Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1986-05-17 / 114. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Május 10-TOL 16-IG Jósé Eduardo dos Santos angolai államfő befejezte szovjetunióbeli látogatását • A kinai külügyminiszter kilenc európai országot érintő körútra indult Nicaragua megerősítette, hogy csak az amerikai beavatkozás megszüntetésére vonatkozó garanciák esetén hajlandó aláírni a Contadora-csoport béketervét A Time amerikai magazin tájékoztatott arról, hogy a Reagan-kormányzatnak még az idén szándékában áll a SALT—II megszegése • Kormányszinten tovább fokozódott a Szíria-ellenes brit kampány Prágában a CSKP, az NSZEP és az SPD vezető képviselői a közép-európai vegyifegyvermentes övezet létrehozásának lehetőségéről folytattak tárgyalásokat • Sevardnadze szovjet külügyminiszter a közel-keleti fejleményeket vitatta meg Sedli Klibivel, az Arab Államok Ligájának főtitkárával • A Közös Piac importkorlátozó intézkedéseket léptetett életbe egyes szocialista országokkal szemben Mihail Gorbacsov tévébeszédében bejelentette az egyoldalú szovjet atommoratórium augusztus 6-ig való meghosszabbítását • A zágrábi bíróság halálra ítélte Andrija Artukovics háborús bűnöst Bécsben a 39. fordulóval folytatódtak a középeurópai haderőcsökkentési tárgyalások Moszkvába érkezett Nicolae Ceausescu Prágai felhívás - bonni elutasítás Prágában kedden a középeurópai vegyifegyvermentes övezet kérdéseiről folytattak tanácskozást a CSKP, a Német Szocialista Egységpárt és a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt vezető képviselői. A megbeszélésekről kiadott nyilatkozatukban a felek rámutattak arra, hogy a középeurópai vegyifegyvermentes övezet létrehozására irányuló kezdeményezés jelentősége most megnőtt, mert nem lehet kizárni, hogy az Egyesült Államok új típusú vegyi fegyverek, az ún. bináris fegyverek gyártása mellett dönt. A hármas tárgyalások résztvevői felhívással fordultak az övezettel határos államokhoz, így Lengyelországhoz, Magyarországhoz, Dániához, Hollandiához, Belgiumhoz és Luxemburghoz, vizsgálják meg, miként támogathatnák az indítványt. A nyilatkozat szerint olyan kötelezettségvállalás jöhet szóba, amelynek alapján ezek az országok nem fogadnák be az említett három állam területéről kivont vegyi fegyvereket, illetve nemzetközi jogi szempontból kötelező érvényű szerződés létrejötte esetén saját területükön biztosítják a megfelelő ellenőrzést. Ezen túlmenően kifejezésre juttathatják csatlakozási készségüket az ilyen övezet létrehozásáról kötendő szerződéshez, hozzájárulva ezzel a vegyifegyvermentes zóna határainak kiterjesztéséhez. Mint ismeretes, az NSZEP és az SPD közös munkabizottsága tavaly június 19-én terjesztette elő az ilyen övezet létrehozását célzó javaslatát, amelyhez Csehszlovákia is csatlakozott. Az NDK és Csehszlovákia kormánya már két ízben is ilyen irányú javaslattal fordult a nyugatnémet kormányhoz. Alig hangzott el a mostani prágai felhívás, Bonnból ezúttal is szinte órák leforgása alatt elutasító válasz érkezett. A nyugatnémet kormányzó uniópártok, a CDU- CSU parlamenti csoportja csütörtökön máris nemleges választ adott a prágai indítványra. A két Csernobilről, de nemcsak Csernobilről beszélt szerdán a szovjet televízióban Mihail Gorbacsov. Az atomerőmű-bale- set körülményeit, tanulságait részletező beszédében közölte, hogy a Szovjetunió augusztus 6-ig meghosszabbítja egyoldalúan vállalt nukleáris moratóriumát. (Telefoto—ČSTK) keresztény uniópárt képviselői azzal érveltek, hogy úgymond, ilyen övezet létrehozása nem fokozná Nyugat-Európa védettségét, sőt, állítólag gátolná a vegyi fegyverek világméretű betiltásának elérését. Jürgen Todenhöfer, a csoport képviselője szerint egy vegyifegyvermentes zóna állítólag megnövelné a szovjet vegyi támadás lehetőségét Nyugat-Európa ellen. Arcátlanul továbbmenve fejtegetéseiben egyenesen azt állította, hogy a Szovjetunió „blokkolja“ a vegyi fegyverek egész világra kiterjedő betiltását. A bonni politikus, akárcsak a Kohl-kabinet, teljesen „megfeledkezett“ viszont Mihail Gorbacsov január 15-i átfogó leszerelési programjáról. Ez többek között szorgalmazza a vegyi fegyverek felszámolását is, amelyet a genfi leszerelési konferenciához intézett áprilisi üzenetében konkretizált. Egy szóval sem említették az NSZEP nemrég Berlinben tartott XI. kongresszusán elhangzott Gorbacsov-beszédet, amelyben megismételte, hogy a Szovjetunió kész konstruktív tárgyalásokra Európa vegyifegyverektól való mentesítése céljából. Nyilvánvaló, hogy a bonni kabinet ilyen mondvacsinált érvekre hivatkozva próbálja elvetni, illetve a közvélemény szemében elfo- gadhatatlanként feltüntetni a prágai felhívást, s világos, hogy miért. A bonni kormány ugyanis a szövetségesek közül a legegyértelműbben támogatja a Reagan- kormányzatnak a bináris vegyi fegyverek gyártásának megkezdésére irányuló törekvéseit. Ezeket pedig katonai-stratégiai szempontból legfóképpeh európai bevetésre szánták. Egy vegyifegyvermentes övezet Európa szívében pedig komolyan akadályozná a nyugatnémet és az amerikai militarista körök terveinek megvalósítását. A Bundestag csütörtök esti parlamenti vitája megerősítette, hogy a Kohl-kabinet támogatja a tömegpusztító fegyverek új generációjához tartozó bináris fegyverek tervezett amerikai gyártását. A vitában Egon Bahr, az SPD leszerelési szakértője - aki egyébként tagja volt az SPD Prágában járt küldöttségének - azzal vádolta a nyugatnémet kormányt, hogy a három párt indítványát felelőtlenül utasította el. Rámutatott arra, hogy ugyan az ország területéről washingtoni ígéret szerint 1992-ig kivonják az „elavult" amerikai vegyi fegyvereket, viszont a kormány legfontosabb feladata ebben a helyzetben az lenne, hogy megakadályozza a korszerű bináris fegyverek gyártását, illetve ezt követő telepítését. Indokolatlan importstop Kifejezetten diszkriminatív politikai lépésnek minősítették az érintett országok - de nemcsak ezek - a Közös Piacnak azt a döntését, hogy a szovjet atomerőmű-szerencsétlenség következtében keletkezett sugárszeny- nyeződés ürügyén egy ideig nem importál friss élelmiszereket a szocialista országok többségéből. A Közös Piac külügyminiszterei kétnapos brüsszeli ülésükön úgy döntöttek, hogy május 31-ig felfüggesztik friss élelmiszerek importját több szocialista országból. A Közös Piac bizottsága már múlt csütörtökön átmenetileg leállította a Szovjetunióból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, Magyarországról, Bulgáriából, Romániából és Jugoszláviából származó sertés- és marhahús, valamint az élőállatok importját. Az e heti döntés értelmében egyéb élelmiszerek - birkahús, tejtermékek, gyümölcs, zöldség és hal - importját is felfüggesztik a hónap végéig. Május 31-én ismét felülvizsgálják a helyzetet és döntenek a korlátozások meghosszabbításáról, avagy érvénytelenítésükről. Ha szemügyre vesszük, a Közös Piac csak egyes szocialista országokat szemelt ki célpontként. Ez is a döntés politikai hátterét igazolja, s a differenciált hozzáállás a szocialista országok megosztását tartja szem előtt. Maguk a nyugatnémet kereskedők is érthetetlennek tartották azt, ahogy megszabták a behozatali tilalommal sújtott országok körét. Eredetileg ebbe a körbe azokat az országokat óhajtották belefoglalni, amelyek a Csernobiltől számított ezer kilométer szélességű övezeten belül fekszenek. Noha Jugoszlávia ezen a körön kívül terül el, rá is érvényes a korlátozás csakúgy, mint Csehszlovákiára és Magyar- országra, amelynek csak egy csücske esik ebbe az övezetbe. Vlagyimir Lomejko szovjet kormányszóvivő a döntés meghozatalát követően tartott sajtóértekezletén szintén teljes mértékben megalapozatlannak minősítette a közöspiaci országok megkülönböztető lépéseit. Az egyik Belgiumban megjelenő napilap, a La Libre Belgique például így írt: „Az elfogadott intézkedések hátrányosak. Ezek nem elvi döntések, hanem egész egyszerűen Nyugat- Európa lehető legprotekcionistább céljait szolgálják. “ Az érintett országok egyértelműen hátrányosan megkülönböz- tetónek minősítették a brüsszeli importstopot. A szocialista országok tiltakoztak az érdekeiket sértő intézkedés ellen, s jogosan arra hivatkoztak, hogy a különböző európai országokkal folyamatosan közük a hivatalos szervek mérési eredményeit, s ezek nem indokolnak semmiféle importkorlátozást. Éppen ezért teljes mértékben igazat kell adni a lengyel külkereskedelmi miniszternek, aki kijelentette: a Közös Piac döntése nem egészségügyi okokból született, hanem politikai célokat szolgál. A legtöbb nyugati lap és szakértő is úgy vélte, hogy elegendő lett volna a termékek ellenőrzése az exportálók költségére. Az ideiglenes importkorlátozás viszont politikai célkitűzésekről árulkodik. P. VONYIK ERZSÉBET I ŕ KIS V NYELVŐR Fölösleges idézőjelek Az idézőjelnek, mint neve is mutatja, az az első számú rendeltetése, hogy jelezze: a vele ellátott szó, szócsoport, mondat vagy nemritkán egész szövegrészlet nem a saját alkotásunk, hanem valaki másnak a beszédéből vagy írásából van merítve. Van ezenkívül az idézőjelnek egy másikfajta használata is: ha egy-egy szavunknak gúnyos színezetet akarunk adni, idézőjelbe tesszük. Helyesírási szabályzatunk új kiadásának 272. pontja a következő példával szemlélteti az idézőjelnek ezt a szerepét: Megkaptam „kedves" soraidat. Ami azt jelenti, hogy a szóban forgó levél minden volt, csak éppen kedves nem. Napjaink újságolvasója az említett, szabályos és szükséges idézőjeleken kívül számos olyannal is találkozhat, melyről talán maga a leírója sem tudná megmondani, mi is a funkciója. Ezt látom például egy szakmai közlönyben: jó néhány vállalatnál nem az első számú vezetők állnak a ,, fizetéslista “ első helyein. Nem tudom felfogni, miért van idézőjelbe téve a fizetéslista szó, s e helyütt nincs is terem az okokat firtatni. Ehelyett hadd idézzek egy másik sajtónyelvi mondatot, melyben szakszervezeti beutaltak búcsúestjéról van szó: éreztük, nemsokára búcsúznunk kell, és ez valamiféle sajátos hangulatot kölcsönzött ennek az „utolsó“ estének. Azt hiszem, az idézőjel nélkül is tisztában volna vele az olvasó, hogy ez csak az üdülésnek volt az utolsó estéje, nem pedig egyszersmind az üdülőknek is. Különösen címekben gyakoriak az ilyen, hatásfokozónak szánt, de végeredményben inkább zavaró, sőt félrevezető idézőjelek. Némelyikük szemlátomást arra kíván figyelmeztetni bennünket, hogy a cím valamelyik elemét nem kell egészen szó szerint venni, pl. Az egész ágazatot „megmozgató“ tömegsportmozgalom és verseny. A megmozgat itt csakugyan egy kissé elvontabb jelentésű, de emiatt még nem kellett volna idézőjelbe tenni. (Egyébként a tömegsportmozgalom szóba sem kell a kötőjel, mert bár ez az összetétel kettőnél több elemű, nem hosszabb hat szótagnál.) Sokszor a képes értelmű szóhasználatot póbálja enyhíteni- vagy netán hangsúlyozni? - az idézőjel. Egy sporttudósítás ezt a címet kapta: Rúdugró ,,csúcstalálkozó“. Az effajta pontoskodás többnyire szükségtelen: enélkül sem hinnók, hogy vezető politikusok tanácskoznak, az atlétikai stadionban. (Van az idézett címben egy másik helyesírási hiba is. Mivel itt rúdugróknak a csúcstalálkozójáról, vagyis jelöletlen birtokos jelzős összetételről van szó, a két fő összetételi tag közé kötőjelet kell tenni: Rúdugró-csúcstalálkozó.) Hasonló jellegű ez a másik, szintén a sportsajtóból vett példa is: Prágában ,,szikrázott“ a fű is. Ne becsüljük ilyen kevésre az újságolvasó szellemi képességeit! Vajon ha idézőjel nélkül látja a szikrázott szót, azt fogja hinni, hogy valódi szikrák pattogtak a futballpálya gyepéről?! Az óvatoskodó szerzőnek inkább a szórendre kellett volna ügyelnie, valahogy így: ,,Prágában (még) a fű is szikrázott.“ Említettem a cikk elején, hogy az idézőjel sokszor gúnyos, ironikus értelművé teszi a beléje helyezett szót. Nem gondolt erre az a cikkíró, aki a következő címet illesztette sporttárgyú cikke fölé: A formaidőzítés „nagymestere". A nagymester szó így épp az ellenkezőjét sugallja, mint amit idézőjel nélkül jelent. Azt sejteti, hogy az illető sportoló épp akkor szokott csődöt mondani, amikor jó formájára a legnagyobb szükség volna. Gondoljuk hát meg alaposan mikor és milyen célra használjuk az idézőjelet, nehogy egész írásunkat tönkretegye egy ilyen „apró" hiba. KEMÉNY GÁBOR Mi lehet modern, s mi korszerű? Nemcsak egyes szlovák szavak fordítása igényel nagy figyelmet, hanem olykor a magyarban használatos idegen szavak és magyar megfelelőik használata is. Itt sem segít semmiféle recept: ismerni kell mindkét szó jelentését és használati körét. Nagyon leegyszerűsíti a kérdést az, aki azt hiszi, hogy például a modern és a korszerű egymásnak mindig megfelelője, s a szóismétlés elkerülése végett nyugodtan váltogathatja a kettőt. Még inkább téved az, aki purista törekvésből hajtva azt gondolja, hogy a modern szót mint idegent nyugodtan kiebrudál- hatja a nyelvből, hiszen ott van helyette a korszerű. A modern lakás helyett valóban mondhatjuk: korszerű lakás: a modern gazdálkodás helyett: korszerű gazdálkodás, a modern technika helyett: korszerű technika. De próbáljuk csak a modern jelzőt ezekben a kifejezésekben a korszerű-veI helyettesíteni: modern háziasszony, modern költő, modern ember vagy éppen modern kor. Egy kicsit furcsa volna például a korszerű költő, a korszerű kor kifejezés. Bizony nem mindig megfelelője egymásnak a két szó, csak bizonyos jelentésben. Ennek pedig az az oka, hogy nem egyforma a jelentéskörük. A korszerű melléknév azt jelenti: a kor szellemével, törekvéseivel megegyező, ízlésének megfelelő. A modern-nek ellenben több jelentése van. Az egyik ugyanaz, mint a korszerű-é. Ebben a jelentésben tehát használható egymás helyett a két gzó: modern vagy korszerű gazdálkodás, modern vagy korszerű technika, modern vagy korszerű ház stb. De a modern ezen kívül azt is jelenti: a korral haladó, fejlődő, a legújabb szellemi és technikai vívmányokat elfogadó. A háziasszony vagy az ember lehet tehát modern, de korszerű nem. Jelenti továbbá a modern ezt is: nem az ókori, hanem a ma élő népekhez tartozó. Van tehát- szembeállítva a klasszikussal - modern filológia, modern nyelv. Ez azonban nem nevezhető így: korszerű filológia, korszerű nyelv. Mást jelenthet itt ugyanis a korszerű filológia (= a kor szellemének megfelelő filológia) és a modern filológia (= nem klasszikus filológia). A nyelvre meg a korszerű-t jelzőként nem szoktuk alkalmazni, csak a modern melléknevet; a modern nyelv jelentheti azt is: a mai kor követelményeinek megfelelő nyelv, s ezt is: nem klasszikus, hanem ma élő nép által beszélt nyelv. JAKAB ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1986. V. 17.
