Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-10 / 58. szám, hétfő
\ ÚJ szú 13 1986. III. 10. I. A gyerekek olvasni, írni tanulnak, s ha megfelelően alakul minden, akkor olvasókká lesznek. Persze ez már csak a végkifejlet, mert ezt megelőzően a sokszor és sokak által leírt ,,könyvmegismerési fázisokon“ átvergődve tanulják meg, mire való a könyv. Ehhez azonban a gyerek érdeklődésén kívül két dolog szükséges: a szülői áldozatvállalás és a megfelelő könyv. Az előbbi birtokában az utóbbi hiányában kutatgatok mosdách Kiadó cseh és szlovák irodalom fordításait gondozó szerkesztőségei érdemének tudható be: Ma már az értékként számontartott klasszikusok alkotásai ott lehetnek könyvespolcainkon. A kortárs írók műveit a fordítás ideje és a nyomdai átfutás okozta időveszteség összegződéseként létrejövő, két- három esztendős késéssel már magyarul is olvashatjuk. Persze a dolog korántsem ilyen egyszerű, hiszen a közös haza teremtette feltételekből kiindulva elvárható az is, hogy egy-egy sikeresnek ítélt könyv már a cseh vagy a szlovák kiadóban folyó munka ideje alatt lefordítható lesz. Ez elsősorban az olyan szerzők esetében lehetséges, akikre már jóelőre „befizet“ az olvasó, vagyis „biztos a nyerésben“. Személy szerint nem nagyon ismerem ki magam a szerzői jogok és a fordítói tevékenység rengetegében. Talán éppen ezért nem értem, hogy olykor egyes könyvekre miért nem csapnak le idehaGondolatébresztő olvasmány Balázs János: A szöveg öröm - könyvek tanában könyvesboltokban, antikváriumokban. Évekkel ezelőtt kellő előrelátással megvásároltam a hazai gyerekkönyveket. Szerencsére most nemcsak én örülök, hanem az a majdnem két és fél éves gyerekember is, aki levelekre szedi a könyveket. Nem véletlen, hogy ez a keresésem lassan soha véget nem érő lesz, hiszen egy-egy, a Madách Kiadónál régebben megjelent gyerekkönyvet igen ritka esetben adnak ki újra. Pedig kellene az új kiadás, amelynek különösen akkor érzem igazán szükségét, ha a jótékony népesedési hullámra gondolok. Nem kevésbé akkor, amikor fiam fizikai energiákat sem nélkülöző szellemi erőfeszítéseit látom egy-egy könyv levelenkénti birtokbavételekor. If. Ismét könyvhónap, örülünk a nőnapi ajándék könyvutalványok sorsolásának, örülünk a nyeretlenek ellenértékéért vásárolható könyveknek. Ilyen lelki állapotban csak az okozhat gondot és bosz- szúságot, ha nincs elegendő könyv. Ez pedig néhány esetben az idén is megesik majd. Bár erre hamarosan nem kell számítanunk, mivel a tavalyi könyvek egy része is az esztendő első heteiben került a könyvesboltokba. Sok Madách- könyv mindeddig csak a raktárakban található, mint a nyomdából nemrég érkezett, és elszállításra váró áru. Nem véletlen tehát, hogy a kerületi elosztóraktárak üzemeltetésének rugalmasságától, dinamizmusától és hatékonyságától függ, melyik kerületben mikor vásárolhatók meg a könyvek. Gyakran megesik, hogy Bratislavában egy új könyv még nem, viszont a kassai (Košice) könyvesboltban már kapható. Máskor meg Kassán nem is tudnak a néhány hete Komáromban (Komárno) már árusított kötetről. Végül is ez az időtényező nem sokat változtat egy- egy könyv keresletén. Gondot csupán az okoz, hogy a sajtó könyvismertetései hol lemaradnak, hol nagyon is előreszaladnak, nem kis keveredést okozva olvasók és kereskedők kapcsolatában. Erről azonban a legkevésbé a könyvnépszerüsítést vállaló sajtó tehet. Ili. Egyre több olyan cseh és szlovák fordításkötetet vehetünk kézbe, amely a cseh és a szlovák irodalom értékeit hozza közelebb hozzánk. Ilyenkor tudatosodik igazán, mennyire hiányzik a fordításkritika, mennyire nem foglalkozunk a megjelentetett művek elemzésével, vizsgálatával, kritikájával. Pedig ebben az esetben sokkal kézenfekvőbb lenne a dolog, mint mondjuk egy szuahéliból fordított esszéregény esetében, amely az afrikai törzsi viszályok nyelvi indítékaival foglalkozik. Néhány év leforgása alatt szinte behozták a lemaradást, ami a Maza a Madách tapasztalt fordítói. Persze nem ártana megválogatni, hogy közülük ki mit fordít, mert vannak alkotások, amelyek eleve megkívánják a felkészültebb fordító tudását. IV. Ismét Könyvszemle, ismét egy könyvkiállítás, amely sok tekintetben kinőtte önmaga kereteit. A bratislavai Művészetek Házában látható bemutató egy esztendő termését vonultatja fel, kiadók szerint tagolva. Éppen ezért tűnik fel természetesnek, hogy holnap a Madách Kiadó is megtarthatja saját délutánját. Ezzel együtt azonban szükséges lenne, hogy vidéken, Dél-Szlovákia egy-egy nagyobb városában, falujában is bemutatkozzon a Madách Kiadó. Előre persze nem tudhatom, hogy például a Kassán hamarosan sor- rakerüló Kazinczy Ferenc Nyelvművelő Napok keretében jelen lesz-e kiadónk. Csak remélem. Ugyanígy az olvasók örömét gyarapítaná, ha az évente odaítélt Madách-díjak átadása után, esetenként mindig más helyen, de megrendeznék a díjazottak estjét. Nem ártana, ha ennek az irodalmi díjnak nagyobb rangot sikerülne adni, illetve sikerülne visszaadni azt a rangot, amelyet az évek során fel-felbukkanó irodalmon kívüli okokból már-már elveszíteni látszik. Talán ez is változtatna egy kicsit az irodalmi élet (ha van ilyen) belterjességén. Merészebb ábrándjaim között azt is számon tartom, hogy a mostanában egyre gyakrabban szlovákul is megjelenő csehszlovákiai magyar irodalmi alkotásokról szlovák esztéták, kritikusok beszélnének egy-egy reprezentatív irodalmi esten, író-olvasó találkozón. Bizakodom, hiszen egyes Csemadok helyi szervezetek is felismerték ennek a szellemiségnek a fontosságát: nem egy író-olvasó találkozót rendeztek már, amelyen szlovák és csehszlovákiai magyar írók együtt vettek részt. DUSZAISTVÁN A laikus érdeklődő számára írta Balázs János nyelvészprofesszor A szöveg című munkáját, amely fontos bevezető a szövegtani vizsgálatok rejtelmeibe. Kortárs szép- irodalmi illusztrációk felhasználásával mutatja be az új tudományág rendszerét, terminológiáját. Balázs a tudományos tapasztalatokat közérthetően tárja elénk, s valójában új ismeretközlés helyett inkább a már elért szövegtani eredmények és kérdéskomplexumok összefoglalását adja. Kiindulópontja természetesen Arisztotelész müveinek beható elemzése. Ezekben ma is érvényes vonatkozásokra, definíciókra bukkan, de helyt kapnak itt a szövegelemzés történetének egészét alkotó svájci, francia, német, orosz, dán nyelvészeti iskolák, s nem utolsó sorban nagy figyelmet szentel a Jan Mukaŕovský kutatásaival fémjelzett cseh strukturalizmusnak is. E rövid ismertetés keretében azonban nem szándékozom belebonyolódni e „szöveg-mélységig" lehatoló elméletek labirintusába. Speciális viszonyokat tárgyal A szöveg és címe fejezet; talán el sem hinnénk, mi mindenről árulkodhat egy-egy találóan választott cím, még ha lényegében nem is szerves tartozéka a szövegnek. A cím felidézhet bizonyos szituációt, utalhat társadalmi gondokra, jelölhet műfajt, jellemezhet egyént, kort, törekvéseket, hangulatot, irányzatot, divatot, továbbíthat metaforikus rejtjelet, s lehet környezetfelidézó hatása is. Balázs János még a legnehezebb nyelvészeti „oknyomozást“ is közérthetően, érzékletesen és figyelemfelkeltő módon közelíti meg. Számomra azonban tanulságosabb volt a versszövegek, a szónoki beszéd, az oklevél és levél, valamint az elbeszélő szövegek szerkezetét tárgyaló kérdéscsoport. Versidomunk esetében a szövegértelmezéskor Horváth János meghatározásai a perdöntőek, miszerint a magyar verselés tagoló, vagyis olyan, akár a beszédünk. Felsorolja a magyaros verselés főbb formáit, elemzi az időmértékes verselés szótag- osztályozó törekvését. A szónoki beszéd történelmi áttekintését Arisztotelész Retorikájának részletes elemzésével-értel- mezésével kezdi. Egyebek között foglalkozik II. Rákóczi Ferenc szónoklatának szerkezetével is, amelyet a gyömrói táborban tartott híveinek, s e harcra buzdító beszédében a meghátrálással szembeállítja a helytállást. Tanulságos tényközlés az oklevél történetének kifejtése. Példák során mutatja be részeit, összehasonlítja a korabeli olasz és francia változatokkal, s utóbb magyar példákkal támasztja alá fejlődési állomásait. Talán a legeredetibbet mégis a levélről mondja. Az ókortól kezdve minduntalan azt hangsúlyozták, hogy a levélírás voltaképpen nem más, mint a barátság írásbeli megnyilvánulása. Az ismertebb levélírók közül főként Mikes Kelemennek a francia klasszicista levélírás jeHemző vonásait magán viselő fiktív leveleit boncolgatja. Helyt kapnak itt a felvilágosodás korának és a reformkornak legjelesebb levélírói is. Az utolsó témakör az elbeszélő szövegek szerkezetével foglalkozik. A mese szerkezeti-tipológiai kutatásának újabb eredményeit értékeli, főképp Propp, Mele- tyinszkij, Greimas, Todorov, van Dijk eredményei alapján. E méltatásból is kitűnik, hogy e sokrétű anyag vonzó feldolgozása a világos, szabatos előadásmódban nyilvánul meg. fgy tehát A szöveg című Balázs-mü a szép- irodalom iránt érdeklődők számára is gondolatébresztő olvasmányul szolgálhat. KÖBÖLKÚTI JÓZSEF UJ KÖNYVEK JÁN TIBENSKÝ: A királynő könyvtárosa A KIRÁLYNŐ KÖNYVTÁROSA Ián Tibenský bontva róla minden misztifikációt. Eleven képet rajzol a XVIII. század viharos politikai harcairól és fényes udvari életéről, a hol gyorsabban, hol lassabban terjedő felvilágosodásról, mely elindította a modern Európa kialakulását. MILAN ZELINKA: Szerelők lödnek. Mindannyian bizonyítani szeretnének - bizonyítani a világ és saját maguk előtt vállalva a küzdelmet, még ha belebuknak is. Ez a cselekvésvágy, a világ és lartközelben . < S S-U C! feöSit s* - mbvwh: sä Sí éSwHstoti Madách Adam František Kollár, azaz Kollár Ádám Ferenc ellentmondásos személyisége mindig élénken foglalkoztatta a magyar történettudományt (például a 60-as évek derekán Magyarországon vita zajlott Kollár politikai örökségéről). Magyarországi hazafi, . „hunga- rus“, egyszersmind öntudatos szlovák és szláv volt, aki sajátos módon illeszkedik be mind a szlovák, mind a magyar nemzet kultúrájába. Ján Tibenský az avatott tudós tollával rajzolja meg Kollár, a tudós és udvari ember, Mária Terézia névtelen tanácsadója és a tudományos élet szervezője, a nyelvtudós és pedagógus profilját, leMadách. az ember megváltoztathatóságába vetett hit avatja a fiatal prózaíró hőseit rokonszenves figurákká, akik méltók az érdeklődő olvasó figyelmére. IVAN HABAJ: Az eperfa árnyékában Életképek - váratlan fordulattal A budapesti Európa Könyvkiadó egy kedves kis könyvvel lepte meg a szép szó rajongóit. A finn irodalom egyik klasszikusának, Johan Ludvig Runnebergnek (1804-1877) három énekfüzérből álló költői elbeszélését, a Hannát jelentette meg. A Hanna, amely világhírnévhez segítette egy maroknyi (északi) nemzet tehetséges fiát, több más nyelv mellett franciául, németül, angolul és oroszul is napvilágot látott. A pályája kezdetén először svédül publikáló Runnebergről illő annyit tudnunk, hogy a magyar irodalom nagy barátja volt. Levelezett Vörösmartyval, és a finn himnuszt a Szózat hatása alatt írta. Többek előtt talán az sem ismert, hogy Kazinczy és Kisfaludy verseinek fordítóját tisztelhetjük személyébén. A jólesően „könnyed“, de lírai összhatása okán mindenképpen figyelemreméltó kis történet cselekménye „a múlt században játszódik a messzi északon, egy régi udvarházban“. A koros családfőnek „szép ifjú lánya van, a lánynak kérője is akad, a módos tiszttartó személyében. A lány, Hanna, már-már igent mond, ám ekkor vakációra érkező bátyja kíséretében betoppan egy ismeretlen fiatalember, s megjelenése váratlan fordulatot hoz. “ A mű csattanóját ezúttal szándékosan eltitkolom, hogy ,,beavatottjaimat“ meg ne fosszam a továbbgondolás játékos lehetőségétől, vagy a felfedezés jogos gyönyörűségétől. Annyit azonban bátran előlegezhetek, hogy a ,,szárnyaló“ hexameterekben megírt Hanna meséje élvezetes és tanulságos, kellemes kikapcsolódást nyújt. VÖRÖS PÉTER Az 1942-ben született Milan Zelinka elbeszéléseinek a kötetében a szlovák próza új színeivel ismerkedhet meg a magyar olvasó. Míg a szerzők többsége a múltat vallatja, vagy a szülőhelye népi hagyományaihoz fordul témáért, addig Zelinkát a jelen érdekli. Történetei Kelet-Szlovákia egyik járásának munkásai, telefonközpontszerelői közé viszek el bennünket. A mindennapi életből ellesett históriák jó alkalmat nyújtanak az írónak arra, hogy hol groteszk, hol humoros, hol meg tragikumba hajló képekben valljon táj- és ember- szeretetéről, az egyén és a környező világ konfliktusairól, az olyan örök emberi értékekről, mint az őszinteség, a tisztesség, a megértés és a munkaszeretet. POÓR JÓZSEF: Partközeiben A fiatal prózaíró elbeszélései, melyek egy része hetilapjainkban és az Irodalmi Szemle hasábjain látott napvilágot, különös hangulatot árasztanak. Az időtlenség, a megfoghatatlanság és sötét tónusok uralják történeteit. Hősei- a hajószakács, bohóc, elmebeteg, úszómester, magányos nő, a nyugdíjas segédraktáros, az élet perifériájára sodródott fiatalember- nem hétköznapi emberek, és nem mindennapi tettekre készüA szlovák irodalom középnemzedékének újabb tagja mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek. Habaj érdeklődésének középpontjában az ember áll, az emberi lélek rejtett zugaiba igyekszik behatolni, kikutatja s felszínre hozza a sok-sok felhalmozódott fájdalmat, keserűséget, lemondást. Nosztalgikus vágyakozással festi meg gyermekkora elmúlt vagy letűnőben levő falusi világát, megrázó képekben mutat rá korunk nagy problémájára, az elmagányosodásra, az idős emberek sivár, kevés örömmel tarkított életére.
