Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)
1986-08-29 / 203. szám, péntek
ÚJ szú 3 86. Vl'll. 29. Eugen Turzo elvtárs beszédéből A szónok bevezetőben hangsúlyozta: a szlovák nemzeti felkelés az eredményei által történelmi mérföldkővé - a nemzeti és demokratikus forradalom kezdetévé vált a felszabadult Cseszlovákiá- ban. Népünk nemzeti felszabadító harca, a szlovák nemzeti felkelés és a cseh nép májusi felkelése elválaszthatatlan a Szovjet Hadsereg történelmi jelentőségű győzelmétől. Ez a hadsereg a fasizmus leverésével a szabadságot hozta meg a leigázott népeknek. Indokoltan hangsúlyozzuk népünk antifasiszta és nemzeti felszabadító küzdelmének, - amely a szlovák nemzeti felkeléssel betetőzó- dött - valamint a Szovjetunió felszabadító küldetésének a dialektikus egységét. Sosem feledjük el, hogy a fasizmus elleni aktív harc, valamint a szovjet nép segítsége nélkül sem a szlovák, sem a cseh nemzet nem dönthetne szabadon a saját sorsáról. A szlovák nemzeti és a csehszlovák legújabbkori politikai történelembe a szlovák nemzeti felkelés azzal írta be mindörökre a nevét, hogy felszámolta a klerofasiszta rezsimet. A felszabadult területen kihirdette az új Csehszlovákia megalakítását, s valóban népi és demokratikus rendszert vezetett be. Mindörökre felszámolta a köztársaság ellenségeinek politikai és gazdasági pozícióit. Turzo elvtárs beszédének további részében kiemelte: a szlovák nemzeti felkelés a csehek és szlovákok közötti új kapcsolatok kezdetét is jelentette. Az egyenlőség és egyenjogúság alapelveit írta harci zászlajára a testvéri cseh nemzethez fűződő kapcsolatok építése során. Büszkén mondhatjuk, hogy a két fó erő közötti küzdelemben, amelyet a csehszlovák állam jövendőbeli orientációjáért folytattak, a szlovák nemzeti felkelés a mérleg nyelvét a bal oldalra billentette. Annak ellenére történt mindez, hogy a felkelés vezető i ■ * szerveiben ugyanúgy képviselve voltak a nem kommunista erők is. Csehszlovákia mint haladó és szocialista perspektívájú állam formálásának útja, a világ elsó szocialista országával folytatott együttmúködés útja, a születőben lévő szocialista közösséghez vezető út nálunk kétségkívül Banská Bystricán keresztül vezetett. Ez a tény a szlovák nemzeti felkelés kulcs- fontosságú, tartós érvényű és legfontosabb belső, valamint nemzetközi jelentőségű tanulsága. Eugen Turzo beszédének további részében rámutatott: amikor a szlovák nemzeti felkelés történelmi jelentőségét méltatjuk - mint olyan eseményét, amellyel új szakasz kezdődött népünk életében, s ez mély társadalmi átalakításokhoz vezetett - emlékeztetnünk kell arra is, hogy a Szovjetunió felszabadító küldetéséhez oly szervesen kötődő szlovák nemzeti felkelés hagyatékát nemcsak megőrizni kell, hanem a szocialista társadalom építése során tovább is kell fejleszteni. Sem az imperializmus növekvő agresszivitása a hideg- háborús években, sem az ellenünk irányuló, fokozódó ideológiai diverzió nem volt képes a forradalmárok azon nemzedékeinek törekvéseit megfékezni, amelyek felépítették a szocializmus alapjait, és hozzáláttak a fejlett szocialista társadalom építéséhez. A forradalmi változások, amelyek a dicső szlovák nemzeti felkeléssel vették kezdetüket, megbízható iránytűként szolgáltak a társadalmi fejlődés további szakaszaiban. Jelenleg a szlovák nemzeti felkelés forradalmi hagyatékának teljesítése a CSKP XVII. kongresz- szusán megfogalmazott program következetes teljesítését is jelenti. Ez a program társadamunk gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítását célozza népgazdaságunk sokoldalú intenzifikálásának útján, a tudományos-mű- szaki haladás és a KGST-tagor- szágokkal folytatott nemzetközi együttműködés alapján. Ez a program a nép életszínvonalának további emelésére irányul. Szükséges ezért, hogy határozottan elhárítsunk a most megkezdett útról minden akadályt, amelyek lassítják haladásunkat. Tökéletesíteni kell a népgazdaság irányítási és tervezési rendszerét, s mindenütt szilárdítani a szocialista törvényességet, az állampolgári és a munkafegyelmet. Határozottabban fel kell lépni a társadalmi gyakorlatban a könnyelműség, a formalizmus és az opportunizmus minden megnyilvánulása ellen. A CSKP XVII. kongresszusának programja kifejezi dolgozó népünk legalapvetőbb érdekeit, mivel a forradalmi hagyományok szellemében fejleszti a békés élet és munka feltételeit. A szónok a továbbiakban arra mutatott rá, hogy a nyolcvanas évek kezdetétől az emberiség rendkívül bonyolult időszakot él át. Az USA vezető köreinek hibájából a világpolitikában rendkívüli módon kiéleződött a küzdelem a szocialista világközösség és az imperializmus reakciós erői között. A Szovjetunió ós a szocialista közösség országai békeprogramjának legfőbb célja az atomkatasztrófa veszélyének elhárítása. A szocialista országok hatalmas erőfeszítéseket tesznek e probléma megoldása érdekében. A másik oldalon viszont az Egyesült Államok vezető körei nem hajlandók magukévá tenni azokat a javaslatokat, amelyek megmentenék az emberiséget ettől a fenyegetéstől. így van ez azt követően is, hogy a Szovjetunió meghosz- szabbította az atomrobbantásokra elrendelt egyoldalú moratóriumot. Beszédének végén Turzo elvtárs hangsúlyozta: szocialista hazánk biztonságát megbízhatóan szavatolja a Szovjetunióval való együttműködésünk és barátságunk, a hozzá fűződő szövetségesi kötelék, amivel szintén az sznf forradalmi hagyatékát teljesítjük. Vladimír Vedra elvtárs beszédéből A Szövetségi Gyűlés alelnöke bevezetőben rámutatott, hogy a szlovák nemzeti felkeléssel megkezdődött a nemzeti felszabadító harcunk zárószakasza, amely a cseh nép májusi felkelésével és Csehszlovákia felszabadításával tetőzött 1945 májusában, a szovjet hadsereg prágai hadműveletével. Nemzeteink, amelyek Csehszlovákia feldarabolása után a fasiszta iga alatt szenvedtek, sohasem törődtek bele a náci uralomba. A kommunisták és más hazafiak hat éven keresztül nehéz és áldozatos küzdelmet vívtak a fasiszta megszállók ellen, a nemzeti szabadságért, a csehszlovák államiság visszaállításáért. A kommunista párt volt az antifasiszta harc döntő ereje. A kommunisták programja és politikája, az ellenállási mozgalomban tanúsított hősiességük és áldozatkészségük révén állandóan nőtt a kommunista párt tekintélye, úgyhogy a párt a nemzeti felszabadító küzdelem elismert vezető politikai erejévé vált. Szlovákiában a kommunisták az illegalitás nehéz körülményei között szervezték szabotázsakcióikat, 1942-tól pedig a partizánalakulatokat, s megkezdték a forradalmi nemzeti bizottságok szervezését, a fegyveres felkelés előkészítését. 1943-ig többezer kommunista, valamint Szlovákia Kommunista Pártjának négy illegális vezetősége vált a fasizmus áldozatává. Az ötödik illegális vezetőséget 1943 nyarán hozták létre, tagja volt Karol šmidke, Gustáv Husák és Laco Novomeský. Ez a szovjet-német fronton történtekkel összhangban a fegyveres felkelés előkészítésére összpontosította a figyelmet. A CSKP moszkvai vezetőségének - melynek élén Klement Gottwald elvtárs állt - irányvonalából indult ki, alkotó módon fejlesztette azt, és valósította meg a Szlovákiai feltételek között. A szónok a továbbiakban foglalkozott az 1944. augusztus 29- én megkezdődött felkelés eseményeivel. Kiemelte, hogy Szlovákia területének egyharmadán minden hatalmat a Szlovák Nemzeti Tanács vett át. Ekkor fektették le az új politikai rendszer alapjait, melynek magvát a forradalmi nemzeti bizottságok képezték, megkezdődött a politikai, a szociális és gazdasági változások folyamata, s ezek jelentették az egész ország felszabadulása utáni forradalmi változások kezdetét. A felkelés óta eltelt 42 év alatt társadalmunk alapjaiban megváltozott - hangsúlyozta Vladimír Vedra. A felszabadulást és az 1948. évi februári győzelmet követően olyan forradalmi átalakulások mentek végbe, amelyekre joggal büszkék a háború utáni nemzedékek. A CSKP irányításával olyan eszméket valósítottunk és valósítunk meg, amelyekért nemzeteink legjobb fiai küzdöttek a fasizmus elleni harcban. A társadalmi- és gazdasági eredmények értékelése után a szónok napjaink tennivalóiról is beszélt. Hangsúlyozta, hogy a szlovák nemzeti felkelés halhatatlan örökségét most a CSKP XVII. kongresszusán kitúzött feladatok teljesítésével valósítjuk meg és fejlesztjük tovább. Ezzel kapcsolatban kiemelte a gazdasági fejlesztés gyorsításának szükségességét: jelentős mértékben növelni kell a hatékonyságot és a teljesítményeket, s szélesebb körben alkalmazni a gyakorlatban a tudományos-műszaki fejlődés eredményeit. Rámutatott: legjobb vállalataink és üzemeink tapasztalatai igazolják, hogy képesek vagyunk többet elvégezni, mint eddig. Ez azonban megköveteli, hogy tökéletesebben szervezzük meg a termelési folyamatot, javítani kell a szállítói-megrendelői kapcsolatokat, minden vállalatnál jobban ki kell használni a gépparkot és a munkaerőt, szüntelenül tökéletesíteni a termékek minőségét és csökkenteni az anyag- és energiaigényességet. A jelenlegi követelmények teljesítése érdekében szélesebb körben kell mozgósítani a munkásokat és a többi dolgozót, bevonni őket a konkrét problémák és feladatok megoldásába. Rendkívül fontos számunkra a sokoldalú együttmúködés a szocialista közösség országaival, hiszen feladataink hasonlóak. Rendkívül értékesek és ösztönző- ek számunkra a Szovjetunió Kommunista Párja XXVII. kongresszusának határozatai, s a megvalósításukért a szovjet társadalomban kibontakozott küzdelem tapasztalatai. Az elmúlt évek meggyőzően bizonyították, hogy feladataink teljesítése szempontjából nagy jelentőségű az átgondolt és koncepciózus együttműködés a többi KGST-országgal, különösen a Szovjetunióval. A nemzetközi helyzettel foglalkozva Vladimír Vedra hangsúlyozta, hogy az az imperializmus, mindenekelőtt az amerikai imperializmus hibájából továbbra is bonyolult és veszélyes. Az USA folytatja agresszív, militarista politikáját, a lázas fegyverkezést, az új nukleáris fegyverek kifejlesztését és a közepes hatótávolságú rakéták telepítését Nyugat-Európában. Egyre intenzívebben készül arra, hogy a világűrt katonai célokra használja fel. Nem kétséges: az amerikai kormány fokozza azokat a törekvéseket, melyeknek célja a katonai-stratégiai egyensúly felborítása, az erőfölény, s ezáltal a világuralom megszerzése. A Szovjetunió, hazánk és a szocialista közösség többi országa is elsőrendű feladatának tekinti a béke megvédését, a lázas fegyverkezés megállítását, a konkrét leszerelési intézkedések irányába történő fordulatot. Ezt a célt szolgálják a Szovjétunió és a Varsói Szerződés más országai által előterjesztett békekezdeményezések. Ez a szándék vezérelte a szovjet vezetést akkor, amikor bejelentette, hogy 1987. január elsejéig meghosszabbítja * az atomrobbantásokra elrendelt egyoldalú moratóriumot. Befejezésül hangsúlyozta: a kiélezett nemzetközi helyzet ellenére reális optimizmussal és azzal a reménynyel tekintünk a jövőbe, hogy sikerül megvédeni a békét a jelen és a jövő nemzedékek számára. „Senki sem fázott meg...“ Moszkvai barátaim kísértek el a rendelőintézetig, s amikor én is meggyőződtem róla, hogy itt rendel Klimakov doktor, magamra hagytak. Türelmesen üldögéltem az ajtó előtt, egy óra is eltelt, amíg az utolsó páciens is távozott. A nővér végül engem szólított. Belépek, rögtön igyekszem megmagyarázni a félreértést, nem kivizsgálásra jöttem, hanem beszélgetni. Klimakov doktor csak elmosolyodik, s amikor megbizonyosodik arról, hogy az ajtó elótt már tényleg nincs senki, a fehér székre mutat.-Az ilyen ritka látogatókra mindig van időm, ha van időm. Vagyis ha nem rendelek. Tudja, a betegeké az előny. Nos, kérdezzen! Évekig dolgoztam a Banská Bystrica-i Szlovák Nemzei Felkelés Múzeumban, s részben ismerem annak a partizánbrigádnak a történetét, amelynek tagjaként Pjotr Konsztantyino- vics Klimakov Szlovákia területén is harcolt. Egy valamit sosem tudtam megérteni. Az orvos, ugye, gyógyít, megmenti a partizánok életét, ha tudja, de a harcokban sosem vesz részt? Ismét elmosolyodik, s mintha kihúzná magát, bal kezével hajába túr, s finom kezeit az asztalra helyezi.- Parancsnokunk, Jegorov kapitán nem ismerte a kompromisszumokat. Percekig magyarázta, hogy tűzszerésze, sőt, nagyon ügyes tűzszerésze több is van. De orvosa csak egy. Végül, amikor látta csalódott arcomat, mégis hagyta magát rábeszélni és megengedte, hogy részt vegyek egy akcióban. Azt meséli, milyen érzések kerítették hatalmába. Reménykedett, hogy végül, több hónapos partizánharcok után maga is megízlelheti az eredményesen végrehajtott akció feletti örömteli érzést.- Amikor már vagy tíz kilométert meneteltünk, a hátamon cipelt 20 kilogrammnyi robbanóanyag súlya jóval nehezebb lett. így a növekvő fáradtsággal lelkesedésem gyengült. Képzelje el ehhez, hogy amikor elértük a vasúti síneket, felderítő egységünk a fasisztákba ütközött. Igencsak megijedhettek, mert olyan biztonsági intézkedéseket hoztak, hogy vissza kellett húzódnunk a hegyekbe. De amibe mi egyszer belefogtunk... Szóval, negyvennyolc órát kellett várnunk arra a pillanatra, amikor észrevétlenül megközelíthettük a vasúti síneket. Szörnyű hideg volt, csontig fagytunk. Meggémberedett ujjainkkal ástuk ki a gödröt a sínek alatt, amelyben a robbanóanyagot elhelyeztük. Az általunk várt katonai szállítmány valóban meg is érkezett... így kezdtem és így is végeztem, mint a brigád tűzszerésze. Órákig beszélgettünk Jegorov partizánbrigádjának életéről és harcairól, s természetesen az egészségügyiek munkájáról. Emberekről, akikkel Klimakov doktor mindmáig levelez.- Brigádunk egységei a szlovákiai hegyekben a védelmi vonal legnehezebb szakaszain harcoltak. A véres összecsapásokban közülünk sokan megsebesültek. A köny- nyü eseteket a partizánkórházakban ápoltuk, a súlyos sebesülteket a Tri duby repülőtérre vittük, ahonnan repülőgépen szállíttották őket a Szovjetunióba. , Klimakov kapitányi rangban rengeteg szervezőmunkát végzett. Sikerült minden alakulathoz szlovák katona-, vagy civil orvosokat és egészség- ügyi nővéreket szereznie. A szlovákok az oroszokkal sok tábori partizánkórházban dolgoztak együtt. Időközben megtudom, hogy beszélgetőpartnerem harminchét évesen a szovjet hadsereg ezredeseként szerelt le. Most ugyan nyugdíjas, de az orvosi műszereket naponta a kezébe veszi. Felesége és két gyermeke ugyanezt a hivatást választotta. Mindnyájan Moszkvában élnek. Engem azonban még érdekelne a szlovák nemzeti felkelés idején szerzett legemlékezetesebb élménye.- Zászlóaljunk parancsnoka, egy bizonyos Boginszkij súlyos sebesülést szenvedett, egy lövedék a medencecsontját repesztette szét. A hegyekbe történő visszavonulás nehéz feltételei között műtöttem meg. Túlélte. Néhány óra múlva táborunkat a fasiszták támadták meg. A völgybe nem mehettünk, ott fasiszták voltak. Partizánjaink hordágyat készítettek és 16 férfi elindult a hegyekbe, egészen az Alacsony- Tátra hegycsúcsaira. Az út hat órán át tartott. Végül eljutottunk a Prašivára, kiástunk egy kisebb bunkert, s a sebesültet ponyvába tekertük... Egy hónapig naponta látogattam meg, hogy átkötözzem sebeit. Szörnyű fájdalmai voltak, és a gyógyszer nagy hiánycikk volt. Boginszkij mégis kibírta, igazi férfi volt. Pjotr Konsztantyinovics Klimakov (A szerző felvétele) Az ápoló orvos ügyességéről és tudásáról szerényen hallgat, inkább huncutsággal a szemében arról beszól, hogy akkor, 1944 telén a nagy hidegben senki sem fázott meg... Kint lassan besötétedik, közeledik a pillanat, amikor bezárják az egész rendelőintézetet. Sokatmondó pillantást vet az órájára, s én tudom, hogy búcsúznunk kell. Azután még sokáig hallom búcsúszavait:- Mi, partizánok szívünk egy darabját hagytuk maguknál, Szlovákiában. Ezért lérünk oda vissza oly gyakran, s ezért érdekel bennünket egykori harcostársaink sorsa, a mai nemzedékek élete. LADISLAV TAKÁČ
