Új Szó, 1986. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1986-08-16 / 192. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Szombat: augusztus 9-töl 15-ig Nagaszakiban mgemlékeztek az amerikai atom­bombázás 41. évfordulójáról - Csonka ANZUS- találkozó kezdődött San Franciscóban Vasárnap: Izrae’ légitámadást hajtott végre a Szidon melletti palesztin menekülttáborok ellen - Az NDK tiltako­zott a nyugat-berlini szenátusnál egy határinci­dens miatt Hétfő: Moszkvában szovjet-amerikai konzultációk kez­dődtek a stratégiai fegyverzetkorlátozás kérdései­ről - A szovjet fővárosba érkezett Szadik Mehdi szudáni kormányfő Kedd: Mihail Gorbacsov fogadta a Vietnami KP és a Mongol Népi Forradalmi Párt főtitkárát - Iráni rakétatámadás érte Bagdadot Szeda: Az NDK fővárosában nagygyűléssel és a munkás­őrség díszszemléjével emlékeztek meg a berlini határ lezárásának 25. évfordulójáról - A washing­toni külügyminisztériumban szakértői szintű szov­jet-amerikai tárgyalások kezdődtek a kétoldalú kapcsolatokról Csütörtök: Guatemala, Honduras, Costa Rica, Nicaragua és Salvador alelnökei Guatemalában jóváhagyták a megállapodást a közép-amerikai parlament létre­hozásáról Péntek: Az amerikai Kongresszus képviselőháza folytatta a vitát a jövő évi katonai költségvetésről Közös javaslat Magyarország állandó ENSZ- képviseletének vezetője a hét elsó napján adta át azt a levelet, amelyben 10 szocialista ország külügyminisztere kéri, hogy a Köz­gyűlés 41 ülésszaka tűzze napi­rendjére egy átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozásá­nak kérdését, és hozzon e célból megfelelő határozatokat. A levél és a hozzá csatolt határozattervezet abból indul ki, hogy az emberiség elérte fejlődé­sének új, bonyolult időszakát, tör­ténelmi választás elé került: a nuk­leáris szakadék felé fog-e haladni, vagy gondolkodását és tetteit összhangba hozza a nukleáris úrkorszak realitásaival. Ezek a re­alitások újszerű gondolkodást kö­vetelnek meg minden államtól, minden politikustól és átfogó, a nemzetközi kapcsolatok egészét - a politikai, leszerelési, gazdasá­gi és humanitárius területet - felö­lelő biztonsági rendszer létreho­zását. Ennek a biztonsági rendszer­nek a létrehozása az SZKP XXVII. kongresszusának egyik legjelen­tősebb külpolitikai kezdeménye­zése volt. Támogatást nyert a test­vérpártok kongresszusain is és egyik fó témája lett a Varsói Szerződés tagországai Politikai Tanácskozó Testülete júniusi bu­dapesti ülésének. Az ülés kereté­ben megtartott külügyminiszteri találkozón született az elhatáro­zás, hogy az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozásá­nak javaslatát az ENSZ-közgyűlés elé terjeszti a 10 ország - Bulgá­ria, a Belorusz SZSZK, Csehszlo­vákia, Magyarország, Mongólia, az NDK, Lengyelország, Romá­nia, a Szovjetunió és az Ukrán SZSZK. A világ eljutott ahhoz a ponthoz, amikor nyilvánvaló: egyetlen állam sem tudja magát csak fegyverek­kel megvédeni, tehát biztonságu­kat politikai eszközökkel garantál­hatják és valamennyi ország kö­zös erőfeszítéseivel. Tudatosítani kell, hogy a biztonság oszthatat­lan, mindenki számára egyenlő. A szocialista országok közös ja­vaslata éppen ezért arra szólítja fel az ENSZ valamennyi tagorszá­gát, hogy erőfeszítéseiket össz­pontosítsák a mindenki számára egyenlő biztonság garantálására, a kivétel nélkül minden ország létérdekeinek megfelelő biztonsá­gi rendszer létrehozására. Sokfrontos csatározások Dél-Libanon és a Bekaa-völgy, elsősorban az itt lévő palesztin menekülttáborok és más létesít­mények a héten többször szolgál­tak célpontul az izraeliek barbár légitámadásaihoz. A legnagyobb támadást vasárnap délután hajtot­ták végre két tábor ellen Szidon közelében. Az izraeli katonai szó­vivő bejelentette: gépeik sértetle­nül visszatérlek, miután hiánytala­nul végrehajtották „precíz“ fela­datukat - a kijelölt épületek táma­dását. A szélsőséges Irán-barát „isz­lám szent háború“ nevű szervezet is „aktívan hozzájárult“ a feszült­ség szításához Libanonban. Az egyik bejrúti laphoz eljuttatott gép­írásos közleményben tudatta, mindaddig nem bocsátják szaba­don amerikai és francia túszaikat, amíg Párizs és Washington nem változtat közel-keleti politikáján, amíg az izraeli, európai és arab börtönökből nem engedik ki társa­ikat. Főleg Párizsnak okoznak sok problémát a radikális síita mozgal­mak. A polgárháború előtti idők­ben - de azóta is - a libanoni keresztény jobboldalt szoros szá­lak fűzték a franciákhoz. A muzul­mán erők ezt máig sem bocsátják meg Párizsnak, s végképp nem tudják feledni a franciák „vendég­szereplését“ az amerikakiak, va­lamint a britek és olaszok oldalán Nyugat-Bejrút 1982-es izraeli ost­roma után. Többek között ezzel magyarázható, hogy a hét elején súlyos incidensekre került sor Dél- Libanonban az ideiglenesen ott állomásozó ENSZ-erók (UNIFIL) francia egységei és a síita Amal- mozgalom fegyveresei között. A mindkét oldalon halálos áldoza­tokat is követelő összecsapásokat az váltotta ki, hogy négy síita milicista nem volt hajlandó alávet­ni magát a francia ENSZ-katonák ellenőrzésének. Később támadá­sok érték az ENSZ ír és fidzsi- szigeteki katonáit is. A bejrúti francia nagykövet sza­badságát megszakítva tért vissza a libanoni fővárosba és kezdett tárgyalásokat a külügyminisztéri­um főtitkárával. Nagyon komoly­nak minősítette az incidenseket és szavaiból kitűnt: Párizs nem fogja egykönnyen lezárni az ügyet, tár­gyalni fog erről az ENSZ titkársá­gával is. Ezzel kapcsolatosan fel­tétlenül meg kell említeni, hogy Franciaország szívesen hazavin­né katonáit Libanonból, a legutóbb is nagyon vonakodott hozzájárulni mandátumuk meghosszabbításá­hoz. Ezek az incidensek azonban csak háttérként szolgáltak a bej­rúti csatározásokhoz. A damasz­kuszi rendezési terv megvalósítá­sa felé tett apró lépések a muzul­mán Nyugat-Bejrútban hoztak már némi megnyugvást, ám ezt na­gyon ingataggá teszi az a tény, hogy az utóbbi időben a város keleti és nyugati szektorában vál­takozva robbannak az ,,autóbom­bák“. A merényletek elkövetői nyilván azt akarják sugallni, hogy kölcsönös megtorlásokról van szó, a keresztények és muzulmánok régi keletű ellenségeskedése foly­tatásáról. Egyelőre még - szeren­csére - mindkét táborban az az uralkodó vélemény, hogy a belső megegyezés ellenzőit kell keresni a merényletek mögött. A libanoni, s főleg bejrúti viszonyokat ismerve tartani lehet attól, hogy ez a józan­ság nem fog soká kitartani. Mint ahogy - nem is először - végesnek bizonyult a keresztény Kelet-Bejrút nyugalma is. Ez a vá­rosrész a polgárháború legsúlyo­sabb időszakaiban is békés város­nak túnt. A keresztény milíciák különös gonddal ügyeltek nyugal­ma megőrzésére, mintegy bizo­nyítandó, a keresztények a rend hívei, a muzulmánok a békétlen felforgatók. Mindez már múlt, a napokban ismét összecsaptak a rivális keresztény milíciák, s el­lenségeskedésük olyan méreteket öltött, hogy Amin Gemajel elnök kénytelen volt közbelépni. Szerdá­ra virradóan találkozott a két ellenlábassal - Szamir Zsazsávai, a falangista párt elnökével. A ta­lálkozóról kiadott közlemény azonnali tűzszünetre szólított fel, de még mindig nem talált meghall­gatásra. A libanoni jobboldalon belül az év elején kezdődött ellen­tétek alapja, hogy el kellene dön­teni, a politikai vagy a katonai eszközöket részesítik előnyben pozíciójuk megőrzésére és megszi­lárdítására. Még mindig nem dön­töttek... GÖRFÖL ZSUZSA Az NDK főváro­sában Erich Ho- ~ necker, az NSZEP KB főtit­kára az NDK Ál­lamtanácsának elnöke, vala­mint az ország más párt- és ál­lami képviselői foglaltak helyet a dísztribünön a berlini határ lezárásának 25. évfordulója í napján rende­zett nagygyű­lésen. (Telefoto - ČSTK) IÜS ____________________________________ NY ELVŐR írjuk így: „videó“! Hosszú magánhangzóval, ó-val a végén illeszkedik jól be nyelvünk szavai közé, a video, ez az új szó, amely már-már meghonosodott, s az egyik legújabb jövevényszavunk. A video: a latinból vett és az „amerikai“ angolból terjedő idegen szó. Megpróbáltuk a képmagnóval helyettesíteni, hallható is ez néha, de sokkalta gyakrabban a videó. Ez terjedt el igazán, s gazdag szócsaládja is van már: videózik; videókazetta, videófelvétel, videóműsor, videósztár, de: „Videotéka“; stb. Aszó végén hosszú magánhangzót ejtünk, írásban pedig o-val is, ó-val is találkozhatunk. írjuk egységesen ó-val e szavakat! Meghonosodásához az is hozzátartozik, hogy írásmódja is kövesse a magyar kiejtést, nem kell az idegen formát őriznünk. írjuk úgy, ahogyan mondjuk, mint ez sok más hasonló szóval is megtörtént már. Váltsuk fel a gépek, feliratok, szakmai leírások, prospektusok idegen nyelvű vedio írásmódját a mi nyelvünkben arra a formára, ahogyan ejtjük, legyen mindig írásban videó! De miért is ejtjük ó-val? Az o-s írás ellenére ez az általános ejtés (érdemes megfigyelni!), mert alig is tudnánk másképp. Tessék csak kipróbálni, néhány videoklip-féle idegenes összeté­telt nem tekintve nehezen sikerül, s kiváltképp nem megy a videózás, videós stb. származékokban! A sok ó (nem pedig o) végű szavunk erős hatása következtében van ez így. Nyelvünkre jellemző szokás, sőt nyelvhasználati szabály, hogy szó végén az o fonéma: hosszú. Csak egy-egy indulatszóban meg szúkebb nyelvjárási területen találunk ez alól kivételt. Ejtésünkben átváltjuk az o-t ó-ra még tulajdonnevekben is, például Rio, Carthago, Pietro, Marco Polo, Makarenko. Olykor meg egy-egy név helyesírásában is (Milánó). Átváltottuk a szóvégi o-t már évszázadokkal ezelőtt is, régebben a-ra (azért nem o végű a széna meg a gabona), kevésbé régen pedig ó-ra (flamingó). A közelmúltban, sőt napjainkban is végbement ez a változás több szavunkban is (fotó, eszpresszó, repró, sztereó, metró), legújabban pedig: diszkó. A helyesírásunkat szabályozó kézikönyvek ezek írását már így, ó-val írják elő, azaz követik az ejtésmódot. Ez még nem történt meg a videóval. A Helyesírási Szabályzat 11. kiadásába még nem került be a szavunk önállóan. Előtagként igen, így: „video-: videokazetta, videomagnó, video­technika“, tehát ilyenkor rövid o-val. A Nyelvművelő kézikönyv azonban szótározza szavunkat, ,,video-videó-ként, s hozzáteszi, hogy származékszóban (videózik) csak ó-val helyes leírni. Lépjünk még egy kissé tovább: írjuk egységesen mindig ó-val! Általános kiejtési nyelvszokásunk meg a hasonló szavak ejtése és szabályos írásmódja egyaránt ezt követeli meg. Bízhatunk benne, hogy helyesírási szabályzatunk majdan elkövetkező módosítása ezt a szokást szentesíti is; ezt kívánja meg a következetesség. Egy megjegyzés azonban még ide kívánkozik. Bekövetkezhet a köznyelvben is olyanféle elkülönülés a szó használatában, mint amilyen végbement az auto- és az autó vagy a foto- és a fotó esetében (fotokópia, de fotókiállítás). Ilyen elkülönülés elterje­dése esetén írhatunk majd, videojelet, videoerósítőt, videotele­font, azaz a televíziós technikával létrehozott képre vonatkoz­tatva: ,,video“-1, de megmarad a „videó" forma akkor, ha a „képmagnóval“ kapcsolatos a szó, akár önálló használatban (videó, videózik), akár összetételi előtagként (videótelvevő, videóprogram, videókirály stb ). I. GALLAS Y MAGDOLNA Egy kis szólásvegyítés A hasonlat, a hasonlítás nemcsak a magyarázat eszköze, hanem választékossá, emelkedetté is teszi stílusunkat, különösen akkor, ha az antikvitás személyeit is fogalmait használjuk szemléltetésül. Ám szép igyekezetünk igencsak kudarcot vall, ha nem ismerjük jól a klasszikus örökséget. Vörösmarty ,,A keselynek szárnya csattogását, Prométheusz halhatat­lan kínját" énekelte rrteg A vén cigányban. Itt jogos a - Shelley szavával szólva — „béklyós titán“ szerepeltetése. Ám az már visszásán hat, hogy Houdinit, a híres cirkuszi szabadulóművészt szintén hozzá, Prométheusz­hoz hasonlítják: „Mint egy új Prométheusz szabadult ki a legrafináltabb láncokból is.“ Stílustalan dolog a büszke titánt cirkuszban fölléptetni, s mellesleg azt sem illik elfelejteni, hogy Héraklész szabadította öt ki, nem pedig az önereje. Azaz: nem megszabadulása, hanem szenvedése - a „halhatatlan kín“ - él az emberiség emlékezetében. „Az űrhajózást sokan olyan bőségszaruhoz hasonlítják, amely ugyan elnyeli a hatalmas pénzösszegeket, de egyelőre nehéz kivenni belőle valamicske hasznot is" - olvashattuk. Csakhogy a böségszaru (Amalthe- iasz kerasz, cornu Copiae) korántsem persely, malacpersely, amelybe csak rakják a pénzt, de kivenni belőle nem lehet. A legismertebb mítoszváltozat szerint Amaltheia táplálta a gyermekeit felfaló Kronosz elöl elrejtett kisded Zeuszt egy olyan kecskeszarvból, amelyből ambrózia és nektár folyt. E böségszaru (a szaru itt szarv értelmű) tehát az áldásnak, a bőségnek, a gazdagságnak a jelképe. Plutosz, Fortuna és a géniuszok ábrázolásán láthatunk gyümölccsel, virággal megtöltött hajlott szarvat. Ráfizetést, veszteséget, herdálást szarvashiba bőségszaruhoz hasonlí­tani! SIMON ZOÁRD Sántító hasonlatok Csodálkozva olvastam valakiről, hogy szalmaszálon függött az élete. Aki ezt így leírta, azt szerette volna kifejezni, hogy valakinek nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy elpusztuljon, nagyon bizonytalan volt az élete, közel volt a halálhoz. Helyesen ezt persze így mondjuk: hajszálon függött vagy egy hajszálon függött az élete. Igaz, hogy a szalmaszál is vékony meg gyenge, akárcsak a hajszál, mégsem mondhatunk szalmaszálat ott, ahol a nyelvszokás a hajszál szót fogadta be. Egy hajszál híján, egy hajszálnyival - ez csakis így jó, nem mondhatjuk helyette ezt: egy szalmaszál híján, egy szalmaszálnyival. A szalmaszál más képes értelmű szókapcsolatainkban szere­pel, s nyilvánvaló, hogy éppen ez okozta az iménti durva hibát. Ilyen szólásaink vannak: még a szalmaszálban is megkapasz­kodnék, a szalmaszálba is belekapaszkodik, a fuldokló a szalma­szálhoz is kapkod stb. Ezek a szólások azonban egész mást jelentenek. A még a szalmaszálban is megkapaszkodnék, a szalmaszálba is belepakaszkodik kifejezésnek az az értelme, hogy valaki rossz helyzetében kapva kap a legkisebb biztatáson, reménységen is. A fuldokló a szalmaszálhoz is kapkod pedig azt jelenti, hogy valaki kétségbeesetten, mindenáron próbál mene­külni kínos, szorongatott, veszélyes helyzetéből. MAYER JUDIT ÚJ SZÚ 4 1986. VIII. 16.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom