Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-02 / 77. szám, szerda
A CSKP XVII. kongresszusának vitája (Folytatás a 7. oldalról) Kommunista Pártjának XVII. kongresszusát köszöntjük. Hisszük, hogy a politikai-szervező és a politikai-nevelő munka további elmélyítése során sikerül ismét a magunk részével hozzájárulni az egész társadalom munkájához, ahogy az a 7. ötéves tervidőszakban is volt, amikor az általunk létrehozott mű értéke a választási programok és más feladatok teljesítése során 260 millió koronát tett ki, s a tagjaink által benyújtott újítási javaslatok 242 millió korona megtakarítást eredményeztek. Kívánok az önök kongresszusának teljes sikert és szeretném önöket még egyszer biztosítani arról, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának határozatai, amelyek államunk gazdasági és szociális politikájának a vezérvonalává válnak a következő öt évben, a Csehszlovák Néppártot is a szocialista társadalom további fejlesztéséért, a nép életszínvonalának emelkedéséért, a lakosság anyagi és szellemi szükségleteinek magasabb szinten történő kielégítéséért vállalt felelősségre fogják mozgósítani. Munkánk mindig össze fog kapcsolódni a Szovjetunió békepolitikájának támogatásával, a csehszlovák-szovjet barátság fejlesztésével, szocialista államunk külpolitikájának támogatásával. így kívánjuk valóra váltani a XVII. kongresszus politikai beszámolójának azon részeit, amelyekben a következő áll: ,,A Nemzeti Frontnak még hatékonyabban kell hozzájárulnia ahhoz, hogy fokozódjon az emberek alkotó részvétele a szocialista építésben, az irányításban és az igazgatásban, a szocialista életmód formálásában“, továbbá, hogy ,,az egész politikai rendszernek, minden egyes láncszemének azzal a tudattal kell dolgoznia, hogy a népet, szocialista társadalmunkat szolgálja.“. JAN KOZÁK elvtárs, a Csehszlovákiai írók Szövetségének elnöke Hiszem, hogy mindannyian tudatosítjuk tanácskozásunk jelentőségét, és azokat a feladatokat, amelyeket közösen kell megoldanunk. A háromnapos vita - amely már nagyon szükséges, gyümölcsöző volt, s életünk iránti gondoskodásunkat tükrözte - gyakran bizonytalan érzés fogott el, mert úgy tűnt föl nekem, mintha az egyik helyről a másikra rakosgatnánk bizonyos anyagokat, milliárdos nagyságú számadatokat, s közben kissé megfeledkeznénk arról, hogy ezeknek az anyagi javaknak jó vagy rossz gazdája az ember. Ezért mindig megkönnyebbültem, amikor a szónoki emelvényről az emberről való gondoskodásról hallottam. Egyszerűen azért, mert azt mondjuk - s erről mélyen meg vagyok győződve -, hogy a szocialista forradalom nemcsak az anyagi jólét érdekében ment végbe, hanem azért is, hogy az ember jobb, műveltebb szellemi értékek révén is gazdagabb legyen, és fokozatosan az új társadalom emberének tulajdonságaival rendelkezzék, vagyis a különböző nyersanyagokkal, a beruházások milliárdjaival jól - közös hazánk felvirágoztatása érdekében - sáfárkodjék. Tudatosítjuk, hogy az irodalom, a művészet és a kultúra az ideológiai harc szerves része, a szocialista nevelés rendkívül hatékony eszköze. Ilyen megvilágításból szeretnék irodalmunkkal, művészetünkkel kapcsolatban néhány olyan megjegyzést tenni, amelyről én úgy vélem, hogy itt beszélni kell. Vajon irodalmunkban miben léptünk előre a XVI. pártkongresszus óta? Úgy gondolom, a középnemzedékhez tartozó írók és költők nagyobb részét a szakmai fejlődés, az érettebb mesterségbeli tudás jellemzi. Növekszik az olyan alkotások száma, amelyek szorosan összefüggnek népünk alkotó, szocialista életvitelével. Valóságunk ilyen színvonalú ábrázolásában részt vállal a két nemzet és a nemzetiségek irodalma. A cseh és a szlovákiai irodalom egyenlő mértékben járult ehhez hozzá, mindegyik önállóan, de egyre nagyobb mértékben közös munkával, hazánk egész területén hoznak létre értékeket. Az egységes csehszlovák irodalmi kontextus fejlesztéséről van szó, amely egységes a müvek szocialista tartalmát illetően, miközben irodalmunk nemzeti sajátosságai, a különböző történelmi fejlődésből adódó nemzeti hagyományok révén is gazdagodik és másokat is gazdagít. Az eszmei és esztétikai szempontból kiemelkedő alkotásokkal együtt a CSKP XVI. kongresszusa óta ezt a tényt tartjuk erőfeszítéseink legnagyobb sikerének. Pártunk kulturális politikájának célja továbbra is az, hogy céltudatosan és következetesen támogassa a tartalmi és műfaji szempontból egyaránt sokrétű szocialista irodalom fejlődését, amely feltételeket teremt irodalmunknak a nem szocialista literatúrákkal való eredményes összevetéséhez. Bátran és elvszerúen összehasonlíthatjuk müveinket minden olyan alkotással, amelynek eszményei idegenek tudományos világnézetünktől és szocialista életszemléletünktől, beleértve a kommersz nyugati alkotásokat is, amelyek hamisan értelmezik a kultúra közkincs- csé tételének elveit, megszületésüket, terjesztésüket különböző konjukturális, tehát anyagi érdekek vezérlik. Ezen az úton kellene haladnunk, nyíltan, elvszerűen bírálhatnánk az eszmei és esztétikai szempontból gyenge műveket, amelyeknek szerzői csak szólamokkal igazolják, hogy műveik a szocializmust támogatják. Ilyen szempontokat is figyelembe véve kellene megszabni azt a következetes, az osztályszempontokat sem mellőző kritikai irányvonalat, amely méfyrehatóan értékelhetné irodalmi életünket, a műveket és a kiadók tevékenységét továbbá a kritika és elméleti gondolkodásunk, a tömegtájékoztató eszközök színvonalát. Vajon így van-e ez mindig? Nem különböznek-e gyakran a szavak és a tettek? Erre a kérdésre a kongresszus után valamennyiünknek kritikusan és önkritikusan válaszolnunk kell. Az életünk, ez a kor, az előttünk álló feladatok sokasága késztet bennünket erre. Nem véletlenül figyelmeztetett minderre a pártunk főtitkára, Gustáv Husák elvtárs által előterjesztett beszámoló, hangsúllyal szólva szellemi értékeink, alkotó energiánk céltudatosabb kihasználásáról. A mi feladatunk népünket, boldogulását szolgálni. E nemes cél szolgálatába kell állítani hazánk anyagi és szellemi erőit. Az élet sokféle témát, megírásra váró gondot kínál föl irodalmunknak. Különösen nehéz, felelősségteljes és vonzó művészi feladat mélyrehatóan, sokrétűen ábrázolni - belső világáról sem megfeledkezve - a társadalmi szempontból aktív, energikus és bátor embert, aki politikai és szakmai szempontból képzett, mai csehszlovákiai valóságunk megteremtője. De a megírandó embertípusok közé tartoznak azok a látszólag kisemberek is, akik viszonylag egyszerű és szürke életet élnek, ám áthatja őket a természetes felelősség mindaz iránt, aminek a földön örülünk, s ami miatt nyugtalankodunk. Azokra az emberekre gondolok, akiknek erényeik, de hibáik is vannak, s gyakran csak egy bizonyos idő elteltével tudatosítják, mit kell tenni előrehaladásunk érdekében. Irodalmunk egyik jelenbeli és jövőbeni legnagyobb feladata művészi szempontból hatásosan ábrázolni azt az embert, aki munkaszeretó, munkájával kenyérillatot áraszt, fokozatosan kezdi megérteni a szocialista életmód előnyeit, lépésről lépésre győzi le a hétköznapok különböző akadályait, az élet különböző ellentmondásait, fokozatosan megbarátkozik a tudomány és a technika vívmányaival, sót mind eredményesebben ki is használja azokat, miközben egyre árnyaltabb, gazdagabb lesz szocialista jellemvonása, egyénisége. Tehát olyan alkotásokra van szükség, amely fölfedezi az újat is: az újat az ember cselekedeteiben, munkájában, gondolkodásmódjában, s egyúttal ösztönző ereje is van. Egyszerűen megfogalmazva azt mondhatjuk, hogy irodalmunk legyen teljes mértékben összhangban életünkkel, előrehaladásunk érdekében yívott harcainkkal. Nekünk, kommunista íróknak tudatosítanunk kell, hogy hiányoznak az olyan érett, kimagasló alkotások, amelyek a munkás, a technikus, a tudós, a nagy építkezések dolgozóinak, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa országainak sokoldalú együttműködésében részt vevő emberek életét, tevékenységét ábrázolnák. S annak a sokezer munkásnak, szakembernek életét és cselekedeteit is, akik például tevékenyen segítik a fejlődő országok gazdasági és kulturális előrehaladását. Pedig - miként azt felszólalásában Mihail Szolomencev elvtárs, a szovjet pártküldöttség vezetője hangsúlyozta- a sokoldalú együttműködésnek még csupán a kezdetén tartunk. A jövőben művészi munkánkban jobban élnünk kell a szocialista hazafi- ság és internacionalizmus e fontos gyakorlati iskolája adta lehetőségekkel, elsősorban a fiatalabb és az ifjú nemzedék nevelésében. Nem akarom most föltenni azt a kérdést, miért hiányoznak az ilyen művek. Ennek a fogyatékosságnak minden bizonnyal számos oka van. Egy azonban biztos: az az ember, aki az egyetem elvégzése után rögtön a szerkesztőségi íróasztalhoz ül, bajosan írhat meg ilyen alkotásokat. Irodalmunk nagyon szegény lenne, ha az ilyen- bármennyire is tehetséges - alkotók képeznék a többséget. Pedig látnunk kell, hogy ők szerkesztőként is nagyban befolyásolhatják az írókat, sőt a művek kiadásáról is döntenek. Kubeš elvtárs, a szocialista munka hőse, a prágai ČKD öntómunkása erről a helyről nagy társadalmi igazságot mondott ki. Növelni kell társadalmunkban a munkásosztály tekintélyét figyelembe véve azokat a változásokat, amelyek a munkásosztály életében a tudományos és a technikai fejlődés eredményeképpen bekövetkeztek és a jövőben bekövetkeznek. Itt nemcsak a jelenről van szó. Sok az adósságunk annak az időszaknak a ábrázolásában is, amikora munkás- osztály más dolgozókkal karöltve a háború vérzivatarában, majd ezt követően a burzsoáziával nehéz és tanulságos forradalmi harcot vívott szocialista jelenünkért. Úgy vélem, hogy e téren különösen a szlovák nemzeti felkelés történelmi, és nemzeteink életére ható jelentőségének művészi ábrázolása érdekében a szlovákiai írók többet tettek. A cseh írók - és nemcsak ók- sokban adósak a cseh munkásosztály nemzeti-felszabadító harcának, ebben betöltött vezető szerepének, a szovjet hadsereg által felszabadított hazánk szocialista jellegéért és jelenéért vívott küzdelmeinek művészi ábrázolásában. Annak az útnak a felelevenítésében, amelyben a cseh munkásosztály kulcsfontosságú szerepet töltött be. Nem amiatt, hogy cseh volt, hanem sokkal inkább azért, mert politikai tudata, nagy létszáma révén, a párt gottwaldi vezetésének irányításával hivatva volt és kellőképpen fel is készült e történelmi harc sikeres megvívására. Irodalmunknak ezt a komoly adósságát fokozatosan törlesztenie kell napjaink és jövőnk feladatainak szempontjából is, hiszen művészetünk egyik állandó célja, hogy kellőképpen ábrázolja és kidomborítsa a csehszlovák munkásosztály harcait, munkásságát, s ezáltal növelje közös hazánk munkásosztályának társadalmi tekintélyét. Mindezt annak ellenére hangsúlyozom, hogy irodalmunk értékekben gazdag. Olyan kiváló írók, költők élnek közöttünk, akiknek alkotásai kivívták népünk szeretetét, megbecsülését, s külföldön, Európában, sőt az egész világon is nagy visszhangot váltottak ki. Azoknak az új terveknek, feladatoknak a tükrében, amelyet pártunk tűzött elénk, az eddiginél is jobban tudatosítjuk, hogy a pártos művészi alkotások részére sokkal nagyobb lehetőség, tér kínálkozik, amelyet a korábbinál alaposabban kell kihasználnunk. Igényesebbeknek kell lennünk. Olyan bátor hangvételű, társadalmi szempontból elkötelezett, művészi értékeit tekintve érett alkotásokra van szükségünk, amelyek erősítik az alkotó, szocialista gondolkodásmódot, és sajátos eszközeikkel segítik elő társadalmi fejlődésünket. Olyan művekre van szükségünk, amelyek hatnak az ember érzelmeire és értelmére, meggyőzik öt fejlődő életünk új értékeiről, megerősítik azt az elhatározását, hogy bátran, becsületesen és pártosan harcoljon mindaz ellen, ami gátolja, nehezíti hazánk fejlődését, további felvirágoztatását. Csak akkor leszünk képesek megfelelni a társadalmi elvárásoknak, ha olyan regényeket, verseket, drámákat és más művészi alkotásokat írunk, s adunk ki, amelyek szocialista társadalmi rendszerünk iránt elkötelezettek, a megújult gondolkodásmódot tükrözik, s nem középszerűek. Azt mondtam, hogy szigorúbban kell megítélni önmagunk munkáját. Ám ezzel együtt szigorúbban kell szólni azokról a körülményekről is, amelyek nehezítik vagy gátolják a szocialista művészet fejlődését, az értékek közkinccsé tételét. Most csak két gátló körülményről szólok, mert ezeket tartom a legkomolyabbaknak. Azoknak az alkotóknak, akik már igazolták eszmei, szakmai és állampolgári érettségüket, megfelelő feltételeket kellene teremtenünk ahhoz, hogy tehetségüket, minden erejüket, energiájukat az alkotásra fordíthassák, vagyis arra a tevékenységre, amelyet társadalmunk elvár tőlük. Ennek ellenére az írószövetség jelenlegi tagjai 92 százalékának éppen a produktív életkorban gyakran nem könnyű beosztása, állása is van, s emiatt csak esténként vagy szabad idejükben alkothatnak. Azt hiszem, mindenki, aki irodalmunk fejlődését szívügyének tartja, megérti, hogy az irodalmi alkotás nagy szellemi energiát, összpontosítást és időt igényel, s ezt a fontos írói hivatást az egésznapos munkahelyi beosztás mellett nem lehet a szerző és a társadalom számára is megnyugtatóan betölteni. Meg kellene próbálkoznunk e komoly gond mielőbbi megoldásával. Fel kell számolni továbbá a nyomdával kapcsolatos immár régóta tartó nehézségeket. Egyszerűen lehetetlen - s ez a párt kulturális politikájának érdekeit is sérti -, hogy a könyv előállítása a kicsi nyomdai kapacitás, a papírhiány, s a kötés nehézségei miatt két, három, sót négy évig tartson. Ilyen körülmények között Jirí Wolker vagy Karol Hynek Mácha meg sem érhette volna alkotásai megjelenését. Lényeges előrehaladást jelentene, ha néhány nyomdát álállítanánk arra, hogy csak szépirodaimat adjon ki. Valahogy úgy, ahogy azzal a Polygrafie főigazgatóságával és a kulturális minisztériummal együttműködve a Československý spisovatel kiadó próbálkozik. A jelenlegi helyzetbe nem törődhetünk bele. Engedjék meg, hogy megismételjem az ismert igazságot: az irodalom, ugyanúgy, mint a kultúra és a művészet többi ágazata, az ideológiai harc szerves része. Erről nincs jogunk megfeledkezni. Nem feledkezhetnek meg erről a kulturális minisztérium munkatársai, de a párt- és az állami szervek illetékesei sem. S ugyanígy egyetlen munkatárs, s főleg pedig az állami szervek és hivatalok egyetlenegy beosztottja és vezetője a tárcák, munkahelyük terveinek összeállításánál sem feledkezhetnek meg arról, hogy a művészeti alkotószövetségek alapvető feladata - hiszen emiatt jöttek létre - gondoskodni az alkotásokról. Hangsúlyozom az alkotásokról. Céltudatosan munkálkodni új, eszmei és művészi szempontból érett, a szocializmust szolgáló, erősítő müvek létrejöttéről. Ez az alapvető feladatunk, ezt várja tőlünk pártunk és népünk. Ennek a feladatunknak lelki- ismeretesen és megújult erővel teszünk eleget, e feladat sikeres megoldását fogják majd értékelni pártunk központi bizottságának illetékes szervei. Távlatainkért, ember- és társadalomformáló céljainkért, békés építőmunkánk feltételeiért hazánk a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal vállvetve harcol. A világ haladó erői azért küzdenek, hogy a fölmerült kérdéseket békés úton tisztázzák. Éppen ezért nagyon kritikusan ítéljük meg az Amerikai Egyesült Államok minden egyes lépését az állami terrorizmus kiszélesítése terén, amelyekre Közép-Keleten, Latin-Amerikában vagy a világ más táján kerül sor. A béke megőrzésének, a világbéke megerősítésének reális reményéért érdemes dolgozni, bátran harcolni, legyőzni az akadályokat, érdemes élni és szebb jövőről álmodni. A művészek nemes feladata alkotásaikkal harcolni, szolgálni a társadalmi haladást, népünket. Az alkotáson kívül állampolgári magatartásunkkal idehaza és külföldön e nemes célt kell szolgálni. Hallassuk hát mi is a szocialista hazafiság és internacionalizmus hangját, amelynek mindehol föl kellene csendülnie, ahol a szabadságról tárgyalnak, a békéért, s az ember szebb jövőjéért harcolnak. Hiszen az ember azért született, hogy örüljön az életnek, s boldog élete során új értékeket alkosson. VILMA PROCHAZKOVA elvtársnő, a Mladá Boleslav-i Alapiskola igazgatója azokat megelőző beszélgetéseken, melyeket a párt tagjaival és tagjelöltjeivel folytattunk, felelősen értékeltük az eredményeket, ezt öt éve minden esztendőben megtesszük a közép-cseh- országi kerületben, feltárva hiányosságainkat. Leküzdésükre hatékony intézkedéseket hoztunk és feladatokat jelöltünk ki a központi bizottság 15. ülése határozatainak szellemében. Gustáv Husák, pártunk főtitkára ezen a tanácskozáson kategorikus követelményként szólt minden ideológiai tevékenység hatékonyságának a növeléséről. Az oktatásügyben ez egyebek között jelenti valamennyi alkotó eró mobilizálását, minden jó tapsztalat alkalmazását. Röviden, az egész tantestület komplex viszonyulását a munkához. Pártunk megalapítása 65. évfordulójának az esztendejében van éppen tíz éve annak, hogy jóváhagyták a csehszlovák oktató-nevelő rendszer további fejlesztéséről szóló dokumentumot. A két ötéves tervidőszakban új felfogásban végzett pedagógiai munka eredményei tanúskodnak annak a tervezetnek a magas színvonaláról, indokoltságáról és átgondolt voltáról, amelynek teljesítésével az ifjúság számára három út is nyílt a középiskolákból, beleértve a szakmunkásképzőket is, a legmagasabb műveltség megszerzése, azaz a főiskolák felé. A pártunk XV. kongresszusával kezdődő időszakban oktatásügyünk fokozatos tökéletesítése így járult hozzá azokhoz a jelentős eredményekhez, amelyek a párt gondoskodása révén születtek az emberek, mindenekelőtt a sorjázó ifjú nemzedékek műveltségének gyarapításában. Az átépítés programját nagyra értékelik valamennyi iskolatípus pedagógusai, csatlakoznak hozzánk a szülők is. A mi Mladá Boleslav-i iskolánk eredményei is arról tanúskodnak, hogy fokozatosan fejlődik a tudás és a készség, önállóbbak a gyerekek, növekszik aktivitásuk, érdeklődésük az iskolán kívüli tevékenység, valamint a hazában és a nagyvilágban történő események iránt. Némely tantárgy anyagában további javításokra, pontosításokra van szükség, ez azonban semmit nem változtat azon, hogy az iskola átépítése kellő időben tesz eleget feladatának. Tíz év gyakorlata kétségtelenül szilárd alapot teremtett a holnapba irányuló még gyorsabb előrehaladáshoz. Az évzáró tagsági gyűléseken és az A mi pártalapszervezetünk kezdettől fogva tudatosította felelősségét a tervezet megvalósítása során. Becsületbeli személyes ügyként kapott hangsúlyt a kommunista tanító példája, amikor becsületesen és igényesen készül fel a tanításra és amikor a tanítási órán, valamint az iskolán kívüli tevékenységben alkotó módon fejleszti az új, hatékonyabb módszereket. A pártalapszervezet fokozatosan egységesítő és mozgósító erővé vált. Elértük, hogy tanítóink megértették az új tervezet céljait és igényességét és hogy zömük kellő erőfeszítéssel dolgozott ebben az irányban. Az eredményekben azonban még mindig mutatkoznak különbségek. Ez a tapasztalatból is adódik, amely gyarapodik az évek során végzett gyakorlati munkával. A pártalapszervezet, az iskola vezetősége és kollektívánk legjobb tagjai főként a fiatal pedagógusoknak segítenek. Ezzel párhuzamosan arra törekszünk, hogy valameny- nyi pedagógus szüntelenül előrehaladjon. Úgy, ahogy ez például kerületünk gazdasági életében van, ahol mindazoknak, akik nem érik el a kívánt eredményeket, gyorsabban kell eljutniuk a jó átlagra, az átlagos eredményeket elérőknek pedig meg kell közelíteniük a legjobbakat. Állandó küzdelmet folytatunk azért, hogy a pedagógiai (Folytatás a 9. oldalon) ÚJ SZÚ 8 1986. IV. 2.
