Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-14 / 111. szám, szerda

ÚJ szú 5 1986. V. 14. Gazdaságunk a 8. ötéves tervidőszak kezdetén Kiindulópontok M ajdnem másfél évtized van még hátra az ezredfordu­lóig, mégis mind többször beszé­lünk róla. Közelsége abban is megnyilvánul, hogy különböző te­rületeken egyre-másra készülnek a századunk végéig terjedő, há­rom ötéves tervidőszakot felölelő programszerű nyilatkozatok, célki­tűzések. Kétségkívül új elem ez a szocialista országok eddigi ter­vezési gyakorlatában, s megvaló­sítása fokozottabb hangsúlyt kap, mint bármelyik korábbi próbálko­zás során. Ezért nem mindegy, mire épülnek, mivel alapoztuk meg az előző tervidőszakok alatt, s mennyire megbízhatóak és szi­lárdak azok a kiindulópontok, amelyekre századunk hátralévő elektrotechnikai ipar valamennyi iparág közül a legnagyobb mérté­kű termelési növekedést érte el. Népgazdaságunk legfontosabb ágazata továbbra is az ipar. Ez adja nemzeti jövedelmünk több mint 60 százalékát, és 5 százalék híján egész kivitelünk innen szár­mazik. Iparunk a nyolcvanas években ugyancsak fokozatos szerkezeti átépítésen megy ke­resztül. Célkitűzéseinkkel össz­hangban előtérbe került a tüzelő­anyag-, energia- és nyersanyag­takarékosság kérdése. Ez magá­val hozta a leginkább energia- és anyagigényes ágazatok szerepé­nek csökkenését. Itt elsősorban a kohászatról, a vegyiparról és az építőanyag-gyártásról van szó, de Az építőanyag-gyár­táson belül is megin­dult a korszerűsítés folyamata: öt év alatt például a Kelet-szlo­vákiai Téglagyárak üzemeiben az auto­matizált szárítás részaránya tízről hatvan százalékra emelkedett. Felvéte­lünkön egy manipu­látor hajtóberende­zésének szerelése közben Štefan Ku­pec (jobbról) és Ale­xander Kušnier lát­ható. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) tizenöt esztendejében minden bi­zonnyal többször hivatkozunk. — ehszlovákia gazdasági V_/o helyzetének mai megíté­lése, amely a márciusban megtar­tott XVII. pártkongresszus egyik legfontosabb napirendi kérdése volt, voltaképpen a tavaly zárult 7. ötéves tervidőszak eredményei­nek összegzésére épül. A legma­gasabb szintű pártfórum felmérte gazdaságunk fejlődését az elmúlt másfél évtizedre vonatkozóan, de különösképpen a nyolcvanas évek elejétől számítva, s ennek alapos ismeretében kitűzte közép- és hosszú távú céljainkat. Mindezek kiindulópontjai pedig ott keresendők, ahova a korábbi öt év során eljutottunk. De hol is tartunk voltaképpen? Közismert, hogy a 7. ötéves terv nehezen állt össze. Sok volt az olyan tényező, amely elodázta végső változatá­nak elkészítését; az adósságok, a nyersanyagok világpiaci árának számottevő emelkedése, a fizetési mérleg egyensúlyban tartásának szükségszerűsége, s a továbbra is extenzív módon folyó belső gaz­dálkodás, hogy csak a legfonto­sabbakról essék szó. Egyszerre aligha lehetett volna ezekkel a fel­adatokkal megbirkózni, így idő­rendben kerültek sorra. Végül is az ötéves terv fő célkitűzése a lakosság életszínvonalának megtartása és megerősítése lett, mindenképpen számolva a gazda­sági növekedésben az intenzív tényezők előretörésével és a gaz­daságirányítás rendszerszerű megoldásával. Amint azt a CSSZSZK gazda­sági és szociális fejlődésének fő irányai 1986-1990-re és kilátások a 2000-ig terjedő időszakra című dokumentum tartalmazza, alapjá­ban véve teljesítettük a 7. ötéves terv feladatait. Igaz, nem minden­hol úgy, ahogy az kívánatos volna. Nemzeti jövedelmünk növekedése túllépte a tervezett alsó szintet, a mezőgazdaságé megközelítette ugyan az elképzelt felső határt, de a nemzetijövedelem-képzésben nem részesedett nagyobb arány­ban, mint korábban, ami azt jelzi: földműveseink kevésbé termeltek intenzíven. Adósunk maradt vi­szont az elektrotechnikai, a fafel­dolgozó és az élelmiszeripar, mert a tervezett ütemnél lassabban fejlődött. Mindezekkel együtt az arról is, hogy ezeken az iparága­kon belül úgyszintén megindult a korszerűsítés, és számottevő szerkezeti átalakítások vannak fo­lyamatban. A korábbinál gyorsab­ban fejlődik a feldolgozóipar ter­melése, főként a gépiparé. Ezen belül is az elfektrotechnika, az elektronika és az ezeket kiegészítő ágazatok fejlődnek különösen gyorsan, befolyásolva a kész gé­pek és berendezések műszaki színvonalának emelkedését, mi­nőségük javulását. Gyorsított ütemben fejlesztjük a hazai nyers­anyagbázisú iparágakat is, így a fafeldolgozó, az üveg-, a kerá­mia- és porcelánipart. Nem kis jelentőségű a rpakro- ökonómiai mutatók alakulása. Kedvező jelenség, hogy az anyag­ráfordítások a feltételezettnél gyorsabban csökkentek. Viszont a nemzeti jövedelem viszonylatá­ban már nem ilyen a helyzet: az egymillió korona értékű nemzeti jövedelem létrehozásának emel­kedtek a költségei, ami csak igazolja, hogy a termelési szférá­ban a feldolgozottság mértékén még sokat lehetne javítani. A fém­felhasználásban is számottevő eredmények születtek: a megta­karítás nagyobb a tervezettnél, s a nem ötvözött acélfajták csök­kenő mennyiségben történő hasz­nosítása mellett először értünk el nemzetijövedelem-növekedést. Másfelől a nemzeti jövedelem létrehozásában továbbra sem a csúcsszínvonal közelében való termelés dominál, ami a gépipari termékek kilogrammárainak ala­kulásából is könnyen kivehető, de ugyanazt árulja el az egy lakosra eső nemzeti jövedelem előállítá­sához szükséges fémfelhaszná­lás, amely a világ élvonalához viszonyítva aránytalanul sok. J ó irányú és jövőbe mutató tendenciák érvényesülnek az innovációs folyamatokban. Ha­tékonyáguk azonban sok kívánni­valót hagy maga után. Elemzés­nek kellene alávetni, vajon a ter­melésnövekedés mindig a szük­séges hatékonysággal jár-e. Mert valójában semmit sem ér, sőt fölösleges ráfordítások révén ráfi­zetéses az olyan növekedési dina­mika elérése, amely mögött csak a gyarapodás puszta tényének óhaja rejlik. Kimutatható hasznot, gazdaságosságbeli javulást kell hoznia ugyanis minden többletrá­fordításnak. Továbblépésünk szempontjából már erre is oda kell figyelnünk. A tendenciák, a jelen­ségek puszta felvázolásának mé­lyebb összefüggés-feltáró elem­zésekkel kell párosulnia. Ilyenekből aztán megtudhatjuk: a nemzeti jövedelem megteremté­sét kedvezőtlenül befolyásolja a termelési erőforrások elégtelen hasznosítása; hogy romlott a nagy- és kiskereskedelmi árak aránya, mivel a forgalmi adó is csökkent; s ugyancsak rosszabb lett a nagykereskedelmi és külföldi árak aránya. Külkereskedelmünk egyensúlyban tartásához ezért a feltételezettnél nagyobb mennyi­ségű árut kellett határainkon túlra szállítani. Nem alakult elképzelé­seinknek megfelelően a munka­termelékenység sem. Ez különö­sen abban mutatkozott meg, hogy a béralap gyorsabban bővült a munkatermelékenység ütemé­nél. Túllépték a tervezett szintet a készletnövekmények is, ami korántsem kedvező jelenség, akárcsak az állóeszközök kihasz­nálásának romlása... És így so­rolhatnánk a további összefüggé­seket, amelyek továbbgondolkod­tatnak, majd megfelelő intézkedé­sekre késztetnek. Külkereskedelmünk révén te­szünk szert nemzeti jövedelmünk egyharmadára. Tehát nem kis része van abban, hogy termékeink milyen feltételek között és hol találnak gazdára. Egy ideje kedve­ző jelenség, hogy gazdaságunk eladósodottsága szinte a nullpon- ton mozog, bár ennek is megvan­nak a maga árnyoldalai. Az állan­dóan romló cserearányok ellensú­lyozására óriási összegeket va­gyunk kénytelenek fordítani. A mostani helyzet kialakulása el­sősorban a behozatal szabályozá­sának köszönhető, ugyanis kivite­lünk szerkezete sem elképzelése­inknek megfelelő. Mivel a feldol­gozóipar (főleg a gépipar) nem tud teljes mértékben megbirkózni ex­portfeladataival, a kiesést alacso­nyabb feldolgozottságú termékek­kel és nyersanyagokkal pótoljuk. N épgazdaságunk tehát foko­zatosan alkalmazkodik a változó gazdasági feltételekhez, s a feladatok többségét teljesíti. Arról azonban már lehetne vitat­kozni - s közgazdászkörökben ezt meg is teszik hogy mindezt eléggé hatékony megoldásokkal érjük-e el. Aligha akadna azonban nézetkülönbség abban, hogy a mi­nőség jelenlegi színvonalával nem vagyunk, s nem is lehetünk elége­dettek. J. MÉSZÁROS KÁROLY Kiállítás a CSKP megalapítása 65. évfordulójának tiszteletére (ČSTK) - Ostravában a fekete-réti kiállítási területen tegnap bemutatót nyitottak meg A harcok és a győzel­mek útja címmel. A kiállítást a CSKP megalapításának 65. évfordulója tisz­teletére rendezték. Mintegy 2100 négyzetméter terüle­ten, pavilonokban és a szabad ég alatt dokumentumok, fényképek, művészi alkotások és tárgyi emlékek idézik fel munkásságunk történetének kulcsfon­tosságú időszakát és a CSKP életének fejlődését, főleg Morvaország északi részére vonatkozóan. Az értékes em­lékek A Forradalmi harcok és a Felsza­badulás Múzeumának és az Ostravai Múzeumnak az anyagához tartoznak. Megtalálható köztük az első csehszlo­vák harckocsizó dandár csapatzászal- ja, a spanyolországi harcokról készített több eredeti fényképfelvétel és Jere- menko marsall egyenruhája. A pavilonokban kaptak helyet az észak-morvaországi kerület vállalatai­nak termékei. Ezek a felszabadulás utáni fejlődésről és a mai intenzív munkáról tanúskodnak. Elkötelezett al­kotásait az Észak-morvaországi Kép­zőművészeti Galéria is felsorakoztatja. A kiállítás keretében találkozót tarta­nak a szovjet felsőoktatási intézmé­nyek észak-morvaországi végzettjei. A bemutató június 15-én béke- és barátsági ünnepséggel fejeződik be. Ez is egy bűvös kör TEXTILIPARUNK KÍNÁLATÁRÓL ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN ötletek, divatirányzatok, megka­pó szabásminták, újszerű kelmék, romantikus csipkék, szebbnél szebb ágyneműk és asztalterítők, zsebkendők és törülközők, öltö­nyök és alkalmi ruhák, kabátok és szabadidőruhák ... - a Centrotex külkereskedelmi vállalat pavilonjá­ban a fogyasztási cikkek 17. nemzetközi vásárán Brnóban. A kiállításon textiliparunk ötévi munkájának eredményeibe kap­hattunk betekintést. Láthattuk mindazt, ami gyárainkból a hazai piacra kerül, illetve a külkereske­delmi vállalat üzletkötéseit követő­en külföldi piacok kínálatát gazda­gítja. Milyen volt ez a kiállítás? Kezd­jük talán azzal, hogy a látogatókat divatbemutatóval fogadták a kiállí­tók. Divatbemutatóval, amelyen az alkalmi és szabadidőruhák egész sorát vonultatták fel ízléses kiegé­szítőkkel, s amelyen a férfiak divatja - a tavalyi bemutatóhoz hasonlóan - ismét alaposan a hát­térbe szorult. De a konfekciógyá­rak vitrinjeiben sem láthattunk többet néhány öltönynél és szabadidőruhánál. A többi ízlése­sen elrendezett vitrinben a felso­roltakon kívül szép mintájú függö­nyöket és szőnyegeket, takarókat, természetes alapanyagok és mű­szálak keverékéből készült kelmé­ket, bársonyszalagokat, gyapjú és szintetikus fonalakat kínáltak. Vagyis az elmúlt ötéves tervidő­szak hozzáértő, színvonalas mun­kájának eredményeit - nyugtáz­hatta a laikus látogató. De vajon mi a véleménye a kiál­lításról, textiliparunk külföldi piaco­kon elfoglalt helyéről a szakem­bernek?-Termékeink világpiacon el­foglalt helyét elsősorban a kivitel volumene határozza meg - mond­ja Jarmila Jaklová mérnök, a Centrotex külkeresekdelmi vál­lalat munkatársa. - Mivel nagy mennyiségű textilipari cikket szál­lítunk külföldre, az üzletkötések során azokra az üzletházakra kell összpontosítanunk, amelyek nagy tételeket vesznek át tőlünk. Követ­kezésképpen nem a kis sorozat­ban készült legújabb divatcikkek­kel kereskedő butikokkal tartunk fenn kapcsolatokat. Termékeink tehát külföldön a nagy áruházakba kerülnek, ami ugyan minőségi szempontból nem jelent alacso­nyabb színvonalat, de az árbevé­telnél már jelentősek a különb­ségek.-Tudjuk, kis sorozatok gyártá­sa aránylag nagy kapacitású tex­tilgyárainkban nem lenne gazda­ságos. Milyen hatékonyságot érünk el a többezres sorozatban készült termékek kivitelénél?- Le kell szögeznem, hogy a ki­vitel hatékonyságának nem sza­bad eltérnie a tervben meghatáro­zott mutatóktól. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy külkereskedelmi vállalatunk csak azokat a termé­keket adhatja el, amelyeknek ár­bevételéből fedezni tudjuk leg­alább a termelési költségeket, beleértve a devizában kifejezett munkaerő-ráfordításokat is. Egyébként a kivitel hatékonyságát vizsgálni, illetve meghatározni nem olyan egyszerű dolog, mivel kérdéses, hogy nagykereskedelmi áraink minden esetben kifejezik-e a termék valódi értékét?- A fogyasztási cikkek nemzet­közi vásárán bemutatott termékek közül melyek azok, amelyeknek értékesítése gondot okoz a külföl­di piacon?- Nagy mennyiségben szállítot­tunk perzsa mintájú plüss szőnye­geket a Közel- és Közép-Keletre. Ám az ott kialakult politikai helyzet miatt jelenleg ez a piac számítás­ba sem jöhet. Új átvevőt találni viszont rendkívül nehéz, mivel nem mindenütt kedvelik, illetve tartják divatosnak ezeket a sző­nyegeket. Gondjaink voltak a da- maszt értékesítésével is, bár mi­nősége kifogástalan. Az utóbbi időben azonban némi fellendülés tapasztalható, mert a damasztot már nemcsak ágyneműk varrásá­ra, hanem a konfekcióiparban is egyre nagyobb mennyiségben használják fel. Viszont ezzel ellen­tétben évek óta stagnál a csipkék piaca, s a jelek szerint kedvező változásra egyelőre nem is szá­míthatunk.- A külföldi piac mellett szóljunk a hazai kínálatról is. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy ha azonos hazai és import termék közül választhat a vásárló, majdnem biztos, hogy a külföldit veszi meg. ön szerint megalapozott ez a vá­lasztás?- Ha a minőség szempontjá­ból vizsgáljuk a dolgot, akkor talán csak a műselyemböl készült ter­mékek esetében válaszolhatok igennel. A többi áru esetében nem maradunk el az élvonaltól. Ami viszont a diavatos szabást, újsze­rű megoldást illeti, sokszor a bel­kereskedelem konzervativizmusa miatt szegényesebb a hazai piac. Más esetekben pedig, amikor a di­vattervező jó ötlettel áll elő, meg a kereskedelem is megrendelné a termékeket, a gyártás fut zá­tonyra a hiányzó festékek, vagy más alapanyagok miatt. Frázis­ként hangzik, de ez is egy bővös kör. Egyébként az a véleményem, hogy a helyzet majd akkor lesz ideális, amikor ugyanazon kollek­cióból válogathat a bel- és külke­reskedelem egyaránt.- Befolyásolhatja-e a külkeres­kedelmi vállalat a gyártók kínála­tát, vagyis gyártási programját?-Természetesen, és igyek­szünk is ezt a lehető legnagyobb mértékben megtenni. Elsősorban a külföldi kiállítások és üzletköté­sek alkalmával szerzett tapaszta­latokat továbbítjuk a gyártókhoz. Sőt gyakran előfordul, hogy a kül­földön tett szolgálati utakra a ter­melésből is jön velünk szakember. Az persze más kérdés, hogy éppen a legmegfelelőbb embert küldik-e? Meggyőződésem, hogy ez az együttmüködés mindkettőnk érdekeit szolgálja.- S végezetül: hogyan véleke­dik ön a fogyasztási cikkek nem­zetközi vásáráról?- A vásáron részletekbe menő megállapodásokra, ha úgy tetszik üzletkötésekre nem kerül sor. Itt csupán a már megkezdett tárgya­lások fotytatódnak, vagy új üzlet­kötések lehetősége merül fel. Te­hát csak a kereskedelmi tevé­kenység szempontjából a vásár­nak szinte semmi jelentősége nincs. Mégis azt mondom, hogy el kell ide jönni, mert csak itt tudhat­juk meg, hogy mire összpontosíts- nuk a következő években, s csak itt leshetjük el, hogy határainkon túl ki, mit és hogyan csinál. Vagyis olyan befektetés ez, aminek hasz­nát számadatokkal nem lehet ugyan kifejezni, de hogy nyeresé­ges lesz, az biztos. Hát ennyit textiliparunkról a kül­kereskedelem tükrében Anélkül azonban, hogy a Centrotex bemu­tatójából és a munkatársával foly­tatott beszélgetésből valamiféle okoskodó következtetést akar­nánk lévonni, meg kell jegyez­nünk: hogy ha egy kicsit rugalma­sabbak lennének a gyártók, a ke­reskedők és a külkereskedelmi tevékenységet szabályozó előírá­sok, akkor textiliparunk nem egyet, hanem (legyünk optimis­ták!) talán többet és gyorsabban léphetne előre. KOVÁCS EDIT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom