Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-14 / 163. szám, hétfő

r ÚJ szú 5 1986. VII. 14. A FOCIT SZERETNI IS KELL Az álom valósággá vált Zsitvabesenyó (Bešeňov) az Érsekújvári járás közepes nagyságú községei közé tartozik. Sportegyesülete a közelmúltban csak kisebb- nagyobb sikereket ért el. Mint mindenhol, itt is a labdarúgás az első számú sportág. Ebben az idényben, de fóleg a bajnokság hajrájában igazi fociláz uralkodott a Zsitva partján, mert a labdarúgócsapat megnyerte a járási bajnokságot, s az ezt követő osztáiyozón nem kis meglepetésre legyőzte a jóval esélyesebbnek tartott Elektrosvit Nové Zámky tartalékegyüttesét, és feljutott a kerületi bajnokságba. Erre a diadalra, a szakosztály történetének legnagyobb sikerére talán csak álmukban gondoltak a vezetők, a játékosok és a szurkolók. A szerény bajnok Már két éwel ezelőtt közel állt a járási bajnokság megnyerésé­hez a besenyői csapat, a hajrában azonban sérülések miatt elúszott a bajnoki cím. Nagy csalódás volt ez a sportág híveinek, hiszen az ószi idény után már mindenki az osztályozóban látta az együttest.-Az 1983/84-es bajnokság el­ső félideje után határozottan az elsőség megszerzése volt a cé­lunk. Talán egy kicsit túlértékeltük képességeinket. Igaz, ha nem válik harcképtelenné kilenc játéko­sunk, s a szerencse sem pártol el tőlünk, másként történik minden. Második helyezésünket sokan si­kertelenségnek könyvelték el (a játékosok közül is), és ez a követ­kező évben rányomta bélyegét a csapat teljesítményére. Az őszi idényt a hatodik helyen zártuk, de tavasszal valamelyest javultunk, s végül negyedikek lettünk. Ebben nem kis érdemeket szerzett Bogyó Árpád edző, aki a téli felkészülés előtt vette át a csapatot. Recska Antal játékosedzővel közösen az erőnlét javítására és a technikai- taktikai fogyatékosságok felszá­molására fektették a fő hangsúlyt - mondja Recska Imre, a labdarú- gó-szakosztály elnöke. Az idei bajnokság előtt nyugod­tan, merészebb tervek nélkül ké­szült a gárda. Néhány figyelemre méltó eredményt ugyan elért a nyári előkészületi mérkőzése­ken, ám senki sem számolt komo­lyan a besenyői csapattal. Annál is inkább, mert mindjárt az elsó fordulóban 4:1-re kikapott Szímón (Zemné). Ezután azonban sorra aratta a győzelmeket, és felzárkó­zott az élmezőnyhöz.-A rossz rajt mintha felvilla­nyozta volna a társaságot, nem­csak odahaza, de idegenben is eredményes volt. Négypontos hát­ránnyal kezdtük a tavaszi idényt, a sorsolás azonban nekünk ked­vezett. Valamennyi nagy ellenfe­lünket hazai pályán fogadtuk, le is győztük őket. Amikor a tardosked- diek (Tvrdošovce) otthonukban váratlanul pontot vesztettek, úgy gondoltuk, itt az óriási lehetőség - emlékezik vissza Recska Antal iátékosedző. A besenyői labdarúgóknak si­került a bravúr: megnyerték a já­rási bajnokságot. Ezzel még ko­rántsem ért véget számukra az idény. Következett az osztályozó, amelyet semleges pályán játszot­tak. Az ellenfél a tapasztalt játéko­sokból álló, abszolút esélyes Elektrosvit Nové Zámky tartaléke­gyüttese volt. A nem mindennapos izgalmakkal fűszerezett osztályo- zót így látta a szakosztály elnöke:- Mindannyian tüdtuk, nincs mit vesztenünk. Mondogattuk is a fi­úknak, hogy ha már idáig eljutot­tunk, valamennyien tegyenek meg mindent a siker érdekében, hiszen ha nyerünk, akkor ez lesz a köz­ség sportjának legnagyobb diada­la. A rendes játékidőben 1:1 volt az eredmény, majd a hosszabbí­tásban mi szereztünk vezetést. Szurkolóink velünk együtt ünne­pelték a győzelmet, amikor az utolsó másodpercekben kiegyen­lített az Elektrosvit. Igazi hideg zuhanynak számított ez a kániku­lai hőségben. Az igazat megvall­va, nem bíztam, hogy megnyerjük a tizenegyesrúgásokat. Recska Antal a tizenegyesdrá­mával végződött osztályozó egyik főszereplője:- Nyugodt voltam, mi mást te­hettem. Tizenegy játékosunk kö­zül kilencen sem akartak büntetőt Recska Antal játékosedzőnek nagy érdemei vannak abban, hogy a zsitvabesenyői labdarú­gócsapat feljutott a kerületi baj­nokságba rúgni. Az elsőt én értékesítettem, majd Takács G., Varga S., Geró is a hálóba talált, és végül Esek kapus tette fel az íré a pontot. Az álom tehát valósággá vált... A zsitvabesenyői együttes sike­rét növeli még az a tény, hogy valamennyien saját nevelésű játé­kosok (Esek, Torna K., Varga L. - Takács A., Varga S., Furug- lyás, Gubó G., Takács G., Bukai, Torna F., Recska, Petricska, Szolár, Gerô, Gubó V., Gubó K., Slovák, Badln, Timoránszky, Gubó A., Hruška). A magasabb osztályban is ezzel a gárdával, ezekkel a játékosokkal próbálnak helytállni. Recska Imre szerint csak a hazai focisták tudnak igazán szívvel küzdeni a falu színeiért:- Nálunk mindig is olyanok kap­tak és kapnak helyet a csapatban, akik nem a pénzért, hanem a lab­darúgás szépségéért, a játék sze- retetőért lépnek pályára. Én ebben és a kifogástalan csapatszellem­ben látom sikerünk titkát. A Zsitva parti község labdarú­gói bebizonyították: saját erőből, „külső beavatkozás“ nélkül is lehet eredményesen szerepelni. Ezzel alaposan rácáfolnak a hitet- lenkedőkre, akik nem bíztak az együttesben és nem is kívánták, hogy magasabb osztályba jusson. A jövőben minden tekintetben nagyobb támogatást érdemelné­nek a zsitvabesenyői labdarúgók, akiknek lelkesedése és sportsze- retete példaképül szolgálhat. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Autóversenyző a Rima pártjáról A Banská Bystrica melletti Mol- čában rendezték meg az 1985-ös autocross-bajnokság utolsó ver­senyét. Szabó István, a Rimaszé- csi (Rimavská Seč) Efsz verseny­zője az ötödik lett, és ezzel összesítésben az országos baj­nokság nyolcadik helyén végzett. Szlovákiában évről évre nő az autocross népszerűsége, a ver­senyzők száma lassan eléri a 60- at. Szabó Istvánnal találkozót be­széltem meg, és ellátogattam Fe­ledre (Jesenské). A szülői ház nem utal arra, hogy itt autóversenyzó lakik. Az udvaron a megszokottnál nagyobb garázs, s ebben a verseny­autó. A polcokon gondosan elhelyezett alkatrészek és szer­számok sorakoznak. E kis terep­szemle után ültünk le beszélgetni. Magától adódott a kérdés: hogyan is kezdődött?- Tizenegy éve középiskolás koromban gokarton kezdtem, majd a tényleges katonai szolgálat alatt áttértem a buggira. Leszere­lésem óta ebben a sportágban versenyzem. Ez idő alatt országos bajnokságokon jó helyezéseket értem el, részt vettem a Barátság­versenyen, valamint az Európa- bajnokság hazánkban rendezett futamaiban. Többször voltam Szlovákia bajnoka. Tavaly a má­sodik helyen végeztem Imrich Vlasatý mögött.- Hol készült a versenyautód? Úgy tudom, ilyeneket sorozatban nem gyártanak.- Valóban így van. Édesapám és barátaim segítségével saját műhelyünkben készítjük. Sorozat­ban gyártott alkatrészekből cse­kély mennyiséget használunk fel. Ezek az autók speciálisan „testre szabottak“. Csak egy a feltétel: nem lehet könnyebb 500 kilo­grammnál. Szinte minden bugginál egyedi a rugózás, a kerékfelfüg­gesztés, irányítómú, fékrendszer, valamint a motor és az ülés elhelyezése. A motorok át vannak alakítva, hogy nagyobb teljesítmé­nyűek legyenek.- Úgy gondolom, eléggé pénzi­gényes ez a sportág. Honnan kapsz támogatást?- Nagyon sokáig minimális se­gítséget kaptam, mert a járásban nem akadt üzem vagy szervezet, amelyik felkarolt volna. Az elmúlt évtől a Rimaszécsi Efsz-ben dol­gozom, és a versenyzéshez is innen kapok támogatást. Az elsó idény­ben bekerültem a csehszlovák válogatottba, így lehetőségem van nemzetközi versenyeken indulni. A szövetkezet igyekszik jó feltéte­leket biztosítani szereplésemhez. A tagok is érdeklődnek eredmé­nyeim iránt, ősszel rendeztünk egy nagysikerű bemutatót, amely­re a szövetkezeti tagokon kívül eljöttek a helyi alapiskola diákjai is. A bemutató után megnézték a versenyautót, beszélgetés köz­ben pedig megismerkedhettek ez­zel az érdekes sportággal.- Kik a segítőid a versenyeken?- Tulajdonképpen azok, akikkel együtt készítem itthon a verseny­autót. Kezdettől fogva velem jár édesapám, mint szerelő, mellet­tem volt még Kisfaludy László, de ó valószínűleg megunta a vándor­életet; tavaly már egy versenyre se jött el. Helyette Ferencz Kál­mán igyekszik segítségemre lenni.- Milyen az idei versenynaptá­rod? Hol láthatnak majd a nézők?- Amint már említettem, részt veszek a Barátság-versenyen, melynek futamai a Szovjetunióban (Szabó István Rigában ötödik lett, s az összetettben a 4. helyen áll -, a szerk. megj.) az NDK-ban, Bulgáriában, Magyarországon és a Banská Bystrica melletti Molčá- ban lesznek. Az a feltétel, hogy csak a szocialista országokban gyártott motorral lehet indulni, ami nem kis esélyt ad számunkra. Szeretnénk megvédeni tavalyi csapatbajnoki elsőségünket. Indulok továbbá a hazai autócross-bajnokságon.- Mit szól versenyzésedhez a család?- Édesapám nélkül szinte sem­mire sem vittem volna, ő a verseny­autóm főkonstruktőre és egy­ben szerelője. A feleségem meg­értése nélkül pedig nem verse­nyezhetnék. Amíg én távol va­gyok, ő törődik a gyerekekkel. LIPTÁK LAJOS A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás labdarúgó-bajnoksá- gát Doborgaz (Dobrohošť) csapa­ta nyerte. Először a nyugati cso­portban diadalmaskodott impo­záns fölénnyel. Nyolc pontot vert a második helyezettre. Aztán az osztáiyozón, amelyet a DAC stadi­onjában játszottak több mint ezer néző előtt, legyőzte a keleti cso­portelsőt, Nyárad (Topoľovec) együttesét, és megérdemelten ju­tott a bajnoki cím birtokába. Az egészben az a különös, hogy Doborgaz talán a járás legkisebb községe. Mindössze 450 lakosa van, és legjobban a jóval nagyobb lélekszámú köz­ségekből származó ellenfelek hi­tetlenkednek; honnan szedtek össze annyi kiváló labdarúgót, hogy a bajnoki címre törhettek? Honnan? - ezt kérdeztem Her- berger Istvántól, a sportegyesü­let vezetőségének, és a bajnok­csapat egyik tagjától.- Hat éve játszunk a járási bajnokság második osztályában, soha nem végeztünk rosszabbul az ötödik helynél. Most különösen jó gárda jött össze, a körülmények is úgy hozták, hogy megpályáz­hattuk a első helyet. Hazatért néhány idősebb tapasztalt játé­kos, és a fiatalok közül is jól beépültek néhányan a csapatba. Kiváló munkát végzett Majthényi Kornél edző, az Inter és a DAC egykori kapusának a bátyja. Első­sorban az ó érdeme, hogy a csa­pat ilyen páratlan tettet hajtott végre. Akik látták a mérkőzésein­ket, például a bajnoki címért vívott osztályozót, azt mondják, hogy sokkal magasabb osztályban sem vallanánk szégyent. A pályánkon edzett időnként a ČH Bratislava, az SZNL I újonca. Több edzómér- kózést játszottunk velük, ők is azt mondták, hogy egészen jól foci­zunk. Annál érdekesebb, hogy ezt a csapatot, amely ilyen jól focizik és járási bajnokságot nyert, való­színűleg mégsem látjuk majd a kerületi bajnokság I. osztályá­nak mezőnyében. Hogy miért, arról ismét Herberger István vilá­gosított fel:- Meghánytuk vetettük a dolgot, és arra a megállapításra jutottunk, hogy anyagilag képtelenek len­nénk fedezni a nagy távolságokra való utazások költségeit, és mara­dunk továbbra is a járási bajnok­ságban. Ebben az esetben termé­szetesen Nyárad jutna tovább, bár hozzáteszem, hogy még nem szü­letett végleges döntés. Nincs ben­nünk szemernyi keserűség, a szurkolók is úgy látják, hogy csak ezt tehetjük. A bajnoki mér­kőzésekre eddig saját személyau­tóinkon, saját költségünkön jár­tunk. De Nitrára vagy Érsekújvár­ba (Nové Zámky) járni már egy kicsit sok lenne. Az elmondottakból az ember azt hinné, hogy Doborgazon mos­tohán kezelik a sportot. De nem így van. Bázisszervük, a somorjai (Samorín) Kék Duna Efsz lehető­ségeihez mérten támogatja az egyesületet. Csakhogy hat egye­sület gondját viseli a vállán. Ennyi község határában gazdálkodik. A hnb szintén segíti a sportolókat erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Ami azonban elég volt a járási bajnokság követelményeihez, ke­vés lenne a kerületi bajnoksághoz. Legnagyobb támogatást azon­ban a közönségtől kapták. A baj­noki mérkőzésekre legalább 150 néző volt mindig kíváncsi és körül­belül ugyanennyi tagja van a sport­egyesületnek. Gyakorlatilag tehát a község minden harmadik polgá­ra nézője a mérkőzéseknek és tagja a sportszervezetnek, bele­értve a csecsemőket is. Ezt hogy sikerült összehozni?- Nálunk rendkívül egészséges sportszellem, összetartás és álta­lában közhangulat uralkodik - mondja Herberger István. - Akár hiszi, akár nem, a tagok között rengeteg olyan személy van, akik már régen elköltöztek a faluból, de a tagilletéket rendesen fizetik és a mérkőzésekre is rendszeresen eljárnak. Manapság, amikor az első osztályú csapatoknak is fo­gyatkozik a közönsége, ez nem kis dolog. Tudjuk, hogy ezért tartozunk is valamivel a hálás közönségnek. Úgy hiszem, hogy már eddig is sok örömet szerez­tünk nekik, de ezután is arra törekszünk, akár felsőbb osztály­ban folytatjuk a szereplésünket, akár maradunk a járási bajnok­ságban, hogy élményt nyújtsunk nek,k PALÄGYI LAJOS Egy család a harmadik évezredből Ódát, nem prózát kellene írnom tulajdonképpen, ódát egy udvar­hoz, s annak megalkotójához, aki Szőgyénben (Svodín) él, harminc­öt éves, Kardos Lászlónak hív­ják, s a helyi jóhírű szövetkezet barti (Bruty) telepének állatte­nyésztője. A kétgyermekes, jó izomzatú családfő néhány éve elhatározta, úgy teremt magának, s családjá­nak sportolási lehetőséget, hogy egy tapodtat sem kelljen mennie hazulról.- Kéméndi (Kamenín) születé­sű vagyok, hiányzott a Garam, mert úszni, fürödni nagyon szere­tek. Gondoltam egyet, s építettem az udvaron egy kis medencét, ötször hét méter az egész, de fedett. Vizét a kút adja, s a ház központi fűtése melegíti a kívánt hőmérsékletre. Itt, ebben a pará­nyi bazénban tanult meg úszni a család; a rendszeres fürdés jót tett mindnyájunk, főleg a gyerekek egészségének. A medencét a te­niszpálya követte. Megépítettem azt is, az előírások szerint, körbe­kerítettem magas dróthálóval, két bőfényú lámpát szerelve fölé, hogy este is játszhassunk. A na­gyobbik lányom - tizenkét eszten­dős - máris versenyszerűen spor­tol, Érsekújváron (Nové Zámky) az Agrostav tagja. Beszereztem ma­gam is a tenisz-szakirodalmat, s edzői képesítést nyertem, hogy jó irányba vezethessem a gyere­keimet, s rövidesen talán a máso­két is - mert szó van róla, hogy a községben megkezdődik a leg­kisebbeknek erre a sportágra való oktatása. Eleinte furcsálíották, hogy nem fóliasátrat, hanem pá­lyákat létesítek az udvaron, ma viszont már követőim is akadnak. Medencének ugyan még nem, teniszpályának azonban már talál­tak helyet a portájukon. A mi udvarunk alapterülete tíz ár; üveg­házam nekem is van, annyi zöldség bőven megterem benne, amennyi a családnak elegendő. Van egy kis halastavam is, a kerítés mel­lett, hátul, a teniszpálya mögött pedig egy gyümölcsös. Kora ta­vasztól késő őszig terem itt az eper, a málna, az alma. Nagy élvezet játék közben be­kapni egy marék málnát, az ember felüdül tőle. A karbantartás persze időbe kerül, de megéri. Nyírjuk a gyepet, öntözzük a virágokat - öröm élni az ilyen környezetben. A vállalkozás belekerült pár koro­nánkba, de úgy látom, hasznos befektetés volt - az egész család javára válik. Ha este teniszezünk, a lámpák egy óra alatt húsz korona értékű áramot fogyaszta­nak - ennyit megér az egészsé­günk! Állattenyésztői szakképesí­tésemet a komáromi (Komárno) mezőgazdasági szakközépiskolá­ban nyertem. A mozgáshoz, a sporthoz, az egészséges életvi­telhez való vonzódásomat Szép Lajosnak, az iskola tornatanárá­nak köszönhetem, ó is járt itt, tetszett neki a sportudvar! Kardos László szavaihoz nincs mit hozzátennem. Olyan életkörül­ményeket sikerült önerejéből megvalósítania, melyeket a leg­több család egyelőre irigyelhet csupán. Bebizonyította, mindent lehet, ha az ember tudja, mit akar, s hajlandó szokat az olyan gyak­ran emlegetett belső tartalékokat mozgósítani. Ez a család szinte a harmadik évezredben él már; példája akkor is követésre méltó, ha csak ezt a pár sor prózát, s nem a bevezetőben említett dicsőítő ódát szereztem róla. BATTA GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom