Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-20 / 143. szám, péntek

Tavaszidézés Nem jobb, de nem is rosszabb Neves egyéniségek, kiváló zenekarok Prágában Az idei Prágai Tavasz utolsó hetének hangversenyei is bővel­kedtek kiemelkedő események­ben. Alain Lombard francia kar­mester és Eugen Fodor egyesült államokbeli hegedűművész fémje­lezte a Csehszlovák Rádió Szim­fonikus Zenekarának Smetana te­rembeli hangversenyét. Műsoruk minden szempontból igényes - Beethoven Fideliójának Leonóra nyitánya, Paganini D-dúr hegedű- versenye, Berlioz Fantasztikus szimfóniája - is vonzó volt. A kö­zönség Lombard személyében ér­dekes karmesteregyéniséget is­mert meg. A francia vendégmű­vész szuverén játékra ihlette a ze­nekart. Különösen Berlioz műve állt közel a karmester egyéniségé­hez. Eugen Fodor nem először szerepelt együtt csehszlovákiai művészekkel, hiszen a prágai szimfonikusokkal koncertezett az Egyesült Államok több nagyváro­sában, s már Prágában is hallhat­tuk öt. Paganini Hegedükoncertjé- nek virtuóz tolmácsolása, techni­kai szempontból kiemelkedő játé­ka révén méltán aratott kiemelke­dő sikert. A Bartók-vonósnégyes a világ élvonalába tartozik. Az idei Prágai Tavaszon a Valdstejn-palota Lo­vagtermében léptek föl. Először Beethoven F-dúr vonósnégyesét adták elő szuggesztív erővel. Brahms c-moll vonósnégyese a szenvedélyes romantikust idéz­te. Hangversenyük csúcspontja Bartók Béla 5. vonósnégyese volt. Az 1934-ben született mű formai és tartalmi szempontból egyaránt mesteri tolmácsolása a hallgató­ság számára kivételes élményt jelentett. Katia Ricciarellinek és Robert Holtnak, az operamúvészet két kiemelkedő csillagának prágai fel­lépését felfokozott várakozás előzte meg. Két egymást követő, Dvorák-terembeli hangversenyük telt házat vonzott. A szőke, ele­gáns olasz szopránénekesnő kü­lönösen az Ave Maria előadásá­ban nyújtott csodálatos teljesít­ményt. Hangjának varázsa, szug­gesztív előadásmódja, széles ívű dallamformálása Prágában is el­bűvölte a közönséget. Robert Holl holland baritonénekes sajátos hangvételű, mintaszerű tolmácso­lásában adta elő Schubert A szép molnárlány című dalciklusát. Kon­rad Richter remek zongorakísére­tével. Zenei ritkaságnak számított a tallinni Hortus Musicus prágai hangversenye" Prága középkori történelmének egyik jeles épületé­Anna Frank teljes naplója Ki ne hallott volna a második világháború áldozatainak egyik legdrámaibb dokumentumáról, Anna Frank naplójáról. A könyv harminc országban jelent meg, több mint 15 millió példányban. Egy fiatal, tizenöt éves írónőnek készülő kislány feljegyzéseit tar­talmazza a nácik előli bujkálás éveiből. Pontosabban az 1942 júniusától 1944 augusztusáig tartó időkből, amikor is a naplóírót elhurcolták, és a bergen-belseni koncentrációs táborban életét vesztette. Ez az egyszerű, de megfigyelé­sekben gazdag, az embertelenség és állandó halálfélelem ellenére életkedvet és akaratot sugárzó mű film- és színdarabfeldolgozásban ugyancsak bejárta az egész vi­lágot. A naplót és az egész Frank család életét dokumentáló anya­got most teljes egészében kiadták Hollandiában. A hétszáz oldalas mű tudományosan feldolgozott adatokkal, kommentárokkal és lábjegyzetekkel bővült ki, amelye­ket eddig nem hoztak nyilvános­ságra. A gazdag anyagot a hol­land állami hadtörténeti intézet szolgáltatta és állította össze. A könyv angol és francia nyelvű fordítása már folyamatban van, és remélhető, hogy ez a teljes élet­művet bemutató, megrázó doku­mentációs anyag - a napló kiegé­szítéseként - hamarosan nálunk is ismertté válik. NDL ben, a Betlehem-kápolnában lép­tek fel, s így elmondhatjuk, hogy hangversenyükre valóban méltó környezetben került sor. Az euró­pai középkor zenei kultúráját ke­vésbé ismerjük. Éppen ezért a ze­nei emlékek megszólaltatása, fe­lelevenítése nem egyszerű fel­adat. A tallinni művészek ezen a nem könnyű úton járnak, el­mondhatjuk, hogy erőfeszítéseiket siker koronázza. Gyakran szere­pelnek nemzetközi fesztiválokon. A mindig korhű öltözetben szerep­lő Hortus Musicus fellépése ezút­tal is ritka zenei élményt jelentett. Programjuk külön érdekessége volt a Tractus stellae című liturgi­kus dráma emlékezetes előadása. Ugyancsak a kivételes zenei élmények közé tartozott Szergej Sztadler szovjet hegedűművész hangversenye is. A leningrádi konzervatórium 24 éves abszol- vense már számos nemzetközi sikert aratott. Prágában is igazol­ta, hogy nem véletlenül tartják őt Ojsztrah utódjának. Repertoárján többek között Bach nagyszabású d-moll partitája szerepelt. Rogyion Scsedrin 18 perces Echo-szere- nádja csehszlovákiai bemutató­ként hangzott el. Sztadler itt is fölényes hangszertudásról, művé­szi érettségről és eszköztárának kimeríthetetlenségéről tett tanúbi­zonyságot. Műsorának második részében Bartók Béla Hegedü- szólószonátájának kiemelkedő in­terpretálásával ragadtatta hosz- szan tartó tapsra a közönséget. Kocsis Zoltán zongoraestjén rit­kán hallható Liszt-műveket szólal­tatott meg. A világhírű magyar művész virtuóz előadása, briliáns technikája, a legfinomabb árnyala­toktól a zenekari hangzásig terje­dó dinamikája valósággal elkáp­ráztatta a Smetana-terem közön­ségét. Előadásában olyan műve­ket hallhattunk, amelyek valóban ritkán, sőt néhány esetben most először hangzottak el Prágában. A kiemelkedő fesztiválélmé­nyek közé tartozik Josef Suk hegedűművész és az osztrák Paul Badura-Skoda közös hangverse­nye is. Beethoven zongorára és hegedűre írt szonátáit elsőrangú­an tolmácsolták. Pedro Calderon a Fővárosi Szimfonikus Zenekar élén ezúttal első ízben mutatko­zott be a prágai zenei fesztiválon, méghozzá nagy sikerrel. Beveze­tőként Berlioz Benvenuto Cellini című operájának előjátéka csen­dült fel, Calderon lendületes ve­zényletével. A további müvek is arról győztek meg bennünket, hogy Calderon valóban kivételes képességű karmester. Ivan Mora- vec az est szólistája Mozart C-dúr zongorakoncertjét szólaltatta meg. Jevgenyij Mogilevszkij zongora- művész nem véletlenül választotta koncertprogramja indítójául Szer­gej Rachmaninov c-moll szonátá­ját. Ugyanis a rachmaninovi vilá­got sajátjának mondhatja. Ezt bi­zonyítja az a tény is, hogy az amerikai kritikusok a neves szov­jet zongoraművésznek ítélték oda a tavalyi év legjobb felvételéért járó díjat Rachmaninov 3. zongo­rakoncertjének tolmácsolásáért. Mogilevszkij prágai hangverse­nye, különösen Muszorgszkij Egy kiállítás képei címú művének tol­mácsolása méltán nyerte el a né­zők és a kritikusok tetszését. Az idei fesztivál utolsó napjai­nak műsorából az Orchestr de Paris fellépését őrizzük meg legin­kább az emlékezetünkben. A ze­nekar élén Daniel Barenboid, a 44 éves zongoravirtuóz és karmester állt. Prágai fellépésük műsorán Anton Bruckner egyik legnépsze­rűbb, E-dúr szimfóniája szerepelt, amelyet sajátosan értelmezett, a wagneri zenevilágot megidéző előadásban hallhattunk. Ritka él­ményt jelentett Pierre Boulez, szá­zadunk egyik legérdekesebb ze­neszerzője Rituálé zenekarra cí­mű müvének érdekes összhatású tolmácsolása. Az idei Prágai Tavaszt Janáček Szimfoniettája, s a hagyományok­hoz híven Beethoven IX. szinfóni- ája zárta. TARICS ADRIENN Felkarolják a tehetségeket GIMNAZISTÁK SIKEREI FIZIKAI OLIMPIÁKON A Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban a fizikai szakköri munkának már hagyományai vannak. E szakkör­ben tevékenykedő diákok olyan ismeretekre és készségekre tesz­nek szert, amelyek lehetővé te­szik, hogy eredményesen bekap­csolódjanak a legkülönbözőbb fizi­kai versenyekbe. A legnagyobb erőpróba mind a tanárok, mind a diákok számára a fizikai olimpia, amely az összes verseny közül a legalaposabb és legnagyobb felkészülést követeli meg. A ko­máromi gimnázium az olimpia kezdete óta - azaz 1958-tól - min­den évben részt vesz e verse­nyen. S nem is akármilyen ered­ménnyel! Kerületi viszonylatban, de országos szinten is a legjobb eredményeket elérő iskolák közé tartozik. Az eredményes verseny­zők számát tekintve az iskola az utóbbi tíz évben a Nyugat-szlová­kiai kerületben az elsó helyen áll. A diákok rendszeresen bekerül­nek az országos döntőbe, és ott sikeresen is szerepelnek. De beszéljenek a tények és adatok. A fizikai olimpia kerületi fordulóiban 27 év alatt e gimnázi­umnak 177 eredményes résztve­vője volt. Ez azt jelenti, hogy évente 6-7 tanuló szerepel ered­ményesen a kerületi versenyeken. Az országos döntőben ez idő alatt 16 volt az eredményes megoldók száma ebből az iskolából. A gim­náziumban - annak idején - Oláh Imre és Oláh Imréné kezdte el a tanulók felkészítését a matema­tikai és fizikai olimpiákra. Ezt a munkát később Czókoly Béla, Ipóth Barnabás és Keszegh István folytatták. Az 1985/86-os tanév az eddigi­eknél is jelentősebb e gimnázium fizikaoktatásában. Több eddigi csúcs dőlt meg a fizikai versenyek eredményeit tekintve. Ebben az iskolai évben ugyanis három diák került be a fizikai olimpia országos döntőjébe: Szabó Andrea és He­vesi Anikó (harmadikos), illetve Müller Péter (negyedikes). A tanu­lók gyakran nem a korcsoportuk- ban, hanem felsőbb kategóriában versenyeznek. Ez történt az emlí­tett két harmadikos tanuló eseté­ben is. A három versenyző közül mégis Müller Péter keltette a leg­nagyobb meglepetést és érte el a legjobb eredményt. A döntőben a 83 résztvevő között a nagyon előkelő 10-11. helyezést szerezte meg. A versenyt České Budéjovi- cében tartották, s az országos döntőket tekintve az eddigi legne­hezebb versenyként emlegetik a szakemberek. Müller Péter ezekben a napokban Hradec Krá- lovéban válogató versenyen vesz részt, amelyen az országos döntő első 11 helyezettje versenyez. Ebből a tizenegyből válogatják ki azt az öt ifjút, akik majd a londoni nemzetközi fizikai olimpia verse­nyén képviselik hazánkat ez év augusztusában. Müller Péter matematika-fizika szakos tanára négy éven át Czó­koly Béla volt, aki a fizikai szakkör­ben segíti a diákok szellemi fejlő­dését. A fizikai olimpiára való felkészülés során dr. Ipóth Barna­bás foglalkozott vele, aki határta­lan lelkesedéssel, hivatásszeretet­tel adja át tudását tanítványainak. Kitűnő pedagógus. Nem hagyja elkallódni a tehetségeket; nem­csak a természettudományok iránt érdeklődőket karolja fel, hanem mindenkit, akiben igyekezetet és adottságot fedez fel. A komáromi gimnázium siker- sorozata remélhetőleg a követke­ző években sem szakad meg. Joggal feltételezhető ez nem csu­pán azért, mert a gimnázium falain belül jó munkalégkör uralkodik, hanem azért is, mert az igazgatói posztra olyan kitűnő matematika -fizika szakos tanár került, mint Keszegh István. TARICS PÉTER Szavalok a Duna Menti Tavaszon Ezen a szavalóversenyen a szülők és a pedagógusok is szóhoz jutottak. Egészen ponto­san a versenyt követő értékelé­sen, amelyen - ha jól emlékszem - először volt idó az alapos véleménycserére. Nekem őszin­tén szólva ez a lényegre törő eszmecsere tetszett a legjobban, de ez nem azt jelenti, hogy a szavalóverseny gyenge volt, hiszen rossz vagy jellegtelen sza­valatokról nem nagyon lehetne beszélni, legfeljebb a halvány tel­jesítmények okairól. Az értékelésen jelen lévő fel­nőttek megegyeztek abban, hogy azok a versenyzők tetszettek min­denkinek, akik nem leckeszerúen H 'JtW Daru Marica (Gyökeres György felvétele)- a felnőttek utasításait szolgaian követve - mondták fel vagy hadar­ták el a verset, hanem valamiképp önmagukat is adták a verssel: saját élményükké lényegítették a költő sorait, érzéseiket, gondola­taikat is kifejezték az irodalmi alkotással. Ez a színes előadás­mód jellemezte az elsó kategóri­ában elsősorban a marcelházi (Marcelová) Gerencséri Csilla és a komáromi (Komárno) Dráfi Ani­kó szavalatát. A három kategória közül két­ségtelenül a második volt a leg­színvonalasabb. Itt több találó, a versenyző egyéniségének telje­sen megfelelő versválasztásnak, és valóban élményt nyújtó szava­latnak tapsolhattunk. Az aránylag sok jó teljesítmény közül elsőként kell megemlíteni Daru Maricát, s vele együtt Racska Gábort. Mindketten kitűnően szavalták: a lévai (Levice) kislány a diákélet­ről, az ifjúkori érzelmekről vallott a versekkel, a köbölkúti (Gbelce) legényke pedig Veres János tréfás versét adta elő ízesen és olyan magától értetődő természetesség­gel, mintha a történetet cimborái­nak mesélte volna. Ugyancsak dicséret illeti a komáromi Stevko Eleonórát és a nagykaposi (Veľké Kapušany) Kaszonyi Juditot és még néhány ugyancsak jól szava­ló versenyzőt is. A legtöbb gond ezúttal is a har­madik kategóriával volt, ahol nagyjából azonos életkorú, de rendszerint más-más érdeklődési körű szavalók találkoztak. Van­nak, akiket még a mesevilág érdekel, mások viszont már meg­próbálják értelmezni is az életet, kis és nagy közösségek életét, gondjait, iparkodnak a költő révén őszintén vallani saját érzelmeikről, gondolataikról. Ebben a kategóriá­ban különösen nagy a felelőssége a pedagógusnak vagy más beta­nítónak. Alaposan mérlegelnie kell, hogy a választott irodalmi mű megfelel-e a szavaló egyéniségé­nek, értelmi szintjének. Nyilván rossz a versválasztás például ak­kor, ha a szavaló József Attila Medvetáncából csak a látszólagos játékosságot próbálja érzékeltetni, s előadásában teljesen elsiklik a vers gondolati magva, tragikus mélyrétege. Ebben a kategóriában a két bratislavai, Bodnár Katalin és Hor­váth Andrea, továbbá az érsekúj­vári (Nové Zámky) Nátek Katalin, valamint Zoller Viktória (Léva) és a szádalmási (Jablonov nad Tur­ňou) Lórincz Gabriella nyújtott ugyan nem hibátlan, de minden­képpen felfigyeltetó teljesítményt. Ezen a már említett közös megbeszélésen egyébként többen javasolták, hogy itt a Duna Menti Tavaszon is magnóra lehetne rög­zíteni a szavalatokat, s így az értékelés még alaposabb és konk­rétabb lehetne. Jövőre meg kelle­ne próbálni, talán a mikrofon nem zavarná a szereplőket. A felnőttek szóltak még egy fontos dologról, éspedig a helyi, a járási és a kerü­leti zsűrik munkájáról. Többen állították, hogy bizony nem mindig a legjobbak kerülnek tovább, s ez figyelmeztető a rendező szervek számára. Talán valóra lehetne váltani azt a kívánságot is, hogy a három kerületi versenyt ugyanaz a bíráló bizottság értékelje. Soha rosszabb fesztivált - hal­lottam többször is a verseny vé­gén. De még jobb azért lehetne, teszem hozzá. Többek között úgy is, hogy a pedagógusok és rende­zők egyaránt okulnak a verseny tapasztalataiból és a jelenlévők véleményéből. * SZILVÁSSY JÓZSEF A prózamondók versenyéről Jobb volt-e a prózamondók idei versenye mint a tavalyi? - kérdez­te tőlem egy pedagógus közvetle­nül a verseny után, értékelés előtt.- Jobb semmi esetre sem volt- válaszoltam szűkösen az idő rövidsége miatt de rosszabbnak sem mondható... Miért nem volt jobb az idei prózamondó verseny a tavalyinál? Mert nem tartogatott meglepetést. Nem akadt olyan előadó, aki valami újdonsággal tudott volna előrukkolni témaválasztásban- szövegválasztásban, aki a szö­vegtolmácsolásban eddig nem ta­pasztalt törekvéseket valósított volna meg; nem tűntek fel a me­zőnyben új egyéniségek. S miért nem volt rosszabb ez a verseny az előzőnél? Mert ezúttal is kiegyensúlyozott volt a színvonal. Akik tavaly jók voltak, továbbra is jók maradtak, s mellé­jük újabbak is felsorakoztak. Itt azonban szóvá kell tennünk egy tényt. Nyugat-Szlovákia hét ma­gyarok lakta járásának kerületi versenyén olyan prózamondók vagy szavalók esnek el a tovább­jutás lehetőségétől, akik díjat is hozhatnának haza a Duna Menti Tavaszról - csak azért, mert háromnál több versenyző nem juthat tovább az országos sereg­szemlére. Ezzel szemben Brati- slavából, pontosabban a Duna utcai iskolából szintén három ver­senyző jelenhet meg a központi versenyen. Senki sem akarja bán­tani a bratislavaiakat, de hát egyetlen iskola nem lehet egyenlő egy kerülettel. Én azt javaslom, hogy a Duna utcáról vagy csupán az első helyezett jusson el az országos versenyre, vagy a brati­slavai versenyzők vegyenek részt a Nyugat-szlovákiai kerület verse­nyein. Mitől lehetne jövőre jobb a pró­zamondó-verseny? Már tavaly megemlítettem, hogy a zsűri szá­mára úgy tűnik fel: néhány előadó nem érti (pontosan) az által tolmá­csolt szöveg „alapszituációját“, • tehát nincs teljesen tisztában vele: mi is a lényege annak, amiről ő beszél a színpadon. Ebből következik, hogy nem tudja tuda­tosan, legfeljebb ösztönösen fel­építeni az előadását. Pedig a leg­több szöveg vagy szövegrészlet, amit a versenyeken hallunk, ha­gyományos szerkezetű: témája egynemű, alaphelyzete egyszerű, a konfliktusban álló felek egymás­tól világosan elkülöníthetők. A szövegben egyértelműen tagol­ható, külön választható az expozí­ció, a bonyodalom, az összeütkö­zés, a feloldás (vagy megoldás) és a befejezés. A hosszabb szöve­gekből választott szövegrészie­tekkel két hibát követnek el általá­ban az illetékesek: egyrészt aránytalanul hosszú lére eresztik a bonyodalmat, másrészt nem tudják befejezni a történetet; né­melyik szövegrészlet három-négy befejezést is tartalmaz. A széteső alapanyagot aztán nehéz összefo- gottan tolmácsolni... KMECZKÓ MIHÁLY ÚJ SZÚ 6 1986. VI. 20.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom