Új Szó, 1986. május (39. évfolyam, 102-126. szám)
1986-05-26 / 121. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1986. V. 26. Nem csak foci van a világon! Zsély (Želovce) mintegy 1600 lakosú község. Hosszú évtizedeken át csupán labdarúgócsapata volt a falunak. Az utóbbi esztendőkben azonban az 1926-ban alakult sportegyesület több más, sportághonosító szakosztállyal is büszkélkedhet.- A megfiatalított vezetőség - nyugtázta örömmel a minap Bugyi Ferenc, a Testnevelési Szövetség Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Bizottsága vezető titkára - nagy kedvvel látott munkához. Igyekezetüket, körültekintő, céltudatos tevékenységüket szép sikerek fémjelzik. Harmadik éve dolgoznak csak együtt, de már figyelmet érdemelnek. Filip József az egyesület elnökhelyettese. Az idősebb generáció „utolsó mohikánja“ a sport- szervezet vezetőségében.- Futballszakosztályunk - magyarázza - az idén jubilál, kereken ötven esztendeje játszanak hivatalos mérkőzéseket labdarúgóink. Böhm József alakított először csapatot, s Varga Mihállyal és társaival még sokáig a gárda legjobbjai közé tartozott. A futball- pálya a vásártér helyén épült. Eleinte saját szerelésükben játszottak a fiatalok. A zsélyi csapatnak a múltban az ötvenes évek elején ment legjobban a játék: kétvállra fektették példának okáért az akkori járási székhely, Kékkő (Modrý Kameň) válogatottját, de legyőzték a neves losonci (Lučenec) együttest is. Három éve Krnács László a sportegyesület elnöke. Éppen Filip Józseftől vette át a váltóbotot. Krnács László 35 esztendős, Sira- kon (Širakovce) született, tanulmányai idején Liptovský Hrádok- ban futballozott. Pár évig a köke- szi (Kamenné Kosihy) diákokat edzette, majd a felnőtt csapat munkáját irányította. A Tesla vállalat peszerényi (Peserany) székhelyű üzemében kapott felelős beosztást, s ezután már nem vállalta szülőfalujából az ingázás gyötrelmeit, hát a kóhajításnyira lévő Zsélyben családi ház építésébe fogott. A 11 éves fiával, Miroslavval kevéske szabad idejét a labdarúgópályán töltötte. Fellángolt a sport iránti régi szerelme, hamarosan be is választották a zsélyi sportszervezet vezetőségébe. Ott aztán olyan embereket gyűjtött maga köré, akik élnek- halnak a sportért, s akarnak is tenni valamit annak felvirágoztatásáért. A diákcsapat irányítását Majer László autóbuszvezető vette kézbe. Eladdig is játszottak a hét végéken a fiúk tétre menő mérkőzéseket, ám nem akadt senki, aki rendszeresen foglalkozna velük. Az alapiskolának nincs testnevelő szakos tanára. A srácok meghálálták edzőjük fáradozását, tavaly járási bajnokságot nyertek. Jelenleg is az élmezőnyben tanyáznak. Most Kissimon Lajos pénzügyőr irányítja a munkájukat. Tavaly négy játékost adtak a járási válogatottba. Zatyko István után jelenleg a „felsőbb osztályba lépett“ Majer László foglalkozik az ifjúsági gárdával. Három évvel ezelőtt a csapat nagy pontelőnnyel nyerte a járási bajnokság II. osztályának küzdelmeit. Tavaly a kerületi csoportban szerepelhettek a fiúk, azonban a vezetőség - s ezt Krnács László önkritikusan be is ismerte - a sikerek mámorában megfeledkezett az utánpótlás biztosításáról, s az együttes kényszerű búcsút vett a kerületi bajnoki szerepléstől. Zatyko István most a felnőtt együttes munkáját irányította. Egyébként mindhárom együttes rendszeresen, korszerű edzéstervet követve, heti két alkalommal gyakorol. Az új edző Dušan Kováč, nem is olyan régen még Nagykürtösön futballozott, igaz, valaha Zsélyben kezdte „bűvölni a labdát“. A fiatalokból álló „csikócsapat“ a második osztályban játszik, jövőre mindenképpen a tabella élén szeretnének végezni. Néhány környékbeli labdarúgóval erősödött a csapat. Az ipolyvar- bói (Vrbovka) Petényi Flórián például Budapesten tanul, de hetente hazautazik, hogy az együttes rendelkezésére állhasson a találkozókon. A futballpályának külön gondnoka van. Még a hálókat is Zatyko Lászlóné rakja fel a mérkőzések előtt, pedig maholnap ötven esztendős lesz már. Anna néni egyébként lelkes sportbarát. A lelátón mintegy 150 személy fér el, az öltözők takarosak. A vasárnap délutáni hazai mérkőzéseken ismét ott szorong a pálya körül a falu apraja-nagyja. Más falukba az egyesület autóbuszával utazhat a szurkolók népes hada. A diákcsapat fölött, s ez másutt is követendő példaként mondom, a Csemadok helyi alapszervezete vállalt védnökséget. A helyi nemzeti bizottság és a testnevelési szövetség járási vezetősége sem fukarkodik a támogatással, a szövetkezet úgyszintén „besegít“. A sportolók sok társadalmi munkába bekapcsolódnak.- Azonban - vallja a sportegyesület elnöke - nem csak foci van a világon. Zsélyben más sportágak is népszerűek mostanság. Az asztalitenisz feléledt hosszú „Csipkerózsika-álmából“, két felnőtt és egy diákcsapat küzd a helyezésekért. Kissimon Lajos játékosedző felügyelete alatt a dobogós helyek közelében állnak. Tavaly ismét volt spartakiád- bemutató a községben: kereken 220 gyakorlatozó lépett a zöld gyepre, közöttük nem csupán alapiskolások, de serdülő lányok és fiúk, valamint anyukák gyermekeikkel. A zsélyi 3000 méteres elnevezésű népszerű futóverseny a szlovákiai atlétikai naptár rendezvényei között is szerepel. Születése, életre hívása Piják Vladimír érdeme. Az idén már ötödik alkalommal rendezik, s 9 korcsoportban mérhetik össze tudásukat, felkészültségüket a résztvevők. Egyébként a seregszemle „Futás az egészségünkért“ néven közismert. Az alapozó testnevelés szerelmesei Hriadelský Ivánnénak, a sportszervezet titkárnőjének a kezdeményezésére hódolnak kedvenc időtöltésüknek. A 16 tagot számláló turista szakosztály zömmel tizenévesekből áll, melyet a 20 éves Smidt Danica vezet. A Rysy-túrára szülőfalujukból rendszeresen kerékpáron indulnak. A 13 tagú sportköri vezetőség 156 fiú, leány, férfi és nő rendszeres testedzését biztosítja.- Célunk - szögezte le Krnács László - összetartani és az egészséget védő, megőrző sportok számára megnyerni a fiatalokat, idősebbeket egyaránt. Úgy érzem, megtaláltuk a sokáig keresett utat. ZOLCZER LÁSZLÓ A zsélyi diáklabdarúgók, akik tavaly járási bajnokságot nyertek (A szerző felv.) A hetvenen túl is aranyérem! Él Kassán (Košice) egy hetven- négyéves férfi, aki azzal kezdi a napját, hogy diszkoszt vet. A reggeli edzés után masai nyaralójában tesz-vesz, azaz kaszál, kerítést javít, betonozgatja a kertjén átfutó patak partját, vagy kiszedegeti a vízbe vetett szemetet - a múltkor egy régi vaságy sodronyát sodorta oda az áramlás! A nyaraló érdekessége, hogy a ház gazdája egyesegyedül építette, éveken át tartó szívós munkával. Ha az alkalmi vendég akkor keresi fel Duruttya Istvánt, amikor derékig meztelenül lapátolja a patak medrében felgyülemlett hordalékhomokot, meghökken. A lendületesen munkálkodó férfi izomzata a régi görög mesterek mintázta szoboralakokéhoz hasonlatos, napbarnította testéből szinte sugárzik az erő. A céltudatosan kialakított életstílus építette ilyenné, bizonyítva, hogy az öregedés nem jár feltétlenül együtt a test és a szellem rohamos leépülésével. Duruttya Istvánnak életeleme a sport. Aprócska, csenevész csecsemőként jött a napvilágra; később gyakran elbántak a vézna suhanc- cal keménykötésű kortársai. Ekkor határozta el, megerősödik, nem tűri, hogy az erősebbek minduntalan megalázzák. Naponta tornázott és emelte a súlyokat, s nem telt bele egy esztendő sem, mire erőtől duzzadó, csupaizom kamasz vált belőle. A mindennapos testedzésről azóta sem mondott le - nem tudna elaludni súlyzózás nélkül. Egyetemi tanulmányait Prágában végezte, itt lett belőle tornatanár, majd a testnevelés tudományának egyik legkiválóbb értője és népszerűsítője Kassán. Az csak természetes, hogy versenyszerűen is sportolt - atletizált és futballozott, de szerette, s ma is gyakorolja a természetjárást, meg általában mindent, ami a mozgással kapcsolatos. Az is természetes: jellegzetes alakját ott látni szinte valamennyi, a városban rendezett atlétikai viadalon. A Békemaratonnak évtizedek óta egyik pályabírája, de rendszeresen segédkezik a mozgássérültek szlovákiai bajnokságán is. (A résztvevők tolókocsiból lökik a súlyt, vetik a diszkoszt, a gerelyt.) Volt életének egy hosszú-hosz- szú szakasza, amikor nem állt rajthoz semmilyen viadalon. Tavaly azonban ót is hatalmába kerítette a versenyzési láz, és elindult a magyarországi veterán atléták nemzetközi bajnokságán, Ózdon. Aranyérmekkel tért haza, s megfogadta, az idén elutazik a göteborgi európa-bajnokságra. Egy sajnálatos vállsérülés (nem sportolás közben történt!) sajnos keresztülhúzta terveit, nem tudott megfelelően felkészülni. Továbbra is dédelgeti azonban merész álmát - megkísérli beállítani, esetleg megjavítani a diszkoszvetés világcsúcsát korcsoportjában! A leírtakból - remélem - nem az derül ki, hogy ennek a vérbeli sportembernek az aranyéremgyűjtés vagy a világcsúcsjavítás az egyedüli célja, bár az is igaz: senki sem élhet álmok nélkül, s az egyes embereket az jellemzi leginkább, milyen célokat tűznek maguk elé. Számomra sokkal lényegesebb, hogy a nyugalmazott kassai tornatanár teljes szellemi frissesHana Ŕičná gerendagyakorlat közben (Berenhaut felv.) Figyelmet érdemlő tornászverseny A kassai (Košice) sportélet nemzetközi hírnevét a maratoni futóverseny, s a lassan rendszeressé váló vízilabda-tornák mellett mostanában egy újabb rendezvény, a hagyományos tornászviadal öregbíti legmeggyőzőbben. Ladislav Szupernak, Pavol Benculáknak, ifj. Margita Jánosnak, Marian Cibulának, Kozsár Tibornak, Valentin Hornyák- nak és a verseny körül bábáskodó többi lelkes sportvezetőnek a munkája egyre tökéletesebb, egyre figyelemre méltóbb. Annál is inkább, hogy e rendezvénnyel egy olyan sportágat támogatnak és fejlesztenek, amelyik nemcsak Kassán és Kelet-Szlovákiában érdemelt nagyobb figyelmet, hanem az egész országban. A tizenkettedik kassai tornászviadal sok tekintetben színvonalas volt, s a rendezők munkájáról nemcsak a nézők, de a versenyzők is igen elismerően nyilatkoztak. Mindenképpen okos dolog volt a helyszínváltoztatás, hiszen tapasztalhattuk: a téli stadion legalább egy árnyalattal szebb, tágasabb és korszerűbb, mint a „nyugdíjas“ városi sportcsarnok. Persze, az összképet javította a stadion játékterületén elhelyezett három pódium is. Ezek egyikén a talajtorna 12x12 méteres pályája, a tornaszerek közül a felemáskorlát, a gerenda kapott helyet, a másikon a ló és a gyűrű volt, a harmadikon pedig a nyújtó. Karéi Špaček, a Csehszlovák Torna Szövetség titkára a környezetről és a versenyről egyebek között ezt nyilatkozta: — A kassaiak kitűnő versenyfeltételeket teremtettek. Le a kalappal > előttük a gondos munkáért. Sokszor a legrangosabb világversenyeken sincs jobb pódium. S hogy milyen volt maga a vetélkedő? Nos, a 2500-3000 néző aligha csalódott a tíz országból érkezett 24 férfi, és tizenhárom államból megjelent 30 női tornász teljesítményében. Igaz, a csehszlovák válogatottakon kívül egyik országot sem a legjobbjai képviselték, ám ugyanakkor az is tény, hogy nem is a leggyengébbjei. Az elsó napon a tavalyi legeredményesebb hazai férfi tornásznak, Koloman Hianiknak alaposan meg kellett küzdenie azért, hogy a férfiak összetett versenyében a dobogó legmagasabb fokára állhasson. Nem volt egyszerűbb dolga a női négypróba győztesének, Hana Ŕíčnának sem. A szerenkénti döntőkben az előző versenynapokon legtöbb pontot elért 6-6 „gumiember“ mutatta be tudását. A férfiak közül itt is Hianik bizonyult a legeredményesebbnek, hiszen a lóugrásban, továbbá a nyújtón és a lólengésben is elsó lett. Talajtornában az NDK-beli Knupfer volt a legjobb, gyűrűn a szovjet Szut remekelt, míg a legértékesebb korlátgyakorlattal a mindössze tizennégy esztendős, vékonydongájú kubai Rios rukkolt elő. Érdekes küzdelmet vívtak a nők is. Lóugrásban a szovjet Olga Kondratyeva repült és „landolt“ a legcsodálatosabban, felemás-korláton Ŕíčna szerezte a legtöbb pontot, a mindösz- sze tíz centiméter széles gerendán a szintén hazai Poloková mutatványa volt a legszebb és legértékesebb, míg talajon a román Tudor győzött. Duruttya István (füzettel a kezében) a Békemaratonon ségnek is örvend! Élvezet vele elbeszélgetni, kifogástalan a világ dolgaiban való jártassága, tájékozottsága. Életvitelét ismerve teljesen természetes, hogy legjellemzőbb ismérve - a céltudatosság, a szívósság és az önfegyelem mellett - a mindennapjait kitöltő, sok-sok kortársából annyira hiányzó derű. BATTA GYÖRGY Az említetteken kívül alighanem érdemes megjegyezni a tizenkét esztendős Ónodi Henrietta és a tizenhárom éves Urbánszky Katalin (mindkettő magyarországi), a szintén 13 esztendős Natalia Dankina (Szovjetunió), a férfiak közül pedig elsősorban a 16 éves Gál Adrián (Románia) s az 1969- ben született Otoniel Lauzuriqe (Kuba) nevét is. Jelenlegi tudásukból megítélve elképzelhető, hogy néhány éven belül a világ legjobbjai közé kerülnek. Egyébként a hagyományos rendezvényről ugyanaz mondható el, mint idei szereplőinek többségéről: tehetséges, figyelmet érdemel! GAZDAG JÓZSEF