Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-29 / 203. szám, péntek

ÚJ szú 3 86. Vl'll. 29. Eugen Turzo elvtárs beszédéből A szónok bevezetőben hangsú­lyozta: a szlovák nemzeti felkelés az eredményei által történelmi mérföldkővé - a nemzeti és de­mokratikus forradalom kezdetévé vált a felszabadult Cseszlovákiá- ban. Népünk nemzeti felszabadító harca, a szlovák nemzeti felkelés és a cseh nép májusi felkelése elválaszthatatlan a Szovjet Had­sereg történelmi jelentőségű győ­zelmétől. Ez a hadsereg a fasiz­mus leverésével a szabadságot hozta meg a leigázott népeknek. Indokoltan hangsúlyozzuk népünk antifasiszta és nemzeti felszaba­dító küzdelmének, - amely a szlo­vák nemzeti felkeléssel betetőzó- dött - valamint a Szovjetunió felszabadító küldetésének a dia­lektikus egységét. Sosem feledjük el, hogy a fasizmus elleni aktív harc, valamint a szovjet nép segít­sége nélkül sem a szlovák, sem a cseh nemzet nem dönthetne szabadon a saját sorsáról. A szlo­vák nemzeti és a csehszlovák legújabbkori politikai történelembe a szlovák nemzeti felkelés azzal írta be mindörökre a nevét, hogy felszámolta a klerofasiszta rezsi­met. A felszabadult területen kihir­dette az új Csehszlovákia megala­kítását, s valóban népi és demok­ratikus rendszert vezetett be. Mind­örökre felszámolta a köztársaság ellenségeinek politikai és gazda­sági pozícióit. Turzo elvtárs beszédének to­vábbi részében kiemelte: a szlo­vák nemzeti felkelés a csehek és szlovákok közötti új kapcsolatok kezdetét is jelentette. Az egyenlő­ség és egyenjogúság alapelveit írta harci zászlajára a testvéri cseh nemzethez fűződő kapcsola­tok építése során. Büszkén mondhatjuk, hogy a két fó erő közötti küzdelemben, amelyet a csehszlovák állam jö­vendőbeli orientációjáért folytat­tak, a szlovák nemzeti felkelés a mérleg nyelvét a bal oldalra billentette. Annak ellenére történt mindez, hogy a felkelés vezető i ■ * szerveiben ugyanúgy képviselve voltak a nem kommunista erők is. Csehszlovákia mint haladó és szo­cialista perspektívájú állam formálá­sának útja, a világ elsó szocialista országával folytatott együttmúkö­dés útja, a születőben lévő szocia­lista közösséghez vezető út ná­lunk kétségkívül Banská Bystricán keresztül vezetett. Ez a tény a szlovák nemzeti felkelés kulcs- fontosságú, tartós érvényű és leg­fontosabb belső, valamint nemzet­közi jelentőségű tanulsága. Eugen Turzo beszédének to­vábbi részében rámutatott: amikor a szlovák nemzeti felkelés törté­nelmi jelentőségét méltatjuk - mint olyan eseményét, amellyel új sza­kasz kezdődött népünk életében, s ez mély társadalmi átalakítások­hoz vezetett - emlékeztetnünk kell arra is, hogy a Szovjetunió felsza­badító küldetéséhez oly szerve­sen kötődő szlovák nemzeti felke­lés hagyatékát nemcsak megőriz­ni kell, hanem a szocialista társa­dalom építése során tovább is kell fejleszteni. Sem az imperializmus növekvő agresszivitása a hideg- háborús években, sem az elle­nünk irányuló, fokozódó ideológiai diverzió nem volt képes a forradal­márok azon nemzedékeinek tö­rekvéseit megfékezni, amelyek felépítették a szocializmus alapja­it, és hozzáláttak a fejlett szocialis­ta társadalom építéséhez. A forra­dalmi változások, amelyek a dicső szlovák nemzeti felkeléssel vették kezdetüket, megbízható iránytű­ként szolgáltak a társadalmi fejlő­dés további szakaszaiban. Jelenleg a szlovák nemzeti fel­kelés forradalmi hagyatékának tel­jesítése a CSKP XVII. kongresz- szusán megfogalmazott program következetes teljesítését is jelenti. Ez a program társadamunk gaz­dasági és szociális fejlődésének meggyorsítását célozza népgaz­daságunk sokoldalú intenzifikálá­sának útján, a tudományos-mű- szaki haladás és a KGST-tagor- szágokkal folytatott nemzetközi együttműködés alapján. Ez a program a nép életszínvonalá­nak további emelésére irányul. Szükséges ezért, hogy határozot­tan elhárítsunk a most megkezdett útról minden akadályt, amelyek lassítják haladásunkat. Tökélete­síteni kell a népgazdaság irányítá­si és tervezési rendszerét, s min­denütt szilárdítani a szocialista törvényességet, az állampolgári és a munkafegyelmet. Határozottab­ban fel kell lépni a társadalmi gyakorlatban a könnyelműség, a formalizmus és az opportunizmus minden megnyilvánulása ellen. A CSKP XVII. kongresszusának programja kifejezi dolgozó népünk legalapvetőbb érdekeit, mivel a forradalmi hagyományok szelle­mében fejleszti a békés élet és munka feltételeit. A szónok a továbbiakban arra mutatott rá, hogy a nyolcvanas évek kezdetétől az emberiség rendkívül bonyolult időszakot él át. Az USA vezető köreinek hibájából a világpolitikában rendkívüli mó­don kiéleződött a küzdelem a szo­cialista világközösség és az impe­rializmus reakciós erői között. A Szovjetunió ós a szocialista közösség országai békeprogram­jának legfőbb célja az atomka­tasztrófa veszélyének elhárítása. A szocialista országok hatalmas erőfeszítéseket tesznek e problé­ma megoldása érdekében. A má­sik oldalon viszont az Egyesült Államok vezető körei nem hajlan­dók magukévá tenni azokat a ja­vaslatokat, amelyek megmente­nék az emberiséget ettől a fenye­getéstől. így van ez azt követően is, hogy a Szovjetunió meghosz- szabbította az atomrobbantásokra elrendelt egyoldalú moratóriumot. Beszédének végén Turzo elvtárs hangsúlyozta: szocialista hazánk biztonságát megbízhatóan szava­tolja a Szovjetunióval való együtt­működésünk és barátságunk, a hozzá fűződő szövetségesi kö­telék, amivel szintén az sznf forra­dalmi hagyatékát teljesítjük. Vladimír Vedra elvtárs beszédéből A Szövetségi Gyűlés alelnöke bevezetőben rámutatott, hogy a szlovák nemzeti felkeléssel megkezdődött a nemzeti felszaba­dító harcunk zárószakasza, amely a cseh nép májusi felkelésével és Csehszlovákia felszabadításával tetőzött 1945 májusában, a szov­jet hadsereg prágai hadművele­tével. Nemzeteink, amelyek Cseh­szlovákia feldarabolása után a fa­siszta iga alatt szenvedtek, soha­sem törődtek bele a náci uralom­ba. A kommunisták és más haza­fiak hat éven keresztül nehéz és áldozatos küzdelmet vívtak a fa­siszta megszállók ellen, a nemzeti szabadságért, a csehszlovák álla­miság visszaállításáért. A kommu­nista párt volt az antifasiszta harc döntő ereje. A kommunisták prog­ramja és politikája, az ellenállási mozgalomban tanúsított hősies­ségük és áldozatkészségük révén állandóan nőtt a kommunista párt tekintélye, úgyhogy a párt a nem­zeti felszabadító küzdelem elis­mert vezető politikai erejévé vált. Szlovákiában a kommunisták az illegalitás nehéz körülményei kö­zött szervezték szabotázsakciói­kat, 1942-tól pedig a partizánala­kulatokat, s megkezdték a forra­dalmi nemzeti bizottságok szerve­zését, a fegyveres felkelés előké­szítését. 1943-ig többezer kom­munista, valamint Szlovákia Kom­munista Pártjának négy illegális vezetősége vált a fasizmus áldo­zatává. Az ötödik illegális vezető­séget 1943 nyarán hozták létre, tagja volt Karol šmidke, Gustáv Husák és Laco Novomeský. Ez a szovjet-német fronton történtek­kel összhangban a fegyveres fel­kelés előkészítésére összpontosí­totta a figyelmet. A CSKP moszk­vai vezetőségének - melynek élén Klement Gottwald elvtárs állt - irányvonalából indult ki, alkotó módon fejlesztette azt, és valósí­totta meg a Szlovákiai feltételek között. A szónok a továbbiakban fog­lalkozott az 1944. augusztus 29- én megkezdődött felkelés esemé­nyeivel. Kiemelte, hogy Szlovákia területének egyharmadán minden hatalmat a Szlovák Nemzeti Ta­nács vett át. Ekkor fektették le az új politikai rendszer alapjait, mely­nek magvát a forradalmi nemzeti bizottságok képezték, megkezdő­dött a politikai, a szociális és gazdasági változások folyamata, s ezek jelentették az egész ország felszabadulása utáni forradalmi változások kezdetét. A felkelés óta eltelt 42 év alatt társadalmunk alapjaiban megvál­tozott - hangsúlyozta Vladimír Vedra. A felszabadulást és az 1948. évi februári győzelmet köve­tően olyan forradalmi átalakulások mentek végbe, amelyekre joggal büszkék a háború utáni nemzedé­kek. A CSKP irányításával olyan eszméket valósítottunk és valósí­tunk meg, amelyekért nemzeteink legjobb fiai küzdöttek a fasizmus elleni harcban. A társadalmi- és gazdasági eredmények értékelése után a szónok napjaink tennivalóiról is beszélt. Hangsúlyozta, hogy a szlovák nemzeti felkelés halhatat­lan örökségét most a CSKP XVII. kongresszusán kitúzött feladatok teljesítésével valósítjuk meg és fejlesztjük tovább. Ezzel kapcso­latban kiemelte a gazdasági fej­lesztés gyorsításának szükséges­ségét: jelentős mértékben növelni kell a hatékonyságot és a teljesít­ményeket, s szélesebb körben alkalmazni a gyakorlatban a tudo­mányos-műszaki fejlődés ered­ményeit. Rámutatott: legjobb vál­lalataink és üzemeink tapasztala­tai igazolják, hogy képesek va­gyunk többet elvégezni, mint ed­dig. Ez azonban megköveteli, hogy tökéletesebben szervezzük meg a termelési folyamatot, javíta­ni kell a szállítói-megrendelői kap­csolatokat, minden vállalatnál job­ban ki kell használni a gépparkot és a munkaerőt, szüntelenül töké­letesíteni a termékek minőségét és csökkenteni az anyag- és energiaigényességet. A jelenlegi követelmények teljesítése érdeké­ben szélesebb körben kell mozgó­sítani a munkásokat és a többi dolgozót, bevonni őket a konkrét problémák és feladatok megoldá­sába. Rendkívül fontos számunkra a sokoldalú együttmúködés a szo­cialista közösség országaival, hi­szen feladataink hasonlóak. Rendkívül értékesek és ösztönző- ek számunkra a Szovjetunió Kom­munista Párja XXVII. kongresszu­sának határozatai, s a megvalósí­tásukért a szovjet társadalomban kibontakozott küzdelem tapaszta­latai. Az elmúlt évek meggyőzően bizonyították, hogy feladataink tel­jesítése szempontjából nagy je­lentőségű az átgondolt és koncep­ciózus együttműködés a többi KGST-országgal, különösen a Szovjetunióval. A nemzetközi helyzettel foglal­kozva Vladimír Vedra hangsúlyoz­ta, hogy az az imperializmus, mindenekelőtt az amerikai impe­rializmus hibájából továbbra is bonyolult és veszélyes. Az USA folytatja agresszív, militarista poli­tikáját, a lázas fegyverkezést, az új nukleáris fegyverek kifejleszté­sét és a közepes hatótávolságú rakéták telepítését Nyugat-Euró­pában. Egyre intenzívebben ké­szül arra, hogy a világűrt katonai célokra használja fel. Nem kétsé­ges: az amerikai kormány fokozza azokat a törekvéseket, melyeknek célja a katonai-stratégiai egyen­súly felborítása, az erőfölény, s ezáltal a világuralom megszer­zése. A Szovjetunió, hazánk és a szocialista közösség többi or­szága is elsőrendű feladatának tekinti a béke megvédését, a lázas fegyverkezés megállítását, a konkrét leszerelési intézkedések irányába történő fordulatot. Ezt a célt szolgálják a Szovjétunió és a Varsói Szerződés más országai által előterjesztett békekezdemé­nyezések. Ez a szándék vezérelte a szovjet vezetést akkor, amikor bejelentette, hogy 1987. január elsejéig meghosszabbítja * az atomrobbantásokra elrendelt egyoldalú moratóriumot. Befeje­zésül hangsúlyozta: a kiélezett nemzetközi helyzet ellenére reális optimizmussal és azzal a remény­nyel tekintünk a jövőbe, hogy sikerül megvédeni a békét a jelen és a jövő nemzedékek számára. „Senki sem fázott meg...“ Moszkvai barátaim kísértek el a rendelőintézetig, s amikor én is meggyőződtem róla, hogy itt rendel Klimakov dok­tor, magamra hagytak. Türel­mesen üldögéltem az ajtó előtt, egy óra is eltelt, amíg az utolsó páciens is távozott. A nővér végül engem szólított. Belépek, rögtön igyekszem megmagyarázni a félreértést, nem kivizsgálásra jöttem, ha­nem beszélgetni. Klimakov doktor csak elmosolyodik, s amikor megbizonyosodik ar­ról, hogy az ajtó elótt már tényleg nincs senki, a fehér székre mutat.-Az ilyen ritka látogatókra mindig van időm, ha van időm. Vagyis ha nem rendelek. Tud­ja, a betegeké az előny. Nos, kérdezzen! Évekig dolgoztam a Banská Bystrica-i Szlovák Nemzei Fel­kelés Múzeumban, s részben ismerem annak a partizánbri­gádnak a történetét, amelynek tagjaként Pjotr Konsztantyino- vics Klimakov Szlovákia terüle­tén is harcolt. Egy valamit sosem tudtam megérteni. Az orvos, ugye, gyógyít, megmen­ti a partizánok életét, ha tudja, de a harcokban sosem vesz részt? Ismét elmosolyodik, s mint­ha kihúzná magát, bal kezével hajába túr, s finom kezeit az asztalra helyezi.- Parancsnokunk, Jegorov kapitán nem ismerte a kompro­misszumokat. Percekig ma­gyarázta, hogy tűzszerésze, sőt, nagyon ügyes tűzszerésze több is van. De orvosa csak egy. Végül, amikor látta csaló­dott arcomat, mégis hagyta magát rábeszélni és megen­gedte, hogy részt vegyek egy akcióban. Azt meséli, milyen érzések kerítették hatalmába. Remény­kedett, hogy végül, több hóna­pos partizánharcok után maga is megízlelheti az eredménye­sen végrehajtott akció feletti örömteli érzést.- Amikor már vagy tíz kilomé­tert meneteltünk, a hátamon cipelt 20 kilogrammnyi robbanóanyag súlya jóval nehe­zebb lett. így a növekvő fá­radtsággal lelke­sedésem gyen­gült. Képzelje el ehhez, hogy amikor elértük a vasúti síneket, felderítő egysé­günk a fasiszták­ba ütközött. Igencsak meg­ijedhettek, mert olyan biztonsági intézkedéseket hoztak, hogy vissza kellett hú­zódnunk a he­gyekbe. De ami­be mi egyszer belefogtunk... Szóval, negy­vennyolc órát kellett várnunk arra a pillanatra, amikor észre­vétlenül megközelíthettük a vasúti síneket. Szörnyű hi­deg volt, csontig fagytunk. Meggémberedett ujjainkkal ás­tuk ki a gödröt a sínek alatt, amelyben a robbanóanyagot elhelyeztük. Az általunk várt katonai szállítmány valóban meg is érkezett... így kezdtem és így is végeztem, mint a bri­gád tűzszerésze. Órákig beszélgettünk Jego­rov partizánbrigádjának életé­ről és harcairól, s természete­sen az egészségügyiek mun­kájáról. Emberekről, akikkel Klimakov doktor mindmáig le­velez.- Brigádunk egységei a szlovákiai hegyekben a vé­delmi vonal legnehezebb sza­kaszain harcoltak. A véres összecsapásokban közülünk sokan megsebesültek. A köny- nyü eseteket a partizánkórhá­zakban ápoltuk, a súlyos sebe­sülteket a Tri duby repülőtérre vittük, ahonnan repülőgépen szállíttották őket a Szovjet­unióba. , Klimakov kapitányi rangban rengeteg szervezőmunkát végzett. Sikerült minden alaku­lathoz szlovák katona-, vagy civil orvosokat és egészség- ügyi nővéreket szereznie. A szlovákok az oroszokkal sok tábori partizánkórházban dol­goztak együtt. Időközben megtudom, hogy beszélgetőpartnerem har­minchét évesen a szovjet had­sereg ezredeseként szerelt le. Most ugyan nyugdíjas, de az orvosi műszereket naponta a kezébe veszi. Felesége és két gyermeke ugyanezt a hiva­tást választotta. Mindnyájan Moszkvában élnek. Engem azonban még érde­kelne a szlovák nemzeti felke­lés idején szerzett legemléke­zetesebb élménye.- Zászlóaljunk parancsno­ka, egy bizonyos Boginszkij súlyos sebesülést szenvedett, egy lövedék a medencecsont­ját repesztette szét. A hegyek­be történő visszavonulás ne­héz feltételei között műtöttem meg. Túlélte. Néhány óra múl­va táborunkat a fasiszták tá­madták meg. A völgybe nem mehettünk, ott fasiszták voltak. Partizánjaink hordágyat készí­tettek és 16 férfi elindult a he­gyekbe, egészen az Alacsony- Tátra hegycsúcsaira. Az út hat órán át tartott. Végül eljutot­tunk a Prašivára, kiástunk egy kisebb bunkert, s a sebesültet ponyvába tekertük... Egy hó­napig naponta látogattam meg, hogy átkötözzem sebeit. Ször­nyű fájdalmai voltak, és a gyógyszer nagy hiánycikk volt. Boginszkij mégis kibírta, igazi férfi volt. Pjotr Konsztantyinovics Klimakov (A szerző felvétele) Az ápoló orvos ügyességé­ről és tudásáról szerényen hallgat, inkább huncutsággal a szemében arról beszól, hogy akkor, 1944 telén a nagy hidegben senki sem fázott meg... Kint lassan besötétedik, kö­zeledik a pillanat, amikor be­zárják az egész rendelőintéze­tet. Sokatmondó pillantást vet az órájára, s én tudom, hogy búcsúznunk kell. Azután még sokáig hallom búcsúszavait:- Mi, partizánok szívünk egy darabját hagytuk maguknál, Szlovákiában. Ezért lérünk oda vissza oly gyakran, s ezért érdekel bennünket egykori harcostársaink sorsa, a mai nemzedékek élete. LADISLAV TAKÁČ

Next

/
Oldalképek
Tartalom