Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám, szombat

Közös erővel szocialista hazánk dinamikus fejlesztéséért (Folytatás a 3. oldalról) feltétel az, hogy az egész cseh­szlovák nép erre törekedjen. Csehszlovákia Kommunista Pártjának a XVII. kongresszus ál­tal jóváhagyott programja szük­ségszerű változásokat határoz meg a társadalmi élet további te­rületein is. Ez vonatkozik a szocia­lista állam és általában az egész politikai rendszer sokrétű tevé­kenységére is. Rossz politikusok lennénk, ha nem tennénk fel a kér­dést, mit kell ezen a téren tennünk a mélyreható változások, a kapita­lizmussal való kiéleződött konfron­táció időszakában. Jól tudjuk, mi­lyen nágy figyelmet szentelt Vla­gyimir lljics Lenin az állam és irányítása kérdéseinek, milyen ál­lást foglalt ebben a kérdésben a szovjet kommunisták kongresz- szusa és a XVII. pártkongresszus, például a szocialista népi önigaz­gatás kérdésével kapcsolatban is. A népnek valóban magának kell intéznie ügyeit. A szocialista állam irányítása mindazokra tartozik, akik igazi állampolgároknak és gazdáknak érzik magukat. Mély meggyőződésünk, hogy rendszerünkben elegendő alka­lom és eszköz áll ehhez rendelke­zésünkre. Ha esetleg valami hiá­nyozna, azt meg kell keresnünk, be kell vezetnünk. Amint a politikai beszámoló is hangsúlyozta, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja en­nek a törekvésnek az élére áll, harcol minden újért, minden bátor, átalakító lépésért. A XVII. pártkongresszus ebből a szemszögből adott választ a de­mokrácia, a nép és az állam, az osztályok és a társadalmi csopor­tok, a társadalmi és gazdasági szervezetek, a pártok, az állam­polgárok szocialista együttműkö­désének kérdéseire. Az útkere­sés, a racionális erőfeszítések légkörét akarjuk megteremteni, le­Nagyobb teret az Mindannak, amit a XVII. kong­resszus a politikai rendszer és a szocialista demokrácia további tökéletesítéséről mondott, egy ér­telme van: az új szükségletekkel összhangban nagyobb teret kell biztosítani az emberi tényező szá­mára, a szó szoros értelmében mindenütt és minden területen új lehetőségeket kell teremteni az emberek számára, hogy érvénye­süljenek a munkában, a közügyek intézésében. Ez összhangban áll az egyének és až egész szocialis­ta társadalom érdekeivel. Aggodalmak nélkül, nyíltan kell cselekednünk az egész közvéle­mény előtt, mivel most erre van szükségünk. Ha olyan jelenségek­ről van szó, amelyekről úgyis min­denki tud, és amelyekről elferdítve a határainkon túli rádió- és televí­zióállomások is beszélnek, az el­lenség malmára hajtjuk a vizet, amikor elhallgatjuk a problémákat és halogatjuk a megoldást. A kongresszus ezért emelte ki azt a követelményt, hogy javítanunk kell az ideológiai munka és a pro­paganda minőségét és a közvéle­mény tájékoztatását. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez fokozza felelősségtuda­tukat az ország és a társadalom állapotáért. Ilyen esetben pedig eleve kudarcra van ítélve a fiata­lokra, a politikai gyakorlatunk gyengéire, a történelmi és az ate­ista nevelés hiányosságaira irá­nyuló minden lélektani háború. Szeretjük hazánkat, mozgal­mas történetét, dicső forradalmi hagyományait, szocialista jelenét. Ezt a választásokkal kapcsolatos felhívás javaslata is megállapítja. Nagyon jól tudjuk, hogy a törté­nelmet a nép alkotja. Ezért a törté­nelem társadalmi, osztály- és ha­zafias ösztönzéseit ismét és ismét ki kell használnunk, kapcsolatba hozni jelenünkkel, ki kell emelnünk a nagy személyiségek hős hagya­tékát és mivel a kis nemzeteknek soha sincs túl sok ilyen személyi­sége, különösen meg kell őket becsülnünk. Ez nemcsak a múltra, hanem főleg a jelenünkre vonatkozik. A vezetők személyisége példamu­tatásának összhangban kell állnia az előttünk álló korszak igényei­vel. Nem tolmácsolja jól a nép hetővé tesszük a bírálatot és az önbírálatot, elítélünk minden üres jelmondatot, felületességet, ren­detlenséget, amely nem szolgál becsületünkre, hanem éppen el­lenkezőleg, a pazarlás és a fe­gyelmezetlenség forrása, passzi­vitásra, a közügyek iránti közöm­bösségre készteti az embereket. Értékeljük az elért eredményeket, beismerjük gyengéinket, nyíltan elmondjuk az igazságot bármiről és mindenkiről. Ha értékeljük a világ helyzetét, reálisan felmérjük az otthon elért színvonalat és kialakult helyzetet, és készen állunk, hogy alapvető változtatásokat eszközöljünk az új intézkedéseink tárgyszerűsége, konkrét jellege és meggyorsítása érdekében, egyúttal választ adunk a marxizmus-leninizmus elméle­tére, amely arra tanít bennünket, hogy ne érjen minket váratlanul a sokrétűség és az ellentmondá­sok folyamata és az új feltételek között meg tudjuk határozni a te­vékenység megfelelő formáit és módszereit. A szocialista ideológia aktív tényező a gondolatok és a gyakorlat összekapcsolásában. A tömegek tettrekészségét és energiáját az új változtatások vég­rehajtására ösztönzi. Éppen ezért elvárjuk, hogy programszerű, konkrét és aktuális legyen. Ha 1990-ig és az évszázad végéig el akarjuk érni az új igényes célokat, meg kell változtatnunk gondolko­dásmódunkat, teret kell biztosítani a tettrekészség számára, légkört kell teremteni a bírálathoz és a merész javaslatokhoz. Nemcsak általánosságban, hanem ponto­san, tárgyszerűen, névre szólóan meghatározva mindazt, amit tenni akarunk. Meg kell határoznunk azt is, milyen következményekkel jár ez, még akkor is, ha ez egyesek számára kellemetlen. Ezt igényli az a tény, hogy a fejlődés meg­gyorsítása a társadalom érdeke. emberi tényezőnek akaratát az, aki tudatlanságát, ké­nyelemszeretetét frázisokkal és többször ismételgetett ígéretekkel kendőzi el. Ma nincs időnk arra, hogy megbocsássuk a lemara­dást, a szakmai lustaságot, a tet­tek hiányát és az erkölcsi fogyaté­kosságokat. Meg kell válnunk mindazoktól, akik nem töltik be jól a rájuk bízott posztot, akik nem teljesítik kötelességeiket, meg kell büntetni azokat, akik selejtet gyár­tanak, akik henyélnek, akik lop­nak, akik munka nélkül gazdagod­nak. A megfelelő posztokra, meg­felelő időpontban olyan embereket kell állítanunk, akik hatékonyan befolyásolják a politikai és a gaz­dasági ügyeket, akik minden összefüggésben megértik a hely­zetet, akik racionálisan, optimális eredményeket felmutatva tudnak dolgozni, akik meg tudják nyerni az embereket, akik munkaszere­tetükkel, tettrekészség ükkel és egész életmódjukkal példát mu­tatnak. Életünkben nem tűrhetjük meg azt, hogy politikailag és szakmai­lag felkészületlen embereket ajánljanak vezető pozíciókba, ha­mis barátságból megtűrjék mun­katársaik rossz teljesítményét, vagy más kihágását. Az embernek minden szem­pontból jól fel kell készülnie annak érdekében, hogy eleget tegyen a korunk által támasztott követel­ménynek. Napirendre került nem­csak a szakképzettség és a mű­veltség kérdése, hanem a kultu­ráltság a szó legszorosabb értel­mében és ezzel párhuzamosan annak szükségessége is, hogy mindenki tudatosítsa szerepét és feladatát a társadalomban, a hala­dásért és a szocializmusért folyta­tott történelmi küzdelemben. Az állampolgár profiljának nélkülöz­hetetlen része az, hogy mennyi­ben tette magáévá a szocialista erkölcsi alapelveket. Az emberek természetesen nem kapják valahonnan fentről ezeket a tulajdonságokat, nem is születnek ezekkel. A családnak, az iskolának, a dolgozókollektí­váknak, a kultúra és a művészet gazdag formáinak és az egész állam jó működésének gazdasági és társadalmi téren kezdeménye- zően és egyre nagyobb mérték­ben kell bekapcsolódnia korunk emberének nevelésébe. Amikor kidolgoztuk társadal­munk szociális-gazdasági fejlesz­tése meggyorsításának és sok­oldalú tökéletesítésének program­ját, tudatosítottuk, hogy ennek a programnak az eredményes megvalósítása becsületes munkát és valamennyiünk közös erőfeszí­tését követeli meg. Éppen ezért határozottan leszögezte, hogy a párt - amint azt Husák elvtárs a politikai beszámolóban leszö­gezte - nagy igényeket és köve­telményeket támaszt ebből a szempontból tagjai iránt. Az ország valóban új, távlati feladatai azonban megkövetelik, hogy mindenki, aki becsületesen viszonyul ehhez az országhoz, hazájához és jövőjéhez, egyesítse alkotó aktivitását. a XVII. pártkongresszus nagyon Az egész csehszlovák nép programja Ezért nagy felelősségünk tuda­tában felhívjuk az egész társadal­mat, a munkásokat, a parasztsá­got, az értelmiséget, a férfiakat és a nőket, a fiatalokat, küzdelmeink veteránjait, hogy tegyék maguké­vá a XVII. pártkongresszus prog­ramját. Tisztelt állampolgárok, ez az önök programja is. A mai és a következő nemzedékek prog­ramja, az egész csehszlovák nép feladata. Valamennyi politikai párt, a Nemzeti Front összes szerveze­tének képviselői gyűltek ma itt össze. Azoknak a felhatalmazott képviselői, akik számára drága a haza, jövője, az állampolgárok jóléte, önök elé terjesztjük társa­dalmunk fejlődésének programját, a szorgalmas munka, de az elért célok fölötti öröm programját is. Ezekben a komoly pillanatok­ban a párt tanácskozik önökkel, meg akar osztozni gondjaiban, amelyeket joggal magára vállalt. Egyúttal aktív együttműködésre szólítunk fel mindenkit. Elvárjuk, hogy lehetőségeik és képességeik szerint hozzájárulnak közös törek­vésünkhöz, amelynek szükség­szerűségéről meg kell győznünk az állampolgáraink millióit. Terveink va- lóraváltása nem túri meg a haloga­tást. Biztos vagyok abban, hogy fel­hívásunk jó fogadtatásra talál. Fel­szólítjuk a Csehszlovák Szocialis­ta Párt, a Csehszlovák Néppárt, a Szabadságpárt és a Szlovák Megújhodás Pártjának vezetőit, hogy velünk együtt tökéletesítsék a politikai rendszerünket. Szíve­sen fogadunk minden átgondolt javaslatot, de mindenekelőtt olyan tettrekészséget, munkaaktivitást, amely konkrét és perspektív lesz. Mindaz, amit elvárunk Csehszlo­vákia fejlődésének további szaka­szától, érinti a politikai pártok éle­tét, tehát az önök közéleti tevé­kenységét is. Amikor a nép önigazgatásáról beszélünk, a párt, a szocialista állam és szervei minden esetben a szakszervezetekhez, a nők szervezetéhez és a fiatal nemze­dék képviselőihez is fordulnak. Nemcsak azért, mert a közös ér­dekek összekapcsolnak bennün­ket, hanem azért is, mert az aktivi­tás, az állampolgári és a munka­helyi kezdeményezések gazdag forrását jelentik és ezek nélkül nem gyorsíthatjuk meg további fej­lődésünket. A legtöbbet a dolgozók legna­gyobb szervezetétől, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomtól vár­juk el. Az FSZM fontos tényező a munka frontján, ahol életszínvo­nalunkról, de általában Csehszlo­vákia erejéről és helyzetéről dön­tünk. Gazdaságunktól hatékony­ságot, tudományosságot és nagy teljesítményeket követelünk meg. Ezt elérhetjük többek között a ver­sengéssel, a munkakezdeménye­zés fokozásával, a vállalkozó kedvvel, a jó szervezéssel, amely­ről a múltban sok helyen megfe­ledkeztünk. Tanuljunk meg ezért szocialista módon vállalkozni, be­csületesen, alapelveinkből kiindul­va vállalkozni és szervezni, úgy, hogy elérjük a világ élenjáró ter­melőinek színvonalát. Tudjuk, milyen súlyos teher ne­hezedik a nők vállára nemcsak a munkában, hanem a családban és a gyermekek nevelésében is, ahol pótolhatatlan a szerepük. Ugyanakkor tudatosítjuk azt is, mi­vel tartozunk még nekik a szolgál­tatások, a közlekedés és az ellá­tás terén. Nagyra tartjuk gondos­kodásukat, munkaszeretetüket, szépérzéküket, a jobb életfeltéte­lek kialakítására tett törekvésüket, ígéretet akarunk tenni hogy kéré­seiket és óhajaikat komolyan vesszük, mivel politikánk elvá­laszthatatlan részét képezik. Néhány szót szeretnék szólni a fiatalokhoz, a felnövekvő nem­zedékhez, amely majd a jövőben átveszi az állam és a társadalom irányítását. Fiatalok, ti eleve az új életstílus képviselői vagytok, nem tűritek meg a merevséget, a lema­radást, a késést és a habozást. A következő évek komoly változá­sok jegyében telnek majd. Tegyé­tek ezeket magatokévá, a titeket jellemző lelkesedéssel, fantáziá­val, azzal a képességetekkel, hogy nem az elavult sémák szerint látjátok a dolgokat. A Szocialista Ifjúsági Szövetség keretében szenvedélyes vitákat kell folytatni és alkotó munkát kell végzeni. Nem szabad megfelekdeznünk ar­ról, hogy nekünk az egész ifjúsá­got, az egész fiatal nemzedéket meg kell nyerni. Ezért a kommu­nisták felhívják az egész fiatalsá­got, hogy kapcsolódjon be a tár­sadalom fejlesztésébe. A XVII. kongresszus kiemelte, hogy az állam a szocialista építés és a haza védelmének fő eszköze. Sok komoly és önbíráló szó hang­zott el a kormányról. Dicséretes, hogy saját soraikból is sokan bírál­ták a kormányok és a képviselő- testületek tevékenységét. A képvi­selőtestületek között különleges szerepük van a nemzeti bizottsá­goknak. A kongresszus pozitívan értékelte tevékenységüket. Ugyanakkor rámutatott, nem sza­bad megtűrni, hogy közömbösen, felületesen viszonyuljanak a sze­mélyes és a közügyekhez, egyes funkcionáriusok formálisan, ké­nyelmesen dolgozzanak, mivel ez eltávolítja az állampolgárokat a nemzeti bizottságoktól és vége­redményében szocialista álla­moktól. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a helyi problémák az országos, globális irányzatok ré­szét képezik. Ezért, nem tűrhető meg a lokálpatriotizmus és már egyáltalán nem a felelőtlenség a környezetvédelmi szabályok megsértése során. Tudatosítjuk, milyen nagy és je­lentős feladatok állnak az állam- hatalom és az államigazgatás szervei előtt. Ezért a legjobbak­nak, szakképzett, erkölcsileg szi­lárd embereknek, olyanoknak kell dolgozniuk ezekben a szervek­ben, akik kivívták a társadalom elismerését, tekintélyt szereztek. A társadalom elismeréséről néha megfeledkeztünk, de ennek a jö­vőben nem szabad megismétlőd­nie. Ismerjük számos választott funkcionárius és az apparátus számos dolgozójának áldozat- készségét, de nekünk az a célunk, hogy mindenkit így értékelhes­sünk. Állampolgáraink néhány hét múlva az urnák elé járulnak. Annak tudatában, hogy a XVII. kongresz- szus programja, a Nemzeti Front programja egyúttal az ő program­juk is. A cseheknek, a szlovákok­nak, a magyar, az ukrán, a lengyel és a német nemzetiség tagjainak, ennek a gyönyörű ország állam­polgárainak programja. Választási nyilatkozatainknak azokból a cé­lokból kell kiindulniuk, amelyek az első pillanatban is kifejezik azt a törekvésünket, hogy tökéletesí­teni akarjuk társadalmunkat. Min­den család, minden állampolgár, minden egyén szívesen magáévá teszi ezt a célt. Bátrak akarunk lenni, de ugyanakkor reálisan kell értékelnünk a helyzetet. Az embe­rek nagy teljesítményekre képe­sek. Ha gazdaságunk és egész életünk fejlődésének dinamikája eléri a kívánt szintet. Az emberek szerények is tudnak lenni, ha erre szükség van. A tét: Földünk léte Békét akarunk Európában és az egész világon. Csehszlovákia végérvényesen úgy döntött, hogy mindig a Szovjetunió hű szövetsé­gese és a Varsói Szerződés kö­zösségének szilárd láncszeme lesz. A világproblémák megoldá­sára kifejtett törekvésünk - nem­csak a háború és a béke kérdését illetően, hanem a nyersanyag, energetikai és élelmiszer-válság, valamint az ökológiai problémák területén is - megfelel törekvé­sünk céljainak, társadalmunk szo­cialista építése céljainak. Jól tudjuk, mit kell tenni az állan­dó feszültség és a fegyverkezési verseny időszakában. Most, az amerikai kormányzat miatt, az a veszély fenyeget, hogy a fegy­verkezési verseny a világűrre is kiterjed. Európa négy békés évti­zede nem jelent csodát, vagy egy megmagyarázhatatlan véletlen­szerűséget, hiszen ez mindenek­előtt a Szovjetunió és a szocialista országok céltudatos béketörekvé­sének gyümölcse, a Varsói Szer­ződés és a NATO katonai-straté­giai egyensúlyának eredménye. Egy rendkívül drága, de sajnos mindaddig szükséges versengés következménye, amíg a Nyugat úgy jár el, ahogy ma eljár. Mivel a békés egymás mellett élésre, tehát a békés versenyre törek­szünk, nem marad más hátra, minthogy minden területen lépést tartsunk velük, sőt bizonyítani akarjuk, hogy a szocializmus jobb, igazságosabb, humánusabb és produktívabb világrendszer. Holnap sem lesz semmi kényel­mesebb, könnyebb és egysze­rűbb. Éppen ellenkezőleg. A világ­szocializmus és kapitalizmus kö­zött természetesen antagoniszti- kus ellentmondások vannak, az együttélést és a versengést objek­tiven osztályharc kíséri. Bízunk azonban abban, hogy a számos nemzetközi dokumentumban, így az ENSZ alapokmányában és a helsinki záródokumentumban rögzített, kölcsönösen előnyös együttműködés tovább fejlődik, még akkor is, ha nehézségek, el­lentmondások és gyakran zavarok merülnek fel. A békés egymás mellett élés korunk minden becsü­letes emberének a béke és a le­szerelés valamennyi hívének, a demokratikus mozgalmak és a reálisan gondolkodó politikusok parancsolata. Földünk élete a tét. Gyermeke­ink jövője. Mindaz, ami drága szá­munkra, ami az embert emberré teszi. Tudatosítjuk, amint Gorba­csov elvtárs mondotta, hogy ,,a világ fejlődése olyan szakaszba lépett, amely megköveteli, hogy új módon viszonyuljunk a nemzetkö­zi biztonság kérdéseihez. Ma,, a nukleáris kozmikus korszakban nem gondolkodhatunk a múlt ka­tegóriái szerint. Mindenkinek vég­re meg kell értenie, hogy a dolgok alapjában megváltoztak. Ma már nemcsak a béke megőrzése, ha­nem az emberiség fennmaradása is a tét“. Ezért a csehszlovák nép őszintén támogatja a XXVII. kong­resszus békeprogramját, a Varsói Szerződés országainak minden nemzetközi kezdeményezését, minden olyan javaslatot, amelynek célja megmenteni az emberiséget a civilizáció elpusztulásától. Igen, a Föld a nem várt remé­nyek, de ugyanakkor a súlyos ve­szélyek világa. A szocializmus re­ményre jogosít fel, és elveti a há­borút, az értelmetlen fegyverke­zést. Ez jelenti Csehszlovákia épí­tőprogramjának tartalmát a szá­zad fordulóján. Ez hassa át a Nemzeti Front valamennyi vá­lasztási programjának szellemét. Ezzel a céllal lássanak munkához a törvényhozó testületek, a nem­zeti bizottságok képviselői, akiket a nép május 23-án és 24-én vá­laszt meg és tisztel meg bizalmá­val a következő öt évre. Elvtársak, tegyünk meg közö­sen mindent azért, hogy sikeresen és becsülettel teljesítsük szavun­kat, dinamikusan fejlesszük drága hazánkat, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaságot. (Alcímek: Új Szó) ÚJ SZÚ 4 1986. IV. 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom