Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-08 / 158. szám, kedd
A negyedik évtized elején A csehszlovákiai magyar dolgozók XXXI. kulturális ünnepségéről ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ - ÚJ FILMEKVabank II. (lengyel) Gyakran megtörténik, hogy egy film közönségsikere után az alkotó felbuzdul, s elkészíti a mű folytatását is. Az viszont ritkán fordul elő, hogy a második darab éppoly remekre sikeredjen, mint az előző rész. Az újabb opus a korábbinak legtöbbször csak gyenge párlata, visszaköszönő helyzetekkel, formindent egy lapra téve fel. De ellenfele sem tétlenkedik. A címben szereplő vabank kifejezés kockázatos vállalkozást, az egész bankért játszott szerencse- játékot jelent, mindent vagy semmit alapon. A fiatal Juliusz Ma- chulski pergő ritmusú krimijére mindkét értelmezés ráillik. Az óriáJan Machulski - Kwinto szerepében dulatokkal, színészi gesztusokkal. Persze, nem minden film jut feltétlenül erre a sorsra; ezt példázza Juliusz Machulski Vabank II. címú munkája is. A tehetséges lengyel rendező krimijének folytatását nézve az ember nem kényszerül felsóhajtani, mondván: ezt a cselekménymotívumot már valahol láttam. A Vabank II. éppoly érdekes és fordulatos, mint az első darab volt. Az újabb rész története is a harmincas évek közepének Lengyelországában játszódik, s az alkotó tovább pergeti az eseményeket; a korábban megismert Kwinto, a bűnözök börtönviselt királya, aki bosszút állt egykori cimboráján, az ugyancsak szélhámos Krameren, aki vagyonra, hatalomra tett szert, mert a körülmények neki kedveztek, de aztán mégiscsak a rács mögé került, a második részben megszökik a börtönből. Minden hájjal megkent profik néznek egymással farkasszemet, most ugyanis Kramer vágja nagy fába a fejszéjét: elhatározza, hogy bosszút áll egykori bűntársán, A bűntény si tétre menő küzdelemnek érdekes és fordulatos a koreográfiája, a rendező nem idegen anyagból építkezik. Színes korrajzot fest az izgalmas mesébe, figurái nem papírmaséalakok, hanem hús-vér emberek, s a sokszoros csavarások minden poentírozottságuk ellenére hamisítatlan életszerűséget árasztanak. Pengeélesen szikrázik a humor, semmilyen üresjárat nincs. Jan Machulski (a rendező apja) ideális Kwinto, de a többi szereplő játékáról is elismeréssel szólhatunk. (Valamennyien ismerőseink, hiszen az előző részben is ók szerepeltek.) Juliusz Machulski filmje a műfaj szabályait, fogásait, fordulatait, technikáját tökéletesen ismerő művész munkája. Igazságérzetünket sem készteti berzenkedésre, hiszen a betörés, a megvágás, az átrázás eszközül szolgál egy bűnöző megbüntetéséhez. A mindvégig izgalmas film egyetlen pillanatra sem akarja leplezni, hogy célja valóban nem más, mint a szórakoztatás, mulattatás. Tömegigényt elégít ki tehát profi szinten, művészi színvonalon. _______________(francia) Cl aude Brasseur, a népszerű francia színész pályájának kezdetén főleg fiatal suhancokat formált meg, derűs alapszínnel, később áttért karakterfeladatok megoldására, az utóbbi években viszont kizárólag bűnügyi filmekben láthatjuk őt, üldözőként vagy üldözöttként. Kemény fiúkat alakít, akik a bulldog szívósságával veszik fel a harcot az alvilággal, a legfelsőbb körökbe beépült bűnözőkkel, vagy ö az a becsületes és lelkiismeretes üldözött, aki magányos hősként bosszút akar állni üldözőjén. Az általa megformált felügyelők kétségtelenül emberszabásúbbak, mint amerikai példaképei, mégha többnyire mindenre elszánt vakmerő zsarukat játszik is. Érdekes és feszült képsorokkal indul ez a francia kalandfilm: a bíróság épületében fényes nappal rendőröknek öltözött bűnözők hidegvérűen lelőnek egy ismert ügyvédet. Az eset kivizsgálásával a Claude Brasseur alakította Griffon felügyelőt bízzák meg. S már a kezdet kezdetén világossá válik, hogy a gyilkosok nem közönséges bosszúállók, a nyomok a legfelsőbb körökbe vezetnek, s a háttérben piszkos üzleti ügyek, megvesztegetések, csalások, zsarolások húzódnak meg. Politikai elemekkel átszőtt bűnügyi történet Philippe Labro munkája, mely látványos képet ad arról, hogy a szervezett bűnözés napjainkban számos nyugat-európai országban a társadalmi gyakorlat szerves része. Alkotása azonban a kalandfilm szintjén se elég pontos, a cselekmény túlbonyolított, sok benne a logikai bukfenc, s ebben a labirintusban a felügyelő sem tudja sokáig, hogy ki az ellenlábasa, s ki a szövetségese. Hát még a néző. Túl szövevényes és áttekinthetetlen ez a történet ahhoz, Claude Brasseur és Gabrielle Lazur a francia krimi egyik jelenetében hogy igazán jó és érdekfeszító krimivé, logikai játszmává váljék. Claude Brasseur felügyelője ezúttal is magányos hős, aki ugyan az igazságén narcoi, ae módszerei éppoly törvénysértők, mint ellenfeleié. Philippe Labro krimije mesterségbeli tudás, lélektani elemek híján sajnos csak átlagos kommersz produkcióvá sikeredett, mégha szándéka szerint többre, másra törekedett is.-ymÉvtizedek óta szinte mindig új stílusfordulatokkal fr a sajtó a gombaszögi kulturális ünnepségről. Ha emlékezetem nem csal, akkor igencsak izgalmas fejlődés- kép kerekedhetne ki mindabból, amit erről a gömöri völgyről, szabadtéri színpadáról ós ér környékén történtekről leírtak. Három évtized után itt lenne az ideje, hogy az újságírók esetleges észrevételeit is figyelembe véve megszülessen egy szociológiai (?), társadalomlélektani (?) esetleg néprajzi (?) tanulmány erről a maga nemében rendhagyó formájú és tartalmú ünnepségről. A magamfajta tollforgató általában akkor kiált a tudományosság után, ha úgy véli, hogy többnyire a szubjektív és az egzakt tapasztalatainak összegzéséből kialakított véleményére az érintettek nem a megfontolást sejtető arckifejezéssel, hanem az aggályoskodó- nak kijáró homlokráncolással reagálnak. Nem véletlen az sem, hogy az effajta utalásokra rendszerint a kerek jubileumok tájékán fanyalodik az újságíró. Az időtényező a gombaszögi kulturális ünnepségek esetében is fontos, hiszen ott néhány éven át - arányos keverésben - elegyét kaphattuk mindannak, ami a megelőző egy-két évben szocialista nemzetiségi kultúránk javát adta. Mindezt természetesen megfűszerezték külföldi ós hazai együttesek, művészek szereplései. Idén június 28-án már az első napon nyilvánvalóvá vált, hogy a külön értékelésre „méltó“ Ma- tesz-kabarén kívül a szombat délutáni és esti músor nézői sem „esznek“ hazai - folklórt. Pedig köztudott tény, hogy a nívós, tartalmas nóptáncblokkokat a gombaszögi közönség mindig nagy szeretettel fogadta. Szombaton este igencsak kitartónak és hidegtúrónek kellett lennie ahhoz, hogy az ukrán, a lengyel és a magyar vendégegyüttesek táncait „kiérdemelje“. Nem szólva bővebben a szellemi tűrőképességünket igencsak próbára tevő Ma- tesz-kabaréról, amelyet három kitűnő magyar nóta- ós népdalénekes műsora előzött meg. A helyA Német Demokratikus Köztársaságban - a fenti cím alatt- gyönyörű kiállítású, átfogó tudományos munka látott napvilágot. A Kelet- és Közép-Európa legtöbb országát lakó szlávok, valamint a közöttük-mellettük élő más népek - így a magyarok - történelmét, társadalmi fejlődését és kultúráját ismertető, mintegy háromszáz oldalas könyvet nemrég mutatták be Berlinben. A könyv megírásában tíz ország húsz tudományos kiválósága vett részt, köztük- az európai szocialista országok képviselőin kívül - osztrák és nyugatnémet tudósok is. A különböző történelmi megítélések között összhangot teremteni- ez volt talán a Szlávok világa szerkesztőinek egyik legösszetettebb feladata. A vitatott kérdéseket igyekeztek a szerzői jogok csorbítása nélkül megoldani; ahol egyes társszerzők véleménye eltért vagy éppenséggel szemben állt egyszínre legkorábban érkezőknek szerencséjük volt, mert ötven percig hallhatták a magyarországi Lokomotív GTegyüttes „egyórás“ műsorát, amely előzetes volt a vasárnapi viszontagságos körülmények között megvalósult koncertből. ötven perc után lehívták őket a színpadról, mondván, közön- ségcsalogatónak ennyi is elég volt. Hasonlóképpen jártunk a már említett három külföldi népiegyüttes műsorának nézőiként is. Vörösre tapsoltuk a tenyerünket, de ennek ellenére sem élvezhettük sokáig az utolsóként fellépő Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes műsorát. A vasárnap délelőtti menettáncbemutatót Rozsnyó (Rožňava) utcáin sokan látták, bár kétségtelenül nagyobb sikere a gyermekek gombaszögi műsorának volt. Ha volt az idei kulturális ünnepségnek csúcspontja, akkor mindenképpen ezt a műsort kell megemlíteni. Hodek Mária rendezésében a több múfajúság ellenére is egységes forma és tartalom született. Gyermekkórus, bábjátszók, néptánc- csoportok énekeltek, játszottak és táncoltak. Erre gondolva, sajnálhatjuk csak igazán, hogy a délutánra tervezett nagyszabású folklór-gála a hosszú zivatar miatt elmaradt. így az esőt okolhatnánk amiatt, hogy szegényebb volt az idei kulturális ünnepség, bár mással, ott lábjegyzetben utaltak az adott szerző által képviselt állásponttól különböző további nézetekre, elméletekre, esetenként forrásmunkákat is megjelölve. Az Urania-kiadvány nemcsak tartalmában, de küllemében is tükrözi a szlávok életét, történelmét összefoglaló szándék komolyságát. Az NDK méltán híres könyvmesterei remekelnek a kötettel, a régi korok műkincseiről, ásatási leleteiről készült kiváló minőségű fotók, térképmásolatok nyomdatechnikai tökéletessége is indokolja, elfogadhatóvá teszi a tudományos-ismeretterjesztő célú kiadványok esetében szokatlanul magas, 80 márkás árat. Az NDK-n belüli megjelenéssel szinte egy időben kerül a könyv az NSZK-ban és Ausztriában is a kirakatokba. Máris számos ország fordult a kiadóhoz a fordítás engedélyezéséért. (N) a szombati műsor már említett furcsaságait aligha lehet az esó számlájára írni. Külön fejezetet érdemelne az egykor megszülető , dolgozatban a közönség ízlésének változása. A hetvenes évek közepétől, a spontán reagálásokból ítélve, a gombaszögi néző rászokott a folklórra, s a nagy érdeklődéssel kíséri könnyűmúfaj mellett a legtöbben a néptáncegyüttesek szereplésének idején ültek a nézőtéren. Ebből volt kevés a szombati műsorban, ráadásul a Szőttes fennállása óta még nem fordult elő, hogy ne léptek volna a gombaszögi színpadra. Az időjárás sajnos nem oka ennek. Vasárnap délután csak két óra hosszáig esett, szombaton pedig pár esőcseppen és a műsor színvonalán kívül semmi más. Mindezt az sem feledteti, hogy a verófény hatására meglágyult a rendezők szíve, és mégis megtarthatta vasárnapi koncertjét a Lokomotív GT. Ez annál inkább is fontos volt, mivel a közönség eső elől hazainduló csoportjait a kisütő nap és a neves rockegyüttes visszacsalogatta a nézőtérre. Kétségtelen, hogy volt már színvonalasabb gombaszögi kulturális ünnepség, legalábbis rendezésben mindenképpen! A Csemadok KB idén is vitathatatlanul jó műsorral várta a nézőket. Kimaradt azonban ebből a kockázati tényező, s nem kevésbé az, hogy sokan csak szombaton jönnek, mások meg csak vasárnap. Mind a kockázati tényező, mind a közönségnek az efféle évtizedek óta megfigyelhető szokása szinte önmagától sugallja: nem hagyatkozhatnak csak szombatra, vagy csak vasárnapra. Mind a két napon (volt már ilyen) fel kell tálalni (ha másmás körítéssel is) mindazt, amiből a legjobbat birtokoljuk. Ehhez a járulékos dessertek idén is élvezhetők voltak. Idén már a nézőtérről is észrevehető volt, mennyire elavult, olykor már-már a műsor felelős művészeti rendezőjének a fantáziáját is kordába kötötte a szabadtéri színpad műszaki állapota. A kezdettől fogva nehézkesen megközelíthető, rosszul bevilágítható, hiányosan behangosítható volt ez az építmény. Mindig külön feljárókat, biztonsági korlátokat kellett felszerelni. Egyre szűkeb- bek lettek az öltözők, a mosdók e tömegrendezvény szereplői számára. Esztétikai szempontoknak sem tud megfelelni az igencsak dirrekt építészeti megoldású szabadtéri színpad, s a nézők számára is ideálisabb ülőalkalmatosságok kellenének a deszkapallók helyett. Ha az egy-két éve megígért felújítás vagy átépítés elkezdődne, javasolnám: az energiafeleslegeiket kerékpártúrákra tartogató, az ülő életmódtól elkényel- mesedett fiatalok a következő években a művelődési táborok helyett építőtábort szervezhetnének. Sőt, a különböző színhelyeket ideiglenesen Gombaszögre helyezhetnék át, csupán a közösen végzett építómunka kedvéért. Egy heti rendes évi szabadságom terhére, ezennel felajánlom két kezem munkáját a gombaszögi szabadtéri színpad újjáépítéséhez. Remélem, nem maradok egyedül! DUSZA ISTVÁN Ismét sikert arattak az ekeli (Okoiičná na Ostrove) Summások Szlávok világa Érdekes tudományos könyvújdonság az NDK-ban A Gyermekek a gyermekeknek címú műsor záróképe (Gyökeres György felvételei) ÚJ SZÚ 4 1986. VII. 8.
