Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1986-05-30 / 125. szám, péntek
A Banská štiavnica-i Pieta vállalat dolgozói az év elsó négy hónapjában csaknem 54 millió korona árut szállítottak a Szovjetunióba. Ezzel a szovjet kivitel tervét több mint 2 százalékkal túlteljesítették. így sikeresen valóra váltották internacionalista felajánlásukat, amelyben megígérték, hogy december 18-ig 139 millió korona értékű árut szállítanak. A képen: a vállalat varrómúhelye, előtérben Mária Čaprndová látható munka közben. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) VASÉRCBÁNYÁSZAT GÖMORBEN Dúsítómű a bánya fölött O—eretem a gömöri tájat, bár szülőhelyem tóle messze esik, s így van vele bizonyára az a sok turista is, akik jelentős részét a vidék természeti szépségei vonzzák, s nem véletlenül kerül e tájra. Persze, a természet szépségében felhőtlenül csak az alkalmi látogató tud gyönyörködni, az ott lakóknak meg kell küzdeni napi gondjaikkal, a kenyérkereset nem kis feladatával, hiszen az is a természetnek köszönhető, hogy Gömörben az egyik legrégibb mesterség a bányászszakma. A bányászkenyér pedig sosem volt könnyű. Múltfaggatás Általában úgy „tudja" a szakiroda- lom, hogy a mai Szlovákia területének elsó bányáját Dobšinában nyitották meg, de újabb adatok bizonyítják, hogy Alsósajón (Nižná Slaná) legalább olyan régen kezdték el a bányászatot, az pedig még a 13. században lehetett, bár az itteni bányászat első hiteles bizonyítékát - a budapesti levéltárban található - 1360-ban keltezték. Viszont 1417-ben Zsigmond király már szabad királyi bányavárossá nyilvánította, igaz ebben a minőségben csak 42 esztendőt töltött el, mert ettől a címétől Mátyás király megfosztotta a huszita testvérek mozgalmának támogatásáért. Több mint kétszáz év múlva I. Lipót császár gróf Andrássy Miklósnak adományozta az itteni ércbányászat jogát, igy az Andrássy névvel fonódott össze a gömöri bányászat. Közülük is a leghíresebb Andrássy Manó, a „vaskirály“ volt, nevét még most is viseli az egyik használatban levő tárna, a „Manó“. Az osztrák-magyar kiegyezés évében, 1867-ben kezdték építeni az elsó alsósajói magaskemencét, amelyet Manó Bányáról, Etelkáról nevezték el. Viszont a százkét évvel később, 1969-ben megnyitott Gabriella-bánya a nevét - két liter rumért - a bánya- és ércdúsítómú üzemi konyhájának fó- szakácsnöjéról kapta. Aki a föld alá megy a bányába, mindenki egyforma az egyenruha és felszerelés miatt, leszálláskor aligha különböztethető meg az igazgató, a főmérnök vagy akár a vájár. Mindenki viseli a bányászruhát, csizmát, bányászsapkát, beosztásra való tekintet nélkül. Dúsításindoklás Ebből a bányászfelszerelésból nekünk csak a bányászsapka jutott, meg egy kék köpenyt vettünk magunkra, tekintve, hogy későn érkeztünk, így a bányába már nem ereszkedhettünk le, viszont az ércdúsítást, pontosabban az ércdarabosítás folyamatát tekintettük meg, jártuk végig egyes technológiai csomópontjait. Ehhez azonban azt is tudni kell - és ez tulajdonképpen az előző fejezetbe kívánkozott volna -, hogy a Gabriella- bánya megnyitási munkálatainak elkezdésével egyidóben megkezdődött az ércdúsító építése is, 1969 őszén. Ez azonban nem ment simán, mert két ízben, 1972-ben és két esztendővel később is elöntötte a Sajó a völgyet, s az árvíz hátráltatta a munkát. Tizenegy éve azonban már begyújthatták az elsó forgókemencét. Az ércdarabosítás tehát megkezdődhetett, és azóta a kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasmű egyik magaskemencéjét a ma Manó-Gabriella elnevezésű lelőhelyből az ércdúsítón keresztül táplálják. Dúsítószemle Még mielőtt elindultunk volna, Ka- večánky Árpád, a Spišská Nová Ves-i Vasércbányák nemzeti vállalat alsósajói üzemének és ércdúsítójának igazgatója némi büszkeséggel közölte, hogy ebben a népgazdasági ágazatban az elsők között teljesítették a 7. ötéves tervidőszak feladatait, és 1979 óta nem fordult elő, hogy bármilyen téren elmaradtak volna a tervszámok mögött. Szemlénket nem kezdjük az érclerakatnál, ahová a kibányászott érc érkezik, sem az arrébb levő meddőhányónál. Az ércelókészítés elsó fokánál, az aprításnál is csak azt regisztráljuk, hogy két lépcsőben történik. Előbb a pofás törő aprítja, majd azt a kúpos törő finomítja tovább. Az így összezúzott érc ezután kerül a forgókemencébe. Ez a forgókemence azonban már hozzáférhető a látogató számára is. Igaz, ahhoz igazgatói kérés szükségeltetik, hogy alsó torkolatánál a vastag csövön át befúvódó égő gázt egy pillanatra leállítsák. A vakító fényt vaksötét váltja fel, de csak egy pillanatra, mert a nehéz por a kemence belsejében gyorsan leszáll, és váratlan látványt nyújt a kékesen izzó vasérc - ami Alsósajón egyébként sziderit meg a forgókemence bélése, a vörösen izzó samot. Amikor elhaladunk a 82 méter hosszú, 4,2 méter átmérőjű forgókemence mellett, még akkor is megizzadnánk, ha kint télies lenne az idó, nem pedig 20 fok körüli - hőmérséklet. Igaz, a kemence belsejében 800 Celsius fokkal több van. Ez az óriási acélhenger enyhe hajlásszögben, percenként 1,7-szer fordul meg saját tengelye körül, miközben az izzó érc lassan áthalad rajta, mint egy forgó alagúton. Miután az izzó érc aláhull az alsó végén a kemencének, vízzel hútik, majd őrlik és szemnagyság szerint osztályozzák. Most következik a tulajdonképpeni dúsítás, fizikai - mágneses - úton különválasztják a vassűrítményt a meddő, „kísérő“ kőzettől, majd megszűrik, miközben elveszti nedvességtartalma nagy részét. Ezután következik a darabosítás - itt az ún. pelletezés „dívik“ -, amikor is a sűrítmény két párhuzamos dobban leginkább golyókhoz hasonló alakot vesz fel, s azt 1270 fokon, kemencében kiégetik. Aztán 80 fokra hútik, s tartályokba ömlesztik. Miközben elhaladunk a szállítószalag alatt, mellettünk itt-ott földre hull egy-egy pellet, aminek vörös színe a vörösvasércre emlékeztet, de amikor a sínhez vágjuk - ehhez legalább 180 kilopondnyi erő kell - kétfelé törik, belül kékesszürkén, acélosan csillog. Útra- kész a magaskemencébe. Helyzetkép Amikor újra a tanácsteremben folytatjuk a beszélgetést az 1327 dolgozót foglalkoztató üzem vezetőivel, elmondják, hogy korábban 15 tonnát termelt ki egy-egy bányász műszakonként. Ma átlagban 27,4 tonna szideritet jöveszt egy műszak alatt az 568 bányász fejenként. Nem panaszkodhatnak a jövedelemre sem, hiszen az átlagbér 3699 korona, a bányászoké 4899 korona. De vannak ennél jóval többet keresők is. A brigádrendszerű munkaszervezés eredményeként az ugyanilyen jelzővel jellemzett javadalmazás szerint a legjobbak hat és félezer koronát is megkapják, igaz az ók múszakonkénti teljesítménye 54 tonna fölött van fejenként. Már említettük, hogy az üzem dolgozói mindig teljesítik kötelezettségeiket. Pedig nincsenek könnyű helyzetben. Különösen az ércdúsítás terén, hiszen a téli hónapokban jelentősen hátráltatja őket a tüzelőanyag-korlátozás. A fűtőolaj körüli problémákat szinte már természetesnek veszik, de a földgázhiány okozta kiesés pótlása azért nehéz elsősorban, mert a dúsítás, különösen a pörkölés és pelletezés folyamatosan, szünet nélkül folyik - ha van gáz. Igy a heti hétnapos munkaidőből „ellopni“ a kiesések pótlására szinte már bűvészmutatvány. Ennek ellenére júliusig, az időszakos tervteljesítés kimutatásakor a rubrikába 100 százalékot akarnak - valós tényként - beírni. Amikor később hallótávon kívülről a buszból visszanézek, olyan nyugodt- nak tűnik minden. A forgókemence szinte állni látszik, itt-ott feltűnik egy- egy teherkocsi, s a gyárkémény is egyhangúan, szinte méltóságteljesen pöfékel. Ebből a látványból aligha következtetném, hogy bent már-már „bűvészmutatvány" folyik - ahogy az imént az igazgató megjegyezte. De mit tehetnek, ha egyszer, ott kissé keletebbre - a Vasműben - az a fránya kohó annyira mohó... MÉSZÁROS JÁNOS Kevesebb energia felhasználásával A mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexumban már hosszabb ideje intézkedések történnek a termények és termékek kevesebb energiával való előállítására. A mezőgazdasági termeléssel összefüggő egyéb ágazatok is a takarékossági szempontok figyelembe vételével határozzák meg termelési programjukat. Meggyorsult például a kisebb üzemanyag-fogyasztású és nagyobb teljesítményű vontatók, valamint a teherautók gyártása. A forrólevegős takarmány- szárító üzemekben földgázt vagy más nem hagyományos fűtőanyagot használnak fel a takarmányliszt, valamint a takarmánypogácsa készítésére. Az állattenyésztési ágazatban különböző újítások alkalmazásával olcsóbban nyerik a víz melegítéséhez szükséges hőt. Az erőfeszítéseket a hetedik ötéves tervidőszakban siker koronázta. A fűtőanyag, a villamosenergia és az üzemanyag-fogyasztás racionalizálásának tervét a mezőgazdasági vállalatok 110,2 százalékra teljesítették. A termeléshez szükséges energia- igényesség húsz százalékkal csökkent. A gazdaságosabb termeléshez vezető úton azonban még csak az első lépéseket tettük meg. A nyolcadik ötéves tervidőszakban még hatékonyabb intézkedésekre van szükség a takarékosabb gazdálkodás kialakítására. Ennek sok lehetősége van. A mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatoknál tovább korlátozzák a szolgálati személyautók használatát. Ha például az efsz-nek anyagbeszerzője van, nem engedik, hogy az elnök vagy más vezető rója az országutakat alkatrész beszerzése ürügyén. Egyre*több mezőgazdasági vállalatnál szállítják ki az ételt a határba, hogy a talajművelő és más munkákat végző traktorokkal ne járjon haza a kezelőszemélyzet. A kertészetek és más munkahelyek dolgozói is ott étkezhetnek, ahol munkájukat végzik. A takarékossági intézkedések azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy a kevesebb üzemanyag fogyasztása nem mehet a munka minőségének rovására. Ezért a gépparkokból fokozatosan kiselejtezik a túl sok üzemanyagot fogyasztó gépeket. Helyükre már az elmúlt tervidőszakban is gazdaságos vontatók kerültek. Az elkövetkező időszakban sorozatban gyártják az ÔT-180-as típusú Zetor traktorokat, amelyek motorja főleg szántás és taiajelőkészrtés közben - mivel a gépek elsőkerék-meghajtásúak - tizenkét százalékkal nagyobb teljesítményt ad. Tehát ilyen gépekkel a takarékos- sági szempontok betartásával is minden műveletet el lehet végezni. A Cíferi Efsz-ben évente 150 tárcsás boronát gyártanak, amelyek üzemeltetése a szántással összehasonlítva szintén gazdaságos. Az Udvardi (Dvory nad Žitavou) Efsz-ben és más mezőgazdasági vállalatoknál többnyire a növényvédő- szerekkel együtt permetezik ki a lombtrágyát is. Tehát ugyanazon függesztett géppek több műveletet végeznek el. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztériuma által elfogadott energiatakarékossági program nagy feladatokat tűz az efsz-ek melléktermelési üzemrészlegei elé is. Hangoztatja, hogy elsősorban ezeknek kell keresni a megfelelő megoldásokat. Erre számos példát említhetnénk. A Nádszegi (Trstice) Efsz-ben a melléktermelési üzemrészleg más vállalatokkal kooperálva kazánt készített a kukoricaszár és a söprű készítésekor keletkezett hulladék elégetésére. Hő képzéséhez tehát nem kell más értékesebb fűtőanyagot felhasználniuk. A gyakorlat bizonyítja, hogy kevesebb energia felhasználásával is előállíthatók a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatokban a termények és termékek. Ezen az úton kell tehát továbbhaladni, hogy csökkentsük a termelési költségeket és növeljük a jövedelmezőség arányát. BALLA JÓZSEF A láz Láz a testhőmérsékletnek 38 Celsius fok fölé emelkedése. Az emberi test hőmérséklete állandó, a külső hőmérséklettől független. A keringő vér a zsigerekben és az izomzatban felmelegszik, a bőrben lehűl. A hótermelés és a hóleadás egyensúlya tartja fenn a szervezet állandó hőmérsékletét. Ha növekszik a hőtermelés és csökken a höleadás, akkor a vér hőfoka emelkedik, és a beteg lázas lesz. Az egyensúlyzavar oka az agyban levő központ izgalma, amely kórokozó fertőzések, fajidegen fehérjék, szövetszéteséskor keletkező mérgező anyagok hatására (pl. vérömlény felszívódása, heveny szívizomelhalás) vagy a központi idegrendszer károsodása (agyrázkódás, agyvérzés) következtében jön létre. A láz legtöbbször hirtelen, egyik óráról a másikra támad, a hőmérséklet 2-3 Celsius fokkal is emelkedhet. A gyors hőtermelést fokozott izommunka biztosítja, és ez jellegzetes tünetekkel jár (borzongás, fázásérzés, remegés, fogvacogás), ez az úgynevezett hidegrázás. A 37-38 Celsius fok közötti hö- mérsékletértéket hőemelkedésnek, a 38-39 Celsius fok közötti értéket láznak, a 39-40 Celsius fok felettit igen magas láznak nevezzük. A láz fennállásának időszakában a hőtermelés és a höleadás egyensúlyban van, csak magasabb szinten. A láz megszűnésekor a hóleadás fokozódik, míg a hőtermelés csökken. Ha a láz hirtelen, órák alatt szűnik meg: krízisről, ha napról napra csökken: lízisről beszélünk. Kríziskor (a betegség fordulópontján) órák alatt bőséges izzadás kíséretében szűnik meg a láz, egyidejűleg javul a beteg közérzete is, normálissá válik a pulzus és a légzésszám. Lázas állapot rövi- debb vagy hosszabb ideig tarthat, és a hőmérséklet értékének napi ingadozása különböző típusú lehet. Egyes betegségek esetében a napokig tartó lázas állapotokat láztalan napok váltják fel: ez a visszatérő vagy hullámzó láz. A láz a szervezet védekező reakciója és így hasznos jelenség, de káros hatásokkal is jár. Egy Celsius foknyi hőmérséklet-emelkedés a pulzusszámot 10-12-vel, a légzésszámot 4-6-tal emeli percenként. Fokozódik a folyadékveszteség, csökken az emésztőnedvek kiválasztása, ezért az ajkak cserepessé válnak, a nyelv száraz, csökken az étvágy és székrekedés következhet be. A magas láz idegrendszeri tüneteket válthat ki, mint félrebe- szélés, lázálom, nagyfokú nyugtalanság. Csecsemőknél és kisgyermekeknél rángógörcs (eklampszia) is támadhat a magas láz miatt. A magas testhőmérséklet csökkentésére gyógyszereket (ún. antipiretiku- mokat) használnak. Emellett a lázcsillapításhoz még használnak hideg borogatásokat. A lázcsillapító gyógyszerek mérsékelik az agyban levő hőközpont ingerlékenységét. Ennek következtében csökken a hőtermelés, s a bőrerek kitágulása, a verejtékmirigyek fokozottabb működése folytán fokozódik a hóleadás. Régebben a lázat, mint a betegség egyik jellegzetes tünetét, minél gyorsabban igyekeztek megszüntetni. Ma a lázat csak akkor igyekeznek gyógyszerekkel befolyásolni, ha a láz káros hatású. A korszerű gyógyításban a lázat kiváltó betegséget igyekeznek kigyógyítani, a lázat a hőcsökkentó gyógyszerek kis adagjával csak mérséklik. Ilyen módon valamely betegség figyelmeztető vagy vezető tünetét lényegesen nem befolyásolják, de elkerülik a több Celsius foknyi hóingadozásokat. Lázcsillapítóként leggyakrabban amidazophen- és szaliciltartalmú tablettákat (szalicilsav és származékai), gyermekeknél kúpokat használnak. Igen magas láz esetén használnak kúpokat a felnőtteknél is, ugyanis gyorsabb a hatása, mivel a végbélból gyorsabban szívódik fel. A testhőmérséklet mérése orvosi lázméróvel (maximumméróvel) történik. Felnőttek hőmérsékletét a hónaljban, ritkábban a szájban, csecsemőkét és kisgyermekekét a végbélben mérik. A lázmérés megkezdése előtt a hónaljárkot szárazra törlik. A hónaljban való lázmérés ideje 10 perc. Ennyi idő kell ahhoz, hogy a zárt hónaljárokban a hőmérséklet a vér hőfokának értékére emelkedjék. Szájban való méréskor a higanytartályt a nyelv alá helyezik. Mérés közben a szájat csukva kell tartani. Szájhömérózéskor a beteg túl meleg vagy túl hideg folyadékot nem vehet magához. A lázmérés ideje a szájban 5 perc. Végbél-hőmérózés- kor a bevazelinozott higanytartályt vezetik be a végbélbe. A rektális (végbéli) lázmérés ideje 3 perc. A testüregekben (szájban, végbélben) a hómérsékletér- ték 0,4-0,5 Celsius fokkal magasabb, mint a hónaljárokban, mert a nyálkahártyákon kevésbé hűl le a vér, mint a bőrben. Ezért a száj és végbélhó- mérséklet értékéből 0,5 Celsius fokot le kell vonni. A lázmérést naponta legalább kétszer, reggel 7-8 órakor és délután 17 órakor végzik. A gyermekeknél és a magasabb lázzal járó megbetegedéseknél 3-4 óránként hóméróznek. DR. SZABÓ LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1986. V. 30.
