Új Szó, 1986. július (39. évfolyam, 152-178. szám)
1986-07-02 / 153. szám, szerda
Új ritmust a gazdasági integráció folyamatának Mihail Gorbacsov beszéde egy varsói üzemben (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn a Karol Swierczewski tábornokról elnevezett varsói finommechanikai üzemben tartott nagygyűlésen a következő beszédet mondta: Kedves elvtársak! Őszinte köszönetét mondok önöknek a szívélyes fogadtatásért. Ebben a baráti légkörben külön örömmel tolmácsolom önöknek, valamennyi varsóinak, Lengyelország munkásosztályának és dolgozó népének a mi dolgozóink és az egész szovjet nép forró üdvözleteit. Küldöttségünk számára érdekes és hasznos volt a saját szemünkkel látni azt, hogy milyen a helyzet önöknél a termelésben, és hogyan él a lengyel munkás- osztály. Meg akartuk tudni azt is, hogy az önök országának problémái miként tükröződnek a dolgozókollektívák életében. Ez az ismerkedés azonban, sajnos, rövid volt és tárgyalásainkat tulajdonképpen futólagosnak nevezhetnénk. Azonban ha összegeznem kell általános benyomásainkat, akkor ezek kétségtelenül nagyon kedvezőek. Azt tapasztaltuk, hogy a Swierczewski üzem korszerű termelési részlegekkel rendelkezik, hogy itt gondolkodó és szakképzett emberek dolgoznak, akik tisztában vannak a műszaki fejlesztés hasznosságával és lelkiismeretesen teljesítik feladataikat. Ennyit az előnyökről. A hiányosságokat önök mindenkinél jobban ismerik, és bizonyára felszámolásukra törekednek. Ószintén kívánjuk önöknek, hogy ezeket a szándékaikat siker koronázza, és hogy javítsák márkás termékeiknek hírnevét. Részt vettünk a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusán és meggyőződhettünk arról, hogy a lengyel kommunisták biztonsággal tekinthetnek a jövőbe. A LEMP Központi Bizottságának a Wojciech Jaruzelski elvtárs által előterjesztett beszámolójában, valamint a pártprogram tervezetében is kitűzték a hatalmas termelő és tudományos-műszaki potenciál hatékony kihasználásának útjait. Viszonylag bonyolult problémák azonban még természetesen szép számmal akadnak, önökkel együtt azonban nekünk is az a meggyőződésünk, hogy a nehéz időszakot áthidalják, s a lengyel munkásosztály és a lengyel nép képes lesz arra, hogy hazáját'a gazdasági és a társadalmi fejlesztés új határkövéhez juttassa el. Országainknak közös céljaik vannak, és közös a fejlesztés stratégiája is, az eltérő feltételek és mércék ellenére. Ennek lényege a gazdasági és a társadalmi fejlesztés meggyorsítása, a tudományos-technikai forradalom eredményeinek alkalmazása és a rendszerünk adta lehetőségek maximális mértékű feltárása. Ezt a feladatot tűztük ki az SZKP XXVII kongresszusán. Elmondható, hogy minden testvérpártunk szintén erre törekszik. Kongresszusunk óta rövid idő, alig pár hónap telt el. Azonban ez is igazolta, hogy a kongresszuson elhatározott irányvonal az egyedüli helyes irányvonal. Mozgósította országunkat és a népnek még nagyobb hitet adott saját erejében. A központi bizottság júniusi plenáris ülésén áttekintettük, hogy miként kezdődött meg a kongresz- szusi határozatok teljesítése, hogy konkrétan mit kell tenni a kezdeti időszakban a nehézségek minél gyorsabb felszámolásáért és hogy teljes mértékben ki legyenek használva tartalékaink. Arra a következtetésre jutottunk, hogy még következetesebben kell törekednünk a mélyreható átalakításra és tartanunk kell a kezdeti ütemet. A plenáris ülés felhívással fordult a kommunistákhoz, hogy még határozottabban szálljanak szembe a megcsontosodottsággal, a rutinnal és a régi munkastílussal. A haza sorsáról és a hazafiasságról szóló legszebb szavak is értéktelenek, ha nincsenek konkrét tettekkel, céltudatos munkával és cselekvő állampolgári hozzáállással alátámasztva. Fontos, hogy ne ismétlődjenek meg a múltban elkövetett hibák és szükséges az irányítás bürokratikus módszereinek a felszámolása. Sokoldalúan szélesíteni fogjuk életünk demokratikus alapelveit, még következetesebben fogjuk érvényesíteni a szociális igazságosságot és határozottan harcolunk azok ellen, akik mások munkájának rovására akarnak élni. A jóváhagyott ötéves tervünk arra irányul, hogy a szovjet gazdaság a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításával új dinamikát érjen el. A gazdaság rekonstrukciója lehetővé teszi a szovjet emberek munka- és életkörülményeinek a lényeges javítását. Ismét kinyilvánítottuk azt a szilárd elhatározásunkat, hogy vállvetve haladjunk a szocialista közösség országaival. Lengyel elvtársaink határozottan számolhatnak a Szovjetunióval való kölcsönösen előnyös együttműködéssel. Erről részletesen szeretnénk szólni. Országainkban többmilliós lelkes híve van a szovjet-lengyel barátságnak. Ez életünk törvényévé vált. És ez pártjaink politikája helyességének és eredményességének legmegbízhatóbb mutatója. Nyíltan megmondva nehéz örökséget vettünk át. Oroszország és Lengyelország kapcsolatait évszázadokon át bonyolította mindkét országban az uralkodó kizsákmányoló osztályok harca. A királyok és cárok a lengyeleket az oroszok, az oroszokat pedig a lengyelek ellen uszították. Háborúk, erőszak, terjeszkedések mérgezték népeink tudatát és kölcsönös gyűlöletet idéztek elő. Oroszország és Lengyelország legjobb fiai azonban mindig becsületbeli és lelkiismereti ügyüknek tekintették a cárizmus elleni közös harcot és életük értelmét az orosz és a lengyel kizsákmányolok elleni küzdelemben látták. 1917 októbere, amely felszabadította Oroszország dolgozóit, Lengyelország függetlenségének előhírnöke lett. A szovjet és a lengyel nép nagy hősiességről tett tanúbizonyságot az antifasiszta háborúban is. Nagyra értékeljük a lengyelek hozzájárulását a hitleri Németország szétzúzásához. A nyugati és az északi területek visszaadása Lengyelországnak a történelmi igazságosság aktusa volt. A szov- jet-lengyel harci szövetség joggal szocialista országaink függetlenségének és az európai béke megőrzésének egyik legfontosabb garanciája. Barátságunk ereje világosan megmutatkozott abban, a Lengyelország számára olyan súlyos időszakban, amikor az imperialisták gazdasági ,,szankciókkal" és „blokáddal“ próbálták megbontani a szocializmus alapjait és hogy a lengyel népnek a lehető legérzékenyebb károkat okozzák. A szovjet-lengyel barátság mindent egybevetve szilárd alapra épül. A közös múltból eredő legfontosabb következtetés így hangzik: nekünk szomszédként és barátként világosan látnunk kell, hogy kölcsönös figyelmet és tiszteletet kell tanúsítanunk érdekeink iránt, valamint együttműködésünknek szélesebb körűvé és tartalmasabbá kell válnia. A szovjet-lengyel barátság jelenleg kapcsolataink valamennyi területére kiterjed. Nem csak az érzelmi és a szellemi élet szférájára gondolok. Természetesen az is nagyon fontos, hogy Lengyel- országban az emberek ismerik és szeretik Puskint és Csajkovszkijt, hazánkban pedig Mickijewiczet és Chopint. Az is jó dolog, hogy a lengyel fiatalok Zelena Gorában évente megrendezik a szovjet dalok fesztiválját és hogy nálunk nagyra értékelik a lengyel előadó- művészetet, Mindez lehetővé teszi, hogy népeink kölcsönösen jobban megértsék egymást. Szellemi kapcsolat nélkül nem létezik igazi barátság. Nem kevésbé fontos azonban a dolog anyagi oldala, a gazdasági együttműködés. Itt is figyelemre méltó eredmények születtek. Lengyelországban a szovjet részvétellel épített létesítményekben és vállalatokban tízszer több vasat és hétszer több acélt állítanak elő, mint a háború előtti Lengyelországban. Az önök országa a Szovjetunióból fedezi a kőolajfogyasztás 95 százalékát, a földgáz esetében ez 100 százalék, a gyapotot illetően pedig 75 százalék. Szovjet műszaki dokumentációk kihasználásával a lengyel ipar új ágazatait hozták létre - a hajógyártást, a repülőgépipart és a szerszámgépek gyártását. Számunkra is nagyon fontosak az önök országával fenntartott kapcsolatok. Elegendő megemlíteni, hogy lengyel eredetű a Szovjetunióba behozott útépítő gépek 40 százaléka és gyakorlatilag a kénsavgyártó üzemek berendezéseinek száz százaléka. A háború utáni időszakban Lengyel- országtól egész flottányi, több mint 800 különböző fajtájú tengeri hajót kaptunk. Nagy lehetőségek kínálkoznak a kölcsönösen előnyös együttműködésünk további bővítésére, valamint a termelési és a tudományos-műszaki kooperáció kiszélesítésére. Ehhez azonban természetesen megfelelő feltételekre van szükség. Nagy jelentőségű az elvtársi kölcsönös megértés a legmagasabb szinten. Pártjaink központi bizottságai aktívan arra törekednek, hogy a két ország állami intézményei és társadalmi szervezetei a lehető legkedvezőbb körülményeket hozzák létre a kölcsönös kapcsolatok bővítéséhez. Szándékaink és tevékenységünk sikeréről végső soron azonban közvetlenül az üzemekben, az építkezéseken, a dolgozókollektívákban döntenek. Ott, és csakis ott ölt anyagi formát együttműködésünk eredménye. Ezért töltött el örömmel az, amikor megtudtam, hogy az önök üzemében kezdték alkalmazni a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást, melyek kezdeményezői a szovjet munkások voltak. Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy ez lehetővé tette a munkatermelékenység és a bérek jelentős növekedését. A moszkvai „Kaliber“ dolgozói viszont sok hasznos tapasztalatra tettek szert önöknél a termékek minőségének javításával összefüggésben. A Swierczewski üzem és a „Kaliber“ bázisán most létrejön az első szovjet-lengyel tudományostermelési egyesülés. Ez komoly dolog. Bízunk abban, hogy önök és moszkvai kollégáik is úgy fognak tevékenykedni, hogy másokat is megnyerjenek. Általánosan ismert, hogy a közös műben minél több erőforrást és eszközt kapcsolnak össze, annál nagyobb hasznot hoz. Wojciech Jaruzelski elvtárssal és további baráti országok vezető képviselőivel aláírtuk a tudományos- műszaki fejlesztés 2000-ig szóló komplex programját. Megvalósítása érdekében határozottan kell keresni és bővíteni az együttműködés progresszív formáit, beleértve a vállalatok és a tudományos intézmények közötti közvetlen termelési kapcsolatok megteremtését is. E tekintetben bátrabban és nagyvonalúbban kellene eljárni. Erről már szóltam tegnap a kongresszuson és itt is megismétlem, országainknak jelenleg nincs ennél fontosabb közös feladata. Nyíltan meg kell mondani, hogy sok mindenben, ami az integrációval kapcsolatos, a kapitalista országoknak sikerült elóbbrejutniuk. Eddig sem voltunk és ezentúl sem vagyunk ellene annak, hogy levonjuk a tanulságokat. De nem szorítkozunk azonban csupán a kopírozásra és a dolgok tiszta átvételére. A nyugati integráció nem ritkán korlátozza a gyengébb országok szuverenitását és nemzeti önállóságát, és gazdasági hatékonysága bizonyos mértékig a dolgozó ember nagyobb mértékű kizsákmányolásának az eredménye. Az integrációs folyamatok fel- gyorsításánál saját szocialista utunkon kell járnunk és látnunk kell saját szocialista céljainkat. Budapesten a baráti országok vezető képviselői áttekintették a sokoldalú együttműködés terén kialakult helyzetet és megállapodtak abban, hogy ennek a felettébb fontos dolognak tartós figyelmet fognak szentelni. Meggyőződésünk, hogy a közös érdek lehetővé teszi olyan megoldások meglelé- sét, amelyek új ritmust és ütemet adnak a szocialista gazdasági integráció egész folyamatának. Elvtársak! Terveinknek, tetteinknek és reményeinknek csakis akkor lesz értelme, ha sikerül megőrizni a békét. Igaz viszont az is, hogy ezeket minél gyorsabban és jobban teljesítjük, annál szilárdabbak lesznek népeink forradalmi vívmányai és ezzel megbízhatóbb lesz az atomháborús veszély ellen emelt korlát. Szovjetoroszország létezésének első napjától a háborúktól és fegyverektől mentes világért száll síkra. Sokan annak idején utópiának minősítették ezt a forradalmi gondolatot. A politikai gondolkodásmódot a kőkorszaki durva erőszak törvényei hatották át teljesen, valamint a katonai erő tisztelete A pusztító első világháború szörnyű történelmi fenyegetése, sem a népeknek határtalan megpróbáltatásokat okozó második világháború nem jelentett a Nyugat uralkodó osztályainak leckét. Ezek az osztályok továbbra is a lázas fegyverkezést, elsősorban a nukleáris fegyverkezést szorgalmazzák. A nyugat visszautasította a szocialista országoknak a leszerelés mellett szóló érveit és ezért nem maradt más hátra, mint az, hogy a stratégiai erőegyensúly elérésére törekedjünk. A politikai láthatárt jelenleg beárnyékolja a nukleáris veszély. Fontos, hogy világszerte mindenki tudatosítsa: a több fegyver jelenleg nem nagyobb, hanem éppen kisebb biztonságot jelent. A globális atomháború nem lehet okos politika eredménye, mert minden élő, tehát minden politika pusztulását is jelenti. Európa sorsára nézve a régi politikai gondolkodásmód veszélyes. Nyugati részében gátolja számos kormányt abban, hogy felhagyjon a konfrontációs irányvonal támogatásával. Szemet hunyhatunk-e azonban afelett, hogy nukleáris évszázadunkban ez az irányvonal hova vezethet? Talán nem mindenki számára világos, hogy az európai kontinensen a hagyományos fegyverek bevetése is, a vegyi fegyverekről nem is beszélve, hasonlóképpen súlyos következményekkel járna, mint az atomháború? Éppen ezért javasoljuk olyan határozottan a kétoldalú leszerelés megkezdését. Ez a gondolat már ma sem utópia. Arról van szó csak, hogy a nyugati országok Körmányai, akik keresztényeknek nevezik magukat, a „ne ölj" parancsolatot politikájuk tényleges mottójává tegyék. Felszólítjuk őket, hogy álljanak meg ennél a sorsdöntő határnál, amelyen túl a lázas fegyverkezés már teljesen kicsúszhatna az ellenőrzés alól. A militarizmus azonban nem pusztán önmagában veszélyes. Rendkívül árt az emberi erkölcsnek, a világban haragot és erőszakot terjeszt. Az emberiséget a pusztulástól nem a tűz és a kard menti meg, hanem a béke, az együttműködés és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása. Az utóbbi napokban ismét hallatták hangjukat a szocialista országok, a Varsói Szerződés tagállamai. Az atomrobbantások leállításával, valamint a tömegpusztító fegyverek korlátozásával és megsemmisítésével kapcsolatos intézkedések összessége után konkrét tervet javasoltunk az európai hagyományos fegyverzet és a fegyveres erők állományának csökkentésére. Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke a közelmúltban Glassboróban mondott beszédében ugyan fenntartásokkal, de beismerte az atomfegyverek korlátozására vonatkozó új javaslatai komolyságát. Kijelentette, hogy most fordulat következhet be világméretekben a biztonság és a béke megszilárdítására irányuló törekvésekben és ezzel összefüggésben ismét szólt a legfelsőbb szintű szovjet-amerikai találkozóról. Ha Washington komolyan és felelősségteljesen viszonyul a leszerelés kérdéseihez, mi ezt csakis üdvözölhetjük. Reagan úr helyesen jegyezte meg, hogy jelenleg a tárgyalások önmagukban nem elegendőek. Éppen ezt ismételjük állandóan, gyakorlatilag a genfi találkozó óta, és megerősítjük arra irányuló törekvésünket, hogy konstruktív lépések szülessenek a leszerelés terén. Az elmúlt napokban arra vonatkozó konkrét javaslatokat tartalmazó levelet küldtem az elnöknek, hogy miként lehetne kivezetni ezt az ügyet a zsákutcából és hogyan lehetne végre hozzálátni a felhalmozott fegyverek felszámolásához. Bízunk abban, hogy az amerikai kormányzat csatlakozik kezdeményezéseinkhez és lehetővé teszi olyan találkozó megtartását és olyan megállapodások kidolgozását, amelyeket reményteljesen várnak Európa és az egész világ népei. A szocialista és a kapitalista világ államai közötti békés egymás mellett élés lehetséges. Sőt, mi több, szükséges. Más ésszerű alternatíva egyszerűen nincs. Fáradhatatlanul keressük azokat az utakat, hogy miként lehet ennek normáit és alapelveit átültetni a nemzetközi élet gyakorlatába. A szocializmus az alkotó munka és az emberek közötti igazságos kapcsolatok céljából jött létre. Nem véletlen, hogy Marx szerint a kommunizmus egyenlő az igazság uralmával. A szocialista társadalomban nincs hely olyan erők számára, amelyeknek ellenségeskedésre, konfrontációra és háborúra van szükségük. Elvtársak! Emlékezésként az SZKP küldöttségének itt-tartózko- dására átnyújtom önöknek Karol Swierczewski portréját, amelynek szerzője a nálunk jól ismert Grekov képzőművészeti stúdió festője. A vászonról olyan ember tekint ránk, aki életének tetteivel bizonyította az internacionalizmus nagy erejét. Az önök üzemének munkása volt és a szovjethatalom győzelméért harcolt országunkban. Walter tábornok néven az első sorokban védelmezte a szabad Spanyolországot. Életét a hazáért áldozta fel. A népi Lengyel- ország joggal büszke ilyen fiaira. Elvtársak! Ma -visszatérek Moszkvába, halaszthatatlan ügyek várnak rám. Jaruzelski elvtárssal ebben előzetesen megállapodtunk. Küldöttségünk itt marad és én a Lengyel Egyesült Munkáspárt ,X. kongresszusának a tanácskozás sikeres befejezését kívánom. Búcsúzok a vendégszerető Varsótól, amely ezekben a nyári napokban olyan gyönyörű és valamennyiüknek, családjaiknak sok sikert és boldogságot kívánok. Ugyanezt kívánom őszintén az egész lengyel népnek is. ÚJ szú 4 1986. VII. 2.
