Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)
1986-06-05 / 130. szám, csütörtök
ÚJ szú 3 1986. VI. 5. A SALT-szerződések megszegésével az USA a fegyverkezés újabb fordulóját indítja el LIBANON (Folytatás az 1. oldalról) kében, hogy a stratégiai támadófegyverek korlátozása területén hozzájáruljon a kölcsönös tartózkodás légkörének a megteremtéséhez. Az amerikai kormányzat egyetlen fegyverkezési programját sem korlátozta, sőt, hozzálátott az űrháborús program megvalósításához, a csapásméró úrfegyverek kifejlesztéséhez és a bináris vegyi fegyverek gyártásának az előkészítéséhez, ugyanakkor elutasítja a szovjet atommoratóriumhoz való csatlakozást. Az amerikai vezetők, az elnököt is beleértve, a két SALT-szerzó- dés megszegését azzal az állítással próbálják igazolni, hogy a Szovjetunió úgymond nem tartja meg ezeket a dokumentumokat - mutatott rá a külügyminiszterhelyettes. Azt hangoztatják például, hogy a Szovjetunióban létezik az SS-25-ös új típusú interkontinentális ballisztikus rakéta, hogy szovjet részről megengedhetetlen módon kódolják rakétakísérleteik során a telemetrikus adatokat és hogy a Szovjetunió Kraszno- jarszkban rádiólokációs állomást épít. Mindezek az állítások valótlanok. Az USA szándékosan elferdíti a valóságot és el akarja terelni a figyelmet a megállapodások és szerződések általa történő megszegéséről. Az amerikaiak azt hangoztatják, még néhány hónapon át ,.technikailag“ megtartják a SALT-ll-t, amíg a külön-külön, önállóan pályára juttatható robbanófejekkel felszerelt stratégiai hordozók nem lépik túl az 1320 egységben meghatározott plafont, sőt, azt állítják, hogy közben „figyelni fogják a szovjet fél magatartását és ebből fognak kiindulni“. Ez az értelmezés abszurd és a jelenlegi helyzetben duplán az. Azok, akik a szerződéseket akarják megszegni, nem tetszeleghetnek ugyanakkor védelmezőik szerepében is. Nem lehet egyidejűleg „holtnak“ minősíteni a szerződést, s ugyanakkor azt megtartani, mégha csak „technikai“ szempontból is. Washington fellépése jelenleg olyan, hogy amennyiben egyes katonai programjai ellentétesek a meglévő szerződésekkel, akkor ezeket egyszerűen elutasítja. Ez az út Washingtonnak azonban nem hozhat semmi jót. Az USA- nak nem sikerül katonai fölényt elérnie mások biztonságának rovására, s a Szovjetunió megteszi a szükséges gyakorlati lépéseket, hogy megakadályozza a katonaistratégiai egyensúly felborulását. Az amerikaiaknak e tekintetben nem lehetnek semmilyen illúzióik, szögezte le Besszmertnih. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a tervezett szovjet-amerikai legfelsőbb szintű találkozóval kapcsolatos szovjet magatartás lényege az, hogy ezt a találkozót nem lehet elszigetelten kezelni a nemzetközi helyzet és a szovjet-amerikai kapcsolatok alakulásától, de elNSZK-beli erőműbaleset Egy hónapig titkolták (ČSTK) - A moszkvai Pravda tegnapi számában beszámol az NSZK-beli Hamm atomerőművében bekövetkezett balesetről, s annak eltitkolásáról. A tényt több mint egy hónapig tartották titokban, s az atomerőmű térségében megnövekedett radioaktív sugárzást a csernobili atomerőmű balesetével magyarázták. A „bizonyítékok" a csernobili baleset világméretű következményeiről elterjedtek az egész világon és tovább fokozódott a szovjetellenes rágalomkampány. A rágalmazók hosszú hetekig mérgezték az emberek tudatát, terjesztették a Szovjetunió és békepolitikájával szembeni ellenségeskedést és bizalmatlanságot. Úgynevezett zárt társadalomként próbálták feltüntetni a Szovjetuniót, amiért arra törekedett, hogy csak megbízható adatok alapján tájékoztasson a csernobili eseményekről - szögezi le a kommentár. sősorban a biztonsági területen lezajló történésektől. Kelló politikai légkört kell teremteni és kölcsönös készséget kell tanúsítani konkrét megállapodások megkötése céljából, mindenekelőtt a fegyverkorlátozás és -csökkentés területén - mondotta a szovjet külügyminiszter-helyettes. A sajtóértekezlet további részében Szergej Ahromejev marsall fejtette ki véleményét. Megállapította, hogy a Szovjetunió következetesen megtart minden aláírt fegyverzetkorlátozási megállapodást. Ha az Egyesült Államok azzal vádolja a Szovjetuniót, hogy ezeket a dokumentumokat megszegi, elsősorban két területen - az új SS-25-ös rakéták kifejlesztésével és a rakétakísérleteiknél a telemetrikus adatok kódolásával - szándékosan hazugságot terjeszt. A Szovjetunió csak korszerűsítette az RS-12 rakétát és kifejlesztette az RS-12M változatot, amelyet a Nyugaton SS 25- ösnek neveznek. A Szovjetunió erről a korszerűsítésről az amerikai felet részletesen tájékoztatta. A SALT-II szerződés a telemetrikus adatok kódolásával összefüggésben pontosan meghatározza, hogy milyen adatokat nem kódolhatnak és a Szovjetunió ezt következetesen megtartja. Ami a krasznojarszki rádiólokációs állomás építését illeti, ez az objektum nem katonai program része és nem sértheti a SALT-ll-t, szögezte le ismét Alekszander Besszmertnih. Épp ellenkezőleg, az Egyesült Államok követett el szerződésszegést rádiólokációs állomásának megépítésével Grönlandon és Nagy-Britannia területén újabb ilyen objektum létrehozására tesz előkészületeket. A Szovjetunió mindezek ellenére a jóakarat jeleként javasolta az amerikaiaknak, hogy félbeszakítja a krasznojarszki állomás építését, ha az USA leszereli grönlandi állomását és nem fog hozzá újabb építéséhez brit területen. Ez a javaslat továbbra is érvényes, az USA azonban nem mutatott érdeklődést e kérdés megoldására. A dokumentum azt a meggyőződést hangoztatja, hogy a Szovjetunió, az ENSZ, az el nem kötelezettek és más országok békejavaslatai az egész emberiségnek reményt adnak: egyesített erőfeszítésekkel az évszázad végéig fel lehet számolni az összes tömegpusztító fegyvert. A Béke-világtanács felszólítja mindazokat, akik a nukleáris háború elhárítására törekszenek, hogy csatlakozzanak az amerikai militarizmus és neoglobalizmus feltartóztatására, a nukleáris fegyverek nélküli világ megteremtésére irányuló egyetemes kampányhoz - hangsúlyozza a nyilatkozat. Az Egyesült Államok nyugateurópai szövetségesei közül ismét többen szorgalmazták, hogy Washington a jövőben is tartsa meg a SALT-II szerződést. Kivételt talán Margaret Thatcher brit kormányfő képez, aki a parlamentben igyekezett védelmébe venni Reagan döntését. A parlamentben éles bírálatok érték a miniszterelnököt. Roy Hat- tersley, az ellenzéki Munkáspárt egyik vezető személyisége azzal vádolta meg a kormányt, hogy úgy táncol, ahogy Reagan elnök fütyül. David Owen, a szintén ellenzéki szociáldemokraták vezetője azt követelte Thatcher asszonytól, mondja meg Reagannek, hogy döntése rossz és meg kell azt változtatni. Feltette a kérdést, hogyan várhatná el Reagan elnök, hogy Mihail Gorbacsov egy hónappal a SALT-szerzódés amerikai felmondása után Washingtonba látogasson. Ha az Egyesült Államok megszegi a szerződést, a Szovjetunió magától értetődően válaszintézkedéseket hoz. Megnövelheti például interkontinentális ballisztikus rakétáin elhelyezett harci robbanófejeinek számát, vagy más lépéseket tehet, jelentette ki Ahromejev marsall. Ezt követően ismét a külügymi- niszter-helyettes vette át a szót, aki kijelentette: a Szovjetunió a genfi tárgyalásokon nagy jelentőséget tulajdonít a rakétaelhárító védelmi rendszereket korlátozó szerződés megtartásának és megszilárdításának. A Szovjetunió abból indul ki, hogy jóllehet az amerikai fél nem ezt az álláspontot vallja, a két állam közül egyiknek sem kellene a szerződést megszegnie. Úgy véljük, hogy a szerződés megtartása haladást eredményezhetne a stratégiai támadó fegyverek korlátozásának kérdésében is. Ha az Egyesült Államok nem tartja meg a SALT-I és SALT-II rendelkezéseit, ez kétségtelenül negatívan befolyásolja majd a stratégiai, a közepes hatótávolságú rakétákról és űrfegyve- rekröl folyó genfi tárgyalások menetét. Az Egyesült Államok döntésével aláássa a genfi megbeszélések tulajdonképpeni alapjait, mivel a tárgyalásokon eddig a felek a két dokumentum érvényességéből indultak ki. Az Egyesült Államok ily módon megsemmisíti a tárgyalások kiindulási alapját. A felek ezenkívül elismerik, hogy kölcsönös összefüggés van a genfi tárgyalások témáját képező valamennyi kérdés - a stratégiai, az űr- és a közepes hatótávolságú fegyverek között. * Ha bonyodalmak támadnak e három közül valamelyik területen, akkor ez szükségképpen az általános helyzetben is megmutatkozik. Alekszander Besszmertnih végezetül hangsúlyozta, az Egyesült Államok döntésével gyakorlatilag a lázas fegyverkezés új szakaszát kezdte meg. A Nyugat-európai Unió Párizsban tegnap befejeződött közgyűlésén is éles bírálatok érték az Egyesült Államokat. A leszereléssel kapcsolatos beszámoló feletti vitában sokan hangsúlyozták, hogy meg kell tartani a SALT- szerződéseket. Giuseppe Amadéi, a jelentést előterjesztő képviselő felhívta rá a figyelmet, hogy Weinberger amerikai hadügyminiszter a SALT-II szerződésben előírt fegyverzetszint megsértését biztosra veszi. Egy másik olasz parlamenti képviselő, Eliseo Mila- ni megjegyezte, „a Nyugatnak semmi komoly oka nincs az atomkísérletek folytatására, amikor a Szovjetunió ismét meghosszabbította moratóriumát“. Hans-Jochel Vogel, a nyugatnémet ellenzéki Szociáldemokrata Párt egyik vezető politikusa olyan lépésnek minősítette Reagan SALT-tal kapcsolatos döntését, amely veszélyezteti Genf szellemét és a lázas fegyverkezés további fokozódásához vezet. Az SPD parlamenti csoportjának ülésén rámutatott, az USA álláspontja megerősíti, hogy az amerikai kormány jelenlegi politikája a kelet-nyugati kapcsolatok kiélezésére irányul, és nem veszi figyelembe az európai érdekeket. Az NSZK kormánya pedig segítséget nyújt Washingtonnak az események ilyen veszélyes alakulásához - mondotta Vogel, s közölte, az SPD parlamenti csoportja a Bundestagban határozati javaslatot terjeszt elő, amely elítéli a SALT-II szerződés aláaknázására vonatkozó amerikai terveket. L ibanonban ma van a Dél- Libanonnal való szolidaritás és a nemzeti ellenállás napja, egészen pontosan az 1982-es izraeli agresszió évfordulója. Ünnepelni nincs mit, emlékezni van mire. Emlékeztetnek a romok, a sírok, az árvák, az özvegyek. Elgondolkodásra késztetnek a megbénult kikötők, a leállt üzemek, a megmúveletlen földek, az egyre súlyosabb megélhetési lehetőségek, a fokozódó elvándorlás, de mindenekelőtt az állandósult izraeli jelenlét Dél-Libanonban és a zavartalanul folytatódó polgárháborús összecsapások. A négy évvel ezelőtti agresszió nem egyszerűen Libanon, hanem a palesztinokat befogadó Libanon ellen, s legfőképpen maguk a palesztinok ellen irányult. Természetesen közbejátszott Izrael olt- hatatlan területéhsége is, de az agresszió több évre visszanyúló előzményei igazolják az előbbi állítás helyességét. 1977 szeptemberében Izrael bombázta Dél-Libanont, elsősorban a palesztin harcállásokat és táborokat. Két hónappal később ugyanazok voltak a légitámadások célpontjai. A következő év márciusában a Litani folyóig nyomultak előre az izraeli páncélosok és maradtak egészen júniusig, amikor is részben az ENSZ-erőknek, részben a szakadár, Tel Aviv zsoldjába állt Haddad őrnagynak adták át a kiürített területeket, de közben rendszeresen irtották, zaklatták a palesztinokat és az oldalukon álló libanoni muzulmánokat. Hetvenkilenc áprilisában - izraeli jóváhagyással - Haddad „függetlennek“ nyilvánította az általa ellenőrzött területeket és célul tűzte ki felszabadítását a „palesztin megszállás“ alól. 1981 augusztusában kezdődött és négy hónapon át folytatódott a Dél- Libanon elleni izraeli tüzérségi és légi agresszió. Nyolcvanegy áprilisában Izrael a Bekaa-völgyben állomásozó arabközi békefenntartó erők szíriai egységeit bombázta, júliusban pedig két héten át a dél-libanoni palesztin állásokat és Bejrútban a palesztin politikai központokat. Ezt követően jött létre az a furcsa tűzszünet, melyet az amerikai elnök közvetítésével kötött a PFSZ az ENSZ-szel, Izrael pedig az Egyesült Államokkal, s amely az egész világra kiterjedt. Nyolcvankettő áprilisában meggyilkolták Izrael párizsi nagykövetségének első titkárát. A PFSZ elhatárolta magát a merénylettől, Tel Aviv mégis a „tűzszünet“ megsértésével vádolta és megtorlásként bombázta a bejrút melletti palesztin menekülttáborokat. Májusban egy izraeli katonai gépkocsi futott aknára Dél-Libanonban, s a válasz nem maradt el: légitámadás a palesztin állások ellen a Litani mentén és Bejrút mellett. A palesztinok válasza sem késett, ágyúzták Észak-lzraelt. Júniusban Izrael londoni nagykövete ellen követnek el merényletet, s a megtorlások menete szinte változatlan: Bejrút és környékének bombázása, Észak-lzrael ágyúzása. Arafat ismételten bejelenti, a PFSZ-nek semmi köze a merénylethez és kész a tűzszünet további fenntartására, Izrael mégis megindítja a Libanon elleni agressziót és meg sem áll Bejrútig. Az izraeli agresszió főbb „állomásai“: Nyugat-Bejrút három hónapig tartó pusztító ostroma, a palesztin harcosok kivonulása, a NA- TO-erók félresikerült libanoni „békefenntartása“, majd kivonulása, s közben bekövetkezett a legnagyobb tragédia: a Szabra és Satila palesztin menekülttáborokban elkövetett tömegmészárlás. A palesztin nép libanoni tragédiájában jelentős szerepet játszott, s nagyrészt elősegítette, lehetővé tette azt, hogy az izraeli agresszióval párhuzamosan folytatódott a libanoni polgárháború. A keresztény jobboldal Izrael, a muzulmánok, a baloldal a palesztinok oldalán szállt hadba. Ez az árnyékháború nagymértékben segítette Izraelt, lehetővé tette számára, hogy tető alá hozza az 1983. május 17-én aláírt, de végül libanoni részről sosem ratifikált különszerződést, melyet nem egészen egy évvel később, az időközben tárgyalóasztalhoz ült libanoni felek nyomására 1984. március 5- én Amin Gemajel elnök felmondott. Ez volt az az időszak, amikor úgy tűnt, egyezségre képesek jutni a libanoni felekezeti és politikai csoportok. Hiú remény volt. Az eredeti „felállás“ is érvényét vesztette, ellentétek törtek ki a palesztin, a muzulmán és a keresztény táboron belül egyaránt. S míg tombolt és tombol a „mindenki mindenki ellen‘‘-csata, addig Izrael feljogosítva érzi magát arra, hogy folytassa a megszállást, megőrizze a dél-libanoni ún. biztonsági zónát, s ki- és bevonulásokat rendezzen az ettől északra fekvő területeken is. A libanoni felek külön-külön - érdekes módon - azonos nézetet vallanak: mielőbb véget kell vetni ennek a helyzetnek, hiszen minél tovább folytatódik, annál nehezebb lesz a megegyezés, egyre több sérelem gyűlik fel minden oldalon. Ezt az egyező különvéleményt próbálta kihasználni Szíria a hadakozók összebé- kítésére, annál is inkább, mivel libanoni békefenntartó szerepe nagyon súlyos tehertétel a számára. Hosszas egyezkedés után tavaly decemberben megszületett a damaszkuszi megállapodás néven ismert okmány, amely alapja lehetett volna a nemzeti megegyezésnek. A három aláíró Nabih Berri, a síiták, Valid Dzsumblatt, a drúzok és Elie Hobeika, a Libanoni Erők néven ismert keresztény milícia vezetője volt. Hobeikát azóta elmozdították helyéről, a keresztény jobboldal nem tartja magára nézve érvényesnek a szerződést, amelyet Gemajel elnök valójában sosem támogatott, bár nem is támadott, legalább is nyíltan nem, bár mindent megtett megvalósítása megakadályozására. Szíria menteni igyekszik a menthetőt, Asszad elnök május elején kijelentette, nincs akadálya a megállapodás módosításának, Damaszkusz csak annak „szelleméhez“ ragaszkodik. Gemajel és környezete kedvezően fogadta ezt, de lépni még nem lépett. A megállapodás újrafogalmazását és érvényesítését akadályozza, hogy Kelet-Bejrútban is megszaporodtak a bombamerényietek, ami fokozza a keresztény-muzulmán ellentéteket, s a Nyugat-Bejrútban uralkodó erők sem képesek megállapodni a hatalom mértékében. M inden erőfeszítés ellenére valahogy úgy alakul a helyzet, hogy a polgárháború fel- felparázslik minden külső és belső törekvés ellenére, s ezen a parázson minden eró - Izraelt is beleértve - igyekszik megsütni a saját gesztenyéjét, de mással akarja kikapartatni. S bár már sok gesztenye bennéget, mert hol az egyik, hol a másik fél szítja a tüzet, mégis folytatják ezt az értelmetlen társasjátékot. Az ugyanis még nem jutott eszükbe, hogy közös erővel eloltsák a lángokat, s higgadtan, akár kenyéren és vízen, megegyezzenek, kinek mennyi gesztenye jár. GÖRFÖL ZSUZSA Reagan döntése rossz és meg kell változtatni A Béke-világtanács elítéli az amerikai magatartást (ČSTK) - A Béke-világtanács csatlakozik számos ország kormányához, békeszervezetéhez és más társadalmi szervezetéhez, velük együtt elítéli az amerikai kormány azon döntését, hogy nem tartja tiszteletben a SALT-II szerződést. A Helsinkiben kiadott BVT- nyilatkozat megállapítja: Reagan döntése ellen foglalt állást a NATO több tagállama is. Gesztenyesütögetés
