Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)

1986-07-03 / 154. szám, csütörtök

Kiváló eredmények a honvédelmi nevelésben A Duna utcai iskola tapasztalatai A tanulók felkészítése a haza védelmére és a katonai pályára szorosan összefügg a szocialista hazafiságra és proletár nemzetkö­ziségre neveléssel. Iskolánkban, a bratislavai Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában és Gimnáziumban a hazafiságra és internacionalizmusra nevelésben szép eredményeket érünk el. A honvédelmi nevelést valameny- nyi tanítási órán és az iskolán kívüli tevékenységben is követke­zetesen és változatos formákban váltjuk valóra. Erről tanúskodik többek közt az a tény is, hogy növendékeink az utóbbi években kiváló eredményeket érnek el a honvédelmi versenyeken; példá­ul az alapiskola tanulói az elmúlt három évben a kerületi fordulóban mindig az elsó helyre kerültek, a gimnázium diákjai az 1984-1985-ös tanévben a kerületi fordulóban a negyedik helyet sze­rezték meg, a SZISZ által szerve­zett verseny kerületi fordulójában pedig az elsők lettek. A múlt tanévben alapiskolánk két tanulója a žilinai Katonai Közép-iskolában folytatta tanulmányait, az idén egy tanulónk kérte felvételét a nyitrai (Nitra) Katonai Középiskolába. Az 1983-84-es iskolai évben a kassai (Košice) Repülőműszaki Katonai Főiskolára egy diákunkat vették fel, az 1984—85-ös tanévben a brnói Katonai Akadémiára szin­tén egyet, s ebben az évben két tanulónk jelentkezett katonai főis­kolára. Mivel a honvédelmi nevelés a kommunista nevelésnek elvá­laszthatatlan része, tulajdonkép­pen az egész oktató-nevelő mun­kában realizáljuk. Elősegíti a tanu­lók világnézeti nevelését, erkölcsi, politikai tulajdonságaik kialakítá­sát, hozzájárul a munkára és esztétikai neveléshez, a szellemi és fizikai tulajdonságok formálá­sához. Az iskola olyan szellemben oktatja és neveli a fiatalokat, hogy ők is felelősnek érezzék magukat hazánk fejlődéséért és biztonsá­gáért, tudatosítsák a haza védel­mének fontosságát és az életko­ruknak megfelelően képesek le­gyenek különböző honvédelmi fel­adatokat teljesíteni. Az alapiskolá­ban formálódik a tanulók osztály­öntudata, hazafias és internacio­nalista érzésük, megalapozódik a haza védelméhez való viszo­nyuk, kialakulnak honvédelmi alapismereteik és készségeik. A fegyelemre, a közösségi életre, az önállóságra, a bátorságra ne­velés formálja viszonyukat a cseh­szlovák fegyveres erőkhöz és a katonai hivatáshoz. Az alapiskola alsó tagozatán a honvédelmi nevelés tananyagá­nak az egyes tantárgyakban való kihasználásával, a honvédelmi 'gyakorlatokkal, a különféle évfor­dulók megünneplésével, a forra­dalmi hagyományok szobáiban végzett tevékenységgel, a honvé­delmi szakköri neveléssel alakítjuk a tanulók érzelmeit, viszonyukat a hazához, ösztönözzük a forra­dalmi hagyományok megismeré­sét. Ebben az életkorban elmé­lyülnek alapvető honvédelmi is­mereteik és készségeik, megis­merik a honvédelmi társadalmi szervezeteket, fokozódik érdeklő­désük és vonzalmuk a honvédelmi játékok és versenyek iránt. A felső tagozaton szorgalmaz­zuk az önvédelem szempontjából szükséges ismeretek és jártassá­gok elsajátítását, mások megsegí­tését. Az alapiskola felsőbb osztá­lyaiban már kialakulnak a honvé­delmi szokások, erősödik a tanu­lók viszonya a katonai hivatáshoz. Pedagógusaink ügyelnek arra, hogy eleget tegyenek a tantervi követelmédnyeknek és az oktatási eredmények értékelésekor beszá- : mólnak, hogyan sajátították el növendékeik a honvédelmi isme­reteket és jártasságokat. A pálya- választási felelős közreműködé­sével foglalkoznak a tanulók kato­nai pályára irányításával. Már a negyedik osztályban a pedagó­gus rövid véleményezést ir a fiúta­nulókról; ez a tanulmányi eredmé­nyeken kívül kitér a gyermek politikai és erkölcsi tulajdonságai­ra, valamint egészségi állapotára is. Az ötödik osztályosok rendsze­rint találkoznak a Csehszlovák Néphadsereg képviselőivel, ellá­togatnak valamelyik katonai főis­kolára, honvédelmi gyakorlatokon vesznek részt. A 6. osztályban már elkészítjük azoknak a névso­rát, akik számításba jöhetnek, hogy katonai pályára menjenek, ismét felkeresünk katonai iskolá­kat és alakulatokat, a fiúk bekap­csolódnak a honvédelmi szakköri tevékenységbe, a pályaválasztási felelős pedig szülői értekezleten ad tájékoztatást a katonai hivatás­ról és a katonai iskolákban való továbbtanulási lehetőségekről. Ezenkívül elbeszélget azokkal a szülőkkel, akiknek gyermeke érdeklődik e pálya iránt. A 7. osztályban a pályaválasztási fele­lős és az osztályfőnök ismét elbe­szélget a tanulók szüleivel, majd az illetékes körzeti katonai pa­rancsnokságnak átadja azoknak a tanulóknak a névsorát, akik e pályára készülnek. Tanulóink évente találkoznak azokkal az egykori diákjainkkal is, akik a kato­nai iskolát választották. A 8. osz­tályban lehetővé tesszük, hogy az e pályára jelentkező fiúk szülei is ellátogassanak a katonai iskolába, a felvételi vizsga előtt pedig külön foglalkozunk ezekkel a tanulókkal. A gimnáziumban a honvédelmi nevelést komplex módon értel­mezzük, s valamennyi tantárgy­ban érvényesítjük, ha a tananyag tartalma ezt lehetővé teszi. Ezen­kívül az első és második évfo­lyamban heti egy önálló kötelező órában foglalkozunk honvédelmi neveléssel. Az oktatási miniszté­rium irányelvei alapján honvédel­mi gyakorlatokat szervezünk. A harmadik évfolyamban hat na­pot bentlakásos honvédelmi tanfo­lyamon töltenek a diákok, s termé­szetesen itt is van honvédelmi szakköri tevékenység. A verse­nyek során együttműködünk az első városkörzet katonai parancs­nokságával, a honvédelmi szövet­séggel és a testnevelési szövet­séggel. Hatékony iskolánkban a honvé­delmi agitációs és propaganda- munka. E célra jól felszerelt szak- tanterem áll rendelkezésünkre. E nevelésnek fontos része a gim­náziumban is a diákok katonai pályára irányítása. A gimnazisták­kal is hasonlóképpen foglalko­zunk, mint az alapiskola tanulói­val. Az első évfolyam szülői érte­kezletén a körzeti katonai pa­rancsnokság képviselője előadást tart a katonai pályáról, s tájékoztat a továbbtanulási lehetőségekről. Fontos, hogy minél több fiatalt kapcsoljunk be a honvédelmi szakköri tevékenységbe, akik az­tán honvédelmi versenyeken vesznek részt. A pályaválasztási felelősre sok teendő hárul, hiszen beszélgetéseket kell szerveznie a körzeti katonai parancsnokság képviselőivel és rendszeresen foglalkoznia kell azokkal a tanu­lókkal, akik érdeklődnek e hivatás iránt. A második és harmadik évfolyam diákjait elkísérjük valame­lyik katonai főiskolára, s lehetővé tesszük azt is, hogy az érdekelt tanulók szülei is ellátogathassa­nak ezekbe a felsőoktatási intéz­ményekbe. A honvédelmi nevelés feladatait az iskola igazgatósága a honvé­delmi bizottsággal együttműködve dolgozza ki. Ügyel arra, hogy a teendők valóra váltásába az egész nevelőtestület bekapcso­lódjon, s bevonja e tevékenységbe a szülői munkaközösséget, a pio­nír- és az ifjúsági szervezetet is. BALAY VERA Susil Weerarpíthna felvétele Újra törekedve Balázs István első önálló tárlata Balázs István, a podbrezovái születésű, gyökereivel azonban mélyen Gömörhöz kötődő fiatal festőművész túl van élete első önálló kiállításán. A rimaszombati (Rimavská Sobota) művelődési ház előcsarnokában mintegy öt­ven alkotását mutatta be a közön­ségnek. Elsősorban figurális kom­pozícióival aratott sikert, melyek többsége főiskolai tanulmányai­nak befejezése után készült. A többi kiállított alkotás a korábbi esztendők terméséből való. A gyermekkor, a Felső-garam vidékének természeti varázsa két­ségtelenül hatottak kibontakozá­sára, alig tízéves, amikor megpró­bálkozik a tájképfestéssel. Az ösz- tönösséget, középiskolás korá­ban, a tudatos munka váltotta fel. Rajzolt, festett, illusztrációkat ké­szített, s rengeteget olvasott. Meggyőződése, hogy a képzőmű­vészeti főiskola elméleti szem­pontból nem sok újat adott neki, néhány jó barátot, a munka szere­tetét annál inkább. És ez sem kevés, mert bár a pályatársak neve ma még nem sokat mond a kívülállóknak, meggyőződése, hogy néhány év múlva ez a nem­zedék veszi át a stafétabotot s szabja meg a fejlődés új irányát. Szúkebb csoportjukra ugyanis az új irányzatok és formák keresése a jellemző. Balázs István is a saját útját igyekszik járni. Mindennek nem mond ellent, hogy elfogadta példaképeinek útmutatásait, Karéi Souőeknél a figurális festészet monumentalitását, a kompozíciók dinamikáját, Bernhardt Heissing- nél a régi mesterek szintjére emelt virtuozitást és asszociációs ké­pességet figyelte meg. A kiállítás is tükrözte mindezt. A figurális kompozíciók általában egy témára, egyetlen színhelyre és tevékenységre összpontosíta­nak. A közös gondolat fogja össze őket. (Idős férfiak asztal mellett, A filmművészet kéthetes ünne­pe kezdődik ma Karlovy Varyban, a patinás nyugat-csehországi für­dőhelyen. Huszonötödik alkalom­mal gyűlnek itt össze öt kontinens filmművészei, rendezők, gyártók, forgalmazók, színészek és eszté­ták, s természetesen a hírközlő eszközök képviselői. E nagysza­bású seregszemle - amelyet 1946 nyarán rendeztek meg először, s melyet 1959 óta kétévenként, a moszkvai fesztivállal váltakozva tartanak meg - az elmúlt négy évtized alatt rangot vívott ki magának: az öt legjelentősebb nemzetközi fesztivál közé számít­ják, s szervezői mindig is arra törekedtek, hogy az itt bemutatott haladó filmek az emberiség béke­vágyát, az gyüttműködés eszmé­jét fejezzék ki. Az idei is azoknak a találkozója, akik a fesztivál mottójának - A népek nemes kapcsolatáért, a nemzetek tartós barátságáért - jegyében a béke, a barátság és a haladás ügyét szolgálják. Ez a törekvés a legtel­jesebb mértékben kifejezi korunk szellemét, hiszen napjainkban, gmikor a feszültség enyhüléséért, a békéért folytatott harc minden eddiginél sürgetőbbé vált, a film A huszonötödik Ma kezdődik a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál arra hivatott, hogy fontos szerepet töltsön be a népek közötti megér­tésben. A fesztivál gerincét a játékfilmek (köztük elsőfilmes alkotók munkái) versenye alkotja. Ezen harminc- három ország képviselteti magát egy-egy művel. A seregszemlén ennél persze sokkal több film lesz látható, hiszen versenyen kívül is bemutatnak számos jelentős pro­dukciót, s az idén is rendeznek információs vetítéseket. A feszti­válra valamennyi szocialista or­szág elküldte filmjeit, bejelentették részvételüket a nyugati filmnagy­hatalmak is, mint Olaszország, Franciaország, Japán az Egyesült Államok, s képviseltetik magukat olyan országok, melyeknek film- művészete nálunk kevésbé is­mert, vagy még csak most van kialakulóban; láthatunk majd tehát vietnami, angolai, nicaraguai, bangladesi alkotásokat. Hazánk filmművészetét a mem- zetközi mezőnyben Juraj Herz Utolért az éjszaka című munkája reprezentája, mely emlékképek­ben villantja fel Jožka Jabűrková, a mártírhalált halt haladó szellemű nő, kommunista újságíró és képvi­selő kivételes egyéniségét, embeľi tartását és töretlen hitét. A szovje­tek A népbiztos cíníű, Alekszandr Zarhi rendezte alkotást mutatják be, melyben Csicserin életének és a szovjetek fiatal országának ese­ményei kelnek életre. (Mint isme­retes, Georgij Csicserin Szovjet -Oroszország elsó külügyminisz­tere volt.) A magyarok a Vakvilág­ban (rendezte Gyarmathy Lívia) című groteszk hangvételű filmmel indulnak. A bolgárok versenyfilm­jét Dacból szeretni, a lengyelekét A keresztfiú, az olaszokét A szi­get, az amerikaiakét az Isten Ágnese, a franciákét az Utazás Paimpol-ba, a svédekét Kutya­élet, a spanyolokét Augusztusi hold címmel láthatjuk. A verseny­filmeken kívül a közönségnek al­kalma lesz megtekinteni más nemzetközi fesztiválok díjnyertes produkcióit. A seregszemlén Ko­runk ellentmondásai a filmvász­non címmel felvonultatják azokat az alkotásokat, amelyek a mai bonyolult nemzetközi helyzetet, az atomkor konfliktusait ábrázolják. A résztvevők megtekinthetik a csehszlovák filmgyártás leg­újabb termését, s láthatják a korábbi Karlovy Vary-i fesztiválok legsikeresebb alkotásait. A kritiku­sok és esztéták érdeklődésének középpontjában a szabad fórum vitája áll, melyen korunkkal és a filmművészet felelősségével foglalkoznak majd. Különböző kie­gészítő programok is járulnak a vetítésekhez: emlékműsort szentelnek a közelmúltban elhunyt Szergej Geraszimovnak, kereske- dejmi bemutatókat, plakát- és fo­tókiállítást rendeznek. A XXV. fesztivál ünnepélyes megnyitása ma este lesz: a Ther­mal Szálló fesztiválpalotájában bemutatják az első versenyfilmet, Utolért az éjszaka címmel. A nem­zetközi zsűri egy nagydíjat (Kris­tályglóbuszt), külön nagydíjat, há­rom fődíjat ítélhet oda, kiadhatja a Lidice rózsái díjat, jutalmazhatja a legjobb férfi és női alakítást, két díjjal pedig a legsikeresebb debü- táns munkát. (tolgyessy) gyermekek játéka, közös evés, ivás, beszélgetés stb.) Néhány tájképet is bemutatott, melyek nem leíró jellegűek, elsősorban a hangulatot, a történést próbálják megeleveníteni. Valósággal le­nyűgözi a festőt a gyorsan változó természet, kifejezetten élvezi a vi­har előtti mozgást, s több alkotá­sában is megpróbálkozik az elemi erők megjelenítésével. A portrék, aktok és csendéletek teszik igazán teljessé Balázs Ist­ván eddigi munkásságát. Ez utób­bi kevésbé foglalkoztatja, mert - mint említettem - nem kedveli a mozdulatlanságot. A hagyomá­nyos beállítottságú csendéletek helyett ezért például a szobasarok vagy az asztalon levő tárgyak rendezetlenségét, összevisszasá­gát igyekszik visszaadni. Portréi, saját bevallása szerint is, nem eléggé kiforrottak (hármat festett mindössze). Ezeken az ember életének egy-egy fontos időszakát ábrázolja különböző for­mák, színek és árnyalatok segít­ségével, a lelkivilág megjeleníté­sével. Aktképei a test tömegét igyekeznek elsősorban érzékeltet­ni, ezért is mellőzi a mai kor szépségideáljainak tekintett kar­csú, filligráns női test ábrázolását. Ami a technikáját illeti, vászonra dolgozik a legszívesebben. A gaz­dagon adagolt festéknek köszön­hetően képei nem áttetszóek, ha­nem sűrűek, súlyosak. Az újra irányuló törekvés mellett is vallja, hogy a hagyományos eljáráson bélül is meg lehet találni a sajátos művészi kifejezésmódot. Az elsó önálló kiállítást kővető­en néhány alkotásával Banská Bystricában és Martinban mutat­kozott be Balázs István, örül az efféle szereplési lehetőségeknek is, mert nevének megismertetése mellett ez egyfajta erőpróbát és konfrontációt is jelent számára, s persze a néző számára is. A pálya elején járó Balázs István viszonylag jó körülmények között dolgozhat Rimaszombat­ban. A város vezetői és az itteni kulturális intézmények messze­menően támogatják. A közelmúlt­ban például önálló műtermet ren­dezhetett be, s képei közül többet is megvásárolt a Gömöri Múzeum. Ezekután érthető az is, hogy nem hiányolja a nagyvárosi környeze­tet, s azt tartja, hogy ez a műfaj nem igényli különösebben a kö­zösséget sem, sokkal inkább a töprengést, az elmélyült gondol­kodást. A kisváros nyugalma erre eszményi közeget kínál, ahol rá­adásul több a munkára fordítható idő is. Emellett azonban nem tagadja, hogy a tökéletes technikai tudás elsajátítása, s a visszajelzé­sek miatt szüksége lenne egyfajta intellektuális háttérre, egy olyan ablakra, melyből alkalmasint kite­kinthetne a nagyvilágra is. Ma - huszonnyolc évesen - ott tart, hogy tisztában van saját képességeivel, erényeit és gyen­géit egyaránt ismeri. Törekszik az újra, a progresszívre, de tudja, hogy egy bizonyos határt nem szabad túllépnie, mert ekkor már sem őszinte, sem érthető nem lenne a művészete. HACSI ATTILA ÚJ SZÚ 6 1986. VII. 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom