Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-07 / 56. szám, péntek

ÚJ szú

5

% *

1986. III. 7.

Az SZKP XXVII. kongresszusának határozata a központi bizottság politikai beszámolójáról

(Folytatás a 4. oldalról)

vélni kell az ügyészségi ellenőrzés hatékonyságát, a bíróságok és ügyvédi irodák munkájának színvonalát. A gazdasági kapcsolatok törvényességének, az állami és szerződéses fegyelemnek a további megszilárdítása során a tanácsokban, a vállalatokban és szervezetekben tökéletesíteni kell az állami döntőbíróságok és a jogsegélyszolgálat tevékenységét. Az öntudatos állampolgár formálása, a szovjet emberek, mindenekelőtt a fiatalok erkölcsi és jogi nevelése társadalmi és politikai aktivitásuk fejlesztésének, a hiányosságokkal és a bűncselekményekkel kapcsolatos kérlelhetetlen magatartásuknak és a társadalom, az állam érdekeihez való figyelmes viszonyulásuknak az egyik hatékony eszköze kell hogy legyen.

6. Azon feltételek között, amikor az imperializmus fokozza felforgató törekvéseit a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal szemben, jelentős mértékben növekszik az állambiztonsági szervek felelőssége. E szervek kötelessége, hogy a legmagasabb fokú éberséget tanúsítsák, időben leplezzék le és határozottan hiúsítsák meg az állami és társadalmi rendszerünk aláaknázására vagy meggyengítésére irányuló bármiféle kísérleteket.

A kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy a párt, valamint központi bizottsága és annak politikai bizottsága nem szűnő figyelmének köszönhetően a Szovjetunió védelmi potenciálja olyan szinten van, amely megbízhatóan garantálja a szovjet emberek nyugodt építő munkáját. A fegyveres erők harci felkészültségének sokoldalú növelése, a hadsereg és a hadi- tengerészet tagjainak, minden szovjet embernek az éberség, a szocializmus nagy vívmányainak védelmére való szüntelen felkészültség szellemében történő nevelése továbbra is a párt, az állam és a nép egyik legfontosabb feladata.

IV.

1 Az SZKP külpolitikai stratégiájának legfőbb célja, hogy biztosítsa a szovjet emberek számára a tartós béke és a szabadság feltételei közötti munka lehetőségét. Ezért a párt nemzetközi tevékenységének legfőbb iránya kell hogy legyen a jövőben is a nukleáris veszély, a lázas fegyverkezés ellen, a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc.

A kongresszus hangsúlyozza, ennek a politikának nincs alternatívája. A korszerű fegyverek jellege egyetlen állam számára sem hagy reményt arra, hogy csupán katonai-technikai eszközökkel védje meg magát, még ha a leghatalmasabb védelmi fegyvereket is hozza létre, mivel már nemcsak a nukleáris háborút, hanem a fegyverkezési versenyt sem lehet megnyerni. Az ilyen verseny folytatása a földön, és még inkább a világűrre való kiterjesztése meggyorsítja a nukleáris és egyéb fegyverfajták felhalmozásának amúgy is kritikusan magas ütemét, aminek következtében a paritás sem lehet a katonai-politikai fékentar- tás tényezője. A biztonság szavatolása tehát egyre inkább politikai feladattá válik, amelyet csak politikai eszközökkel lehet megoldani.

2. A nukleáris fenyegetés jellegének és nagyságának az SZKP Központi Bizottsága által elvégzett elemzése lehetővé tette annak az elméletileg és gyakorlatilag rendkívül jelentős következtetésnek a megfogalmazását, miszerint a nemzetközi porondon olyan objektív feltételek alakultak ki, amelyekben a kapitalizmüs és a szocializmus közötti konfrontáció csakis és kizárólag a békés verseny formáját öltheti.

A kongresszus ebből indul ki, amikor feladatul adja a központi bizottságnak, hogy következetesen, tervszerűen és kitartóan törekedjen a nemzetközi biztonság problémáinak megoldására, s ennek során a Szovjetunió külpolitikáját a békés egymás mellett élés irányvonalának rendíthetetlen megtartására, elveink és állásfoglalásaink védelmének szilárdságára, taktikai rugalmasságra, a kölcsönösen elfogadható kompromisszumokra való készségre, a párbeszédre és a kölcsönös megértésre orientálja. A kongresszus hangsúlyozza, tovább kell aktivizálni a szovjet külpolitikát minden irányban, keresni kell a feszültség- gócok igazságos, békés rendezésének lehetőségeit, fejleszteni kell a jószomszédi, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat valamennyi állammal.

3. A Szovjetunió külpolitikájának központi iránya kell hogy legyen a következő években a tömegpusztító fegyverek felszámolására és a háborús veszély elhárítására vonatkozó program megvalósítása, úgy, ahogy azt az SZKP KB főtitkára 1986. január 15-i nyilatkozatában megfogalmazta. Ennek a terjedelmét és jelentőségét tekintve történelmi programnak a megvalósítása az emberiség előtt a fejlődés alapvetően új időszakát nyitná meg, lehetővé tenné az alkotó tevékenységre való összpontosítást.

A kongresszus megerősíti a szovjet katonai doktrína egyértelműen védelmi jellegét, amely arra épül, hogy a Szovjetunió meggyőzódéses ellenfele a nukleáris háborúnak, annak minden változatában. Országunk azért száll síkra, hogy vonják ki a forgalomból a tömegpusztító fegyvereket, s korlátozzák a katonai potenciált az ésszerű mennyiség keretei közé. Ennek a szintnek a jellegét és kereteit azonban továbbra is meghatározzák az USA és a különböző tömbökben részt vevő partnereinek az állásfoglalásai és akciói. A Szovjetunió nem tart igényt nagyobb biztonságra, ám a kisebb biztonságba nem egyezik bele.

4. A kongresszus megállapítja, hogy a nemzetközi helyzet javulásának utóbbi időben kialakuló feltételei még nem jelentik magát a fordulatot: a fegyverkezési hajsza folytatódik, az atomháború veszélye fennáll. A nemzetközi reakció azonban korántsem mindenható. A világforradalmi folyamat fejlődése, a demokratikus és háborúellenes tömegmozgalmak fellendülése jelentős mértékben szélesítette és erősítette a béke, a józan ész és a jóakarat hatalmas potenciálját, amely erősen ellensúlyozza az imperializmus agresszív politikáját. Az SZKP kész továbbra is sokoldalúan hozzájárulni ennek a potenciálnak az erősítéséhez.

5. A világ és a társadalmi haladás sorsa ma a korábbiaktól jóval nagyobb mértékben függ a szocialista világrendszer gazdasági és politikai fejlődésének dinamizmusától. A kongresszus kifejezi meggyőződését, miszerint a szocializmus képes teljesíteni a legbonyolultabb feladatokat és megállapítja, nagy jelentőségű a szocialista országok még aktívabb kölcsönös együttműködése, amely a társadalmi előrehaladás meggyorsítását ösztönzi.

A kongresszus maradéktalanul támogatja azokat az új pozitív vonásokat, amelyek az SZKP KB áprilisi ülése óta a szocialista közösség országaival való együttműködésben megnyilvánulnak. Országaink politikai együttműködésének lelke a kormányon levő kommunista pártok együttműködése, az együttműködés módszereinek és formáinak tökéletesítése és megújítása volt és marad, ami lehetővé teszi, hogy operatívan, elvtársi módon vitassuk meg a szocialista építés problémáinak egész komplexumát. Az ilyen hozzáállás megfelel a kor követelményeinek és gazdagítja a pártjaink és államaink közötti kapcsolatok tartalmát minden szinten.

A kongresszus hangsúlyozza, a nemzetközi helyzetre való tekintettel nagy jelentőségű volt a Varsói Szerződés meghosz- szabbítása a tagállamok egyhangú döntése alapján, azé a szerződésé, amely hatékony és konstruktív tényezője mind az európai, mind a világpolitikának.

Az SZKP különösen jelentősnek tartja a KGST-tagországok tudományos-műszaki haladása komplex programjának jóváhagyását, és úgy véli, a szovjet kommunisták, tudósok, mérnökök és munkások becsületbeli ügye, hogy újszerűen és kezdeménye- zően álljanak hozzá a szocialista gazdasági integráció kulcsfontosságú kérdéseihez.

A kongresszus a szocialista országok dolgozókollektívái, társadalmi szervezetei és állampolgárai közötti széles körű kapcsolatokért száll síkra és hangsúlyozza: növekvő jelentősége van annak, hogy kölcsönösen gazdagítsuk egymást gondolatokkal, eszmékkel, a szocialista építés tapasztalataival. Ez hozzájárul az élet által felvetett problémák megoldásához, megelőzi az osztályellenség által létrehozott és kihasznált válságos helyzeteket, visszaszorítja arra irányuló kísérleteit, hogy egyes szocialista országokat szembeállítson másokkal, s ugyancsak hozzájárul a különböző szocialista államok érdekeinek összehangolásához, a legkülönbözőbb problémák kölcsönösen elfogadható megoldásának kereséséhez.

6. Az SZKP az összes kommunista párttal, a szocialista világrendszer valamennyi államával való becsületes és nyílt kapcsolatokért, a velük folytatott elvtársi véleménycseréért száll síkra. A párt üdvözli a szocialista államok közeledése során tett minden lépést, kapcsolataik minden pozitív változását.

Ezzel összefüggésben a kongresszus megelégedéssel állapítja meg, hogy bizonyos javulás történt a Szovjetunió és nagy szomszédja, a szocialista Kína kapcsolataiban. Lehetőség van rá, hogy a több nemzetközi problémában mutatkozó

szemléleti eltérések ellenére egyenjogú alapon fejlődjék az együttműködés, amely nem érint harmadik országokat. Az ilyen együttműködés tartalékai a kongresszus meggyőződése szerint hatalmasak, mivel megfelelnek mindkét ország létérdekeinek, hiszen e két ország népei elválaszthatatlannak tartják azt, ami a legértékesebb: a szocializmust és a békét.

7. Az SZKP elválaszthatatlan része a nemzetközi kommunista mozgalomnak és ezért az iránta való legfőbb internacionalista kötelességének tartja a szovjet társadalom sikeres előrehaladását azon az úton, amelyet október indított el.

A kongresszus abból indul ki, hogy a kommunista mozgalom sokrétűsége nem azonos a széttagoltságával, csakúgy, mint ahogy az egységnek sincs semmi köze az egyformasághoz, a hierarchiához, a pártok belügyeibe való beavatkozáshoz, valamely pártnak az igazság kisajátítását célzó törekvéséhez.

A kommunista mozgalom azáltal erős, hogy merészen és alkotó módon, Marx, Engels és Lenin tanításai alapján áll hozzá az új realitásokhoz, továbbá osztályszolidaritásával és a közös célokért, a békéért és a szocializmusért vívott harcban megvalósuló, a testvérpártok közötti egyenjogú együttműködés által. Épp ezek a célok alkotják a fő és döntő elemét annak, ami a ^különböző országok kommunistáit összeköti. A kongresszus feíadatul adja az SZKP Központi Bizottságának, hogy minden eszközzel segítse elő a kommunista és munkáspártok szolidaritásának és együttműködésének szilárdítását.

8. Az a tendencia, hogy a nemzetközi életben az erőviszonyok a béke, a józan ész és a jóakarat javára változnak, stabil és visszafordíthatatlan. Ezek a viszonyok azonban a haladás és a reakció közötti éles és dinamikus konfrontáció közepette jönnek létre. A kongresszus ezért megerősíti, hogy az SZKP változatlanul szolidáris a nemzeti és társadalmi felszabadítás erőivel, tovább követi azt az irányvonalat, amely a szocialista orientációjú országokkal, a forradalmi demokratikus pártokkal, az el nem kötelezettek mozgalmával való szoros együttműködést, a szociáldemokráciával való kapcsolatok és együttműködés fejlesztését s mindazokkal a kapcsolatok bővítését célozza, akik a háború ellen és a nemzetközi biztonságért szállnak síkra.

9. A kongresszus különlegesen fontosnak tartja azokat az elveket, amelyeket az SZKP KB politikai beszámolója az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozására megfogalmazott, s amelyeknek köszönhetően el lehetne érni, hogy a békés egymás mellett élés az államközi kapcsolatok legmagasabb, egyetemes elvévé váljon. Az SZKP nevében a kongresszus a világbéke sorsáért igazán aggódó kormányokat, pártokat, társadalmi szervezeteket és mozgalmakat, valamennyi nemzetet szorosabb és gyümölcsözőbb együttműködésre szólít fel a háború elleni harc sikere, annak a sikernek az érdekében, amely az egész emberiség, a bolygónkon élő minden egyes ember történelmi győzelme lenne.

V.

1. A jelenlegi szakasz - a társadalom minőségi átépítésének szakasza - a párttól, minden egyes szervezetétől új erőfeszítéseket, saját tevékenységének értékelése során elvszerűséget, tettrekészséget és áldozatkészséget követel meg. A párt vezető szerepének további növeléséhez, a szocialista társadalom minden sejtjének tevékenységére való befolyásának erősítéséhez hozzá fog járulni az SZKP új szerkesztésű programjában és a párt szervezeti szabályzatában foglalt rendelkezések következetes végrehajtása. Ezek a pártépítés, a pártmunka stílusának és módszereinek, a kommunisták magatartása eszmei-erkölcsi normáinak Lenin által kidolgozott és a gyakorlatban kipróbált bolsevik elveit testesítik meg és fejlesztik. A párt- szervezeteknek konkrét tevékenységük során abból kell kiindulniuk, hogy a párt befolyása a társadalmi folyamatokra annál nagyobb és hatékonyabb, minél sokoldalúbb és tartalmasabb a belső pártélet és minél szigorúbban tartják meg a demokratikus centralizmus lenini elveit.

2. A jelenlegi körülmények közepette, amikor a megoldásra váró feladatok méretei, újszerűsége és bonyolultsága nagy követelményeket támaszt a párt politikai, ideológiai és szervezőmuhkával szemben, elsőrendű fontosságú biztosítani a pártmunka alapvető átépítését, az alkotó tevékenység, az elvszerű igényesség és az önkritika légkörének a megszilárdítását

minden pártszervezetben, és új, hatékony módokat kell keresni a gazdasági-társadal- mi, tudományos-műszaki és ideológiai-nevelői problémák megoldására.

A kongresszus pozitívan értékeli az SZKP Központi Bizottságának 1985. áprilisában megtartott plenáris ülésén meghatározott feladatok teljesítéséhez való újító, kezdeményező hozzáállás példáit. Ugyanakkor leszögezi, hogy még nem mindenki és nem mindenütt tudatosította az átépítés szükségességét. Sok szervezetben lassan számolják fel a tehetetlenséget, formalizmust és a sablonos stílust a munkában.

A szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak, a határ- területi, területi, körzeti, városi és járási pártbizottságoknak határozottabban kell fellépniük a megcsontosodotíság és a konzervativizmus minden megnyilvánulása, a dolgok tényleges állásának a megszépítésére irányuló tendenciák ellen, a túlzott ülésezésre és az aktagyártásra való hajlam felszámolása céljából. A pártmunka szilárd szabályává kell válnia, hogy a,dolgokat a nevükön nevezzük, hogy nyíltan ítéljünk mindenben, objektiven tájékoztassuk a felettes pártszerveket és a tömegeket, mindenkor és mindenben nagyfokú igényességet és becsületességet tanúsítsunk.

A pártalapszervezetekre hárul az a felelősségteljes feladat, hogy mindenütt megszilárduljon az alkotó, tettre kész munkastílus. A pártbizottságoknak állandóan erre kell támaszkodniuk, ki kell szélesíteniük az önállóságot a munkában, s arra kell törekedni, hogy minden pártszervezetben biztosítsák a teljes értékű életet, amelyre

a nyíltság, a szándékok és döntések közzététele, az emberközpontú megközelítés, a kommunisták kölcsönös igényessége és a közös ügy iránti állandó gondoskodás a jellemző. Szükséges a minisztériumok és reszortok pártszervezetei befolyásának a lényeges erősítése, az irányító apparátus és az egész ágazatok tevékenységére.

3. Tekintettel arra, hogy minden párt- szervezet egészséges, normális élete elképzelhetetlen a párton belüli demokrácia és a kollektív vezetés elvének a szigorú megtartása nélkül, a kongresszus időszerű feladatnak tartja a kollektív testületek - a pártbizottságok plenáris ülései, a bizottságok és pártgyúlések - szerepének a növelését, az átgondolt és megindokolt határozatok kidolgozásánál, ezek teljesítésének ellenőrzésénél és a vezető káderek tevékenységének az ellenőrzésénél. Életünkben az egészséges elvek megszilárdítása, a kádereknek az új munkastílus kifejlesztésére való ösztönzése megköveteli, hogy a pártszervezetek sokoldalúan kiszélesítsék a bírálatot és önbírálatot, hogy fokozzák a harcot a látványos külsőségek ellen és helyes irányba tereljék azokat a dolgozókat, akik szavakban kiállnak az átépítés mellett, de ugyanakkor az elavult sémák szerint gondolkodnak és helytelenül fogják fel az őket érő bírálatokat.

Határozottan meg kell hiúsítani a kritika elfojtására és a bírálatért való üldözésre irányuló mindennemű kísérletet. Ott, ahol gyengül a bírálat és az önbírálat, deformálódik a pártmunka, s az önelégültség és a büntetlenség légköre alakul ki ami a tevékenységben stagnáláshoz és a dolgozók tudatában negatív változásokhoz vezet. A pártban nem létezhetnek olyan szervezetek, amelyek az ellenőrzésen kívül esnének és nem engedik meg a kritikát. Egyetlen vezető dolgozó sem mentesülhet a tetteiért vállalt felelősségtől, mindenekelőtt a pártalapszervezetével szemben.

4. A kitúzött feladatok sikeres teljesítésének és programcéljaink elérésének garanciája a párt szüntelen fejlesztése és tökéletesítése, sorainak állandó szorosabbra fűzése, a kérlelhetetlen harc a párttag tiszta és becsületes profiljáért. Az utóbbi években tovább növekedett és szilárdult az SZKP alkotó potenciálja, még erősebben gyökerezik a munkásosztályban és a társadalom minden rétegében. A párt soraiba friss, a kommunizmus ügyének önfeláldozó szolgálatára kész erők jöttek. Kérlelhetetlenül fel kell lépni az új utánpótlás kiválasztásánál az igénytelenséget tanúsító, még most is fellelhető esetekkel, az olyan emberek pártba történő felvételével szemben, akik karrierizmusból lépnek a pártba, mert valamiféle előnyökkel és elnéző törvényekkel számolnak.

A párttagnak nincs semmilyen kiváltsága, csak több kötelezettsége van - ennek a lenini elvnek kell irányadónak lennie minden pártszervezet munkájában, a pártba való kiválasztásnál és a kommunisták nevelésénél, akik politikai harcosok és a tömegek szervezői, a párt fő irányvonalának és irányelveinek az aktív megvalósítói.

(Folytatás a 6. oldalon)