Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-01 / 179. szám, péntek
A tisztább Prágáért Vízre vár a szomjas föld Aratás és öntözés egy rangsorban Az arany Prága, a száztornyú főváros. Az impozáns prágai vár a csodálatos Vitus-székesegyház- zal, a felejthetetlen Óváros tér az Orloj apostolaival, üdítő séta az Arany Kereszt pihenőzónában, az emberektől nyüzsgő, tarka Vencel tér lovasszobrával, szűk kis utcácskák, hütött párás korsók az oltalmat nyújtó romantikus kocsmákban - valahogy így él a turista emlékeiben gyönyörű fővárosunk. De vajpn gondoltunk-e már arra,- legalább így turistaidény derekán - hogy mi történne, ha egy nap minden sétáló-nézelődő turista eldobna egy darab papirost a prágai vár udvarán, ha a templomokban egymást túlharsogva, egyszerre kezdene el mindenki beszélni, ha az Orloj apostolaira várva minden dohányos eldobna egy csikket a macskaköves téren, ha a pihenőzónába - fittyet hányva a „behajtani tilos" táblának- mindenki bekocsikázna. Ha minden kutyatulajdonos a Vencel téren sétáltatná kedvencét, ha a szűk utcák épületet elé kihelyezett kukákat mindnyájan szorgosan igyekeznénk fölrúgni... Egyszóval arra, mi történne, ha egy szép nap mindenki hátat fordítana annak, amit egymás közt „kulturált emberi magatartásnak" nevezünk. Mindenesetre nem árt tudni, hogy társadalmunk a fentebb vázolt kihágásokkal szemben nem tétlen, védekezik ellenük. A Prágai Városi Közterületi Felügyelőség a főváros úthálózatának, parkjainak tisztaságát ellenőrző szerv, de a hatáskörébe tartozik a lakóházak házirendjének - valamint egyéb, természet-, tűz-, víz-, és állatvédelmi előírások megtartásának ellenőrzése is. S „tettenérés“ esetén nemcsak az ellenőrzés, hanem a bírság megállapítása is feladatuk. Munkájukról Bohumír Kučerával, a felügyelőség vezetőjével beszélgettünk.-Tulajdonképpen egy különleges környezetvédelmi feladat a mi munkánk - mondja bevezetőjében. - f^ogy miért különleges? Azért, mert a környezetvédelem kapcsán eleve kihaló erdőkre, szennyezett levegőre, pusztuló állatvilágra, egyszóval valamiféle katasztrófa-veszélyre szokás gondolni. Nos, a mi munkánk nem ilyen látványos. Tagadhatatlan, izgalmasabb és érdekfeszítóbb egy pusztulás szélén álló rovarfajta csodálatos megmentése, - de éppen ezért érthetetlen az a közöny, amelyet közvetlen környezetünk - az utca szennyezettségével szemben tanúsítunk. A mi fő feladatunk a főváros tisztaságának ellenőrzése - a hóeltakarítástól kezdve egészen a szemetes kukák rendszeres kiürítéséig. Téli időszakban az előírások szerint az úttestet és a járdákat 7 óráig kell homokkal leszórva, illetve a havat eltakarítva forgalomképessé tenni. A Vencel téren már fél hatkor rendnek kell lennie. Ha tekintetbe vesszük, hogy osztályunkon csupán ötvenen vagyunk, akkor rögtön érthetővé válik, hogy ez nem is csekély feladat, hiszen az egész várost naponta ellenőriznünk kell. Persze a hangsúly így inkább a belváros tisztaságán van. Kézenfekvő, hogy munkánkat minden rendszerető ember segítheti. S nem kell egyebet tennie, csak maradéktalanul megtartani az írott és íratlan szabályokat. Itt elsősorban a parkolásra gondolok: szinte hihetetlen - mégis igaz- mekkora károkat okoznak a tilosban parkolók, a zöld gyepre is ráhajtó autók. Kicsit rosszmájúan úgy is mondhatnám, hogy szó szerint veszik a „parkolást", mert szinte a parkokba is behajtanak... Persze hallom az ellenérvet: kevés a parkolási lehetőség. Ez ugyan részben igaz, ennek ellenére a belvároson kívüli parkolók gyakran szinte konganak az ürességtől. Holott a központban- s ebben gondolom minden prágai gépkocsivezető egyetért velem - sokkal gyorsabb, egyszerűbb és gazdaságosabb a metró. Nem is beszélve arról, hogy* a rajtakapott szabálysértőket a helyszínen megbírságoljuk és gyakran el is vontatjuk a kocsikat, ami ugyancsak nem olcsó szórakozás a tulajdonosnak... Azt sem árt tudni a fővárosba látogatóknak, hogy amennyiben a család kedvence, a kutya is velük nyaral, nem ajánlatos a parkokban szabadon engedni. A nélkülözhetetlen kis lapátról remélem minden kutyatulajdonos tud... A prágaiak és nem prágaiak egyik kedvelt szórakozása a galambok, sirályok, hattyúk etetése. Természetesen mi sem üldözzük, mi sem irtjuk ezeket a kedves madarakat, de tudni kell, hogy mértéktelen elszaporodásuk nem kedvez fővárosunknak. Az állatok ürülékének maró anyaga milliós károkat okoz a műemlékekben. Nem is beszélve arról, hogy betegségek hordozói is lehetnek. Ezért ajánlatosabb csak tétlenül gyönyörködni a Moldva csodálatos, szelíd hattyúiban, sirályaiban vagy az Óváros galambjaiban. Hasonló jellegű tudnivaló az is, hogy nem minden prágai tó alkalmas fürdésre, s a Moldavában sem lubickolhatunk tetszés szerint bárhol. Saját egészségünk és testi épségünk érdekében ajánlatos figyelembe vennünk a „fürödni tilos" táblákat. A Prágai Városi Közterületi Felügyelőség a tavalyi évben 7467 esetben rótt ki helyi bírságot a szabálysértőknek, összesen 570 740 korona értékben. Ezenfelül - súlyosabb vagy ismétlődő szabálysértés esetén - több száz alkalommal emelt panaszt az elkövetőkkel szemben az illetékes helyi nemzeti bizottságokon. S aki netalán abban bízik, hogy sikerül kikerülnie a hatalmas városban a mindössze ötven ellenőrt, ki kell, hogy ábrándítsuk. A kihágásokat a rendőrség is bünteti. XXX Prága - minden túlzás nélkül mondható - Európa egyik legérdekesebb, műemlékekben leggazdagabb és legcsodálatosabb hangulatú városa. Mindannyiunk érdeke, hogy a vendégszeretetéről is messze földön ismert várost óvjuk, féltve őrizzük. GÁL JENŐ A július közepén, valamint a későbbi napokban jött eső felüldülést jelentett a kukoricának és a többi növénynek. Legalábbis ott, ahoí annyi csapadék hullott, hogy azt a talaj víztartalékait felélt növények megérezték. Sajnos, voltak helyek, amelyeket a zivatarok, majd az ezeket követő csendes esők is elkerültek. Deáki (Diakov- ce) határa ezek közé tartozott.- Július közepén nálunk mindössze egy milliméternyi csapadék hullott. Ez az idei szárazságban annyit jelentett, mint egy kisebb köd - mondta Lombos Róbert mérnök, a helybeli efsz főagronó- musa, miközben visszalapozoti naptárában. - Az elmúlt harminc napban egyszer volt annyi eső, vagy három milliméternyi, hogy elverte a port, de ezen kívül semmi. Azok a növények fejlődnek valahogy, amelyeket győzünk öntözni. A berendezések szünet nélkül üzemelnek, így az éltető vizet naponta negyvennegyvenöt hektárnyi növényzet kapja meg. Az elmút hét második felében beszélgettünk, az aratás hajrájában. Az öt saját és az ugyanannyi vendég kombájnnal az árpa utolsó hektárait vágták, és a búzából is már csak alig másfél napra elegendő aratnivaló volt hátra. Ennek ellenére nem egyedül az aratás állt a figyelem középpontjában, hanem vele egy rangsorban az öntözés is. Sőt, úgy igaz, hogy legtöbbször az aratás is elsősorban az esőhiánnyal kapcsolatosan került szóba, hiszen a káros tényezők, közöttük a kevés csapadék rányomták bélyegüket a hozamokra.- Az árpa átlagos hektárhozama a tervezettnél mintegy 0,8, a búzáé pedig 1,3 tonnával lesz kisebb A helyzet ellensúlyozására nem sokat tehetünk. Az árpát mi szárítjuk és tisztítjuk, hogy az egész termést sörárpaként és a legmagasabb áron értékesíthessük. A tapasztalatokat leszűrve az ősszel tovább növeljük a Danúbia vetésterületét. Érzékeny a betegségekre, de a későbben érő Vigin- tához viszonyítva jobban hasznosította az öntözést. Amíg ez utóbbinál megtörtént, hogy a kalász fele besült, az első része pedig zöld maradt, addig a Danúbia az öt és fél tonnát az idén is megadta hektáronként - mondta a főagro- nómus. A szárazság káros hatásait legalább részben ellensúlyozó további lehetőségeket már határszemlénk során vettük számba. Feltűnt, hogy bár az aratás végénél tartottak, tarlót úgyszólván nem is láttunk.- így is megvédünk valamit a talaj vízkészletéből - magyarázta Lombos Róbert. - A szalmát már az aratást követő napon kazalba rakjuk és késedelem nélkül a tarlóhántást is elvégezzük, majd hengerrel tömörítjük a felszínt. Az aratást követően ugyanilyen megfontolásból gondosan szervezzük meg az istállótrágya kihordását. A szétterített trágyát azonnal leszántjuk, hogy a nap ne szárítsa ki. Utunk során szárazságtól megviselt növényzetet láttunk, kivéve azokat a helyeket, ahol a közeli napokban öntöztek. Ugyanis any- nyira kevés a talaj vízkészlete,, hogy a kijuttatott negyven-ötven milliméternyi víz is csak néhány napig pótolja a nedvesség hiányát. A harminc hektár vöröshagymát például egy Fregatt és egy tíz szórófejes hagyományos berendezéssel heteken át megállás nélkül öntözték.- És még ez sem volt teljesen elég. Nézze, mennyire mása levél színe ott, ahol a Fregatt jár körbe, mint amott, ahol időközönként hagyományos berendezéssel öntöztünk - mutatta a szín szerint valóban elkülönülő részeket kísérőm, majd válogatás nélkül kihúzott a földből néhány hagymát, hogy megmutathassa, máris mekkorára nőttek. - Az idén öntözés nélkül ezt a nagyságot meg sem közelítenék - nyugtázta a helyzetet. Útban a cukorrépatábla felé rövid helyzetképet adott az öntözésről.- Elsősorban a cukorrépa, a kukorica, a lucerna és a silókukorica tábláit öntözzük. A napokban a hagymáról is áttelepítjük a hagyományos berendezést. Egyszer már a tarlókeverékeket is megöntöztük, újra kellene, de ezzel más növényeket rövidítenénk meg. Ilyen helyzetben még azt is meg kell fontolni, hogy melyik területen fontosabb a víz. Háromnégy nap elteltével a megöntözött részen is száradni kezd a kukorica alsó levele, így a szokásosnál gyakrabban kell öntözni a területet. A száz hektáros cukorrépa táblájára tizenkét csörlődobos öntözőberendezés szórófeje öntötte a vizet. A tábla szélén egy régi autóbusz-pótkocsi is állt.- Amig az aratók harmattól harmatig dolgoznak, addig az öntözők hajnaltól hajnalig. Éjszaka is kinn tartózkodnak a határban, hogy rendszeres időközönként végignézhessék a berendezéseket. Nem állt-e le a Fregatt valamennyi kereke, vagy nem hibásodott-e meg a dob húzószerkezete. Ezért van a pótkocsi, hogy éjszaka az ellenőrzések közötti időben védett helyen lehessenek az emberek - mondta Lombos Róbert. Ezt a látogatást is kihasználta, hogy végignézze a berendezéseket. Ellenőrizte a dobok forgási sebességét, s csak ezután indultunk vissza. Már útközben jegyezte meg, elgondolkozva, miután több táblán is alaposan szemügyre vette a növényzetet:- Nagyon hiányos a talaj vízkészlete, szomjaznak a növények. Még két-három, egyenként akár harminc-negyven milliméternyi eső sem lenne sok. EGRI FERENC A hanyatló világ letűnéséért harcoltak Visszatekintés az 1831. évi parasztfelkelésre A 19. század első évtizedeiben a számos parasztmozgalom között a legnagyobb volt és legelemibb erővel tört ki a Kelet-szlovákiai parasztok 1831. évi felkelése. Zemplén megyéből indult ki, de átterjedt Abaúj-, Szepes-, Gömör-, Sáros- és Bihar-megyére is. A jobbágyság helyzete a szlovák és ukrán lakta megyékben különösen szörnyű volt. Évente több ezer ember halt éhen. A jobbágyot az amúgy is kevés szántóföldről, legelő-, rét- és erdőhasználatból a földesurak jórészt kiszorították, minek következtében e területek népe napszámból, főleg az Alföldön vállalt aratásból tengette életét. Ugyanakkor az itt élő parasztokat az urbáriumban előírt szolgáltatások háromszorosának teljesítésére kényszerítették. 1831 nyarán az említett megyék jobbágyai már elviselhetetlennek látták helyzetüket. Elkeseredésüket még inkább fokozta az országba betört kolerajárvány. A mozgalom kirobbanásának közvetlen okai a kolerajárvány során tett hibás és túlzott járványvédelmi intézkedések voltak. Az egészségügyi záróövezetek súlyos csapást jelentettek e vidéki zsellérségre, mert elzárták attól a lehetőségtől, hogy az Alföldre menjen és ott aratással keresse meg szűkös megélhetését a következő nyárig. Akik már lejutottak az Alföldre, nem tudtak visszatérni. A parasztság készletei kifogytak. Az árak hirtelen a magasba szöktek. Éhínség tört ki. A zárlat folyamán máshonnan nem hozhattak élelmet. A felkelést előidéző szikra az orvosi előírások erőszakos és hibás végrehajtása volt. A járványnak bizmutporral próbáltak véget vetni, de számos helyen a hozzá nem értő tisztviselők túlságosan nagy adagot adtak belőle a betegeknek, minek következtében mintegy 200 ezren mérgezésben meghaltak, csaknem kizárólag szegények. Ez a körülmény azt a hitet keltette a népben, hogy az urak megmérgezik őket, mert ki akarják irtani a parasztságot. Ilyen körülmények között robbant ki a mozgalom 1831. július 25-én Zemplén megyében, Szécske- resztúron. A végsőkig elkeseredett jobbágyság saját soraiból kikerült vezetők irányítása alatt küzdött sorsának megváltoztatásáért. Magát a mozgalmat azonban az ösztönös- ség jellemezte. Megölték az őket sanyargató uradalmi tiszttartót, a szolgabírót, a jegyzőt, a papot, a kasznárt, a patikust, a seborvost, a falusi bírát, az uradalmi ügyészt, a katonatiszteket, nem kímélve a földesurakat és családjukat sem. A nemesi kúriák lángja világította meg mindenütt a felkelők útját. Az uralkodó osztály és a vele szövetséges „ elnyomó hatalom nem maradt tétlen. Minden erejét a mozgalom elfojtására összpontosította. A Zemplén megye alsó részén kitört felkelést augusztus 5-én a terebesi (Trebišov) sortűz fojtotta vérbe. 10 halott, 5 halálos sebesült marad a helyszínen, nyolcán fogságba estek. így fojtották el a többi helyen fellángolt küzdelmeket is. A jobbágymozgalom leverése nyomában borzalmas megtorlás járt. 119. résztvevőt felakasztottak, sokakat több évi, sőt életfogytiglani börtönre ítéltek. Ezenkívül mintegy négyezerre tehető azoknak a parasztoknak a száma, akiket a felkelésben vitt kevésbé jelentős szerepük miatt botozásra és korbácsolásra ítéltek. A jobbágyság döntő többsége a mozgalom útján akari megszabadulni a robottól, dézsmától és egyéb úrbéri kötelességeitől. Szabadon akarta birtokolni a művelés alatt álló telkeket, sót egyes helyeken fel akarta osztani a földesúri birtokokat is. A feudális földtulajdont polgári tulajdonná akarta változtatni, és meg akart semmisíteni mindennemű feudális köteléket. A mozgalom igazi tartalmát és forrását a földesurak is hamar fölismerték. A váci püspöki uradalom prefektusa például azt írja a nádornak, hogy a lakosság valójában a földesúri iga miatt lázadozik. „Ezen zendülések okát nem annyira a cholerális intézeteknek, de inkább méltó gyanúból, az uradalmi nyűg alól felmenteni való tüneke- désnek... tulajdonítani kellessen és a cholera csak egyéb vétkes törekedések és alattomos igyekezeteknek eszközölésében való vételére kedvező alkalmatosságnak tekinttettik". (Id.: Tilkovszky Lóránt: Paraszt- felkelések Magyarországon 1831-ben. Kézirat.) A jobbágyok nem győzhettek, mert elszigetelten, egyedül vívták harcukat. Nem volt a szó szoros értelmében vett vezetőjük sem. Kis hatósugarú, helyi felkelések egymáshoz kapcsolódó sorozata volt. Központjában leginkább szlovák jobbágyok éltek, a déli széleken azonban a falvaknak vegyes, szlovák-magyar lakosságuk volt. Az összefüggően szlovák lakta terület belsejében ukrán lakosságú falvak húzódtak meg. A Szepességben jelentős volt a német lakosság száma. Bihar megyében vegyes magyar-román lakosság élt. A különböző nemzetiségi elemek - közös osztályérdeküknek megfelelően - egymással összefogva harcoltak a feudalizmus ellen. A mozgalom, amely a Dózsa-féle parasztfelkelés óta a legnagyobb méretű volt, ha célját nem is érte el, nem volt eredménytelen. Választóvízként hatott a megindult nemesi reformmozgalomban, amely egyértelmű feudálisellenességével előremozdította e hanyatló világ letűnését. G. PERESZLÉNYI ETELKA Lombos Róbert mérnök a csörlödobos öntözőberendezések működését ellenőrzi (A szerző felvétele)
