Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-20 / 195. szám, szerda

Mihail Gorbacsov televíziós nyilatkozata (Folytatás a 3. oldalról) Az Egyesült Államok, amely negyven éven át tartotta a rekor­dot a robbantások számában, a szovjet moratórium egyéves érvényessége alatt valójában to­vábbi 18 nukleáris robbantást haj­tott végre. Ismétlem, 18-at, s eb­ből hármat nem jelentettek be. Pedig ezt rendszerint demonstra­tív módon tették meg, és a rob­bantásokat moratóriumunk továb­bi meghosszabbításának bejelen­téseire, vagy valamelyik új szovjet kezdeményezés bejelentésére időzítették. Sőt, meghívtak minket Nevadába, nézzük meg, mindezt hogyan csinálják. .Tegyük még hozzá, hogy az USA jelenlegi kormánya valósítja meg a legkiter­jedtebb katonai programokat. Röviden, a Szovjetuniónak va­lóban elég oka van saját nukleáris robbantásai felújítására. Ennek el­lenére azonban most is meg vagyunk győződve arról, hogy ha a nukleáris robbantásokat nem­csak a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok is beszüntetné, akkor az valódi fordulatot jelente­ne a lázas nukleáris fegyverke­zés megfékezése felé és meg­gyorsítaná a nukleáris fegyverek felszámolását. Az egyszerű logi­kából az következik, hogy ha nem lesznek kísérletek, elmarad azok­nak a nukleáris fegyvereknek a tö­kéletesítése is, amelyekből mind­két fél már így is túl sokat halmozott fel. Erről tanúskodnak az országok világközössége jelentős és tekin­télyes részének felhívásai is az USA és a Szovjetunió címére. Köztük ott vannak a delhi hatok - Argentína, Görögország, India, Mexikó, Tanzánia és Svédország. Az elmúlt napokban Ixtapában a csúcstalálkozón elfogadták a Mexikói nyilatkozatot, amelyben ismét felszólítanak valamennyi nukleáris robbantás beszünteté­sére. Ezt követeli az el nem kötelezettek mozgalma tagorszá­gainak többsége is. Üzeneteket kaptunk számos or­szág, köztük az USA és más NATO-tagországok politikai és közéleti személyiségeitől, egyé­nektől és szervezetektől, ók is azt követelik, hogy ne legyenek felújít­va a nukleáris robbantások és azoknak, akik ragaszkodnak hoz­zájuk, még egy lehetőséget ad­junk arra, hogy észbekapjanak. Természetesen tudjuk, és erről már beszéltem, hogy az USA-ban aktívan ténykednek azok az erők, amelyek egyáltalán nem kívánják a leszerelést. Sőt mi több, mindent megtesznek azért, hogy a lázas fegyverkezés újabb és újabb for­dulóiba rángassanak bele minket és kiprovokálják, hogy távozzunk a tárgyalásokról. Szeretnénk azonban remélni, hogy az USA nézeteiben és tettei­ben a realizmus és annak megér­tése kerekedik felül, hogy feltétle­nül keresni kell a közös utakat a nemzetközi helyzet javításához, az értelmetlen lázas fegyverkezés megállításához és a nukleáris fegyverek felszámolásához. Egyben azt is tudjuk, kivel állunk szemben. Országunk biz­tonsága számunkra szent dolog,. Ezt mindenkinek tudatosítania kell. Ez elvi kérdés. Ebből is kiindulunk válaszunk­ban az USA minden provokációjá­ra, beleértve a hírhedt SDI-prog- ramot. Ezen a téren se számolja­nak azzal, hogy megfélemlítenek minket, vagy felesleges kiadások­ra kényszerítenek. Ha szükség lesz rá, gyorsan megtaláljuk a vá­laszt és az nem olyan válasz lesz, mint amilyenre az USA számít. Olyan lesz, hogy a „csillaghábo­rús“ programot értéktelenné teszi. Ezt egyetlen okból mondom: az amerikai kormány ismét mérlegel­je az új katonai programoknak és a lázas fegyverkezésnek mint egésznek a reális értékét az USA érdekei és biztonsága szempont­jából. Hiszen a stratégiai védelmi kezdeményezés fő kártékonysága lényegében abban van, hogy alá­ássa a tárgyalás távlatait és növeli a bizalmatlanság területét. Ebben rejlik az egész probléma. Ez ugyanúgy politikai, mint katonai. Ezért ismét felszólítunk arra, hogy a végletekig felfegyverzett világot fegyverek nélküli világgá változ­tassuk. Elvtársak, az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága és a Szovjetunió kormánya sok­oldalúan és gondosan mérlegelt minden érvet és minden ellenér­vet, s a világ sorsáért való felelős­ségtudattól vezérelve úgy döntött, hogy 1987. január 1-ig meg­hosszabbítja az egyoldalú moratóriumot a nukleáris robbantásokra. Amikor megtesszük ezt a lé­pést, hisszük, hogy a világ minden országának emberei, a politikai körök és a nemzetközi közvéle­mény joggal értékeli nagyra a hosszan tartó csendet a szovjet nukleáris lőtereken. A szovjet nép nevében apellá­lok az amerikaiak értelmére és méltóságára és felszólítom ókét, ne szalasszanak el egy újabb történelmi lehetőséget a lázas fegyverkezés megállításához ve­zető úton. Felszólítom Ronald Reagant, az USA elnökét, hogy elfogulatla­nul értékelje újra a kialakult hely­zetet, szabaduljon meg a múlt terheitől és a tévedésektől, a Szovjetunióval és külpolitikájá­val kapcsolatban. A Szovjetuniónak meggyőző­dése, hogy a nukleáris robbantá­sok beszüntetéséről szóló megál­lapodást gyorsan el lehet érni és már az idén, a szovjet-ame­rikai csúcstalálkozón alá le­het írni. Ez az esemény kétségte­lenül a találkozó legfőbb reá­lis eredménye volna és jelentős lépés lenne a lázas fegyverkezés megállítása felé. Egyfajta beveze­tője lenne a nukleáris fegyverekről és felszámolásukról folytatott tár­gyaláson a további haladásnak és a világ egész helyzete radikális javításának. A Szovjetunió moratóriuma a nukleáris robbantásokra, amely reális tett és nemcsak javaslat, a gyakorlatban bizonyítja nukleá­ris leszerelési programunk, vala­mint az új politikára - a realizmus, a béke és az együttműködés politikájára - tett felhívásaink ko­molyságát és őszinteségét. Már eltelt az 1986-os évnek, annak az évnek több mint fele, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezete békeévnek nyilvání­tott. Egyoldalú moratóriuma meg- hosszabításával a Szovjetunió is­mét jelentősen hozzájárul az arra irányuló általános erőfeszítések­hez, hogy ez az év a történelem­ben úgy maradjon fenn, mint amely méltó volt elnevezésére. Ez a Szovjetunió új politikai kezdeményezésének értelme. Ilyen az üzenet, amelyet orszá­gunk minden ország kormányához és népéhez, elsősorban az Ameri­kai Egyesült Államok kormányá­hoz és az amerikai néphez intéz. Egyértelműen pozitív lépés (Folytatás az 1. oldalról) a Hirosima elleni amerikai atomtá­madás 40. évfordulóján meghir­dette azt, majd többször meg­hosszabbította. Az AP hírügynökség idézte Mihail Gorbacsovnak Reagan el­nökhöz intézett felhívását, hogy az idén esedékes újabb csúcstalálko­zójukon írják alá az atomkísérletek betiltására vonatkozó szerződést. Az AFP hírügynökség megállapí­totta, hogy a szovjet vezetők a moratórium meghosszabbításá­val pozitívan válaszoltak az úgy­nevezett delhi hatoknak a nukleá­ris leszerelésre vonatkozó mexikói felhívására. A Reuter arra mutatott rá, hogy a Szovjetunió annak ellenére dön­tött a moratórium meghosszabbí­tása mellett, hogy az USA az utóbbi egy évben 18 nukleáris kísérletet hajtott végre. Ezzel összefüggésben idézte Gorba­csovnak azt a kijelentését, amely- lyel az amerikaiak józan eszére apellált és a történelmi lehetőség kihasználására szólított fel. Az osztrák televízió a Gorba- csov-beszéd elhangzása után pár perccel tájékoztatta a közvéle­ményt a moratórium meghosszab­bításáról, a belga RTBF tévéállo­más egyértelműen pozitív lépés­ként értékelte a szovjet döntést. PÁRIZS - A francia lapok terjedelmes kommentárokban fog­lalkoztak az SZKP KB főtitkárának beszédében foglaltakkal. A Le Quotidien de Paris úgy vélte, hogy a moratórium meghosszab­bításával a Szovjetunió tulajdon­képpen közvetve az amerikai kép- viselóháznak arra a követelésére reagált, hogy az USA állítsa le a nukleáris kísérleteket, továbbá mondjon le a vegyi fegyverek gyártásáról, valamint tartsa tiszte­letben a nem ratifikált SALT-II szerződést és lényegesen csök­kentse az űrfegyverkezésre fordí­tott kiadásokat. RÓMA - Az olasz lapok egyön­tetűen úgy vélték, hogy az Egye­sült Államoknak nem szabadna elszalasztania az újabb kiváló alkalmat a fegyverkezési hajsza leállításához. A La Nazione azt irta: Mihail Gorbacsov legújabb kezdeményezése azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió konkrét lépé­sekkel akar hozzájárulni a nem­zetközi feszültség enyhítéséhez. A Paese Sera arra hívta fel a figyelmet, most Washingtonon a sor, hogy állást foglaljon, mivel a lázas fegyverkezés leállításával kapcsolatos szovjet álláspont tel­jesen világos. BRÜSSZEL - A Belgiumban megjelenő Le Soir úgy vélekedett, hogy a nukleáris kísérletekre el­rendelt moratórium Moszkva jó­akaratát igazolja, amellyel konkré­tan hozzá kíván járulni a leszere­lési megállapodások eléréséhez. A La Libre Belgique emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió az utóbbi hónapokban már kétszer is meg­hosszabbította egyoldalú köte­lezettségvállalását. Az újabb moszkvai gesztus a jóakarat jele, amely nyomán az Egyesült Álla­mok bonyolult helyzetbe került, mivel a végtelenségig nem állít­hatja, hogy a Szovjetunió előny­ben van az atomkísérleteket illető­en. A La Cité arra mutat rá, hogy Mihail Gorbacsov Reagan elnök­kel esedékes második csúcstalál­kozójára konkrét célként tűzte ki olyan megállapodás elérését, amely előirányozná a nukleáris kísérletek végérvényes betiltását. HAVANNA - A Prensa Latina kubai hírügynökség kommentárjá­ban azt írta, hogy a szovjet moratórium meghosszabbítása a Szovjetunió békepolitikájának újabb bizonyítéka. A hírügynökség úgy vélte, hogy az atomkísérletek betiltásának kérdése már túllépte a pusztán katonai keretet és olyan politikai kérdéssé vált, amely az egész emberiséget érinti. BUKAREST - A román napila­pok Mihail Gorbacsov azon szava­it idézik elsősorban, amelyekkel az amerikaiak józan eszére és becsületére apellált és felszólította őket, hogy ne hagyják kihaszná­latlanul az újabb történelmi lehető­séget a lázas fegyverkezés leállí­tására. DELHI - A Patriot indiai napi­lap arra figyelmeztetett, hogy a Szovjetunió a moratórium megr hosszabbításakor figyelembe vet­te a világ közvéleményének óhaját is. Idézte Gorbacsovnak azt az értékelését, hogy az USA veszé­lyes önbecsapásra, a Szovjetunió és más szocialista országok, illet­ve a függetlenségüket nemrég elnyert államok lebecsülésére épí­ti politikáját. Komplex racíonalizációs brigádok Tizenöt évvel ezelőtt — a CSKP XIV. kongresszusa határozata alapján - alakultak meg hazánkban az első komplex racíonalizációs brigádok. „A Központi Bizottság a pártot olyan tartalékok kiaknázására szólította fel, amelyek a tervteljesítés érdekében a dolgozók széles körű részvételé­vel és kezdeményezésével, rendkívüli kiegészítő eszközök ráfordítása nélkül gyorsan mozgósíthatók“ - olvashatjuk az 1971. évi dokumentumokban. Ez a felhívás a dolgozók körében megértéssel találkozott, amit — sok egyében kívül- az is bizonyít, hogy ma a Szlovák Szocialista Köztársa­ság területén mintegy 5600 Ilyen brigád működik. Tagjaik- megközelítőleg 56 ezer férfi és nő - jelentősen hozzájárul­nak a termelés gazdaságosabbá tételéhez, ahhoz, hogy az általuk előállított termékek megfeleljenek a kor követelmé­nyeinek: kevés nyersanyag és energia felhasználásával készüljenek el úgy, hogy mind a külföldi, mind a hazai piacokon értékesíthetők legyenek. Alig van hazánkban olyan számottevő ipari létesítmény, ahol ne működne komplex racíonalizációs brigád. A pártszer­vek a termelésben dolgozó kommunisták hatékony hozzájá­rulásával a XIV. pártkongresszustól napjainkig sokat tettek- és tesznek - azért, hogy ez a mozgalom gyökeret eresszen s a legjobb munkások és műszakiak vegyenek benne részt. A Csehszlovák Sajtóiroda egyik, a napokban közzétett értékelő jelentésében rámutatott arra, hogy a munkakezde­ményezésnek ez a formája főleg a kohászatban, a gép- és az elektronikai iparban honosodott meg. Ennek kapcsán felme­rül a kérdés: miért csak ezekben az ágazatokban? A CSKP Központi Bizottsága már 1971 májusában figyelmeztetett, ,,hogy a kongresszus gazdasági célkitűzéseinek súlypontját elsősorban a nemzeti jövedelem gyarapítása, az önköltségek csökkentése, a termelés műszaki színvonalának emelése, a termelés és a fogyasztás összehangolása, a hatékony szerkezeti változások végrehajtása jelenti“. Ezek az irányel­vek változatlanul érvényesek, a kommunisták azóta megtar­tott legfelsőbb szintű tanácskozásainak határozatai meg­erősítették őket. Mivel a dolgozók kezdeményezésének egyik legeredmé­nyesebb formája a komplex racíonalizációs brigád, szüksé­ges, hogy a vállalati pártszervek és -szervezetek törekedje­nek arra, hogy az említett három ágazathoz hasonlóan mindenütt alakuljanak több szakembert egy brigádba tömö­rítő ilyen csoportosulások. Főleg az SZSZK-ban, ahol a nemzeti jövedelemnek a 8. ötéves tervidőszak utolsó évében - az országos 18-19-es átlagot túlszárnyalva - 23-25 százalékos növekedést kell elérnie. Jó példákért nem kell se a szomszédba, se messzire menniük azoknak a vállalati pártszerveknek és gazdasági vezetőknek, amelyek, illetve akik komplex racíonalizációs brigádokat akarnak szervezni a hatáskörükbe tartozó üzemben vagy vállalatnál. Szlovákia területén kiemelkedő eredményeket értek el ennek a munka­kezdeményezésnek a meghonosításában a martini Nehézgépipari Művek és a kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasmű dolgozói. Mivel az említett vállalatoknál többéves hagyománya van e mozgalomnak, értékes tapasztalatokkal is rendelkeznek, melyeket minden bizonnyal önzetlenül átad­nak az érdeklődőknek. A múlt hónap végén közölték a hazai tömegtájékoztató eszközök a Szövetségi, a Szlovák és a Cseh Statisztikai Hivatal jelentését. Az országos elemzés rámutat arra, hogy ,,a tudományos és a műszaki ismeretek gyakorlati felhaszná­lásának gyorsasága még mindig elégtelen, nem tükröződik vissza kellőképpen a termékek használati tulajdonságainak javulásában“. S mivel a jelentés arra is utal, hogy még mindig sok az olyan vállalat, amely nem teljesíti a tervét, a javulás érdekében ezeknek a vállalatoknak fel kell karolniuk minden olyan kezdeményezést, mely másutt hozzájárult a sikeres munkához. A komplex racíonalizációs brigádok szervezése szintén az egyik formája lehet a jobb eredmények elérésé­nek. KOMLÓSI LAJOS Célprogramok és termelésnövekedés Közel a kétszeresére növekszik a 8. ötéves tervidőszakban azok­nak a szakágazatoknak a termelé­se, amelyek fejlesztését állami célprogramok szabják meg. Nép­gazdaságunk szükségleteihez igazodva mindenekelőtt az atom- energetika, a tüzelőanyag-, ener­gia- és fémfelhasználás ésszerű­sítése, a termelési folyamatok robotizálását és automatizálását elősegítő kiemelt ágazatok terme­lése, a több szellemi munkát felhasználó vegyipar tevékenysé­ge és az elektronizálás jön számí­tásba. Általános gépiparunk például harminc feladatnál is többel járul hozzá a tudomány és a technika állami fejlesztési programjának teljesítéséhez. Emellett mintegy 1800 termékfelújítással számol­nak, amit a minisztériumi, szaká­gazati és vállalati tervekben rögzí­tettek. Néhány példa a sok közül. A robotokat és manipulátorokat felölelő állami célprogram kereté­ben a termelési folyamatok átfogó automatizálásának legkorszerűbb eszközeit alkalmazzák. A legbo­nyolultabb feladatok közé a gép­jármű-tartozékok területe sorolha­tó. Ide tartozik az elektronikai és mikroelektronikai alkatrészek ku­tatása és fejlesztése, az új anya­gok alkalmazása és az egyes aggregátcsoportok egységesített típusainak létrehozása. Egyéb­ként gépiparunk és a feldolgozói­par ágazatai számára olyan tech­nológiai berendezéseket és gépe­ket gyártanak, amelyek hosszú távú fejlesztési koncepciója a mik­roelektronikán alapuló korszerű irányítási rendszerekre épül. Ilyen szempontból pótolhatatla­nok az elektrotechnikai iparban megszabott állami célprogramok feladatai, amelyek a következő öt esztendőben - 60-65 százalékkal növelve a termelést - megteremtik népgazdaságunk elektronizálásá­nak feltételeit. Ezen belül is a leg­nagyobb növekedés az alkatrész- gyártásban várható. Főként a ma­gas fokúan integrált áramköröket fejlesztik majd kiemelten. De inno- válják és növelik a mini- és mikroszámítógépek termelését, s bővítik az érzékelők, valamint más, a termelési és technológiai folyamatok irányításában haszná­latos automatizációs elemek elő­állítását is. (č-f) ÚJ SZÚ 4 1986. VIII. 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom