Új Szó, 1986. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-19 / 221. szám, péntek

Feri egyetemre megy Ferivel, a megnyerő külsejű, barnabőrü fiatalemberrel még a tikkasztóan forró nyári napok­ban, egy húsvizú strandon ismer­kedtem meg A lombos fák árnyé­kában lévő színes lóca számomra a pihenést, számára a munkahe­lyet jelentette. Én egy gondtalan fürdózó vendég voltam a sok kö­zül, ó pedig a rend fizetett őre, az úszómester. Találkozásunknak persze előzménye is volt. Közös ismerősünk „hozott össze“ ben­nünket, akinek fia Feri egyik osz­tálytársa volt a rimaszombati (Ri­mavská Sobota) gimnáziumban. Az idén érettségiztek, mindketten jó eredménnyel, azazhogy ponto­sítsák: beszélgető társam kitűnő­vel. Egy kettese volt csupán oroszból, ezért kellett felvételiznie a Komenský Egyetem matemati- ka-fizika szakán. Élményei még frissek voltak a bratislavai meg­mérettetésről, nem is kellett külö­nösebben győzködnöm, hogy be­széljen róla. Elmondotta, hogy ki­csit tartott a felvételitől, szorongá­sa azonban a boríték felnyitása után egyszeriben elmúlt. Az öt példa megoldása nem jelentett kü­lönösebb nehézséget számára, bár az egyik feladványon gondol­kodnia kellett egy keveset. Utólag derült ki, hogy ezzel a példával egyetlen leendó évfolyamtársa sem tudott megbirkózni. Az egyetem kapujáig vezető út persze nem volt teljesen sima, hiszen vállaira, mint a család legi­dősebb fiúgyermekére, pluszter­hek is nehezedtek a korábbi évek­ben, arról nem is beszélve, hogy kezdetben az iskolában is sok gát­ló körülménnyel, előítélettel is szembe kellett néznie. Szerencsé­re tanárai mind az alapiskolában, mind pedig a gimnáziumban párt­fogásukba vették, támogatták te­hetsége kibontakoztatásában. Kedvenc tantárgya a matematika, kedvenc tanára Csernok István volt, aki elhitette vele, hogy a fizika ismerete nélkül nem lehetnek nagy ambíciói. A számolás tiszteletét valószí­nűleg őseitől örökölte, akiknek ugyan nem volt erősségük az írás meg az olvasás, de a vásárláshoz, az üzletkötéshez nem igen volt szükségük számológépre. Ilyen, vagy ehhez hasonló környezetben persze cigánygyerekek ezrei nő­nek fel az országban, mégis, mi­lyen kevesen jutnak el közülük a felsőoktatási intézményekig. A kiemelkedéshez ugyanis már kevés a pedagógusi gondosko­dás, megfelelő szülői háttérre van szükség. Mikeréket ilyen szem­pontból nem érheti szemrehá­nyás. Persze Ferit is fűtötte a becsvágy. Jól emlékszik még rá, elsős gimnazista korában félévkor csak dicséretes minősítés került a bizonyítványába, ami nagyon felpaprikázta, mert ennél ketten jobb jegyet is kaptak az osztály­ban. Tehetsége a második és a harmadik osztályban már szor­galommal és tudatossággal is pá­rosult, s egyszeriben „menő“ lett, az osztály ügyeletes „zsenije“. Ezzel kapcsolatban egy érdekes történetet is elmesélt. Tavaly társai osztálykirándulá­son vettek részt Prágában, ahol többek között betértek egy patinás cukrászdába. Miután elfogyasztot­ták fagyijukat, az üres poharakat tisztelettudóan visszavitték a ki­szolgálópultra. Nem kis megrökö­nyödésükre a poharak sorra elre­pedtek. Nyilván sokat foglalkoztat­ta a társaságot a jelenség, mert hazatérvén provokatív módon ne­kiszegezték a kérdést: Na, te min­dentudó ,,kockafej", erre add meg a magyarázatot... Feri a maga sziporkázóan könnyed stílusában, az alkalom­hoz illő nagyképűséggel reagált:- Nahát, nahát lányok, már megint restelkednem kell miatta­tok. Hát nem tudjátok, hogy a kris­tályrács hóhatására megváltoztat­ja alakját. Minél sűrűbb az anyag, annál könnyebben megy végbe a változás. Az üvegpoharak azért pattantak szét, mert a kristályrács szerkezete nem sűrű és nem tudta követni a hirtelen felmelegedést. Borzasztó, hogy ti milyen feledé­Tapasztalatait kamatoztatja Az újság szinte mindenkinek mást jelent. Van, aki szórakozást lel benne, van, aki az információk sokaságát várja el tőle, van akinek egyszerűen mindennapi barátjává vált. Ez utóbbiak közé tartozik Ti­bor Bittner mérnök, a nagykürtösi (Veľký Krtíš) Dolina Bánya igaz­gatóhelyettese is.- Tulajdonképpen fiatalon ke­rültem kapcsolatba az újsággal - vallotta magáról. - Mint az ifjú­sági szervezet tagja, figyelmesen olvastam, mit írnak más alapszer- vezetekról, hogyan szervezik má­sutt a munkát, milyen eredménye­ket érnek el társaink. Aztán mérle­gelve a mi tevékenységünket, arra a következtetésre jutottam: rólunk is tudhatnának mások is, a széle­sebb nyilvánosság. Igy született az elhatározás, magam is meg­próbálkozom a tollforgatással. Ek­kor - tehát 1949-ben - születtek az elsó tudósításaim, melyek a Smena ifjúsági lapban láttak napvilágot, illetve nyomdafes­téket. Katarínska Hutából származik, az ottani Üveggyár munkásairól, azok életéről, gondjairól írt. Majd amikor Losoncra (Lučenec) került a középiskolába, a diákok életéről számolt be rendszeresen az olva­sóknak.- Én valahogy nem csupán az olvasó szemével nézem a lapokat. Mindig arra is gondolok olvasás közben, vajon hogyan jött létre egy-egy írás, az újságírót is a ri­portalanyok mellé képzelem. Máig megmaradt a vonzalmam az ifjú­sági lap iránt, pedig már évtize­dekkel mérhető annak az ideje, hogy a kék ing koromnál fogva nem illik rám. Nem véletlen tehát, hogy saját tapasztalatát hasznosítja, amikor a fiatalok között agitál. Mert gyak­ran megfordult körükben, együtt­működik velük és megtalálja a módját annak is, hogyan hasson rájuk.- Immár huszonhárom éve hoz­zám tartoznak a bánya személy­zeti és káderügyei. Mondhatnám azt is, valamennyi dolgozóval, né­melyekkel közelebbi, a többiekkel legalább hivatali kapcsolatba ke­rülök, s így a lapterjesztést már szinte a munkám részének tekin­tem. Nem okozott különösebb gondot, hogy a járási sajtóbizott­ság tagjaként új előfizetőket sze­rezzek a kommunista sajtóra. S hogy miért ment mindez vi­szonylag zökkenőmentesen? Mert olyan érvekkel állt munkatársai elé, hogy a meggyőzés szinte ma­gától értetődő volt. A fiatalok fi­gyelmét arra hívta fel, hogy a tájé­kozatlanság nem sorolandó az erények közé. Nemcsak a bányá­szok körében érvényes ez, hanem még hatványozottabban a műsza­ki káderek esetében. Hogyan irá­nyíthat valaki egy kollektívát, vagy még ennél is nagyobb csoportot, ha ő maga nincs tisztában a körü­lötte zajló eseményekkel, nem tudja, mi történik a nagyvilágban. A Népi Milícia tagjai között is fel­vetette az olvasás szükségessé­gét összejöveteleik során. Arról pedig már nem is szólva, hogy a tagjelöltek és a fiatal kommunis­ták figyelmét nyomatékosan fel­hívja a sajtó rendszeres olvasá­sára.- Azt hiszem, a szokás kialakí­tása a legfontosabb - mondotta. - Újra csak a magam példájával élve: én már nem tudom elképzel­ni, hogy egy-egy nap legalább ne lapozzam át az újságot, ha máraz egész elolvasására nincs időm. És fontosnak tartom, hogy előfizes­sék a lapot. Ilyen módon válhat rendszeressé a tájékozódás, mert az alkalmi újságvásárlás szerin­tem nem az igazi. Tibor Bittner közreműködésével idén a Dolina Bányában a korábbi­nál 25-tel többen fizetik elő a párt­sajtót. Nemcsak a járásban, a ke­rületben is előkelő helyre került ezzel az eredménnyel. A verseny, amely tulajdonképpen ösztönözni próbálta a sajtóbizottságok tagjait, lezárult ugyan, de ó folytatja az agitálást. Mert Tibor Bittner a tájé­kozottságot és a tájékoztatást elengedhetetlennek tartja. DEÁK TERÉZ kenyek vagytok. Különben ez he­tedikes anyag... Érdekelt, persze hogy érdekelt, mivel tölti ez a rokonszenves le­gény a szabadidejét. Elmondotta, hogy karatézik, az edzőterembe is a matematikatanára vitte le egy alkalommal, s azóta szerves része lett életének a sport, annak is ez a rendkívüli szorgalmat, kitartást és önfegyelmet követelő ága. Há­rom év alatt jutott el a zöld övig, és a sportág ismerői nyilván értékelni tudják ezt a teljesítményt. Feltett szándéka, hogy a sportolást Brati­slavában folytatja, s már meg is állapodott az egyik fővárosi nagy­egyesület vezetőivel. Zöldöves minősítéssel különben sem nehéz egy karatézónak egyesületet ta­lálnia. Ha mindemellett még van egy kevés ideje, azt olvasással tölti. Imádja Rejtő Jenőt, a Tizennégy karátos autót legalább hatszor elolvasta már, kishíján szószerint is el tudja mondani a történetet. Ezekután kíváncsi voltam, va­jon mit szólnak Feri terveihez a szülei. Édesanyja, Vlasta az egyik közeli vendéglő konyhájá­ban dolgozik, immár tizenegy éve. Nem tagadja, nagyon közel áll szívéhez a gyerek, nehéz lesz majd megszokni távollétét. De hát ez az élet rendje, örül, hogy jó környezetbe kerül, bízik fia sikeré­ben. És persze támogatja is, amennyire erejéből telik, de nagy a család, minden fillért be kell majd osztaniuk. Édesapja a Városi Műszaki Szolgáltatóüzemnél dolgozik, lo­csolókocsival jár kerek két évtize­de. Ez az első munkahelye, s fe­lettesei csupa jót mondanak róla. Persze, az édesapja is tisztá­ban van azzal, hogy fia legalább öt évig nem lesz kenyérkeresó, hogy belátható időn belül nem szerez majd nagyobb vagyont a család, mert hisz a kisebb gyerekek is „jófejűek", s határozott szándé­kuk, hogy bátyjuk nyomdokaiba lépnek. Ha így lesz, őket is minden erejükből támogatják majd a szülők. Nem tudni, persze, mennyi min­den válik majd valóra a tervekből, a szándék mindenesetre tisztelet­re méltó. Ami pedig a gazdagsá­got illeti - különös dolog ez - nyil­ván sok jómódban élő család osz­tozna szívesen a Miker szülők gondjaiban. HACSI ATTILA Az ismeretek nélkülözhetetlen forrása Napjaink halaszthatatlan feladatai közé tartozik, hogy minél gyorsabban kialakítsuk az intenzív gazdaságfejlesztés­hez, vagyis a kiváló minőségű, nagy használati értékű termé­kek hatékony, anyag-, energia- és költségtakarékos gyártá­sához szükséges feltételeket. Bonyolult és hosszadalmas folyamatról van szó, amely szorosan összefügg a termelés jól megfontolt szerkezeti átalakításával, a nemzetközi szocia­lista gazdasági integrációban való részvételünk sokoldalú elmélyítésével, valamint a világméretű munkamegosztással is, illetve a világpiaci versenyképesség elérésével és megtar­tásával. E folyamat elválaszthatatlan részét képezi a tudomá­nyos-múszaki eredmények gyors gyakorlati hasznosítása, a termelés anyagi-műszaki alapjának átfogó korszerűsítése, elektronizálása és automatizálása, a gazdaság irányítási rendszerének folyamatos tökéletesítése, valamint a dolgozók szakképzettségének állandó fejlesztése, gyarapítása. Tovább is részletezhetnénk az intenzív gazdaságfejlesztés jellegzetes követelményeit, maradjunk azonban az egyik legfontosabb és legidőszerűbb kérdésnél, a termelés műszaki alapjának korszerűsítésénél. A CSKP XVII. kongresszusa nem véletlenül hangsúlyozta az új gondolkozás szükségességét, amely társadalmunk minden tagjára egyaránt vonatkozik, de legnagyobb mérték­ben a termelési folyamatokkal különböző szinteken irányító és szervező vezető dolgozókra. Az elavult gondolkozásnak, a túlhaladott szemléletnek ugyanis olyan tárgyi következmé­nyei vannak, amelyek akadályokat képeznek a haladás útján. Ide tartozik többek között az elhasználódott, régen leírt, korszerűtlenné vált termelési állóeszközök további üzemelte­tése, ami számos szakágazatban tűrhetetlen mértékben öre- gíti a termelés műszaki bázisát, hátráltatja a világszínvonal­hoz közelítő, vagy annak megfelelő technológiai eljárások bevezetését. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ez szöges ellentétben áll a nemzetközi viszonylatban tapasztalható irányzatokkal, s a külső piacokon való érvényesülés szempontjából is egyre súlyosabb terheket ró népgazdaságunkra. Korszerű, ver­senyképes, jó áron értékesíthető termékeket ugyanis csak korszerű technológiával lehet előállítani. Indokolt és szükségszerű az a követelmény is, hogy termékeink minőségi elbírálásánál az élenjáró külföldi cégek legjobb gyártmányaiból, vagyis a világszínvonalból kell kiin­dulni. E követelmény gyakorlati érvényesítése azonban sok esetben különböző akadályokba ütközik, ezért messzeme­nően ki kell használni minden olyan alkalmat és lehetőséget, amilyent például a brnói nemzetközi gépipari vásár is kínál. A külföldi vállalatok és kéreskedelmi szervezetek idei gazdag részvétele ezen a vásáron nemcsak a kereskedelmi kapcso­latok fejlesztését segítheti elő, hanem a műszaki színvonal összehasonlításához, a nemzetközi méretekben ható tudo­mányos-múszaki és technológiai haladás felméréséhez is jó alapul szolgál. Nem fér hozzá kétség, nekünk is van mit bemutatnunk ezen a vásáron, hiszen számos hagyományos gépipari szakága­zatban jó eredményeink és pozícióink vannak, a külföldi megrendelők elismert és megbízható partnerei vagyunk, nem árt azonban jobban odafigyelni, s tudatosítani, hogy milyen tendenciák érvényesülnek a nemzetközi gazdasági életben, főleg a technológiai eljárások műszaki fejlesztésében, a leg­újabb tudományos-kutatási eredmények alkalmazása terén. A brnói vásár kísérő rendezvényei kifejezően elősegítik az olyan ismeretek szerzését, amelyeknek nagy hasznát vehet­jük a gazdaságunk intenzív fejlesztéséhez szükséges feltéte­lek kialakításában. MAKRAI MIKLÓS A köszvény A köszvény idült lefolyású meg­betegedés, a purinanyagcsere öröklődő zavara, melyre jellemző a húgysav felhalmozódása a szer­vezetben. A vér húgysavszintje kórosan magas, aminek következ­tében a húgysav nátriumsó alakjá­ban lerakódik az ízületekben, ahol ízületi gyulladást okoz, a bőrben (jellemző helyeken húgysavkristá- lyokat tartalmazó csomók kelet­keznek), továbbá túlzott mérték­ben választódik ki a vesében, ahol húgykő képződését okozhatja. Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos köszvényt. Az el­sődleges köszvény esetében a vér emelkedett húgysavszintje a húgy­sav fokozott termelésének anyag­cserehiba), vagy a húgysav vese általi elégtelen kiválasztásának a következménye. A másodlagos köszvény bizonyos betegségek szövődményeként keletkezik: ve­seelégtelenség, fokozott sejtpusz­tulással járó betegségek (leuké­mia, a vér egyéb betegségei), to­vábbá nagy mértékű röntgenbesu­gárzás hatására és bizonyos gyógyszerek alkalmazásakor. Sokáig nagyon ritka betegség­nek számított a köszvény. Ennek oka nemcsak a betegség fel nem ismerésében, hanem a társadalmi rétegek táplálkozási szokásaiban, lehetőségeiben is rejlik. Elsősor­ban a bőven táplálkozó, elhízott, sok húst és szeszes italt fogyasz­tó, vagyis jómódban élő emberek körében fordul elő, tehát úri beteg­ségnek számított. Mivel a fejlett országokban élő mai embernek már táplálkozási problémái nin­csenek, és gyakran nem tart mér­téket az evésben-ivásban, a kösz- vényes betegek száma is növek­szik. Az öröklődés szerepe (egyes családokban való gyakori előfor­dulás) azonban mind az elsődle­ges mind a másodlagos kösz- vénynél vitathatatlan. A betegek kb. 90-95 százaléka férfi. A nők­nél inkább csak a havi vérzés elmaradása után jelentkezik, és ilyenkor is általában jóval enyhébb lefolyású mint a férfiaknál. A kórosan emelkedett húgysav- szint a vérben évekig egyéb tüne­tek nélkül maradhat, és csak az első köszvényes rohamkor való kivizsgálás mutat rá az ízületi gyulladás okára. A köszvényes ro­ham általában éjjel kezdődik a láb nagyujjának lábközép-ujjperec ízületében. Az ízület megduzzad, nagyon fájdalmas, a bőr megpiro­sodik láz és gyorsult szívverés kíséretében. A gyulladás az ízület­ben felhalmozódott húgysavkristá- lyok és fehér vérsejtek reakciója­ként keletkezik. A roham néhány napig tart, majd a fájdalom fokoza­tosan enyhül s végül az ízület fölötti bőr lefoszlik. Egy-egy ilyen roham után a beteg hosszú ideig panaszmentes. Később azonban a rohamok közötti időközök lerövi­dülhetnek, az egyes rohamok pe­dig erősödhetnek. Ebben a stá­diumban már a bőrben, fülkagy­lón, az ujjperecek ízületeinek kör­nyékén is találhatók apró húgysavkristályokat tartalmazó csomók, melyek kifekélyesedhet- nek, gennyesedhetnek is. A be­tegség idült ízületi gyulladás for­májában más ízületekre is kiter­jedhet, ami enyhébb-súlyosabb ízületi deformációhoz vezet. A leggyakoribb szövődmény a húgykövesség. A húgysavkristá­lyokat tartalmazó vesekövek je­lenléte a húgyutakban legtöbbször húgyúti gyulladást okoz, amely a veseszövetre is átterjedhet. A köszvényes betegek körében gyakoribbak a különböző érbán­talmak, szívkoszorúér-elmesze- sedés, keringési zavar, zsíranyag­cserezavar, cukorbetegség, ekcé­ma, pikkelysömör, ideggyulladás. Manapság a köszvény jól gyó­gyítható. A köszvényes rohamot hatásos gyógyszerekkel rövid időn belül enyhíteni lehet és húgysav- képzést gátló készítményekkel, helyes életmóddal és táplálkozás­sal megelőzhetők az ízületi defor­mációk és a húgykövesség is. A köszvényes beteg sok folya­dékot fogyasszon, hogy a húgysav könnyen kiválasztódjon szerveze­téből. Az alkohol fogyasztása tilos. Az ételek közül kerülni kell azokat, amelyekből sok húgysav szabadul fel: állati belsőségek, lép, máj, ve­se, húskivonatok, húslevesek, szardínia. Mértékkel szabad fo­gyasztani a baromfihúst, halat, hü­velyeseket, lencsét, gombát. Aján­lott a zöldség, gyümölcs, tej és tejtermékek, gabonafélék, tojás, cukor. A kávé és tea is megenge­dett. Kerülje azonban a köszvé­nyes beteg az egyszeri nagy étke­zéseket, lakomákat és a szeszes italok fogyasztását, melyek köny- nyen kiválthatnak egy újabb roha­mot. DR. RÁCZ GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1986. IX. 1í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom