Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-22 / 223. szám, hétfő
I L A Arjai, egyesüljetek Ľubomír Štrougal megtekinti a B pavilonban kiállított szerszámgépeket (ČSTK-felvétel) Gyorsítani kell számos területen Ľubomír Štrougal a brnói vásáron • Újabb üzletkötések (ČSTK) - A csehszlovák külkereskedelmi szervezetek eddig több mint 35 milliárd korona értékben kötöttek kereskedelmi szerződéseket a 28. Brnói Nemzetközi Gépipari Vásáron. A Strojexport 13 komplett automatizált raktár szállítására írt alá szerződést a Volgái Autógyár és a moszkvai AZLK vállalat számára. A Motokov jövőre tízezer személygépkocsit és haszonjárművet szállít Magyar- országra. A Senica na Hané-i Béke Útja Efsz a brnói vásáron vette át a Fortschritt kombinát képviselőitől a Csehszlovákia számára gyártott húszezredik gabonakombájnt. A brnói vásárnak eddig több mint 300 ezer látogatója volt. Namíbia-ülésszak HATÁROZAT PRETORIA ELLEN (ČSTK) - Befejeződött szombaton New York-ban az ENSZ- közgyűlés Namíbiával foglalkozó rendkívüli ülésszaka. Az elfogadott határozat elítéli a fajüldöző dél-afrikai rezsimet. A dokumentumtervezetet az el nem kötelezett1 országok egy csoportja terjesztette elő. Százhuszonhat tagország szavazott mellette, ellene egy sem, viszont huszonnégy állam képviselői (elsősorban az USA és szövetségesei) tartózkodtak a szavazástól. A határozat ismét törvénytelennek nyilvánítja Namíbia megszállását, s élesen bírálja Pretoriát, amiért nem hajlandó teljesíteni a Közgyűlés és a BT határozatait. A dokumentum teljes támogatásáról biztosítja a Délnyugat-afrikai Népi Szervezetet (SWAPO), amely a namíbiai nép egyedüli törvényes képviselője. A SWAPO- nak a dokumentum szerint a világ- (Folytatás a 2. oldalon) Szombaton Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségénének a tagja, szövetségi miniszterelnök is megtekintette a vásárt. Kíséretében voltak Ladislav Gerle, Svätopluk Potáč, és Miroslav Tornán szövetségi miniszterelnökhelyettesek, Bohumil Urban külkereskedelmi miniszter, valamint más vezető személyiségek. Őtrougal elvtárs megtekintette a KGST-országok közös kiállítá- (Folytatás a 7. oldalon) OLVASÓINK FIGYELMÉBE Lapunk 3.-4.-5. oldalán közöljük Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának beszédét, melyet a krasznodari pártaktíva értekezletén mondott. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A PÁRBESZÉD FOLYTATÓDIK Nem született megállapodás a csúcstalálkozó időpontjáról, de a felek a párbeszédet folytatják - így lehet a közlemények alapján megvonni a kétnapos szovjet-amerikai külügyminiszteri eszmecserék tömör mérlegét. Sevardnadze és Shultz a jelentések szerint összesen jó tíz órát töltött a tárgyalóasztal mellett, ezenkívül Reagan elnökkel is találkozott a szovjet diplomácia vezetője. Ez a találkozó kétségkívül az év egyik legnagyobb jelentőségű, úgy is fogalmazhatnánk: egyik leginkább várt eseménye volt. A helyzet bonyolultságát jellemzi, hogy most - a korábbi gyakorlattól eltérően, amikor a fontos diplomáciai megbeszélések előtt a különböző kiszivárogtatások alapján sok hírmagyarázó és hírügynökség különféle találgatásokba bocsátkozott - senki sem vállalkozott arra, hogy jósolgasson a tárgyalások eredményeit illetően. Ennek oka közismert, a találkozót megelőző napokban az USA olyan lépésekhez folyamodott, amelyek nagymértékben növelték a feszültséget a két fél viszonyában. Daniloff amerikai újságírót a Szovjetunióban kémtevékenység közben tetten érték és letartóztatták. Washington megtorlással fenyegetőzött, majd közvetlenül a külügyminiszteri megbeszélések előtt bejelentette: október 1-ig 25 fővel kell csökkenteni a Szovjetunió ENSZ-míssziója alkalmazottainak számát. Moszkvában botrányosnak, semmivel sem igazolhatónak minősítették ezt a döntést, hangsúlyozva: sérti az ENSZ székhely kiváltságairól és immunitásáról szóló megállapodást és a nemzetközi kapcsolatok általánosan elismert normáit. Megfigyelhető, hogy a Szovjetunió megfontoltságot és tartózkodást tanúsított ez ügyben is, hogy ne mérgesedjen el még jobban a helyzet. Másrészt pedig arra kell felhívni a figyelmet: nyilvánvaló az az amerikai törekvés, hogy egyenlőségjelet tegyenek a Daniloff-ügy és a leszerelési kérdések fajsúlya közé. Ilyen álláspont pedig senki számára nem fogadható el, aki a háborús veszély elhárítását, a leszerelési kérdések megoldását tartja napjaink elsőrendű feladatának. A világpolitika nagy kérdéseihez képest a Daniloff-ügy csak hétköznapinak számító esemény. A Fehér Házban is jól tudják, olyan kémet védenek, akit tetten értek, de úgy látszik, szükségük van erre az afférra, azért nagyították fel, hogy megronthassák vele a légkört. Eduard Sevardnadze csütörtökön,' Washingtonba érkezte után kijelentette; a Szovjetunió készen áll a csúcstalálkozóra, most már minden az Egyesült Államokon múlik. Szintén törvény- ellenesnek minősítette a szovjet ENSZ-képviselet munkatársainak kiutasítását, hozzátette azonban, hogy a szovjet fél lát lehetőséget e kérdés megoldására és a Daniloff-ügy rendezésére. Miért foglalkozunk ennyit e kémüggyel? Először azért, mert látni kell: az USA-ban az idén novemberben kongresszusi választások lesznek, s nem becsülhető le azoknak a tábora, akik különféle megfontolásokból azt követelik, hogy a kormányzat mindaddig függessze fel a tárgyalásokat a Szovjetunióval, amíg Daniloff vissza nem tér az USA-ba. (Zárójelbe kívánkozik a megjegyzés: ez egyrészt bonyolítja Reagan helyzetét, másrészt kapóra is jöhet neki: megpróbálhat Moszkvától kicsikarni valamit a „héjákra“ való hivatkozással. Az már megint más kérdés, mennyire válik be az ilyen taktika.) Másodszor pedig azért, mert már volt rá példa, hogy egy kémügy keserű perceket szerzett a szovjet-amerikai közeledést váró világnak. Az U-2-es kémre- pülögépre gondolunk, ennek a botránya 1960-ban meghiúsította a párizsi csúcstalálkozót. Annak idején, tíz nappal a csúcs előtt Moszkvában bejelentették: lelőttek egy amerikai kémrepülögé- pet, amely 20 ezer km magasságban és 2000 km mélységben hatolt be a szovjet területek fölé. A tagadásnak nem volt semmi értelme, hiszen az amerikai reményekkel ellentétben a gép pilótája életben maradt, elfogták. Ezért Eisenhower kénytelen volt beismerni: ó adott utasítást a kémrepülésre. A provokációtól ennek ellenére nem határolta el magát, s ezért nem kerülhetett sor a négy nagyhatalom vezetőinek csúcstalálkozójára. Nem kívánunk semmilyen párhuzamot vonni az akkori és a mostani ügy között, hiszen azóta eltelt egy negyed évszázad, most más a történelmi helyzet, mások az események, a személyek s az általános légkör is. Csupán emlékeztetni akartunk, s érzékeltetni: ami a Szovjetunióhoz fűződő viszonyt illeti, az USA-ra sosem az egyarcúság volt a jellemző. A szovjet-amerikai kapcsolatok kereteibe tartozik két csütörtöki esemény is. Akkor fejeződött be az atomfegyver-kísérletek valamennyi témakörét átfogó szovjet-amerikai konzultációk második fordulója. A több mint egy éve érvényben lévő egyoldalú szovjet moratórium ellenére az USA továbbra sem hajlandó lemondani a kísérletekről. Genfben pedig megkezdődött az atom- és ürfegyverekról folytatott tárgyalások hatodik fordulója. Obuhov megbízott küldöttségvezető aláhúzta: A Szovjetunió előrelépést kívánt, s kulcsfontosságúnak nevezte, hogy megelőzzék a fegyverkezési hajsza kiterjesztését a világűrre. Még két alapvető kérdés: szovjet vélemény szerint meg kell tartani a rakétaelhárítórendszerek korlátozásáról szóló szerződést, s a Szovjetunió kedvező reagálásokat vár arra a javaslatára, hogy állapodjanak meg az atomkísérletek teljes tilalmáról. E témához tartozik Reagan szerdai bejelentése arról, hogy az amerikai fél „új elképzeléseket tesz a genfi tárgyalóasztalra“. Ezekről a titkosság elve miatt egyelőre nem tudunk részletekbe bocsátkozni. Az események rendkívül bonyolultak, s ellentmondásosak is. Mi azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió szerint a problémák megoldhatóak, s ez a vélemény bizonyára megalapozott. Ezért nem engedhető meg, hogy bárki is elefántot csináljon a bolhából, azzal a céllal, hogy elterelje a figyelmet az igazán nagy horderejű kérdésekről. Most a lényeg az, hogy a párbeszéd folytatódik, s erre kell összpontosítani minden figyelmet és jószándékot. MALINÁK ISTVÁN HÉTFŐ 1986. szeptember 22. XXXIX. évfolyam 223. szám Ara 50 fillér Táviratok Maliba (ČSTK) - Gustáv Husák köz- társasági elnök üdvözlő táviratot küldött Moussao Traoré hadseregtábornoknak, a Mali Köztársaság elnökének országa nemzeti ünnepe alkalmából. Ebből az alkalomból Lubomir Štrougal szövetségi miniszterelnök is jókívánságait fejezte ki dr. Mamadou Dembelének, a Mali Köztársaság kormányelnökének. A nemzeti ünnep kapcsán Bohuslav Chňoupek szövetségi kül- ügymiszter is küldött üdvözlő táviratot Modibo Keitának, a Mali Köztársaság külügyminiszterének. Megállapodás Stockholmban (ČSTK) - Az európai bizalom- és biztonságerósító intézkedésekkel, valamint a leszerelési kérdésekkel foglalkozó stockholmi konferencián tegnap minden vitatott kérdésben sikerült a 35 európai és észak-amerikai ország képviselőinek megállapodásra jutniuk. Mint ismeretes, ezek a vitatott kérdések több mint 40 órán keresztül hátráltatták a záródokumentum elfogadását. Pénteken este 11 órakor ugyanis megállították az órákat a teremben, hogy az eredetileg kitűzött időpontot, szeptember 19.-ét jegyezhessék a záródokumentum ejfogadásának dátumaként. A megállapodás hírét a tegnap délutáni órákban közölte az újságírókkal Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője. Hozzáfűzte, hogy az említett pontokat még meg kell vitatniuk az egyes munkacsoportoknak. S ezt követően, már a záródokumentum végleges szövegét, a plenáris ülés elé terjesztik jóváhagyásra. Szovjet-amerikai külügyminiszteri tárgyalások Eduard Sevardnadze szombaton sajtóértekezletet tartott Washingtonban (ČSTK) - Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter pénteken és szombaton tárgyalásokat folytatott amerikai kollégájával, George Shultz-cal. A szovjet diplomácia vezetője pénteken Reagan elnökkel találkozott, akinek átadta Mihail Gorbacsov üzenetét. Ez a kétoldalú viszonnyal és a leszerelési kérdésekkel kapcsolatos szovjet álláspontot tartalmazta. Sevardnadze külügyminiszter a washingtoni szovjet nagykövetségen szombaton sajtóértekezletet tartott. Természetesen azt várják tőlem - mondotta -, hogy értékeljem washingtoni tárgyalásaimat. Helyes mércét kell alkalmazni ahhoz, hogy az értékelés objektív legyen. Mostani látogatásom olyan fejlődés eredményeként jött létre amely Genfben kezdődött. Az elmúlt év novemberében Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Szakszervezeti világkongresszus Befejeződött az általános vita A tanácskozás záródokumentumainak jóváhagyása (ČSTK) - Berlinben, a XI. szakszervezeti világkongresszuson szombaton az egyes bizottságokban befejeződött a vita. Ezek a bizottságok készítették elő a záródokumentumokat, amelyeket aztán vasárnap terjesztettek elő jóváhagyásra. A kongresszus fő dokumentumával kapcsolatban, amely a béke és leszerelés kérdéseivel, a gazdasági és szociális problémákkal, valamint a szakszervezeti jogokkal foglalkozik, a bizottságokban összesen 122 felszólalás hangzott el. Ugyancsak szombaton érkezett Berlinbe Romes Csandra, a Béke-világtanács elnöke is. Vasárnap a kongresszus a záróvitával folytatta munkáját. A felszólalók mindenekelőtt a háborús veszély elhárításával, a béke megőrzésével, a szakszervezeti jogok védelmével, a szakszervezeti tagok munka- és életkörülményeinek javításával foglalkoztak. A Béke-világtanács nevében Romes Csandra üdvözölte a jelenlevőket. Felszólította a küldötteket, tegyenek meg mindent a békeerók - tekintet nélkül a politikai és világnézeti különbségekre - egységének további megszilárdításáért. Rámutatott: az emberek a béke megőrzésébe vetett reményüket (Folytatás a 2. oldalon) és Ronald Reagan, az USA elnöke bizonyos megállapodásra jutott. Ennek lényege az volt, hogy a szovjet-amerikai viszonyban mielőbb a jobb irányába történő fordulatot kell elérni. Megegyeztek abban, mindkét fél meggyorsítja a munkát azzal a céllal, hogy mielőbb konkrét megállapodások szülessenek, elsősorban a biztonsági kérdésekben. Más szavakkal: a genfi csúcstalálkozó olyan reményt keltett, hogy a szovjetamerikai kapcsolatok vonata fokozatosan felveszi a szükséges gyorsaságot, s folyamatosan halad azon cél felé, amelyet a két fél kitűzött. Sajnos, a Genfben felállított szerelvény akadozni kezdett, s az események alakulása egészen más jelleget öltött, mint amilyet vártunk. Mihail Gorbacsov szavaival élve: a Genf utáni időszak a megvalósult remények helyett az elszalasztott lehetőségek időszaka lett. Nem kívánok most az okokról, beszélni, s nem nyújtom be a számlát azoknak, akik ezt előidézték. Csak azt hangsúlyozom, a szovjet fél minden igyekezetével azon volt, hogy tartsa magát a megállapodásokhoz. Számos (Folytatás a 2. oldalon)
