Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-13 / 137. szám, péntek

Előbbre lépve A XXXI. ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁLRÓL Gyermekközpontú pedagógiát Néhány gondolat egy új kiadványról Május végén, illetve június elsó napján került sor Zselizen (Želie­zovce) a XXXI. Országos Népmű­vészeti fesztiválra. Páros évről lévén szó, ezúttal a csehszlovákiai magyar felnőtt táncegyüttesek versenyével indult a rendezvény. A látottak-hallottak alapján meg­győződhettünk arról, hogy az eltelt két esztendőben együtteseinknél több szempontból is fejlődés ta­pasztalható. A színvonal emelésé­hez - a gondos felkészülésen kívül - nyilvánvalóan hozzájárult a verseny új koncepciója is, amely szerint az együttesek két forduló­ban mérték össze tudásukat. A központi döntő előtt - melyre a lévai (Levice) Barátság Művelő­dési Házban került sor - területi versenyeken tekintette meg a zsű­ri az együtteseket, és a tizenkét jelentkező csoportból kilencet hí­vott meg a fesztiválra. Az elődön­tők alatt a válogatáson kívül a bí­rálóbizottság szakmai tanácsokkal is ellátta az együtteseket. Ezekről az elődöntőkről most mindössze annyit, hogy megle­pődve tapasztaltam: a rendezők valószínűleg nemigen törődtek a közönségszervezéssel, mert az ipolynyéki (Vinica) területi ver­senyt kivéve, az együttesek csu­pán egymásnak és a bírálóbizott­ság tagjainak mutatták be ver­senyműsorukat. Nyilvánvalóan hasznos, ha az együttesek látják egymás műsorát, de azért jó lenne elérni, hogy mások is üljenek a nézőtéren. A szereplők ugyanis a közönség jelenléte, tapsa nélkül csak nehezen tudnak megfelelő hangulatot, légkört teremteni a színpadon. Meggyőződésem, hogy nem a közönség érdeklődé­sével van baj, hanem a szervezési hibák idézték elő ezt a helyzetet. Idén a már közismert, „befu­tott“ csoportokon kívül újakkal is találkozhattunk. Sikeres volt a rozsnyói (Rožňava) Búzavirág és az ipolynyéki táncegyüttes be­mutatkozása. Több együttesünk az elmúlt két esztendőben újjáala­kult, mint például a komáromi (Komárno) Hajós, a dunaszerda­helyi (Dunajská Streda) Csallóközi Dal- és Táncegyüttes és a fülek- püspöki (Fiľakovské Biskupice) Palóc. Róluk és a másik két helyezett együttesről a kassai (Ko­šice) Új Nemzedékről és a somor­jai (Šamorín) Csaliéról elmondhat­juk, hogy egészében véve jó teljesítményt nyújtottak. Ugyanakkor azonban szinte minden együttes műsorát több hiba rontotta le. Első helyen a ze­nei kíséret hullámzó színvonalát említem meg. A legtöbb együttes vezetőjének és koreográfusának régi betegsége, hogy a próbák során elsősorban a táncos anyag betanítására összpontosítanak, és gyakran szinte ötödik kerékként kezelik a másik - s egyáltalán nem mellékes - tényezőt, a zenét, illetve a zenekar teljesítményét. Csaknem valamennyi együttesünk műsorában szerepelnek olyan kompozíciók is, amelyeket a tán­cosok énekléssel egészítenek ki. * Nos, ez az éneklés a legtöbb esetben egyáltalán nem emeli, hanem rontja a fellépések összha­tását. A jövőben tehát az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell szen­telni a zenei kíséretre. Az illetéke­seknek el kell gondolkodniuk azon is, hogy a felkészülés során mi­lyen formában nyújtsanak mód­szertani segítséget. Tanúi voltunk már bizonyos próbálkozásoknak, például a táncházzenekarok kép­zésének, de ez még kevésnek bizonyult. A fesztivál gazdag műsorából az idén sem hiányzott a Csak tiszta forrásból című összeállítás, amely ezúttal a Medvesalja és a Barkó vidéke színes néprajzi anyagát mutatta be. Ezúttal is beigazolódott, hogy a Csemadok KB által szervezett nyári szeminá­rium és gyűjtés több szempontból is hasznos. Nemcsak a gyújtók, s ezáltal kulturális szövetségünk archívuma gazdagodik értékes anyaggal, hanem a fesztivál kö­zönsége is megismerkedhet az előző évszázadok népi kultúrájá­val. Ez a többéves gyűjtőmunka sok-sok szellemi és tárgyi emlé­ket, értéket mentett meg az enyé­szettől, s tette közkinccsé az utókor számára. Szombaton este szeles, hűvös időjárás uralkodott. A rendezők és a szereplők tartottak attól, hogy ez elriasztja a közönséget. Nem így lett! Még a labdarúgó-világbajnok­ság kezdete sem befolyásolta túlságosan a látogatottságot. A Zseliz üdvözlése című összeállí­tás csaknem telt ház előtt zajlott. A műsorban a Tavaszi szél... tavalyi döntőjének győztesei és helyezettjei szerepeltek, ezúttal is nagy sikerrel. Az együttesek közül a jókai (Jelka) hagyományőrző tánccsoport is méltán érdemelte ki a közönség tapsát. Kellemes szín­foltot jelentett a gyermektánccso- portok szereplése is. A štúrovói Kisbojtár ezúttal is igazolta, hogy a tavalyi versenyen méltán végzett Egy héttel ezelőtt még a Duna Menti Tavasz eseményei zajlottak, vers- és prózamondó gyerekek, bábegyüttesek és színjátszócso­portok színes-változatos előadá­sainak voltunk figyelő és lelkes nézői, holnap már egy másik gyermekfesztivál résztvevői lehe­tünk. Kezdődik Érsekújváron (No­vé Zámky) a Csengő Énekszó, azaz a csehszlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok központi seregszemléje, melyet hatodik alkalommal rendez a Cse­madok Központi Bizottsága, a Népművelési Intézet, valamint az érsekújvári járási és városi szervek. Persze, nemcsak szemléről versenyről van itt szó. Kétnapos ünnepi találkozója ez az évad legjobb kórusainak, meghitt han­gulatú hangversenyek sorozata a városban és a járás több helysé­gében; lehetőség tapasztalatszer­zésre, ismerkedésre, barátságkö­tésre, és annál is inkább, mivel a fesztiválon fellép több vendég­az első helyen. A már megszokott és elismerésre méltó teljesítményt láthattuk az ekeli (Okoličná na Ostrove) Tátikától is. A vendég­ként fellépő pukaneci csoport mű­sorában megismerkedhettünk a szlovák-magyar népzenei kap­csolatokkal is. A nézők vastapssal jutalmazták ugyan a magyaror­szági Muzsikás együttest és Se­bestyén Márta fellépését, szá­momra azonban némi csalódást okoztak, főleg músorválasztásuk- kal. Nem így az ugyancsak ven­dégként fellépő Bogyiszlói Népi Együttes, amely szűkebb hazájá­nak hagyományait sorakoztatta fel ötletesen és magávalragadóan. ígéretes összeállításnak indult a Virágba szőtt álmok című músor, amely a szólótermesztés hagyo­mányos módjait és az ezzel a munkával kapcsolatos, jórészt századeleji szokásokat elevenítet­te volna fel. Sajnos, az eső miatt ez a műsor félbeszakadt, de reméljük, hogy a következő feszti­válok valamelyikén teljes egészé­ben megtekinthetjük ezt az érde­kesnek ígérkező összeállítást. Nagy kár, hogy a Dél-Szlovákiai lakástextiljét bemutató néprajzi ki­állítás csupán a fesztivál három napja alatt tart nyitva. A magyar lakta vidékek takácsainak és szö- vóasszonyainak szemet-lelket gyönyörködtető munkáit minden bizonnyal a következő napokon is sokan megtekintenék. Főleg a fia­talabb korosztály számára nyújtott nagy élményt ez a kiállítás, sokan gyönyörködtek a különböző vá- szonnemúkben, vánkosokban és dunyhákban. Ebben az esztendőben újra találkozhattunk azokkal a népmű­vészeti mesterekkel, akik a feszti­vál jellegének megfelelő portékái­kat árulták. A parkból ugyan már kiszorultak, de a bejáratnál mégis csak feltűntek azok, akik különbö­ző csecsebecséket többségükben giccses tárgyakat árultak. Érzé­sem szerint jelenlétük nincs hasz­nára a fesztiválnak. Említést érdemel a népművé­szeti csoportok menettánccal egy­bekötött ünnepi felvonulása, amelyre Zseliz talán egyetlen fel- bontatlan utcáján került sor. A jó hangulatú felvonuláson is megmu­tatkozott a szereplők és a közön­ség néptánc- és népdalszeretete. Újra láthattuk-tapasztalhattuk, hogy a népművészet milyen fon­tos szerepet játszik az emberek tudatformálásában, erkölcsi érté­keik gazdagodásában, hazánk nemzetei és nemzetiségei közötti együvétartozás és testvéri együtt­müködés további elmélyítésében. Az idei Országos Népművészeti Fesztivál ezt a nemes gondolatot hangsúlyozta. PAPP SÁNDOR együttes, köztük magyarországi és szlovák énekkarok. Hogy mit hoz maga a verseny, milyen értékeket és új törekvése­ket mutat majd fel, előre nehéz megjósolni, annyi bizonyos az előjelek nyomán, hogy a korábbi találkozókhoz hasonlóan, jó telje­sítmények tanúi lehetünk. Okunk van ezt írni azért is, mert gyermek- és ifjúsági énekkaraink tevékeny­sége a legfejlettebbek közé tarto­zik amatőr művészeti mozgal­munkban. Az énekkarok pedagó­gus vezetői, karnagyai, sokan felnőtt kórusok tagjai, tehetséggel, hozzáértéssel és szeretettel foglal­koznak a gyerekekkel, az alkotó munka közben feltárva előttük a zene birodalmának titkait is. Ilyenképpen a zenei, egyáltalán az esztétikai nevelésben ugyancsak felbecsülhetetlen a szerepük. És hát az elsők között nekik köszönhető, hogy eredményesen fejlődik kórusmozgalmunknak ez az ága, hogy központi fesztiválon is csenghet az énekszó. -bor A csehszlovák oktatási-ne- velési rendszer továbbfej­lesztéséről szóló alapokmány be­vezetése óta egy évtized telt el. A gyakorló pedagógusok tapasz­talatai azt mutatják, hogy az át­gondoltan felépített, nem túlmére­tezett tantervi követelmények alapján a tanító által kézben tartott -, jól irányított, rendszeresen fog­lalkoztatott osztályközösségekben megfelelő ütemben fejlődnek a ta­nulók képességei. Az elmúlt tíz évben nemcsak a tantervek és a tankönyvek újultak meg, a tanu­lói ismeretek értékelésének és minősítésének területén is válto­zás tanúi lehettünk. Az értékeléssel és osztályzás­sal kapcsolatos elméleti megálla­pítások összegezéseként új mód­szertani kiadványt jelentetett meg a Szlovák Pedagógiai Kiadóválla­lat. Volt, aki megörült neki, mert a tanulók lelkiismeretesebb minő­sítésének, az iskola belső életé­nek, a módszertani munka tovább­fejlesztésének eszközét látta benne, amely segítséget, fogó­dzót, konkrét eligazítást ad. De volt, aki felkapta a fejét: mit akarnak már megint? Már az osztályzást is újra kell tanulni? Helytelen az efféle reakció, hisz alapdokumentumok nélkül elkép­zelhetetlen az intézményes neve­lés. Ezek a dokumentumok évszá­zadok óta fontos eszközei a peda^ gógiai gyakorlatnak. A tanulmányi eredmények értékeléséhez és osztályozásához kidolgozott mód­szertani segédkönyv szorosan kapcsolódik a tantervhez. Célja a segítségnyújtás. Hiszen az isko­la nemcsak ismereteket nyújt, vállalnia kell azt a nehéz és hálátlan feladatot is, amelyet a tan- anyag-elsajátítás mértékének ér­tékelése jelent. Az alapiskola olyan intézmény - mondhatni ismeretközlő csator­na amelyen az ország minden lakosának át kell haladnia és a tananyagot - alacsonyabb vagy magasabb szinten - el kell sajátí­tania. Megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy olyan az ország közép- és szakiskola hálózata, egyeteme, kultúrája, tudománya és termékeinek színvonala, ami­lyen az alapiskolája. Viszonyaink között érthető, hogy az iskolás gyermek, az iskola munkája az érdeklődés középpontjába került és egy új, gyermekközpontú peda­gógia reneszánszát éljük. Közügy lett a nevelés, az Iskolával szem­ben nagyok az elvárások. A peda­gógusok viszont a gyermekek tudatában igyekeznek meggyöke­reztetni a minőség elvét. Erre több meggondolásból is szükség van, de most maradjunk az értékelés­nél. A tanulók teljesítményének értékelése minősítő és szelektáló jellegű, tehát dönt a felsőbb osz­tályba lépésről vagy az osztályis­métlésről. A nyolcadikosok eseté­ben meghatározza a továbbtanu­lási esélyeket, a gyermekek sorsát. A módszertani segédkönyvben a teljesítménynormák minden tan­tárgyból részletesen kidolgozottak és igényesek. Viszonyaink között az igényesség indokolt, mert a kö­zép* és szakiskolák is, a munka­helyek is teljesítményelvúek. Ez a tény az oktatás minden szintjén, tehát az alapiskolában is, kikény­szeríti a szigorú, objektív, minősítő értékelést. Az iskola igényessége ellen sokan tiltakoznak, elsősor­ban azok, akik féltik a gyermekek gondtalan, játékos életét, s inkább a tanulók spontán érdeklődése és kedve szerint szeretnék megszer­vezni az iskola életét. Ez az elképzelés gyakorlatilag megvaló­síthatatlan és hosszú távon árt a fiataloknak. Az iskola ugyanis hiába elnéző, a felnőtt társadalom követel és minden fiatal ember esetében elvégzi a minősítő érté­kelést. Az élet munkabíró, felelős­ségvállaló, döntésekre és megúju­lásra képes, nyitott habitusú em­bereket követel. Ha az iskola nem szoktatja hozzá fokozatosan a gyermekeket a terhekhez és helytálláshoz, s nem teszi ki őket különböző erőpróbáknak, később nehéz és kegyetlen lesz számukra a megmérettetés. Az igénytelen­ség útja járhatatlan, a megoldást máshol kell keresni. A gyermekek érdekében több okból is össze kell fognia a család­nak és az iskolának. Egyrészt azért, mert az erós egyéniség felneveléséhez magas szintű köl­csönös együttműködésre van szükség, másrészt azért, mert az osztályzás és értékelés gyakran sodorja konfliktushelyzetbe a diá­kot is, a pedagógust is. Ma gyermekeink többsége meg akar felelni az elvárásoknak, akkor is, ha a tanulás legtöbbjük számára nem könnyed, játékos tevékeny­ség. Ók gyakran tisztában vannak azzal, hogy a tudáshoz nem lehet játszva hozzájutni. Csak komoly és fárasztó munka árán, gyakran a játékról és a szórakozásról lemondva szerezhetik meg a to­vábbjutáshoz szükséges ismerete­ket. Ha az iskola nem méltányolja erőfeszítéseiket, szorongóvá vagy agresszívvá válnak. . A pedagógusok konfliktushely­zetét az okozza, hogy a közérdek­lődés középpontjában nem az oktatói-nevelői munka színvonala hanem a tanulók minősítése áll. A szülők egy része - mivel nem ismeri a követelményeket és nincs összehasonlítási alapja - sok esetben nem képes reálisan érté­kelni a gyermekek adottságait, képességeit és teljesítményét. Ez súrlódásokat okoz. Márpedig az iskolai munkában nem nélkülöz­hető a jó légkör és a konstruktív kapcsolat, amelyet nemcsak a ta­nulókkal, hanem szüleikkel is igyekszenek kiépíteni a pedagó­gusok. Azok járnak el helyesen, akik a szülői értekezleteken rövi­den, de rendszeresen ismertetik egy-egy tantárgyból az oktatási célokat és követelményeket. T agadhatatlan, hogy az osz­tályozás és értékelés az iskola egyik hatékony nevelő esz­köze. Egyszerre motivál, és diag­nosztizál. Feltárja a tanulói sze­mélyiség erős és gyenge pontjait, a tanulási nehézségek okait. Segít elvégezni a bonyolult feladatok sokaságát, mert az ifjú ember formálásában sok mindent kell egyidejűleg megoldani. Ebben a munkában a kicsiny előrelépé­seket is meg kell becsülnünk. Az osztályzással és értékeléssel fog­lalkozó módszertani segédkönyv határozottan előrelépés. A napi pedagógiai gyakorlatban nagy szükség van rá. Közli az érdemje­gyekkel kapcsolatos, a konkrét osztályzatok kívánatos teljesítmé­nyét. A követelmények összeállí­tása olyan, hogy a jó vagy kiváló osztályzatot elérő tanulóknak tel­jesíteniük kell mindazt, amit az alacsony minősítések tartalmaz­nak, s ha jobb osztályzatot akar­nak szerezni, többet kell teljesíte­niük. Igy elérhető, hogy minden tanuló olyan érdemjegyet kapjon, amilyen szinten teljesít. Az érdem­jegy is, a teljesítmény is könnyen ellenőrizhető. A követelményrendszer az alsó tagozatban osztályokra tagolva adja meg a hangos olvasással, tollbamondással és írással kap­csolatos követelményeket. A szer­zőket az a törekvés vezette, hogy a követelmények mindig teljesít­ményformát, lehetőleg konkrét és mérhető teljesítményformát öltse- nek és magukba foglalják a tanuló személyiségének jellemző voná­sait; a képességeit, az érdeklődé­sét, az anyanyelvéhez - és más tantárgyakhoz - való viszonyát. A módszertani segédkönyv megírása és kiadása csak az első lépés. Igazi jelentősége, értékei és hibái csak a gyakorlatban mutat­koznak meg. Az alapdokumentum a napi pedagógiai gyakorlat szá­mára készült. Továbbfejlesztésé­be azoknak van beleszólásuk, akikre elsősorban tartozik; a peda­gógusoknak. TÖRÖK ZSUZSA Részlet a komáromi Hajós műsorából (Gyökeres György felvétele) Csengő Énekszó ’86 új szú 6 1986. VI. 13.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom