Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-07 / 157. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1986. VII. 7. Sportosztályok (futball, atlétika) egy alapiskolában A DAC labdarúgói először ak­kor ejtették ámulatba az országot, amikor feljutottak az I. ligába, másodszor pedig akkor, amikor a sok rosszmájú jóslás ellenére is bentmaradtak. A sportközvéle­mény megtanulta Dunaszerdahely (Dunajská Streda) nevét, de még ma is hitetlenül veszi tudomásul, hogy egy alig húszezer lélekszá­mú város csapata felvette a ver­senyt tehetősebb, százezres há­tországgal rendelkező együtte­sekkel. Sokan azonban úgy véleked­nek, hogy mindez nem nagy dicsőség, mert a dunaszerdahelyi futball sikerének hátterében az innen-onnan átigazolt idősebb, ta­pasztalt, kész játékosok állnak. A tamáskodók arra figyelmeztet­nek, hogy a DAC győzelmes hadjárata ilyen formán nem tarthat sokáig, mert az utánpótlás nevelé­sének hiánya hosszú távon meg­bosszulja magát. Nos, a DAC labdarúgó szak­osztálya egy idő óta alapos körültekintéssel foglalkozik a után­pótlás nevelésével, és a minap teljesen új fejezet nyílt az ifjúság nevelésének történetében. A Hviez­doslav utcai magyar, tanítási nyelvű alapiskolában felvételi és tehetségvizsgákat tartottak, szep­tember elsejétől az 5. és 6. évfolyamban sportosztály nyílik. Ezekben a labdarúgók és atléták nevelésével foglalkoznak. A kísér­letről Paulicky Péter, a DAC lab­darúgó szakosztálya ifjúsági bi­zottságának elnöke a következő­ket mondta:- Régi vágyunk már a sportosz­tály. Volt is már egy elvetélt kísérlet. A Jilemnický utcai alapis­kolában két évvel ezelőtt sport­osztályt nyitottak, de nem volt meg hozzá az iskola ügyi és test- nevelési szervek hozzájárulása, s a próbálkozás kudarcba fulladt. Hosszas utánjárás és kilincselés után végre sikerült megszerezni az említett hatóságok áldását, beleegyezését, és június utolsó napjaiban sor kerülhetett a felvé­teli és tehetségvizsgára. Órisási volt az érdeklődés, ami megint csak arra vall, hogy a DAC sikerei nyomán a Csallóközben hallatlanul népszerű a labdarúgás. Nemcsak a környékről, hanem a szomszédos Galántai (Galanta) járásból is jöttek jelöltek. A szigorú orvosi ellenőrzés, a fizikai adottsá­gokat és a tehetséget felmérő teszt és a tanulmányi előmenetel alapján választották ki azt a 24-24 fiút, akik szeptembertől a két sportosztályban folytatják a tanu­lást. Közben azonban változott a helyzet. A felsőbb szervek úgy döntöttek, hogy a labdarúgás mel­lett atlétikával is foglalkozzanak. Pótfelvételivel 30-30 főre gyara­podott az 5. és 6. évfolyam sportosztályainak létszáma azzal, hogy mindkét évfolyamban 20-20 gyerek foglalkozik majd labdarú­gással, 10-10 pedig atlétikával. Bufla Miklós, a Hviezdoslav utcai alapiskola igazgatója régi híve a labdarúgásnak. Talán ezért is esett a választás az iskolájára, amikor megfelelő helyet kerestek a sportosztályoknak.- Annak idején azzal vádoltak, hogy nem akarom a sportosztá­lyokat, és ezért nem jöhettek létre- mondja a fiatal iskolaigazgató.- Mondanom sem kell, hogy a vádaskodásnak nem volt semmi alapja. Viszont egy ilyen nagy vállalkozásra alaposan és körülte­kintően fel kell készülni. Nem lehet csak úgy hurrá beleugrani valami­be és aztán kudarcot vallani. A sportosztályok nekünk gondot jelentenek, de ez mellékes. Igaz, hogy eddig is 3-3 párhuzamos osztályunk volt minden évfolyam­ban, és ezután is csak ennyi lesz. Viszont a sportosztály megnyitá­sával a másik két párhuzamos osztályt kénytelenek leszünk fel­duzzasztani azokból a gyerekek­ből, akik nem felelnek meg a sport- osztályban. De ez nem érdekli a közvéleményt. Szeretném is megnyugtatni, hogy alaposan fel­készültünk a számunkra egyelőre ismeretlen új feladatra. Dunaszer­dahely és Csallóköz ma futball- lázban él, és ez a lelkesedés természetesen bennünket, a pe­dagógiai kart és személy szerint engem is magával ragadott. Meg­nyugtatom a közönséget, mindent megteszünk azért, hogy megfelelő feltételeket teremtsünk a sport­osztályok működéséhez és való­ban eleget tegyünk annak, amit tőlünk várnak. Persze vannak olyan problémák, hogy a legköze­lebbi években, amikor már az 5.- től a 8. évfolyamig mindenütt beindulnak a sportosztályok, ke­vés lesz az egy tornaterem. A tá­volabbról bejáró tanulók bennla­kását is meg kell oldani, mert elképzelhetetlen, hogy - főleg a téli hónapokban - a sok edzés, a tanulás és egyéb elfoglaltság mellett minden nap ingázzanak. Remélem, hogy ezt a szülők is tudatosítják, és esetleg albérletet keresnek a gyermeküknek. Bár azt sem tartom elképzelhetetlen­nek, hogy a Mezőgazdasági Mű­szaki Szakközépiskola internátu- sában helyezzük el őket. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, rajtunk nem múlik, hogy a duna­szerdahelyi iskolai oktatás és lab­darúgás történetében teljesen új vállalkozás sikeres legyen. Úgy látszik, hogy ezúttal senkin sem múlik majd. Mind a DAC, mind az iskolaügyi szervek alapos kö­rültekintéssel készültek a feladat­ra. Szakmai szempontból két kel­lőképpen képzett ember irányítja majd a sportosztályok felkészülé­sét. Mindketten a Komenský Egyetem Testnevelési Karán vé­geztek és mindketten a város szülöttei. A labdarúgókkal Jákly László edző, az atlétákkal Pogány Mihály, a magasugrás szlovákiai csúcstartója foglalkozik majd. Az edzéseket a DAC közeli sikabonyi (Maié Blahovo), ún. Pio­nír stadionjában végezhetik, amely már eddig is az ifjúsági csapatokat szolgálta, és Nagy József egyesületi elnök szavai szerint hamarosan nagyszabású korszerűsítésen megy át. Paulicky Péter viszont arról tájékoztatott, hogy megkapták a hatóságok be­leegyezését egy iskolai sportköz­pont létesítésére a Mezőgazdasá­gi Műszaki Szakközépiskolában. Ezzel biztosítják, hogy az alapis­kola sportosztályainak végzett nö­vendékei nem szélednek szét, hanem továbbra is együtt folytat­hatják a felkészülést. Dunaszerdahelyen ma senki sem vonja kétségbe; a sportosztá­lyok megnyitása egyszer s min­denkorra megoldja a DAC után­pótlási gondjait. PALÁGYI LAJOS LABDARÚGÓ SZNL II Jó lenne elfelejteni.. A szlovákiai labdarúgás második vonalának bajnoki mérkőzései is híven tükrözték mindazt, amit az országrész élcsapatai ,,produkáltak“ tavasszal. Az SZNL II keleti csoportjában alig akadt ötcsillagos mérkőzés, ami azért is meglepő, mert tulajdonképpen az utolsó fordulóig nyolc együttes fölött lógott Damoklész kardja. Vérbő összecsapások helyett azonban általában ,,sakkoztak“ a csapatok a pályán és azon kívül. Az elsőség kérdése tulajdon­képpen már hetekkel ezelőtt el­dőlt, mégpedig a végig kiegyensú­lyozottan szereplő Öadca együtte­se javára. A csapat játékerejét elsősorban az öt élvonalat is megjárt labdarúgó jelentette, akik mellett azonban belelendültek a kiegészítő emberek, sót a fiata­lok is. Václav Ďurana, a 48 esztendős mester szerint döntő volt, hogy az őszi idény utolsó mérkőzésén győzni tudtak Detvá- ban, s ez a téli felkészülés során erőt és hitet adott a kollektívának. A kysucai labdarúgókkal ugyanis a detvaiak tartották a lé­pést a legtovább, s ha nem éri őket hazai környezetben egy kisik­lás, elképzelhető, hogy szorosabb lett volna a bajnokság befutója. Persze az igazsághoz tartozik, hogy Skyva edző csapata félolda­las volt, mivel a jól záró védelem előtt csak egy közepes erejű csatársorral rendelkezett. A kassai (Košice) vasgyári együttes teljesítménye is rapszo- dikus volt, s jó tavaszi kezdés után elszürkült csapatjátéka. A harmadik helyen végzett Gi­raltovce ismét örömöt szerzett hazai szurkolóinak, hiszen otthoni mérkőzésen menetrendszerűen ,,kasszírozta“ a bajnoki pontokat, a mezőnyre nézve nem hízelgő, hogy ez is elég volt a dobogós helyezéshez. A rimaszombati (Rimavská Sobota) együttes - akárcsak két évvel korábban - ismét a hetedik helyen végzett, ami tulajdonkép­pen nem rossz eredmény. A szur­kolók azonban mégis haragban vannak a fiúkkal, mert az utolsó fordulókban nem azt játszották, amire képesek, különösen a legu­tolsó összecsapást, a Čaňa elleni mérkőzést vették „zokon“, mert azon kirívóan gyenge teljesít­ményt nyújtottak, s vereségükkel nemcsak magukat fosztották meg az előkelő helyezéstől, hanem elősegítették a komáromiak (Ko­márno) búcsúját is. Hazai győze­lem esetén ugyanis a nyugati csoport 13. helyen végzett csapa­ta megmenekült volna a kieséstől. Ezzel együtt sem lehet azonban negatívan értékelni a két és fél év óta Rimaszombatban edzősködó Nagy Sándor munkáját. Neki kö­szönheti ugyanis a csapat II. ligás létét. A korábban felsőbb osztályban szereplő Poprad és Sp. Nová Ves együttesei is csalódást okoz­tak mind játékukkal, mind helyezé­sükkel. Az utóbbiak nem is titkoltan a bajnokság megnyeréséről áb­rándoztak, aztán nagyon örültek a bentmaradásnak. Edzőjük, az egykori híres kapuvédó Anton Švajlen nem is bírta ki az idény végéig a kispadon. Népszerű agytorna a sakk, szeretik is a pionírok (A szerző felv.) Hogy minden gyerek sportolhasson Az Ipolysági (Šahy) Körzeti Pionír- és Ifjúsági Ház hosszú-hosszú esztendők óta egy külvárosi volt családi lakás néhány, így-úgy átalakított, módosított helyiségeiben működik. Az intézmény vonzáskörzetébe tartozó 7 alapiskola mintegy 2899 diákjának a zsebkendőnyi szobákban sportolásra bizony nem nyílik lehe­tősége. Külön is szólni kell a 11. helyen végzett Ružomberok együttesé­ről, mely a tavaszi idény kezdetén elég reménytelen helyzetben volt. Igaz, Gerhát és Majzlik személyé­ben két tapasztalt labdarúgóval erősítette támadósorát, de bent- maradásához a szerencsére is szüksége volt. A tizenkettedik helyen végzett Jolsva (Jelšava) igyekezett feled­tetni a szurkolókkal és a labdarú­gás vezérkarával korábbi fegyel­mezetlenségeit. Ez részben sike­rült is, mert a csehszlovák kupa­döntőt közmegelégedésre ren­dezték. Az újonc nagykaposiak (Veľ­ké Kapušany) is a huszonnegye­dik órában biztosították létjogo­sultságukat a bajnokságban. Ér­dekes, hogy a hazai találkozókon többször is meginogtak, idegen­ben viszont két alkalommal is többgólos győzelmet arattak. Az utóbbit Dolný Kubín ellen, a hazai­aknak ekkor már minden mindegy volt. Jó lenne mindezt hamar elfelej­teni, s remélni, hogy a jövőben majd minden másként lesz. A me­zőny ugyanis megerősödik. Stropkov és Michalovce nyilván mindent elkövetnek majd, hogy egy év leteltével ismét felkerülje­nek az élvonalba, az újonc Vra­nov és a Dukla B. Bystrica pedig bizonyítani szeretne. A katonák egyébként Liptovský Mikulásban játsszák mérkőzéseiket, s soraik­ban előreláthatólag több élvonal­beli labdarúgó is szerepel majd. (h.a.)- A pionírház - magyarázza Králik Ferenc igazgató - télen- nyáron reggeltől késő estig nyitva áll. A gyerekek szívesen jönnek hozzánk, annak ellenére is, hogy csupán egy-két sportágnak hódol­hatnak. A pingpongasztal a vilá­gos üvegmennyezetű helyiségben áll, s csak éjszakára pihen a kis kaucsuklabda. Sakkozóink pedig bármelyik, éppen üresen álló szo­bában játszhatnak, gyakorol­hatnak. Králik Ferenc mindössze 37 éves fiatalember. Ipolyságon járt alapiskolába, 1970 óta dolgozik jelenlegi munkahelyén, harmadik esztendeje igazgatja, irányítja a körzeti pionírház munkáját, tevé­kenységét.- A környékünkön - mondja- nincs sportközpont, igyekszünk hát a megfelelő sportágakba irá­nyítani a tehetséges lányokat, fiúkat. A pionírház sport-, honvédelmi és turisztikai munkáját 1978-tól a magyar-szlovák szakos tanár, Štrba Péter osztályvezető irá­nyítja.- Az állandó tevékenységen kí­vül különféle tömegsport-népsze­rűsítő versenyeket szervezünk- mondja a szakember. - Elsődle­ges célunk, hogy a cseppet sem rózsás körülmények ellenére is körzetünk minden pionírja meg­szeresse a rendszeres sportolást. A sok mozgáson alapuló sportte­vékenység egészségjavító, testé­pítő hatása közismert, ám mi ezen túlmenően szeretnénk elérni, hogy az egyes sportágakba belekóstoló legügyesebb gyerekek később a város és a környező falvak szakosztályainak utánpótlását biz­tosítsák majd. Nézzük, lássuk, miről árulkod­nak a tények, az adatok? Városszerte a sakkozók büsz­kélkedhetnek a legnagyobb sike­rekkel. A szlovák tanítási nyelvű alapiskola csapata, melyet Vladi­mír Alakša pedagógus vezet, szá­mos nagy csatában aratott már sokat emlegetett győzelmet. A pio­nírház 15 tagú sakk-köre Štrba Péter gondos irányításával bizto­sítja az alapiskola számára az állandó utánpótlást. Főleg az al­sóbb évfolyamok tanulóiból verbu­válódik a gárda, s évről évre szép számmal lány is akad közöttük. . Kár viszont, hogy az ipolysági Slovan sportegyesületnek nincs sakkszakosztálya, így az alapis­kola végzős diákjai - no meg a játék idősebb szerelmesei- a szomszédos községekben kénytelenek hódolni hobbijuknak. Éveken át asztalitenisz-csapata is volt a pionírháznak, de alkalmas szakoktató hiányában feloszlott. A sági pionírok a magyar tanítási nyelvű alapiskola asztalitenisz­szakkörében versenyeznek, vagy pedig a Slovan sportegyesületé­ben játszanak. A karate szakkör három eszten­deje alakult, Hammersmídt Béla tanár az oktató. A 41 gyermek fele leány, s két csoportban folynak az edzések. A szerelést a lányok, fiúk saját maguk biztosítják. Nem csu­pán a körzet alapiskoláiból, de a szomszédos járásból is vannak tanítványok. A heti egyszeri gya­korlásoknak számos nézője akad. örvendetes, hogy a volt diákok megalakították a Slovan karate szakosztályát. A teniszezők munkáját Löwy János, a szlovák tanítási nyelvű gimnázium tanára, a SZISZ városi bizottsága elnöke irányítja. A vá­rosi stadion pályáján 15 ipolysági fiú gyakorol szorgalmasam. Ugyancsak népszerűek a hon­védelmi sportok. Az ifjú lövészek­kel Vojtech Bieleny rendőr foglal­kozik. A gondtalan gyakorlás fölté­teleit számukra ismét csak a pio­nírház biztosítja. Mostoha körül­mények között edzenek... Az ifjú határőrök Misuta Lajos határőr felügyelete alatt komoly munkát végeznek. Évente szere­pelnek az ország legjobb csapata­inak tátrai találkozóján, s a nem­zetvédelmi miniszter a pionírokkal történő hagyományos találkozójá­ra szintén eljut a pionírházat is képviselő 2-3 tanuló. A tagok leginkább a szlovák tanítási nyel­vű alapiskola diákjai; a magyar tanítási nyelvű alapiskolának ugyanis saját szakköre van. Az államvédelmi raj 15 tagból álló csapatát Czanik Károly rendőr készíti fel. A pionírház dolgozói mindig is igyekeznek a legmegfele­lőbb embert biztosítnai az egyes szakkörök irányításához. Az elmúlt tanévben a körzet 7 alapiskolájának 1092 diákja sze­rezte meg a Rátermettségi jelvény bronzfokozatát, ezüstérmet pedig 87-en kaptak. A körzethez tartozó iskolák diákjai többnyire odahaza sportolnak, a pionírház dolgozói nem fukarkodnak anyagi és szak­mai támogatásukkal. Egyre népszerűbb az évenként négy alkalommal megrendezésre kerülő honvédelmi nap, amelynek keretében számos mozgásigé­nyes vetélkedőn állhattak rajthoz a pajtások. A „Futaság“ utcai futóversenyre a legutóbb mintegy 100 lány és fiú nevezett.- Vándorolunk ide-oda - je­gyezte meg Králik Ferenc igazga­tó -, azonban a pionírok számára igyekszünk rendszeres sportolási lehetőséget biztosítani. ZOLCZER LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom