Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-02 / 77. szám, szerda

A CSKP XVII. kongresszusának vitája (Folytatás a 7. oldalról) Kommunista Pártjának XVII. kongresszusát kö­szöntjük. Hisszük, hogy a politikai-szervező és a politi­kai-nevelő munka további elmélyítése során si­kerül ismét a magunk részével hozzájárulni az egész társadalom munkájához, ahogy az a 7. ötéves tervidőszakban is volt, amikor az általunk létrehozott mű értéke a választási programok és más feladatok teljesítése során 260 millió koro­nát tett ki, s a tagjaink által benyújtott újítási javaslatok 242 millió korona megtakarítást ered­ményeztek. Kívánok az önök kongresszusának teljes si­kert és szeretném önöket még egyszer biztosíta­ni arról, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának határozatai, amelyek ál­lamunk gazdasági és szociális politikájának a vezérvonalává válnak a következő öt évben, a Csehszlovák Néppártot is a szocialista társa­dalom további fejlesztéséért, a nép életszínvona­lának emelkedéséért, a lakosság anyagi és szel­lemi szükségleteinek magasabb szinten történő kielégítéséért vállalt felelősségre fogják mozgó­sítani. Munkánk mindig össze fog kapcsolódni a Szovjetunió békepolitikájának támogatásával, a csehszlovák-szovjet barátság fejlesztésével, szocialista államunk külpolitikájának támogatá­sával. így kívánjuk valóra váltani a XVII. kong­resszus politikai beszámolójának azon részeit, amelyekben a következő áll: ,,A Nemzeti Front­nak még hatékonyabban kell hozzájárulnia ah­hoz, hogy fokozódjon az emberek alkotó részvé­tele a szocialista építésben, az irányításban és az igazgatásban, a szocialista életmód formálá­sában“, továbbá, hogy ,,az egész politikai rend­szernek, minden egyes láncszemének azzal a tudattal kell dolgoznia, hogy a népet, szocialis­ta társadalmunkat szolgálja.“. JAN KOZÁK elvtárs, a Csehszlovákiai írók Szövetségének elnöke Hiszem, hogy mindannyian tuda­tosítjuk tanácsko­zásunk jelentősé­gét, és azokat a fel­adatokat, amelye­ket közösen kell megoldanunk. A háromnapos vita - amely már na­gyon szükséges, gyümölcsöző volt, s életünk iránti gondoskodásunkat tükrözte - gyakran bizonytalan érzés fogott el, mert úgy tűnt föl nekem, mintha az egyik helyről a másikra rakos­gatnánk bizonyos anyagokat, milliárdos nagysá­gú számadatokat, s közben kissé megfeledkez­nénk arról, hogy ezeknek az anyagi javaknak jó vagy rossz gazdája az ember. Ezért mindig megkönnyebbültem, amikor a szónoki emel­vényről az emberről való gondoskodásról hallot­tam. Egyszerűen azért, mert azt mondjuk - s er­ről mélyen meg vagyok győződve -, hogy a szo­cialista forradalom nemcsak az anyagi jólét érde­kében ment végbe, hanem azért is, hogy az ember jobb, műveltebb szellemi értékek révén is gazdagabb legyen, és fokozatosan az új társa­dalom emberének tulajdonságaival rendelkez­zék, vagyis a különböző nyersanyagokkal, a be­ruházások milliárdjaival jól - közös hazánk felvi­rágoztatása érdekében - sáfárkodjék. Tudatosítjuk, hogy az irodalom, a művészet és a kultúra az ideológiai harc szerves része, a szocialista nevelés rendkívül hatékony eszkö­ze. Ilyen megvilágításból szeretnék irodalmunk­kal, művészetünkkel kapcsolatban néhány olyan megjegyzést tenni, amelyről én úgy vélem, hogy itt beszélni kell. Vajon irodalmunkban miben léptünk előre a XVI. pártkongresszus óta? Úgy gondolom, a középnemzedékhez tartozó írók és költők nagyobb részét a szakmai fejlődés, az érettebb mesterségbeli tudás jellemzi. Növekszik az olyan alkotások száma, amelyek szorosan összefüggnek népünk alkotó, szocialista életvite­lével. Valóságunk ilyen színvonalú ábrázolásá­ban részt vállal a két nemzet és a nemzetiségek irodalma. A cseh és a szlovákiai irodalom egyen­lő mértékben járult ehhez hozzá, mindegyik önállóan, de egyre nagyobb mértékben közös munkával, hazánk egész területén hoznak létre értékeket. Az egységes csehszlovák irodalmi kontextus fejlesztéséről van szó, amely egysé­ges a müvek szocialista tartalmát illetően, miköz­ben irodalmunk nemzeti sajátosságai, a külön­böző történelmi fejlődésből adódó nemzeti ha­gyományok révén is gazdagodik és másokat is gazdagít. Az eszmei és esztétikai szempontból kiemelkedő alkotásokkal együtt a CSKP XVI. kongresszusa óta ezt a tényt tartjuk erőfeszíté­seink legnagyobb sikerének. Pártunk kulturális politikájának célja továbbra is az, hogy céltudatosan és következetesen támogassa a tartalmi és műfaji szempontból egyaránt sokrétű szocialista irodalom fejlődését, amely feltételeket teremt irodalmunknak a nem szocialista literatúrákkal való eredményes összevetéséhez. Bátran és elvszerúen összeha­sonlíthatjuk müveinket minden olyan alkotással, amelynek eszményei idegenek tudományos vi­lágnézetünktől és szocialista életszemléletünk­től, beleértve a kommersz nyugati alkotásokat is, amelyek hamisan értelmezik a kultúra közkincs- csé tételének elveit, megszületésüket, terjeszté­süket különböző konjukturális, tehát anyagi ér­dekek vezérlik. Ezen az úton kellene haladnunk, nyíltan, elvszerűen bírálhatnánk az eszmei és esztétikai szempontból gyenge műveket, ame­lyeknek szerzői csak szólamokkal igazolják, hogy műveik a szocializmust támogatják. Ilyen szempontokat is figyelembe véve kellene meg­szabni azt a következetes, az osztályszemponto­kat sem mellőző kritikai irányvonalat, amely méfyrehatóan értékelhetné irodalmi életünket, a műveket és a kiadók tevékenységét továbbá a kritika és elméleti gondolkodásunk, a tömegtá­jékoztató eszközök színvonalát. Vajon így van-e ez mindig? Nem különböznek-e gyakran a sza­vak és a tettek? Erre a kérdésre a kongresszus után valamennyiünknek kritikusan és önkritiku­san válaszolnunk kell. Az életünk, ez a kor, az előttünk álló feladatok sokasága késztet bennün­ket erre. Nem véletlenül figyelmeztetett minderre a pártunk főtitkára, Gustáv Husák elvtárs által előterjesztett beszámoló, hangsúllyal szólva szellemi értékeink, alkotó energiánk céltudato­sabb kihasználásáról. A mi feladatunk népünket, boldogulását szolgálni. E nemes cél szolgálatá­ba kell állítani hazánk anyagi és szellemi erőit. Az élet sokféle témát, megírásra váró gondot kínál föl irodalmunknak. Különösen nehéz, fele­lősségteljes és vonzó művészi feladat mélyreha­tóan, sokrétűen ábrázolni - belső világáról sem megfeledkezve - a társadalmi szempontból ak­tív, energikus és bátor embert, aki politikai és szakmai szempontból képzett, mai csehszlová­kiai valóságunk megteremtője. De a megírandó embertípusok közé tartoznak azok a látszólag kisemberek is, akik viszonylag egyszerű és szür­ke életet élnek, ám áthatja őket a természetes felelősség mindaz iránt, aminek a földön örülünk, s ami miatt nyugtalankodunk. Azokra az embe­rekre gondolok, akiknek erényeik, de hibáik is vannak, s gyakran csak egy bizonyos idő eltelté­vel tudatosítják, mit kell tenni előrehaladásunk érdekében. Irodalmunk egyik jelenbeli és jövőbeni legna­gyobb feladata művészi szempontból hatásosan ábrázolni azt az embert, aki munkaszeretó, mun­kájával kenyérillatot áraszt, fokozatosan kezdi megérteni a szocialista életmód előnyeit, lépés­ről lépésre győzi le a hétköznapok különböző akadályait, az élet különböző ellentmondásait, fokozatosan megbarátkozik a tudomány és a technika vívmányaival, sót mind eredménye­sebben ki is használja azokat, miközben egyre árnyaltabb, gazdagabb lesz szocialista jellemvo­nása, egyénisége. Tehát olyan alkotásokra van szükség, amely fölfedezi az újat is: az újat az ember cselekedeteiben, munkájában, gondolko­dásmódjában, s egyúttal ösztönző ereje is van. Egyszerűen megfogalmazva azt mondhatjuk, hogy irodalmunk legyen teljes mértékben össz­hangban életünkkel, előrehaladásunk érdekében yívott harcainkkal. Nekünk, kommunista íróknak tudatosítanunk kell, hogy hiányoznak az olyan érett, kimagasló alkotások, amelyek a munkás, a technikus, a tudós, a nagy építkezések dolgo­zóinak, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csa országainak sokoldalú együttműködésében részt vevő emberek életét, tevékenységét ábrá­zolnák. S annak a sokezer munkásnak, szakem­bernek életét és cselekedeteit is, akik például tevékenyen segítik a fejlődő országok gazdasági és kulturális előrehaladását. Pedig - miként azt felszólalásában Mihail Szolomencev elvtárs, a szovjet pártküldöttség vezetője hangsúlyozta- a sokoldalú együttműködésnek még csupán a kezdetén tartunk. A jövőben művészi mun­kánkban jobban élnünk kell a szocialista hazafi- ság és internacionalizmus e fontos gyakorlati iskolája adta lehetőségekkel, elsősorban a fiata­labb és az ifjú nemzedék nevelésében. Nem akarom most föltenni azt a kérdést, miért hiányoznak az ilyen művek. Ennek a fogyatékos­ságnak minden bizonnyal számos oka van. Egy azonban biztos: az az ember, aki az egyetem elvégzése után rögtön a szerkesztőségi íróasz­talhoz ül, bajosan írhat meg ilyen alkotásokat. Irodalmunk nagyon szegény lenne, ha az ilyen- bármennyire is tehetséges - alkotók képeznék a többséget. Pedig látnunk kell, hogy ők szer­kesztőként is nagyban befolyásolhatják az írókat, sőt a művek kiadásáról is döntenek. Kubeš elvtárs, a szocialista munka hőse, a prágai ČKD öntómunkása erről a helyről nagy társadalmi igazságot mondott ki. Növelni kell társadalmunkban a munkásosztály tekintélyét figyelembe véve azokat a változásokat, amelyek a munkásosztály életében a tudományos és a technikai fejlődés eredményeképpen bekövet­keztek és a jövőben bekövetkeznek. Itt nemcsak a jelenről van szó. Sok az adósságunk annak az időszaknak a ábrázolásában is, amikora munkás- osztály más dolgozókkal karöltve a háború vérzivatarában, majd ezt követően a burzsoáziá­val nehéz és tanulságos forradalmi harcot vívott szocialista jelenünkért. Úgy vélem, hogy e téren különösen a szlovák nemzeti felkelés történelmi, és nemzeteink életére ható jelentőségének mű­vészi ábrázolása érdekében a szlovákiai írók többet tettek. A cseh írók - és nemcsak ók- sokban adósak a cseh munkásosztály nemze­ti-felszabadító harcának, ebben betöltött vezető szerepének, a szovjet hadsereg által felszabadí­tott hazánk szocialista jellegéért és jelenéért vívott küzdelmeinek művészi ábrázolásában. Annak az útnak a felelevenítésében, amelyben a cseh munkásosztály kulcsfontosságú szerepet töltött be. Nem amiatt, hogy cseh volt, hanem sokkal inkább azért, mert politikai tudata, nagy létszáma révén, a párt gottwaldi vezetésének irányításával hivatva volt és kellőképpen fel is készült e történelmi harc sikeres megvívására. Irodalmunknak ezt a komoly adósságát foko­zatosan törlesztenie kell napjaink és jövőnk fel­adatainak szempontjából is, hiszen művészetünk egyik állandó célja, hogy kellőképpen ábrázolja és kidomborítsa a csehszlovák munkásosztály harcait, munkásságát, s ezáltal növelje közös hazánk munkásosztályának társadalmi tekinté­lyét. Mindezt annak ellenére hangsúlyozom, hogy irodalmunk értékekben gazdag. Olyan kiváló írók, költők élnek közöttünk, akiknek alkotásai kivívták népünk szeretetét, megbecsülését, s külföldön, Európában, sőt az egész világon is nagy visszhangot váltottak ki. Azoknak az új terveknek, feladatoknak a tükrében, amelyet pár­tunk tűzött elénk, az eddiginél is jobban tudato­sítjuk, hogy a pártos művészi alkotások részére sokkal nagyobb lehetőség, tér kínálkozik, ame­lyet a korábbinál alaposabban kell kihasznál­nunk. Igényesebbeknek kell lennünk. Olyan bá­tor hangvételű, társadalmi szempontból elkötele­zett, művészi értékeit tekintve érett alkotásokra van szükségünk, amelyek erősítik az alkotó, szocialista gondolkodásmódot, és sajátos eszkö­zeikkel segítik elő társadalmi fejlődésünket. Olyan művekre van szükségünk, amelyek hatnak az ember érzelmeire és értelmére, meggyőzik öt fejlődő életünk új értékeiről, megerősítik azt az elhatározását, hogy bátran, becsületesen és pár­tosan harcoljon mindaz ellen, ami gátolja, nehe­zíti hazánk fejlődését, további felvirágoztatását. Csak akkor leszünk képesek megfelelni a tár­sadalmi elvárásoknak, ha olyan regényeket, ver­seket, drámákat és más művészi alkotásokat írunk, s adunk ki, amelyek szocialista társadalmi rendszerünk iránt elkötelezettek, a megújult gon­dolkodásmódot tükrözik, s nem középszerűek. Azt mondtam, hogy szigorúbban kell megítél­ni önmagunk munkáját. Ám ezzel együtt szigo­rúbban kell szólni azokról a körülményekről is, amelyek nehezítik vagy gátolják a szocialista művészet fejlődését, az értékek közkinccsé téte­lét. Most csak két gátló körülményről szólok, mert ezeket tartom a legkomolyabbaknak. Azoknak az alkotóknak, akik már igazolták eszmei, szakmai és állampolgári érettségüket, megfelelő feltétele­ket kellene teremtenünk ahhoz, hogy tehetségü­ket, minden erejüket, energiájukat az alkotásra fordíthassák, vagyis arra a tevékenységre, ame­lyet társadalmunk elvár tőlük. Ennek ellenére az írószövetség jelenlegi tagjai 92 százalékának éppen a produktív életkorban gyakran nem könnyű beosztása, állása is van, s emiatt csak esténként vagy szabad idejükben alkothatnak. Azt hiszem, mindenki, aki irodalmunk fejlődését szívügyének tartja, megérti, hogy az irodalmi alkotás nagy szellemi energiát, összpontosítást és időt igényel, s ezt a fontos írói hivatást az egésznapos munkahelyi beosztás mellett nem lehet a szerző és a társadalom számára is megnyugtatóan betölteni. Meg kellene próbál­koznunk e komoly gond mielőbbi megoldásával. Fel kell számolni továbbá a nyomdával kap­csolatos immár régóta tartó nehézségeket. Egy­szerűen lehetetlen - s ez a párt kulturális politi­kájának érdekeit is sérti -, hogy a könyv előállítá­sa a kicsi nyomdai kapacitás, a papírhiány, s a kötés nehézségei miatt két, három, sót négy évig tartson. Ilyen körülmények között Jirí Wolker vagy Karol Hynek Mácha meg sem érhette volna alkotásai megjelenését. Lényeges előrehaladást jelentene, ha néhány nyomdát álállítanánk arra, hogy csak szépirodai­mat adjon ki. Valahogy úgy, ahogy azzal a Polygrafie főigazgatóságával és a kulturális minisztériummal együttműködve a Českoslo­venský spisovatel kiadó próbálkozik. A jelenlegi helyzetbe nem törődhetünk bele. Engedjék meg, hogy megismételjem az ismert igazságot: az irodalom, ugyanúgy, mint a kultúra és a művé­szet többi ágazata, az ideológiai harc szerves része. Erről nincs jogunk megfeledkezni. Nem feledkezhetnek meg erről a kulturális minisztéri­um munkatársai, de a párt- és az állami szervek illetékesei sem. S ugyanígy egyetlen munkatárs, s főleg pedig az állami szervek és hivatalok egyetlenegy be­osztottja és vezetője a tárcák, munkahelyük terveinek összeállításánál sem feledkezhetnek meg arról, hogy a művészeti alkotószövetségek alapvető feladata - hiszen emiatt jöttek létre - gondoskodni az alkotásokról. Hangsúlyozom az alkotásokról. Céltudatosan munkálkodni új, eszmei és művészi szempontból érett, a szocializmust szolgáló, erősítő müvek létrejöt­téről. Ez az alapvető feladatunk, ezt várja tőlünk pártunk és népünk. Ennek a feladatunknak lelki- ismeretesen és megújult erővel teszünk eleget, e feladat sikeres megoldását fogják majd érté­kelni pártunk központi bizottságának illetékes szervei. Távlatainkért, ember- és társadalomformáló céljainkért, békés építőmunkánk feltételeiért ha­zánk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal vállvetve harcol. A világ haladó erői azért küzdenek, hogy a fölmerült kérdéseket békés úton tisztázzák. Éppen ezért nagyon kriti­kusan ítéljük meg az Amerikai Egyesült Államok minden egyes lépését az állami terrorizmus kiszélesítése terén, amelyekre Közép-Keleten, Latin-Amerikában vagy a világ más táján kerül sor. A béke megőrzésének, a világbéke meg­erősítésének reális reményéért érdemes dolgoz­ni, bátran harcolni, legyőzni az akadályokat, érdemes élni és szebb jövőről álmodni. A művé­szek nemes feladata alkotásaikkal harcolni, szol­gálni a társadalmi haladást, népünket. Az alkotá­son kívül állampolgári magatartásunkkal idehaza és külföldön e nemes célt kell szolgálni. Hallas­suk hát mi is a szocialista hazafiság és internacionalizmus hangját, amelynek mindehol föl kellene csendülnie, ahol a szabadságról tár­gyalnak, a békéért, s az ember szebb jövőjéért harcolnak. Hiszen az ember azért született, hogy örüljön az életnek, s boldog élete során új értékeket alkosson. VILMA PROCHAZKOVA elvtársnő, a Mladá Boleslav-i Alapiskola igazgatója azokat megelőző beszélgetéseken, melyeket a párt tagjaival és tagjelöltjeivel folytattunk, fele­lősen értékeltük az eredményeket, ezt öt éve minden esztendőben megtesszük a közép-cseh- országi kerületben, feltárva hiányosságainkat. Leküzdésükre hatékony intézkedéseket hoztunk és feladatokat jelöltünk ki a központi bizottság 15. ülése határozatainak szellemében. Gustáv Husák, pártunk főtitkára ezen a tanácskozáson kategorikus követelményként szólt minden ideo­lógiai tevékenység hatékonyságának a növelé­séről. Az oktatásügyben ez egyebek között jelen­ti valamennyi alkotó eró mobilizálását, minden jó tapsztalat alkalmazását. Röviden, az egész tan­testület komplex viszonyulását a munkához. Pártunk megala­pítása 65. évfordu­lójának az eszten­dejében van éppen tíz éve annak, hogy jóváhagyták a csehszlovák ok­tató-nevelő rend­szer további fej­lesztéséről szóló dokumentumot. A két ötéves terv­időszakban új felfo­gásban végzett pe­dagógiai munka eredményei tanúskodnak annak a tervezetnek a magas színvonaláról, indokoltságáról és át­gondolt voltáról, amelynek teljesítésével az ifjú­ság számára három út is nyílt a középiskolákból, beleértve a szakmunkásképzőket is, a legmaga­sabb műveltség megszerzése, azaz a főiskolák felé. A pártunk XV. kongresszusával kezdődő időszakban oktatásügyünk fokozatos tökéletesí­tése így járult hozzá azokhoz a jelentős eredmé­nyekhez, amelyek a párt gondoskodása révén születtek az emberek, mindenekelőtt a sorjázó ifjú nemzedékek műveltségének gyarapításá­ban. Az átépítés programját nagyra értékelik valamennyi iskolatípus pedagógusai, csatlakoz­nak hozzánk a szülők is. A mi Mladá Boleslav-i iskolánk eredményei is arról tanúskodnak, hogy fokozatosan fejlődik a tudás és a készség, önál­lóbbak a gyerekek, növekszik aktivitásuk, érdek­lődésük az iskolán kívüli tevékenység, valamint a hazában és a nagyvilágban történő esemé­nyek iránt. Némely tantárgy anyagában további javítá­sokra, pontosításokra van szükség, ez azonban semmit nem változtat azon, hogy az iskola átépí­tése kellő időben tesz eleget feladatának. Tíz év gyakorlata kétségtelenül szilárd alapot teremtett a holnapba irányuló még gyorsabb előrehala­dáshoz. Az évzáró tagsági gyűléseken és az A mi pártalapszervezetünk kezdettől fogva tu­datosította felelősségét a tervezet megvalósítása során. Becsületbeli személyes ügyként kapott hangsúlyt a kommunista tanító példája, amikor becsületesen és igényesen készül fel a tanításra és amikor a tanítási órán, valamint az iskolán kívüli tevékenységben alkotó módon fejleszti az új, hatékonyabb módszereket. A pártalapszerve­zet fokozatosan egységesítő és mozgósító erővé vált. Elértük, hogy tanítóink megértették az új tervezet céljait és igényességét és hogy zömük kellő erőfeszítéssel dolgozott ebben az irányban. Az eredményekben azonban még mindig mutat­koznak különbségek. Ez a tapasztalatból is adó­dik, amely gyarapodik az évek során végzett gyakorlati munkával. A pártalapszervezet, az iskola vezetősége és kollektívánk legjobb tagjai főként a fiatal pedagógusoknak segítenek. Ezzel párhuzamosan arra törekszünk, hogy valameny- nyi pedagógus szüntelenül előrehaladjon. Úgy, ahogy ez például kerületünk gazdasági életében van, ahol mindazoknak, akik nem érik el a kívánt eredményeket, gyorsabban kell eljutniuk a jó átlagra, az átlagos eredményeket elérőknek pe­dig meg kell közelíteniük a legjobbakat. Állandó küzdelmet folytatunk azért, hogy a pedagógiai (Folytatás a 9. oldalon) ÚJ SZÚ 8 1986. IV. 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom