Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-17 / 166. szám, csütörtök
Ahogyan csinálják, az a nézőt is megragadja Huszonöt éves az Új Nemzedék Néptáncegyüttes Dúdor István: Otthoni fák A pedagógus verset mond Vass Ottó önálló műsoráról „Az ifjúság nemcsak állapot, hanem elkötelezettség is. Nemcsak ígéret, hanem zálog is. Záloga mindazoknak a reményeknek, sikereknek, történéseknek, amelyek az eljövendő felnőtt életét töltik majd be, hogy ezernyi sorsból, szívdobbanásból, akarásból megalkossák az élet diadalmas, forró egészét" - olvasom a kassai (Košice) Új Nemzedék Néptáncegyüttes krónikájának elsó oldalán, majd az alábbi sorokat is érdemesnek tartom kimásolni: „Fiatalságunkat is úgy kell élni, hogy soha ne kelljen megtagadni, hogy soha, soha ne kelljen majd megal- kuvóan, gyáván, kiábrándultán lehajtanunk a fejünk és megtorpannunk a tulajdon ifjúságunk emléke előtt." Ezeket a gondolatokat 1962. május 17-én írták a krónikába. Akkor az Új Nemzedék kétéves volt, most pedig huszonöt. Lehet, hogy az idézetből didaktikus célzatosság is kicseng, bár hűen tükrözi azt az erkölcsi alapállást, magatartásformát, amire negyedszázaddal ezelőtt Kassán a szocialista nemzetiségi kultúra ápolására vállalkozó fiatalok elkötelezték magukat. Az induláskor talán még a célok sem voltak eléggé tisztázottak, de a munka megindult, mert a kezdeményező készség, az akarat és az igény megvolt. A néptáncegyüttest az akkori középiskolások és a kassai főiskolákon tanuló fiatalok Hemerka Olga vezetésével alakították meg. Első fellépésüket 1961. november 14-én tartották a noszf évfordulója alkalmából rendezett ünnepi esten- és nagy sikert arattak. A néptánccsoport után énekkart, eszt- rádcsoportot és irodalmi színpadot is alakítottak. Az Új Nemzedék Néptáncegyüttes csakhamar ismert lett Kelet-Szlovákiában. Szeretettel, tapssal fogadták őket mindenütt, és ez lelkesítóen hatott. Jóllehet ez csak a kezdet volt, és a továbblépés hogyanjai akkor még bizonytalanok voltak. Ez más egyéb mellett Tőzsér Árpádnak, Hét 1963. január 27-i számában megjelent, a Legifjabb ifjú szívek címú írásából is kitűnik:- a tánckar a Melyiket a három közül? című tréfás cselekményes tánccal aratja fellépésről fellépésre a legnagyobb sikert. De lényegében ez sem más, mint a többi számaik: a Párnás tánc, a Martosi tánc vagy a Kendős tánc: népszokások táncfeldolgozása. De hogyan tovább? - az énekkar műsorában egyelőre klasszikus szám még nincs, s zenekaruk is csak népi és tánczenére van. Itt a fejlődés hogyanja világos, csak az a baj, hogy nincs emberük, aki a partitúra-szétírást vállalná. Az irodalmi színpad a kassai kerületi alkotó versenyen elsó díjat nyert, de a december 15-re tervezett új bemutatót kénytelenek elhalasztani február elejére, mert a technikai berendezések nagy anyagi befektetéssel járnak és szakembereket igényelnek. A színjátszó csoport leginkább csak esztrádmüsort ad. Tavi csendélet (Kanovits György felvétele) Hiányzik az állandó rendező, a gondos szakember." A meglevő gondok, problémák ellenére 1963. április 28-án a Shalk-ház Szálló dísztermében az Új Nemzedék tánccsoportja, énekkara és esztrádcsoportja új bemutatót tart. Néhányszor még 1964-ben is közönség elé lépnek, de a fél évtizeden át lobogni tudó láng már egyre veszít erejéből, 1965 őszén az Új Nemzedék Népiegyüttes szétesik. Az ok: nincs pártfogó, nincs anyagi alap a működéshez. A csoportok tehát nem dolgoznak tovább, de az „új nemzedéket“ azért nem szórta szét a szél, a városban marad és zömük az Új Nemzedék Művelődési Klubban dolgozik tovább. Ilyen formában találnak lehetőséget az önműveléshez, kulturális igényeik kielégítéséhez. 1969. júniusában megalakul a Csemadok Kassai Városi Bizottsága. Az újvárosi helyi szervezet vezetősége Szakái László mérnök vezetésével ekkor mindent megtesz azért, hogy a néptánccsoportot újraalakítsák. Stetz László személyében jó koreográfusra találnak és munkához is látnak. Az eredmény most sem marad el 1970-ben a szlovákiai magyar felnőtt néptáncegyüttesek központi versenyének nagydíját Zselí- zen (Želiezovce) a kassai Új Nemzedék nyeri. Az Új Szó riportere akkor így írt róluk: ,,Ezek a fiatalok szeretik a folklórt, anélkül, hogy a miértet akadémikus kifejezésekkel megfogalmaznák maguknak. Ars poétikájuk körülbelül ennyiből áll: »Szeretjük a népművészetet, mert sajátunk, mert szép.«" Stetz László után Illés Sándor veszi kezébe a tehetséges táncosok irányítását. Vezetésével - és a Csemadok KB Szőttes Népművészeti Csoport kiváló szakembereinek hathatós segítségével - az Új Neriízedék rendkívül jó eredmények felmutatására lesz képes. Ez már 1974. március 2- án, a Thália Színpadon megtartott második bemutatójukon is egyértelműen kitűnik. A Kalocsai párost, a Borsodi verbunkot és csárdást, a Kállai kettőst, a Valóságos magyar csárdást, a Falusi Találkozót, a Bodrogközi lányost, a Csallóközi hangulatokat, a Kapuvári verbunkot átéléssel, nagy élményt nyúj- tóan mutatták be. Sikerrel szerepeltek Popradon is, a csehszlovákiai néptánccsoportok országos minősítési versenyén. 1974-ben tehát az Új Nemzedék néptánc- csoportja A-kategóriás minősítést kapott, ami azt jelentette, hogy az ország élegyüttesei közé sorolták. Ilyen eredmény elérésére mindmáig csak egyetlen csehszlovákiai magyar néptánccsoportunk volt képes. Persze az igazsághoz tartozik, hogy két évvel később ezt a minősítést az Új Nemzedék nem tudta, nem is tudhatta megvédeni. Újabb kilencven perces músor összeállítására ugyan képesek lettek volna, csak az ehhez szükséges ruhákat már nem tudták miből megvenni. Popradra korábban is csak úgy tudtak eljutni, hogy az egyik egységes földmúA bratislavai Kulturális Nyár sokfajta zenei és színházi rendezvénye mellett a kórusmúvészet mintha kissé a háttérbe szorult volna. Két évvel ezelőtt egész koncertsorozatot szenteltek a rendezők a zeneművészet e fontos területének, idén azonban csak elvétve kerül sor egy-egy kórus hangversenyére. Ezért is tartom fontosnak pár szóban bemutatni a madridi CORO SAN JORGE vegyeskart, amely holnap 20 órakor lép fel az Egyetemi Könyvtár hangulatos barokk udvarán. A kórust 1976- ban alapította Rafael Zornoza karnagy, aki a madridi konzervatórium neveltje. A XVI. és a XV. század vokális polifonikus zene- irodalmának remekein kívül a spanyol kortárs zeneszerzők müveinek és népdalfeldolgozásoknak az interpretálását is felvállalják. Hazánkban először mutatkoznak be a kassai (Košice) Múszaki Fóiskoves-szövetkezet elnöke megszánta őket és térítésmentesen rendelkezésükre bocsátotta az autóbuszukat. Ilyen önzetlenséget természetesen csak elfogadni lehet, kérni nem. Hogy miért nem támogatta jobban a Csemadok a tánccsoportot? Nos, amennyire tudta, támogatta. Ilyen körülmények között szinte törvényszerűen válsághelyzetbe jutottak. 1977-ben levélben tudatták a Csemadok Központi Bizottságával, hogy felfüggesztik a tevékenységüket. A levél megírása után még bizakodtak, azt remélték, hogy a központi bizottság valahogy megoldja az anyagi gondjaikat. Rendszeres évi költségvetést persze a központi bizottság sem biztosíthatott, és rendkívüli segítségre sem volt akkor mód. Újabb bő öt esztendőnek kellett eltelni, amikor Richtarčík Mihály- egy újabb nemzedék képviseletében - ismét megpróbálkozott a tánccsoport életrekeltésével. Richtarčíkék előtt világossá vált, hogy jobb anyagi alapokkal mint elődeik, ők sem számolhatnak, ennek ellenére munkához láttak. Igaz, őket elsősorban nem a fesztiválokon, a versenyeken való mindenároni jó szereplés vágya fűtötte, nem a látványos „színpa- diasitott“ koreográfiák bűvöletéért égtek, hanem az autentikus paraszttáncok megismerését, elsajátítását tartották fontosnak. Elődeiktől abban is különböztek, hogy ők már tudatosan közelítettek a néptánchoz, természetesen belső igényből fakadóan. A néptánc anyanyelvi szintű elsajátítását tűzték ki célul, s ma már elmondható, hogy ez sikerült is. Sikerült, mert nem koreográfiákat kezdtek gyakorolni, hanem a különböző tájegységek táncait tanulták meg, ezekből készítettek azután koreográfiákat. Hogy ezt is jó érzékkel teszik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1984-ben Zselizen ismét az Új Nemzedék nyerte el a nagydíjat és a legjobb zenekari kíséretért járó díjat is, az utóbbit az Új Nemzedék táncházzenekara kapta, a Csámborgó. Az Új Nemzedék Néptáncegyüttes 1986. április 25-én új műsorral ünnepelte megalakulásának 25. évfordulóját. A Keletszlovákiai Vasmű kultúrházának nagytermében - telt ház előtt- megérdemelten nagy sikert arattak. Fenntartások nélkül mondhatjuk, hogy ezek a fiatalok valamennyien jól ismerik a néptánc minden hangulatváltását - képesek természetes érzelmeket, hangulatokat és véleményt közvetíteni a néptánc tiszta nyelvén. Ki kell emelnünk, hogy önmaguk gyönyörűségére is dalolnak, táncolnak - és valójában ez a legtöbb, amit tehetnek. Persze ahogyan csinálják, az a nézőt is megragadja. Richtarčíkék ezt a tudást minél több fiatallal igyekeznek megosztani. Táncosaik gyakran a kisiskolásokhoz is ellátogatnak, segítenek a többi táncsoportnak is és táncházaikba mindenkit szeretettel várnak. SZASZÁK GYÖRGY la Collegium technicum vegyeskarának vendégeként. A kórus több nemzetközi fesztivál és verseny díjazottja: nagy sikerrel szerepelt Franciaországban és Olaszországban, így joggal várhatjuk, hogy bratislavai szereplése maradandó élményt nyújt. xxx A bratislavai zenei élethez szervesen hozzátartoznak a Városi Galériában (Mirbach-palota) vasárnaponként tartott matinék. Az érdeklődők minden vasárnap fél tizenegykor kamarakoncertet hallgathatnak a gyönyörű környezetben. A képzőművészet és a zene szimbiózisa - így is nevezhetnénk a hangulatos és magas színvonalú koncertsorozatot. A bratislavai szólisták és együttesek sorát olykor brnói, kassai és prágai művészek gyarapítják. A barokk, a klasszikus és a romantikus zene mellett helyet kap a középkor és a reneszánsz, valamint a XX. Az írás címe ebben az esetben nem közöl semmit arról az élményről, amelynek immár egy hónapja a Jókai Napok szerencsésebb (mert befértek a Libresz- szóba) résztvevőivel együtt lehettem részese. Vass Ottó - a szó legnemesebb értelmében - pedagógus. Amikor verset mond, mindig egy-egy új szempontot keres a vershez. Megközelítései sajátosak ugyan, de minden elmondott versben megőrzi a költőt. Megőrzi és egyben meg is mutatja. Egyik ilyen felejthetetlen élmény számomra az ő Radnóti Miklósa. Megmutatta, hogy a szelídnek ismert mártírköltó verseiben milyen feszítő indulatok áramlanak ... Ezúttal egy csehszlovákiai magyar költő világát közelítette meg és tárta fel közel egyórás műsorában. A Zs. Nagy Lajos verseiből Sárkányom pusztulása címmel szerkesztett versmontázsa már eleve izgalmas találkozást ígért. Vass Ottó, a költői indulatok árnyalatait a versmondásban pontosan érzékeltető előadó találkozott Zs. Nagy Lajossal, a szatirikusironikus költővel. Ebből a találkozásból született meg az a szellemiség, amelyet jobb híján lángoló szelídségnek tudok nevezni. Persze ez a fogalom is Zs. Nagy ihletésére született; ő írja az összeállítás címadó versében: „Kétszer hét orrlikán a lángok: / sercegó, szelíd tulipánok". Vass Ottó pontosan látja, hogy mindaz, ami a költő sokak által félreismert „humoraként“ meghatározónak látszik ebben a költészetben, csupán az éthosz védekezése, pajzsa: belül az esztétikai értéket is képviselő forma ölelkezik a mélyen filozofikus tartalommal. Zs. Nagy Lajos és Vass Ottó végzetesen optimisták. A fülünk ha'latára megvalósult szellemi taszázad zenéje is. A hagyományosan közkedvelt koncerteknek al- landó publikumuk van, de a nyári hónapokban kellemes és hasznos időtöltést jelenthetnek az idelátogató turisták számára is. Ráadásul a galéria képei között sétálva kettős művészi élményben is részesülhetnek. Érdemes megemlíteni - a Tráv- niček-kvartett, a Flauto dolce (középkori, reneszánsz zene), a Cor- ni di Bratislava (négy kürtös) Soňa Jahnová hárfás, Rácz Tibor akkor- deonművész és a Fagotti brunen- ses (fagott-kvartett) koncertjeit, amelyeket augusztus végéig hallhat a közönség. Pontosabb ismertetést - nemcsak a nyári koncertekről, hanem az egész évi műsorról - a havonta megjelenő Kam v Bratislave (Hová Bratislavában) címú műsorfüzetből meríthetnek az érdeklődők, amely minden újságárusnál kapható. HORVÁTH KATALIN lálkozás abban a szférában volt észlelhető, ahol a pódiummúvész és a költő a hallgatóságot létük azonosságaira rádöbbentette. Előadóművésztől aligha várható el több, minthogy az ilyen felismeréseket a költőt felvállalva közvetítse a közönség felé. Minden más, minden hajánál fogva előrángatott értei mezgetés, belemagyarázás üres gesztussá válik. (Gyökeres György felvétele) Vass Ottó éppen azért jó előadóművész, amiért jó pedagógus. A gondolat megmutatásának, a megismerésének és a megismertetésnek a lehetőségét keresi, vagyis a költőt, a költői gondolatot, amely ennek a gesztusnak a tárgya, a tartalma lehet, önmaga - tudása, tehetsége, felkészültsége - csupán eszköz mindennek a megfogalmazásához, ahogyan egyénisége a pedagógusi munkájában is „csupán“ szerszáma a tanításnak. Nem véletlen tehát, hogy az ó esetében az elóadómú- vészet mindig a hallgatók, a közönség szolgálata; s nem önmaga megmutatásának a terepe. Számára a költői gondolat a versmondás alfája és ómegája. Mindent ennek rendel alá, minden kifejezési eszközt a versből kiindulva keres meg. A „Hogyan?" kérdést nála a „Miért? Kinek?“ váltotta fel. A „Mit? Miért? Kinek?“ kérdéssorra adott válaszok már tartalmazzák a „Hogyan?“-t is. Nem tudom hány embernek lesz még alkalma hallani ezt az előadóestet. Estről beszélek, hiszen bizonyára csak az alkalom szülte kényszer folytán került sor rá délután a komáromi (Komárno) Libresszóban. Megtalálják-e az utat Vass Ottóhoz azok, akiknek vállát művelődési klubok műsorszervezési gondja nyomja? Lesz-e iskola, ahol egy rendhagyó irodalomórán a diákok meghallgatják Vass Ottót? Eszébe jut-e a Csehszlovák Rádió Magyar Fő- szerkesztőségének, hogy rögzítse és sugározza ezt az összeállítást? DUSZA ISTVÁN Nyári zenei események a fővárosban ÚJ SZÓ 6 1986. VII. 17.
