Új Szó, 1986. március (39. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-28 / 74. szám, péntek
ÚJ szú 5 1986. III. 28. A CSKP XVII. kongresszusának vitája (Folytatás a 4. oldalról) hail Gorbacsov elvtárs terjesztett elő az SZKP XXVII. kongresszusán, valamint a szovjet tudomány képviselőinek, Alekszandrov, Paton, Frolov, Szozimov és más elvtársaknak a felszólalásai. Mély meggyőződésünk, hogy azok a rendkívül igényes feladatok, amelyeket ezekben a napokban a XVII. kongresszus állít elénk, teljesíthetők lesznek, ha a tudományunk, a kutatás és a fejlesztés területén tovább fokozzuk a törekvéseinket, ahogy azt pártunk programjának a teljesítése megköveteli. Ezt a szilárd meggyőződésünket azok az eredmények is bizonyítják, amelyeket tudományunk a XVI. pártkongresszuson elfogadott határozatok teljesítésében ért el. A 7. ötéves tervidőszakban a Csehszlovák Tudományos Akadémia munkája észrevehetően javult. A természettudományok és a műszaki tudományok szakaszán az Akadémia növekvő mértékben segítette elő műszaki-tudományos haladásunkat, összhangban a korszerű tudomány alapvető küldetésével, amely az alapvető gyakorlati innovációk megvalósítására irányult, a termelésben és az egyes munkafolyamatokban. Példaként említhetjük a fényvezető szálak komplex gyártástechnológiájának a kidolgozását, a csehszlovák elektronlitográfiai berendezés kifejlesztésében és gyártásában elért haladást, a gépiparban alkalmazott plazmatechnológiai berendezések kifejlesztését, az automatizációs és robottechnikai fejlesztés tudományos megalapozását, a speciális alapanyagok, az integrált növényvédelemhez, a gazdasági állatok irányított újratermeléséhez és kórokozók elleni egészségvédelméhez szükséges hatóanyagok előállítását, az eredeti csehszlovák fermentációs eljárások kifejlesztését és gyakorlati bevezetését, a génsebészeti úton előállított új típusú diagnosztikai hatóanyagok komplex gyártástechnológiájának a kifejlesztését és alkalmazását, a génsebészeti technológia komplett kidolgozását, valamint a tudományos kutatást szolgáló speciális gyártási irányzatok bevezetését, amelyek csökkentik a behozataltól való függőségünket. Ezt a haladást alapvető mértékben elősegítették a 7. ötéves tervidőszakra kidolgozott alap- kutatási céltervek, amelyek rendszerjellegüvé és koncepcionálisabbá tették az akadémiai, a főiskolai és az ágazati kutatás együttműködését a gyakorlattal. Pozitív fejlődést értünk el a társadalomtudományok munkájában is, amely főleg a fejlett szocializmus törvényszerűségeinek a megvilágítására, a gazdaságunk intenzifikálásához szükséges szerkezeti feltételek megfogalmazására, a gazdasági mechanizmusok tökéletesítésére, a társadalmi és a politikai tudat pozitív formálására irányult. A Csehszlovák Tudományos Akadémia nagy felelősséggel készült a XVII. kongresszusra, a Tudományos-Műszaki Fejlesztési és Beruházási Állami Bizottsággal, az egyes ágazatokkal, ezek vállalataival és a főiskolákkal együttműködve elmélyítette részvételét az egységes állami tudománypolitika kialakításában és megvalósításában. A tudomány és a gyakorlat szorosabb összekapcsolása céljából a CSSZTA és az SZTA munkahelyei és a termelővállalatok között összesen 17 tudományos-termelési társulás, a főiskolák és az ágazatok bevonásával pedig 22 közös munkahely létesült. A termelés specifikus szükségleteihez igazodva a két akadémia munkahelyein létrehoztunk tíz kísérleti gyártóegységet is, amelyek a költségvetési szervezetként működő akadémiák munkahelyeit pénzügyi vonatkozásban is érdekeltté teszik a gyakorlattal való együttműködésben. Pontosítottuk az alapkutatás állami tervét, s gondoskodtunk róla, hogy összefüggésben legyen az állami célprogramokkal, valamint az állami és a nemzeti tudományosműszaki programokkal. A 8. ötéves tervidőszakban a Csehszlovák Tudományos Akadémiának a tudományos-műszaki fejlesztés tizenegy kiemelt feladata keretében jelentős innovatív eredményeket kell átadnia a gyakorlatnak. Megkülönböztetett figyelmet fordítottunk az együttműködés pontosítására a Szovjetunió és a többi szocialista ország tudományával, s főleg részvételünkre a KGST-országok tudományosműszaki haladásának 2000-ig szóló komplex programjában. A Csehszlovák Tudományos Akadémia azzal lépett ebbe a programba, ami tudományunk legmagasabb minőségi színvonalát képviseli, s ami reális feltételeket nyújt az összpontosított erők hatékonyságának gyors növeléséhez. A 8. ötéves tervidőszakban még igényesebb feladatok állnak tudományunk előtt, ezért az eddigi pozitív fejlődést csak úgy értékelhetjük, mint jó indulást a magasabb minőségi szintek eléréséhez. Tudományunknak jól működő, koncepcionális, összefüggően szakosított, alkotó termelési folyamatként kell minél gyorsabban kibontakoznia, amely megfelelő időelőnnyel nyújt ismereteket és módszertani útmutatásokat a gyártástechnológiai eljárások és folyamatok új nemzedékeinek kifejlesztéséhez, a KGST-országok tudományos-műszaki haladását előirányzó komplex program fö irányaiban. Tudományunk haladását csak úgy gyorsíthatjuk meg, ha gondoskodunk a tudományos-műszaki haladás és a termelés jól működő kölcsönhatásainak érvényesüléséről, mind nálunk, mind pedig az egész közösségünkben, s ha ezt a speciális gyártási irányzatok fejlődése is kíséri a tudományos kutatás stratégiai szakaszain. Tudományunk szervezését ezért ezeknek az új minőségi fejlesztési céloknak és feladatoknak kell alárendelni, rugalmasan és minél kevesebb ügyintézéssel, beleértve a szerkezeti átalakítást és az irányítást, az egyes szakaszok megkülönböztetett káder- és anyagi ellátását, az olyan szakaszok bátor beszűkítésével együtt, amelyeknél ma nemzetközi viszonylatban sem jelentkeznek az új irányzatok és a megújhodás jegyei. Ezzel szorosan összefügg tudományunk szakosításának a kérdése is, amelynek a közösségünkben megvalósuló munkamegosztás és hatékony együttműködés feltételeként meg kell előznie a termelési szakosítást. Ebben a célirányos haladásban a már bevált, alkotó káderekkel teret kell biztosítanunk az egyrészt nagyobb kockázattal járó, de alapvetően új ismeretek szerzéséhez vezető, s gyors eredményekkel járó kutatási munkához. Ebben a térben olyan alkotó kádertartalékok fejlődéséről is gondoskodnunk kell, akik képesek rugalmasan reagálni a nemzetközi tudományos élet váratlanul bekövetkező új fejleményeire. Energikusan kell felszámolnunk tudományunk meddő területeit, amelyek kétséges eredményeket mutatnak fel tudományunk és a társadalom számára, s felemésztik azokat az eszközöket, amelyek aztán a csúcsszínvonalon alkotó csoportok számára hiányoznak. Tudományunk ügyintézési területén is éberen kell figyelnünk azokra, akiknek nincs vonzalmuk a tudományhoz, üres szervezési lármával fontoskodnak, s tevékenységükkel csak elfojtják a gyümölcsöző kutatás fejlődését. A tudományban az eddiginél sokkal következetesebben kell megvalósítanunk azt a káderpolitikát, amely az állami tudománypolitika céljainak hatékony megvalósítására irányul. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk a fiatal tudományos dolgozók kiválasztására, nevelésére, s az alkotó munkafolyamatokba való optimális bekapcsolódásukra. Lelkesedésüket össze kell kapcsolni az érett tudományos nemzedék tapasztalataival. Lehetővé kell tenni számukra a távlati kibontakozást, de semmit sem szabad engedni az igazi tudományos munka szigorú követelményeiből, amit különösen a mi tudományunkban hivatásnak kell tekinteni, nem pedig célszerű személyi foglalkozásnak. Napjainkban a tudomány és a gyakorlat összekapcsolása alapvetően fontos feladat. Ebben az irányban ezért számos intézkedést tettünk. Most arról van szó, hogy a már kialakult kapcsolatok alapján létrehozott tudományos-termelési társulásaink és közös laboratóriumaink szintén új minőségű munkát fejtsenek ki, a résztvevő« egymást segítve működjenek együtt a kidolgozott koncepciók megvalósításában, s hogy működésük ne legyen csupán formális, amely esetleg csak divatos politikai díszt kölcsönöz a partnerek számára. Most arról van szó, hogy a tudomány és a gyakorlat összekapcsolásának ezek a formái kulcsszerepet töltsenek be az egymásra kölcsönösen ható viszonyok fejlesztésében, amelyek egyaránt előbbre viszik a gazdaság és a tudomány ügyét, s kialakítják a feltételeket a partnerek összehangolt munkájához. Ha ezt nem érnénk el, tudományunk újabb meddő helyeit hoznánk létre, felapróznánk az alapkutatás kapacitásait, amelyekre az alapkutatás állami tervében szereplő kötelező feladatok végrehajtásához, a tudományos-műszaki fejlesztés feladatainak megvalósításához, valamint a KGST-or- szágok tudományos-műszaki haladásának komplex programjában való részvételünkhöz van szükségünk. Az alapkutatási kapacitások bevonása a gyakorlati termelésbe nem válhat végtelen folyamattá, hiszen ha a tudományt jól akarjuk feljeszteni, Marx Károly szavaiból kell kiindulnunk, melyek szerint a legjobb gyakorlat a jó elmélet. Ezzel szorosan összefügg az egész kutatási alapunk és különösen az akadémia csúcsszínvonalú fel- készültségének a kérdése. Elsősorban a tudományos képzés színvonalát kell javítanunk, s gondoskodnunk kell a kutatók tárgyi és módszertani ismereteinek állandó fejlesztéséről. Nem kevés tartalékunk van a nemzetközi tudományos kapcsolataink tökéletesebb kihasználásában. A Szovjetunió és a többi szocialista ország tudományával való célprogramos együttműködés elmélyítéséhez nemcsak az egyes szakterületek kiemeléséről és megkülönböztetett pénzügyi ellátásáról kell gondoskodni, hanem az együttműködési formák pontos meghatározásáról, s a káderek szigorú kiválasztásáról is. A világtudományhoz kötődő jó kapcsolat a szocializmus és a kapitalizmus közti sikeres versenynek is feltételét képezi. Aktív részvételünket ezen a területen is sokkal átgondoltabbá és célszerűbbé kell tenni, figyelembe véve nemcsak az állami külpolitika, hanem az állami tudománypolitika szempontjait is. A tudomány irányítása azt jelenti, hogy az egyes irányzatokat megfelelő időelőnyben, koncepcionálisan kell meghatározni, s ilyen értelemben kell gondoskodni a feladatok végrehajtásáról, valamint ellenőzéséról is. Ilyen vonatkozásokban is vannak még tartalékaink. Tartalékaink mindenhol vannak, ott is, ahol nem akarjuk észrevenni ezeket. Ilyen jellegű adósságainknak tudatában vagyunk. Ezeket meg kell oldanunk, de nem kampányszerűen, hanem a fő láncszem módszerével, energikusan, bátran és kitartóan, mert most arról van szó, hogy tudományunk gyorsan új minőségi szintre kerüljön. Ehhez megvannak a feltételeink. Az indulás jó és a politikai légkör is kedvező. A Csehszlovák Tudományos Akadémia munkahelyei intézeti kötelezettségvállalásokkal köszöntötték pártunk kongresz- szusát. A prágai munkahelyek - minden tudományos szakágazat részéről - elfogadták a CSKP Prágai Városi Szervezetének és a prágai üzemeknek a XVII. pártkongresszus tiszteletére hozott felhívását. A Csehszlovák Tudományos Akadémia dolgozói minden munkahelyen állást foglaltak a CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztésének tervezetéhez, s kijelentették, hogy összpontosított munkájukkal támogatják szocialista társadalmunk minőségileg magasabb szintű fejlesztésének ezt a történelmi jelentőségű programját. Tudatában vagyunk annak a felelősségnek, amelyet tudományunk, a Csehszlovák Tudományos Akadémia a párt és társadalmunk előtt visel. Biztosíthatom tehát pártunk XVII. kongresszusának a küldötteit, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia felkészült e kongresszus határozatainak teljesítésére. Ez egyébként mindannyiunk erkölcsi kötelessége a pártban, a tudományban és a kutatásban, s az egész társadalmunkban. JOSEF MEVALD elvtárs, a CSKP Nyugat-csehországi Kerületi Bizottságának első titkára A nyugat-cseh- országi küldöttség nevében teljes mértékben egyetértek az elhangzott politikai beszámolóval. A 7. ötéves terv eredményeit értékelve mi is megállapíthattuk, ' hogy a tervidőszak, bonyolultsága ellenére, lényegében eredményes volt. A kerületi konferencia értékelte a Škoda Művek dolgozóinak jó munkáját, mindenekelőtt hozzájárulásukat a nukleáris energetika fejlesztéséhez. Értékelte a bányászok, a vasutasok, a kohászok és más vállalatok dolgozóinak sikereit. így például a 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva az anyagköltségek 100 korona értékű teljesítményre átszámítva 5,8 százalékkal csökkentek, míg a munkatermelékenység 20 százalékkal, a nyereség 20,7 százalékkal, a szocialista országokba irányuló kivitel 95 százalékkal nőtt, a Szovjetunióba irányuló kivitelünk pedig kétszeresére növekedett. Sikeresnek tartjuk a mezőgazdasági dolgozók munkáját, akik becsülettel teljesítették az egész ötéves terv feladatait. Pozitív fordulat állt be azután, hogy a párt központi bizottságának elnöksége 1983 augusztusában intézkedéseket hozott és ennek nyomán sikerült mozgósítanunk az egész pártot, politikai rendszert, valamennyi dolgozót. Ismét bebizonyosodott, hogy csakis a párt szervezett, egységes fellépése vezethet sikerekhez, amelyek még nagyobbak lehetnének, ha az irányítás minden szintje kiválóan dolgozna. Értékeltük tehát azt, amit elvégeztünk, de ugyanilyen nyíltan mutattunk rá arra, amit egyelőre nem sikerült elérni. Jelentős tartalékunk van az irányításban, a munkaszervezésben, a szállítói-megrendelői kapcsolatok nem teljesítésében. Erre rámutattak az évzáró gyűlések, a járási és a kerületi pártkonferenciák is. Még mindig globális mutatók szerint dolgozunk, elkerülik a figyelmünket, s ez vonatkozik a pártszervekre és szervezetekre is, a terv és a gazdasági szerződések tárgyi teljesítésének kérdései. Nem képezi mindenütt a pártellenórzés tárgyát a munkafegyelem, a múszakszám elemzése, az álló alapok kihasználtsága, a munka minősége, a gazdaságosság, a termékek és a berendezések értékesíthetősége. Részleges javulás ellenére sem lehetünk elégedettek a tudományos-műszaki fejlesztés, főleg a technológiai innováció ütemével és ami nagyon figyelmeztető, az utóbbi években csökkent a tervnek, mint az irányítás eszközének tekintélye. A számtalan változtatás, amelyeket tapasztalataink szerint mindenekelőtt szubjektív tényezők idéztek elő - labilis alapot jelent a vállalatok számára és bizonyos igazságtalanságokat eredményez. Olyan helyzet alakul ugyanis ki, hogy a jó vállalatoknak és üzemeknek egyre több feladatot adunk, a gyengéket fenntartjuk a víz fölött, a tartalékok felszámolásával mindent átla- gosítunk és így végül mindenütt prémiumokat és jutalmakat kapnak, tekintet nélkül arra, milyen érdemeik vannak. Hogy mit eredményez az ilyen helyzet, azt nem kell részletezni. Napjainkban sem ismeri még az összes vállalat idei tervét. Röviden, itt az ideje, hogy megszilárdítsuk a tervfegyelmet fentról lefelé. A kerületi konferencián a szigorúság követelményét hangsúlyoztuk a munkafegyelem és a rend területén is. A vállalatok ugyan lebontották a központi bizottság elnökségének levelét, de úgy tűnik, hogy sok vezető és tisztségviselő kerüli a konfliktusokat. Ez opportunista álláspont, pedig valamennyien tudjuk, hogy nincs hova meghátrálnunk. Az életünkben felmerülő negatív jelenségek közül sokat az okoz, hogy nem ismerjük elég mélyen az okokat, nem vagyunk elég határozottak a következtetések levonásában, sok mindenre vagyunk tekintettel, mai további hibákat eredményez és a helyzet lényegében nem változik. Tanúi lehetünk annak, hogy néha a járási bizottságok elnökségeinek üléseire meghívott felsőbb gazdasági szervek képviselői sem tudják, hogyan segíthetnének a lemaradó vállalatoknak, mit tehetnének azért, hogy eredményesekké váljanak és a szükségesnél többet adhassanak a társadalomnak. Néha úgy látszik, mintha csak a pártszervek lennének elégedetlenek az eredményekkel és a fogyatékosságok miatt. Nem akarom ezt a gondolatot részletezni. Megkell azonban állapítanunk, hogy a pártszervek gyakran sokkal nagyobb mértékben gondoskodnak a társadalom fejlődéséről, mint azok, akiknek ez konkrét feladata. Csakis így magyarázhatjuk meg azt a helyzetet, hogy sok fontos párthatározatot nem teljesítenek és évek óta ugyanazokat a problémákat emlegetjük. Úgy tűnik, egyes elvtársak még mindig nem tudatosítják, hogy tisztségüket nem a saját akaratukból, hanem a nép akaratából gyakorolják. Őszintén mondom, nem akarjuk lerázni a felelősséget a kerület fogyatékosságaiért. A mi pártszerveinkben és szervezeteinkben is sok mindent meg kell változtatnunk, az igényességről nemcsak beszélnünk kell, hanem azt kell munkastílusunk alapjává tenni. Minden kommunistának meg kell értenie korunk és az előttünk álló feladatok fontosságát, látnia kell, milyen nagy változások előtt állunk és mit kell elérnünk. Az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatása megköveteli, hogy az ideológiai és nevelő munkából kiküszöböljük a formalizmust, amely nemcsak a párton belül, de a politikai rendszer többi részében is még megtalálható. Amint a kongresszuson is elhangzott, a határozatokkal végzett munka még mindig gyenge pontunkat jelenti. Ezért, a kerületi és járási pártkonferenciákon nagy figyelmet szenteltünk ennek a kérdésnek. Többek között ezért tartjuk szükségesnek, hogy alapvetően meg kell javítanunk a pártapparátus és aktíva munkáját, érvényesíteni kell a magas szintű munkaerkölcsöt, el kell érni, hogy a pártszervek valamennyi határozata eljusson ne csak a párttagság közé, hanem áthassa minden mun- kakollektivát, konkrétan megszervezzék a határozat teljesítését és következetes ellenőrzését. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XVII. kongresszusa hatalmas visszhangot keltett és nemcsak a pártunkban. Az emberek különböző összehasonlításokat végeznek, sok minden jobb munkára és elkötelezettségre serkenti őket. Vagyis sokat beszélnek róla és elhangzanak bizonyos kétségek, vajon mi is a nagy igényesség és következetesség útján haladunk-e majd. Meg vagyok győződve arról, hogy más út nincsen, ha teljesíteni akarjuk azokat a feladatokat, amelyeket kongresszusunkon vitatunk meg. Ez az út már ismerős. Meghatározta a központi bizottság 15. ülésének határozata és a Husák elvtárs által előadott politikai beszámoló, amely az egész párt figyelmét az új, égető feladatokra irányítja. Határozottabban és bátrabban kell azonban ezen az úton haladni. Úgy gondolom nem túlzás, hogy kerületi konferenciánkon elfogadtuk a követelményt; mindenütt, ahol kommunista a vezető, ott rendnek, fegyelemnek kell lennie, példásan kell teljesíteni a feladatokat, érvényesülni kell az alkotó gondolkodásmódnak, munkának és az általános haladásnak. Ugyanilyen jogos az a követelés, hogy egy kommunista sem lehet átlagos dolgozó. Az elmúlt ötéves tervidőszakban foglalkoztunk a Nyugat-csehországi kerület területi fejlesztésének kérdéseivel. Az aránytalan migráció, amely megnyilvánul a produktív korban levő lakosság számának csökkenésében a kerület egyes nyugati területein, arra kényszerített bennünket, hogy a központi szervekhez forduljunk a helyzet megoldásáért. Hálával fogadtuk a nemzeti és a szövetségi kormány intézkedéseit, melyeknek célja az élet stabilizálása ezeken a területeken. A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes központi intézkedéseket nem lehet gépiesen megvalósítani anélkül, hogy figyelembe vennénk a helyi feltételeket, mivel az élet olyan helyzeteket is teremt, amelyek nem oldhatók meg csakis a gazdaságosság szempontjából, vagyis nem számolható fel minden, ami gazdaságilag veszteséges. Sok mindent kell megoldanunk, keresnünk kell a megoldások rugalmasabb módjait. Intézkedéseket kell hozni a termelőerők fejlesztésével kapcsolatban is, mivel a termelőerők szakmai megoszlása túlságosan egyoldalú. Az élet stabilizálásával kapcsolatos elképzeléseink megvalósítása megköveteli a lakásépítés meggyorsítását is, egyébként ez a kérdés okozza a munkaerőgondokat a kerület más területein is. Érezzük annak hatását, hogy a 5. és 6. tervidőszakhoz viszonyítva több mint felére csökkent a kivitelezők által megvalósított lakásépítés és az ezer lakosra eső átadott lakások számát illetően nem érjük el a szövetségi, sem pedig a Cseh Szocialista Köztársaság szintjét. Szükségleteink kielégítését az is nehezíti, hogy az építőipari kapacitások aránylag nagy része a kerületen kívül dolgozik. Például ezért nem értünk el haladást a gyógyfürdők korszerűsítésében. A kerületben állandó figyelmet szentelünk az emberek alkotó ereje és képessége fejlesztésé(Folytatás a 6. oldalon)
