Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám, hétfő

ÚJ szú 5 986. VIII. 25^ Tizenkét éve kezdődött A hídvégi lányok és asszonyok csapata (A szerző felvétele) Nők a sportpályán A DAC sportegyesületét gyak­ran éri a vád, hogy csak a labdarú­gást ajnározza, s tulajdonképpen csak ennek köszönhető, hogy csapata bámulatosan gyorsan fel­került a legfelsőbb osztályba. Aki ezt állítja, az vagy nem ismeri a tényeket vagy nem akar tudo­mást szerezni az egyesületnek a többi sportágban elért sikereiről. Arról, hogy a birkózók és az asztaliteniszezők már hosszú évek óta Szlovákia élvonalába tartoznak, egy ideje a röplabdázók is ott szerepelnek, tegnap pedig a DAC ifjúsági kézilabda csapata is bemutatkozott az első ligában. A kézilabda térhódítása tulaj­donképpen mindössze tizenkét évvel ezelőtt kezdődött el. Akkor, amikor Póthe Lajos, a csapat jelenlegi és mindenkori edzője, a Járási Építési Vállalat szaktanin­tézetébe került, és iskolacsapatot toborzott. Rövidesen felkérték a DAC vezetőségéből, szívesen vennék, ha a sportegyesületben foglalkozna a kézilabdázó fiúkkal. Vállalta, és a többiről, arról, hogy jutottak el idáig, a legfelsőbb osztályig, hadd számoljon be ma­ga a lelkes sportember: ,, 1974-ben a kerületi bajnokság második osztályában kezdtünk, de egy éven belül feljutottunk az első osztályba. Pár évi puhatolózás, tapasztalatgyűjtés és alkalmazko­dás után 1981-től minden évben a feljutásért küzdöttünk. 1983-ban bajnokságot is nyertünk, de az átszervezés miatt nem jutottunk feljebb. Tavaly minimális ponthát­ránnyal másodikok lettünk, idén azonban pontveszteség nélkül, szuverén módon végre megnyer­tük a kerületi bajnokságot. Persze a balsors még most sem kerülte el a csapatot, mert újabb átszerve­zés miatt még osztályozókat is kellett játszani. Ugyanis éppen most szüntették meg a kétcsopor­tos Szlovák Nemzeti Ligát és A női sakkozás rangja és tekin­télye az elmúlt években jelentősen megnőtt, hiszen a legjobb nói sakkozók a versenyek egész so­rán méltó ellenfelei a férfi nagy­mestereknek. Ennek ellenére az érdeklődés fókuszában álló Kasz- parov-Karpov világbajnoki viadal némileg árnyékba szorítja a szep­tember 1-jén kezdődő, ugyancsak világelsőségért a cím védője, Maja Csiburdanidze és kihívója, Jelena Ahmilovszkaja között. Akárcsak Kaszparovék, a nők is két helyen játsszák páros mérkő­zésüket: az első nyolc játszmát Szófiában, a másik nyolcat hazá­jukban, Borzsomi fürdőhelyen. Ebből a 16 játszmából a kihívónak nyolc és fél pontot kell szereznie a cím elhódításához, a világbaj­noknak nyolc pontot a trón megvé­déséhez. A grúziai Kutaisziban született Csiburdanidze már nyolcadik éve világbajnok. Alig 17 éves, amikor 1978-ban Picundában 8,5:6,5 arányban legyőzte azt a Nona Gaprindasvilit, aki tizenhat év után volt kénytelen átengedni fiatal ellenfelének a női sakkozás leg­rangosabb címét. Három évvel később Tbilisziben a remek formában versenyző Na­na Alekszandrija a kihívó. Maja csak üggyel-bajjal őrzi meg a ko­ronát: mindketten 4-4 játszmát helyette létrehozták az I. ligát egy- egy csoporttal Csehországban és Szlovákiában, egyenként tizenkét résztvevővel. A bratislavai cso­portelsővel, Stupavával és a ko­rábbi SZNL hatodik helyezettjével, a Drótovňa Hlohovec csapatával játszottunk osztályozót. Az előbbi­vel nehezebben, a Hlohoveccel könnyebben boldogultunk, és si­került feljutnunk az elsó ligába. Mindössze tizenkét éves hagyo­mánnyal ez nem is olyan kis dolog.“ Valóban nem, és tömören eny- nyiből áll a DAC sportegyesület Pőthe Lajos edző egy szakosztályának és újabb sikerének története. A gondok azonban még csak most kezdőd­nek. Legalábbis erre vallanak az edző szavai:- Dunaszerdahely sportélete azért még mindig elég futballcent- rikus. A labdarúgás körül forog a világ, a kézilabdázókkal vagy más sportágbeliekkel keveset tö­rődnek. Mi például a Gorkij utcai alapiskola aszfaltos pályáját, télen a felkészülésre a tornatermét és az öltözőit használjuk. Minden nyernek, a többi találkozó döntet­lennel végződik, s a 8:8-as vége­redmény a címvédő javára szól. A következő ciklusban, 1984-ben Volgográdban Irina Levityinával mérkőzik Csiburdanidze és a ko­rona ezúttal sem cserél gazdát: Maja kezdeti bizonytalankodás után 8,5:5,5 arányban nyerte a mérkőzést. Jelena Ahmilovszkaja, akár­csak Gaprindasvili, Csiburdanidze és Alekszandrija, a híres grúz sakkhagyományokon nevelkedett. Ma már nem Grúziában él, hanem a Fekete-tenger partján fekvő Pi­cundában. Ahmilovszkaja a szibé­riai Krasznojarszkban született, ott is járt egyetemre, ám azt nem fejezte be, mert egész pályáját a sakkozásnak szentelte. Ezúttal harmadszor jutott el a világbajnok­jelöltek közé, korábban kétszer nyert zónaközi döntőt, de a szovjet bajnoki cím még hiányzik gyűj­teményéből. Férje, Vlagyimir Pol- jakov is sportoló - a grúz röplab­da-válogatott erőssége. A svédországi Malmóben ez év februárjában rendezett nyolc résztvevős, kétfordulós nói világ- bajnokjelölti döntőben sokan a ha­zai Pia Cramlingot tartották esé­lyesnek. De nem a hazaiak ked­vence, s nem is a szakemberek által esélyesnek vélt Irina Levityi- na győzött, hanem a 29 éves Ahmilovszkaja szerzett jogot ah­elismerés Török László iskola- igazgatónak, aki nemhogy megtűr bennünket, hanem még támogatja is a törekvésünket. Csakhogy ez lassan már nem lesz elegendő. Augusztus 31-én játsszuk elsó hazai mérkőzésünket a ČH Brati­slava együttesével. Addig palán- kokkal kéne körülvenni a pályát, mert az I. ligában ezt kívánják a szabályok. Csak reméljük, elké­szülnek. A lelátókkal is tenni kéne valamit. Jelenlegi állapotukban nem felelnek meg. A közönségünk is mást érdemelne. Mert legalább olyan lelkes szurkológárdánk van, mint a labdarúgóknak. A Stupava elleni hazai osztályozónak ötszáz nézője volt. Az iméntieket nem panaszként mondtam. Kétségtelen, hogy a dunaszer­dahelyi kézilabdasport nincs köny- nyú helyzetben. Nehéz - hogy úgy mondjam - az ugaron gazdag termést aratni. A szakosztály ve­zetőségének a munkája sem ki­elégítő. Az edző nem győzi dicsér­ni dr. Méhes Tibor segítségét, aki alig néhány hónappal ezelőtt lett a DAC módszertani oktatója, de máris pótolhatatlan szolgálatot tett a csapatnak. Említést érdemel még Szúnyog László, aki a Ko­menský utcai alapiskolában a ser­dülőkkel foglalkozik, továbbá Szenei János, aki a lányokkal dolgozik. Most van alakulóban egy fiatalabb korosztályú serdülőcsa­pat, amelynek Mikóczi Tibor lesz az edzője, és a teljességhez tartozik, hogy a férfiak csapata Molnár György irányításával a ke­rületi bajnokságban játszik. Korosztályos csapat életének a velejárója, hogy a fiúk kiöreged­nek a csapatból. Közülük ketten kulcsjátékosok voltak. Pőthe Lajos edző büszkén mondja, hogy a 194 centiméter magas Magyarics At­tila a Topoľčanyi l-ligás együtte­séhez került, és Šulc edző már jelezte is: nagy erősítést jelent majd a csapatnak. Kukucs Kor­nél további pályafutásának állo­mása vagy a bratislavai ČH vagy a Rapid lesz. Az edző ennek ellenére bizakodva tekint a liga­küzdelmek elé: „Nehéz körülmények között, megfelelő hagyományok nélkül vágunk neki a bajnokságnak. Voltak, akik azt mondták, hogy nem érdemes. Ha nem lenne érdemes, akkor bele se kezde­nénk, hanem lemondanánk a részvételről. Szerintem érde­mes. Ezek a fiúk rajongásig szeretik a kézilabdát. És ha egy kicsit jobb feltételeket terem­tünk nekik, akkor legalább any- nyi dicsőséget hoznak a DAC- nak, mint a labdarúgók.“ PALÁGYI LAJOS hoz, hogy megmérkőzzék Csibur- danidzével a világbajnoki címért. Sikerét főleg aktív megnyitáske­zelésének, kitartásának és kitűnő idegállapotának köszönhette. Az utóbbi időben - Pia Cram- ling, Polgár Zsuzsa és mások mellett - a világbajnok Csiburdani­dze is gyakran játszik férfiverse­nyeken. Méghozzá eredménye­sen. A megnyitásokat - részben edzője Eduard Gufeld nagymester jóvoltából is - nemcsak jól ismeri, de újabb gondolatokkal is gazda­gítja, a középjátékban szelleme­sen kombinál, vállalva a taktikai harcot is. Legutóbb például nyolc- játszmás páros mérkőzést játszott Popovics élvonalbeli jugoszláv nagymesterrel (éló-pontszáma 2550!) és 1 - 1 győzelem mellett a mérkőzés 4:4-re végződött. A kihívó Ahmilovszkaja verseny- eredményei szerényebbek, (gy példul a felkészülés során egy varsói nemzetközi női tornán, me­lyet Irina Levityina nyert meg, csak a 4. - 5. helyet osztotta. Ám ha a papírforma ellene is szól, hiba lenne Jelenát esélytelennek tarta­ni a mostani páros mérkőzésen, mert ha nem hagyja el közismert nyugalma, összpontosító képes­sége és egészséges stratégiai érzéke - sok játszmában felnőhet rangos ellenfeléhez. DELMÁR GÁBOR Június utolsó vasárnapján rend­hagyó sporteseményre került sor az ipolyhidvégi (Ipel’ske Predmostie) futballpályán. A falu apraja-nagyja kíváncsi volt a nem mindennapi sportcsemegére. Nem is csoda. Elvégre a község leányai, asszo­nyai játszottak labdarúgó-mérkő­zést - a helyi férficsapattal.- Meguntuk - mondja moso­lyogva Lukács Valéria hogy férjeink vasárnaponként szinte ki­zárólag a futballnak éltek. Alig fogyasztották el az ünnepi ebédet, máris rohantak a mérkőzésre. Aztán este - aszerint, hogy vesz­tett vagy nyert a gárda, szomor- kodtak, szólni se lehetett hozzá­juk, vagy ellenkezőleg: az égig magasztalták önmagukat. Éppen ezért elhatároztuk - fűzi tovább a gondolatot Skultéti Er­zsébet, az újdonsült csapatkapi­tány -, hogy mi is alakítunk csapatot. Az elhatározást tett követte. Néhány alapos edzés után a híd­végi nők mérkőzésre hívták ki a falubeli fiúkat, férfiakat.- Szurkoltak nekünk hetven éves nénikék is, olyanok, akik életükben nem voltak labdarúgó­mérkőzésen - jegyzi meg Lukács Valéria. - Sokan közülünk testvé­rük, vagy férjük ellen játszottak. Zengett, zúgott a ,,Hajrá lányok!“. A találkozó előtt mindössze egyet­len kikötésünk volt: a férfiak cipő nélkül lépjenek pályára. Készség­gel beleegyeztek, azt hitték, így is játszi könnyedséggel legyőznek minket. Amikor aztán már 6:1 arányban vezettünk, észbekaptak. Nagyon rákapcsoltak. De csak egyenlíteni tudtak. Tizenegyes rúgások következ­tek. Ebben a nők magabiztosan győztek 4:1 -re. A rendes játékidő­ben Lukács Valéria például három gólt rúgott, feliratkozott a gólgyá­rosok sorába a csapatkapitány is. Azóta már két női együttese van Ipolyhídvégnek. Külön alakítottak csapatot a lányok, és külön az asszonyok. Mostanság már Karvai László szakedző felügyelete alatt heti két alkalommal edzenek.- A sport, tartja a mondás, szépség, erő, egészség - állapítja meg Karvai László. - Nos, itt mind a három tényező együtt van.- Nem telnek egyhangúan nap­jaink - magyarázza Skultéti Er­zsébet. - A hétköznapokon az edzésekre, vasárnap közeledtével az esetleges mérkőzésekre ké­szülünk. És most már rábízhatjuk férjeinkre csemetéinket azzal, hogy: ,,Ne haragudj, el kell men­nem, sietek, focimeccsünk van". Eleinte tartottunk a falu szájától. Miután azonban k község lakos­ságától csak biztatást kaptunk, megnőtt az önbizalmunk. Felsze­relésünket a sportegyesület bizto­sítja. A hídvégi sportszervezet jövőre ünnepli megalakulásának 60. évfordulóját, akkorra szeret­nénk ütőképes csapattal kiruk­kolni.- Azért a mérkőzések szüneté­ben visszaváltozunk családanyák­ká - állítja Lukács Valéria. - Sőt a partvonal mentén tébláboló gyer­mekeinkhez sietünk ós egymás között is többnyire gyermekneve­lési gondokról, örömökről társal- gunk. Én zsélyh (Želovce) vagyok, ott már évekkel ezelőtt létezett női futball. Ha a járásban a nők számára is indulna labdarúgó­bajnokság, örömünk határtalan lenne.- örülünk a lányok, asszonyok megújult sportolási kedvének - mondja Bugyi Ferenc, a Testne­velési Szövetség Nagykürtösi (V. Krtíš) Járási Bizottsága vezető titkára. - Reméljük, elhatározá­suk nem csupán tiszavirág életű marad. Néhány esztendeje a nagykürtösi Teslának már volt női csapata, egy idő után azonban alábbhagyott a lelkesedés. Tavaly az ipolyvarbói (Vrbovka) Vörös Csillag Efsz-ben alakult női együt­tes, amely nemzetközi találkozót is játszott egy magyarországi ter­melőszövetkezet csapatával. Inámban (Dolinka) ugyancsak sor került a nők - férfiak mérkőzésére.- Azt hiszem, Európa egyetlen országában sincs női területi baj­nokság, miért ne lennénk úttörők? Járási szinten is szeretnénk felka­rolni a női labdarúgást. Ősztől terembajnokságot hirdetünk, az­tán ha az érdeklődés továbbra is megmarad, járási bajnokságra ke­rül sor. Talán nem érdektelen megem­líteni, járásszerte nő az asszo­nyok, lányok érdeklődése a külön­féle, sok mozgáslehetőséget biz­tosító sportolási formák iránt. Az egyesületek egyre-másra alakítják többek között a turisztikai és az alapozó testnevelési szakosztá­lyokat, ahol a sportolók zöme a gyengébb nemhez tartozik.- Persze - mondja Bugyi Fe­renc -, nálunk eddig is értek el sportsikereket a nők. Az ipolynyéki (Vinica) Szalatnyai Alica például Szlovákia ifjúsági asztalitenisz­bajnoka volt. A nagykürtösi koco- gók nemzetközi versenyekről hoznak díjakat. Néhány leány és asszony már az egyesületek ve­zetőségében is helyet kapott. Szakedzők foglalkoznak a női sportolókkal. Közülük elsősorban Eva Spriiiová és Dana Dihenesčí- ková neve érdemel említést. A legjobb sportolók a járási szék­hely egyesületeiben tevékenyked­nek. Még több szakvezetőre lenne szükségünk. A diákokkal együtt 1100 lány és asszony tagja a Csehszlovák Testnevelési Szö­vetségnek. Nagykürtösön a röp­labda, a tenisz és a kosárlabda is népszerűségnek örvend. A járás területén a spartakiád váltotta ki a fokozott sportolási kedvet. Ez a lelkesedés azóta is töretlen..Most olyan alapszerveze­tek is szerveznek évente négy-öt tömegsportrendezvényt, amelyek a spartakiád előtt eléggé passzí­vak voltak. Erről a kezdeményezésről csak a dicséret hangján szólhatunk. ZOLCZER LÁSZLÓ Az együttes, amely kivívta a legfelsőbb osztályt: Dömény, Olláry, Kukucs, Magyarics, Bencsics, Balogh, Mészáros. Guggolnak: Pőthe edző, Abrahám, Horváth, Kislégi, Szenei, Nagy, Bertók és dr. Méhes Tibor. (A szerző felvételei) A SAKKVILÁGBAJNOKI CÍMÉRT Csiburdanidze vagy Ahmilovszkaja?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom