Új Szó, 1986. június (39. évfolyam, 127-151. szám)

1986-06-19 / 142. szám, csütörtök

A párt a társadalom mélyreható átalakítására törekszik

Mihail Gorbacsov előadói beszéde az SZKP KB ülésén

(A beszéd első részét lapunk tegnapi számában közöltük.)

Elvtársak, szeretnék arra figyelmeztetni, hogy ez rendkívül veszélyes irányzat. Az árak mesterséges emelése nemcsak hogy nem oldja meg a gazdasági gondokat, hanem demoralizálja a dolgozókat és fékezi a műszaki haladást. Az indokolatlanul magas árak technológiai és szervezési hiányosságokat lepleznek, a gazdálkodás gazdaságos módszereinek a keresését célzó törekvések semmibevételét eredményezik.

Az áremelés csak abban az esetben indokolt, ha az árucikk lényegesen jobb használati tulajdonságait tükrözi és a termékek nagyobb hatékonyságából indul ki. Rendet kell teremteni az árképzés területén. Ebből a szempontból a Szovjetunió Állami Árhivatalának körülhatároltabb és elvszerűbb álláspontra kell helyezkednie. Időszerű a hitelnyújtás és az egész bank- rendszer tökéletesítése. A gazdálkodás új módszereire való áttérés során növelni kell a bankok, mint a gazdaságirányítás fontos szerveinek a szerepét.

Külön rá szeretnék mutatni a következő problémára, melynek megoldása nélkül nehezen teljesíthető sikeresen a takarékos technológiák bevezetésének és a költséges gazdálkodás felszámolásának feladata. A hírhedt és jól ismert „mennyiségi“ mutatókról van szó. Az ágazatok, területek és vállalatok tevékenységének értékelésénél a mennyiségi mutatók legkülönbözőbb formái szerinti értékelés áll az előtérben. És mivel ez így van, a „mennyiségi“ mutatók túllépése érdekében gyakran költséges anyagokat használnak, törekvések tapasztalhatók a nagyobb tömegű gépek alkalmazására, arra, hogy több megtett tonnakilométert mutassanak ki, hogy növekedjen a gazdasági egységen belüli forgalom stb. A gazdaságosságért harcolunk, de nézzék csak, hogy tulajdonképpen milyen ostoba helyzetben vannak a vezető gazdasági dolgozók: olcsó terméket állítottak elő, de megkapták ami járt nekik azért, hogy nem teljesítették a rubelekben meghatározott termelési tervet, újdonságot vezettek be, forrásokat takarítottak meg és ismét előnytelen helyzetbe juttatták a vállalatot, sőt olykor az egész ágazatot is.

Megemlítek egy példát: két évvel ezelőtt több minisztérium gépkocsi-közlekedési üzemeiben gazdasági kísérlet kezdődött. A kísérletben résztvevők úgy kezdték megtervezni munkájukat, hogy az embereket érdekeltté tegyék nemcsak a tonnakilométerek mennyiségét tekintve, hanem abban is, hogy a szállítmányokat a beérkezett megrendelések alapján a lehető legkisebb költségekkel időben a kijelölt helyre szállítsák. Felszámolták mindazokat az okokat, amelyek arra kényszerítették a gazdasági vezetőket, hogy a kimutatásokba nem létező tonnákat és kilométereket írjanak be.

És az eredmény: a megrendelések teljesítése - ami a munka legfontosabb mutatója - 96-ról 100 százalékra emelkedett. Ezzel párhuzamosan kevesebb gépkocsira és sofőrre volt szükség a szállításnál és 18 százalékkal csökkent az üzemanyagfogyasztás. Ezen új munkafeltételek széles körű elterjesztése országos méretekben lehetővé teszi több ezer autó és sofőr felszabadulását és több mint 5 millió tonna üzemanyag megtakarítását.

Úgy tűnhet, hogy a tervező szerveknek új munkamódszereket kell elsajátítaniuk. Ez mindeddig nem történt meg. A Szovjetunió és az OSZSZSZK Állami Tervbizottságának egyes felelős beosztású dolgozói - amint mondani szokás - a saját testükkel védelmezik a túlhaladott tervezési rendszert. Bebizonyosodott, hogy inkább a tervezett „mennyiségi“ mutatók és a szállítások volumene volt „eltúlzott". A tervezők nem akarták beismerni, hogy ezek a számítások nem előnyösek. Ez példa arra, hogy nem hajlandók elfogadni a újat, nem hajlandók foglalkozni a gazdasági mechanizmus átalakításával és felhagyni az elavult munkamódszerekkel.

Több ágazatban még mindig a mennyiségi mutatók vannak túlsúlyban. Például az építőiparban a Szovjetunió Állami Tervbizottságának és Pénzügyminisztériumának hallgatólagos beleegyezésével ismét arra tesznek kísérletet, hogy a „mennyiség“ legyen a legfontosabb mutató az értékelésnél. És ezt teszik tekintet nélkül arra, hogy az élenjáró építőipari szervezetek tapasztalatai egészen másról tanúskodnak - arról, hogy a munkát, a kész terméket az objektumok átadása szerint kell értékelni és ösztönözni, nem pedig az építő és szerelőmunkák volumene szerint. Úgy vélem, elvtársak, eljött az ideje annak, hogy átvágjuk a „mennyiségi mutatók csomóját“, máskülönben nem léphetünk előre

a költségközpontú mechanizmus felszámolásában.

Az irányítás kérdéseinek áttekintésénél feltétlenül meg kell említeni a Szovjetunió Állami Tervbizottságának az élet által felvetett népgazdasági problémák megoldásáért viselt felelősségét. A Szovjetunió Állami Tervbizottsága, amely a tervezés születésekor a gazdaságirányítás agytrösztjeként jött létre, sok tekintetben továbbra is diszpécserszerepet tölt be. Gyakran olyan kérdésekben dönt, amelyeket teljes mértékben megoldhatnak az ágazatok vezető dolgozói, sót olykor az üzemek igazgatói is. Ugyanakkor viszont nem foglalkozik azzal, ami mint az ország stratégiai tervező szervének a legfontosabb küldetése lenne.

A szokásos napi ügyintézés elvonja a figyelmét a legfontosabb gazdasági és társadalmi feladatok megoldásához vezető utak kereséséről, a népgazdaság fejlesztése arányainak és prioritásainak megválasztásáról, az ágazati politika meghatározásáról, a termelőerők telepítéséről és a gazdaság kiegyensúlyozottságának biztosításával összefüggő feladatokról. Ezért sokmindenen átsiklottunk. A tervezés területén is lényeges átalakítások végrehajtása szükséges.

Elvtársak! Az országunk távlati fejlesztésével összefüggő kérdések és a jövőben ránk váró feladatok megvitatásakor nem téveszthetjük szem elöl az időszerű feladatokat. Ezek helyes teljesítésétől függ ez évi terveink teljesítésének sikere is, de az egész ötéves időszaké is. Nagy nehézségekbe ütköznek jelenleg a vidéki dolgozók. A mezőgazdaság idei eredményei különösen nagy jelentőségűek számunkra. Mint tudják, az első öt hónapban nem rossz eredményeket értek el az állattenyésztésben. Ezeket tovább kell szilárdítani.

A legfontosabb feladat azonban a gabona, a gyümölcs, a zöldség, a takarmányok és a műszaki termények veszteségmentes termesztése és betakarítása. Ez az egész nép ügye. Ehhez így kell hozzáállni a mindennapi munkában. És ami különösen fontos a jelenlegi körülmények között, amelyek sok területen nem könnyűek: be

Elvtársak! Amikor országunk sorsáról, jelene és jövője létfontosságú kérdéseinek megoldásáról volt szó, Lenin hangsúlyozta: „A párt a felelős.“

Pártunk kormányzó párt, hatékony eszközökkel befolyásolhatja a társadalmi folyamatokat. Az elmélet és a politika, a szervezet eszméi és ereje, a termelésben és az irányításban, a tudomány, a technika és a kultúra területén dolgozó kommunisták milliói - ez pártunk hatalmas potenciálja.

. A pártszervezetek működésétől függ nagy mértékben a dolgozók millióinak aktivitása, a nép alkotókészségének kibontakozása és mélysége, amely a gyorsítás mozgató ereje. Csakis úgy tudjuk teljesíteni a kongresszuson kitűzött feladatokat, ha a pártmunka központjába az embert állítjuk. A párt tevékenysége alapvető átalakításának legfőbb értelme, hogy annak központjába az embert állítsuk, művével együtt.

Mit mutattak a kongresszus óta eltelt hónapok? A pártmunkások többsége megértéssel fogadta az átalakítás gondolatát és rátért a fordulat gyakorlati megvalósítását célzó útra. Új légkör alakult ki a kölcsönös kapcsolatokban a helyi és a központi pártszervezetekben, a gazdasági szervezetekben és tanácsokban.

Számos gyakorlati kérdést gyorsabban és nagyobb megértéssel oldanak meg. Egy fokkal magasabbra jutottunk, ami a bírálat és az önbírálat területén a problémák megfogalmazását, nyíltságát és sürgősségét illeti.

Részletekbe menően és szerteágazóan foglalkoznak a termelés intenzifikálásával, a moszkvai, leningrádi, kijevi, minszki, donyeci, cseljabinszki, szumszki és a tatár pártszervezetek. Határozottan oldják meg a gazdaságfejlesztés és a szociális terület kérdéseit a breszti, volgográdi, uljanovszki, harkovi, irkutszki, lipetszki, rosztovi és más területek, határterületek, a köztársaságok kommunistái is.

Minden pártszervezet fontos lépéseket tesz. önmagában a kornak megfelelő új formák és munkamódszerek keresése sem könnyű. Találkozunk olyan elképzelésekkel is, hogy a kongresszuson ismertetett koncepciók a nagypolitika síkjára tartoznak, de a gyakorlati munkának a kitaposott utakon kell folytatódnia. Meg kell mondani, hogy az ilyen vélemények előfordulnak a párttagok soraiban is.

kell takarítani és tárolni kell mindazt, amit megtermeltünk és elejét kell venni a veszteségeknek.

Az iparban, a beruházások terén és a szállításban egyaránt felelősségteljes időszak következik. Megengedhetetlen, hogy ezeken a területeken hanyatlás következzen be, épp ellenkezőleg, gondoskodni kell arról, hogy fokozódjon a termelés növekedésének üteme, s hogy feltétlenül teljesítsenek minden tervet. Fontos időben felkészülni a téli időszakban esedékes munkákra. A múltbeli tanulságokat meg kell szívlelni. Az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa ezért az elmúlt napokban határozatot hagyott jóvá, amely konkrét intézkedéseket határoz meg a népgazdaság felkészítésére az őszi és a téli időszakra.

E határozat teljesítésére már most fel kell hívni a párt- és gazdasági szervek, valamint a tanácsok figyelmét. A városok és falvak létszükségleteit biztosító területeken megfelelő helyzetet kell kialakítani:

Szavatolni kell a megbízható villamosenergia- és hőszolgáltatást, az energetikai aggregátorok megjavítását, az új kapacitások tervekben rögzített üzembehelyezését, az üzemekben és a kommunális gazdálkodás terén a tüzelőanyag-készletek időben történő biztosítását. Egyszóval, el kell érni azt, hogy a lakosságot semmilyen körülmények között se érjék kellemetlenségek a mindennapi életben, hogy a dolgozókollektívák a normális termelési rezsim szerint dolgozzanak és a gazdaság kiegyensúlyozottan, az ütem meggyorsításával fejlődjön.

Elvtársak, ezek a gazdaságpolitika elvi és időszerű kérdéseivel összefüggő megjegyzések. Ezek megoldásától függ bizonyos mértékig a 12. ötéves terv időszakában a népgazdaság széles körű átalakítása programjának teljesítése. Az ötéves terv feladatainak megvalósítása a szocialista rendszer dinamizmusának, életerejének újabb bizonyítéka lesz és fontos lépést jelent az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött irányvonal megvalósításában.

Vegyük például a kurszki területi párt- szervezetet. Itt távolról sem hatolt be minden járásba a munkához, a bírálathoz és az önbírálathoz való alkotó hozzáállás szelleme. Különösen mély gyökereket eresztett itt a parancsolgatáson alapuló munkamódszer. Például az Oktyabrszkii járási pártbizottságon V. A. Antilogov elvtárs, első titkár és egyes további párt- tisztségviselők a kritikával szemben negatív álláspontra helyezkedtek, fedezték a „megfelelő“ embereket és megpróbálták leplezni a kudarcokat, a tényleges helyzet megszépítése céljából gyakran a kimutatások meghamisítására ösztönözték a gazdasági dolgozókat, és keveset törődtek a pártszervezet kezdeményezésének, az emberek társadalmi és munkaaktivitásának a kibontakoztatásával. Minderről írt a központi napilap hasábjain N. Sz. Serelov elvtárs, a Krasznoje Znamja kolhoz pártszervezetének titkára.

A helytelen munkamódszerek nem jelenthettek titkot a területi pártbizottság számára, de a bizottság és első titkára,

A. F. Gudkov nyilvánvalóan képtelen volt a helyzet rendezésére. A területi bizottság nem takarékoskodott az Antilogov elvtársat dicsérő véleményekkel, sőt csoda, hogy nem állította őt egyenesen példaképül a többiek számára. Amikor azonban a központi bizottság a kialakult helyzet kivizsgálásával bízta meg az apparátus dolgozóit, kiderült, hogy mindaz, amit Sevelov elvtárs megírt, színtiszta igazság, míg a területi pártbizottság vezető tisztségviselőinek a véleménye nem helytálló. Az ügy után végül is a járási bizottság tagjai tettek pontot, akik nem szavaztak bizalmat Antilogov elvtársnak, és döntöttek felmentéséről. Vajon a területi bizottság miért nem volt képes idejében felismerni és megfelelően értékelni a járási bizottság titkárának helytelen munkamódszerét, akárcsak azt a helyzetet, amely a járási pártszervezetben kialakult? A területi pártbizottság titkárai és bizottsága nyilván nem sietnek semmilyen változásokkal és hűek maradnak az elavult módszerekhez, amikor is a dolgozók kezdeményezése nem talál megfelelő támogatásra.

A kongresszus után a szovjet emberek egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a párt ügyei, a társadalomban lejátszódó folyamatok iránt. Meg akarják találni helyüket a kongresszusi eszmék megvalósításáért folyó össznépi küzdelemben és hozzá

akarnak járulni az átalakításhoz. Éppen erről tanúskodnak a központi bizottsághoz és az újságok szerkesztőségeihez érkező levelek is, melyek egy része itt van önök előtt. Úgy tűnhet, hogy a pártbizottságok feladata teljesen világos; sokoldalúan támogatni kell a emberek társadalmi és gazdasági aktivitását. Sok helyütt azonban továbbra is minden marad a réqiben - a kezdeményezés, a közömbösség, sót olykor a nem is leplezett ellenállás falába ütközik.

A szverdlovszki területen lévő irbidszki vegyi-gyógyszeripari üzem pártbizottsága az igazgatósággal együtt és a városi pártbizottság támogatásával lényegében leszámolt a részlegvezetővel, aki haladó munkaszervezési és javadalmazási módszerek bevezetését szorgalmazta. A kommunista, az új utakat kereső ember kezdeményezése a megrögzött bürokratizmusba ütközött. Tekintettel a ügy súlyosságára, szükségesnek tartottuk az eset megtárgyalását az SZKP Központi Bizottságában, önök tudják, hogy a KB titkársága milyen határozatot hozott ezzel kapcsolatosan.

Úgy vélem, hogy az esetből nemcsak Szverdlovszk lakosságának kellene levonnia a tanulságokat.

A kongresszus feladatul adta a pártbizottságoknak, hogy sajátítsák el a vezetés politikai módszereit. A pártszervek azon igyekezete azonban, hogy magukra vállalják az irányító funkciókat, nem csökken.

Hallgassák csak meg néhány vezető beosztású pártmunkás beszélgetését. Szívesen, a dolgokat ismerve beszélnek az időszerű gazdasági kampányról, a tejhozamokról, tonnákról stb., de ha a társadalmi jelenségek politikai elemzéséről, a társadalmi-gazdasági feladatokról, a tudományos-műszaki problémákról, az emberi tényező lehetőségeiről van szó, gyakran elveszítik a lábuk alól a talajt.

Egyenesen megmondva: minden szinten, a pártalapszervezetektől egészen a KB apparátusáig meg kell változnunk és meg kell szabadulnunk a bürokrácia elemeitől. Egyedül a pártvezetés minden szintjére kiterjedő sokoldalú politikai, szervező és ideológiai tevékenység biztosítja a kongresszus által kitűzött feladatok teljesítését.

Ezzel összefüggésben rendkívüli jelentőséget kap a pártáiapszervezetek harciasságának a fokozása. Kimeríthetetlen lehetőségeikről nem egy alkalommal meggyőződhettünk, úgy mondanán, hogy a munka átalakítását épp a pártalapszervezetek önállóságának, tettrekészségének és offenzív magatartásának, a kommunisták kezdeményezésének és aktivitásának a fejlesztésével kellene kezdenünk. Ez az a fő láncszem, amelyet meg kell ragadni.

Ezt pedig a kerületi és a városi pártbizottságoknak kell megtenniük, amelyek közelebb állnak a dolgozókollektívákhoz és amelyek ismerik a pártalapszervezetek erőit és lehetőségeit. Nem kevés kerületi és városi szintű pártbizottságunk van, amelyek az új helyzetben nagyobb teret adnak a káderek kezdeményezésének és a súlypontot ezek tevékenysége alulról jövő, a közvélemény és a sajtó révén megvalósuló ellenőrzésére helyezik át.

Ugyanakkor sokan hajlamosak az irányítás megszokott módszereinek a további alkalmazására, sőt az adminisztratív irányításra is. Mindezt, elvtársak, egykor szükségszerűségből, a gazdasági mechanizmus hiányosságait pótlandó csináltuk így. Jelenleg az ilyen gyakorlat nemcsak fölösleges, hanem káros is. Bátrabban kell felhagynunk a diszpécsertisztségekkel.

A járási pártbizottság titkára és munkatársai tevékenységének fő területe a dolgozó kollektíva, az emberek.

Az utóbbi időben gyakran találkoztam és beszéltem különböző üzemek vezetőivel, munkásaival, mérnökeivel, a pártbizottsági titkárokkal. Mindnyájuk véleménye megegyezik abban, hogy a kezdeményező munka lehetőségei lassan bővülnek. Megnyilvánul a bürokratizmus - a papírmunka testvérbátyja, a széles néptömegek irányításában való részvételének legfőbb ellensége.

Vegyük például az irányító szerveket.

Ha közvetlenül megismerkedünk tevékenységükkel, látjuk, hogy egyes miniszterek, a főigazgatóságok vagy üzemek vezető munkatársai teljesen elfelejtettek egymással beszélni és közvetlen munkakapcsolatokat ápolni, és csupán a levelezésre korlátozzák az érintkezést. Az elvtársak vagy nem tudnak egymásnak telefonálni és nem képesek egymással találkozni, hogy megoldják a problémákat, vagy ez kísérlet arra, hogy papírokkal bebiztosítsák ma- ÚJ SZÚ gukat. —

Bizonyos mértékben vonatkozik ez a pártszervekre is. Például a taskenti

(Folytatás az 5. oldalon) 1986. VI. 19.

III. A párt tevékenységének aktív átszervezése