, amit elértek. Ebben is meg­változtak. A nyíltság és az igaz­ságosság keretében ezt túlzás nélkül mondom. Kubány sokat tesz az élelmiszer-probléma meg­oldásáért, jelentősen hozzájárul rendezéséhez, s eközben az elé­gedetlenség rendkívül ösztönzően hat a pozitív folyamatokra a mező­gazdasági szektorban és főleg a leglényegesebb irányokba. Elv­társak, üdvözlöm az önök erőfe­szítéseit! Tegnap megismerkedhettünk a Tyimasevi járás mezőgazdasá­gi-ipari komplexumának munkájá­val. Ott plasztikusan tükröződik mindaz, ami az egész területen történik. Keresik a tartalékokat, hogy Kubány intenzív fejlődésé­nek új szakaszában lényegesen megnövekedjen a mezőgazdasági termelés és javuljon a minősége. Hangsúlyt helyezünk a tudomá­nyos-műszaki fejlesztésre az in­tenzív technológiákra, az ember­re, akit bevonunk az új gazdálko­dási és irányítási módszerekbe, elsősorban a kollektív munka és javadalmazási forma, az önelszá­molás révén - mindez megérdemli a legteljesebb támogatást és egyetértést. Valóban felfigyeltetó dolgokról hallottam. Kínálkozik az összeha­sonlítás. a 10. ötéves tervidőszak­ban a gabonafélék hektárhozama 30 métermázsa körül mozgott, a 11. ötéves tervidőszakban szin­tén. És most itt az első lépés az intenzív technológiák alkalmazá­sához. Itt még sok minden nyers és nincs teljesen végiggondolva, de a hektárhozamokban azonnal tapasztalható volt az ugrás: hektá­ronként több mint 40 métermázsát értek el. Megmondom önöknek, ez olyan fontos, hogy meglehet, önök esetleg még ezt nem is tudatosít­ják. Ebben az évben az intenzív technológiák alkalmazása során már egy bizonyos szintre elértünk. Jövő ilyenkorra az egész ország­ban már 36 millió hektár ilyen vetöterülettel fogunk rendelkezni. Az ötéves tervidőszak végén már több mint 50 millió hektáron fo­gunk intenzív technológiák alkal­mazásával gabonaféléket ter­meszteni. Tonnákban kifejezve az említett 50 millió hektáron orszá­gos méretben ez a növekedés együttvéve 50 millió tonnát jelent majd. Tavaly ez 16 millió tonnát tett ki. Ez pontosan az a gabona­féle, amelyet most, elvtársak, de­vizáért vásárolunk. És ugyanakkor ez a mi jó minőségű gabonánk, önök is látják, hogy milyen gazda­sági és politikai feladat teljesül, ha a gabonafélék termesztésénél ilyen hozzáállást tanúsítunk. Úgy vélem, hogy elsősorban ezen az úton kell továbbhaladnunk, amely­re már ráléptünk, a források kon­centrálásának útján ott, ahol a leg­nagyobb hatékonyság érhető el. Úgy vélem, hogy ilyen terület mindenekelőtt a Kubány. Nem volt véletlenszerű, amikor az angol szakemberek az önök munkájával ismerkedve úgy vélték, hogy az ő gazdaságukban a termés hoza­ma alacsonyabb volt, mint itt önöknél. Nyilvánvaló tehát, elvtársak, hogy képesek vagyunk jól dolgoz­ni. És mindemellett csak még a kezdet kezdetén tartunk, nincs elégséges mennyiségű techni­kánk, de legfőképpen növényvé­dőszerünk. Ha mindent a techno­lógiákkal összhangban megte­szünk, rendkívül jó eredményeket mutathatunk fel. Ugyanez vonat­kozik az állattenyésztésre is. Az Iszkra kolhozban például a holstei- ni fajták keresztezésével párhu­zamosan ipari technológiák alkal­mazásával és a takarmányalap ja­vításával biztosítják a jó eredmé- • nyékét - azt, hogy ugyanazon ta­karmánymennyiség és állatállo­mány mellett a tejtermelés állaton­ként 600 literrel emelkedik. Ez az intenzifikálás eredménye, elvtár­sak. Négy százalékkal kevesebb tehén több tejet ad. A húseladás tekintetében változatlan szarvas­marhaállomány mellett három év alatt 24 százalékos emelkedést értek el. Ezt jelenti tehát az intenzív gazdál­kodás. Mi történt volna azonban, ha ismét a mennyiségi szempontot tartot­tuk volna szem előtt. Újabb farmokat építettünk volna, növeltük volna az ál­latállomány létszámát, dolgozókat vet­tünk volna fel, de hogy mikor, mennyit állítunk elő, azt nem tudtuk volna. Mindemellett gondoskodnunk kellett volna a takarmány biztosításáról is. A mezőgazdaságban is kulcsfontossá­gú feladat az intenzív fejlesztés és munkánk fő irányát kell, hogy jelentse. Támogatom azokat az ésszerű tö­rekvéseket, amelyeket ez irányban a területi pártszervezet tesz. önök ké­pesek a jó munkára, elsősorban a föl­deken. örömmel hallom, hogy önök most sikereket könyvelhetnek el az állattenyésztésben is, amelyet a koráb­bi években Kubányban kissé lebecsül­tek, s vonatkozik ez elsősorban a tej­termelésre. Úgy tűnik, hogy ebben az ágazatban egyre több szakértő nő fel. Üdvözlöm ezt, és önök számíthatnak a mi megértésünkre és támogatá­sunkra. Elvtársak, beszédem végén szeret­ném kifejezni nagyfokú megelégedett­ségemet az önökkel folytatott eszme­csere kapcsán. Számomra ez rendkívül hasznos volt. Talán nem leszek sze­rénytelen, ha azt mondom, hasznos volt ez a területi pártszervezet, vala­mint mindazon szakemberek, s egyál­talán mindenki számára, akikkel itt szót váltottunk. Azzal számolunk, hogy az önök te­rületi pártszervezete aktív munkát foly­tat minden területen és cselekvóen részt vesz az átépítés folyamatában Kubány lakosságának hatalmas lehe­tőségei vannak a tekintetben, hogy társadalmunk fejlesztésének új szaka­szában az előttük álló feladatokat sike­resen teljesítsék.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom