Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)

1986-05-31 / 126. szám, szombat

Szlovákiában nem növekszik a bűnözés A cél: a bűncselekmények megelőzése A brnói Tesla vállalat új pohoŕelicei üzeme nemrég kezdte meg a 10-1000 megaherzes programozható generátorok, oszcilloszkópok és más elektroni­kus berendezések, készülékek gyártását. A gyártmányok egy részét Bulgáriába, a Szovjetunióba, Lengyelországba és az NDK-ba szállítja. A képen: Zdenka Sedláková látható egy oszcilloszkóp összeszerelése közben. (Igor Zehl felvétele - ČTK) Sikerült megállítani a bűnözés növekedését - állapíthatta meg nemrég dr. Pavol Kiss, az SZSZK főügyészének helyettese. Hogy ennek a megállapításnak valódi jelentőségét felmérhessük, elég körülnézni egy kicsit a világban. Alig van ország, ahol a bűnözés alakulása ne mutatna szüntelenül emelkedő irányzatot, ahol az em­berek ne rettegnének attól, hogy valamilyen bűncselekmény áldo­zataivá válnak, s ugyanakkor szá­mos országban - főként a fejlett tőkés államokban - ez a félelem már számos új üzletág fizetőképes eltartójának bizonyult. Ezzel szemben a CSKP jogpolitikájának alapvető irányvonala, miként az a CSKP XVII. kongresszusán is hangsúlyt kapott az, hogy „erősí­teni kell az állampolgárok védel­mét azokkal szemben, akik veszé­lyeztetik biztonságukat", vagyis az, aki becsületesen dolgozik, joggal várhatja el, hogy a saját és családja nyugalmát otthon, az utcákon és köztereken senki és semmi se háborgassa, s hogy törvényesen szerzett javait, érté­keit, biztonságban tudja. A szlovákiai bűnözés alakulá­sára jellemző adat, hogy míg 1975-ben több mint hetvenezer ember ellen indult büntetőeljárás bűntett vagy vétség elkövetésé­nek gyanúja miatt, tíz évvel ké­sőbb, 1985-ben már ,,csak“ 61 500 személy ellen léptek fel a bűnüldöző szervek. Tény ugyan, hogy a tavalyi statisztikai adatokat részben befolyásolta a köztársa­sági elnök tavaly májusban kiadott amnesztiarendelete, de a statiszti­kai adatok több évre visszamenő­leg azt mutatják, hogy a bűnelkö­vetők, illetve a bűncselekmények száma egy bizonyos határon belül ingadozik, vagyis nem csökken, de nem is növekszik. Bizonyos szempontból kedve­zően értékelhető az is, hogy az említett adatokon belül növekszik a visszaeső bűnözők száma, ami annak a jele, hogy mind kevesebb állampolgár tér a bűnözés útjára, bár nagyon sokat teszünk annak érdekében is, hogy a visszaeső bűnözőket megjavítsuk. Egyértel­műen pozitívan értékelhető már az, hogy fogyatkozik a visszaeső bűnözők tartalék-hadserege, a gyermek- és fiatalkorú elkövetők száma. Ennek az irányzatnak a megerősítéséhez nyilván hozzá­járulnak majd a választási progra­Kilépni- Mióta nem dolgozik? Nem emlékszik mit ígért meg tíz nappal ezelőtt? Miből akarja visszafizetni a kölcsönt? Miből akar élni? Bele­keveredik valamibe, s újból bör­tönbe kerül. Ezt akarja? - pattog­nak a szavak a középkorú férfi felé, aki Peter Pažitný, a Komáro­mi (Komárno) Járási Nemzeti Bi­zottság szociális kurátora előtt leszegett fejjel áll. Talán magyará­zatot keresne, kifogást, de a kurá­tor nem hajlandó - meghallgatni sem. - Megbeszéltem a munka­adójával, ma a délutáni műszakba jelentkezik. És becsülje meg ma­gát, dolgozzon tisztességesen - engedi útjára a távozót.- Ma fárasztó napom volt és még ez is - fordul felém, és csak úgy dől belőle a szó. - Annyira bíztam, hogy megembereli magát, és tessék... Hétszer volt már börtönben, két hete szabadult. Persze megszokhattam volna, vannak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak beilleszkedni a nor­mális életbe. Pedig amikor bünte­tésüket töltik, fút-fát megígérnek, csak dolgozhassanak, csak még egyszer megmutathassák!... A szociális kurátor tudja csak igazán, hogy a normális életbe való beilleszkedés nem is olyan egyszerű, s aki 6-8 évig rács mögött van, nem is tudja, mit kell tennie.- A Komáromi járásban évente körülbelül öten szabadulnak olya­nok, akiknek nincs hová visszatér­niük. Ez úgy értendő, hogy nincs lakásuk. Ha nincs lakásuk, nem tudnak bejelentkezni, ha nincs állandó, illetve átmeneti lakhelyük, nem kaphatnak személyi igazol­ványt, ha az nincs, nem tudják őket mok is, amelyek sok helyütt tűzték ki célul olyan létesítmények felépí­tését, amelyek az ifjúság szabadi­dejének jobb eltöltését szolgálják. Hosszú távon érezhető csökke­nés állt be a kisebb súlyú bűncse­lekmények, a vétségek számá­ban. Ennek oka, hogy az ügyészi szervek arra törekednek, a társa­dalomra kevésbé veszélyes cse­lekmények elkövetői ne legyenek indokolatlanul a bíróságok elé hurcolva, s hogy az amúgy is túlterhelt bíróságok ne foglalkoz­zanak olyan ügyekkel, jogsérté­sekkel, amelyek más szervek - pl. a nemzeti bizottságok, fegyelmi szervek - elé tartoznak. Lényegé­ben ezért is lett felemelve 100 koronáról 200 koronára, s a fiatal­korúaknái háromszázra az az összeg, amely meghatározó sze­repet játszik annak eldöntésében, hogy szabálysértés történt-e vagy bűncselekmény. A bűnözés korlátozása mellett számunkra kétségkívül örvende­tes tény az is, hogy Szlovákia részesedése a bűnözés országos alakulásában már évek óta folya­matosan csökken. Tavaly például a tízezer lakosra jutó vádlottak száma országos viszonylatban 191 volt, míg Szlovákiában csu­pán 162. Persze jelentős eltérések vannak Szlovákia egyes területei között is. Állandó tendenciaként érvényesül az, hogy a tízezer lakosra jutó elkövetők és bűncse­lekmények száma Bratislavában a legmagasabb, utána a Kelet­szlovákiai kerület következik, majd a Közép-szlovákia kerület, s a leg­kevesebb bűncselekményt a Nyu­gat-szlovákiai kerületben követik el. A bűnözés megítélésénél a sta­tisztikai adatokat természetesen fenntartással kell fogadni, hiszen a statisztikákba csak az ismertté vált bűncselekmények, s a lebu­kott elkövetők kerülhetnek be. Sajnos sejtelmünk sincs arról, hogy milyen terjedelmű a latens bűnözés, hány olyan bűncselek­mény van, amelyről a bűnüldöző hatóságok sohasem szereznek tu­domást. A legsúlyosabb büntettek természetesen nem maradhatnak titokban. Más a helyzet azonban a vagyon elleni bűncselekmé­nyeknél, még akkor is, ha a sértett az állampolgár, s nem a ^sze­mélytelen társadalom" vagy ál­lam. Viszonylag gyakori, hogy az állampolgárok sem tesznek felje­alkalmazni... És ebből a bűvös körből a szociális kurátornak kell megtalálnia a kivezető utat. Megtudtuk, hogy azokkal, akik­nek van családjuk s az be is fogadja őket, kevesebb a gond. A járásban van elég munkalehető­ség, a szociális kurátor még az illető szabadulása előtt munkahe­lyet keres neki. Gyakran a hozzá­tartozókkal is beszél, hiszen a több éves különélés is nehézsé­geket okoz a családi élet felújítá­sában.- Sokan okulnak, tanulnak a történtekből, úgy élnek, hogy csak az aktákban van nyoma annak, valaha nálam jártak. Ennek valamennyien örülünk, de sajnos, és ez az igazság, sok a vissza- visszatérő ismerősünk. Olyanok, akik hatodszor, hetedszer is meg­járták a börtönt, akik a kisebb bűncselekményeken keresztül el­jutottak a nagyokhoz, akiket ha 6-8 év után kiszabadulnak, nem vár már senki sem. A legfontosabb tennivaló - fejük fölé tetőt szerez­ni. Ez a legnehezebb - sóhajtott mélyet a kurátor, majd hozzátette: - Évek óta húzódó probléma, hogy a mi járásunkban nincs átmeneti szálláslehetőség, és az üzemek sem tudnak a szabadul­taknak munkásszállókban azonnal helyet biztosítani. Ám mégis né­hány éve megoldjuk ezt a problé­mát. Hogyan? Peter Pažitný kész­ségesen mondta el receptjét, le­het, hogy sok kollégája okul be­lőle.- Tudni kell, hogy a szociális kurátor nem rendelkezik hatalom­mal, a bírósággal, az ügyészség­gel, a közbiztonsági szervekkel karöltve oldja meg a megoldandó­lentést a sérelmükre elkövetett lopás, rablás miatt. A társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményeknél valószínűleg még ennél is rosz- szabb a feljelentések aránya. Köz­vetve bizonyítja ezt az, hogy az ismertté vált büntettek mintegy 90 százalékát a bűnüldöző szervek fedezték fel, s csak tíz százalé­kukra figyelmeztettek a vállalati és külső ellenőrző szervek, s azok akiknek ez törvényes kötelessé­gük lenne, akikre a társadalom jelentős értékeket bízott - a gaz­dasági vezetők. Részükről gyak­ran tapasztalható az is, hogy a törvénysértéseket igyekeznek elkendőzni, megakadályozni a fel­derítésüket különféle intervenciók­kal, érdekeikre, ismeretségeikre való hivatkozással. Sajnos, egyre gyakrabban derül fény arra, hogy ők maguk is részt vettek a társa­dalmi tulajdon megkárosításában, fosztogatásában. Ez viszonylag új jelenség, ugyanúgy mint az, hogy megjelentek a bűntettek elkövété- sének szervezett formái. Szerve­zett bűnöző alvilágról természete­sen továbbra sem beszélhetünk, azonban a bűncselekmények vég­rehajtását több esetben is az előre kiterveltség, a magas fokú átgon­doltság és szervezettség, s a részt vevők munkamegosztása jelle­mezte. A vagyon elleni bűnözés felde­rítését rendkívüli mértékben aktivi­zálta a CSKP KB Elnökségének 1983. évi levele. A párttagok és a többi dolgozó többsége megér­téssel fogadta. Ennek jele a fel­sőbb párt- és állami szerveknek címzett levelek gyarapodása is, amelyekben a dolgozók a társada­lomellenes cselekményekre és el­követőikre mutatnak rá. Végül, ez is szerepet játszik abban, hogy évről évre több vagyoni jellegű bűncselekmény válik ismertté, il­letve hogy az összbünözósen be­lül növekszik a vagyon elleni bűnözés aránya. A statisztikai adatok „romlása“ tehát nem te­kinthető mindig negatív jelenség­nek, hiszen tükrözheti - s ese­tünkben tükrözi is - a bűnüldözés hatékonyságának növekedését. A cél ennek ellenére továbbra is az, amire a CSKP KB Elnökségé­nek levele olyan nagy hangsúlyt fektet: megteremteni a törvénysér­tések, a bűncselekmények mege­lőzésének feltételeit. FEKETE MARIAN kát, ám ha gyorsan akar segíteni- és ez ezekben az esetekben szinte kötelező - érvelnie, bizonyí­tania és kérnie kell. S mert a járási szervekben megvan a segítőszán- dék, a lakáshivatalok értesítenek arról, ha valaki a saját lakásából hosszabb időre „kényszerszabad­ságra" megy. Beszélek az illető­vel, hogy míg ki nem szabadul, adja ki lakását egy éppen szaba­dultnak. Mindketten jól járnak, az egyiknek nem kell évekig lakbért fizetnie, a másik tetőt kap a feje fölé addig, amíg munkakadója nem képes megoldani elszálláso­lását. Természetesen a lakáshiva­talok jelzik az esetleges lakbérhát­ralékot, s jómagam is gyakran vagyok hívatlan vendég a bérbe adott lakásokban. Úgy látjuk, ez az egyedüli kivezető út, s jelenleg a megoldás is. Peter Pažitný nem elégszik meg azzal, hogy klienseinek köny- nyebbé teszi a visszautat. Később is felkeresi őket, beszélget velük, érdeklődik a munkahelyen, a csa­ládban. Amikor a gyerekkor meg­határozó szerepéről a családi hát­tér szükségességéről beszél, el- komorodik. Hiszen azok, akik hoz­zá járnak, nem ismerték a ki­egyensúlyozott családi légkört, a gondtalan vidám gyermekkort.- Igaz, ez nem mentség - mondja, majd hozzá teszi. - Sokszor dühít, hogy visszaélnek bizalmammal, átvernek és újból belekeverednek valamibe. Amikor eljön a szabadu­lás ideje, én valahogy újból elhi­szem, hogy most már megváltoz­nak. Ha csak ötnek-hatnak sikerül, valamennyiünk fáradozása nem volt hiábavaló. PÉTERFI SZONYA APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ Ma ünnepli 60. születésnapját Hro- boňovóban özv. Écsi Józsefné Lencse Klára. E szép ünnep alkalmából jó erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak: fiai, lánya, veje, menye és 7 unoká­ja. Külön köszönetét mond szerete- téért és jóságáért Eruska férjével. Ú-1678 ■ 1986. május 31-én ünnepli 55. születésnapját a drága jó édesanya és nagymama, Csáky Erzsébet Ipolyfödémesen (Ip. Úl’any). E szép ünnep alkalmából köszöntik, s további jó erőt, egészséget és hosszan tartó, boldog életet kívánnak: szerető férje, fiai, lánya, menye, veje és két unokája: Janika és Marika, akik sokszor csókolják drága dolgos kezét. Ú-1828 ■ 1986. június 1-jén ünnepük 60. házassági évfordulójukat drága szü­léink, Puskás Jenő és Madari Julianna. Ez alkalomból szeretettel köszöntjük őket, s jó erőt, egészséget kívánunk. Lányuk, vejük, fiuk, menyük, unoká­ik és dédunokáik Ú-1900 ■ 1986. május 31-én ünnepli 50. születésnapját a legdrágább édesanya és nagymama, özv. Rák Margit Kéménden (Kamenín). Ebből az alkalomból szívből gratulál­nak, és hosszú, boldog életet kí­vánnak: édesanyja, fia, lánya, menye, veje, unokái és a Diósi család. Ú-1983 ■ 1986. június 1- jén ünnepli 51. szü­letésnapját id. Puskás János mentős (Šafárikovo). E szép ünnep al­kalmából szívből gratulál, és hosszan tartó, boldog békés, gondtalan életet kíván: egyéves kisfia, Jánoska édesanyjá­val, Erzsikével. Ú-1987 ■ A napokban ünnepelték házasság- kötésük 60. évfordulóját a kedves szülők, Szafko István és neje, Szmolnicky Mária Makrancon (Mokrance). E szép ünnep, valamint az édesapa közelgő 84. születésnapja alkalmából gratulálnak, és kívánnak jó egészsé­get, boldogságot, hosszú életet szeret­teik körében: nyolc gyermekük, menyeik, vejeik, valamint 17 unokájuk és a kis Tomika, akik sokszor csókolják a nagyapa és nagymama dolgos kezét. Ú-2019 ■ 1986. május 31-én ünnepük házas­ságkötésük 50. évfordulóját JaSáo András és neje, Jaááo Andrásné Tardoskedden (Tvrdošovce). E szép ünnep alkalmából sok erőt, egészséget és hosszú, boldog életet kíván tiszta szívből: 4 fia, 4 menye, 11 unokája, unoka­veje és a kis dédunoka, Béluska. Ú-1997 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Mély fájdalom­mal és megtört szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, ismerősnek, mun­katársnak, szom­szédoknak, a falu lakosságának, a polgári ügyek testületének, a tömegszervezeteknek, az iskola tantestületének és tanulói­nak, valamint mindazoknak, akik elkí­sérték utolsó útjára a féli (Tomášov) temetőbe a hosszú és súlyos betegség után elhunyt drága jó feleséget, édes­anyát, testvért, sógornőt és rokont, Farkas Vincéné Kocsis Magdolnát, akit a halál 1986. V. 15-én, 46 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Emlékét ós soha el nem múló szerete­tét örökké őrző: férje, két árvája: Monika és Vinciké, valamint az egész gyászoló rokon­ság. ' Ú-2051 MEGEMLÉKEZÉS ■ Szemünkben könnyekkel, szí­vünkben bánattal gondolunk életünk legszomorúbb nap­jára, 1985. május 31 ,-ére. Ezen a na­pon, 65 éves korá­ban dobbant utol­sót szerető szíve, és megállt dolgos keze a drága jó férjnek, apának, nagyapának, testvér­nek, rokonnak, Ambrúzs Istvánnak (Kecső - Kečovo). Akik szerették, emlékezzenek rá ezen a szomorú, első évfordulón. Emlékét örökké őrző: bánatos felesége és családja. Ú-1428 ■ Már egy éve, hogy 1985. május 31 - én édesanyánk, Bazsó Károlyné Füle Karolina hosszú betegség után, 57 éves korá­ban elhunyt. Akik ismerték, gondolja­nak rá szeretettel ezen az első szomo­rú évfordulón. Édesanyja, férje és gyermekei. Ú-1519 ■ Fájó szívvel emlékezünk a felejthe­tetlen, drága jó férjre, édesapára, nagyapára, id. Ledeczky Tivadarra, akit a kegyetlen halál 1985. május 31- én szólított el szerettei köréből. Emlé­két örökké őrzi: gyászoló felesége, 3 fia, 3 menye és 9 unokája. Ú-1875 ■ Mély fájdalom­mal és soha el nem múló szeretettel emlékezünk Vaculčiak Ilonára (Alsófalu - Polina), akit a kegyetlen halál 1985. június 1- jén, 61 éves korában hirtelen ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a számunkra oly szomorú, első évfor­dulón. Soha el nem múló emlékét, jóságát és szeretetét örökké szívünk­ben őrizzük. A gyászoló család és rokonság. Ú-1918 ■ Bármerre visz is utunk, szemünk­ben könny, szí­vünkben fájdalom, mert nagyon hiány­zik a megértő fele­ség, gondos édes­anya, nagyon szeretett nagy­mama, Illés Lajosné Komárom (Komárno) akit a halál 1985. május 23-án, 57 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték ós szerették, emlékezze­nek rá ezen a számunkra oly szomorú elsó évfordulón. Soha el nem múló emlékét és szeretetét őrzik: férje, Lajos, lánya, Marianna, unoká­a bűvös körből új szó 6 1986. V. 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom