Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-07 / 56. szám, péntek

Mihail Gorbacsov zárszava Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai Az SZKP Központi Bizottságának tegnapi első ülésén megválasz­tották a Politikai Bizottság tagjait. Felvételünkön balról jobbra: Mihail Gorbacsov, Gejdar Alijev, Vitalij Vorotnyikov, Andrej Gro­miko, Lev Zajkov, Gyinmuhamed Kunajev, Jegor Ligacsov, Nyikolaj Rizskov, Mihail Szolomencev, Viktor Csebrikov, Eduard Sevard­nadze és Vlagyimir Scserbickij. (Telefoto ČSTK) A CSKP küldöttsége hazaérkezett Moszkvából (Folytatás az 1. oldalról) » politikai eredménye. Ettől fogva a párt, minden egyes szervezete számára az élet törvényévé, min­den kommunista, az összes dol­gozó cselekvésének útmutatójává válik. Tudatában vagyunk annak, hogy az SZKP a történelemmel szemben milyen hatalmas felelős­séget vállal, milyen hatalmas ter­het vesz a vállára, amikor meghir­deti a gyorsítás stratégiáját. Meg­győződésünk azonban, hogy épp erre a stratégiára van égetően szükség. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a stratégia reális. Ha a szocializmus kimeríthetetlen lehetőségeire és előnyeire, a nép élő, alkotó tevékenységére fogunk támaszkodni, teljesítjük mindazt, amit itt elhatároztunk. Az ország gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsítása a szocializmus gazdasági rendszerének tökélete­sítése alapján azt jelenti, hogy új, hatalmas ösztönzést adunk a ter­melőerők növekedésének, a tudo­mányos-műszaki haladásnak, s mozgásba hozzuk népgazdasá­gunk hatalmas tartalékait. A gyorsítás azt jelenti, hogy a dolgozók életszínvonala növekedésének és a munka haté­konyságának a szoros összekap­csolása, valamint az emberről való sokoldalú gondoskodásnak és a szociális igazságosság elvei kö­vetkezetes érvényesítésének összekapcsolása alapján biztosít­juk az aktív és erős szociálpolitika megvalósítását. A gyorsítás azt jelenti, hogy a demokrácia elmélyítése, a nép szocialista önigazgatásának szüntelen fejlesztése, a párt és a társadalom életében való tájéko­zottság elmélyítése alapján teret nyitunk minden egyes dolgozó és minden egyes kollektíva kezde­ményezései és alkotó aktivitása előtt. A gyorsítás azt jelenti, hogy az ideológiai és szervező munkát szorosabban összekap­csoljuk az élet reális problémáival, hogy megszabaduljunk az üres beszédektől és a gyámkodástól, növeljük a ránk bízott munkáért vállalt felelősséget, közelítsük az emberhez, a nehézségek leküz­désére és az előttünk álló felada­tok gyakorlatban való teljesítésére összpontosítsunk. Mindezt, elvtársak, meg tudjuk tenni és meg is kell tennünk! Az SZKP szervezettebben, összeforrottabban és nagyobb harcképességtí|el, átgondolt hosz- szú távú politikával lép a kong­resszust követő időszakba. Szi­lárd elhatározása, hogy céltudato­san fog eljárni, mivel látja az előtte álló feladatok összetettségét, nagyságát és újszerűségét, de nem ijed meg a nehézségektől és az akadályoktól. Minden szovjet embert tájékoz­tatnunk kell a kongresszus határo­zatainak lényegéről és szellemé­ről. S nem csupán magyarázni kell alapvető gondolatait, hanem a gyakorlatban meg is kell szer­vezni a munkát a jelenlegi követel­ményekkel összhangban. Kongresszusunkon és a kong­resszust megelőzően is igen sok érdekes javaslatot terjesztettek elő és nem kevés mély gondolat hangzott el. Ezeket gondosan át kell tanulmányozni és el kell érni, hogy ami értékes és tárgyilagos, életbe lépjen. Ma a legfontosabb az, hogy az elképzelések energiáját a konkrét tettek energiájává változtassuk. Jól kifejezte ezt kongresszusunk kül­dötte, Vaszilij Gorin, a belgorodi kolhoz elnöke: „az egész ország­ban, minden egyes dolgozókollek­tívában nem könnyű, de meggyő­ződésünk szerint visszafordítha­tatlan folyamat, a megújulás és az átalakítás folyamata van kibonta­kozóban. A szovjet emberek gon­dolataiban és szívében bontakozik ki és mindenkitől megköveteli, hogy mindenekelőtt a munkában mindent megtegyen“. Igen, elvtársak, a meggyorsított és radikális reform életünk minden területén nem csupán jelszó, ha­nem olyan irányvonal, amelyhez a párt szilárdan és következete­sen fogja tartani magát. Több küldött mutatott rá arra, hogy az új és haladó dolgokat komolyan akadályozzák a szűkén vett reszortérdekek, a lokálpatrio­tizmus, a felesleges papírmunka és más bürokratikus csökevények. Szeretném önöket, elvtársak, biz­tosítani arról, hogy a központi bi­zottság határozottan fogja elhárí­tani a társadalmi-gazdasági hala­dás meggyorsításának útjában ál­ló akadályokat, erősíteni fogja a fegyelmet és a rendet, létrehoz­za az alkotó aktivitás sokoldalú fejlesztésének, a bátor keresés­nek és a szocialista kezdeménye­zésnek a szervezeti, erkölcsi és anyagi feltételeit. Meggyőződé­sem, hogy ez az egész párt, min­den dolgozó széles korú és aktív támogatására talál. A kongresszusi irányelvek telje­sítését szolgáló munka szervezői a pártbizottságok, föntről lefelé. Az a stílus, amelyre most szükségünk van, konkrét jelleget, tettrekészsé- get, következetességet igényel, a szavak és a tettek egységét, a leghatékonyabb módszerek és eszközök kiválasztását az embe­rek véleményének gondos figye­lembe vételét, valamennyi társa­dalmi erő tevékenységének meg­fontolt egyeztetését követeli meg. Elengedhetetlen, hogy végér­vényesen felszámoljuk a formaliz­must, a közömbösséget, azt a szokást, hogy az élő munkát üres és végtelen szóáradatban fojtsuk el, s végül ,,a reformhoz való alkalmazkodásra“ irányuló törekvéseket. A kongresszus egyik fő határo­zata az, hogy minden pártbizott­ságnak a politikai vezetés igazi szerveként kell működnie. A párt XXVII kongresszusa fő irányvo­nalának megvalósításáért vívott egész harcunk sikerét végül is az határozza meg, hogy a legszéle­sebb néptömegek öntudatosan vesznek részt a kommunista épí­tésben. Minden tőlünk függ, elv­társak, elérkezett a határozott és egységes lépések ideje. A párt felszólít minden kommunistát, minden szovjet embert arra, hogy aktívan kapcsolódjon be a terveink megvalósítására, a szovjet társa­dalom tökéletesítésére, szocialista szülőhazánk felújítására irányuló nagy munkába. Elvtársak! A kongresszus ismé­telten meggyőzően mutatta meg a szocializmus és a béke, a béke és az építés oszthatatlanságát. A szocializmus nem teljesítené történelmi küldetését, ha nem áll­na annak a harcnak az élére, amely azért folyik, hogy az embe­riség megszabaduljon a háborús félelem és az erőszak terhétől A szovjet politika legfőbb célja a biztonságos és igazságos világ minden nemzet számára. A hábo­rú és a háborús előkészületek el­len, a gyűlölet és az erőszak hir­detése ellen vívott küzdelmet a nemzetközi kapcsolatok demok­ratizálásának, bolygónk politikai légköre valódi javításának elvá­laszthatatlan részeként értékeljük. A nukleáris veszély egy dolog­ban egymás mellé sorakoztatta fel az államokat: egy nagy háborúban senki sem állhat félre, s nem élós- ködhet mások boldogtalanságán Az egyenlő biztonság korunk kompromisszumok nélküli paran­csa. S ennék a biztonságnak a szavatolása egyre inkább olyan politikai feladattá változik, amelyet kizárólag politikai eszközökkel le­het megoldani. Eljött az ideje an­nak, hogy az államok közötti kap­csolatoknak szilárdabb alapokat adjunk, mint a fegyverek. Ennek alternatíváját nem látjuk és nem is keressük. A nemzetek közösségében azonban, sajnos, még mindig lé­teznek azok, akik különleges biz­tonságra tartanak igényt, amely az ő igényeikhez alkalmazkodik. Er­ről tanúskodik a Washingtonban tapasztalható hangulat. Ott, akár­csak korábban, most is az erőt tartják a világpolitikában a leg­meggyőzőbb érvnek. Úgy tűnik, sokan egyszerűen félnek a szov­jet-amerikai kapcsolatok, az egész nemzetközi helyzet komoly, hosszú távú felmelegedésének felmerülő lehetőségétől. Az ilyen helyzettel nem először találjuk magunkat szemben. A militarista, agresszív erők azonban a legszí­vesebben most is befagyasztanák és örökössé tennék a konfrontáci­ót. Mit tegyünk tehát mi, elvtár­sak? Csapjuk be az ajtót? Nem kizárt, hogy épp erre kényszeríte­nek bennünket. Mi azonban na­gyon is jól tudatosítjuk az ország, a világ sorsa iránti felelősségün­ket. És ezért nem kívánunk segí­teni azoknak, akik az emberiséget arra szeretnék kényszeríteni, hogy megszokja a nukleáris fenyege­tést és a lázas fegyverkezést. A szovjet külpolitika a kölcsö­nös megértés keresésére, a pár­beszédre, a békés együttélésnek, mint az államok közötti kapcsola­tok egyetemes normájának az ér­vényesítésére irányul. Világos el­képzelésünk van arról is, hogyan lehet ezt elérni, s konkrét munka- programmal is rendelkezünk a bé­ke megőrzése és megszilárdítása nevében. A Szovjetunió komolyan és nyíl­tan, aktívan és tisztességesen te­vékenykedett és fog tevékenyked­ni a nemzetközi porondon. Kitar­tóan és kezdeményezzen törek­szünk a nukleáris fegyverek fel­számolására, a lázas fegyverke­zés radikális korlátozására, a megbízható, minden állam szá­mára egyenlő nemzetközi bizton­ság kiépítésére. A béke megőrzé­sére és a lázas fegyverkezés kor­látozására irányuló felhívás nyo­matékosan és elkötelezetten hall­ható volt a kongresszusi küldöttek vitafelszólalásaiban is. A párt kö­vetkezetesen ehhez fogja tartani magát. Felszólítjuk a más társadalmi rendszerű államok vezetőit, hogy felelősségteljesen viszonyuljanak a világpolitika jelenlegi kulcsfon­tosságú problémájához - a hábo­rú és a béke kérdéséhez. Az SZKP és a szovjet állam vezetése mindent megtesz azért, hogy népünk számára biztosítsa a tartós béke és szabadság felté­telei közötti munka lehetőségét. Amint azt a kongresszus ismét megerősítette, pártunknak, orszá­gunknak külföldön sok szövetsé­gese, híve és partnere van a bé­kéért, a szabadságért és az em­beriség haladásáért vívott harcban. Őszinte örömmel tölt el ben­nünket, hogy köztünk vannak a szocialista országok vezetői. Engedjék meg, hogy a kongresz- szus nevében őszinte köszönetét mondjak ezen országok kommu­nista pártjainak és nemzeteinek az SZKP-val, a Szovjetunióval vállalt szolidaritásukért. Több szocialista állam testvér­pártja számára ez az év szintén a kongresszus esztendeje. A kor­mányon levő kommunista pártok előtt álló, a történelmi fejlődésből adódó problémák és feladatok több tekintetben megegyeznek. S minden egyes párt, ha válaszol rájuk, a maga módján hozzájárul a világszocializmus összes ta­pasztalatának a közös kincsestá­rához. Kívánok önöknek, kedves barátaim, sok sikert! Az SZKP hálás azokért a forró szavakért, amelyek a kommunis­ta, forradalmi-demokratikus, szo­cialista és szociáldemokrata pár­tok, a demokratikus, felszabadító és háborúellenes erők és mozgal­mak képviselői részéről hangzot­tak el. Nagyra becsüljük azt a tényt, hogy értik és támogatják a kongresszus által kitűzött esz­mét - az átfogó nemzetközi biz­tonsági rendszer létrehozásának, az atomfegyverek évszázad végé­ig történő felszámolása tervének az eszméjét. Az SZKP meg van győződve arról, hogy ez, megfelel minden nemzet, minden ország, az egész emberiség valódi érde­keinek. Elvtársak! Kongresszusunk megmutatta, hogy a társadalmi fejlődés jelenlegi, döntő szakaszá­ban a lenini párt történelmi felada­tainak magaslatán áll. Az egész pártunkat képviselő küldöttek ne­vében szeretném erről az emel­vényről kijelenteni: mi kommmu- nisták, megbecsüljük a munkás- osztály, a parasztság, az értelmi­ség, minden szovjet ember bizal­mát. A nép, a haza, a szocializmus és a béke érdekei számunkra min­denek felett állnak. Nem fogjuk sajnálni erőnket és energiánkat, hogy teljesítsük a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kong­resszusának határozatait. (Folytatás az 1. oldalról) lentek: Karel Hoffmann, Alois Indra, Antonín Kapek, Josef Kempný és Josef Korčák, a CSKP KB Elnökségének tagjai, Jan Fojtík és Josef Haman, a CSKP KB Elnökségének póttag­jai, Mikuláš Beňo, Josef Havlín, František Pitra és Jindŕich Po- ledník, a CSKP KB titkárai, Zde­nék Horení és Marie Kabrhelo- vá, a CSKP KB Titkárságának (ČSTK) - A prágai vár Spanyol termében tegnap a nemzetközi nőnap alkalmából a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB és a szövetségi kormány tisztség- viselői találkoztak a csehszlováki­ai nők küldöttségével, amelyet Marie Kabrhelová, a CSKP KB Titkárságának tagja, a Csehszlo­vák Nőszövetség KB elnöke veze­tett. A hagyományos találkozón részt vettek: Peter Colotka, Alois Indra, Antonín Kapek, Josef Kempný és Josef Korčák, a CSKP KB Elnökségének tagjai, Josef Haman, a CSKP KB Elnök­ségének póttagja, Mikuláš Beňo, Josef Havlín, František Pitra és Jindŕich Poledník, a CSKP KB titkárai, valamint Jaroslav Hajn, a CSKP KERB elnöke. Jelen vol­tak a CSKP KB osztályvezetői, a szövetségi kormány miniszter­elnökhelyettesei és a Csehszlovák Nemzeti Front KB Elnökségének tagjai. A csehszlovákiai nők küldöttsé­gében az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a szolgáltatóipar, az oktatás, az egészségügy, a kul­túra és a művészet legjobb nődol­gozói, a képviselőtestületek nő­tagjai, Jaroslav Hajn, a CSKP KERB elnöke, valamint más politi­kai és közéleti személyiségek. A fogadáson részt vett Igor Cserkaszov követ, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetségének tanácsosa és a szovjet nagykövet­ség többi dolgozója. Prágai és szovjet pionírok vi­rágcsokrokat nyújtottak át a CSKP küldöttsége tagjainak. képviselői, magas állami kitünteté­sek tulajdonosai, szocialista mun­kabrigádok női tagjai és a nőmoz­galom tisztségviselői kaptak he­lyet. A csehszlovákiai nők küldöttsé­gét Alois Indra, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, a Szövetségi Gyű­lés elnöke üdvözölte. Bevezető­ben tolmácsolta Gustáv Husák- nak, a CSKP KB főtitkárának, köz- társasági elnökünknek személyes jókívánságait. Ezután a CSKP Központi Bizottsága, a Nemzeti Front Központi Bizottsága és a szövetségi kormány nevében gratulált a csehszlovákiai nőknek a nemzetközi nőnap alkalmából. Nagyra értékelte a nők politikai aktivitását és példamutató munká­jukat, amellyel jelentősen hozzájá­rulnak az új társadalom építé­séhez. A nők társadalmi és anyagi sze­repének elismeréséért Marie Kabrhelová mondott köszönetét. Hangsúlyozta: hazánkban a nők nagyra értékelik, hogy olyan or­szágban élnek, amely népének békeszeretete teljes összhangban áll a kommunista párt és a szocia­lista állam békepolitikájával. Hagyományos nőnapi találkozó a prágai várban ÚJ SZÚ 2 1986. III. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom