Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-26 / 148. szám, csütörtök

A forradalmi munkáspárt elődje ----------------------------------------------------------------------------------------- r--------­15 0 évvel ezelőtt alapították meg az Igazak Szövetségét ..................................................................................................... KO MMENTÁLJUK Gyermekintézmények falun A mezőgazdasági üzemek és a nemzeti bizottságok együttműködése számos településen figyelemre méltó ered­ményt hozott. A községek olyan létesítményekkel gyarapod­tak, amelyeknek a szövetkezeti dolgozók, a falu lakosai veszik hasznát. Nem egy szövetkezetben felismerték, a fiata­lokat csak úgy tarthatják meg, ha megfelelő életfeltételeket teremtenek számukra, ha a lakások építése mellett a bölcső­dékről és az óvodákról sem feledkeznek meg. Erre ösztö­nözte őket a szövetkezetek X. kongresszusa is. Országos viszonylatban az egységes földműves-szövet- kezeteknek ötszáznyolcvannyolc gyermekintézményük van és több mint ezer üzemeltetéséhez járulnak hozzá, illetve építését anyagilag is támogatják. Nem egy településen a szövetkezet építkezési szakcsoportja végezte el a munkála­tokat. A jó együttmüködés, a megértés, a kölcsönös segitőkész- ség eredménye, hogy egy-két kivétellel a szövetkezetben dolgozók gyermekeit ma már el tudják óvodában helyezni. Hasonló a helyzet a bölcsődék terén is, noha több helyen a jövőben mikrobölcsődék létesítése oldhatja csak meg a gondokat. Szlovákia egységes földműves-szövetkezeteinek 115 óvo­dája és tizenkilenc bölcsődéje van. Ez nem mondható soknak, de hozzá kell még tenni, hogy közös beruházással további 147 óvoda és tizenhét bölcsőde építését segítették elő. Ezen kívül a kulturális és szociális alapból 325 óvoda és hetvenhét bölcsőde üzemeltetési költségéhez járulnak hozzá, sőt a Trnavai járásban több óvoda tatarozását is magukra vállalták. Stará Lubovňában a környék szövetkeze­tei közösen építettek óvodát, ezzel lehetővé tették, hogy a városban lakók közül többen a szövetkezetben dolgozza­nak. Ebben a járásban úgy döntöttek, hogy a tervidőszak végéig a szövetkezetek átveszik a nemzeti bizottságoktól az összes falusi gyermekintézményt. A Liptovský Mikuláš-i járásban az előző tervidőszakban több mint négymillió koronát fordítottak óvodák, bölcsődék építésére. A Munka Érdemrenddel kitüntetett ipolynyéki (Vinica) szövetkezet két óvodája egyikét Čelovcében üzemelteti. Úttörő munkát végzett a rimaszécsi (Rimavská Seč) szövetkezet is, amely elsők között épített óvodát, s amint mondják nem bánták meg. A Nemzeti Front választási programja Szlovákia szerte számos gyermekintézmény építésével számol. Többek között az idén hetvenkilenc szövetkezeti óvodát és tizenegy bölcsödét adnak át mintegy tizenöt millió korona értékben. Nem felesleges beruházás ez, a szövetkezeteknek szükségük van a fiatalokra. A Trnavai járásban felmérést végeztek: több mint ezerkétszáz negyven éven aluli gyermekes fiatalasz- szony dolgozik a szövetkezetekben. Ezért is ösztönzik a szövetkezeteket arra, hogy tovább bővítsék a gyermekin­tézmények hálózatát, vagy azok építéséből részt vállaljanak. A tervek szerint 1990 végéig ugyanis Szlovákiában húsz százalékkal kell növelni a szövetkezeti gyermekintézmények­ben a férőhelyek számát. NÉMETH JÁNOS MÉTA 90 A szervezett munkásmozgalom kezdete elképzelhetetlen a külön­böző proletáregyesületek és -szervezetek keletkezése nélkül, in találkoztak a munkások, itt szervezték önsegélyező és műve­lődési, később pedig kimondottan politikai tevékenységüket, s itt születtek sokszor a figyelemre méltó programdokumentumok, amelyek a fokozatos eszmei-vi- lágnézeti és politikai fejlődésről, a bonyolult differenciálódási folya­matokról és a munkásmozgalom kezdeteire oly jellemző találkozók­ról és harcokról vallottak. Százötven évvel ezelőtt jött létre az egyik legismertebb mun­kásszervezet, a Kommunisták Szövetségének elődje, az Igazak Szövetsége, amely programdoku­mentumával, a Kommunista Párt Kiáltványával vált ismertté. Ezt a dokumentumot a társaság tudo­mányos elméletének megalapítói dolgozták ki. Megalakulásától a kommunista programhoz vezető út azonban hosszú, akadályokkal teli és nehéz volt. A humánus kapitalizmus illúziója ellen Párizsban 1836 nyarán a titkos demokratikus-republikánus Szám­kivetettek Szövetségéből el­távolították a legszélsőségesebb, jobbára proletáreróket és létre­hozták az új, titkos Igazak Szövet­ségét. Tagjait iparosok, gyári munkások és a manufaktúrák munkásai képezték. A Számkive­tettek Szövetsége kispolgári-de­mokratikus szervezet volt, amely­nek programja és tevékenysége túlnyomórészt antifeudalista célo­kat, ködös megfogalmazásokat tartalmazott. Ezek szociális és politikai egyenlőséget, szabadsá­got, állampolgári erkölcsöt és ,,a nép egységét“ hirdették. A szövetség ideológusai által írt ' kiadványok és röpiratok kapitalis­taellenes hangulatot keltettek, lé­nyegében azonban kispolgári ide­ológiát és azon rétegek világnéze­tét terjesztették, amelyeket állan­dóan veszélyeztetett az ipari tőke. A legkirívóbb ellentmondásoktól, a brutális kizsákmányolástól men­tes kapitalizmusról, a humánus kapitalizmus utópista eszméjéről álmodoztak. Az ilyen nézeteket később Marx és Engels a Kommu­nista Párt Kiáltványában „reakció­soknak és ugyanakkor utópisták­nak“ nevezte. * A nézetbeli különbségek az Igazak Szövetségének megalaku­lásával érték el tetőpontjukat. Gazdag anyag található a forra­dalmi és munkásmozgalmi hagyo­mányokat őrző ekecsi (Okoč) em­lékszobában. Fő helyen, az ajtóval szemközti asztalon, - látható a már elhunyt, két veterán pártharcos, Szendi Ferdinand és Laki István kitünteté­se, valamint a Szlovák Tanács- köztársaság, illetve a CSKP meg­alapításának 50. évfordulójakor adományozott emlékérem. Mellet­tük - mivel az emlékszoba a Julius Fučík Alapiskola épületében van - látható az iskolát személyesen is meglátogató Gusta Fučíková ajándéka. Szép és rendezett az a tábla, amelyen a kommunista párt helyi szervezetének múltját mutató do­kumentumok láthatók, köztük Ma­jor István fényképe is, aki hajdan a pártszervezet egyik aktivistája volt. A többi táblán, időrendi sorrend­ben egészen napjainkig, egyre több fénykép látható. Az iskola pionírcsapatának tevékenységét például már 32 felvétel illusztrálja. A földműves-szövetkezet meg­szervezését és megalakulását még több. Egy hosszú asztalkán sorakoz­nak egymás mellett a veterán kommunisták pártkönyvei, kitünte­tései. Külön említést érdemel a nép- * rajzi gyűjtemény, köztük a régi szerszámok, háztartási és munka­A proletárerők elsősorban a szer­vezet reformjára törekedtek. Szükség volt a kimondottan anti­demokratikus, szélsőségesen konspirativ szervezeti rendszer megváltoztatására. Nagyon fontos feladat volt az új szövetség tevé­kenysége irányvonalának - prog­ramjának kidolgozása. Teljes mér­tékben egyetérthetünk azzal a né­zettel, hogy az új szervezetet a sajátosan munkásprogram ki­dolgozására tett törekvések jelle­mezték. Az első helyen már nem a forra- dalmi-demokratikus-utópista cé­lok és a burzsoá-republikánus követelések szerepeltek. A legfon­tosabb cél már nem a demokrati­kus köztársaság, hanem a közös­ség, esetleg a „vagyoni közös­ség“ volt, vagyis lényegében kommunista követelés. Termé­szetesen e követelések érettségi fokát olyan körülmények határoz­ták meg, mint a munkásmozgalom fejlődése, szervezettségi foka, a Szövetség teoretikusainak szín­vonala, az, hogy mennyire voltak képesek a burzsoá társadalom fejlődése törvényszerűségeinek feltárására és kifejezésére. Hiá­nyoztak a tapasztalatok, az elmé­leti tézisek összevetése a gyakor­lattal. A szocializmus úttörői néze­teinek formálódása nagyon bo­nyolult volt, de egyes irányokban - bár gyakran nem tudatosan, hanem spontán módon - mégis a tudományos kommunizmus felé mutatott. A kommunista jövő reális volta Wilhelm Weitling utópikus kom­munista 1838-ban írta meg az Amilyen az emberiség és amilyen­nek lennie kell című művét. Hosz- szú ideig lényegében ez volt a Szövetség programja. Ami a tar­talmát tekintve különösen jelentős, hogy a kommunista társadalom megteremtése során az eszközök között jelentős helyet foglal el a néptömegek forradalmi harca. Weitling szerint a humánus társa­dalmi rendszer csak erőszakos forradalommal érhető el, amely felszámolja a magántulajdont. Ké­sőbb ezeket a nézeteket egy másik művében A harmónia és a szabadság biztosítékai címűben fejtette ki. Marx az itt található nézetekkel kapcsolatos fenntartá­sai ellenére ezt a művet úgy jellemezte, mint „a német munká­sok összehasonlíthatatlan és szép irodalmi bemutatkozását.“ A szövetség fejlődése súlyos károkat szenvedett, amikor a blan­eszközök. Érdekes a most alakuló gyűjtemény is, melynek témája az iskola története. Régi bizonyítvá­nyok, egykori tankönyvek, iskolai és házi feladatok kidolgozására szánt füzetek, írásgyakorlatok és rajzok kerültek ebbe a gyűj­teménybe. Meglepő, de legalábbis szokatlan, hogy a gyűjtő nevét is feltüntetik egy-egy anyag mellett. Megtudom, hogy az 1974-ben létrehozott emlékszobában tartják a pionírok alkalmi gyűléseit, a szo­cialista munkabrigádok tagjainak találkozóját, évfordulós ünnepsé­geket, a község, az efsz és az iskola vendégeinek fogadását. Az emlékszoba két gondoka, Berényi József, az iskola igazga­tója és Kósa Erzsébet csapatve­zető. Az ő munkájukat segíti Szőke István igazgatóhelyettes, Lakatos Teréz és Krastenics Er­zsébet. Archívuma is van az emlékszo­bának. Ha kiállításra kerül az eredeti anyag, akkor a róla készí­tett fényképmásolat az archívum­ba kerül. Alkalmanként fordítva: a másolat kerül kiállításra. A folyamatos gyűjtést témák szerint szervezték meg. A gyűjtés­ben nagy segítséget nyújtanak a pedagógusokon kívül a SZISZ helyi szervezetének tagjai és a pi­onírok. A feldolgozás pedig a Szo­cialista Akadémia 10 tagú helyi csoportjának, előadói testületének a feladata. HAJDÚ ANDRÁS quista Évszakok Társasága 1839 májusában felkelést szervezett, amelybe a Szövetség szekciói is bekapcsolódtak. A legaktívabb ta­goknak Angliába, Németországba és az Egyesült Államokba kellett távozniuk. Az Igazak Szövetségének törté­netében jelentős mérföldkő volt az 1847-es év. A Londonban megtar­tott első kongresszuson elfogad­ták az új alapszabályzatot, a szer­vezeti elveket és a tagok köteles­ségeit. Kidolgozásukban nagy­mértékben részt vett Marx és Engels. A Szövetség demokrati­kus és szilárdan szervezett harci egységgé vált. Szervezetileg köz­ségekre, járásokra és kerületekre oszlott, amelyek élén a központ állt. Ezek a kongresszusnak, mint a szövetség legfelsőbb szervének tartoztak felelősséggel. Minden tag köteles volt a kommunizmust támogatni és az elfogadott határo­zatok szerint cselekedni, forradal­mi energiát tanúsítani és törekedni a tudomány eredményeinek elsa­játítására. A Szövetség célja és feladata volt, hogy megdöntse a burzsoázi­át, megteremtse a proletariátus uralmát, felszámolja az osztályel­lentéteken alapuló régi burzsoá társadamat és megteremtse az osztályok és magántulajdon nél­küli új társadalmat. Ekkor vette fel a Kommunisták Szövetsége ne­vet, s az eredeti jelszó - Minden ember testvér! - helyett új harci jelszót fogadtak el: Világ proletár­jai, egyesüljetek! A Kommunisták Szövetségének megalapításával és a tudományos kommunizmus új programdoku­mentumának, a Kommunista Párt Kiáltványának elfogadásával új fe- ' jezet kezdődött a forradalmi mun­kásmozgalom fejlődésében. A Kommunisták Szövetsége a for­radalmi munkáspártok csírájává, a munkásharcosok iskolájává, a nemzetközi munkásszövetség, az elsó Internacionálé elődjévé vált. TEODOR HUDEČEK Nem lehet szemet hunyni a fe­lületesség, a formalizmus, a tettek és a szavak között megnyilvánuló ellentét fölött. A problémákat kö­vetkezetesen kell megoldani. Ezek a megállapítások a SZISZ Központi Bizottsága nemrég lezaj­lott 16. ülésén és a SZISZ Szlová­kiai Központi Bizottsága ülésén hangzottak el, ahol a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek a CSKP XVII. kongresszusát követő fela­datairól tanácskoztak. Az ifjúsági szövetségben azért is fontos a problémák következetes megol­dása, mert sok fiatal a különböző tisztségekben éppen itt gyakorolja a társadalmi-politikai tevékenysé­get, s az ifjúsági szervezetben szerzett tapasztalataikat továbbvi­szik magukkal az életbe, a munka­helyükre. A CSKP XVII. kongresszusán komoly szavak hangzottak el az ifjúság címére. A kommunisták bizalommal fordulnak a fiatalok­hoz. A párt azt várja, hogy az eddiginél még felelősségteljeseb­ben használják fel a nevelésükre fordított eszközöket, és kamatoz­tassák tudásukat és tapasztalatai­kat, hogy becsvágyuk, energiájuk és lelkesedésük a népgazdaság fejlődésének jelentős tényezőjévé váljon. De hogy az elhangzott szavak­nak foganatjuk legyen, szükséges, hogy a fiatalok a munkahelyükön az üzemekben, az iskolában alko­tó lelkesedéssel vállalják a rájuk háruló feladatokat a nyolcadik ötéves terv konkrét feladatainak teljesítésében. Ez azonban felté­telezi a SZISZ-tisztségviselők kö­vetkezetesebb, céltudatosabb munkáját, főleg azokkal a fiatalok­kal, akik a szakközépiskolákban készülnek munkáshivatásukra. A SZISZ-nek az eddiginél jobban figyelembe kellene vennie az ifjú­ság egyes csoportjainak kor és szociális specifikumát, nem volna szabad közönyösnek lennie az egyes fiataloknál jelentkező nega­tív irányzatokkal szemben, és azokat is igyekeznie kellene be­vonni az ifjúsági szervezetek kol­lektíváiba, akik mind ez idáig nem vesznek részt a SZISZ munká­jában. A fiatal embernek szüksége van rá, hogy lehetősége nyíljék bekap­csolódni a jelentős társadalmi fel­adatok megoldásába. Természe­tesen vágyódik az után, hogy aktivitását kedvezően fogadják, és értékeljék. Még ha hihetetlennek is találja valaki - a fiatal ember örül, ha sikerül legyőznie saját kényelmességét, ha összemérheti az erejét másokkal. Tudomásunk van ezekről a vágyakról, amelyek hozzátartoznak az ifjúsághoz, de egyelőre kevéssé használjuk ki. Nemegyszer képtelenek vagyunk pontosan irányítani a fiúk és lá­nyok lelkesedését. A népgazda­ság ez idáig megoldatlan kérdése­ire, az új utak keresésére és megoldásukra született az az új kezdeményezés, amelyet a SZISZ KB legutóbbi ülésén fogadtak el, és amely a MÉTA 90 nevet kapta. A név az ifjúi lelkesedést és az alkotókezdeményezést jelképezi, s a fiatalok ezzel akarnak hozzá­fogni a XVII. kongresszuson kitű­zött feladatok megvalósításához. Az eddigi ifjúsági mozgalmak tapasztalatai alapján a MÉTA 90 mindannak az összességét jelenti, amit a fiatalok a munkahelyi, tanulmányi és közéleti tevékeny­ségben akarnak elérni, hogy konk­rétabban és még jobban, mint eddig, hozzájáruljanak hazánk szociális-gazdasági felvirágzásá­nak meggyorsításához. A MÉTA alapelve, hogy minden fiatal ab­ban a kollektívában, ahol dolgozik, tanul vagy él, célt tűzzön ki, de önmaga elé is célokat, azaz métá­kat tűzzön ki az elkövetkező évek­ben, amelyek teljesítése nemcsak az egyén, hanem az egész társa­dalom hasznára válik. Tapaszta­latból tudjuk, hogy egyes ifjúsági mozgalmak elvesztették tekinté­lyüket, mert a résztvevők rájöttek, hogy a jó értékeléshez tulajdon­képpen elegendő kötelezettség­vállalásként ügyesen megfogal­mazni a munkaköri kötelességek százszázalékos teljesítését. Ez azonban nem kötelezettségválla­lás. Ennek mindenütt természe­tesnek kellene lennie. Ha nem így van, a hiba másutt keresendő. A MÉTA nem formalizmus. Célja olyan légkör teremtése, amelyben a fiúk és a lányok meggyőződés­ből kötelezik el magukat az idő­szerű mai feladatok mellett, s min­denütt, ahol a társadalomnak szüksége van rá, megmutatkozik az ifjúság lendülete és alkotó kezdeményezése. Ezért a MÉTA nem előírja a feladatokat, csak ötletekkel szolgál, egyes területe­ken milyen kötelezettségeket vál­lalhatnak a fiúk és a lányok. Az új mozgalom a népgazdaság kulcs­feladatainak teljesítésére irányul, a tudomány és technika legújabb vívmányainak megismerésére és a gyakorlatban való alkalmazásá­ra, az életkörnyezet védelmére és kialakítására, a közéleti munkára, a gyerekekkel való foglalkozásra, a továbbképzésre. Új, nem kitaposott útra lépni minden bizonnyal bátorságot kö­vetel. A fiatalokra azonban ez mindig is jellemző volt. Hisszük, hogy ezúttal is mellőzik az ártal­mas formalizmus minden megnyil­vánulását, és végérvényesen bú­csút mondanak a középszerűség­nek, a passzivitásnak, az álkolle­gialitásnak, a helytelen szerény­ségnek, kritikátlanságnak. Ilyen tulajdonsággal ugyanis terveiket és elképzeléseiket nem valósít­hatnák meg. A haladó célokhoz csak olyan tulajdonságok segítsé­gével lehet eljutni, mint az egész­séges önbizalom, a kockázatvál­lalás, az akadályok merész leküz­dése. Ezeket a tulajdonságokat kellene a SZISZ-tagoknak jobban fejleszteniük, ezek segítenek a magasabb célok, a kilencvenes évek métáinak elérésében. ĽUBA ZEMANOVÁ Hagyományőrzők ÚJ SZÚ 4 1986. VI. 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom