Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-27 / 149. szám, péntek

Vágóhíd helyén vásártelep Nagy a kereslet a gyümölcs és a zöldség iránt A prágai metró Vltavská nevű állomásától néhány perc alatt elju­tunk a főváros legnagyobb, tizenkét hektáron elterülő vásárközpontjá­ba. A bejáratnál két hatalmas, bikát ábrázoló szobor arra emlé­kezteti a látogatókat, hogy ezen a helyen valamikor vágóhíd volt. Nem is olyan régen. Négy éve született meg a döntés arról, hogy a városközponthoz viszonylag kö­zel eső vágóhíd megszüntetése után ezen a helyen egy nagy vásártelepet, amolyan központi piacot hoznak létre. A döntéssel a Prágai Fővárosi Nemzeti Bizottság azt a célt követ­te, hogy elsősorban a zöldség- és gyümölcsellátást javítsa. A vásárközpont négy éves ta­pasztalatairól Josef Bydžovský igazgatóval és helyettesével, Ka­rel Dvofáőekka! beszélgettem:- Az egykori vágóhíd belterüle­tének átalakításával 55 ezer négy­zetméternyi fedett és 5,5 ezer négyzetméternyi szabadtéri el­adóteret nyertünk. A kezdeteknél kicsit aggódtunk, megszokják-e a prágaiak ezt a helyet, veszik-e a fáradságot, hogy ide utazzanak napi 'vagy hétvégi bevásárlásaik céljából. Aggodalmaink rövid időn belül alaptalannak bizonyultak. A metróállomás közelsége is segí­tett. Az elsó évben 17 millió koronát hagytak itt a prágaiak, tavaly már száz milliót, s ebben nem szerepel a kistermelők bevé­tele - mondja az igazgató. A tágas, könnyen áttekinthető vásártelepen négy fedett csarnok üzemel. Egyben a Zelenina zöld­ségértékesítő vállalat, a másikban a Sempra vetőmagkereskedés, a harmadikban a Klenoty ékszer­óra- és régiségértékesítő vállalat kínálja áruját. A negyedik csarnok­ban különféle alkalmi Kiállításokat rendeznek. Volt itt karácsonyi vá­sár, eladással egybekötött kisál­lat- és régiautó-kiállítás, virágkiál­lítás stb. A Kotva nagyáruháznak a vásártelepen külön fiókja van. A fővárosi nemzeti bizottság hatáskörébe tartozó vásártelepet tovább fejlesztik. Újabb fedett csarnokokat készítenek elő az ipari szövetkezetek számára, leér­tékelt textilárut és olcsó lábbelit fognak kínálni egy külön épület­ben. De árusítanak majd építő­anyagokat, háztartási cikkeket és kerámiaárut, és helyet kap a Mo- totechna boltja is. A vásártelep csarnokai közti térségen piaci asztalok sorakoz­nak. Délután volt, amikor június derekán ott jártam, gyér volt már a forgalom. De néhány asztalnál szlovákiai kistermelők meggyet, cseresznyét és epret árusítottak. Árujuk gyorsan elfogyott, hiszen ebben az időszakban ezek a ter­mények itt Prágában igazi cseme­gének, ritkaságnak számítanak. Az igazgatóhelyettest megkér­deztem: milyen a kistermelők ér­deklődése az itteni árusítás iránt?- Az érdeklődés nagy - vála­Népviseletek - babákon Hogy mi mindenre képesek a nők - ez volt az első gondola­tom, amikor a Szlovákiai Nőszö­vetség Központi Bizottságának épületében megrendezett kiállítá­son elém tárult a lenyűgöző lát­vány. Nem szokványos, nem min­dennapi rendezvény: több mint 100 babát állítottak ki a teremben. De nem akármilyeneket, ezekkel nem az apróságok játszanak. Csodálatos ruhákban, ünnepé­lyes pompával sorakoztak fel, s mikor a szemlélést elkezdtük, már el is feledkeztünk a játékba­bákról. öltözékük kötötte le figyel­münket teljes mértékben. Mennyi türelem, érzés és szeretet kellett ahhoz, hogy elkészüljenek ezek a szoknyák, blúzok, kötények, fókötök. Rég elfelejtett múltat kel­lett visszaidézni, a nagymamák, a dédmamák öltözékét alaposan megszemlélni, előszedve a díszes ládákból, hogy hű mása készül­hessen az egyes tájak népvisele­tének. Rohanó életünkben már alig van időnk a visszapillantásra. Pe­dig az évtizedeken, évszázadokon keresztül kialakított népviseleti elemek az élő történelmet tükrö­zik. Ma már nem ragaszkodunk a régi szokásokhoz, ruházkodá­sunkban is inkább előretekintők vagyunk, a legújabb divatáramla­Több mint 14 ezer tonna osztályo­zott szenet adtak piacra terven felül a Prievidzai járásban levő Cígeľ Bánya szénosztályozó részlegének dolgozói az év eleje óta. Május végéig csaknem 870 ezer tonna szenet osztályoztak. Ezt a jó ered­ményt a bányászokkal kifejtett együttműködésüknek köszönhető­en érték el. A képen Jozef Mečiar az osztályozó részleg egyik gépét ke­zeli. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) toknak megfelelően próbáljuk ru­határunkat összeállítani. A kiállí­tást kiegészítő másik részlegen az eredeti ruhadarabok mellett a nép- művészeti motívumok jelenlegi al­kalmazását is megcsoldálhatjuk, s ez bizonyítja: megtalálható a módja annak, hogy tovább éljen a hagyomány, a szép, akár a kor követelményeinek is megfelelő formában. A népművészeti köz­pont, a Móda és a Dievča lapok szerkesztőségeinek műhelyeiben születtek ezek a megvalósított ötletek. De érdemes még néhány gon­dolatnyit időzni a lenyűgöző lát­vány kapcsán. Érdemes alaposan szemügyre venni azokat az apró­lékosan kidolgozott (kis túlzással művészetnek is nevezhető) dara­bokat, melyek a babákon szinte életre keltek. A legtöbb népvisele­tet az egyszerűség jellemzi: motí­vumait a közvetlen természet ins­pirálta. De mennyi különböző sza­bás, a színek változatos sokasá­ga, a hímzés sokfélesége, a kü­lönböző technikák alkalmazása, hogy csak arról szóljak, ami a leg­lényegesebb ezeken a darabokon. Igényes és pontos munkát köve­telt elkészítésük. A legtöbb „alko­tó“ hűen ragaszkodott az eredeti anyagok - a lenvászon, a kéknyo­mat - felhasználásához. Akik csak tudták, még a babák frizuráit is a valamikori divatnak megfelelően készítették el, hogy a kendő, a párta még igazibbnak tűnjön. És hogy a nők az igyekezetük mellett még a férfiakat is mozgósították, azt az apró, hűen lemásolt csiz­mák, cipők, papucsok igazolják. Az eredeti népviseleteket mini­atűr szabásban és a hímzések kicsinyített másával a mostanihoz hasonló módon még nem láthattuk kiállítva. S főképp nem úgy, hogy Szlovákia szinte valamennyi tája, vagy mondhatnánk úgy is, több mint 100 települése saját öltözkö­dés-kultúrájának örökségét mutat­ta be. Kár, hogy a kiállítás szervezői a szlovák népviseletekre korlátoz­ták a bemutatásra került babákat. Ugyanis a népviseletben nagyon nehéz éles határt szabni a nemze­tiségi hatások között. Még színe­sebb, érdekesebb lett volna az anyag, ha a délvidék jellegzetes öltözékeivel is tarkítják. Bizonyára ott is szívesen kezükbe vették volna az ollót, a tűt, a cérnát az ügyeskezű lányok, asszonyok. Nekik a készítés örömet, a látoga­tóknak pedig fokozottabb élményt nyújtott volna ez a dicséretre méltó és a maga nemében egye­dülálló rendezvény. DEÁK TERÉZ szolja. - Sokszor nincs is annyi asztalunk, ahányan jönnek. De senkit sem küldünk vissza. Kere­sünk valamilyen megoldást az áru kirakására. A kistermelők mellett több szlovákiai, morva- és cseh­országi efsz is felhozza ide áruját. Különösen most érdemes ez, mert a viszonylag magas állami árhoz képest, az előírások szerint 50 százalékos felárral árusíthatják primőr terményeiket. így például június 10-én a cseresznyét kilója­ként 22, az epret 28, a paradicso­mot 45, a korai paprikát 42 koronáért árusíthatták... Végigmegyek a piaci asztalso­rok közt. Az asztalok fölötti kis táblákon még elolvashatom a leg­utóbb ott árusító efsz-ek és kister­melők krétával felírt nevét. Több Nyitra (Nitra) és Bratislava-kör- nyéki és morvaországi efsz nevén kívül kolárovói és bussai (Bušince) neveket is látok. Úgy látszik, érdemes megtenniük a hosszú utat... Josef Bydžovský igazgató el­mondja: - örülünk a szlovákiai efsz-ek és kistermelők szállítmá­nyainak, mert korai terményeikkel vonzóbbá teszik a vásártelepet. Sokan előre telefonon jelzik érke­zésüket, érdeklődnek az árak iránt, s asztalokat foglalnak. (Egy asztal díja 18 korona, fedett csar­nokban 20 korona). A vásártele­pen csupán a helyi nemzeti bizott­ságok által kiadott igazolást, vagy a kertbarátok szövetsége tagsági igazolványát kell felmutatniuk.- Kezdetben 30-40 kistermelő hozta ide áruját. Számuk azóta kétszázra emelkedett - fűzi hozzá az igazgató. Még megjegyzi, hogy a prágaiak az idén is számítanak a dél-szlovákiai barack- és őszi- barack-szállítmányokra! A vásártelepen van büfé, sport- fogadási iroda, önkiszolgáló étte­rem, s természetesen rendszeres ellenőrzés. Parkolójának befoga­dóképessége jelenleg 250 autó. Amikor kifejé jövök, egy nyitrai rendszámú Volga tulajdonosától megkérdezem: - Megérte -e a hosszú út? - Meg - válaszolta - háromszáz kilogram epret ad­tam el. Holnapután megint itt vagyok! SOMOGYI MÁTYÁS Elmarasztalás helyett Utazó ember lévén, megszámlálhatatlanul sok órát töltöt­tem autóbuszon, de főleg vonaton, és a legritkább esetben kényelmesen. A hetente ingázók a megmondhatói, milyen megpróbáltatások árán jut haza az ember hétvégén a család­jához. A tolongás, hogy nem jut ülőhely, hogy a szerelvény télen hideg, a jó idő beálltával meg kibírhatatlan hőség uralkodik a fülkékben, csak az egyik oldala a kényelmetlen utazásnak, a másik - s ez a nehezebben elviselhető - egyes utasok viselkedése: az előhúzott kártya, netán az üveg, meg ami ezen „magasztos“ szórakozásnak szinte elmaradhatat­lan kísérője - a trágár szavak. A felsorolt jelenségek külön-külön is aggodalomra adnak okot, s ha még hozzátesszük, hogy a hangoskodók jórészt harmincon aluliak - annál inkább. Bárki megmondhatja: akár csak egyetlenegy kártyapartinyi siheder fészkelje be magát a kocsiba, oda a nyugalom. A fáradt emberek rá sem szólnak- közönyösségből vagy a békesség kedvéért - a zajongókra, azt tartva, hogy a szópárbajból talán úgyis ők kerülnének ki vesztesen. A rendre utasítás helyett az idősebbek inkább példálózgatnak, hümmögnek, de véleményüket nem nyilvá­nítják hangos szóval. Gyakran beszélgetek idős emberekkel s a legtöbbjüknek az a véleménye: manapság az ifjúság türelmetlen, nem tisztel senkit-semmit. A fiatalok egy része mindent egyszerre szeretne, de lehetőleg úgy, hogy ne kelljen érte semmit se mozdítani. Szeretném hinni, hogy az elmarasztaló szavakat jórészt a mindig is meglevő nemzedéki ellentét mondatja az idősebbekkel. Mint ahogy a mai negyvenévesek is már szívesen hangoztatják - ha a mai húszévesek kerülnek szóba: ja, mi egészen mások voltunk! Ám önkéntelenül felvetődik az embernek a fogas kérdés: de vajon nem okolható-e a középnemzedék is a fiatalok bizonyos köreiben felbukkanó helytelen nézetek kialakulásá­ért? Es megtettünk-e mindent azért, hogy mások legyenek? Nem éppen a nagyven-ötvenévesek hunynak-e szemet az apróbb kilengések fölött? Sokszor eszembe jut egy kép. Hétfőn reggel fél kilenckor a gyorsvonatról leszállva két fiatalember munkába igyekszik- némi kitérővel. Mögöttük haladva meghallom, hogy „de előbb még megiszunk egy felet.“ (Alkoholárusitás azonban csak tíztől van!) Nos, ha késve érnek a munkahelyükre, ki vonja - illetve nem vonja - őket felelősségre? A középnemzedék, az idősebbek. Keressük a hibák forrását, s a helytelen magatartást többféleképpen magyarázzuk: elkényeztettük a gyerekeinket, mindent megadtunk nekik, és lám, ez a hála... A nemtörő­dömség, a puhányság, a mindent készen-kapni-akarás közös oka talán abban keresendő, amit néhány éve egy veterán kommunista, Karol Stráňai professzor mondott - ma már jóval túl a nyolcvanon - az a baj, hogy nem tanítottuk meg a gyerekeket kellően becsülni azt, ami van. Ez pedig a mi hibánk, ám korántsem helyrehozhatatlan. A jelentéktelennek tűnő mulasztást sem szabad kézlegyin­téssel elintéznünk. Még többet kell tennünk a fiatalokért. Elsősorban példamutatással. Csak így tudjuk elejét venni a példaként felhozott kirívó - de szerencsére egyedi -eseteknek. KOPASZ CSILLA Húgyúti fertőzések A húgyutak fertőzéses megbe­tegedései a leggyakoribb beteg­ségek közé tartoznak. Előfordul­nak nemre való tekintet nélkül a csecsemőkortól egészen az időskorig. Boncolási statisztikák alapján a húgyúti fertőzések a la­kosság csaknem 20 százalékánál előfordulnak. Az esetek kb. 1/3 része nem felismert, ugyanis nem jár tünetekkel, vagy a tünetek annyira minimálisak, hogy az egyén nem fordul orvoshoz. A húgyutakat felülről lefelé a következő szervrészek és szer­vek alkotják: vesekelyhek, vese­medence, húgyvezeték, húgyhó­lyag, húgycsatorna. A vese és a húgyutak baktériumok által oko­zott gyulladása azonban leggyak­rabban az alulról fölfelé terjedő fertőzés következménye. Ebben az esetben a kórokozó baktériu­mok a húgycsatornán keresztül jutnak be a húgyhólyagba, ahol elszaporodnak és folytatják útjukat a húgyvezetéken keresztül egé­szen a veseszövetbe. Baktériu­mos fertőzés keletkezhet azonban a vér közvetítésével is. Ilyen eset pl. amikor idült mandulagyulladás­kor (gennyes góc) a vérbe beke­rülnek a kórokozó baktériumok és vesegyulladást okoznak. A vese és húgyutak gyulladása általában másodlagos, mivel olyan tényezők hatásának a következménye, me­lyek gyengítik a vese és húgyutak ellenállóképességét. Ezen ténye­zők lehetnek külsők és belsők. A leggyakoribbak közé tartoznak a vizelet szabad elfolyását gátló elváltozások: húgykő, húgyveze­ték született vagy sebészeti bea­vatkozás utáni szűkülete, dülmi- rigytúltengés, húgycsőszűkület. Minél távolabb van a vizeletelfo- lyást gátló akadály a vesétől, annál nagyobb a húgyúti fertőzés veszélye. A gyulladást elősegítő további tényezők közül a született veseelváltozások, a húgyhólyag­ból a vesevezetékbe való vizelet- visszafolyás, mérgezések, anyag­cserehibák, hormonális változá­sok (terhesség), heveny vírusos fertőzések, megfázás a leggyako­ribbak. A húgyúti fertőzések különböző klinikai egységekre oszthatók: ve­segyulladás - a veseszövet és vesemedence gyulladása - húgy­hólyaggyulladás, húgycsőgyulla- dás. Ezek közül is az egyik legkomolyabb a veseszövet és vesemedence baktériumos gyulla­dása. Heveny és idült formáját különböztetjük meg. A heveny gyulladás legjellemzőbb tünete a magas láz, hideglelés, gyors érverés, deréktáji fájdalom, amely lehet görcsszerű is. Gyakori az állandó vizelési inger és a húgy­cső égető fájdalma. Az idült gyul­ladás ezzel szemben lappangva folyik, nincsenek különös ismerte­tőjelei. A tünetek milyensége álta­lában a veseműködés károsodá­sától, a szövődményektől és a gyulladást kiváltó okok erőteljes- ségétól függ. A nagymértékű ve­seműködés-zavart legtöbbször szomjúság, s ennek következté­ben fokozott vizeletkiválasztás kí­séri. Az idült vesegyulladások leggyakoribb szövődménye a ma­gas vérnyomás. A szövődmények közé sorolható még a veseköves­ség, görcsökkel, és a véres vi­zelet. A húgyhólyaggyulladás legjel­lemzőbb tünete az állandó vizelési inger, húgyhólyag-túltelítettség ér­zete, húgycsőégés. Néha a gyul­ladást a vizeletben fellelhető vörös vértestek jelenléte is kíséri. A gyulladás idült formái hasonlo tünetekkel járnak, melyek azon­ban kevésbé kifejezettek. A húgycsógyuíladás a férfiaknál általában dülmirigygyulladással párosul. A dülmirigygyulladásra leginkább a végbélbe kisugárzó fájdalom jellemző. A húgyúti fertőzések és vese­gyulladás sikeres gyógymódja a baktériumellenes gyógyszerek­kel való kezelésben rejlik. A gyógyszerek szedése mindig az orvos előírása alapján történjen és soha sem másképp. Ellenkező esetben a betegség könnyen kiú­julhat. A baktériumellenes keze­lést ki kell egészíteni a vizeletelfo- lyást gátló elváltozások normalizá­lásával (húgykő, dülmirigytúlten- gés, húgyvezeték és húgycsőszü- kület). Nagyon fontos a napi ele­gendő folyadék (legalább 2 I) és vitamin felvétele. Kerülni kell az ingerlő, túlfűszerezett, pikáns éte­leket. Az étel energiaértékének azonban nem szabad különböznie az egészséges ember diétájától. A húgyúti gyulladások, ameny- nyiben a vese komolyabb károso­dása nélkül folynak le, általában szövődmény nélkül gyógyulnak. A húgyúti elzáródás és vesemér­gezés következtében keletkező vesegyulladások, elsősorban ma­gas vérnyomással, már komo­lyabb következményekkel járhat­nak. Esetenként a veseműködés megszűnését is okozhatják. A megelőzéshez tartozik a húgy­úti gyulladások korai felismeré­se, a vizeletelfolyás akadályainak megszüntetése, valamint a felfá- zás megelőzése és a gondos személyi tisztaság. Dr. KASL JÁN ÚJ SZÚ 4 1986. VI. 27.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom