Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám, szombat

\ Az egész szovjet társadalom mozgásba lendült Mihail Gorbacsov találkozott a krasznodari és a sztavropoli dolgozókkal (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára - mielőtt beszédet mondott a krasznodari terület pártaktíva-értekezletén - a város utcáin elbeszélgetett a dolgozókkal a szovjet társadalom problémáiról, gazdasági és külpolitikai kérdésekről. A TASZSZ szovjet hírügynökség nyilvánosságra hozta ezt a gyorsírással lejegyzett beszélgetést. GORBACSOV: Én szabadsá­gon vagyok, tehát sokáig beszél­hetek, de maguknak dolgozniuk kell. Ennek ellenére szeretnék szólni néhány szót, s főleg kérdez­ni szeretném önöket. Az áprilisi plenáris ülés óta csaknem másfél év, a XXVII. kongresszus óta pe­dig majdnem fél év telt el. Nagy, de reális terveket tüztünk ki. Ezút­tal mindent igen alaposan fontoló­ra vettünk. Nem szeretnénk légvá­rakat építeni. Ugyanakkor ez a terv rendkívül igényes. Ez az egyik dolog. Nemcsak a gazdaságról van szó. A gazdaságot át kell építe­nünk, s ugyancsak meg kell vál­toztatnunk az egész szociális szférát. Vonatkozik ez a lakások­ra, a szolgáltatásokra, az egész­ségügyre és az oktatásügyre, vagyis arra a környezetre, amely­ben az ember mindennapjait tölti és amely meghatározza hangula­tát és egész viszonyát környeze­téhez. Itt sokmindent elhanyagol­tunk. Jobban meg kell végre érte­nünk, mi történik a tanácsokban, a Komszomolban és magában a pártban. Közelebbről kell meg­néznünk, milyen nálunk az er­kölcs, vajon mindenkinél megfe­lel-e azoknak a szocialista elvek­nek, amelyekért a régebbi nemze­dékek a forradalomba mentek, vagy amelyekért életüket áldoz­ták, hogy megvédjék rendszerün­ket, értékeinket, a mi életmó­dunkat. A mostani beszélgetésünk után maguk is elgondolkodnak mind­ezen, s elbeszélgetnek maguk kö­zött, meglátják, hogy az utóbbi években nem minden volt úgy, ahogy lennie kellett volna. És nem minden felelt meg elképzeléseink­nek, a mi életmódunknak, szocia­lista értékeinknek, s vonatkozik ez erre a területre, Kubányra is. Bo­nyolult események következtek be, amikor szembe kellett nézni az igazsággal. Ezt a tanulságot mind­örökre meg kell jegyeznünk. Ebből a tanulságból egyetlen dolog kö­vetkezik - igaz módon kell élni, úgy, ahogy azt lelkiismeretünk pa­rancsolja. Igaz, ez nem egyszerű. Sokan a törvénnyel ellentétben és mások kárára kezdtek csele­kedni. Minderre , elvtársak, ma is van példa. Ezért mindazt, amit a gazdaságban, a szociális szfé­rában, a rendteremtés és a fegye­lem megszilárdítása, a negatív je­lenségek elleni harc területén el­kezdtünk, folytatni fogjuk. Amikor azt mondom, hogy folytatni fogjuk, gondolok itt mind a központi bi­zottságra, mind a kormányra és magukra, dolgozókra is. Mert a dolgozóknak arra van szüksé­gük, hogy a politika helyes legyen és megfeleljen az emberek érde­keinek. Ugyanakkor a központi bi­zottság vagy a kormány semmit sem képes elvégezni, ha a politika vagy az, amire felszólítanak, nem talál megértésre, ha azt a szovjet emberek nem támogatják. Éppen itt, a kubányi területen van olyan érzésem, hogy az emberekben megvan ez a megértés és követ­kezetesen kell azon az úton ha­ladni, amelyet elkezdtünk. Ezek azok az elsó következte­tések, amelyekkel az ember a ku­bányi dolgozókkal folytatott be­szélgetések után jut. Szeretném önöket megkérdez­ni: a tényleges átépítés mellett vannak, vagy amellett, hogy min­den csendben haladjon a maga útján? LAKOSOK: Az átépítés mellett. GORBACSOV: A nók az átépí­tés mellett vannak. És a férfiak? LAKOSOK: A férfiaknak még aktívabban kellene érvényesíte­niük az átépítést. GORBACSOV: Ez helyes. Sze­retnék erről beszélni itt, az önök aktívájához, az egész országhoz. Az átépítést aktívan kell érvénye­síteni. Ez helyes gondolat. Mit szeretnének még elmonda­ni? Nem lepi meg vagy nem ag­gasztja önöket, hogy ilyen közvet­lenül és nyíltan tesszük fel a kér­déseket, hogy minden világos le­gyen, hogy mindenki tudja, mi tör­ténik? LAKOSOK: így kell ennek len­nie. Igényesebbnek kell lenni a ve­zetőkkel és a kommunistákkal, a felelős emberekkel szemben. GORBACSOV: Véleményem szerint mindenkivel szemben igé­nyesnek kell lenni. A vezetőknek és a kommunistáknak azonban meg kell érteniük, hogy a velük szemben támasztott igények két- szerte nagyobbak. Szeretnék erről beszélni a pártaktíva előtt is. El­képzeléseink valóra váltását a pártban kezdjük meg. A legfőbb az aktivitás, fel kell számolni a megcsontosodottságnak még a legkisebb megnyilvánulásait is. A pártnak elsősorban a néphez kell közelebb állnia, ismernie kell szükségleteit és mindennapi éle­tét. Minden sikerülni fog, mert a nép a párt mögé sorakozik fel. Érzem, hogy hisznek abban, amit csinálunk. Nem félnek, hogy mindez megszakad? LAKOSOK: Épp arról van szó, hogy ezt ne rontsuk el. GORBACSOV: Úgy gondolom, s megmondom nyíltan, hogy ha ma letérnénk a megkezdett útról, népünk igen csalódott lenne. Ez mindenben megnyilvánulna. Ezt nem engedhetjük meg. Minde­nekelőtt a nép, az ország, a világ miatt nem engedhetjük meg. LAKOS: Miért folytatja az Egyesült Államok a szovjet mora­tóriumra való tekintet nélkül atom­robbantásait a nevadai lőtéren? GORBACSOV: Nehéz harcot folytatunk a békéért. Az Egyesült Államok korábban valamennyi mi­litarista tervét számos kiagyalt do­loggal indokolta, s elferdítette a szovjet valóságot, a Szovjetunió külpolitikáját. Elsősorban azt állítja az USA, hogy a Szovjetunió az egész világ fölött uralkodni akar, hogy katonai erőfölényre törekszik, hogy meg akarja szállni egész Nyugat-Euró- pát. A Szovjetunió állítólag uralma alá akarja vonni Afrikát és Ázsiát, így állítják be a Szovjetuniót, az „orosz medvét“, ahogy ők mondják, az „orosz agresz- szort“. Kérdezem önöket, vajon valóban ilyen benyomást keltünk, én vagy önök mindazok a nemze­dékek, amelyek megalkották azt, ami országunkban megtalálható? Büszkék vagyunk országunkra. Milyen erőfeszítéseket tettünk és hány emberéletet áldoztunk fel! Vajon lehetnének-e ilyen alantas terveink más népekkel szemben? Egykor Raisza Makszimovnával Dosztojevszkijt olvastuk. Azt írta, hogy az orosz szív - s én most azt mondanám, a szovjet nép szíve - talán a leghozzáférhetóbb a testvériség és a barátság szá­mára. Békepolitikánkkal arra szólítjuk fel az embereket, hogy az élet megóvása érdekében egyesítsék erőiket, hogy necsak megakadá­lyozzák a nukleáris háborút, ha­nem meg is őrizzék a sértetlen természeti környezetet. A világnak megvannak a forrá­sai ahhoz, hogy megoldja problé­máit. Azt mondják, évente 400 milliárd, de lehet hogy 500 vagy 600 milliárd dollár megy el lázas fegyverkezésre. Ugyanakkor az emberek alepvetö szükségletei­nek kielégítéséhez elegendő len­ne évi 100 vagy 200 milliárd. Van, aki azt mondja, hogy a Szovjetunió ellenez mindenféle ellenőrzést, hogy nem lehet vele megállapodásra jutni, hogy nem tartja be a szerződéseket. Tudják, hogy mindezeket a rágalmakat a helyükre tettük. Minden területre kiterjedően olyan politikával áll­tunk elő, amellyel nehéz polemi­zálni, mivel ez a politika békepoliti­ka. Az emberek most már nem akarják elhinni, hogy mindez csu­pán szovjet propaganda és a Szovjetunió háborúra törekszik. És minél több külföldi érkezik hoz­zánk, s minél többen érintkeznek a szovjet emberekkel, annál na­gyobb mértékben győződhetnek meg arról, hogy a szovjet emberek jószándékúak, békeszeretóek, vendégszeretőek, egyszerűek és nyíltak Nemrég tért vissza az Egyesült Államokból egyik pro­fesszorunk, a nyelvtudományok doktora, aki 22 egyetemen tartott előadásokat. Az amerikai tudósok, az amerikai értelmiség tagjai azt mondták neki, hogy Oroszország ma az utolsó szellemi menedék­hely. Az emberek kezdik tudatosí­tani, egyáltalán milyen ország va­gyunk, milyen a népünk, miről gondolkodunk és álmondunk, mire törekszünk. Mindez megtestesül külpolitikánkban, s ez a legfonto­sabb. Ám a leghaladóbb külpolitiká­nak is szilárd bázisra kell támasz­kodnia. Ez tagadhatatlan tény. Ez a bázis az erős gazdaság, az egységes nép és a szilárd véde­lem. Mindez megvan nálunk. A militarista körök képviselőivel nehéz a megegyezés. De az ame­rikai népnek és az összes többi nemzetnek ugyancsak érdeke a béke. Ebből indulunk ki, s szá­molunk vele, az emberek tudato­sítják, hogy a békét meg kell őrizni. LAKOS: Mihail Szergejevics, a gazdaság átépítésére nagy erő­feszítéseket tesznek, az emberek tudatának átalakítása azonban akadozik. Sőt, gyakran hangzik el, hogy az anyagi terület gyorsabban halad előre, mint a tudat. Nincs ebben ellentmondás? És mit te­szünk ma azért, hogy ez az ellent­mondás elháruljon? GORBACSOV: Ilyen ellent­mondás valóban keletkezett. De mi azt akarjuk, hogy minden a gondolkodás által valósuljon meg. És mi az a gondolkodás? Arra van szükség, hogy ma min­den problémát nyíltan és a nyilvá­nosság előtt vitassunk meg. Csi­náljuk ezt? LAKOSOK: Csináljuk. GORBACSOV: Szilárdítjuk a rendet és a fegyelmet. Vajon átalakítja-e ez az emberek tuda­tát? Igen, átalakítja. Uj hozzáállásra, más módsze­rek alkalmazására ösztönözzük az embereket. Értsék meg, hogy a tu­datot nem lehet megváltoztatni fel­hívásokkal, könyvekkel vagy jel­szavakkal, még akkor sem, ha mindez szükséges. Kell erről írni. Az ember a harc folyamán változ­tatja álláspontját, tudatát és hoz­záállását. Ezért folytatunk harcot minden fronton — a gazdasági, a szociális, az erkölcsi és a politi­kai fronton egyaránt. Reméljük, hogy mindezekben a folyamatok­ban változni fog a gondolkodás, hogy változni fog az emberek hoz­záállása és megszilárdul elvszerű­ségük. Az áprilisi plenáris ülés után mindenki beszélni kezdett a prob­lémákról. Voltak azonban olyanok is, akik azt gondolták - majd meg­látjuk. Ma a nép már egyenesen vet fel számos kérdést, mint ahogy például önök. Ez, meggyőződé­sem szerint, azt jelenti, hogy nö­vekedni fog az emberek aktivitása, s változás áll be gondolkodásuk­ban is. Csak így tudjuk majd telje­síteni feladatainkat. LAKOS: Nem tárgyalunk más államokkal túl elnézően? GORBACSOV: Alapelvünk, hogy szilárd politikát érvényesít­sünk, védelmezzük azokat az el­veket, amelyekről beszéltem, de ugyanakkor építően járjunk el. Ki­tartónak kell lennünk. A kitartás azonban nem jelenti azt, hogy el­nézőek lennénk. Egykor kiküldték Powerst, hogy hiúsítsa meg a szovjet-amerikai kapcsolatok­ban körvonalazódó felmelegedést. Aztán jött a koreai repülőgép, ami­kor a világ már azt hitte, hogy vissza kell térni az enyhüléshez. Most a „Daniloff-ügyet“ kavarták fel, annak a kémnek az ügyét, akit tettenértek. Ó sok helyen kémke­dett, egyebek között nem messze innen is. Szívesen használnák ki ezt a kémbotrányt arra, hogy ismét megzavarják a szovjet-amerikai viszonyt és kétségeket ébreszte­nek a Szovjetunió politikája felöl, hogy elferdítsék azt a képet, ame­lyet a mi népünkről kezd kialakíta­ni magában az amerikai nép. Talán idegesek leszünk ettől? Nem. Nem tudnak bennünket ki­provokálni. Megértem, hogy azt óhajtják, hogy a Szovjetunió erős legyen és szilárdan érvényesítse békepolitikáját. Ez helyes kí­vánság. LAKOS: Mihail Szergejevics, milyen benyomásokat szerzett ku­bányi útja során? GORBACSOV: Kubányt már rég ismerem... Kubány, az összes dolgozó és pártszervezet viszonylag komoly szakaszt tett meg. Vonatkozik ez elsősorban az erkölcsi légkörre és a rendre. Úgy gondolom, a krasz­nodari pártszervezet tisztessége­sen helytállt. Jó rendet vezetnek itt be. Az embereket támogatják. Tegnap erről sokat beszéltünk. Kubányban megtisztult a légkör és véleményem szerint ez a legfonto­sabb. LAKOS: Rendkívül hálásak va­gyunk a kormánynak azért, hogy annyi éve béke van - ez a legfon­tosabb. Az orvosok nevében sze­retném kifejezni óhajomat, hogy több figyelmet fordítsanak az egészségügyre és az egészség- ügyi dolgozók bérére. GORBACSOV: Mondok erre valamit. Nagyon fontos kérdést vetett fel. Az orvosi ellátás a nép egészségét jelenti, s ez a fő. Most széles körű, hosszú évekre szóló határozatot készítünk elő az egészségügy és bázisa fejleszté­séről. Intézkedések vannak előké­születben az egészségügyi dolgo­zók jobb anyagi ösztönzésére. Úgy véljük, hogy az egészség­ügy és az oktatásügy olyan jelen­tős területek, amelyek fejlesztése nélkül társadalmunk nem élhet normálisan és nem gondolhat a jö­vőre. Az iskolaügy után jelentősen tökéletesíteni akarjuk egész egészségügyi rendszerünket. LAKOS: A tudományos-mű- szaki haladás megköveteli a mér­nökök szerepének növelését. Ho­gyan oldják meg ezt a kérdést? GORBACSOV: Erre vonatko­zóan jó határozatot hagytunk jóvá. Megvalósítása azonban nyilván­valóan itt-ott akadozik. Megállapí­tottuk, hogy mindaz, amit a lenin­grádi tapasztalatok alapján dön­töttünk el, ahol a helyzet jól fejlő­dött, abban jutott kifejezésre, hogy a mérnökök és a technikusok fize­tése öt-hét rubellel emelkedett. így ezt nem lehet csinálni. Mindent megteszünk azért, hogy emelkedjék a mérnökök munkájának megbecsülése. Dip­lomás mérnökünk sok van, de nem mindegyikük mérnök gondol­kodásában és munkája eredmé­nyeiben. Ezért azoknak a mérnö­köknek a munkáját kell jutalmazni, akik hatékonyan dolgoznak. Az, aki véletlenül került közéjük, el kell hogy gondolkodjék, és valami mással foglalkozzon. Mindazt, ami rendelkezésünkre áll a legtehetsé­gesebb és a legkonstruktívabb mérnököknek kellene adnunk. Amikor előkészítjük a megfelelő határozatokat, tanácskozunk a la­kossággal és a szakemberekkel. Az irodákban rengeteg határozatot lehet kinyomtatni, és ezekből semmi sem lesz. Ezen a téren nyilván egyet s mást nem gondol­tunk végig. LAKOS: Jogász vagyok. Emel­ni kellene a jogászok presztízsét, minden téren - erkölcsi és anyagi téren egyaránt. Ebben a vonatko­zásban egyelőre nem sok válto­zott. GORBACSOV: Teljes mérték­ben igaza van. Mindannyiunknak a törvények szerint kell élnünk és dolgoznunk. Ha ez így lesz, akkor az igazságosság és a rend lesz az uralkodó. Egyelőre még sok a tör­vények megsértésének és megke­rülésének esete. Éppen most ha­gyunk jóvá egy határozatot a jog­tudomány fejlesztéséről, a káde­rek felkészítéséről és a dolgozók jogi oktatásáról. Ez nagyon fontos. A szocialista törvényességnek vé­gül győznie kell. Mindenki számá­ra ugyanaz a törvény, ugyanaz a fegyelem, ugyanaz az erkölcs kell hogy érvényesüljön. Vannak azonban még emberek, akik min­denkinek javasolják a szocialista erkölcsöt, de maguk számára an­nak helyettesítését. Ez így tovább nem mehet. Ezt mindenki elótt el kell mondani. LAKOS: Folyamatban van az építőipar irányításának átépítése, elsősorban vidéken. Nem húzó­dott el ez a folyamat? Már több mint fél éve nem tudunk normáli­san dolgozni. Az egyik irányítási struktúra a másikat váltja fel és most, állítólag, jön a harmadik. GORBACSOV: Nem, az ügyet már megoldottuk. A vita során nemcsak három változat volt, ha­nem talán tíz is. Gazdaságunk legbonyolultabb ágazata emellett éppen a beruházás. Nem hagy­hatjuk eddigi állapotában. Miért? Először azért, mert míg nem tesz- szük hatékonnyá ezt az ágazatot, nem lesz hatékony a népgazda­ság sem. A tervezésnél régi terve­ket használnak és konzerválják a műszaki lemaradást. Ezek a ter­vek azután nem a határidők sze­rint valósulnak meg három-három és fél év alatt, hanem hat-kilenc év alatt. Amit már mint elöregedettet terveztek meg, az építés során tovább öregszik. Azután itt van még a felaprózódás. Mindez együtt óriási eszközök befagyasz­tását idézi elő. Ezért ez az egész folyamat - a tervezés és a terme­lési tevékenység - az építőipari bizottságok kezébe megy át. Egy­szerűsödik az irányítás struktúrá­ja. Számolunk azzal, hogy ez a párhuzamos elemek és felesle­ges bázisok felszámolásához fog vezetni. Az utóbbi változatot optimális­nak tartjuk. Megvitatták minden köztársaságban, néhány tucat te­rületi bizottsában, az építőiparban és a tudományban. Mindenki tá­mogatta. Tehát ezt az utolsó válto­zatot fogjuk megvalósítani. Úgy véljük, hogy az építőipart irányító apparátus ugyancsak túlburjánzott és nehézkes, és sok benne a bü­rokratizmus. Az elvtársak azt java­solják, hogy legkevesebb negyven százalékkal kell csökkenteni. Te­hát sok munka vár ránk, amit még csak elkezdtünk. A legfelsőbb szintek kérdése már megoldott. Ami a középső szintet és a legalsó elemeket érinti a területi és terme­lési egységek szintjén, azt 1986-1987-ben fogjuk megoldani. *★★★★ Az SZKP KB főtitkára találko­zott a krasznodari határterület pár­taktívájával. A találkozón tárgyszerű vita bontakozott ki azokról a problé­mákról, amelyek fékezik a határte­rület gazdasági fejlődésének meg­gyorsítását. M. Klepikov, a Szo­cialista Munka Hőse cím kétsze­res kitüntetettje, az Uszty-La- binszkij járás Kubány kolhoza komplex brigádjának vezetője pél­dául a mezőgazdasági gépek mi­nősége emelésére vonatkozó kér­dést tett fel: Jó technikát szeret­nénk, legyen bár kevesebb belőle, de legyen jó és megbízható. Új kombájnt kaptunk, amelyen ott volt a minőség jele, de szét kellett szednünk és az egészet újra összeszerelni, másként üzemkép­telen volt. És ez minden márkájú gépre vonatkozik. GORBACSOV: Ki kell javítani­uk, hogy megfeleljen a minőségi jelnek? KLEPIKOV: Igen, de a saját műhelyünkben. Eközben kiépítet­tünk egy egész javítóipart, mely­nek bázisán Kubányban több üze­met lehetne felépíteni és saját gé­peket gyártani. GORBACSOV: Helyes. KLEPIKOV: Megmondom ön­nek, Mihail Szergejevics, hogy a minőség kérdése a legfonto­sabb. Az emberekkel is dolgozni kell, hogy emelkedjék minden ter­mék minősége, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. GORBACSOV: Ez a probléma nemcsak a mezőgazdaságra vagy (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom