Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-17 / 114. szám, szombat

Jan Fojtík elvtárs beszéde Jan Fojtík elvtárs kiemelte a képvi­selő-testületek, a nemzeti bizottságok mint valódi néphatalmi szervek szere­pét, amelyeknek jelentős a jogkörük, és amelyek jelentős eszközökkel ren­delkeznek. Hangsúlyozta, hogy a szo­cializmusnak az emberek alkotó aktivi­tására és kezdeményezésére kell tá­maszkodnia. A nemzeti bizottságok azok az alapvető fontosságú láncsze­mek, amelyeknek az alkotó aktivitást ösztönözniük és konstruktívan irányíta­niuk kell a társadalom érdekeivel összhangban. Az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusa rámutatott annak szük­ségességére, hogy fejleszteni kell a szocialista önigazgatást. Ez rendkí­vül fontos folyamat, s lényege a dolgo­zók, az emberek növekvő részvétele a társadalom irányításában. Fojtík elvtárs a továbbiakban ki­emelte a fejlett szocializmus további építésének fontosságát, amint ezt a CSKP XVII. kongresszusa célul tűzte kí. E program mindazokra a pozitívu­mokra támaszkodik, amelyeket az el­múlt 15 évben elértünk. Egyidejűleg azonban nagy súlyt kapnak az olyan változtatások, amelyekkel megvalósít­juk társadalmunk szociális és gazda­sági fejlesztése meggyorsításának stratégiáját, fordulatot érünk el a gaz­daság intenzifikálásában. E téren nem elég folytatni a múltban megkezdett folyamatot. Sok mindent felül kell vizsgálni munkánkban, és fel kell számolni azokat az akadályokat, ame­lyek útjában állnak a szociális és a gazdasági fejlesztés meggyorsításá­nak, a gazdaság intenzifikálásának, teljesítőképessége lényeges növelésé­nek. Nem engedhetünk abból a gazda­sági programból, amelyet a XVII. pártkongresszus hagyott jóvá, és amelynek érvényesülnie kell már az idei tervben és a 8. ötéves tervben. Fojtík elvtárs a bonyolult nemzetkö­zi helyzet időszerű kérdéseivel foglal­kozott. Méltatta a Szovjetunió jelen­tős békekezdeményezéseit, amelyek a nukleáris katasztrófa elhárítására és az eltérő társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére tett erőfeszítéseken alapulnak. Hangsú­lyozta, hogy az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei elutasították ezt a kezdeményezést. És ez még nem minden. Különféle provokatív akciókat indítottak a feszültség kiélezésére, tovább fokozták és fokozzák a fegyver­kezést. Az amerikai elnök újra harcosként lép fel, és sokoldalúan igyekszik meg­indokolni az imperializmus agresszív akcióit, amelyek a kormánya által követett állami terrorizmus megnyilvá­nulásai, mégpedig szent kötelesség­ként, küldetésként, s annak szüksé­gességét hangsúlyozza, hogy védjék a „szabad éS demokratikus világ“ érdekeit. Ebben az az aggasztó, hogy az említett politikát teljes mértékben támogatja az a szerteágazó propagan­dagépezet, amely az imperializmus reakciós erőit, az Egyesült Államok hadiipari komplexumát és további im­perialista államok fegyvergyártó kon­szernjeit szolgálja. Rendkívül veszélyes az a lélektani hadviselés, amelyet az imperialisták a Szovjetunió és más szocialista or­szágok ellen folytatnak. Ezt semmikép­pen sem becsülhetjük le. Mi a célja? Félrevezetés az imperializmus milita­rista erői céljainak megfelelően, a há­borús előkészületek elkendőzése és a emberek felkészítése a háborúra, manipulálás a nemzetközi közvéle­ménnyel és e közvélemény befolyáso­lása a szovjetellenesség szellemében, a szocializmus iránti gyűlölet szítása, félelem terjesztése az állítólagos szov­jet katonai fenyegetésre vagy a kom­munizmus veszélyére hivatkozva. A nyugati tömegtájékoztató eszközök jelentős része teljes mértékben bekap­csolódott ebbe a szennyes munkába, s közben még egy állítólagos köteles­ségére is hivatkozik: hogy biztosítania kell a „tájékoztatás szabadságát". Ez azonban a tájékoztatás imperializ­musa. A valótlanságok terjesztése az em­berek becsapását, hazugságok propa­gálását jelenti. Ahhoz azonban, hogy a rágalomnak hatása legyen, hihető információnak kell látszania. Az anti- kommunizmus minden hazugságot hi­hető igazságnak tüntet fel. Mint ismere­tes, a legveszélyesebb hazugság a fél­igazság. Olyan hazugság ez, amely bizonyos valóságból, bizonyos hely­zetből indul ki, amelyet aztán a tájé­koztató apparátusok durván elferdíte­nek, de úgy, hogy hihetőnek tűnjék. Az az elvük, hogy az ilyen félrevezetést, féligazságot, durva hazugságot minél gyorsabban terjesszék. Az imperialis­ták ma - és ez jellemzi lélektani hadviselésüket - előre megírt forgató- könyv szerint szervezik provokációikat. Emlékezzünk csak a dél-koreai repülő­gép körüli eseményekre! Micsoda szovjetellenes hisztériát keltettek ak­kor! Aztán e kampány leple alatt megtámadták Grenadát. És ismét ko­holt ürüggyel: állítólag több amerikai állampolgár élete került veszélybe, s Grenada veszélyessé vált az Egye­sült Államok biztonságára nézve, Kuba és a Szovjetunió a szigeten állítólag katonai repülőteret épített. Az agresz- sziót követően teljesen világos volt, hogy Grenada egyáltalán nem volt veszélyes az Egyesült Államokra néz­ve, hacsak nem azáltal, hogy szaba­don, népének akaratával összhangban szeretett volna élni. De az imperialisták már szervezték a további akciókat Nicaragua és Libanon ellen. Kifejezetten hihetetlen dolgokra hi­vatkozva támadták meg Líbiát, han­goztatva, hogy példát akarnak statuálni a terrorizmus elleni harcban. Vajon hány becsületes ember ért egyet a terrorizmussal? És így a legerősebb imperialista állam, amely az állami terrorizmus politikáját követi, „meg­büntette“ a szabad Líbiát, mert állító­lag a terrorizmus forrása. Ennek bizonyítására egy líbiai nagykövetség valamilyen lejegyzett táviratát hozták fel, később azonban Kiderült, hogy ez a nagykövetség nem rendelkezik ilyen jelentések továbbítá­sára alkalmas készülékkel. Most pedig ismét koholt információk alapján ag­resszív terrortámadással fenyegetik Szíriát. Vagy vegyük azt a szerencsétlensé­get, amely a csernobili atomerőmű balesetével kapcsolatban történt, amint erről Mihail Gorbacsov elvtárs beszélt. Még nem tudhattuk, mi történt tulajdonképpen, Nyugaton azonban máris szovjetellenes rágalomhadjárat indult. Mialatt a szerencsétlenség szín­helyén mindent megtettek azért, hogy a veszély ne terjedjen tovább, hogy megsegítsék a bajba jutottakat és a veszélyeztetetteket, Nyugaton külön­féle hazugságokat és koholmányokat terjesztettek, hogy pocskondiázhassák a Szovjetuniót, és kihasználják a hely­zetet militarista céljaik elkendőzésére, az azon kérdések megoldására való készségük hiányának álcázására, amelyek a nemzetközi biztonság szempontjából döntő fontosságúak. Még azzal is megvádolták a Szovjet­uniót, hogy nem tájékoztatott a bale­setről, Gorbacsov elvtárs utalt arra, hogy az Egyesült Államok kormánya nagy-nagy késlekedéssel tájékoztatott a Three Mile Island-i atomerőmű 1979. évi balesetéről. Még a Kongresszus is tíznapos késéssel kapta Ineg az erről szóló jelentést. És a világ közvélemé­nyére, amelyre annyiszor hivatkoznak, egyáltalán nem voltak tekintettel. De hiszen ez a stílusuk: szenzációt kelteni, hogy másokat rágalmazhassanak, az­zal dicsekednek, milyen gyorsak és tájékozottak, miközben az elvi dönté­seket kizárólag kabinetmódszerekkel hozzák meg. Az amerikai elnök által valaha Vietnam ellen elrendelt háború­ról szóló döntést az emberek szűk köre hozta meg, a Kongresszus és az amerikai közvélemény egyszerűn csak tudomásul vehette. Hogy mi játszódik le az imperialista államok politikájának kulisszái mögött, azt csak azokból a botrányokból tudhatjuk meg, időről időre, amelyek kirobbannak, amikor a legerősebb csoportok, például a ha­diipari komplexum érdekében valakivel le kell számolni. így volt ez az ismert Watergate-botrány esetében is. Nixont reakciós politikusnak tartották, és úgy is járt el. De elég volt, hogy az atomrakéták korlátozásáról kezdjen tárgyalni, és aláírja az első egyez­ményt, lapjárása máris megfordult. De térjünk vissza a Csernobil körüli propagandához. Azokban a napokban, amikor a Nyugat szovjetellenes kam­pányt indított, éppen a Német Szövet­ségi Köztársaságban tartózkodtam. Olyasminek voltam a tanúja, amit a propagandagépezet patologikus ro­hamának nevezhetünk. Azonnal a leg­tömegesebben kezdtek híresztelése­ket terjeszteni mindennemű bizonyíté­kok nélkül, a legszörnyűbb híreket tették közzé arról, ami állítólag Ukraj­nában történik. A halottak tízezreiről, apokaliptikus borzalmakról, arról írtak, hogy a Szovjetunióban az éhezés veszélye fenyeget, és mindez a Szov­jetunió legdurvább gyalázásába torkol­lott. Adolf Hitler és Josef Goebbels utódai minden tőlük telhetőt megtettek. Végre ismét alkalmuk adódott gyűlöle­tet szítani az iránt a nép iránt, amely Sztálingrádnál meghiúsította világural­mi álmaikat, és amikor feltúzte a vörös zászlót a Reichstagra, bebizonyította, hogy is állnak a dolgok a faji felsőbb­rendűségükkel. Az a mód, ahogyan a csernobili erőmű balesetére az országunk terüle­tén is ható burzsoá tájékoztatóeszkö­zök reagáltak, természetesen ránk is befolyást gyakorolt. Nem élünk ideoló­giai légüres térben. Az antikommunista központok speciális programokat dol­goznak ki, amelyek célja állampolgára­ink véleményének, fóleg a fiatalokénak az átformálása. Erre jelentős eszközö­ket fordítanak. Szerencsére munkájuk távolról sem annyira hatásos, mint ahogy erre számítanak. Végső soron az a valóság, amelyben az emberek élnek, és amelyet formálnak, ellentétes azzal, amilyennek az ellenséges pro­paganda beállítja. Bizonyos hatása azonban ennek a propagandának van, és erre számítani kell. Egyes emberek például ezt mond­ják: miért nem tájékoztatnak bennün­ket is olyan gyorsan, mint a Nyugaton? Erre világos választ kell adni. Nem tekinthető tájékoztatásnak a félreveze­tés, a hazugságok és a féligazságok áradata, amelyeket az antikommunista központok terjesztenek. Azonnal meg­cáfolni őket sziszifuszi munka lenne. Ezt az „előnyüket" sohasem hozzuk be, és erre nem is törekszünk. Azok az emberek, akik bennünket emiatt bírál­nak, egy bizonyos idő után álljanak eló ugyanazokkal az információkkal, amikor a dolgok már egészen tisztázódnak, és amikor megmutatkozik, hogy ráharap­tak az ellenséges propagandára, vagy saját maguk koholták híreiket: ekkor világítsák meg álláspontjukat, hogy hogyan is gondolták! Ezt mindig meg kellene követelnünk azoktól, akik időről időre különféle mesékkel, „biztos hí­rekkel“ állnak elő, amelyek bizonyta­lanságérzetet és kétségeket keltenek politikánk iránt. Ilyen esetekben helyte­len lenne arra törekedni, hogy „adatai­kat“ tömegtájékoztató eszközeink cá­folják: hiszen ez csak az ilyen embe­rek malmára hajtaná a vizet. A mi politikánk becsületes, nincs mit elrejtenünk az emberek elől. Bizonyára akadnak emberek, akik szívesen eltit­kolnák valamilyen vétségüket. De ez nem a mi politikai irányvonalunk, és nem is lesz, amint erre a XVII. pártkongresszus is rámutat. Okultunk a hatvanas évek végén kialakult vál­ságból. 1968-ban éppen elég olyan „néptribun" volt, akikatömegtájékozta- tó eszközöket demagógiára használták fel, lépten nyomon zsonglőrködtek az igazsággal. És miközben kabinetpoliti­kát folytattak, minél többet beszéltek a nyitott politikáról, annál többet intri­káltak a kulisszák mögött. Ezektől a mesterkedésektől világosan elhatá­roltuk magunkat A CSKP XIII. kong­resszusa után a pártban és a társada­lomban kialakult válság tanulságaiban, abban a dokumentumban, amelyben elemeztük a válság okait, és következ­tetéseket vontunk le megszüntetésük, a szocializmus továbbfejlesztése érde­kében. Ezekhez a következtetésekhez tartjuk magunkat tájékoztatási politi­kánkban is. Sohasem téveszthetjük szem elől, mennyire felelős munka ez. Hiszen nem az a cél, hogy mindjárt az első benyomással, az első ötlettel a közvé­lemény elé álljunk, hanem meg kell bizonyosodnunk az igazságról, és na­gyon komolyan kell vele bánni. A való­sághű tájékoztatás azt jelenti, hogy minél pontosabban kell jellemezni a valóságot, rá kell mutatni bizonyos jelenségek okaira, s meg kell jelölni a velük összefüggő problémák megöl­Jókívánságok (ČSTK) - Gustáv Husák köz- társasági elnök táviratban gratulált V. Olav norvég királynak az or­szág nemzeti ünnepe alkalmából. A csehszlovák-magyar kapcsolatokról (ČSTK) - Bohuslav Chňou­pek, a CSSZSZK külügyminiszte­re tegnap a Černín-palotában fo­gadta Kovács Bélát, a Magyar Népköztársaság csehszlovákiai nagykövetét. A szívélyes elvtársi megbeszélés során értékelték a két ■ ország közti kapcsolatok fejlődését, és áttekintették a nem­zetközi helyzet egyes időszerű kérdéseit is. dásának útját. Erre Mihail Gorbacsov legutóbbi beszéde is példa. Mindenki tudja, hogyan zajlott le a csernobili szerencsétlenség, mi történt ott, ho­gyan reagált rá a szovjet kormány, milyen intézkedéseket tett, hogy ha­sonló dolog ne fordulhasson újra elő, és mit javasol annak érdekében, hogy létrejöjjön az atomenergia hasznosítá­sa terén a nemzetközi biztonság rend­szere. Ha azt mondjuk, hogy tájékoztatási politikánk becsületes, ez nem jelenti azt, hogy nincs mit javítani rajta a gyorsaságot tekintve. Ebben vitatha­tatlanul vannak gyengéink. A XVII. pártkongresszus e téren is felelős feladatokat tűzött ki. Ezek a szocialista demokrácia elmélyítésével, az emberi tényezőnek a XVII. kongresszuson kitűzött program teljesítésére való akti­vizálásával kapcsolatosak, különösen ami társadalmunk szociális és gazda­sági fejlesztésének meggyorsítását, a gazdaság intenzifikálását illeti. Az emberek aktív és kezdeményező rész­vétele, a feladatokhoz való alkotó viszonya, a problémák sikeres megol­dásába való bekapcsolódása nélkül nem haladhatunk előre. És mi előbbre akarunk jutni, és előbbre kell jutnunk, mégpedig az előbbinél gyorsabban. Ennek egyik feltétele tájékoztatómun­kánknak, egész politikai nevelő és ideológiai tevékenységünknek a javítá­sa. Mi is magunkénak valljuk a nyílt színen való cselekvés és a politikáról való széles körű tájékoztatás lenini elvét. Megfelel ez a kor követelményeinek- Žilina - Tegnap választási gyűlést tartottak. Ezen részt vett Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára, aki e választókerület képviselőjelöltje. A gyűlésen jelen voltak a járás párt- és állami szerveinek képviselői, valamint a különböző fokú nemzeti bizott­ságok képviselőjelöltjei is. Beszédében Hruškovič elvtárs hangsúlyozta: A választások során az állam­polgárok kifejezik aktív viszonyu­kat a szocialista társadalmi rend­szer és Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának politikája iránt. A burzsoá ideológia és propa­ganda hosszú távon a kapitaliz­mus és a szocializmus ideológiai harcának középpontjába a sza­badság és a demokrácia kérdéseit állítja. Ezzel kapcsolatban a de­mokrácia csúcsának tünteti fel a tőkés országok választási rend­szereit. De milyen a valóság? A tőke hatalma, amely a bur­zsoá társadalmat jellemzi, egyben meghatározza a kormányok és a parlamentek szociális szerkeze­tét és tevékenységük osztályirá­nyulását. Társadalmunk további szociális és gazdasági fejlesztésének fela­dataival kapcsolatban Hruškovič elvtárs hangsúlyozta: a párt gaz­daság- és szociálpolitikájának fő A SZOVJET ÁLLÁSFOGLA­LÁSRÓL az atom- és űrfegyve- rekről folyó genfi tárgyalásokról, valamint az atomfegyverzet korlá­tozásának más alapvető kérdései­ről volt szó azon a tegnapi moszk­vai sajtóértekezleten, amelyet Alekszandr Besszmertnih, a Szov­jetunió külügyminiszterének he­lyettese és Nyikolaj Cservov, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöksége igazgatóságának főnö­ke tartott. DÉL-AFRIKA HELYZETÉRŐL, a Dél-afrikai Köztársaság fajüldö­ző rezsimje fokozódó belső válsá­gáról és nemzetközi kérdésekről folytatott tárgyalásokat csütörtö­kön Harrareben Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök Robert Mu- gabeval, a zimbabwei kormány elnökével. PIETER BOTHA dél-afrikai el­nök a televízióban mondott csütör­töki beszédében újból megerősí­tette, hogy a pretoriai rezsim úgy döntött, hogy a Dél-afrikai Köztár­saság mély belpolitikai válságát és az emberek fejlettségének is. Visz- szavonhatatlanul elmúlt az az idő, ha volt ilyen, amikor az emberek beérték a szavakkal. Az emberek joggal köve­telnek meg tetteket, gyakorlati eredmé­nyeket, nem akarnak ellentéteket meg­tűrni a között, amit hirdetnek és a között, amit a gyakorlatban tesznek. Ez is új követelményeket támaszt propa­gandánkkal, főleg a tömegtájékoztató eszközök tevékenységével szemben. Többet kell tájékoztatniuk, nem pedig nagy igazságokat hirdetniük, meg­győzni olyasminek a szükségességé­ről, amit már mindenki tud, például, hogy rendre és fegyelemre van szük­ség, fel kell használni a tudomány és a technika eredményeit a termelésben, minőségi árut kell termelni. Arra kell rámutatni, hogy mit tesznek ennek érdekében. Például ismertetni kell a legjobb új munkaformákat és -mód­szereket, azt, melyek a fogyatékossá­gok konkrét okai, és hogyan küzdjük le őket. Ez tehát jelenleg propagandánk fő feladata. Fel kell vérteznie mindenkit az igazsággal a szocializmus tovább­fejlesztéséért vívott harcban, szilár­dítani kell az emberekben a politikánk helyességéről, a szocializmusnak, a nemzetközi haladás és a világbéke erőinek győzelméről való meggyőző­dést. Mélyreható érveket adnak ehhez a munkához az SZKP és a CSKP kongresszusi dokumentumai, főleg az SZKP programja, amelyet magunkévá tettünk, és amely az összes forradalmi és haladó erő offenzív propagandájá­nak az alapja. irányai, amelyeket a CSKP XVII. kongresszusa hagyott jóvá, Cseh­szlovákia ötéves népgazdaság­fejlesztési tervének alapját fogják képezni. A gazdaság intenzív fej­lesztésére irányuló ezen koncep­ció szerves része az 1986-os évre, a 8. ötéves tervidőszak első évére szóló állami végrehajtási terv. Az 1986. évi terv célul tűzi ki a 7. ötéves terv és a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött távlati cé­lok megvalósítása során elért po­zitív irányzatok megszilárdítását és továbbfejlesztését. Az elért eredmények lehetővé tették, hogy a 8. ötéves tervben még igénye­sebb feladatokat határozzunk meg. A 8. ötéves terv kidolgozásának legfontosabb kiindulási alapja a fejlett szocialista társadalom építésének hosszú távon érvé­nyes irányvonala, amelyet a CSKP XIV. kongresszusa dolgo­zott ki, mondotta Hruškovič elv­társ.-Trnava - Választási gyűlést tartottak Trnavában is. Ezen a Trnavai Autógyár dolgozóinak Ignác Janák, a CSKP KB Elnök­ségének póttagja, a nyugat-szlo­vákiai kerületi pártbizottság vezető titkára mutatkozott be, aki a Szö­vetségi Gyűlés Népi Kamarájának képviselőjelöltje. Janák elvtárs ugyancsak tegnap Modrankában is találkozott a választókkal. erő alkalmazásával, nem pedig az apartheid felszámolásával akarja megoldani. VERNON WALTERS, az USA állandó ENSZ-képviselője az amerikai Kongresszus szenátusá­nak egyik albizottságában azzal fenyegetőzött, hogy csökkentik a pénzügyi segítséget azon orszá­gok számára, amelyek nem támo­gatják az Egyesült Államok kor­mányát az ENSZ-ben történő sza­vazások alkalmával. A JSZSZK ELNÖKSÉGE Szi- nan Haszanit választotta meg az Államelnökség új elnökévé. A JSZSZK alkotmányával össz­hangban egy évig marad e tiszt­ségben. A JSZSZK Elnökségének alelnökévé Lazar Mojszovot vá­lasztották. KREFELDBEN a bíróság csu­pán négyévi szabadságvesztésre ítélte Wolfgang Otto egykori SS- tisztet, aki 1944-ben részt vett Ernst Thälmann-nak, Németor­szág Kommunista Pártja elnöké­nek kegyetlen meggyilkolásában a buchenwaldi koncentrációs tá­borban. Az ügyész és a védő is „elégtelen bizonyítékokra“ hivat­kozva a gyilkos felmentését kérte. További választási gyűlések országszerte (Folytatás az 1. oldalról) ÚJ SZÚ 2 1986. V. 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom