Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-18 / 91. szám, péntek

Büszkék lehetünk elért eredményeinkre Erich Honecker előadói beszéde az NSZEP XI. kongresszusán Tegnap, a Német Szocialista Egy­ségpárt XI. kongresszusának első napján Erich Honecker főtitkár terjesz­tette elő az NSZEP Központi Bizottsá­gának beszámolóját, amelyet alább is­mertetünk. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a X. kongresszus határozatait teljesítették. A munkások, földművesek, az értelmiség és más dolgozók erőfeszítéseinek eredmé­nyeként az NDK-ban tovább szilárdult és fejlődött a szocializmus - az imperializmus számos bomlasztó manőverei ellenére is. Aláhúzta: amikor a nemzetközi színtéren felteszik a kérdést, mi is az a létező szocia­lizmus, büszkén mutathatunk közös mun­kánkra. Nem kétséges, az NDK, mint azon két állam egyike, amelyek a második világ­háború eredményeként születtek német földön, olyan dolgot valósított meg, ame­lyet barátai nagyra értékelnek, az ellensé­gei pedig nem hagyhatnak figyelmen kívül. Az NSZK-tól eltérően az NDK-ban - a két társadalmi rendszert, a Varsói Szerződést és a NATO-t elválasztó vonal mentén - lét­rehoztuk a kizsákmányolás nélküli társa­dalmat, amelyben teljes mértékben érvé­nyesülhetnek a nép alkotó erői. A szónok emlékeztetett arra, hogy az elmúlt öt évben az NDK-ban 1,087 billió márka értékű nemzeti jövedelmet hoztak létre s ennek 90 százalékát a munkaterme­lékenység növekedése adta. Fokozatosan javult a nép anyagi és kulturális életének színvonala. Felelősség a békéért Az NSZEP nemzetközi tevékenységével és a nemzetközi helyzettel kapcsolatban Erich Honecker hangsúlyozta, a párt egyik fó feladata hozzájárulni a háborús veszély csökkentéséhez. Kiemelte a nukleáris fegyverek felszámolását célzó szovjet bé­kejavaslat jelentőségét. Ez, valamint a nemzetközi biztonság átfogó rendszeré­nek megteremtését szorgalmazó szovjet politika teljes mértékben megfelel a mi eszményeinknek az erőszak és fegyverek nélküli világról, amelyben minden nép sza­badon választja meg továbbfejlődésének útját. Nyilvánvaló, hogy az USA nem haj­landó utat nyitni a nukleáris leszerelés előtt és lemondani az űrfegyverkezési progra­mot szolgáló atomfegyver-kísérletekről. Ezt a destruktiv politikát támogatja az NSZK kormánya is, ami bonyolítja a szo­cialista országokhoz - beleértve az NDK-t is - fűződő viszonyát, az európai biztonság és együttműködés kárára van. ,,Genf szel­lemének“ megőrzéséhez és mélyítésé­hez nemcsak szavakra, hanem konkrét tettekre van szükség. Annak érdekében, hogy megmentsük a világot az atomfegy­verektől, az első lépés csakis az lehetne, hogy nem fogdák kipróbálni az állandóan új típusú eszközöket. Az NSZEP főtitkára a jelenlegi kapitalis­ta világrendszerben uralkodó helyzetet ele­mezve rámutatott arra a versengésre, amely az imperializmus fő központjai, az USA, Nyugat-Európa és Japán között fo­lyik, s amiről a burzsoá politikusok azt állítják, hogy hatalmas „technológiai harc­ról“ van szó. A kapitalista világban szünte­lenül a kapitalista növekedésről beszélnek, de a tömeges munkanélküliség emelkedik. A szocialista országokban a fejlődés más a tudományos-műszaki haladás meggyor­sítása és a gazdasági potenciál növekedé­séhez szükséges feltételek létrehozása jel­lemzi. A szónok a továbbiakban a szovjet párt XXVII. kongresszusának jelentőségét ecsetelte, majd a két szomszédos német állam kapcsolatairól beszélt. Mint mondot­ta, a béke biztosítása az NDK és az NSZK kapcsolataiban továbbra is döntő kérdés marad. Minden olyan nyugatnémet politi­kusnak, aki azt kivánja, hogy komolyan vegyék őt, nem szabad megfeledkeznie a második világháború és az azt követő fejlődés eredményeként kialakult realitá­sokról. Ilyen a két szuverén, független német állam - az NDK és az NSZK - léte, amelyek különböző társadalmi rendszere­ket képviselnek, különböző szövetségek­hez tartoznak. Erich Honecker hangsúlyoz­ta a Kohl nyugatnémet szövetségi kancel­lárral 1985. március 12-én közösen kiadott nyilatkozat tartós érvényességét. E doku­mentum megerősítette a határok sérthetet­lenségét, minden európai állam területi egységének és függetlenségének tisztelet­bén tartását a jelenlegi határok között, ami a béke alapvető feltétele. Ez a két német állam alapvető kapcsolatairól szóló szerző­désnek, valamint más európai szerződé^ seknek is megfelel. Tekintettel a történelmi tanulságokra, mindkét német állam külön­leges felelősséggel tartozik a békéért. Ez a felelősség csak hatványozódik azáltal, hogy az NSZK és az NDK - csak­úgy mint Csehszlovákia - határai a Varsói Szerződés tagállamait és a NATO-orszá- gokat elválasztó vonal mentén húzódnak. Az említett dokumentumban az NDK és az NSZK kapcsolatainak történetében először erősítettük meg, hogy német földről soha többé nem szabad háborúnak kiindulnia. Ami Nyugat-Berlint illeti - mondotta Ho­necker -, síkra szádunk az 1971. szeptem­ber 3-án megkötött négyhatalmi megálla­podás szigorú megtartásáért, nem utolsó­sorban a nyugat-berliniek érdekében, hi­szen ez a szerződés a gyakorlatban bevált. Szövetségeseinkkel együtt a jövőben is határozottan vissza fogjuk utasítani azokat a kísérleteket, amelyek a négyhatalmi szerződés alapvető rendelkezéseinek megkerülését célozzák. Ezek a rendelke­zések kimondják, hogy Nyugat-Berlin nem tartozik az NSZK-hoz, s ezért Bonn nem is irányíthatja. Népünk megdöbbenéssel és felháboro­dással fogadta azt a hírt, hogy az USA, szembe helyezkedve a józan emberi ész­szel, légitámadást indított Líbia ellen. A Varsói Szerződésbe tömörült szocialista államok ezzel kapcsolatban jogosan fejezik ki a nemzetközi helyzet rohamos kiélező­dése miatti aggodalmukat. Ezt a rosszab­bodást Washington Líbiával szembeni el­lenséges akciói provokálták ki. A líbiai városok barbár bombázása agressziónak minősíthető, és jogosan vált ki felháboro­dást. Az NDK teljes mértékben támogatja a Varsói szerződés tagországainak nyilat­kozatát. Az USA agressziója reálisan fe­nyegeti a békét a Földközi-tenger déli ré­szén, s azzal a veszéllyel jár, hogy a nem­zetközi feszültség szinte az ellenőrizhetet­lenségig fokozódik, ami mind Európában, mind a világban negatívan befolyásolhatja a helyzetet, s általában a Nyugat és Kelet közötti párbeszédet. Honecker végezetül azt hangsúlyozta, az USA folytatódó légitá­madásai a líbiai célpontok ellen azt bizo­nyítják, hogy az imperialista kalandorpoliti­ka hibájából a világbékét mind nagyobb veszély fenyegeti. A szónok a továbbiak­ban az NDK békeszerető külpolitikájáról beszélt, amely megfelel á szocialista társa­dalmi rendszer humánus lényegének. Korszerű szocialista ipar és mezőgazdaság A párt gazdasági és szociális politikájá­ról szólva kijelentette, hogy a termelés intenzifikálása a gazdasági növekedés tar­tós alapjává vált. A párt időben irányította a gazdaságot a legkorszerűbb tudomá­nyos-műszaki fejlesztésre. A tudomány és a technika ismereteinek kihasználásával évente átlag 500 millió munkaórát takaríta­nak meg, ez hozzávetőleg 300 ezer dolgo­zó teljesítményével egyenlő. Az utóbbi ti­zenöt évben, az NSZEP VIII. kongresszusa óta 2,7 billió márka értékű nemzeti jövedel­met hoztak létre, ez 70 százalékkal több az 1949 és 1970 között született értéknél. A nemzeti jövedelem növekményének 90 százalékát a munkatermelékenység növe­kedése adta. A népgazdaság anyagi-mű­szaki bázisa megfelel a korszerű szocialis­ta ipari állam követelményeinek, amely fejlett mezőgazdasággal rendelkezik. Az utóbbi öt évben korszerűsítésre, rekonst­rukciókra, az állóalapok bővítésére és a szociálpolitikai programra 319 milliárd márkát fordítottak, úgyhogy 1985 végén az NDK népgazdasága 1,3 billió márka értékű állóalapokkal rendelkezett. Az iparban, amely az elmúlt öt esztendőben a nemzeti jövedelem növekményének háromnegyed részét adta, a munkatermelékenység 38 százalékkal nőtt. Az energia, a tüzelő- és nyersanyagok fajlagos felhasználása pedig 5,3 százalékkal csökkent évenként. Kiváló eredmények születtek a mezőgazdaság­ban: évente átlag 4,54 tonna gabonát taka­rítottak be 1 hektárról, ez fél tonnával volt több a hetvenes évek átlagánál. Tavaly rekordmennyiségű termést, 11,6 millió ton­na gabonát takarítottak be az NDK-ban, vagyis az átlagos hektárhozam 4,6 tonna volt. Vágómarhából az állami felvásárlás 1982 és 1985 között évi átlagban elérte a 2,4 millió tonnát, a múlt évben e téren is rekordmennyiség született: 2,6 millió tonna. Tovább növekedett az NDK népének anyagi és kulturális életszínvonala. Az el­múlt 15 évben 2,4 millió lakást építettek fel és korszerűsítettek, ezáltal 7,2 millió ember lakáskörülményei javultak. A lakásépítés mögött nem maradnak le a járulékos beru­házások sem. Az értékelt időszakban a la­kosság reáljövedelmei megkétszereződ­tek, a tiszta bevétel 78 százalékkal nőtt. Állandóan javult a gondoskodás a gyerme­kekről, a dolgozó nőkről és az ifjú házasok­ról. Jelentős mértékben emelkedett a fo­gyasztási cikkek termelése. Az 1970-es évi 64 milliárd márkával szemben tavaly már 113 milliárd márka volt a kiskereskedelmi forgalom. A szónok kiemelte: a párt politikájának fő célja a gazdasági és a szociális szféra egységének biztosítása. Még inkább össze kell hangolni a tudományt és a termelést, s ez főleg a csúcstechnológiákra vonatko­zik. A központi bizottság javasolja a XI. kongresszusnak a párt 2000-ig szóló gazdasági stratégiájának megvitatását. Ami a mostani ötéves tervidőszakot illeti, úgy számolnak, hogy a nemzeti jövedelem ér­téke eléri az 1,3 billió márkát, emellett a növekmény 90 százalékát ismét a mun­katermelékenység növekedéséből kell fe­dezni. A népgazdaság további fejlesztése során fontos szerepet játszik az automati­zálás, a robotizálás, az elektronizálás és a számítástechnika széles körű alkalma­zása. A beszámoló aláhúzta, az NDK ipara, gazdaságának eredményei mindenekelőtt a mikroelektronika terén szerzett széles kö­rű tapasztalatokra támaszkodhatnak. Nagy jelentősége van a Szovjetunióval és más KGST-tagországokkal folytatott együttmű­ködésnek a számítástechnika gyártása és bevezetése terén. Erich Honecker a továbbiakban azt emelte ki, hogy az NDK népgazdaságában jelentős szerepet játszik a fogyasztási cik­kek gyártása. E téren 1990-ig 30-32 szá­zalékos növekedést kell elérni, s ezzel párhuzamosan évente a termékek 30-40 százalékát innoválják. Az ipari árucikkek termelése évente 5 százalékkal, a szolgál­tatásoké és javításoké 28 százalékkal nö­vekszik. Az építőipari tiszta termelésben 30-32 százalékos emelkedést terveznek, emellett az ipari beruházások aránya 20 százalékkal nő. A mostani ötéves tervidő­szakban 1 millió 64 ezer lakást kell felépí­teni és korszerűsíteni. Erich Honecker a népgazdaság tervsze­rű irányításával is foglalkozott, aláhúzta, hogy az NDK-ban a szocialista tervezés fő mozgató erői a kombinátok és üzemek. Ezek az intenzifikálás feltételei között jól beváltak az iparban, az építőiparban, a közlekedésben és a távközlésben, mint a szocialista nagyüzemi termelés irányítá­sának korszerű formái. Pozitív eredménye­ket hoz az, hogy a központilag irányított kombinátok közvetlenül a minisztereknek vannak alárendelve, akik a párt és a kor­mány megbízásából össztársadalmi fele­lősséget viselnek az egyes ágazatok telje­sítményének növekedéséért. A köztes láncszemek ezt a felelősséget nem gyen­gítik, inkább tovább fejlesztik. A kombiná­tok értékelése során a fő kritériumok to­vábbra is a minőség, a ráfordítások csök­kentése és a munkatermelékenység növe­kedése. Az elkövetkező években is a bevált úton haladunk - húzta alá az NSZEP főtitkára —, amikor is a termelési költségek visszatük­röződnek az árakban, mind az iparban, a mezőgazdaságban, mind pedig az építő­iparban és a közlekedési tarifákban. Az alapvető árucikkeknél csakúgy, mint a lak­béreknél és a szolgáltatási díjaknál tovább­ra is a stabil fogyasztói árak politikáját kívánjuk folytatni. Az új és kiváló minőségű termékek fogyasztói árait a jövőben is úgy szabjuk meg, hogy fedezzék a költségeket, s az üzemeknek és a társadalomnak is meghozzák a kívánt nyereséget. 1990-ig a lakosság reáljövedelmei 20-23 százalékkal emelkednek. Folytatjuk a bevált bérpolitikát, amely a teljesítmé­nyekre épül, a jövőben is fokozatosan kívánjuk bevezetni az eredmények szerinti javadalmazás új formáit hozzávetőleg 4,5 millió munkásnál, mesternél, a szak- és főiskolai képesítéssel rendelkező káderek­nél, valamint a műszaki-gazdasági dolgo­zóknál az iparban, építőiparban, közleke­désben és a népgazdaság egyéb területe­in. Ez megfelel a „mindenki képességei szerint, mindenkinek a munkája szerint“ elvnek. A párt gazdasági stratégiája Erich Honecker a továbbiakban a párt­nak az elkövetkező évekre és a 2000-ig szóló időszakra kitúzött gazdasági stratégi­ájával foglalkozott. Kiemelte, ez arra irá­nyul, hogy még szervesebben összekap­csolják a szocializmus előnyeit és a tudo- mányos-technikai forradalom vívmányait, amely forradalom új szakaszba lépett. Az egyre nagyobb teljesítmények elérése szempontjából továbbra is a mikroelektro­nika, a korszerű számítástechnika alkal­mazása, a tudomány és a technika ered­ményeinek kihasználására építő konstruk­tőri munka és tervezés lesz a döntő. E té­ren érvényesül a tudomány és a termelés szervezési összekapcsolásának újabb fo­ka, s ennek középpontjában a kombinátok állnak. Az NSZEP gazdasági stratégiájá­nak további célja a munkatermelékenység növekedése, a termelés növekedése a nyersanyagok és anyagok fajlagos fel- használásának csökkentése mellett. Tovább kell csökkenteni a termelési fo­gyasztás arányát a társadalmi össztermék­ben. E folyamat folytatása érdekében mind­inkább új technológiai megoldásokat kell bevezetni, csökkenteni kell a termelési hul­ladékot, s további másodlagos nyersanya­gokat kell keresni. Szüntelenül növekszik a hazai nyersanyagoknak, s általában a nyersanyagokkal való takarékos gazdál­kodásnak a jelentősége. Fontos népgaz­dasági feladat a termelés olyan minőségé­nek az elérése, amely megfelel a magas nemzetközi mércéknek. A gazdasági stra­tégia a munka nagyfokú hatékonyságára is irányul. A munkaidő-megtakarítást minden területen a termelési fogyasztás csökkené­sének kell kísérnie. Növelni kell a műsza­kokban végzett munka arányát. A párt gazdaságpolitikája nagy igényeket támaszt a beruházási tevékenységgel kapcsolat­ban. A beruházások jelentős része az álló­alapok korszerűsítését fogja szolgálni, s emellett a már meglévő objektumokat kell kihasználni. Súlyt kell helyezni a beruházá­sok időben történő üzembe helyezésére. A szónok a továbbiakban a tudomány feladataival foglalkozva azt húzta alá, hogy az NDK-ban a tudomány lépést tartott a korral. Az új feladatok minden tudóstól megkövetelik a magasabb színvonalat és a gyorsabb ütemű megoldásokat. Erich Honecker a szocialista állam fejlő­désével foglalkozva hangsúlyozta a szo­cialista demokrácia tökéletesítésének szükségességét és a közelmúltban jóváha­gyott törvények jelentőségét, amelyek töb­bek között növelték a helyi képviseleti szer­vek jogkörét. Mindenkinek, aki felelős az állami ügyek irányításáért, kötelessége, hogy törődjön az állampolgárok jogaival, megfelelő figyelmet szenteljen javaslataik­nak és bíráló megjegyzéseiknek. Aki a néppel szembeni kötelességeit elhanya­golja, az politikailag felelőtlenül jár el. Ho­necker a továbbiakban a társadalmi szer­vezetek feladataival és helyzetével foglal­kozott. Mozgósítani a tömegek alkotóerejét A párton belüli életet elemezve azt húzta alá, hogy a Német Szocialista Egységpárt a munkásosztály és az egész dolgozó nép pártja. Mozgósítja a tömegek alkotó erejét és kezdeményezését. Kijelentette: pártunk olyan élő szervezet, amely az új feladatok­nak megfelelő arányban növekszik és erő­södik. Szoros kapcsolatát a munkásosztály és az egész nép életével az is bizonyítja, hogy állandóan új erők lépnek a pártba. Az NSZEP tagjainak és tagjelöltjeinek száma 2 millió 304 121, ennek 58,1 százaléka munkás, 4,8 százaléka szövetkezeti föld­műves, az értelmiség képviselői pedig 22,4 százalékot tesznek ki. A pártban követke­zetesen érvényesül a demokratikus centra­lizmus, ami megteremti a feltételeket ah­hoz, hogy az egész társadalom érdekeinek megfelelő feladatok megoldására össz­pontosítsanak, mégpedig egységes eljá­rással, a központi bizottságtól kezdve az alapszervezetekig. Az új párttagok kivá­lasztása ós felvétele során továbbra is a lenini elveket kell szem előtt tartani. Elsősorban az öntudatos munkások és szövetkezeti dolgozók felvételére kell he­lyezni a hangsúlyt. A továbbiakban Honek- ker a tömegpolitikai munka hatékonyságá­ról, valamint a tömegtájékoztató eszközök jelentőségéről beszélt, hangsúlyozva, hogy részletesen kell tájékoztatni a dolgozókat a bel- és külpolitikai eseményekről. A be­számolóban nagy figyelmet szentelt az ifjúság helyzetének. Erich Honecker előadói beszédének be­fejező része az NSZEP helyzetét elemezte a világ kommunista és munkásmozgalmán belül. Rámutatott az NSZEP és az SZKP, valamint a testvérországok marxista-leni- nista pártjainak harci szövetségére. El­mondotta, hogy az NSZEP már évek óta fejleszti kapcsolatait a tőkés országok szo­ciáldemokrata és szocialista pártjaival. A háborús veszély fokozódása, valamint az ellene folytatott harc szükségszerűségének eredményeként ezek a kapcsolatok bővül­tek, s magasabb minőségi szintet értek el. Értékelte a Szocialista Internacionálé nö­vekvő elkötelezettségét a lázas fegyverke­zés megállításáért, a leszereléséért folyta­tott harcban, azt a konkrét álláspontot, amelyet az SZÍ és pártjai az USA „csillag­háborús“ terveivel kapcsolatban foglalnak el. Aláhúzta, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták a meglévő ideológiai, társadalmi-politikai véleménykülönbségek ellenére fontos partnerek a békéért folyta­tott küzdelemben. ÚJ SZÚ 4 1986. IV. 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom