Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-09 / 186. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban augusztus 2-töl 8-ig Szombat: Világkonferencia kezdődött Tokióban az atomfegyverek elleni harc kérdéseiről - Daniel Ortega békeszerződést ajánlott az USA-nak Vasárnap: Londonban megnyílt a brit Nemzetközösség minicsúcsértekezlete Hétfő: Moszkvában bejelentették: a szovjet-amerikai külügyminiszteri tárgyalásokra szeptember 19-20-án kerül sor Washingtonban Kedd: Az OPEC genfi miniszteri értekezletén a kőolajkitermelés jelentős csökkentésében állapodtak meg Szerda: A hirosimai atomtámadás 41. évfordulójáról világszerte megemlékeztek - Lejárt az atomrobbantásokra elrendelt egyoldalú szovjet moratórium határideje - A Craxi-kormány a szenátusban bizalmat kapott Csütörtök: Mexikóban befejeződött a „delhi hatok“ csúcsértekezlete - Beiktatták az új kolumbiai államfőt Péntek: Bogotában a Contadora-csoport államfői és külügyminiszterei megbeszélést tartottak A mexikói Ixtapa városában zajlott le a „delhi hatok“ (Argentína, India, Görögország, Mexikó, Svédország és Tanzánia) csúcsértekezlete, amelyen új javaslatok születtek az atomfegyverek alkalmazásának betiltása, a kísérletek megszüntetése és az űfegyverkezés elhárítása ügyében. Képünkön: (balról jobbra): Julius Nyerere, Radzsiv Gandhi, Raúl Alfonsín, Miguel de la Madrid, Andreasz Papandreu és Ingvar Carlsson. (Telefoto - ČSTK) Visszaszámlálás? A hirosimai atomtámadás évfordulója a héten különös nyomatékot adott az atomfegyverek korlátozásával kapcsolatos erőfeszítéseknek, s így érthetően több szó esett a szovjet-amerikai viszonyról is, amelynek egyik sarkalla- tos pontja ez a probléma. A témára azonban egy másik évforduló is ráirányította a figyelmet az atomrobbantásokra elrendelt egyoldalú szovjet moratórium - ugyancsak augusztus 6-án- egyéves volt. Nos, a rhoratórium az eltelt esztendőben változatlanul egyoldalú maradt, s így jogosan vetődhet fel a kérdés: meddig adhat a Szovjetunió ilyen jelentős előnyt az USA-nak haditechnikája fejlesztésére. A világ azt várja, hogy a vezető nukleáris hatalmak olyan lépést tesznek, amely nem temeti el az atomkísérletek betiltásával kapcsolatos reményeket. Mihail Kapica szovjet külügyminiszter-helyettes szerdai sajtóértekezletén ezzel összefüggésben csak annyit mondott, hogy a Szovjetunió a legközelebbi jövőben bejelentést tesz a mo- ratórum augusztus 6-i lejárta utáni álláspontjáról, s hangsúlyozta, hogy ezt a döntést nagymértékben befolyásolja, milyen az Egyesült Államok tárgyalási készsége a robbantások betiltásáról. A szovjet-amerikaMeszerelési polémiák másik tárgykörét a hadászati nukleáris fegyverek képezik. A washingtoni Kongresszus mindkét házában jelenleg folyik a jövő évi katonai költségvetés vitájának zárószakasza, s mind a szenátusban, mind a képvise- lőházban több olyan javaslatot is beterjesztettek, amelyek a kormányt a SALT-II előírásainak betartására kívánják kötelezni. Reagan elnök viszont a törvényhozáshoz intézett szerdai levelében ismét felhozta a szerződés elleni vádjait, hangoztatva, hogy a Szovjetunió állítólag nagyobb ütemben fejlesztette hadászati nukleáris erőit, mint az USA. Nem kevésbé hajthatatlan Reagan álláspontja a szovjet-amerikai viszonyt, a leszerelési tárgyalások jövőjét meghatározó harmadik kérdésben- az űrfegyverkezés vonatkozásában- is. Ez az említett kongresszusi költségvetési vitában ugyancsak az egyik legfontosabb napirendi pont, *s biztatónak egyáltalán nem nevezhető fejlemény, hogy a szenátus - igaz, csupán egy szavazatos többséggel- kedden elvetette a ,,csillagháborús“ program költségvetésének csökkentésére vonatkozó javaslatokat. És hogy Reagan senkiben sem hagyjon kétségeket, republikánus párti kongresszusi képviselőkkel találkozva szerdán a Fehér Házban kijelentette, sosem mond le a „hadászati védelmi kezdeményezésről“, megerősítve, hogy a kutatások befejezése után megkezdik e fegyver- rendszerek telepítését. (Ezzel mellesleg azokat a lapértesüléseket cáfolta vehemensen, melyek szerint a Mihail Gorbacsovhoz nemrég intézett levelében az űrfegyverkezési program felfüggesztését, elhalasztását javasolta volna.) A katonai kérdésekben tehát semmilyen pozitív változás nem állt be Washington álláspontjában, márpedig ez nem növeli az esetleges újabb csúcstalálkozó esélyeit. Mindazonáltal a héten sok szó esett erről, különösen, hogy hétfőn bejelentették. Sevardnadze és Shultz, a két külügyminiszter szeptember 19-20-án találkozik egymással Washingtonban. Egy további bejelentés - miszerint most hétfőn Moszkvában szovjet-amerikai szakértői konzultációk kezdődnek a nukleáris és az ürfegyverekról és a külügyminiszteri tárgyalások előkészítéséről- már határozottabban jelzi, hogy valami megindult, legalábbis intenzívebbé vált a két nagyhatalom közötti érintkezés. Ki tudja, talán megkezdődhet a visszaszámlálás a következő Gorbacsov -Reagan találkozó előtt? Managuai ajánlat A szovjet-amerikai kapcsolatokban tapasztalható „mozgolódás“ talán kissé elvonta a figyelmet a közép-amerikai válsággócról, ami persze nem jelenti azt, hogy a térség dolgai rendeződnének. Rendeződhetnének, ha az Egyesült Államok is úgy akarná. De nem akarja: az összes eddigi békekezdeményezést megtorpedózta, s amint azt a nicaraguai ellenforradalmárok segélyezésének az ügye is bizonyítja, Washington legfőbb célja a sandinista kormány megdöntése. S mit tesz eközben Nicaragua? Természetesen készül az esetleges agresszió visszaverésére, egyre erősebb offenzívát indít az ellenforradalmi csoportokkal szemben, ugyanakkor nem mondott le a békés rendezés lehetőségéről sem. Kiváló bizonyítéka ennek az, hogy Daniel Ortega államfő a héten béke- és barátsági szerződés aláírását javasolta az Egyesült Államoknak, s egyben meghívta Reagan elnököt Mana- guába. Ortega az ENSZ BT Nicaragua- vitáján vett részt, majd Chicagóban szombaton beszédet mondott az ismert fekete bőrű lelkészpolitikus, Jesse Jackson által alapított polgárjogi szervezet központjában. A nicaraguai államfő ebben a beszédében béketervet vázolt fel, amely fó elemei a következők:- Nicaragua hajlandó tárgyalásokat kezdeni az USA-val béke- és barátsági szerződés megkötéséről,- ugyancsak hajlandó felújítani a Contadora-csoport keretein belüli megbeszéléseket azért, hogy szemptember 15-ig megkössék a közép-amerikai békeszerződést,- Nicaragua kész rá, hogy de- militarizált övezetet hozzanak létre Közép-Amerikában (a nicaraguai -hondurasi, illetve a nicaraguai -Costa Rica-i határon közös katonai járőrök végeznék az ellenőrzést az ENSZ felügyelete alatt),- Managua hajlandó tárgyalásokat kezdeni a Vatikánnal és a nicaraguai püspöki konferenciával az állam és az egyház viszonyának kérdéseiről,- elképzelhetőnek tartja, hogy döntóbíráskodási fórum létesül a kormány és a püspökök közötti vitás ügyekben,- amennyiben a La Prensa című ellenzéki lap tulajdonosai megszakítják kapcsolataikat a Nicaragua elleni agresszió irányítóival, Managua kész felülvizsgálni a lap betiltását elrendelő korábbi döntését. íme, egy újabb - pingpongnyelven szólva - „feladott labda“, kérdés, hogy Washington ezt a „ziccert“ az asztalra üti-e visz- sza. PAPUCSEK GERGELY A londoni nemzetközösségi minicsúcson éles bírálatok érték Nagy-Britanniát Pretoriával szembeni elnéző magatartása miatt és szigorú szankciókat követeltek a fajüldöző rezsim ellen. Ahogy a Basler Zeitung karikaturistája látja: nem könnyű manapság kereskedni... cm NYELVŐR Mire kérdezhetünk rá? A versenyek, vetélkedők korát éljük. Sok a nyilvános, a televízió nézői előtt lefolyó vetélkedő is. Ennek egyik változata a barkochba. E játéknak köszönheti karrierjét, elterjedését a rákérdez igénk. Divatszóvá vált az utóbbi időben. Ez azzal jár, hogy nem marad meg a saját szerény szóhasználati keretei között, hanem kitör belőle: kiszorítja a kérdez ige más igekötóvel ellátott alakjait vagy határozós szerkezeteit. Nézzük meg előbb, mit is jelent valójában a rákérdez! Az elsó jelentése általában az iskolával kapcsolatos: a megfelelő kérdószóval igyekszik meghatározni a kérdéses mondatrészt vagy szófajt. Rákérdezhetünk a mondat valamelyik szavára, hogy aztán e kérdés segítségével könnyebben megállapíthassuk szófaját vagy mondatrészi szerepét. A rákérdez második jelentése éppen a barkochbával kapcsolatos. a feltételezhetően kitalálandó dolgot megnevező kérdést tesz fel. Tehát ha a játékos már eljutott a kérdéseivel a kitalálandó személyig, dologig, akkor rákérdez. E két helyzetben, két szóhasználati körben nincs is kifogásunk a rákérdez ige ellen. De nézzük csak meg, milyen mondatokba tolakszik be! „Két lányom van, szeretném, ha őket sem a pénz boldogítaná.“ Ezt egy riportalany mondja. A riporter erre így reagál: „Rákérdezek: őt mi boldogítja?“ Ez a kérdés semmiképpen sem minősíthető rákérdezésnek. Akkor volna rákérdezés, ha konkrétan kérdezne valamire: ez vagy az boldogítja-e az illetőt. Itt a szerény megkérdez igének volna helye: „Megkérdezem: őt mi boldogítja?“ „Könnyen előfordulhat, hogy másnap a vizsgán rákérdeznek színházi élményeimre“ - írja egy ismert magyar író az egyik hetilapban. Itt is bizony csak az fordulhat elő, hogy a színházi élményeiről kérdezik az illetőt, azok felől érdeklődnek, hiszen nem konrét élmények szerepelnek a közlésben, amelyekre rákérdezhetnek. Ugyanannak az írónak ugyanabban az írásában megkérdezik a felvételi vizsgán a főszereplőt, magyar íróktól mit szokott olvasni, ó azt válaszolja: mindent. Az író így folytatja: „Rákérdeztek, nagyjából tudtam válaszolni.“ Hát bizony, itt sem igen kérdeztek rá semmire, esetleg csak konkrétabb választ várva megkérezték, pontosabban mi az a minden. „Hadd kérdezzek most rá arra - tette fel nyelvművelő előadás után a kérdést az egyik résztvevő —, mikor helyes és mikor nem az amely kötőszónak a használata.“ Nem nehéz megállapítanunk, hogy ez sem rákérdezés, csupán megkérdezés volt. A kötőszónak nem valamelyik konkrét használati formájával kapcsolatban tette fel a kérdést - noha még ebben az esetben is nyugodtan használható erre a megkérdez ige -, hanem nagyon is részletes választ kívánó kérdést tett fel. Látjuk tehát, hogy legtöbbször, amikor rákérdezünk valamire, csupán megkérdezünk valamit. Tudjuk, hogy ha egy-egy szó „elszabadul“ a használatban, vagyis divatszóvá válik, nehéz gátak közé szorítani. Nem is reménykedhetünk abban, hogy elérjük: a rákérdez megmard az említett iskolai vagy barkochba- beli jelentésében, használatában, de legalább arra ügyeljünk, hogy csak akkor használjuk, ha valóban rákérdezünk valamire, vagyis konkrét, pontos adattal kapcsolatban tesszük fel a kérdést. Az idézett írónak ebben a harmadik mondatában már többé- kevésbé a helyén van a rákérdez ige: „A nyomozó három emberre kérdezett rá: két főiskolai hallgatóra és Pünkösdi Miklósra, az osztályfőnökünkre.“ Itt ugyanis már személyekre vonatkozó kérdésekről van szó; a válaszadónak csak eldöntendő, igen vagy nem formájában is közölhető feleletet kell adnia. Ha kiegészítendő kérdést teszünk fel - azaz ha nem jöhet számításba feleletképpen az igen vagy a nem -, akkor megkérdezünk vagy csak kérdezünk valamit, semmiképpen sem rákérdezünk valamire. JAKAB ISTVÁN A „tatik-tetik“ sorsa Sokan még ma is azt hiszik, hogy idegenből, főképpen a latin nyelvből került át a magyarba a szenvedő igeragozás, azért is pusztították ki nyelvművelőink. Pedig nem úgy van. Eredeti fejlemény a szenvedő igés mondatszerkesztés nyelvünkben. Kétféle szenvedő igénk volt, és részben van még ma is. Egyik az -at, -et, és a -tat, -tét, képzős müveltető igék ikesedéséból lett, a másik pedig az -ódik, -ódik, képzős, ugyancsak ikes visszaható ige. Napjainkban is él az utóbbi egyik-másik nyelvjárásunkban. ,,Vigyázz, mert megveródöi!" így intik azokon a vidékeken a gyermekeket. A másik fajta igéből is akad még mutatóba; ilyen a születik, valaki így meg így viseltetik valaki iránt, s valami adatik, megadatik, megkivántatik, benne foglaltatik. Idősebb fogalmazók nyelvében olykor még a jegyzőkönyv is felvétetik és hitelesíttetik. De ez már egyre ritkább. A közhírré tétetik is alighanem már csak elvétve hangzik el. Egy-egy szónok nyelvében előfordul még: „Engedtessék meg nekem...“ Hangsúlyozom, az ilyen szószerkezetek a magyar nyelvben keletkeztek, nem a latin nyelv sarjasztotta őket. Az bizonyos, hogy középkori írott emlékeinkben nagyon sok a latinosság, s a szenvedő igés mondatok is igen gyakran latin szerkezetek utánzatai. Ez azonban nem érinti szenvedő igéink eredetiségét. Kár, hogy idó jártával annyira elszaporodtak nyelvünkben a szenvedő igés mondatok, kiváltképp a hivatalok, a közélet nyelvében, hogy megsokallták nyelvművelőink. Századunk elejéig annyira kiirtották a tatik-tetik-et, hogy már csak egy-két ilyen igénk tengődik. A diákok túlságosan is eszükbe vésték a mondókát: „A tetik-tatik nem használtatik.“ Mintha azóta -ódik, -ódik képzős igék foglalnák el helyüket (adódik, íródik, teremtődik stb.). Még manapság is nagyon jó stílusszínezők a gyéren, ízléssel, kellő helyen használt szenvedő igék a választékosabb nyelvben. Nem idegenszerúek. Annál idegenebb az alantasabb stílusrétegekben a német mintára meghonosodott el lesz intézve, el lett intézve-féle szenvedő szerzet. A többi finnugor nyelvben is megvan a szenvedő igés mondatszerkezet. Nemcsak a közeli rokon vogulban (mannysi- ban), hanem a távoli finnben meg észtben is. Adassék tisztelet közeli s távoli rokonainknak! FERENCZY GÉZA ÚJ SZÚ 4 1986. VIII. 9.
