Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-05 / 80. szám, szombat
ÚJ szú 3 1986. IV. 5. A leszerelés kérdésében el kell mozdulni a holtpontról Mihail Gorbacsov válaszai a Révolution Alricaine algériai folyóiratnak (ČSTK) - A Révolution Africaine algériai folyóirat felkérte Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB főtitkárát, hogy válaszoljon néhány kérdésre és fogadja beszélgetésre Zubír Suisit, a Nemzeti Felszabadítási Front párt említett hetilapjának főszerkesztőjét. A beszélgetésre március 31- én került sor és ezen részt vett Alekszandr Jakovlev, az SZKP Központi Bizottságának titkára is. Az alábbiakban közöljük Mihail Gorbacsov válaszait és az algériai újságíróval folytatott beszélgetését. KÉRDÉS: Az SZKP életében fordulatot jelentő eseményre került sor. A XXVII. kongresszus az új és bátor stratégia kongresz- szusa volt a pártélet, valamint a gazdaságfejlesztés és a szovjet társadalom fejlesztése szempontjából egyaránt. Elmondhatná-e nekünk, hogy milyen okok indokolják ezeket a terveket? VÁLASZ: Úgy vélem, jogosan egyetérthetünk azzal, ahogy önök értékelték a XXVII. kongresszus jellegét. A szovjet kommunisták szempontjából valóban történelmi jelentőségű, hiszen nagy horderejű feladat teljesítéséről - a szovjet szocialista társadalom új minőségi állapotának eléréséről van szó. Ilyenformán a jelenlegi időszak országunk életében ténylegesen a fordulat időszaka. A dolgokat azonban világosan kell * látnunk. Jelenleg már - a hivatásos szovjetelleneseket leszámítva - senki sem vonja kétségbe sikereinket. Gondolom, az önök lapjának olvasói tudják, hogy országunk milyen utat tett meg. Az elmaradott, lerombolt ország megtette - szociális és politikai, valamint gazdasági szempontból is - a haladó hatalomig vezető utat. Forradalmunknak sok, túlságosan is sok ellenfele volt. Nemcsak azokra az imperialista ragadozókra gondolok, akik mindent elkövettek annak érdekében, hogy visszataszítsanak bennünket a félgyarmati múltba. A tömeges írástudatlanságra, nyomorra és a sokéves elnyomásra is gondolok. De a valóban népi forradalom sorsa már ilyen, mindig a régi világ erőinek ellenállásába ütközik, önök és országuk ezt saját tapasztalatból jól ismerik. A mi népünk súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül. Hadd emlékeztessek a fasiszta támadásra, amely emberéletek millióit követelte, városainkat és falvainkat romokba döntötte. A szovjet nép azonban hősi munkával mindezt felszámolta. Néhány év leforgása alatt országunk valósággal újjászületett. Jelenleg hatalmas termelőpotenciállal rendelkezünk és népgazdaságunk állandóan felfelé ível. Csak a legutóbbi negyed évszázadban a termelési állóalapok meghétszereződtek. Iparunk kétszer gyorsabban fejlődött, mint a fejlett tőkés országoké. Jelentős mértékben emelkedett a szovjet emberek életszínvonala. Az egy lakosra eső reáljövedelmek negyed évszázad alatt a 2,6 szorosára növekedtek. Tudom, a Nyugaton gyakran beszélnek a Szovjetunió ún. lemaradásáról a modern tudomány és technika fejlődése tekintetében. Úgy gondolom, hogy ezeket az állításokat a legjobban a legkülönbözőbb területeken a szovjet tudományos-múszaki gondolkodás révén elért kiváló felfedezések és eredmények cáfolhatják meg. Elegendő felidézni a Föld körül keringő elsó műholdat és Jurij Gagarin űrrepülését, amelyek az űrkorszak nyitányát jelentették, vagy a közelmúltból Vénusz és a Hailey üstökös kutatását célzó program sikerét. Ebben a kutatásban ötvöződtek a szovjet fizika és gépipar, a matematika és műszergyártás, valamint egyéb ágazatok tudományos és műszaki eredményei a munkásosztály szakmai művészetével. Végső soron nem szeretnék polemizálni, azokkal, akik jó fizetség ellenében képesek mondjuk még önmaguk rágalmazására is. Tudom, hogy az irányítás valamennyi területén magasan szakképzett vezetőink a termelésben pedig kiváló dolgozóink vannak. Algériában is régóta dolgoznak már a mi mérnökeink, technikusaink, munkásaink, orvosaink. Úgy tudom, eredményesen dolgoznak. Algériai kollégáik rendkívül hasznosnak minősítik ezt az együttműködést. Valaki természetesen feltehetné a kérdést: ha a szovjet társadalom az utóbbi évtizedekben olyan sikeresen fejlődött, akkor miért volt szükség a párt XXVII. kongresszusán kitűzött mélyreható változásokra? El szeretném mondani, hogy értékeljük mindazt, amit eddig elvégeztünk, de ugyanakkor gyorsabban és minőségileg új szinten akarunk előrehaladni. A szocializmus alkotó lehetőségei olyanok, hogy a korábbiaknál bonyolultabb és szerteágazóbb feladatokat tudunk megoldani. Az önelégültség ellentétes magának a kommunista pártnak a lényegével, s ugyanakkor szocialista társadalmunk és erkölcsünk lényegével is. Ezért a XXVII. kongresszuson nyíltan és becsületesen szóltunk nemcsak a sikerekről, hanem hibáinkról és tévedéseinkről is. Bizonyos fokig megelégedtünk azokkal a fejlesztési lehetőségekkel, amelyek - amint mondani szokás - a felszínen voltak. A gazdasági élet túlsúlyban extenzív alapokon fejlődött, további munkaerő és anyagforrások bevonásával a termelésbe. A népgazdaság irányítási rendszere évtizedeken át nem változott, jóllehet a termelőerők fejlődése sürgetően szükségessé tette a termelési viszonyok átépítését. Innen eredt a növekedési ütem lassulása, valamint a legújabb tudomá- nyos-műszaki ismeretek nem eléggé határozott érvényesítése a gazdaságban. Szükségesnek mutatkozott az, hogy egyenesen szóljunk a hiányosságokról és a cél az volt, hogy maximális mértékben mozgósítsuk a szocialista termelés nyújtotta előnyöket. A szocialista termelés jellemzője hogy szüntelenül képes a megújulásra és a tökéletesedésre. Idézném Marx Károly szavait, aki már a tizenkilencedik század forradalmairól azt mondta, hogy szüntelenül önmagukat bírálják, visszatérnek ahhoz, ami már késznek tűnik, hogy újból az elejétől kezdjék, s kegyetlen tárgyilagossággal kipellengérezik a félmegoldásokat, hiányosságokat és első kísérleteik tökéletlenségét. Ezek erős, de helyes szavak. Tömören mondva, a kongresszuson józanul számításba vettük erőinket és lehetőségeinket és láthattuk, hogy van lehetőségünk a jobb munkára. Ez a legfontosabb ösztönző motívuma ma országunk társadalmi és gazdasági fejlesztése elengedhetetlen meggyorsításának. Ami a gyorsítás stratégiájának nemzetközi vonatkozásait illeti a következőket szeretném hangsúlyozni: a szocializmus nem valamilyen izolált szigeten fejlődik. Mindkét társadalmi rendszer - a szocialista és a kapitalista- verseng egymással. Ez a versengés- kívánom, hogy ez legyen békés és mindig csak békés - bennünket arra kötelez, hogy a társadalmi és gazdasági fejlesztés meggyorsítására törekedjünk. A szocializmusnak nincs joga arra, hogy lemaradjon. A jelenleg rendelkezésünkre álló források birtokában- és ez alatt nemcsak a termelő és tudományos-múszaki potenciált, hanem mindenekelőtt az országukat szerető és felvirágoztatása érdekében mindenre kész embereket értem- a párt teljesen megalapozottan és biztonsággal lépett az ország fejlesztése meggyorsításának útjára. KÉRDÉS: Az a benyomás támad, hogy a kongresszuson megvitatott problémák közül az önök figyelmének középpontjában a Szovjetunió gazdasági és szociális fejlesztésével kapcsolatos kérdések állnak. A fejlesztés stratégiai irányainál szem előtt tartják a gyorsitás megkezdett folyamatát. Melyek az új politika alapvető irányai, eszközei és céljai? VÁLASZ: Bizonyos fokig már válaszoltam erre a kérdésre. De talán újból szükséges hangsúlyoznom, hogy kommunista pártunk kormányzó pártként elsősorban a gazdasággal és magától értetődően a szociálpolitikával törődik. Ami a gyorsítás stratégiáját illeti, ez felöleli a társadalmi élet valamennyi területét: a gazdaságot, a tudományt és technikát, a szociális szférát és a társadalom szellemi életét. Egyes esetekben közvetlenül, másokban közvetve. Megkezdtük a népgazdaság rekonstrukcióját a tudományos-műszaki haladás legújabb eredményei alapján és a lehető legkedvezőbb feltételeket hozzuk létre a tudomány, az alapkutatás és az alkalmazott kutatás fejlesztéséhez egyaránt. Módosítjuk a szerkezeti és beruházási politikát, méghozzá oly módon, hogy biztosított legyen a gépipar és az ipar más élenjáró ágazatainak a gyorsított ütemű fejlődése. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek nem szándékok és óhajok, hanem mindez mostani munkánk szerves része. A gazdasági stratégia további fontos elemét alkotják a radikális gazdasági reformok és a gazdasági mechanizmus átépítése. Ennek lényege a központi tervezés előnyeinek harmonikus ötvözése a termelési egyesülések és vállalatok önállóságának kiszélesítésével és felelősségük fokozásával. A cél nyilvánvaló - a termelést a társadalmi szükségletekhez igazítani és az irányítást a nagyobb hatékonyságra és a jobb minőségre ösztönözni. Egyszóval mindent el kell követni annak érdekében, hogy az egész népgazdaság dinamikusan, valamiféle ön- szabályozó rendszerben működjön. A gyorsítás stratégiája alatt értjük a politikai rendszer, a szocialista demokrácia rendszerének a fejlesztését, amelyben minden hatalom a népé. Feladatunknak tekintjük a szocialista népi önigazgatás elmélyítését és a dolgozók legteljesebb bevonását az állami és társadalmi ügyek irányításába. A széles körű demokrácia ugyanis azt az elengedhetetlen légkört jelenti, amelyben teljes mértékben érvényre juthatnak a társadalom és az egyén alkotó lehetőségei. Ez a demokrácia a párton belüli demokráciánál, valamint a társadalommal kapcsolatos valamennyi kérdés szabad és nyílt elbírálásánál kezdődik, amint azt a kongresz- szust megelőző vita és a XXVII. kongresszus is hangsúlyozta. A viszonylag rövid válaszban magától értetődően nem meríthetem ki a szocialista demokrácia egész témáját. Részletesen kellene szólnom állami és társadalmi intézményeinkről, arról, hogy miként dolgoznak a népi képviselők tanácsai és több milliós aktíváik. Most a következő dologra szeretném felhívni a figyelmet. A kongresz- szuson sürgető szükségszerűségként felmerült a közvélemény tájékoztatásának kérdése az állami, párt- és más társadalmi szervezetek munkájáról. A mi véleményünk szerint az igazság egy és oszthatatlan. Minderről nyíltan beszélünk, mivel hiszünk saját erőnkben és nemcsak azt tudjuk, hogy mit kell tennünk, hanem azt is, hogy hogyan. Figyelmeztetni szeretnék arra, hogy a párt tekintélye csakis úgy szilárdul meg, ha képes helyesen meghatározni a feladatokat és meghallgatja a dolgozók szavát, ha ismeri véleményüket és aggodalomtól mentesen értékeli saját hibáit. A gyorsítás stratégiájának gerince természetesen az erős és komplex szociálpolitika. A termelés nem pusztán önmagáért létezik. A termelés az emberekért van. Ez másként nem is lehet szocialista körülmények közepette, amikor is nem létezik a magántulajdon és minden vállalat a népé, a nép szükségleteinek kielégítését szolgálja. A mi országunkban nincsenek gazdagok, akik saját érdekeiknek rendeljék alá a termelést. Szeretném még hozzáfűzni, hogy most, amikor változtatunk az oktatási rendszeren, az egészségügy javítására törekszünk és szélesítjük az új szanatóriumok, üdülőközpontok, művelődési házak, sportlétesítmények hálózatát, mindezzel végső soron a személyiség harmonikus fejlődéséhez és az emberek alkotó munkájához teremtjük meg a szükséges anyagi feltételeket. Ahhoz a munkához, amely nemcsak a társadalmat gyarapítja, hanem az embert szellemileg is gazdagabbá teszi. KÉRDÉS: önök új hozzáállást szorgalmaznak a termelés szervezésével és a dolgozók értékelésével kapcsolatosan, különös tekintettel a hatékonyság növelésére. Mindez alapvető változásokat eredményez a szokásokban és nézetekben. Az SZKP hogyan készül fel erre az új helyzetre? VÁLASZ: Ez érdekes kérdés, habár szerintem erre már megadták a kellő választ a XXVII. kongresszus határozatai. Ami a munkaszervezést illeti, az önelszámolás bevezetésére, a gazdaságosság biztosítására, a városi és vidéki vállalatok nyereségességére, a gazdasági ösztönzők széles körű alkalmazására, az áru- és pénzviszonyok mechanizmusának helyes érvényesítésére, a szocialista vállakozói kedv ösztönzésére, valamint a termelők és a fogyasztók közötti közvetlen kapcsolat megteremtésére törekszünk. Amikor a népgazdaságban megkezdtük a most még nagyobb méretekben alkalmazott gazdasági kísérlet megvalósítását, meggyőződhettünk arról, hogy már az első lépések jelentős eredményeket hoztak. Az eredmény itt kettős: jól jár a társadalom, amely több, keresett és jó minőségű terméket kap és jól jár a dolgozókollektíva is, mivel jogában áll az elért bevétel nagyobb hányadának a saját megfontolása szerinti felhasználásra. Ami az egyének munkájának és munkakörülményeinek értékelését illeti, az ismert marxista tézisből indulunk ki - mindenki képességei, mindenkinek munkája szerint. A szociális igaz- ságossság éppen abban rejlik, hogy minden ember annyit kap, amennyit munkája után megérdemel. Kérdésükben említést tesznek a szokásokban és véleményekben bekövetkező alapvető változásokról és azt kérdezik, hogy az SZKP hogyan készül fel erre az új helyzetre. Hadat üzentünk a konzervativizmusnak, a bürokráciának, a gazdaság- talanságnak, a fegyelem megszegésének, és egyáltalán a megcsontosodott- ságnak. Az a benyomásom, hogy a párt tevékenysége az SZKP Központi Bizottságának 1985-ös áprilisi plenáris ülése után és a párt XXVII. kongresz- szusára történt előkészületek időszakában, valamint a kongresszus lefolyása is arról tanúskodik, hogy pártunk irányvonalát megértéssel és határozott támogatással fogadták a kommunisták és a dolgozók legszélesebb rétegei is. Természetesen még nagy munka vár ránk és az új szemlélethez alkalmazkodniuk kell a vezető tisztségviselőknek és a dolgozóknak - munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek egyaránt. KÉRDÉS: önök nem leplezik pénzügyi nehézségeiket, ami a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlesztése meggyorsításával kapcsolatos célok teljesítését illeti. Ha a nemzetközi kapcsolatok nem a béke és az együttműködés irányába módosulnak, önök hogyan akarják előteremteni e minőségileg új szakaszra való áttéréshez szükséges eszközöket? VÁLASZ: Ez nem egészen így van. Mi nem panaszkodunk pénzügyi helyzetünkre, jóllehet, nincsenek felesleges forrásaink. Annál is inkább, mert tekintettel az imperialista politika provokatív jellegére, forrásaink egy részét országunk védelmi képességének a megszilárdítására kell fordítanunk. A jövőben is ezt fogjuk tenni. A szovjet emberek, barátaink és szövetségeseink békés munkáját a jövőben is megbízhatóan védelmezni fogjuk. Megvannak a szükséges eszközeink azonban ahhoz is, hogy biztosítsuk országunk társadalmi és gazdasági fejlődésének a meggyorsítását. Mindenekelőtt a belső felhalmozást tartjuk szem előtt. Ez az egyedüli megbízható út. Van aki - és mi tudjuk, hogy ez az imperializmus - olyan nem civilizált módszereket vezetett be a nemzetközi gazdasági kapcsolatok gyakorlatába, mint a diszkrimináció, a szankciók, a gazdasági blokád, az embargó, a kereskedelmi tilalmak stb. különböző formái. Elegendő anyagi lehetőség áll rendelkezésünkre terveink megvalósításához. A meglevő vállalatok műszaki korszerűsítését és rekonstrukcióját célzó irányvonalunk nemcsak költségekkel jár, hanem ugyanakkor elégséges forrásokat is hoz létre. Azt aligha kell bizonygatni, hogy a társadalom fejlődik, hogy előbbre lép a munkatermelékenység és a termelés hatékonyságának a fokozódása alapján. Az eszközök körforgásának a felgyorsulása is sokat jelent, nem szólva az energiatakarékos technológiák alkalmazásáról a beruházások helyzetének lényeges javulásáról stb. A fejlesztés érdekében kétségtelenül kihasználjuk szerteágazó külföldi gazdasági kapcsolatainkat is. Ez normális jelenség. Megismétlem azonban, hogy terveinket nem tesszük függővé más államok országunkkal szembeni szándékaitól, jóllehet, magától értetődően az eddigiekhez hasonlóan ezentúl is meggyőződéses támogatói leszünk a széles körű nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak. KÉRDÉS: A Nyugattal a katonai területen folyó versengés és mindenekelőtt a „csillagháborús“ tervek kétségelenül nagy akadályt jelentenek az önök társadalmi és gazdasági tervei előtt. A legfelsőbb szintű genfi találkozó és az ön 1986. január 15-én tett nyilatkozata távlatokat nyithatna az egész emberiség jobbára békés és kedvezőbb fejlődéséhez. Mi várható önnek a Fehér Ház vezetőjével esedékes tervezett találkozójától? VÁLASZ: Térjünk tehát vissza a genfi találkozóhoz. Mi ehhez komolyan viszonyultunk. A találkozó előtt konstruktív javaslatokat tettünk. Ezeket most felidézem. A Szovjetunió a múlt év augusztus 6-án féléves egyoldalú moratóriumot rendelt el minden atomkísérletre. Felhívással fordultunk Washingtonhoz, <övesse példánkat annak érdekében, hogy ezzel a moratórium állandó és örök érvényűvé váljon. Ôk erre válaszul meghívtak bennünket a Nevada államban végrehajtott újabb nukleáris robbantásra. Az 1986-os év küszöbén, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete nemzetközi békeévvé nyilvánított, bejelentettük, hogy további három hónappal meghosszabbítjuk az atomkísérletekre vonatkozó moratóriumot. Amerikai nukleáris kísérletek jelentették erre a választ. És végezetül: a közelmúltban a hat ország vezető képviselőinek felhívásával összefüggésben úgy döntöttünk, hogy fenntartjuk a moratoriumot mindaddig, amíg nem kerül sor újabb amerikai nukleáris kísérletre. A Pentagon már most közölte szándékát az újabb kísérlet végrehajtására. Mindebből le kell vonnunk a következtetéseket. Nem kételkedem abban, hogy más békeszerető országok és a világ közvéleménye szintén levonja a kellő tanulságot. Napjainkban egyértelműen világos, hogy ki kicsoda a világpolitikában. A militarizmus, amely- rek ideológiája uralkodó az élenjáró imperialista országokban, teljesen leleplezte magát. És most a mi január 15-i javaslatainkról. Nem idézem fel tartalmukat, mert az jól ismert. Ez valamivel több, mint a józan párbeszédre való meghívás. Átfogó és tisztességes programot terjesztettünk eló arra vonatkozóan, hogy miként tegyük a világot biztonságosabbá, hogyan szabadítsuk meg az atomfegyverektől, hogyan akadályozzuk meg a lázas fegyverkezés kiterjesztését a világűrre és miként csökkentsük fokozatosan a hagyományos fegyverek állományát. Az Egyesült Államok több mint egy hónapon át töprengett. Az amerikai válaszról már szóltam. Nem hallottunk sem világos igent, sem konstruktív javaslatokat a kormányzattól a lázas fegyverkezés önpusztító logikájának a leküzdésére. Ezenkívül hozzuk fel példaként az európai közepes hatótávolságú rakéták megsemmisítését célzó kezdeményezést, amely helyenként megegyezik az erre a témára vonatkozó korábbi amerikai fejtegetések néhány vonatkozásával - s ezt is figyelmen kívül hagyták. Azt tapasztaljuk, hogy ez nemcsak a genfi tárgyalásokon van így, hanem más fórumokon is. Mihelyt lépéseinkkel elébe megyünk az amerikai fél álláspontjának, az Egyesült Államok lefékez. Vajon lehetséges-e a szovjet-amerikai kapcsolatok javítása anélkül, hogy gyakorlati döntést hoznánk a lázas (Folytatás a 4. oldalon) IIIIIIIIIIIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll
