Új Szó, 1986. április (39. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám, kedd

(Folytatás az 1. oldalról) ellenére folytatja nukleáris kísérle­teit - ezt a mostani akcióját a Szovjetuniónak címzett de­monstratív felhívásként fogjuk fel, de nemcsak hozzánk, hanem az egész világhoz, valamennyi nép­hez, így az amerikai néphez inté­zett felhívásként tekintjük. A jelenlegi helyzetben, amikor is a világban egész hegyek halmo­zódtak fel nukleáris robbanó­anyagból, az atomkísérletek leállí­tásának kérdése óriási jelentősé­gű. Ez természetes. Először - az atomkísérletek le­állítása a legreálisabb utat jelenti ahhoz, hogy elérjük a lázas fegy­verkezés leállítását. E kísérletek nélkül lehetetlen nemcsak az atomfegyverek tökéletesítése, ha­nem új fajtáinak kifejlesztése is. Tömören mondva, ha az Egye­sült Államokkal és más atomhatal­makkal megállapodnánk az atom­kísérletek leállításáról, ezzel el­mozdulhatna a holtpontról a nuk­leáris leszerelés folyamata. És tovább: a kísérletek folytatá­sa hatalmas és jelenleg talán még teljesen fel sem tárt károkat okoz a természetben, az életkörnyezet­ben, amelyben élünk. Talán nem érezzük kötelességét annak, hogy törődjünk közös otthonunkkal? És nemcsak magunkéval, hanem gyermekeinkével és unokáinkéval is. Végsösoron pedig e nem köny- nyű dologban nem kell kezdeni a nullától. Megtettünk már bizo­nyos utat és közös tapasztalatokat szereztünk. Arra gondolok, hogy már több éve nem hajtunk végre légköri, víz alatti és szárazföldi kísérleteket. A világűrben sem ke­rült sor nukleáris robbantásra. A Szovjetunió éppen e körül­ményekre való tekintettel mérle­gelt minden mellette és ellene szólót és nyolc hónappal ezelőtt, Hirosima és Nagaszaki tragédiájá­nak 40 évfordulóján rendkívül fontos kezdeményezést tett - ja­vasolta a katonai és békés célú nukleáris robbantások leállítását. Felhívással fordult az Egyesült Ál­lamokhoz és más atomhatalmak­hoz, hogy kövessék példáját és lépjenek a nukleáris leszerelés út­jára. Már szóltam arról, hogy szá­munkra nem volt könnyű ennek a döntésnek a meghozása, az ál­landóan feszült nemzetközi hely­zet miatt. Úgy is mondhatnám, hogy ehhez a lépéshez szükség volt annak a felelősségnek a meg­értésére, amely az atomhatalmak A Szovjetunió újabb lehetőséget nyújt az USA-nak a felelősségteljes válaszra kormányaira hárul, s emellett elengedhetetlen volt a politikai jó­akarat is. A szovjet vezetés e dön­tés meghozatalakor élvezte népé­nek támogatását, amely jól ismeri a béke árát, s őszintén szorgal­mazza megőrzését és megszilár­dítását, valamint az együttműkö­dést minden néppel. Ennél a lépésnél abból a mély meggyőződésből indultunk ki, hogy a nemzetközi helyzet alaku­lása olyan szakaszhoz érkezett, amely nemzetközi biztonsági kér­désekben új hozzáállást követel meg. Jelenleg, a nukleáris űrkor­szakban nem gondolkodhatunk a múlt kategóriáiban. Mindenkinek végre meg kell értenie, hogy min­den alapjaiban változott meg. Je­lenleg már nemcsak a béke meg­őrzéséről van szó, hanem az em­beriség túléléséről is. Tulajdonképpen ezek az atom­kísérletekre elrendelt egyoldalú moratórium-döntésünk motí­vumai. A Szovjetunió jóakaratot tükrö­ző lépése - és ezt nagy megelé­gedéssel kell leszögeznem-világ­szerte megértést és széles korú egyetértést váltott ki. Akciónkat nagyra értékelték minden ország dolgozói - kommunisták és szociáldemokraták, liberálisok és konzervatívok, keresztények és muzulmánok, számos társadalmi szervezet, jelentős politikusok, a tudományos és a kulturális élet képviselői és egyszerű emberek milliói is. Milyen magatartást tanúsított a másik fél? Az Egyesült Államok kormányzatára gondolok. Formálisan helyesli az atom­fegyverek megsemmisítését. Nem kevés erre vonatkozó nyilatkoza­tot tett. A gyakorlatban azonban ismét szakadék tapasztalható szavai és konkrét politikája között. Az Egyesült Államok kormányzata semmibe véve a Szovjetunió felhí­vását és példáját, valamint az amerikai nép és más népek sürge­tő követeléseit, folytatta az atom­kísérleteket. Bizonyos fokú reményeket fűz­tünk az Egyesült Államok elnöké­vel megtartott genfi találkozónk­hoz és szerettünk volna vele meg­állapodni ebben az kérdésben is. önök is emlékeznek rá, hogy mindkét fél ott közös, ígéretes nyi­latkozatot tett az atomháború megengedhetetlenségéről, arról, hogy ilyen háborúnak nem lehet győztese és arról, hogy a felek nem törekednek nukleáris fö­lényre. A genfi találkozó eredményei arra késztettek bennünket, hogy a jóakarat újabb jeleként ez év március 31 -ig meghosszabbítsuk a moratóriumot. Ezzel a gyakorlat­ban erősítettük meg felelősségtel­jes hozzáállásunkat a két nagyha­talom vezető képviselőinek párbe­szédéhez és reméltük, természe­tesen, ho§y az Egyesült Államok kormányzata felelősségteljes lé­pésekre szánja el magát. Gondolom, önök igazat adnak nekem abban, hogy az atomfegy­verek felszámolásának konkrét re­ális programját tartalmazó ez év január 15-én tett nyilatkozatunk újabb bizonyítéka a nukleáris szembénállás felszámolását célzó szándékainknak. Amikor ezt a lé­pést elhatároztuk, határozottan nem azt tartottuk szem előtt, hogy - amint ilyen esetekben újságírók .mondani szokták - még több „propagandapontot“ gyűjtsünk, hogy a másik felet félrevezessük vagy letromfoljuk. Az ilyen hozzáállást a jelenlegi sürgető problémákhoz megen­gedhetetlennek tartjuk. A mi ma­gatartásunk a szovjet néppel és a többi néppel szembeni felelős­ségünkből, az atomháborús ve­szély elhárításáért, a béke meg­szilárdításáért és megőrzéséért viselt felelősségünkből indult ki. Hat el nem kötelezett ország vezető képviselői - a nemzetközi közvéleményben tapasztalt túl­súlyban levő nézetekkel össz­hangban - februárban felhívást intéztek a Szovjetunió és az Egye­sült Államok vezetőihez, hogy a következő szovjet-amerikai csúcstalálkozóig tartózkodjanak az atomkísérletektől. Mi erre pozi­tívan válaszoltunk. Az lett volna természetes, ha az Egyesült Államok kormányzata konkrét tettekkel támogatja a Szovjetunió kezdeményezését és eleget tesz a népek elvárásai­nak. Hiszen végső soron éppen tetteivel erősíthette volna meg Genfben tett nyilatkozatait is. Ez azonban nem történt meg. Mindebből az következik, hogy az Egyesült Államokat kormányzó csoport a katonai-ipari körök érde­keit előnyben részesítette az egész emberiség és saját népé­nek érdekeivel szemben. Rendkí­vül fontos azonban az is, hogy miként teszi ezt: demonstratívan, öntelten, a világszervezet állás­pontjának a semmibe vételével. Realitás érzéktől mentesen, fele- lősségtelenül! Egyre világosabban beigazoló­dott, hogy az Egyesült Államok kormánykörei továbbra is a milita­rista irányvonalat valósítják meg, erőfölényre törekszenek, hogy diktálhassanak más országoknak és népeknek. Az egész világba szétkürtölik ugyanakkor, hogy ép­pen ilyen módon próbálnak hatni a Szovjetunió politikájára is. Mit lehet minderre mondani? Ezek tisztességtelen eszközöket igénybe vevő törekvések. Orszá­gunkkal szemben korábban sem sikerült senkinek sem az erő pozí­ciójából fellépni, s jelenleg ez egy­szerűen nevetséges. Más országok népeit is egyre határozottabban visszautasítják a diktátum politikáját a nemzetközi kapcsolatokban, amely már ela­vult. A szovjet vezetés előtt most felme­rült a bonyolult kérdés: hogyan reagál­jon az USA ilyen magatartására? Álláspontunk világos. Meggyőződé­sünk, hogy a világ felelősségteljes döntés időszakához érkezett. Igen, a felelősségteljes döntések korszakába. Nem térünk el a béke megőrzését és megszilárdítását célzó politikánktól, amelyet teljes határozottsággal az SZKP XXVII. kongresszusa is meg­erősített. A szovjet állam népének aka­ratával összhangban továbbra is az általános biztonság garantálására tö­rekszik. Ezt tartjuk szem előtt változat­lanul és emellett együttműködünk min­den országgal és néppel. Ami egyoldalú moratóriumunkat illeti, elmondhatom, hogy változatlanul 1986. március 31-ig érvényes. Amint már közöltük, e dátum után sem hajtunk végre nukleáris robbantá­sokat, ha az Egyesült Államok is így jár el. Még egy lehetőséget adunk az USA kormányzatának a felelősségteljes döntés meghozatalára, az atomkísér­letek beszüntetésére. Ellenkező esetben a Szovjetunió fel­újítja a kísérleteket. Ennek teljesen vilá­gosnak kell lennie. Sajnáljuk, de kény­t elenek leszünk így cselekedni, mivel nem áldozhatjuk fel sem saját bizton­ságunkat, sem szövetségeseink biz­tonságát. Mindezt azért hangsúlyo­zom, hogy e kérdésben minden telje­sen világos legyen. Ezzel párhuzamosan azt is ismét aláhúzom, hogy legfőbb célkitűzésünk változatlanul a lázas nukleáris fegyver­kezés leállítása. A legegyszerűbb,-leg­világosabb és leghatékonyabb ehhez vezető lépés az atomrobbantások leál­lítása lenne. Javasoltuk, hogy haladéktalanul kezdődjenek tárgyalások az atomfegy­ver-kísérletek teljes betiltásáról, bele­értve az ellenőrzés kérdéséről folyó tárgyalásokat is. A Szovjetunió számá­ra elfogadható minden változat - a kétoldalú szovjet-amerikai tárgyalá­sok, a háromoldalú tárgyalások Nagy- Britannia bevonásával és sokoldalú megbeszélések a genfi leszerelési konferencia keretében. Most arra a következtetésre jutot­tunk, hogy a helyzet halaszthatatlan tárgyalásokat követel. Mindeddig nem késő még a lázas nukleáris fegyverke­zés leállítása. Szükséges az első je­lentős ez irányú lépés. Ilyen lépés lehetne minden ország részéről az atomkísérletek leállítása, elsősorban a Szovjetunió és az USA részéről, de a többi atomhatalom vonatkozásában is. E feladat teljesítésének - amely minden nép sorsát érinti - óriási jelen­tőséget tulajdonítunk. Kész vagyok már a legközelebbi időben találkozni Reagan elnökkel Londonban vagy Rómában, vagy más európai fővárosban, amely hajlandó lesz fogadásunkra, hogy ott megálla­podjunk erről a kérdésről, s nem látok semmilyen áthidalhatatlan politikai vagy műszaki akadályt. Kellő politikai jóakaratra és közös felelősségünk megértésére van szükség. Javaslom, hogy találkozzunk, folytassunk eszme­cserét erről a rendkívül sürgető kér­désről és adjunk utasítást a vonatkozó szerződések előkészítésére. Bízunk abban, hogy a Szovjetunió­nak ezt a javaslatát az Egyesült Álla­mok elnöke, az európai, ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok és az egész világ kellőképpen értékeli és helyesen fogja fel. Az idő sürget. A szovjet nép nevé­ben felhívással fordulok az amerikai néphez és kormányzatához, vala­mennyi ország népeihez és kormánya­ihoz, hogy aktívan, konkrét tettekkel járuljanak hozzá ahhoz, hogy az atom­robbantások betiltása valóság legyen, hogy az államközi kapcsolatok állandó elvévé váljon. Az emberiség útkereszteződéshez érkezett el, amely maximális felelős­ségtudatot követel meg. A nukleáris fegyverkezés következményei veszé­lyesen kiszámíthatatlanokká válhat­nak. Közösen kell fellépnünk. Ez egy­aránt vonatkozik minden államra és minden egyénre. Ezt szerettem volna, kedves elvtár­sak, önöknek tolmácsolni mai találko­zónk alkalmából. (Folytatás az 1. oldalról) meg az elért eredményekkel gondoskodjunk arról, hogy a bírálat és az önbírálat pártunk­ban mindig polgárjoggal rendelkezzék, hatá­rozottabban oldjuk meg a problémákat, szi­lárdítsuk a néppel való kapcsolatot, s ne tűrjünk meg semmit, ami árt a párt és a szo­cializmus jóhírének.“ A XVII. kongresszus a legnagyobb figyel­met szocialista társadalmunk belső fejlődése kérdéseinek szentelte, átgondolt programmal vértezte fel a pártot és a társadalmat. A tanácskozás legfontosabb eredménye a gazdasági, szociális és társadalmi fejlődés meggyorsítását célzó stratégiai irányvonal elfogadása, mindenekelőtt a tudományos- műszaki haladás eredményeinek intenzív ér­vényesítése alapján. Ez a stratégia határozza meg a párt fő irányvonalának tartalmát az elkövetkező időszakban. Társadalmunk fejlesztése meggyorsításá­nak szükségessége, a népgazdaság teljesítő­képességének és hatékonyágának lényeges fokozása - mindez olyan kulcsfontosságú kérdés, amelyet a fejlődés jelenlegi szakaszá­ban belpolitikai és nemzetközi szempontból velünk szemben támaszt. Ennek érdekében hatékonyan mozgósítani kell anyagi és szel­lemi potenciálunkat. A CSKP Központi Bizottságának politikai beszámolója is hangsúlyozta, hogy: ,,Az eb­ből eredő feladatokat egész forradalmi jelle­gükben kell értelmeznünk, olyan fő harci területként, ahol a szocializmus további sike­reiről döntünk majd.“ A kongresszusi dokumentumok az elkö­vetkező tizenöt évre célul tűzik ki, hogy a nemzeti jövedelmet több mint a kétharma­dával kell növelni a termelés anyag- és energiaigényességének lényeges csökkenté­sével, és a társadalmi munkatermelékenysé­gét csaknem kétharmadával kell növelni. Csak így lehet létrehozni a szükséges forrá­sokat, hogy a lakosság személyi fogyasztása legalább felével növekedjen. Az elkövetkező időszakban a társadalmi fogyasztás további növekedésével, másfél millió lakás építésével és korszerűsítésével, a környezetvédelmi problémák határozott megoldásával számo­lunk. Ez állampolgáraink anyagilag és szelle­mileg gazdagabb életének, továbbá élet- és munkafeltételei javításának biztosítását je­lenti majd, továbbá újabb lépést a szocialista elveknek megfelelő életmód kialakítása felé. Közös erővel a XVII. kongresszus programjának teljesítéséért Ezzel létrejönnek az ország védelmi képessé­gének a biztosításához szükséges elenged­hetetlen eszközök is. A XVII. kongresszuson elfogadott program összhangban van reális lehetőségeinkkel, megfelel a dolgozók alapvető érdekeinek és vágyainak, teljes mértékben egybeesik a for­radalmi és haladó erőknek Földünkön a bol­dog élet és tartós béke biztosítására irányuló törekvéseivel. A kongresszus arra kötelezte a kommunis­tákat, hogy magasabb szintre emeljék a párt politikai-szervező és ideológiai munkáját, hogy tökéletesítsék a párt és gazdasági szer­vek, politikai rendszerünk valamennyi össze­tevőjének tevékenységét, hogy olyan eljárá­sokat, módszereket és. munkastílust válasz- szanak, amelyek garantálják a kitűzött célok teljesítését. A párt tudatában van annak, hogy nem élhet csupán a múltban szerzett politikai tő­kéből, hogy állandóan fel kell újítania a dol­gozóknak a politikájába vetett bizalmát, még­pedig a jelenlegi problémák és a programcé­lok teljesítése alapján. A kongresszusi szó­noki emelvényén elhangzott, hogy pártunk következetesen folytatja reális, becsületes és nyitott politikáját. Csehszlovákia Kommunista Pártja hatal­mas politikai erő. Jelenleg 1 millió 675 ezer tagja és jelöltje van, akik a társadalom életé­nek valamennyi területén tevékenykednek. Megszilárdult a párt munkások alkotta magva - a munkások a szövetkezeti tagokkal együtt a tagság több mint ötven százalékát alkotják. A párton belül formálódik az ifjú gárda - egy- harmadát a 35 évnél fiatalabb kommunisták alkotják. A CSKP KB politikai beszámolója hangsúlyozta, hogy a Központi Bizottság egyik legfontosabb feladatának tekinti a párt egészséges gyarapodását, a tagállomány jobb minőségéről való további gondosko­dást, a szociális és életkor szerinti összetétel javítását, politikai és eszmei egységének megszilárdítását, erkölcsi befolyásának foko­zását. A párt forradalmi, tiszta jellegének, a kommunisták jó hírnevének megőrzése: ez pártunk történetének legfontosabb hagyaté­ka közé tartozik, azon leglényegesebb követ­keztetések sorába, amelyeket a hetvenes évek végén a válságos időszakból vontunk le. E tekintetben jelentősek a párt alapsza­bályzatában a kongresszuson jóváhagyott módosítások. Ezek célja hozzájárulni ahhoz, az alapszabályzat megfeleljen korunk új kö­vetelményeinek, hogy a párt hatékonyabban juttathatja érvényre vezető szerepét, hogy növekedjen a pártszervek és -szervezetek, valamint minden kommunista avantgarde szerepe és felelőssége, hogy erősödjön a párt ellenőrző funkciója. A kongresszus hangsúlyozta, hogy a fela­datok sikeres teljesítésének döntő feltétele a politikai érettség, a szakmai felkészültség, az emberek erkölcsi és jellembeli tulajdonsá­gai. Csakis olyan vezető beosztású dolgozó tud jól eleget tenni kötelességeinek, aki az új igényekre, önállóan és alkotóan képes reagál­ni, gondolkodik, mer felelősséget vállalni, igényes magával és mással szemben, követ­kezetesen és érzékenyen viszonyul az embe­rekhez. Ebben rejlik a lenini munkastílus lénye­ge. Felelősségteljes tisztségekben arra alkal­mas személyeknek kell dolgozniuk, legyenek ezek akár kommunisták, akár pártonkívüliek vagy más politikai pártok tagjai. Korunk meg­követeli, hogy bátrabban emeljünk ki tehetsé­ges, jó képességű kádereket, és összekap­csoljuk a tapasztalt dolgozók szakmai érettsé­gét a fiatalok lelkesedésével és alkotóked­vével. A kongresszus ismét rámutatott arra, hogy a CSKP politikájának tartós irányvonalai szo­cialista demokrácia fejlesztése és tökéletesí­tése, a dolgozók fokozottabb mértékű be­vonása az állami és közügyek irányításába. A szocialista demokrácia magasabb szintjé­nek elérése elsősorban a Nemzeti Frontban tömörült szervek és szervezetek, nemzeti bi­zottságok, képviseleti testületek tevékenysé­gének bővítését jelenti, amelyekben érvényre jutnak, érlelődnek és elmélyülnek a lenini értelemben vett szocialista népi önigazgatás elemei. A párt az elkövetkező időszakban elvi je­lentőséget tulajdonít a szocialista állam fej­lesztésének és megszilárdításának. Továbbra is ügyel arra, hogy az állam föderatív elren­deződése és ennek tökéletesítése alapján tovább szilárduljon nemzeteink és nemzeti­ségeink testvéri együttélése és együttműkö­dése, hogy tovább bővüljön az egész cseh­szlovák társadalom internacionalista egysé­ge. Az egységes gazdasági komplexum meg­szilárdítását kell szem előtt tartanunk mind­két nemzeti köztársaság sokoldalú fejleszté­se és forrásainak s kezdeményezéseinek ki­aknázása mellett. Az elkövetkező időszak feladataival szoro­san összefügg a politikai-nevelő és ideológiai munka. Ennek szilárd része a világnézeti, erkölcsi és munkára való nevelés tartós irányvonala. Pártunk saját erejébe, munkásosztályunk és népünk erejébe vetett szilárd hittel kezd hozzá a XVII. kongresszus határozatainak a teljesítéséhez. Hatvanöt éves történelme alatt a párt nem egy nehéz küzdelem élén állt, és mindig tisztességgel helytállt. Pártunk fe­ledhetetlen vezetője, Klement Gottwald elv­társ a párt IX. kongresszusán úgy fogalma­zott, hogy „nem ismételhetjük elégszer, hogy mit is jelent a párt. A párt nélkül nem jött volna létre a népi demokratikus köztársaság. A párt a biztosítéka annak, hogy nem térünk le a szocializmushoz vezető útról.“ Pártunk mindennemű tevékenységében a dolgozó nép, annak jólétének, a haladás és a béke ügyének szolgálatát tartotta és tartja szem előtt. A párt tevékenységével, vezető szerepével elválaszthatatlanul összefügg tár­sadalmunk további dinamikus fejlődése. Eb­ben pártunk az emberek aktivitásának foko­zódására, alkotó erejük kibontakoztatására és érvényesítésére támaszkodik. A párt és a nép szoros kapcsolata a kongresszuson elfogadott program sikeres teljesítésének elengedhetetlen feltétele. Jogosan hangsúlyozta Gustáv Husák elv­társ kongresszusi zárszavában, hogy a XVII. kongresszus programja megfelel dolgozóink vágyainak, szükségleteinek és létérdekeinek. „Meggyőződésünk - fűzte hozzá -, hogy saját­jaként fogadja el a Nemzeti Front, egész népünk programjává válik, s teljes támogatá­sát fogja élvezni a közelgő választásokon, valamint terveink teljesítése során mindenna­pi munkánkban. -Rp­ÚJSZÚ 2 1986. IV. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom