Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-09 / 133. szám, hétfő

A testmozgás, mint a szabadidő szerves része A 6 — 18 éves korú tanulók, ill. diákok szabadidejének a hasznos eltöltéséhez jelentős mértékben járulnak hozzá az iskolán kívüli nevelés intézményei, a pionír- és ifjúsági házak. Az említett intézmények lehetővé teszik a gyermekek és az ifjúság számára, hogy szakképzett pedagógusok vezetése mellett mélyrehatóbban is megismerkedjenek, foglalkozzanak az őket érdeklő dolgokkal. A következőkben a Füleki (Fiľakovo) Pionír- és Ifjúsági Ház nyújotta lehetőségeket mutatjuk be ‘ olvasóinknak, pontosabban ezen belül is a testnevelési, honvédelmi és a turisztikai szakkör tevékenységét: a módszertani vezetője Alžbeta Vargicovával beszélgetünk: A sport erő, egészség! • Milyen szerepe van a váro­si pionír és ifjúsági háznak a tanulók, a diákok életében?- Intézményünk tő feladata, hogy a körülményekhez képest lehetőleg minél jobban járuljon hozzá 4 alap- és 2 középiskola tanulói szabadidejének a tartal­mas eltöltéséhez. Ezt a célt szol­gálják különböző szakköreink is. Nagy segítséget jelent számunk­ra, hogy az említett szakkörök eredményes működését 9 külső munkatársunk — szabadidejüket nem sajnálva - is tevékenységé­vel biztosítja. Szeretném még megemlíteni: a tanulók szabadide­jének a megszervezését illetően nagyon jó a szülőkkel való együtt­működésünk is. • Milyen lehetőségeket nyújt az irányított testnevelési, hon­védelmi és turisztikai szakkör a sportolni vágyó, a mozgást kedvelő tanulók számára?- Igyekezetünk arra irányul, hogy a gyermekek és az ifjúság sportte­vékenysége minél sokoldalúbb le­gyen. E célból főleg az atlétika versenyszámaiból álló sportnapo­kat, honvédelmi versenyeket, ki- sebb-nagyobb túrákat, valamint sítanfolyamokat szervezünk. Ma­gam hetente kétszer vezetem a tornaszakkört. Akcióinkra gyak­ran kerül sor a hétvégeken, szün­időkben is. A tavaszi szünetben pl. egyhetes sítanfolyamon vettünk részt a gyerekekkel, s igyekszünk biztosítani számukra, hogy a nyáron is ott lehessenek a kü­lönböző sporttáborokban. • Úgy tudom, a fentebb emlí­tett lehetőségeken kívül a tanu­lóknak alkalmuk nyílik ismert sportemberekkel való szemé­lyes találkozásokra is...- Abból kiindulva, hogy a gye­rekek és az ifjúság számára min­dig nagy élményt jelent a sportban jelentős eredményeket elért sze­mélyek megismerése, fontosnak tartjuk az élménybeszámolók megszervezését is. Örömünkre szolgált, hogy meghívásunkat leg­utóbb elfogadta ing. Vojtech Christov, az ismert játékvezető. Természetesen további terveink, elképzeléseink is vannak, de első­sorban azt szeretnénk, ha tanuló­ink közelebbről is megismernék városunk, járásunk eredményes sportolóit. Ezért a közeljövőben Szikora Pál, csehszlovák váloga­tott gyaloglóval - aki egyébként füleki lakos - tervezünk élmény- beszámolót. • Napjainkban elég gyakran hangoztatott vélemény: az ifjú­ság nagy részét nem érdekli a rendszeres sportolás, mert enyhén szólva, egyszerűen lus­ták. Mi erről a véleménye?- Szerintem nagyon sok múlik a szülőkön. Ha a szülők egészen kicsi kortól kezdve támogatják, fejlesztik gyermekük mozgás- szeretetét - természetesen játé­kos formában és mindig a gyer­mek életkorának és képességei­nek megfelelő módon -, nem hiszem, hogy kinőve a gyerekkor­ból, már nem fog kellő érdeklődést tanúsítani a rendszeres mozgás iránt. Természetesen a testmoz­gás megszerettetésében nem le­het figyelmen kívül hagyni a peda­gógusok, edzők munkáját sem, azonban - amint említettem- e téren a szülőké a döntő szerep. • Mint két nagylány édesany­ja, bizonyára saját tapasztalatá­ból kiindulva is állítja a fenti­eket. ..- Lányaimat - férjemmel együtt- igyekeztünk minél több ún. alapsportággal (úszás, sízés, tor­na stb.) megismertetni, hiszen a gyermekek testmozgásának egyik alapvető követelménye a sokoldalúság. Fontosnak tartom azt is, hogy a gyermek szeresse azt a sportágat, amit éppen csinál, nem pedig a szülői kényszer, vagy becsvágy végett űzze. Lányaim közül inkább Mária a „sporto­sabb“ típus, kosárlabdázik, de Viktória is szívesen tornázik sza­badidejében. Alžbeta Vargicová a Füleki Pionír- és Ifjúsági Ház testneve­lési, honvédelmi és turisztikai szakköre vezetésén kívül jelen­tős részt vállal a felnőttek sza­badidősportja népszerűsítésé­ben is. A füleki Kovomier sport­egyesület turisztikai szakosztá­lyának - amely mintegy kétszáz tagot számlál - a vezetője. Több mint tíz éve vezeti lankadatlan lelkesedéssel a nők tornáját is, hetente két alkalommal. Termé­szetesen a spartakiád-gyakorla- tok betanításából is mindig alaposan kivette a részét. Munkássága elismerése jelé­ül méltán lett 1983-ban a Loson­ci (Lučenec) járás legjobb előtör- násza. E. Charier, francia pedagógus és író szerint „Nagy művészet, hogy valami módon mindenki­ben felismerjük a hídnak azt a részét, amelyen átkelhetünk“. Tegyük hozzá, hogy főleg egy pedagógus esetében, munkája eredményessége érdekében ez az egyik legfontosabb tulajdon­ság. Talán ezzel is magyarázha­tó, hogy Betka ennyi sok gyerek­kel, felnőttel szerettette és sze­retteti meg a rendszeres test­mozgást. KUBANNÉGERIÉVA megirigyelhetnék tőlünk. Ezenkívül minden csapatnak van saját edzője, csapatvezetője. Valemennyien tár­sadalmi munkában dolgoznak a leg­kisebb ellenszolgáltatás nélkül. Jó­magam a két ifjúsági csapatot edzem. Mi legtöbbször még azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy egy limonádét adjunk a játékosok­nak a mérkőzés után. Még szeren­cse, hogy minden ellenfelünk brati­slavai, és a városi közlekedéssel bármelyik bajnoki mérkőzésre elju­tunk, útiköltségre sem költünk. Ró­lunk nyugodtan el lehet mondani, hogy makulátlan amatőrök vagyunk. Aki e körülmények között is vállalja a munkát és a játékot, az minden dicséretet megérdemel. És ilyen körülmények között felneveltünk egy ifjúsági játékost, Barbirik Jan­kót, aki korosztályában pillanatnyi­lag a szlovák válogatott keret tagja. A játékosok zöme, egyetemista, főiskolás, a közeli lakótelepek lakói, akik ilyen körülmények között is vállal­ják a játékot, mert máshol mondjuk zárt ajtókra találnak. Itt viszont kiélhetik a mozgásigényüket. Ennek csak egy hátránya van, hogy gyakran cserélődik a keret, a játékosok jönnek, mennek. Hullámzik a csapat teljesítménye.- A mi egyesületünk munkája tulaj­donképpen egy érdekes modell - zárta le beszélgetésünket Horváth Ernő. - Mivel Vereknyét lassan felszámolják, afféle lakótelepi sportegyesületnek te­kintjük magunkat. Annyit beszélünk a lakótelepi sportolásról, arról, hogy az új lakótelepeken nincsenek pályák, stadionok, mozgáslehetőség. Itt van a mi stadionunk, mindenki előtt nyitva. Bárkit szívesen látunk, aki a testneve­lési mozgalom népes családját akarja gyarapítani, aki rendszeresen akar sportolni. A labdarúgókon kívül egy éve működik a lábteniszcsapatunk, amely most kapcsolódott be a városi ligába. Hamarosan elkészül a szenny­vízderítő, és akkor felszabadul a felvo­nulási terület, amelyen az ígéret szerint pályát létesíthetünk. Alig várjuk már, hogy, hozzá láthassunk a munkához és még több embernek biztosítsunk sportolási lehetőséget. PALÁGYI LAJOS A kimutatások szerint Nagykür­tösön (Veľký Krtíá) és környé­kén, Szlovákia legfiatalabb, 1968- ban alakult járásában mintegy 47 000 ember él.- Közülük - végez gyors szám­vetést Bugyi Ferenc, a testneve­lési szövetség járási bizottsága vezető titkára - kereken 33 ezer a hat és hatvan év közötti gyer­mek, felnőtt és fiatal. Ezek 15,6 százaléka, szám szerint 5118 sze­mély, aktív sportoló. Ók 49, külön­féle sportágakat művelő, valamint turisztikával és alapozó testneve­léssel, tömegsporttal foglalkozó alapszervezetben, sportegyesü­letben tevékenykednek. A járási székhelyen sok a fiatal: mintegy 9000 a 6 és 60 év közöttiek száma, s 18.2 százalékuk tagja a 12 sportegyesület 33 szakosztá­lya valamelyikének. Nagykürtösön mindössze egyetlen futballszakosztály műkö­dik: a Dolina bánya egyesülete, amely 574 taggal büszkélkedhet. Legkisebb a Poľnohospodár sportköre, csupán röplabda szak­osztálya létezik. Persze, külön magyarázata van ennek. A Pa­rasztszövetség Járási Bizottságán dolgozó mérnökök tanulmányi ide­jük alatt Nyitrán (Nitra) többnyire röplabdáztak, s az iskola befejez­tével továbbra is szeretett volna kedvenc kedvtelésüknek hódolni, hát Milan Lavrík mérnök vezetésé­vel sportegyesületet alapítottak. Azonban bátorság lenne állíta­ni, hogy a járásszékhelyen nem szeretik a futballt. Ám emellett a legnépszerűbb a kosárlabda, a tenisz és a kerékpározás. Legin­kább - örvendetes módon - a ko­cogásra és a maratoni-, valamint a tájfutásra kaptak rá a Kürtösiek mostanában. Futóklub is alakult, melynek „szülőatyja“, Cyril Talán a legutóbbi déčíni országos verse­nyen a 14. helyen végzett. Az ifjú nagykürtösi asztaliteni­szezők, röplabdázók, teniszezők a kerületi bajnokságban szere­pelnek. Dicséretes kezdeményezés: a 12 kürtösi sportegyesület közül hatban nagy tömegeket foglalkoz­tató turistaszakosztály is létezik, 10 egyesület pedig éppen az alapozó testnevelés népszerűsíté­sére építi tevékenységét. Egyre nagyobb csoportokat vonz a csel­gáncs.- Jóleső érzéssel állapíthatom meg - szögezte le Bugyi Ferenc hogy az alapiskolákban eredmé­nyes sportnépszerúsitó sportág­honosító munkát végeznek a test­nevelő tanárok. A járási székhe­lyen a kosárlabda az első számú kedvenc, míg vidéken az atlétika is egyre jobban hódít a pionírok körében. Lánczos József, Bojtos János, Szrancsík János és társai a legnagyobb sikerek kovácsai. Nekik is köszönhető, hogy a tava­lyi spartakiád-bemutatókon olyan sikeresen szerepeltek a járás alapiskoláinak diákjai, s méltón képviselték a szúkebb pátriát a prágai bemutatón. A kürtösi fiatalok akarnak és szeretnek sportolni: előttük szüleik járnak jó példával. Ezen túlmenően termé­szetesen szükség van a futballra is, elvégre a legnagyobb tömege­ket vonzó sportág manapság. Nagykürtösön és a járás többi településein egyaránt. Bizony, így igaz. Egy-egy izgal­masnak, nem mindennapinak ígérkező mérkőzés kedvéért szá­zak, ezrek gyűlnek össze a pályá­kon. Ipolybalogon (Balog nad Ipľom) például mintegy kétezer néző szurkolta végig a sportszer­vezet megalakulása 50. évforduló­ja tiszteletére rendezett nemzet­közi tornát, amelyen a helyi csapat a magyarországi NB l.-ben sze­replő MTK-VM együttesét látta vendégül. De telt ház előtt játszot­ták a járásszékhelyen zajlott nem­zetközi barátsági röplabdatorna mérkőzéseit is, ahol a vendéglátó nagykürtösieken túl pályára léptek a žilinai, valamint a csepeli játéko­sok is. A járásban, vidéken egyre job­ban hódít a lovassport is. A záva- dai egységes földmúves-szövet- kezet lovas szakosztálya - Vladi­mír Kanát mérnök kezdeménye­zésére - 1983-ban alakult. Jelen­leg 8 versenyló áll a rendelkezé­sükre. A závadaiak számos szlo­vákiai versenyen értek már el szép eredményeket, ókét az ipolyvar- bóiak (Vrbovka) követik a sorban: ók is négy lóval rendelkeznek, 26 főből áll a szakosztály, s ebből heten diákok. Az egészen kicsi, alig néhány száz lakosú falvakban is élénk sportélet zajlik. Kőkesziben (Ka­menné Kosihy) a sakk a legnép­szerűbb, legsikeresebb sportág, Zsélyben (Zelovce) meg - az ifjúsági labdarúgáson kívül - az asztalitenisz hódít. Nagykürtösön két alapiskolai, két városi és egy középiskolai sportcsarnok áll az érdeklődők rendelkezésére. A létesítménye­ket bárki igénybe veheti. A városi sporttelepre úgyszintén minden ember beléphet. Ha pedig elké­szül a tervezett műjégpálya, a sa­lak és aszfaltborítású röplabdapá­lya és a sportuszoda, még na­gyobb sportolási lehetőségek nyíl­nak mindenki számára.- Szeretnénk elérni - vallja a járási vezető titkár -, hogy polgáraink a munkaidő befejezté­vel ne a kiskertekben, a fóliasát­rakban töltsék minden szabad­idejüket, hanem nagyobb gondot fordítsanak testük kultúrájára, egészségük védelmére is. Rajtunk nem múlik, igyekszünk széleskörű sportolási lehetőségeket biztosíta­ni nem csupán az alapiskolás gyerekek, de a felnőtt lányok, asszonyok és férfiak számára is. A hagyományos labdarúgó-baj­nokságokon kívül telente járás- szerte teremtornára kerül sor. Az ötéves tervidőszak végéig előre­láthatólag minden alapszervezet­nek les? turista, vagy alapozó testnevelési szakosztálya, s 6090- re emelkedik a Rátermettségi jel­vény tulajdonosainak a száma. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvétele Toronyházak árnyékában Vereknye (Vrakuňa) Szlovákia fővárosának tószomszédságában fekszik. Jobban mondva a terjeszkedő, erőteljesen fejlődő város lassan körülfonja és a szó szoros értelmében elnyeli. Most is egész utcák, földhözragadt házak tűnnek el, hogy helyet adjanak a toronyházaknak, mert drága az ingatlan, és legokosabb felfelé építeni. Meg vannak számlálva a község évei, de egyelőre még létezik, akár­csak a sportszervezet, amelynek a lab­darúgócsapata meglehetősen jól sze­repel a kerületi (bratislavai) bajnokság­ban. Ez annál meglepőbb, hogy lénye­gében egy parányi községről, s annak sportszervezetéről van szó, amelynek semmilyen, támogatója sincs. A vereknyeiek először 1977-ben kerültek fel ebbe az osztályba, de kellő tapasztalat és egyéb híján képtelenek voltak helytállni és két év múltán kiestek. De mindössze egy év elteltével ismét feljutottak a kerületi bajnokság­ba. Ez eddig a vereknyei labdarúgás legnagyobb sikere. Egyébként a szer­vezett labdarúgás fennállásának fél évszázados jubileumát 1982-ben ün­nepelték. Hogy működik egy kis sportegyesü­let a nagyok, tehetősebb fővárosi klubok, a toronyházak árnyékában - erre kerestem választ a faluszéli stadionban. Az első meglepetés az volt, hogy milyen pompásan gondozott a gyepszónyeg és a szociális épület. A második meglepetés pedig akkor ért, amikor az edzőmérkózés nézői közül egy szőke fiatal asszony, mutatkozott be, hogy ó Kovačičová Alžbeta, az egyesület titkára. Emancipáció ide, emancipáció oda, azért nem hétköznapi eset, hogy eb­ben a tisztségben a női nem képviselő­jével találkozunk. A vezetőség tagjai azonban megerősítették, hogy Kovači­čová az egyesület legjobban tájékozott embere, ha úgy tetszik - szóvivője. Arról nem is beszélve, hogy az egyik leglelkesebb tisztségviselő. Szinte minden szabad idejét a stadionban tölti. Polgári foglalkozását tekintve a Staving munkásnője. Hogy kerül egy fiatal munkásasszony a labdarúgás­hoz, merthogy a vereknyei sportéletet elsősorban a labdarúgás jelenti.- Itt lakunk a közeli Árokköz lakó­telepen - mondja. - A fiam egyszer azzal állt elő, hogy szeretne Verek­, nyén furballozni. Közel vpn és szíve­sen befogadják. A férjemmel úgy gondoltuk, hogy mindig jobb, ha Vereknyén futballozik, mintha az utcán csavarogna egyéb elfoglalt­ság hfján. Áldásunkat adtuk a szán­dékra. Egyszer-kétszer eljöttem megnézni, hogy hol is futballozik az én csemetém, és közben elkezdtek kérlelni, hogy nem vállalnék-e tiszt­séget, mert szükségük van az egyesületben emberekre. Némi megfontolás után vállaltam, és utó­lag rájöttem, hogy nagyon jól tettem. Sok szép percet átéltem már a stadi­onban. Időközben a férjemet is rábírtam, hogy jöjjön közénk. Némi unszolásra ráállt, és most már mind­ketten a vezetőségben dolgozunk puszta kedvtelésből; örömünket lel­jük benne. Vereknyén egyébként mindenki kedvtelésből dolgozik az egyesület­ben. Nincs támogató, nincs bázisszerv, nem dúskálnak a pénzben, de nem panaszkodnak. Van egy autóbuszuk, annak az üzemeltetéséből, bérbeadá­sából fedezik az összes fenntartási költséget. Ha valamire panaszkodnak, akkor csak arra, hogy annak idején megcsonkították a pályájukat, és most egy füves pályán játszik és edz hét csapat. Erről beszélt Horváth Ernő, a vezetőség politikai nevelóbizottságá- nak elnöke:- A felnőttek a kerületben, a B- csapat a második osztályban ját­szik. Az egyik ifjúsági csapatunk szintén a kerületiben, a másik a má­sodik osztályban játszik. Van még három serdülő csapatunk, mind ren­des bajnokságban. Ez legalább százhúsz főt jelent. Ha koratavasz- szal vagy nagyobb esők idején a pályán folytatnák a felkészülést, akkor már rég bezárhattuk volna a stadiont. Ott edzenek ahol tudnak. Ha jó idő van, akkor természetesen a füves pályán. Ennek ellenére a gyepszőnyeget rangos klubok is A turista szakosztályok gyakorta vesznek részt az országos túrákon is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom