Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-29 / 203. szám, péntek

A tavalyi bányászati évben a Cí- geľ Bányában a legjobb ered­ményeket a Jaroslav Šiška ve­zette 61 tagú munkacsoport érte el. összesen 239 958 tonna sze­net fejtettek, a tervezettnél 20 138 tonnával többet. Kiváló eredményeiket fóleg a munka- folyamatok ésszerűsítésével ér­ték el. A vállalatnak 400 ezer koronát takarítottak meg. A ké­pen: Anton Polák (balra) és Peter Fiala látható a függősín­pálya szerelése közben. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Önként vállalta a fegyveres harcot A szlovák nemzeti felkelés résztvevője KOMMENTÁLJUK -------­A kevésből mindent A tömegtakarmányok termesztéséért felelős szakemberek és vezetők munkájának a tél a legkritikusabb értékelője. Ekkor mutatkozik meg, hogy milyen gondosan dolgoztak, a tárolt és a tartósított takarmányok minősége megfelel-e a követelményeknek. Ott, ahol a téli etetésre való áttérés után nagyobb mértékben csökken a tejhozam, vagy a hízómarhák napi súlygyarapodása, szinte bizonyos, hogy gyenge minő­ségű a tömegtakarmány és a napi adagokban nincs meg az elért termelékenységi szintek megtartásához szükséges tapérték. Nem véletlenül panaszkodnak több mezőgazdasági üzemben a fejők, hogy télen - miután fizetésük a kifejt tej mennyisége szerint alakul - a nyári időszaknál nehezebb feltételek mellett kevesebbet keresnek. Bizonyára a korábbi évek tapasztalatán alapul azok aggodalma is, akik a tej minősítésének új normái kapcsán a télen várható eredmé­nyeket latolgatják. Mert - amint hangsúlyozzák - az érvényben levő szigorú minőségi normák mellett az első osztályú tejnek a jó minőségű tömegtakarmány legalább olyan feltétele, mint a tiszta környezet és a higiéniai előírások maximális betartása. Nem egyedüli, hanem éppen fordítva, gyakori és egyre általánosabbá váló jelenség,- hogy az állatgondozókat, elsősorban a fejőket és a hízómarhák etetőit a téli időszakra bekészített takarmány mennyisége és minősége minden korábbinál jobban érdekli. Belátják és elfogadják, hogy a fizetésük az állatok napi súlygyarapodása, vagy az eladott tej mennyisége és minősége szerint alakul, de fontosnak tartják, hogy a tömegtakarmányok termesztőinek munkadíját is az elért mennyiség és minőség szerint határozzák meg. így van ez például a nádszegi (Trstice) Csehszovák-Szovjet Barátság Efsz-ben, ahol messzemenően érvényesül az a megdönthetetlen igazság, miszerint a szarvasmarhák napi súlygyarapodása, akárcsak a kifejt tej mennyisége és minősége a gépesítő munkájára vezethető vissza. Például a silókukorica batakarítására nem készítette elő megfelelően a gépeket, ezért a kelleténél hosszabbra húzódott a silózás és^ gyengébb minőségű lett a szilázs. Még egy további oka is van, hogy az idén a téli időszakra készített tömegtakarmányok kérdése a korábbiaknál jobban előtérbe kerüljön. A hosszan tartó kánikulai meleg és a rendkívüli szárazság a szálas takarmányokat, elsősorban a lucernát, a takarmánykeverékeket, valamint a tömegakar- mányokat, köztük a silókukoricát is megviselte. Különösen azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol nincs öntözési lehetőség, mint például a köbölkúti (Gbelce) Győzelmes Február Efsz-ben. A lucerna harmadik kaszálása már megközelítően sem adta meg a várt tömeget, a tarlókeverék magja a nagy szárazságban ki sem kelt, és a silókukorica is gyengébb minőségű. A szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetöje mégsem azon töpreng, hogy majd mivel „magyarázza“ a télire tárolt és a szükségesnél kevesebb tömegtakarmányt, hanem azon, hogy a hiányzó mennyiséget mivel ellensúlyozza. A lehető­ség kevés, de e kevésből mindent kihasznál és alapelve, hogy e nehéz helyzetben a mennyiségi kiesések elsősorban a minőséggel ellensúlyozhatók. Ez annyira igaz és általáno­san érvényes nézet, hogy mindenütt a tömegtakarmány- feielősök figyelmébe ajánlható. Amennyivel jobb minőségű lesz a silókukoricából készített szilázs, annyival több balaszttakarmányt - ugyancsak kifogástalan minőségű szalmát - lehet megetetni. Fontos, hogy az érésben előbbre tartó szemes kukoricát a lehető leggyorsabban takarítsák be és ezt az időelőnyt kihasználva a kukorica szárát is megmentsék. Az adott helyzetnek megfelelően kell dönteni a cukorrépa betakarításának módjáról, hiszen közismert, hogy a legújabb betakarítógéppel - különösen esős időben - a levélzetet kevésbé tisztán, tehát silózázsra rosszabb minőségben lehet betakarítani. Megoldást jelenthet még az is, hogy az őszi takarmánykeverékekből többet vetnek és így tavasszal egy-két héttel korábban kezdhetik a zöld etetését. Mindez nem sok, de olyan lehetőség a tömegtakarmány- gondok enyhítésére, amit teljes egészében hasznosítani szükséges. EGRI FERENC Senki sem mondaná róla, hogy nyolcvanadik életévét tapossa. Haja megőszült, de járása fiatalos, jó az emlékezóképessége. Pedig nem volt hozzá kegyes a sors. Hamar megtanulta, hogy a min­dennapi betevő falatért meg kell dolgoznia. Nyolcéves volt, amikor édesapja váratlanul elhunyt. Édes­anyja az örökölt üzlet jövedelmé­ből tartotta el a hét gyereket.-Amikor 1925-ben Bratislavá­ban leérettségiztem, sikerült az országos bankba bekerülnöm. In­nét vonultam tényleges katonai szolgálatra, ahonnan tartalékos tisztként tértem vissza. Az 1938- as események idején Bratislava környékén egy betonerődben tel­jesítettem szolgálatot, felkészül­tünk a köztársaság megvédésére, de sajnos, harc nélkül vonultunk vissza. Még szerencse, hogy a le­génység az erőd fegyverzetét harcképtelenné tette - mondja Štefan Holčík. - Aztán megalakult az úgynevezett szlovák állam, egy ideig még katonáskodtam, csak az év végén szereltem le. A bankban abban az időben nyíltan nem politizáltak, de már akkoriban pénzalapot létesítettek az üldözöttek és azok családtagja­inak a megsegítésére. Aztán kitört (A szerző felvétele) a második világháború. A Holčík családból három fiút vezényeltek a frontra. Tőlük szerzett tudomást az eseményekről, arról, milyen kegyetlenül bánnak a fasiszták a polgári lakossággal. A szovjet hadsereg sztálingrádi győzelme bátorságot adott a polgári ellenál­lási csoportnak is. A pénzgyűjté- sen kívül hamis személyi okmá­nyokkal embereket mentettek meg a deportálástól.- Sokat nem tettünk, de amit csináltunk, meggyőződésből tet­tük A Vesel testvérekkel volt kapcsolatunk, akik hivatásos kato­nák voltak, Én 1943-ban megnő­sültem, rá egy évre fiam született. A feleségemet az egyre gyakoribb bombázások elől a gyerekkel együtt vidékre küldtem. Tudtam, hogy valami készül, így a szlovák nemzeti felkelés kitörésének híre nem ért váratlanul. összecsomagolt és a felkelés központjába ment. Útba ejtette feleségét, elbúcsúzott tőle. A Banská Bystrica-i katonai pa­rancsnokságon a harmadik takti­kai csoport tüzérségéhez osztot­ták be, ütegparancsnokként, összeválogatta a kezelőszemély­zetet, aztán megkezdte a kikép­zést.- Régi 80 milliméteres ágyúkat kaptunk, de harcolni lehetett ve­lük. Lőszer is volt elegendő, csak az bosszantott, hogy nem tudtam tüzérségi szögtávcsóre szert ten­ni. Gyalogsági messzelátóval kel­lett megelégednem. A Holčík üteg, amely később a Vltava 15 fedőnevet kapta, már szeptember első napjaiban beve­tésre készen állt. Hol az egyik, hol a másik frontszakaszra vezényel­ték. Amikor Jánova Lehota térsé­gében tüzelóállást foglaltak, már sejtették, nehéz ütközet előtt áll­nak. Napokig folyt az elkeseredett harc, amikor a gyalogság vissza­vonult, hatszáz méterről kartács­csal lőtték őket a rájuk törő fasiszták. Csak az utolsó pillanat­ban vonultak vissza. Csupán egy lövegűk maradt.- Zvolenská Síatínába irányítot­tak, de október 15-én újra az arcvonalban voltunk, Železná Breznica térségében. Aztán Zolna alatt foglaltunk állást... Tüzérségi tűzzel támogattuk a partizánokat, a francia önkénteseket, zárótúzzel védtük őket a fasiszták dühödt rohamai elől. Többször kaptunk dicséretet. Azt mondták, nem har­coltunk rosszul, pedig naponta bombázták állásainkat. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy hány tűzfészket semmisítettünk meg, abban az időben nem volt lehetőség feljegyzések készíté­sére. Aztán elérkezett a visszavonu­lási parancs, amelyet betetőzött a hadsereg feloszlatásáról kapott utasítás. A Polana felé vették az útjukat, ahol mint tájékoztatták, partizántüzérséget állítottak fel. Emberből nem is lett volna hiány, csak tüzérségi felszerelés nem volt. Az ellenség pedig nem tétlen­kedett. Predná Polanát körülzárta, szétszórta a partizánharcra ké­szülő, de tapasztalattal nem ren­delkező csoportosulást. A fogsá­got sikerült elkerülnie, eljutott Zvo- lenba, ahol civil ruhát és hamis okmányokat szerzett.- Abban az időben nem tudtam, hogy mi történik körülöttem, a leg­jobbnak láttam, hogy visszatérjek Bratislavába. A bankba visszavet­tek, bár sokan gyanították, hol töltöttem a hosszúra nyúlt szabad­ságomat. Arról, hogy Pitelová köz­ség térségében hogyan röpítettem Az előző részben elmondottak­ból nyilvánvaló, hogy a mai mak- robiotikai táplálkozás domináns alapanyagát a gabonafélék alkot­ják. Ebben még nincs semmi kivetni, vagy elítélni való. Hiszen a gabonafélék előnyeit Európában már nagyon régen ismerik és hasznosítják. Előnyös ára miatt különböző változataiban nemcsak falusi, hanem a városi polgárok is kedvelték. Sajátos helyet kaptak annak idején a jógázók átgondol­tan kialakult étrendjében vagy a vegetáriánusok igényes kosztjá­ban éppen úgy, mint napjaink élelmiszeriparában, ahol egyre jobban bővül a kínálat pl. különbö­ző kásák, darák, gyermektápsze­rek stb. formájában. A szocialista országok közül igen gazdag az ilyen árukészlet fóleg az NDK-ban és Magyarországon. Tárgyilago­san értékelik és ajánlják a gabo­naféléket - mint az ésszerű táplál­kozás hasznos alapanyagát - a modern és tudományosan is megalapozott szakácskönyvek. Elméletben tehát nincs is sem­mi akadálya annak, hogy a gabo­nafélékből készült ételek rendsze­resebben helyet kapjanak étla­punkon. Elméletben valóban nincs, de a gyakorlat egy kicsit irányított tűzzel a levegőbe az egyik fasiszta egység törzskarát, Handlová mellett pedig egy gya­logságot szállító gépkocsit, mé­lyen hallgattam. Az ellenállásban továbbra is részt vettem. Híreket szereztem a fasiszta csapatok mozgásáról, s ezeket összekötő útján továbbítottam. A szlovák nemzeti felkelés har­cai közepette nem nagyon osztot­tak kitüntetéseket. Az ó zakójára is csak a felszabadulás után tűzték fel a Bátorságért és a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrend má­sodik fokozatát. Továbbra is veze­tő tisztségben a bankban dolgo­zott, majd 1955-ben munkahelyet változtatott. A Szlovák Műszaki Főiskoláról ment 1969-ben nyug­díjba, akkor kapta meg Az építés­ben szerzett érdemekért kitünte­tést.- Munka nélkül nem tudtam meglenni. Az antifasiszta szövet­ségben tizenhat évig a központi ellenőrző és revíziós bizottság titkári teendőit láttam el. Még ma is a városi bizottság aktivistái közé tartozom. Eljárok az iskolákba, az egykori harcokról beszélek a fiata­loknak. Négy gyereket nevelt fel, mind kirepült már a családi fészekből, de ha csak lehet, gyakran van együtt a család. Főleg a négy unoka jön sűrűn a nagyszülőket meglátogatni, ilyenkor a nagyapá­nak mesélnie kell, érdekfeszítő, igaz történeteket. A kérdések özö­nével árasztják el s ó válaszol, miközben gondolatban bejárja az egykori harcmezőt, ahol harcos­társai alusszák örök álmukat.- Mindig szívesen vettem részt az évfordulók alkalmából rende­zett ünnepségeken, a felkelő had­sereg tüzéreinek találkozóján. El­szálltak fölöttem az évek... Amit tettem, meggyőződésből tettem, nem bántam meg. A háború min­dig borzalmas dolog, erről a saját szememmel győződtem meg. Egyetlen reménységünk a béke, megőrzéséért még mi nyolcvané­vesek is sokat tehetünk. NÉMETH JÁNOS más. Az első akadályt az üzleti hálózatban észlelt rendszertelen, igen szerény kínálat jelenti. Már­pedig ha megkísérelnénk rend­szeresebben tarkítani gabonafé­lékkel eddigi étrendünket, elóbb- utóbb nehézségekkel találkoz­nánk. Sót szembekerülnénk egy időt rabló követelménnyel, azaz a keresett gabonafajta felkutatá­sával vagy közvetlenül a termelő­nél való megszerzésével. Ha azt vesszük figyelembe, hogy egy tíznapos kúrára legalább három kiló hámozatlan rizsre van szüksé­günk, ez lényegében lehetősé­geinket meghaladó feladat. A má­sik akadályt a makrobiotikai ételek elkészítése képezi, hiszem mun­kaidőben és munkahelyünkön alig találunk kínálkozó megoldást a fő­zésre. A makrobiotika esetében ráadásul számolni kell a konyha­művészetben való alapos jártas­sággal is. A harmadik problémát az okozza, hogy a makrobiotikai étkezéshez nemcsak iparilag nem változtatott, hanem mestersége­sen nem trágyázott alapanyagot kell használnunk. A kérdést józa­nul fontolgató egyének lassan rájönnek, hogy az üzemi étkezés aligha, s az otthoni étkezés is csak nagyon ritkán ad alkalmat e külön­leges nyersanyagú ételek elkészí­tésére. A makrobiotikai étrend - e ne­hézségeken kívül - a tudományos értékelések szerint csak részben fedi az ésszerű táplálkozás fogal­mát. Ezzel a megállapítással kap­csolatos a legfőbb (elméleti és gyakorlati jellegű) akadálya an­nak, hogy nem tekinthetjük „világ- megváltó“, csodás eredményeket ígérő táplálkozási rendszernek. A döntők ugyanis az orvostudo­mány mai nézetei. Ezek szerint az utóbbi évtizedekben divatossá vált makrobiotika olyan merész és veszélyes rendszer, amely ellent­mond az élettan számtalan törvé­nyének, valamint a táplálkozással kapcsolatos tudományos ismere­tek zömének. Egyik szembetűnő­en eltúlzott dogmája pl. az a fele­lőtlen állítás, hogy megfelelő ét­renddel minden betegség kezel­hető. Ennél megrázóbb az a tény, hogy a makrobiotika tana szerint a legsúlyosabb esetekben is visz- sza kell utasítani bármilyen orvosi segítséget, tehát nemcsak a gyógyszeres kezelést, hanem a sebészeti beavatkozást is. A növényi eredetű ún. termé­szetes táplálék csupán másodren­dű, azaz biológiailag nem teljes értékű fehérjéket tartalmaz. Hiá­nyoznak a szervezet anyagcseré­jéhez, a fehérjeegyensúly fenntar­tásához szükséges összes eszen- ciális aminosavak. Éppen ezért veszélyeztetettek a makrobiotika híveinek utódai is, mivel szerveze­tükbe a növényi eredetű táplálék­ból nem kerül megfelelő minőségű és mennyiségű fehérje. Tévedé­sen alapul továbbá az a tény is, hogy szervezetünk képes a hiány­zó tápanyagokat (pl. a C-vitamint) önmaga előállítani. Kétséges a makrobiotika további tana, mely arra készteti híveit, hogy a mini­mumra csökkentsék a folyékony ételek (pl. levesek) fogyasztását. Ez komolyabb zavarokat válthat ki. Hasonlóan káros hatású a tej tiltása, mert a szervezetben (leg­érzékenyebben a fiatalban) kal­cium-hiányt vált ki. Közismert tény, hogy az állati fehérjékben, kal­ciumban és C-vitaminban sze­gény ételek rendszeres fogyasztá­sa kóros jellegű rosszultápláltsá- got eredményez. Az eddig elmondottakból kitű­nik, hogy a makrobiotika rendsze­rében sok a vitatható, kétes, sőt elfogadhatatlan dogma. A termé­szethez való visszatérés még nem baj, a növényi eredetű táplálék népszerűsítése sem jelent kivetni valót. De csak addig, amíg össz­hangban van az egészséges élet­mód és az ésszerű (racionális) táplálkozás tudományosan meg­alapozott szabályaival, amíg nem veszélyezteti önmagunk és utóda­ink egészségét, fizikai vagy szelle­mi teljesítőképességét. DR. SZŐKE ISTVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ Az ésszerű táplálkozás és a makrobiotika 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom