Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-30 / 151. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1986. VI. 30. szórakozás is Az SZNL l-győztes Plastika Nitra labdarúgócsapata - felső sor balról: Vas, Gajdoš, Lednický, V. Mečár gyúró, Blaho, Hérák, Antalík. Középső sor: Halász, Hipp, Dekýš, Lejtrich, Molnár L., Ondruška, Mikuš, Gergely, Virgula. Ülnek: Chatrnúch, Jež, Molnár Z., O. Kanás csapatvezető, I. Horn pályaedző, J. Jarabinsky vezető edző, Š. Sapár szakosztályelnök, Moravčik, Mi hók, Czuczor. A felvételről hiányzik Palúch kapus (Pavol Matis felvétele) A labdarúgó SZNL I margójára Futni ­A Hegyi-liget majdnem üres, csak a gyerekek zsibongnak. Ök még ráérnek. Felnőttek elvétve, inkább csak a kicsiket kísérő pedagógusok, szülök. És egy ősz­hajú, pocakos férfi kék-fehér csí­kos melegítőben. Fújtat, verejté­kezik, időnként a karjával megtörli a homlokát. Fut. Ót keresem éppen és a társait, a szabadide­jükben sportolókat, a hétköznapo­kon is időt áldozókat, a köröket elszántan rovókat.- Mennyi volt a napi táv?- Úgy nyolc kilométer lehetett, de nem tudom pontosan. Annyira kacskaringósok ezek az utak...- feleli a lihegéstől szaggatottan.- De valószínűleg egy lépéssel sem bírtam volna többet. A végén már csak azt lestem, milyen mesz- sze van még a pad. De úgy voltam vele, hogy csak azért is végig­futom.- Hogyan kezdte el, végül is általában nem az ön kora a legal­kalmasabb egy sportág megisme­résére?- Akkora volt a pocakom, hogy már magam is szégyeltem. Ráa­dásul napi két doboz cigaretta, meg az infarktus. Tudja, tipikus értelmiségi sors. Villamosmérnök voltam, amíg a szívem miatt nem százalékosak le. Fogynom kellett, meg mozognom, hát elkezdtem futni. Ma már indulok csaknem minden tömegfutóversenyen. Nem mondom, hogy az élen végzek, de nem gond végigmen­nem a távon. Húsz kilót fogytam egy év alatt, ám nem fogyókúrá­val, csakis a futással. Azóta a szí­vemmel sincs gond. Akkor pedig megérte, nem? Károlyfalui lakótelep. A játszó­tér itt is tele, az utcákon tömött szatyrú asszonyok cipelik túlmére­tezett terhüket. Ezek a nők ma már nem fognak sportolni... ÖKÖLVÍVÁS A sikeredzö Ha az ökölvívásban népszerű embert keresnénk, sokan bizo­nyára Alcides Sagarrára, a kubai­ak edzőjére szavaznának. Joggal. Közvetlenségével, magatartásá­val sok barátot szerzett magának az edzőkollégák, újságírók között, de a kívülálók is kedvelik. Sagarra 1964-ben Tokióban az olimpián még az NDK-beli Kurt Rosentrittnek segédkezett, aki a szigetieket irányította. Később ő lett a kubai válogatott szakveze­tője és készítette fel tanítványait a havannai, a belgrádi és a mün­cheni világbajnokságra. A három vb-n 15 aranyérmet nyert fiaival. Az amerikai Renóban rendezett legutóbbi világbajnokság előtt Sa­garra így nyilatkozott:- Számítok arra, hogy tanítvá­nyaim jelentős szerepet játszanak a világbajnokságon. Szeretnénk megnyerni a pontversenyt. Au­gusztusban 50 esztendős leszek, s örülnék, ha a fiúk öt aranyérem­mel kedveskednének nekem. Ez a kívánságom, úgy érzem, mega­lapozott. Sagarra ezt akár írásban is hajlandó volt adni. S kikre számí­tott? Orlando Reyes, Adolfo Horta, Eduardo Correa, Angel Espiono- sa, Felix Savon, Teofilo Steven­son voltak a legnagyobb ütőkár­tyái Renóban. Az eredmény is­mert: a kubai ökölvívók hét arany­érmet nyertek (Torres, Reyes, Horta, Espinosa, Romero, Savon, Stevenson). Ez a ráadás volt számára az igazi születésnapi ajándék. S talán azért igyekeztek jobban a fiúk, hogy stílszerű le­gyen a félévszázados jubileum. Alcides Sagarra huszonkét éve vezeti Kuba válogatottját, s ez idő alatt tanítványai a világbajnoksá­gokon a renói hét arannyal éppen huszonkettőt nyertek. Ahogy mon­dani szokás; minden szolgálati évét bearanyozták. Ez aztán a bravúr... A kubai ökölvívók az eddigi négy világbajnokságon 34 érmet szereztek: 1974 5 - 1 — 2, 1978: 5 - 3 - 0, 1982: 5 - 1 - 1, 1986: 7-2-2. összesen: 22-7-5. Vagy tán mégis? Középkorú nő fut a betonon. Igaz, a futás kicsit erős kifejezés erre a tempóra. Döcögés talán, még kocogásnak is alig nevezhető. Persze, ennek is megvan az oka.- Ne haragudjon, de az ön alkatát molettnek szokták nevezni. Nem az a kimondott hosszútávfutó sajátosság...- Mondja csak nyugodtan, hogy kövér vagyok! Igaza van, de mit csináljak, enni csak kell!- Hogyan szánta rá magát a sportolásra? *- A muszáj kényszerített rá a betegségem miatt. Meg a súlyom miatt is, már nem merek a mérleg­re állni. Azonban néhány hónap múlva megnézhet! Most még nem látszik a futás eredménye, hiszen csak néhány hete kezdtem el, de ennek előbb-utóbb kamatoznia kell. Addig meg a lányaim mindent megcsinálnak helyettem. Ma is mondták: „Menj csak loholni, anyu, mi addig elücsörgünk itt és megfőzzük a vacsorát!“- Nem rossz érzés egy lakóte­lep kellős közepén, ismerősök között futni? Nem mosolyogják meg?- Eleinte. De már akad, aki néha velem fut! És különben is, gúnyolódni könnyű, inkább csinál­ják utánam! Van benne igazság. A molett nő mindenesetre újra nekivág az út­testektől felszabdalt futópá­lyának.. . Vaskutacska. Már esteledik. Tompán dobbannak a léptek a föl­dön. Futók követik egymást, ki „profiként“, egyenletes tempó­ban, ki afféle kocogóként hagyja maga mögött a métereket. Az egyik futó például hajdan igazolt evezős volt vidéken, azu­tán a fővárosba költözött...-... és fontosabb lett a tanulás, meg később a munka, mint a sport. Abbahagytam, évekig csak ültem, a legtöbb mozgást a busz utáni futás adta. Néhány hónapja rájöttem, hogy mitől va­gyok fáradékony, miért fázom meg állandóan, amikor korábban soha nem voltam beteg. Azóta futok. Egy csinos egyetemista az elő­adások, a tanulás után rendszere­sen megjelenik Vaskutacskán le­tudni a néhány kilométeres adagot.- A maga korabeli lányok általá­ban ilyenkor szórakozni in­dulnak.. .- Honnan tudja, hogy ez nekem nem szórakozás? Ilyenkor gondo­lom végig a napomat, meg hogy mit kell ma még megtanulnom.- Hogyan kezdődtek a késő délutáni futások?- Volt egy barátom, aki rászok­tatott. Ö atléta volt, így aztán vagy vele mentem, vagy otthon ültem. Öt már évek óta nem láttam, de még mindig futok! A szabadidősportra sokféle ha­tás bírhatja rá az embereket. Kit az egészségi állapota kényszerít a mozgásra, kit az ifjú korában kialakult megszokás hajt mindig tovább. Persze, az okok a sport- szervezőknek és a szociológus­nak érdekesek elsősorban. A lé­nyeg, hogy egyre többen róják a köröket a város minden terüle­tén. Példát mutatnak, sugallják, hogy érdemes. Mert mozogni kell, az egészségért, az esztétikusabb külsőért, a sport szeretetéért. És mert a szabadidősport hálás do­log: biztosan meghozza az ered- menyt! (R- E.) Tudás is kell Tizenhat csapat 30 fordulón át küzdött a bajnoki pontokért a lab­darúgó SZNL l-ben. Közülük csak az egynegyede nyújtotta azt, ami­re képes. A Plastika Nitra vitatha­tatlanul a mezőny legjobbja volt, s toronymagasan nyerte a bajnok­ságot. Rajta kívül még az újonc Hurbanovo, a Senica és talán a Pov. Bystrica teljesítményével lehetnek elégedettek a szakem­berek, akiknek véleménye meg­egyezik abban, hogy az SZNL I idei bajnoki idénye sem volt jobb az átlagosnál. Miért? A magyará­zat igen egyszerű, hiszen már a kezdetben csak két csapat érdeklődött a feljutás iránt, a többi viszont nyugodtan, kiesési gondok nélkül akarta végigjátszani a baj­nokságot. 1. Kétéves „kitérő“ után most ismét visszakerült az élvonalba a Plastika Nitra. Nagy fölénnyel nyerte meg a bajnokságot, s játé­kosai a harminc mérkőzésen 84 gólt lőttek, ami kétszerese az átlagnak. Pedig két komoly ellen­felet is jósoltak a rajtnál a Plastiká- nak, ám mindkét exligás bratisla­vai csapat messze elmaradt a vá­rakozástól, s egy pillanatig sem tudta megszorítani a rajt-cél győ­zelmet arató Zobor alatti gárdát. A Slovan fennállásának leggyen­gébb játékát nyújtotta az idei bajnokságban. Sokáig görcsösen próbálkozott befogni a listavezető nyitraiakat (Nitra), de amikor ott­honában leckét kapott a Plastiká- tól, az egész csapat összerop­pant. A Petržalka igen naiv focit játszott, gyakran úgy tűnt, mintha teljesen mindegy lenne a játéko­soknak, mi lesz az eredmény. „Nagy“ ellenfeleivel mindössze csak egy pontot vesztett a Plas­tika, és ez is bizonyítja, mennyi­re a mezőny fölé nőtt. Jozef Jarabinsky edző kitűnő kollektívát kovácsolt össze a Zo­bor alatt, kezdettől fogva arra törekedett: gyors és támadófut- ballt játsszon csapata. Ezt az alképzelését nemcsak odahaza, hanem idegenben is valóra váltot­ták az együttes tagjai. Joggal arattak közönségsikert Bratislavá- tól Michalovcéig. Az amit a Slo­van stadionjában produkáltak Molnárék, még az I. ligábban is ritkaság. „Ez a foci. Végre egy csapat, amely nem taktikázik, hanem játszik, szórakoztat, - mondta Karol Polák, a tv ismert sportriportere a Slovan - Nitra rangadó után. Valóban élvezet volt nézni a nyitraiakat, akik ki­lencven percen át ellenállhatatla­nul futballoztak, hajtottak. Ilyen mérkőzések kellenének, s akkor valamennyi stadionban garan­tált lenne a teltház. Ezután a felejthetetlen játéka és győzelme után a Plastika „taka­réklángra“ kapcsolt. Az is igaz, hogy ekkor már megnyerte a baj­nokságot. Kár volt a humennéi és a hurbanovói rövidzárlat, mert ezekkel a nem éppen bajnokhoz méltó vereségekkel kicsit rontott bizonyítványán. Jarabinský edző, a siker kovácsa megvált csapatá­tól, az új idénytől a Spartában mű­ködik. Hát ilyen is van a labdarú­gásban. Az edzők rendszerint nem szoktak emelt fővel távozni... a győzelemhez ' 2. Tavaly, amikor kiesett az I. ligából a Slovan, akkor a csapat vezetői azt hangoztatták: még egy ilyen gyenge, szinte megalázó éve nem lehet az egyik legnépszerűbb hazai együttesnek. Tévedtek. Mert az idei bajnokságban (alacso­nyabb osztályban) túlszárnyalta múlt évi sikertelenségét a Slo­van. Játékosai fordulóról fordu­lóra ösztönösen, elképzelés nélkül futballoztak. Sokszor a tanácstalanság volt leolvas­ható a csapat tagjainak arcáról. Még az őszi idény után, az ötpontos hátrány ellenére, bízott a feljutásban vezető, edző, talán a játékosok sem tartoztak a pesz- szimisták közé. A tavaszi rajt előtt mindenki győzelmekről beszélt. Még a „kékek" hívei is elhitték, hogy a Slovan beleszólhat az elsőségbe. Tévedtek. A valóság is megmutatta: tudás nélkül nem lehet nyerni. A Slovan ismét megbukott, szurkolói is elpártoltak tőle. Távoznak az edzők, a problémák azonban maradnak. Nem lesz könnyű helyzetben" a Svec - Gőgh edzői páros utóda, hiszen a csapategy­ség sem kifogástalan. Jövöre sem lehet más célja a nagy múltú Slovannak, mint az első­ség megszerzése... A Petržalka sem szerepelt exli- gáshoz méltóan, sót a hajrában érdektelen játékával elűzte szur­kolóit. A biztosnak tűnő harmadik helyről a sorozatos „kilengések“ következtében lecsúszott a ne­gyedikre. Amikor otthonában jobb ellenféllel került össze, akkor a fekete-fehérek a megfé­lemlítés taktikáját választották. Erre legjobban a listavezető Plast- ka Nitra fizetett rá, nemcsak pon­tot vesztett, hanem három - négy játékosa harcképtelenné vált. 3. Az idei bajnokság színvonala semmivel sem volt jobb az elózó évekéinél. Sok volt az unalmas, gólokban szegény mérkőzés, viszont annál több durvaság, kíméletlen beleme- nés, sárga és piros lap „tarkítot­ta“ a játékot. Néha bizony az az érzése támadt az embernek, hogy a pályán levő futballisták nem ellenfelek, hanem ellensé­gek. Úgy rugdosták, lökdösték egymást, mintha ez a legtermé­szetesebb dolog lenne. A Petržal­ka - Nitra szikrázóan kemény, sőt a hazaiak „jóvoltából“ eldurvult mérkőzés után az egyik élvonal­beli labdarúgó megdöbbentő meg-, jegyzést tett: „Ja kérem, ma már nemcsak a labdába kell rúgni, ha nyerni akar egy csapat... Ha én nem rúgok, akkor engem rúgnak meg!“ Furcsa és elíté­lendő nézet Úgy látszik egyes focisták játékfelfogásával is baj van. Sokszor a bírók is gyengél­kedtek, erélytelenül, pontatla­nul, az előnyszabályt nem is­merve vezették a találkozókat. A jövőre nézve valamennyi sze­replőnek sokat kell javulnia, hogy ha azt akarjuk, a lelátók ne tátongjanak az ürességtől. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Hazánkban is egyre népszerűbbek a tömegfutóversenyek (ČSTK-felv.) A jégkorong-liga új idényének menetrendje (ČSTK) - A tavalyihoz hasonlóan az idén is play off-rendszerben bonyolítják le az I. jégkorong-liga bajnoki küzdelmeit. A változás csak annyi, hogy a harmadik szakaszban nem három, hanem két győztes találkozóra játszanak a csapatok. A döntő egyes összecsapásai között jóval több lesz a szünet, mint volt. Újdonság még az is, hogy az 5. és a 7. helyért is lesznek mérkőzések. I. forduló, szeptember 19.: čin, Sparta - Gottwaldov, Č. Plzeň - Jihlava, Gottwaldov Budéjovice — Plzeň, Košice - Lit­- Litvinov, Trenčín - Pardubice, Vítkovice - Brno, Slovan - Koši­ce, Sparta - Č. Budéjovice. II. forduló, szeptember 23: Jihlava - Č. Budéjovice, Košice- Sparta, Brno - Slovan, Pardu­bice - Vítkovice, Litvinov - Tren­čín, Plzeň - Gottwaldov. III. forduló, szeptember 26: Gottwaldov - Jihlava, Trenčín- Plzeň, Vítkovice - Litvinov, Slovan - - Pardubice, Sparta- Brno, Č., Budéjovice - Košice. IV. forduló, szeptember 30: Jihlava - Košice, Brno - Č. Budéjovice, Pardubice - Sparta, Litvinov - Slovan, Plzeň - Vítko­vice, Gottwaldov - Trenčín. V. forduló, október 3: Tren­čín - Jihlava, Vítkovice - Gott­waldov, Slovan - Plzeň, Sparta- Litvinov, Č. Budéjovice - Par­dubice, Košice - Brno. VI. forduló, október 5: Jihla­va - Brno, Pardubice - Košice, Litvinov - Č. Budéjovice, Plzeň- Sparta, Gottwaldov - Slovan, Trenčín - Vítkovice. VII. forduló, október 7: Vít­kovice - Jihlava, Slovan - Tren­vínov, Brno - Pardubice. VIII. forduló, október 10: Jihlava - Pardubice, Litvinov- Brno, Plzeň - Košice, Gottwal­dov - Č. Budéjovice, Trenčín- Sparta, Vítkovice - Slovan. IX. forduló, október 14: Slo­van - Jihlava, Sparta - Vítkovi­ce, Č. Budéjovice - Trenčín, Košice - Gottwaldov, Brno- Plzeň, Pardubice - Litvinov. X. forduló, október 17: Jihla­va - Litvinov, Plzeň - Pardubice, Gottwaldov - Brno, Trenčín- Košice, Vítkovice - Č. Budéjo­vice, Slovan - Sparta. XI. forduló, október 21: Sparta - Jihlava, č. Budéjovice- Slovan, Košice - Vítkovice, Brno - Trenčín, Pardubice- Gottwaldov, Litvinov - Plzeň. A visszavágók időpontjai: október 24, november 4, 7, 9, 11, 14, 18, 21, 23, 25, 28. A második szakasz, a rá­játszásos sorozat december 2-tól február 6-ig tart (12 for­duló). A harmadik, befejező szakasz február 10-én kez­dődik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom