Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-05 / 80. szám, szombat
A CSKP XVII. kongresszusának vitája (Folytatás a 7. oldalról) dani a párt és az állam vezetőségének azért a nagy gondoskodásért, amelyet problémáinknak szentelt a 7. ötéves tervidőszakban, főleg a bányászok szociális ellátásának elmélyítését célzó komplex intézkedések elfogadásával. Ezt a figyelmet a társadalmi szükségletek kielégítése során fokozott munkaigyekezettel törekedtünk meghálálni. A 7. ötéves tervidőszakban az Ost- rava-karvinái szénmedencében az éves tervek keretében - kiegészítő erőforrások igénylésé nélkül - négy napi szénmennyiséget fejtettünk. A kokszolókban terven felül 200 ezer tonna kokszot gyártottunk. Úgyszintén terven felül 21 kilométer bányafolyosót hajtottunk. Bányáinkban magától értetődővé vált a munkakezdeményezés és a szocialista munkaverseny széles körű kibontakozása. Enélkül egyetlen tárna sem teljesíthette volna a népgazdasági terv igényes feladatait. Noha az Ostrava-karvinái szénmedence fejtési tervét a 7. ötéves tervidőszakban az eredetihez képest csökkentették, így is magasak voltak a tervmutatók. Ezek a fejtésben csakúgy, mint a vágathajtásban az ásványkincs-mezők adott kapacitására épültek, s nem számoltak az előre nem látható bányászatigeológiai feltételekből, illetve a rendkívüli eseményekből következő kockázattal. A kollektívák műszaki rendszerének teljesítésében nem tételeztek fel termeléskiesést rosszabbodó körülmények esetében sem. Egyszóval, a terv nem számol a szükséges tartalékokkal. A napi gyakorlatban ez annyit jelent, hogy bármiféle üzemzavar leküzdésének idótartaléka a túlóra és a szabadnapi munka. Ez annál is bonyolultabb, mivel a szénmedencékben a szombati napok egy része már úgy szerepel a tervben, mint a főjavítások következtében beálló termeléskiesés pótlásának ideje. S így előtérbe kerül a kezdeményezés, amelynek szervezése és ösztönzése nap nap után megkívánja a szénmedence kommunistái ezreinek politikai munkáját, a bányászok körében kifejtett széles körű tömegpolitikai munkát és megnyerésüket, hogy műszakba álljanak akkor is, amikor történetesen családjukkal akarták tölteni a hétvéget. Az emberek körében a legigényesebb politikai munkát éppen a nyári hónapokban kell kifejteni, amikor nehezen valósítható meg a tervezett szabadság, s az esetleges nyári termeléskiesést csak körülményesen lehet pótolni a hátralevő hónapokban. A megoldást abban látjuk, hogy a fejtés tervezésének koncepciózusabbnak kell lennie és a bányavállalatokban létre kell hozni megfelelő pótkapacitást. Ezt a nézetünket teljes mértékben támogatják a járás és a kerület pártszervei is. A másik oldalon azonban nekünk kommunistáknak is a munka igényes légkörét kell megteremtenünk bányakollektíváinkban, arra törekedve, hogy jobban hasznosítsuk a legfontosabb bányagépeket és berendezést és gyorsabban kiküszöböljük a munkánkat fékező fogyatékosságokat. A bányászok gyakran mondogatják, hogy rosszabbodnak a fejtés geológiai feltételei. Ez nem siránkozás, avagy mentegetőzés, összefügg ez azzal, hogy szénmedencénkben mind nagyobb mélységből kell felhoznunk a szenet. Hiszen csak a 7. ötéves tervidőszakban a szénfejtés átlagos mélysége további 30 méterrel növekedett, úgyhogy jelenleg átlag 660 m mélységben fejtünk. A bányákban ennek következtében növekszik a nyomás, a hőmérséklet, s ezáltal rosszabbodnak a mikroklimatikai körülmények, s nagyobbak az igények a tárnák szellőzésével szemben. Ezen túlmenően ezekben a mélységekben a fedőrétegben hamarabb következhetnek be rengések. Mindez fokozott igényeket támaszt mind a bányászokkal, fizikai és egészségi állapotukkal szemben, mind technikusainkkal szemben, akiknek feladata az ilyen körülmények hatását a minimumra csökkenti. Úgy van ez, mint a dalban. ,,Az egyik ezt teszi, a másik meg azt, s mindannyian együtt sokat. teszünk“. Mi bányászok az egész társadalom számára termeljük a szenet. De hogy ezt megte-. hessük, segítségre van szükségünk főleg a gépipar, de egyben a vegyipar, az elektrotechnika dolgozóitól is, a légtechnikai berendezések gyártóitól, a tudósoktól és a kutatóktól, egyszóval mindenkitől, akinek szenünkre szüksége van. A mi szemünkben, a bányászok szemében a tudományos-műszaki fejlesztésnek, amelynek célja a természet részéről fenyegető minden veszély elhárítása, döntő a fontossága. A 7. ötéves tervidőszakban éppen az új technika volt a segítségünkre abban, hogy ne növekedjen a fáradságos munka hányada. így például a kombájnok általi folyosóhajtás hányada 32 százalékos, sőt, a fejtési hányad 63 százalékos volt azokban a tárnákban, ahol gépesített a dúcolás. A korábbinál jóval nagyobb segítséget nyújtanak nekünk a műszaki stábok és a termelést megelőző munkahelyek. A bevált komplex racionalizációs brigádok mellett kutatási-terme-' lési megvalósító munkacsoportok jöttek létre, amelyek részt vesznek a tudományos-műszaki ismeretek gyors gyakorlati alkalmazásában. Ehhez hozzájárulnak vállalatainkban, mint pl. a Julius Fučík Bányában és az Ostrava Bányában a termelést megelőző alakulatok munkakezde- * ményezésének programjai is. Ennek ellenére úgy véljük, hogy a kutatási munkahelyeknek nagyobb részt kellene vállalniuk számos komoly probléma hatásosabb megoldásából, főleg ott, ahol ehhez a mi termelést megelőző alakulataink nem rendelkeznek elegendő erővel és tapasztalattal. Kollektívánk, amely az Ostrava-karvinái Bányaépító Konszernvállalat 21. számú üzeméhez tartozik, jelenleg a karvinái Csehszlovák Hadsereg Bányában dolgozik. Szénmedencénkben a geológiai feltételek szempontjából itt a helyzet a legbonyolultabbak közé tartozik. Amennyiben ebben a tárnában gyorsabban megoldanánk a bányarengésre hajlamos harmadik mező fejtésével kapcsolatos problémákat, a helyzet lényegesen javulhatna nemcsak a vállalatban, hanem az egész szénmedencében is. Számunkra hatványozottan fontos, hogy munkahelyünk jó gazdái legyünk. Amikor annak idején vájárokká váltunk, számokkal jelzett lapátot, szekercét és egyéb szerszámot kaptunk. A raktárból újat csak akkor adtak ki, ha az elhasznált régit visszaadtuk. Különben a szerszámért fizetnünk kellett volna. Manapság is apró-cseprő dolgokkal kell kezdenünk a rendteremtést, mivel aki ezekkel nem tud gazdálkodni, az képtelen jól gazdálkodni a több milliót érő korszerű technikával is. (gy például a kollektívánk által használt vágathajtó gép 67 millió koronába kerül, és egyórás munkájának értékét 25 500 koronára becsülik. Ne csodálkozzanak azon, szívügyünknek tekintjük nemcsak azt, hogy mennyit fejtünk, hanem azt is, hogy menynyiért. Ezért ennek a gépnek beállítása óta az vezérel bennünket, hogy a lehető legjobban biztosítsuk maximális kihasználtságát. Ezzel kapcsolatban a fő problémákat a konkrét geológiai körülmények okozták. Nemsokára azonban megállapítottuk, hogy az ilyen igényes berendezés üzembe helyezése megkívánja számos kiegészítő technológiával történő összehangolását. Úgy érezzük, hogy a termelést megelőző alakulatok e tekintetben adósaink. Alapvető megoldást követel a szükséges pótalkatrészek beszerzése. így például nincsenek vésőink, amelyek igen gyorsan elhasználódnak. A kiegészítő gépesítés is elégtelen. Nincs elegendő mennyiségű, a fejtési mélységnek megfelelő teherbírású támfánk. Gyártásuk továbbra sem biztosított. Nem rendelkezünk gyorsan szikkadó betonkeverékeket szóró berendezéssel, lemaradt az ehhez szükséges anyagok fejlesztése és gyártása stb. S így miképp magyarázzuk meg a dolgozóknak, akiket a csekélységekkel való takarékoskodásra nevelünk, hogy miért kihasználatlan a drága, ugyanakkor pedig nagy teljesítményű technika? Pedig ez a korszerű vágathajtó gép jelentősen csökkenti a fizikai igénybevételt, javítja a bányászat kulturáltságát és biztonságát. A legkisebb baleset sem történt, miután ezzel a géppel kihajtottuk az első 1800 méternyi bányafolyosót. Ugyanakkor a minimumra csökkent a foglalkozási ártalmak veszélye is. A gépet a vájároknak és a technikusoknak egy csoportja kezeli, akiknek maavát kifejezetten lelkes kommunisták képezik. Ok gondoskodnak a gép üzemelésének előkészítéséről. Csakhogy a felmerült problémák lassú megoldása következtében az emberek új technika iránti lelkesedése megcsappanhat. Manapság nem nagyon könnyű feladat valamennyi bányászhivatás számára elegendő szakmunkást biztosítani. Noha a tárnákra mind jobb technikát szállítanak, amely nagyobb követelményeket támaszt a kezelőszemélyzet képesítésével szemben, az ifjúság ki nem elégítő érdeklődést tanúsít a bányászati szakmunkásképző iskolák iránt, beleértve azokat, amelyek érettségivel végződnek. Rosszabb lett a toborzással nyert dolgozók minősége is. Ezen felül munkánk magas fokú igényessége és kockázata tartós munkaerő-elvándorlás oka. Ez az egyik komoly probléma, amelyet mi bányászok egymagunk képtelenek vagyunk megoldani. • Ezzel összefüggésben szeretném a figyelmet felhívni még egy fontos kérdésre. Az olyan dolgozók további munkabesorolásáról, képességeik és gyakorlati tapasztalataik hasznosításáról van szó, akik már elérték a nyugdíjkorhatárt, illetve akiknek a foglalkozási ártalom megváltoztatta munkaképességüket. A probléma abban van, hogy ezeket a dolgozókat, tekintettel egészségi állapotukra, bizonyos idő elteltével kevésbé exponált munkahelyekre kell átirányítani. Az ilyen munkahelyek száma a bányában azonban nagyon korlátozott, s más vállalatba történő átirányításuk az ilyen dolgozók többségének érdektelenségébe, illetve abba ütközik, hogy a kollektívájukban letöltött számos esztendő után nehezen tudnak alkalmazkodni más munkahelyhez. A helyzetet megnyugtatóan nem oldja meg az az előkészítés alatt álló intézkedés sem, hogy a dolgozókat az ún. kumulatív szilikózisveszély alapján helyezzék át. Hangsúlyozom, orvosi szempontból egészséges dolgozókról van szó. Ezek azonban nem végezhetik eredeti hivatásukat, amelyhez magas fokú képesítéssel rendelkeznek és más munkahelyre történő átállásuk következtében jelentősen csökken az életszínvonaluk. Ezzel öszsefüggésben problémát okoz megfelelő számú új dolgozó megnyerése, s ehhez kötődően a lakásépítéssel szembeni növekvő igények is. Természetesen nekünk bányászoknak is elsőrendű célunk egészségünk megóvása. Néhány intézkedés azonban szerintünk túlzottan aggályoskodó, ezeket a zöldasztalnál fogadják el, a konkrét körülmények ismerete nélkül. Mi bányászok, úgy véljük, hogy a társadalom számára a legolcsóbb az a szén, amelyet nem kell kifejteni. Más szóval, önökhöz, mindenkihez fordulunk, törekedjenek arra, hogy a népgazdaság minden szférájában a lehető leggazdaságosabban és a legtakarékosabban bánjanak a szénnel. Az élelmiszer- iparban dolgozom, s ezért a Nyugatcsehországi kerületben ezen ágazat néhány problémájáról szeretnék szólni. Ez az ágazat kerületünkben 8 milliárd korona évi árutermeléssel és több mint 11 ezer dolgozójával a legnagyobbak közé tartozik. A hazai piac ellátásában betöltött szerepében az elsó helyet foglalja el. Nagy hatást gyakorol a lakosság hangulatára is. Ebben az ágazatban minden kedvezőtlen és kedvező jelenség azonnal kifejezésre jut a terület lakosságának hangulatában. Részt veszünk Prága, az Észak-csehországi kerület és további kerületek ellátásában is. A kerület pártszervei szüntelen figyelmet fordítanak az élelmiszeriparra és több intézkedést foganatosítottak az ellátás javítására. A kerületben ennek az iparágnak a fejlődése a 7. ötéves tervidőszakban mennyiségi és minőségi változásokon ment át. Tekintettel arra, hogy az ötéves tervidőszak vége felé a piac élelmiszerrel bőven ellátott volt, a vállalatok kénytelenek voltak az eredeti terítéstől áttérni az aktív kereskedemi politikára, ami a kereskedelemmel együttműködésben nem minden esetben sikerült. Jelenleg fő feladatunk, hogy bőséges élelmiszer-ellátottság mellett figyelmünk összpontosuljon a termékek minőségének jelentős javítására és a választék kívánatos bővítésére. A minőség és a választék kell hogy az értékelés alapvető mutatójává váljon, amint azt javasolják az 1986-1990. évi gazdasági és szociális fejlődés fő irányai is. Eredményeink arról tanúskodnak, hogy a kerületben ennek figyelmet szenteltünk már a 7. ötéves tervidőszakban. A műszaki normáknak meg nem felelő termékek hányadát az 1981. évi 2,3 százalékról 1985-ben 1,6 százalékra csökkentettük. Figyelmet fordítottunk a kiváló minőség osztályába sorolt termékekre is, amelyek volumenének tavalyi értéke 950 millió korona volt. Ez az árutermelés 12,5 százalékos hányada. A Cseh Szocialista Köztársaságban az ilyen termékek hányada 11,45 százalék. Jó eredményeket értünk el az innoválásban. Kerületünkben 1984-ben 76, tavaly pedig már 101 innovált terméket gyártottunk. Ennek ellenére nem lehetünk elégedettek. Erről kerületi pártkonferenciánkon is beszéltünk. Nagy tartalékaink vannak a kiváló minőség osztályába sorolt termékeknél. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezeknek lényeges hányadát jelenleg a sör és az egyéb szeszes ital képezi. Lépést kell szaporázniuk főleg a tejgyáraknak, a sütödéknek, a cukrászatnak, a baromfiiparnak és a konzervgyáraknak. Elégedetlenek vagyunk az innováció orientáltságával is. Az ilyen gyártmányoknak több mint a fele csak kiegészíti, vagy bővíti a választékot, még az időt állóbb, új termékek csupán 20 százalékot képviselnek. A többi szempontnak, például a nyersanyag megtakarításának, a cukorbetegek számára készülő termékek, az Időt megtakarító készételek és az alacsony kalóriatartalmú ételek előállításának egyelőre csak elenyésző a szerepe. E tekintetben minden élelmiszeripari vállalatnak tartalékai vannak. Ennek a helyzetnek a megváltoztatására mozgósít a kerületi pártkonferencia határozata is. Hangsúlyozni szeretnék néhány olyan problémát, amely a vállalatokat akadályozza a kiváló minőség osztályába sorolt termékek hányadának növelésében és a gyorsabb innoválásban. Ezek közül a legnagyobbak egyike a csomagoló- és a segédanyag hiánya. Ez egyaránt vonatkozik a papírra, az üvegre, a műanyagra, a fóliákra stb. Nemcsak megfelelő minőségükről, színskálájukról van szó, hanem esetenként arról is, hogy teljesen hiányoznak vagy igen nehezen szerezhetőek be. Az ipari és a fogyasztási cikkeket forgalmazó boltokban igen gyakran látunk színvonalasan csomagolt árut. Csomagolják a fémtárgyakat, szögeket, játékokat stb., s ugyanakkor az élelmiszeripar göngyöleghiánnyal küszködik, noha éppen az élelmiszeripari termékeket kellene jól csomagolni. Hiszen a csomagolás szerves tartozékuk, és igen sok esetben nagymértékben Ennek az ötéves tervidőszaknak feladatai minőségileg nagyobb igényeket támasztanak velünk, bányászokkal szemben is. Az új vágathajtó géppel végzett munkánk tapasztalatai alapján ifjúsági dolgozókollektívánk, a Béke védelmezőinek kollektívája az egész 8. ötéves tervidőszakra szóló szocialista felajánlást tett, miszerint legalább 6 kilométer bányafolyosót hajtunk. A 8. ötéves tervidőszakban konkrét tettekkel kívánjuk valóra váltani Az új technikával többet, jobban és gazdaságosabban jelszót, amelyet követni akarunk. Tudjuk ugyanis, hogy éppen a tárnába érkező új technika teszi nekünk lehetővé Žabčík jelszavának megvalósítását: Tegyél túl önmagadon és tarts ki! hozzájárul tartósságuk meghosszabbításához. Számos jó minőségű terméket csak azért nem sorolhatunk a kiváló minőség osztályába, mivel silány a csomagolásuk, a címkéjük, a koronadu- gós palackzárjuk stb. Az innoválás során nemcsak hosszadalmas az új gyártmány jóváhagyása, beleértve az árát is, hanem további hosszú időt követel a csomagolóanyag elkészítése és nyomdai kivitelezése. Nem is beszélek már minőségéről, színvonaláról, színskálájáról stb. Mit szólnak a papír- és a nyomdaipar, továbbá az üveggyárak dolgozói azokban az esetekben, amikor silány, nem attraktív csomagolásban vásárolják az élelmiszert? A termelésben a nagy sorozatok előállítása is kedvezőtlenül befolyásolja az új csomagolóanyag rugalmas biztosítását. A csomagolóanyagot néhány évre kell megrendelni s nagy mennyiséget kell egyszerre átvenni. Valóban megoldhatatlan az, hogy ezek a vállalatok rugalmasabban, kisebb sorozatokban gyártsanak, s ezáltal nagyobb mértékben hozzájáruljanak a termékek innoválásához és minőségük javításához? Az élelmiszeriparban a termelés és az ellátás színvonalát lényeges mértékben befolyásolja az anyagi-műszaki bázis helyzete. S e tekintetben nem kedvező a helyzet a Nyugatcsehországi kerületben. A kerület élelmiszeripari vállalataiban a 7. ötéves tervidőszakban az előző ötéves tervidőszakhoz képest leromlottak az állóeszközök és csökkent az állóalapok felhasználhatósága. A gépi berendezésnek és az épületeknek többsége átlag 55 százalékban amortizált, sőt, a közlekedési eszközök 58 százalékban, és egyes vállalatokban még ennél is rosszabb a helyzet. Ugyanakkor az évente kiutalt beruházások nem elegendőek az állóalapok egyszerű újra termelésének fedezéséhez sem. Már nem is beszélünk a gépek árának növekedéséről, miközben teljesítményük változatlan. A kerület és a járások pártszervei ezekkel a problémákkal gyakran foglalkoznak, de lényegesen képtelenek változtatni a helyzeten. Nagy tartalékokat látunk az élelmiszer-gépiparban, amely nem szállít megfelelő mennyiségű gépi berendezést az élelmiszeripari termékek meny- nyiségével és minőségével szembeni növekvő igények kielégítésére. Az import nem fedezheti a szükségletet, s ezen felül nagyon költséges. Kedvezőtlen a helyzet a rekonstrukció és a beruházások tekintetében is. Kerületünkben az utóbbi években néhány üzem rekonstrukciójára került sor. Például a domažlicei tejüzem, a hroz- nétíni húskombinát, a katovyi baromfifeldolgozó üzem és a plzeňi sörgyár rekonstrukciójára. Új sütöde épült Klatovyban, megkezdődött a plzeňi malátagyár, valamint a klatovyi tejüzem stb. építése. Néhány kritikus pont azonban még mindig van. Főleg a plzeňi húskombinát építéséről van szó, amelyet szüntelenül elhalasztanak. A plzeňi húsüzemben a néhány részleges rekonstrukció ellenére jelenleg a hústermékeket előállító részleg épülete kifejezetten súlyos állapotban van. Pedig ez az üzem állítja elő a vállalat termékeinek több mint 42 százalékát, és nemcsak Plzeň városát látja el, hanem több mint 300 ezer lakossal három szomszédos járást is, beleértve olyan nagy iparvállalatokat, mint amilyen a Skoda Müvek. Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy még a 8. ötéves tervidőszakban megkezdődjön a plzeňi húskombinát építése. Hasonló a helyzet a plzeňi tejgyárban, a Karlovy Vary-i és a rokycanyi sütödében és más üzemekben is. A kerület párszervei nagy igyekezetet fejtenek ki ezen a területen a helyzet javítására, de a „nagy építőipar“ segítsége nélkül ez a probléma megoldhatatlan. A 8. ötéves tervidőszakra vonatkozóan a gazdaság és a szociális fejlődés fő irányelvei elkerülhetetlennek minősítik azt, hogy előnyben részesítve kell korszerűsíteni az élelmiszeripar anyagi-műszaki bázisát. Ez előfeltétele a mezőgazdasági nyersanyagok hatékony felhasználásának, az élelmiszer kívánt választéka minősége és tartóssága biztosításának. Az élelmiszeripar egymagában azonban képtelen ezzel a feladattal megbirkózni. E tekintetben kell hogy feladataikat vállalják a csomagolóanyag, a címkék gyártói, a gép- és az építőipar is. Csak így láthatjuk el tökéletesebben dolgozóinkat élelmiszeripari árucikkekkel. JAROSLAVA ŠROUBKOVÁ elvtársnó, a rokycanyi Marila mestere ÚJ szú 8 1986. IV. 5.
